Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
1982. szeptember 23. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 3 Elavult új gépek között Rövid séta a gyár udvarán és a ponyvával letakart ren geteg, régóta porosodó és már a születése pillanatában ?,megöregedett” gép minden s2Ónál ékesebben bizonyítja: kicsit késón de még időben történt a feleszmélés. Gépiparunk sürgős reformok nélkül nem lesz életképes a világpiacon. A hatalmas szerelőcsarnokban uralkodó állapot is erre enged következtetni. Az elkészült, de eladhatatlan gépek tömege már a termelést akadályozza, elrabolja a szereléshez szükséges helyet? Uj gép — ócskavas A jászberényi Aprítógép- gyár csak a megrendelt gépeket gyártja le. Tehát a gyártási költségeket a megrendelők — annak ellenére, hogy az árut nem szállították el az üzemből —• kiegyenlítették. Kiegyenlítették anélkül, hogy azokat eladták volna. Ez — a jólismert „egyik zsebből kiveszem. a másikba beteszem” elv alapján — azt jelenti, hogy így népgazdaságon belül súlyos ráfizetések keletkeznek. Erről beszélgettünk Benke Imre főtechnológussal is, — Mi a véleménye az intézkedési tervről, mely a vállalaton belül gyártmány- fejlesztésről, új gyártmányok készítéséről, korszerű és gazdaságos gyártási módszerek bevezetéséről szól? — Hasznosnak látszó terveket tartalmaz, csak nem tudom lesz-e elég eredménye. mikor a legfontosabb dolgot, a kísérletezést nem tudjuk megoldani. — Miért? *■“ Egy nagyon furcsa rendelet gátolja ezt, mely az anyagi fedezetet biztosítja ugyan, de a létszámot nem. Lehet ilyen feltételek mellett műszaki fejlesztési csoportot létrehozni? Egyszer már meg kellene oldani azt is, ami jelentősen előrevinné a gyártmányfejlesztést. Számtalan jelentést, javaslatot készítettünk érről —- minden eredmény nélkül: Ä főtechnológus ezután őrről Beszélt; mennyivel jobb lenne, ha a KGST példáján okulva, országon belül is meghatároznák egyes gyárak profilját az egyenletes és gazdaságos munkaelosztás végett Óinak új, de modern-e? *— A jövő évben milyen arányban gyártanak új konstrukciókat? “* Gyártási tervünknek 60 százalékát új — általunk ismeretlen gépek alkotják, bár az sem biztos, hogy ezek a legmodernebb konstrukciók. A terveket nem mi készítettük. őszintén szólva, nem tudjuk, hogy a hasonló külföldi gyártmányokhoz viszonyítva modemnek nevez- hetők-e. — Melyek azok az elavult gyártmányféleségek, melyeket a jövőben egyáltalán, vagy csak bizonyos alkatrészek korszerűsítésével termelnek? — Erre nem volna nehéz felelni, mivel számtalan ilyen gép akad termelvénye- ink között. Csak néhányat említek — mondotta Benke Imre. Halálraítélt gépek — Ilyen a 350-es téglaprés is. 1963-ban csak egyetlen egyet készítünk ebből, mert teljesítményben, formában és mechanikusan is messze elmarad a külföldi vákumprésektől. Ez a gép halálra van ítélve. A csúszócsapágyas törőkét modernebbre, könnyebbre és golyóscsapágyasra alakítottuk. Aztán még számos olyan gép van, amely korszerű ugyan, csak egyes részei (meghajtás, tengelykapcsoló, vezérlések) avultak el. *— Bőven akad hiba azon a területen is, mely csak közvetve tartozik a gépgyártáshoz. Erről szeretnék beszélni: Azokról a személyes tapasztalatokról, melyek a gépipar előtt álló hatalmas feladatok megoldását nem igen segítik. Takarékoskodni keil — de nem így «“ Több kőtörő hengerművet rendelt üzemünktől a KPM (Közlekedés és Postaügyi Minisztérium) — sorolja a főtechnológus. — Terveket a budapesti Gépipari Tervező Iroda készítette számunkra. A gépek elkészülte után a megrendelő kérte: vegyünk részt a kipróbáláson, hogy