Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-25 / 224. szám

1962. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Drága meleg Végig a Tiszamenti Vegyi­művek gyártelepén, egészen a lakótelepig mély árok hú­zódik, melynek egyik part­ján nagy töltést alkot a ki­lapátolt föld. A gőzvezeték árka ez. De az árokban nem látni a csöveket. Márpedig ahhoz, hogy a télen az új táv­vezetékben meleget árasztó gőz haladhasson, a vezeték­nek már készen kellene áll­nia. A szakszervezeti oizottsá- gon Márta elvtárssal beszél­gettünk. Amint erre terelő­dött a szó, láthatóan elko- morodott az arca és aggo­dalom csendült hangjából. — Nagyon félünk a téltől. Higyjék el, ilyen furcsa hely­zetben még nem voltunk. Az ÉM. Szolnok megyei Építő­ipari Vállalat — mely a gőz- táwezetéket is építi — nehéz feladat elé állított bennün­ket. — Nem tudják határidőre elkészíteni? — Határidő? Már azt sem tudom, hogy melyik módosí­tott határidőnél tartunk. Egyszerűen arról van szó. hogy a hidegek beálltával már nem számíthatunk az új központi fűtésre, a régi ve­zetéket pedig lebontották. — Akkor hogyan oldják meg a fűtést? — Az irodákban, a lakó­telepen csak anyagi befekte­tés lehet a megoldás kulcsa. Mintegy százhúsz kályhát kell vásárolnunk, melyeket a távfűtés megindulása után még nem tudjuk hová te­szünk. Bizony, ez gazdaság­talan, mert nem kis összeg­ről van szó. — Na és egyéb szociális létesítmény? A fürdőkben, öltözőkben talán még ké­mény sincs. — Ügy van. Szinte elmon­dani is szégyellem, de mást nem tudunk csinálni, mint a kályhacsöveket a fürdők és öltözők ablakán dugjuk ki. Igaz, nem szép látvány az ilyesmi 1962-ben sem, de ennek nem mi vagyunk az okai. — Mit mond az építő vál­lalat, azaz: mivel védekezik? Több lapból álló jegyző­könyvet mutat és abból ol­vassa: „A gőztáwezeték el­készítésénél a generálkivite­lező munkáshiánnyal küz­dött, ez gátolta a munka fo­lyamatosságát. A távvezeték­hez szükséges krómmolibdén- csövelket is későn rendelték, ami a mai napig sem érke­zett meg”. — Az embereknek nem mondhatjuk: azért nincs me­leg, mert az építő vállalat nem készítette el időben a távvezetéket. Gondoskodni kell róluk. Dolgozóink a tél beálltával azért nem fognak fagyoskodni — mondotta az szb-titkár. — Csak ez a meleg több százezer forint ráfizetésből születik. Túlságosan nagy mula .z- tások történtek a gőztáwe­zeték kivitelezésénél ahhoz, hogy egyszierűen csak a fe­lelősség hiányáról beszélhet­nénk. Hog*r emberek százait gyötörhet a tél hidege, azt azzal próbálják megmagya­rázni, hogy kevés munkás állt rendelkezésre. Az a vé­leményünk, hogy a semmi­vel sem kisebb mulasztás annál, mikor az építő saját maga beismeri, 1 gy a ve­zetékhez szükséges csöveket későn rendelték meg. t Jó lenne, ha az ÉM. Szol­nok megyei Építőipari Vál­lalat mindent elkövetne an­nak érdekében, hogy az el­vállalt munkát becsületesen elvégezze, ne kibúvókat ke­ressen, mert ettől még nem lesznek melegek az üzem épületei és a lakótelep házai. «- bognár — Több elvi és gyakorlati segítséget adunk az alapszerrezeteknek Felkerestük Szekeres Lász­ló elvtársat, a jászberényi járási és városi