a jövőben készítendő gépeknél az esetleges felmerülő hibákat kiküszöbölhessük. Értesítettük a tervező intézetet: küldje el a konstrukció tervező-mérnökét a gép üzempróbájára. Erre azt a választ kaptuk, hogy abban az esetben vesznek csak részt a próbaüzemeltetésen, ha az Aprítógépgyár fedezi a tervezőmérnök kiadásait. Eljárásuk mindenesetre szokatlan, S azzal tovább sorolja a hibákat. — Nem vagyunk képesek egy hegesztőt tanfolyamra küldeni, mert nem lehet elszámolni a tíz—tizenkétszer! Budapestre utazásnál felmerülő költségeket Azt hiszem mondanom sem kell, hogy a hegesztő szakmunkásokra, egyáltalán a jó szakmunkásokra a határozat értelmében mind nagyobb szükség lesz. Ezek nem nagy horderejű dolgok, de sajnos, majdnem mindegyik üzemben — különböző formában megtalálható. Az Aprítógépgyárban is mielőbb meg kellene szüntetni ezeket a kis hibákat, ellentétes rendelkezéseket, melyek a nagy feladatok végrehajtását még jelentősen gátolják? Bognár János A tankönyvellátás idei tapasztalatai Jövőre a tervek szerint minden közép* iskolában áttérnek a helyi szétosztásra A Kiadói Főigazgatóság, a Tankönyvkiadó és az Állami Könyvterjesztő Vállalat, valamint a SZÖVOSZ munkatársai a tanévkezdés után Budapesten és vidéken számos helyein ellenőrizték a tankönyvek szétosztását. A tapasztalatokat most összegezték Illetékesek elmondották, hogy az iskolások 'tankönyvellátása általában országszerte zökkenőmentes volt Kisebb zavarokat okozott, hogy egyes általános iskolákban nem a rendelkezésnek megfelelően, a tanítás első napján, hanem azt megelőző«!, még augusztus utolsó hetében bonyolították le a könyvek szétosztását. Csak szórványosan fordult elő átmeneti hiány, elsősorban új településeken, ahol a szeptemberben beiratkozott tanulóknak áprilisban még nem igényrihettek könyvet. Az ilyen hiányokat másutt nélkülözhető készletek átirányításával gyorsan pótolták: Fennakadás nélkül oldották meg a középiskolások tankönyvellátását. A könyvesboltok ki tudták elégíteni az igényeket. Mint közölték, szó van arról, hogy jövőre már nemcsak a közgazdasági, az ipari és a mezőgazdasági technikumokban, valamint a szakközépiskolákban kapják meg helyben a diákok könyveiket, hanem — a tervek szerint — valamennyi középiskolában áttérnék a helyi elosztásra. Ott ugyanis, ahol ezt az idén önként megszervezték, igen jól bevált. Az 1963—64-es oktatási évben megkezdik az általános iskolások számára készülő új reformtankönyvek bevezetését. Az első ütemben sorra- kerülők közül már többnek a kéziratát eljuttatta a Tankönyvkiadó Vállalat a nyomdába. (MTI) HIVATASTUDAT ÉS KÖZÉRDEK Kilencszáz holdas öntözőtelep épül Kunszentmártoniján További tervek 3000 hold öntözésére A kunszentmártoni kövesét mellett néhány hét óta hatalmas földgyaluk egyengetik a hullámos talajt. Szkréperek rakodnak és szállítják a földet a töltéshez. Rövidesen munkába áll az árokásó gép is, hogy csatornát húzzon és utat nyisson a víz részére. A vízügyi igazgatóság gépei éjjel-nappal dolgoznak a Zalka Máté Tsz új öntözőtelepének építésén. A szövetkezet vezetőitől tudjuk, hogy 900 holdas öntözőtelepet építenek, melynek egyik része, 430 hold, jövőre már belép a termelésbe. Ezen dolgoznak most a vízig mélyépítői. A telep előzetes tervét és beruházási programját két évvel ezelőtt a szövetkezet készíttette el. Ennek alapján fogtak hozzá a vízig mérnökei a végleges tervdokumentáció összeállításához. Az öntözőtelep korszerű lesz és minden igénynek megfelelő tereprendezést hajtanak végre. Az öt kilométeres főcsatornát betonlapokkal rakják ki, mely megdrágítja az építkezést. Ez viszont elengedhetetlenül szükséges, mert a talaj elnyelné az öntözés elől a vizet. A talajmechanikai vizsgálat alapján a szakemberek ezért javasolták a főcsatorna betonozását. A terv szerint egy katasz- trális hold beépítése 10 050 forintba kerül. Az országos normatíva viszont egy hold beépítésére 6000 forint költséget irányoz elő. Az MNB emiatt nem akart hozzájárulni az építkezéshez. Megtagadta a hitel megnyitását, s veszélyben volt a már megkezdett munkálatok folytatása. S végül illetékes felsőbb szervek intézkedtek az ügyben és folyósí itatták a hitelt. Hegedűs Lajossal, a vízig, igazgató főmérnökével is beszélgettünk a kunszentmártoni építkezésről. Mint mondotta, a munkálatok jó ütemben haladnak. Az idén három millió forint értéket akarnak beépíteni. A munkálatokat a jövő tavasszal folytatják, s május végén — az öntözési idény kezdetéig — átadják a telepet. Az építés üteme azonban attól is függ, hogy a főcsatornához szükséges betonelemeket milyen tételekben szállítja az egyik miskolci vállalat. Az idén 600 hold kapott mesterséges csapadékot a Körösből. Ebből 98 hold a lucerna, cukorrépa és a kertészet. Á többi rét és legelő. A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz vezetői perspektivikus tervet is készítettek. Együttesen 3000 holdon új öntözőtelepet szándékoznak építtetni. A megkezdett 900 holdas terület felét jövőre, a másik felét 1964-ben árasztják. 1967-ig évenként 500—600 holdas új öntözőtelepek lépnek a termelésbe. Ha ez a tervük megvalósul a 9300 holdas tsz-ben területüknek csaknem a felét .öntözik maid. f| múlt vasárnap ezen a helyen az ifjúság szenvedélyes igazságszeretetére hivatkozva emlékeztettük az idősebb nemzedéket, milyen döntő szerepe van a felnőttek, mindenekelőtt a kommunisták magatartásának, személyes példamutatásának a fiatalság nevelésében. Az .Audiatur et altera pars” — Hallgattassák meg a másik fél is — régi elvének megfelelően ugyancsak a fiatalok megalkuvást nem tűrő igazságérzetére apellálunk most, amikor az új nemzedék hivatástudatáról ejtünk néhány szót. Kónya Lajos — a Kortárs augusztusi számában, megfigyelései alapján így ír a mai fiatalokról: „Amiben azonban erősen különböznek az előző nemzedékektől, hogy csaknem teljesen híjával vannak amazok ifjúi rajongásának, szenvedélyes érdeklődésének. Nem szeretném, ha félreértenének: vannak szenvedélyeik. De általában nem a világot akarják megváltani, csupán a maguk — lehetőleg nyugodt anyagi bázist jelentő — helyét keresik benne.” Hermann István — ugyancsak a Kortársban, a júniusi számban így idéz a közte és egy alapszervezeti KISZ-vezetőségi tag között lefolyt beszélgetésből: „Az újabb kérdésre, hogy vajon miféle ifjúság vagytok ti, nem akarjátok megváltani a világot? — o felelet ez volt: minek? hiszen a világ már meg van váltva. Amint azonban a valóságról került szó, ugyanez a fiatal már felháborodva beszélt az eléje táruló szellemi elmaradottságról, a káderek kiválasztásában mutatkozó igazságtalanságokról, az egyetemi felvételek körül szállongó hírekről, elitélte a törtetőket, a szocializmus élősdijeit, s ugyanígy szólt a sznobizmusról, a nyugatimádó aranyifjóságról is stb.” A következőkért írtam ki a két idézetet. Egyrészt: a felnőtt nemzedék mindkét képviselője világmegváltó törekvéseket kér számon az ifjúságtól. Másrészt: a KISZ- fiatal véleményéből úgy érzem, valami mást ért a mai ifjúság világmegváltás alatt, mint ahogyan ezt az idősebbek felfogják. Kónya Lajos szintén elgondolkodik ezen, mert ezt mondja: „Felfoghatnánk ezt egészséges realizmusnak is: az élet megtanította őket arra, hogy ne legyenek álmodozók. De miért éppen az övéknél jóval nehezebb körülmények között felnőtt nemzedékeknek volt sokkal inkább sajátja az ifjúságra oly jellemző álmodozás?” Szerintem itt kell fülön- fogni a problémát. Nincs mit tagadni: az idősebb nemzed.