pártbizottság első titkárát, s választ kér­tünk néhány kérdésre, me­lyek most, a kongresszusi készülődés során felmerül­nek. — Azt tapasztaljuk, hogy nem minden párttag értette még meg: a kongresszusi fel­készülés és az előttünk álló mindennapi feladatok szoros egységben vannak — mondja Szekeres László elvtárs. — Erre utal az a tény, hogy több alapszervezetberi, hol csak az irányelvekről, hol csak a gazdasági vagy poli­tikai tennivalókról beszél­nek. Sokat kell még beszél­nünk arról, hogy amit te­szünk az nemcsak a kong­resszus megrendezéséért van, hanem azért, hogy gyorsab­ban, eredményesebben jus­sunk előre. A mi feladatunk, pártmun­kásoké azonban az, hogy meggyőződéssel, elvi hittel dolgozzunk és bízzunk azok­ban, akikkel együtt munkál­kodunk. Bizalom nélkül le­hetetlen teljesértékű munkát végezni, az embereknek érez- niök kell, csak velük együtt akarunk és tudunk előre­haladni. A bizalom olyan hajtóerő napjainkban, amit semmiféle anyagi vagy tech­nikai erővel nem pótolha­tunk. — Milyen tapasztalataik vannak, a küldöttválasztó taggyűléseken, hogyan érvé­nyesülnek az irányelvek? — Eleinte azt állapítottuk meg, hogy még nem minde­nütt ismerik eléggé a Köz­ponti Bizottság kongresszusi téziseit. Most három hét után visz- szapillantva azt tapasztaljuk, hogy a párttagság megismer­kedett az irányelvekkel és egyetért azokkal. Vannak ugyan még részletkérdések­ben más vélemények, kéte­lyek, például: helyes-e a származás figyelmen kívül hagyása a beiskolázások­nál, nem túlzás-e a párt szö­vetségi politikája, stb. Ez azonban arra is figyelmez­tet, hogy mire kell majd a kongresszus határozatainak I végrehajtása során ügyel­nünk. A párttagság többsége azon­ban egyetért ezekkel is, s ez az egységes cselekvés fel­tétele. S ezt a lehetőséget jól ki kell használnunk. Az eddig lezajlott taggyű­lések alapján felmértük azt is, látják-e eléggé a felada­tok sokoldalúságát az alap­szervezetekben. Szeretnénk, ha a termelési feladatok mel­lett azt is látnák, mennyi mindent kell tenni az embe­rek gondolkodásának meg­változtatásáért, az egységes paraszti osztály kialakításá­ért, stb. Erről tapasztalata­ink igen pozitívak. Elgondolkoztató viszont az i tény, hogy kevés javaslat nangzik el a taggyűléseken, nevesen adnak útravalót a küldötteknek. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a kongresszusi tézisek meg­jelenése és a pártesoportok vitái között rövid volt az dő. A másik: egyetértenek íz irányelvekkel, s azt gon­dolják, hogy nincs mit hoz­zátenni, végrehajtjuk azokat. De a hogyant nem keresik eléggé, nem vitatják meg, hogy ki-ki a maga munka­helyén mit is tegyen. Vagy­is az elvi tételeknek a gya­korlattal való összekapcsolá­sa marad el. Eddig többnyi­re a különböző beosztású ve­zetők szólaltak fel a taggyű­léseken, a kétkezi munkások közül már kevesebben. Pe­dig ha külön-külön megkér­dezzük őket, van mondani­valójuk. Szeretnénk, ha ezek a vélemények se maradná­nak rejtve. Ezért ott is, ahol i taggyűlések már lezajlot­tak, továbbra is törődünk azzal, hogy mélyebben meg­ismerjék az irányelveket. Bírálni kell alapszerveze­teink tagságát azért, mert helyenként