ék ifjonti álmodozásában sok voit a testetlen, naiv lelkesség, melyet kinél jobban, kinél kevésbé áthatott még a templomi prédikációk pátosza is. Hogyan lépnek, készülnek az életbe a mai gyerekek? Az iskolai oktatás közelebb, közelebb jön a gyakorlati élethez. Politechnika, üzemi gyakorlatok; ifjúsági szervezetük kiállásra, a félszegség kiküszöbölését eredményező rendszeres tevékenységre, társadalmi munkára, szervezett termelőmunkára (KISZ építőtáborok) irányítja őket; napi kenyerük a film, televízió; népszerű tudományos folyóiratok sora áll rendelkezésükre; — és így mindezek együttes hatása révén sokkal többet tudnak, megértenek az életről, mint mi idősebbek ilyen korunkban, s mint amennyit sokan — vaskalaposan — feltételeznek róluk. ÍJ gyancsak ide kívánko- zik olyan emlék is a „jóval nehezebb körülmények között felnőtt nemzedékek” ifjúságából, hogy úgynevezett világmegváltó lángok akkoriban sem általában minden fiatalban lobogtak, hanem mondjuk úgy: az ifjúság elejében, legjobbja iban. Mit hiányolunk elsősorban ifjúságunk jelentős részénél — joggal — a kicsit már penészes hangzású világmegváltó rajongás, álmodozás szókkal? Kollektív társadalmi-gazdasági rendünk erkölcseiből szükségszerűen következő hivatástudatot Mert — mit is mondanak a fiatalok?: szaktudással és igazságossággal lehet legjobban megnyerni szimpátiájukat. Ezt vallja velük együtt új társadalmunk is. De vajon nem úgy „gilt” az ügy, ha a fiataloktól is ezt kapja az idősebb nemzedék, a társadalom egészében? A múltkor idéztük itt a fiatalok véleményét, hogy szenvedélyesen igénylik az igazságot. Tökéletesen egyet lehet velük érteni. Szenvedély nélkül még semmi nagyot nem vittek véghez a történelemben. Beszéljünk hát szenvedélyesen a hivatástudatról is. A tények nyelvén. Van-e szomorúbb látvány, mint a fiatal, két-három éves termelőszövetkezetek sora, ahol nagyon jószándékú, de a nagyüzemi vezetésre felkészületlen vezetők hibát hibára halmoznak? — Ezért alacsony a termés, a .tagság jövedelme. — Hány olyan szövetkezet van, amely ugyanolyan adottságok mellett, mint a mellette levő 40- 50 forintos munkaegységű téesz, csak 15 forintot tud produkálni egy munkaegységre. A lehetőség java benne maradt az emberben, földben? állatban, gépben egyaránt. Miért? Mert hiányzott az előrelátó, nagyobb áttekintő képességű, ügyes szakember, az agronómus. Ezzel szemben a Ludas Matyitől kezdve, tudományos folyóiratainkig lépten-nyo- mon olvashatunk arról, hogy százával vannak agronómu- sok, akik már a föld szagát sem érzik, elfelejtették, — olyan messzire kerültek. — Képzettségükhöz mérve ní- vótlan állásokban, aktakukacokként kuliznak, vállalják a tartalmatlan, súlytalan életet, csakhogy nagyvárosban élhessenek. Kis fizetésért is, holott jobbacska téeszben is háromezer forint felett lehetne havi keresetük, motorkerékpárt, kocsit, lakást kapnának. Hol van ezeknél a hivatás- tudat? Vesztegetik a drága éveket, pedig azért tanultak, hogy tudásukat a gazdálkodásban kamatoztassák. Pedig mit jelentene a munkájuk a főváros és a vidék közötti különbségek felszámolásában. B eszélünk maradiságról, rövidlátásról, művelet- lenségről. Elítélte ezt a cikkünkben említett KISZ-ve- zetőségi tag is. Hány pedagógus-fiatal tud arról, hogy bár forradalmi változás