nem veszik elég­gé komolyan a választást. Meghallgatják a beszámolót és a vitát, s mire szavazás­ra kerül a sor, sokan elmen­nek. Emiatt egy-két helyen újra kellett szervezni a tag­gyűlést, mert másként a de­mokratizmus elve csorbát szenvedne. — A járás pártszerveinek munkamódszerében milyen új vonások vannak? Mindenekelőtt az egységes járási és városi pártbizott­ságról szólhatnék, melynek összevonása a közelmúltban 'történt meg. Ezt az élet kö­vetelte és az apparátus is ehhez igazodott. Így most már jobban tudjuk egyesíte­ni az erőnket. Két osztályt szerveztünk: pártépítésit és közgazdaságit, s ezeket köz­vetlenül a titkárok irányít­ják. Létrehoztuk a pártszer-, vezők csoportját is. Több elvi és gyakorlati segítséget sze­retnénk adni a községi párt­munkásoknak. A pártszerve­zők nemcsak elmondják, mit, hogyan kellene csinálniuk a községi, szövetkezeti és a többi helyi vezetőknek, ha­nem a feladatok megszerve­zésében is résztvesznek. Sok mindent elmondhat­nék a helyi pártszervezetek­ről is. De csak egyetlen gon­dolatot emelek ki: az apró munkával való foglalkozást. Ezt nagyon fontosnak tart­juk munkájukban. Hisz lé­nyegében ez fejezi ki azt, hogy nemcsak beszélünk az emberek megbecsüléséről, hanem aszerint is cselek­szünk. Egy-egy ember prob­lémája sokszor nagy dolgo­kat is takar. Nemrég fog­tunk hozzá egy vizsgálathoz Jászfelsőszentgyörgyön, az Oj Hajnal Tsz-ben, ahonnan jelzések érkeztek hozzánk. Az utóbbi egy hónap alatt legalább nyolc-tíz olyan pa­nasz is érkezett a községek­ből, amit visszajuttattunk a helyi szervekhez. Nem azzal i szándékkal, hogy magun­ton könnyítsünk, hanem szért, hogy a helyi vezetők is megismerjék a tényeket =ts a helyzet ismeretében ők -naguk javítsák ki a hibákat. A pártbizottság tagjaira az eddiginél sokkal jobban tá­maszkodunk. A választott testület tagjai például na­ponta fogadónapot tartanak 1 pártbizottságon. Intézked­nek, válaszolnak, mikor, mi­ne van szükség. Ez is nagy segítség számukra, mert a pártmunkában való közvet­len részvételükkel, tapasz- álataikkal már olyan hatá- ozatokát hozhatunk, amely­jen sok ember véleménye, ápasztalata van. S hogy jó lton járunk, ebben a kong­resszusi tézisek újból és új- pól megerősítenek bennün- cet. Milyen a párttagok és pár- tonkívüliek kapcsolata? A tömegkapcsolat erősíté­se egyik legfontosabb célunk. \ tézisekből sugárzik az anberség. Ha mi is ember- légesek tudunk lenni — nárpedig tudunk —, ez el- iömti kapcsolatunk további ilakulását. Hadd igazoljam Hutásomat egyetlen példá­val. Sok, mondhatnám úgy s, minden alapszervezetben 'észtvesznek a taggyűléseken Dártonkívüliek. Többségük íemcsak elmegy oda, hanem élszólal, vitatkozik, javasol s. Van olyan alapszervezet, — például a jászberényi Kossuth Tsz —, ahol a pár- xjnkívüliek közül többen izólaltak fel, mint a párt- ;agok közül. Tanácsokat ad- ak ahhoz, hogy az alap- szervezet jól dolgozhasson ovább. Ezt sok helyről mondhat­juk már most. De a kezdet cezdetén még gondjaink vol- ak: Az alapszervezet pél­dául csak levélben hívta meg a pártonkívülit. Az pe­dig erre így szólt: Ez téve­dés, hisz én nem vagyok párttag, s nem is ment el. Aztán személyesen hívták meg a pártonkívülieket, elő­zőleg is beszélgettek velük, s a tartózkodás észrevétlenül feloldódott. Ezt szeretnénk érvényesí­teni nemcsak a taggyűlése­ken, hanem a mindennapok során is. Most készülnek az 1963. évi termelési tervek az iparban, s a mezőgazdaság­ban is. Szeretnénk, ha ezek elkészítésében is nagy akti­vitással vennének részt a pártonkívüliek. Együtt, kö­zösen képviselnék azt az ál­láspontot, hogy reálisan, de előre mutatóan tervezzenek. Bátran, s itt már szerényte­lenül keressék a lehetősé­geket, amelyek gazdasági vo­natkozásban is előbbre visz­3ó ütemben halad a szolnoki Tisza-híd építése Igptf s 'Sífii 1 ■* r-ífíP; li v íll-j.' 'J •1 ' -p> J-j i fjplit ::M;ÍIr ,<fa IBtiSEl «ff f [hí! pipi® Ép t ■ £ ä a ’■1 [i £• J ■1 Szeretnénk, ha az egész Jászság lakossága nagy egyetértésben, közös erőfe­szítéssel dolgozna tovább a kongresszus határozatainak végrehajtásáért is. S ezt re­méljük is — fejezte be nyi­latkozatát Szekeres elvtárs. (B. E.) ööi&ííiiliJi Képünkön a 16 tonnás építő daru egy hídalkatrészt emel a helyére VETES KÖZBEN Új traktoros hasítja a barázdát A mezőgazdaság az ipartól vár e napokban segítséget. Hívja a traktorvezetéshez ér­tőket, hogy az esős idő be­állta előtt végezzenek a 132 ezer hold föld szántásával. A napokban a Jászberényi Aprítógépgyár munkaügyi osztályán érdeklődtem, hogy milyen visszhangra talált ná­luk a Gazdasági Bizottság határozata. Eredményekről ugyan nem tudtak tájékoz­tatni, de a sajtó közleménye még sem maradt hatás nél­kül. Megtudtam azt, hogy egyik dolgozójuk a Jászberényi Gépállomáshoz készül: Még­hozzá véglegesen, mert ki­kérte őt a gépállomás. Az íróasztalon munkakönyv fek­szik, épp az irodába várják tulajdonosát, elengedték őt az üzemből. Zareczki Andor József a MOE-ban dolgozott. Jó szak­ember, ért a gépekhez, ezért küldték a minőségi átvevők­höz. Munkakönyvébe lapo­zok. Kitűnik, hogy Zareczki- nek kereskedelmi érettségije van. Szakképzett könyvelő, darus és meós. Az. üzemben 7.30 forintos órabére volt, havonta 1550 forintot kere­sett. Kíváncsi voltam, miért kívánkozik el mégis az üzemből, ahol nyolc órai munkaideje volt és fedél alatt dolgozott. Középtermetű, középkorú, barna férfi lép az irodába. Néhány perc alatt leszámol és átveszi munkakönyvét. Azután beszélgetünk. — Szeretem a gépet és a szabad levegőt — válaszolja —, ezért kívánkozok a mező- gazdaságba. Meg értek a gé­pekhez. Tartalékos páncélos hadnagy vagyok. — Gyorsan meg fogom szokni a traktort is. Azután tovább képezem magam, mert jó traktorista akarok lenni. Beszélgettem erről a gépállomáson és meg­ígérték, hogy hozzá segíte­nek. — Fizetése több lesz az új munkahelyén? — Igen. Kétezer forintot, s ha igyekezek ennél is többet tudok keresni. Szükség lesz a többletre, mert két kis csa­ládom van, s a feleségem nem mehetett dolgozni. — A család nem ellenezte, hogy ott hagyja az üzemet? — Az asszony megértéssel fogadta. Tudja, hogy meg­fontolom a dolgot és a csa­ládnak is előnye származik belőle. — Bizonyára számolt az időjárással. A földek nincse­nek tető alatt. Nehezebb és kényelmetlenebb az