történt népünk művelődésében a felszabadulás óta, mégsem lehetünk elégedettek. Csaknem két és fél millió ember alapműveltsége fogyatékos még az országban, mert 15— 40 éves felnőttjeink 63.9 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Nagy részüknél ä régi világ bűne, hogy akkor kiszorultak az iskolákból, de az már a mi mulasztásunk és az övéké, hogy 1945 óta nem végezték el. De vesz-e ebből a felelősségből egy szemernyit is magára az az 57 ifjú tanár, aki 199-ed magával az idén végzett a budapesti bölcsész karon és egy héttel ezelőtt még nem vállalt állást? Egyszerűen csak azért, mert nem volt hajlandó Budapestet elhagyni és vidéken dolgozni. Hol van ezeknél a fiataloknál a hivatás- tudat?! Mert, hogy ne ismernék a népoktatás általános helyzetét, aligha hihető. Ne tudnának arról, hogy a vidéki iskolák némelyikében már-már összeroppannak a túlterheltségtől a pedagógusok s ha energiával bírják is, idővel nem győzik a gyerekek tanítását? A szóbanforgó elkényelmesedett, most végzett tanárok bizonyára többször szóltak már ajkbigy- gyesztve „gyorstalpaló tanfolyamokon” képzett, érettségizett tanítókról, akikkel — kényszerűségből — tanári státuszokat kell betölteni. Pedig e szerencsések piruljanak. — Hány olyan van a gyorstalpalókon képzett tanárok között, akiket annakidején ők szorítottak ki az egyetemről, mert betelt a létszám. De a kimaradtakban akkora volt a hívatásszere- tet, hogy tűzön-vízen, kis fizetésért is katedrát vállalva törkedetek továbbképe2ni magukat. — És helytálltak; mindent elkövetnek azért, hogy a diplomát — hivatásuk gyakorlása közben, terhes munka mellett is — mint levelező hallgatók megszerezzék. De szépen „elszavalta” vizsgái alkalmával ez az 57 tanár, hogy „öregapáink tudásával? a Horthy-idők néhány elemijével nem lehet szocializmust építeni, ehhez kiművelt emberfők sokaságára van szükség. „De léptek-e még egyet is, hogy például a dolgozók iskolája gondjaiból, amúgy is túlterhelt kollégáik vádiéról levegyenek valamit, 9 hogy könnyítsenek a párt-, tanács-, népfront- funkcionáriusokon? nöbizottságokon, akik társadalmi ügyként gondozzák a dolgozók iskoláinak szervezését. Pedig ezek szívüket-lelküket adják azért is, hogy ipari és mező- gazdasági többtermeléssel tegyék mind kényelmesebbé az egyetemi ifjúság tanulóéveit is. Pedig ezek az egyszerű aktívák nap mint nap meleg szeretettel győzik meg az üzemek, termelőszövetkezetek, gépállomások dolgozóit, vezetőit, hogy milyen jó befektetés Ingyenes oktatással, ösztöndíjjal taníttatni fiataljainkat, szakemberekké, mezőgazdászokká, pedagógusokká, orvosokká. Mennyi reményt fűzött a vidék lakossága ezekhez a kötelességtől elbújt, hivatás- tudatot felejtő, Budapestbe kapaszkodó fiatalokhoz is! Ha belegondolunk, hogy az elmondottak idei adatok s hogy évek óta siránkozunk a fiatal szakemberek jelentős részénél a hivatástudat hiányán, nem túlozunk, ha mármár botrányosnak nevezzük ezt az állapotot. Sürgősen meg kell tehát reformálni az egyetemi felvételek módszereit Már felvételkor hagyjunk elég biztosítékot ahhoz, hogy a legelmaradottabbak közül azok kerüljenek az egyetemre, akikben elegendő hivatástudat is van. M em engedhető meg, 1 * hogy annyi energia menjen veszendőbe, amikor pl. egy tanár képzésére 75 000 forintot fordít az állam. 40 lakás építési költségeit tette zsebre hálátlanul, visaonzatlanul az az 57 tanár, aki nem vállalt állást. Ez csak idei szám, és csak a tanárokra vonatkozik. Hát a többi kar, hát a2 elmúlt évek adataival mennyi lenne ez az összeg? Ajándékképp elfogadni ezt a pénzt a szocialista