ottani munka. — Nem szeretem a nagy szavakat, mégis azt mondom, hogy a szovjet elvtársak se riadtak vissza a szűzföldek meghódításától, pedig nekik jóval nehezebb dolguk volt. Párttag vagyok. Olvastam a sajtó közleményét, hogy ke­vés a traktoros a mezőgaz­daságban, ezért jelentkez­tem. Zareczki elvtárs azóta már elfoglalta új munkahelyét. Bjelorusz gépével valame­lyik jászberényi közös gaz­daságban készíti elő a földet a vetésre. (m, 1.) Harmadik éve dolgozik a szajoli Vörös Csepel Tsz-ben. Kiesi, sovány ember, nagyon beszédes. — Porol ez a gép nagyon — fűzi tovább a szót., — be­lepi az embert; Este, mikor hazamegyek, alig ismer meg az asszony. — Eddig közel 300 munka­egységem van — tudom meg Sulák bácsitól —, s ez na­ponta kettővel szapq^odik. A traktoros már türelmet­len.­— Indíts, fiami — szól az öreg és szavára felzúg a mo- • tor.. Vetnek tovább.­Kicsit távolabb halad a másik traktor. Két oldalán méteres pálcák, a vetőgép szélességének megfelelően. — A szamárvezető <“ mondja nevetve a traktoros. Bartus István pedig már nem most tanulta a mester­ségét. Tizenhárom éves volt, mikor először felült a gépre. S azóta is eltelt már tizenhá­rom esztendő. Gyakorlott kezével biztosan tartja a kormányt, mégsem árt azt a két botot, a nyomjelzőt ki­tűzni. Így pontosabban köve­tik egymást a sorok. — Csak három napja ve­tünk — mondja Szekeres Imre bácsi, a gépkezelő. Azelőtt javítgatták a vető­gépet, de most már folyama­tosan dolgoznak. Nem volt üzemzavar. — Pedig rögös a föld — veszi át a szót Bartus —, könnyen meglazulnak a cso- roszlyák. sűrűn meg kell nézni. Míg beszélgetünk, a gép­kezelő árpát tölt a tartályba; — Hamar kiürül belőle. Ezen a hosszú földön csak három kerülőre elég öt zsák gabona — mondja. Felállunk Szekeressel a vetőgép mögötti deszkára és megindul a traktor; A cso- roszlyák belehasítanak a fe­kete földbe, szóródik lefelé a rózsaszínűre csávázott ár­pa. Mögöttünk csattog a bo­rona. (F. M.) Több éves faipari szakmai gyauor- lattal rendelkező tchnl- kust, műszaki vezetői munkakörben azonnalra keresünk, Szolnoki Vas és Faipari KTSZ, Ostor utca 1) Simára elmunkált fekete föld, amerre a szem ellát. Távolból apró bogaraknak tűnnek csak a traktorok, amint könnyedén végig vé­gig járnak a hatalmas táb­lán. Vetnek. Az egyik éppen kiért a dűlőútra, fordulna is meg, de Tálas Péter, a főagronómus utána szól a traktorosnak: ■ — Álljon meg, lóg az egyik csoroszlya! S míg a vetőgépkezelő megigazítja, leszáll a vezető is a traktor nyergéből. Kezé­ben csavarhúzó, kalapács. — Sokszor ellenőrzőm nap közben a gépet — mondja, miközben a meglazult csava­rokat erősíti. Egy hete veti az árpát Nagy Lajos. Magas, szőke fiú, húsz éves. Nemrég ta­nulta a traktorvezetést, fél éve sincs, hogy ide került. Azelőtt a szolnoki Vasipari Vállalatnál dolgozott, ott kedvelte meg a gépeket. — Már nem sokáig leszek itt — mondja —, még egy hónap és bevonulok; Rövid idő ez, de — mint tervezi — addig elvet még 500 hold gabonát. — Naponta 20—25 holddal végzünk — veszi át a szót Sulák István bácsi. Az öreg a vetőgépet kezeli.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents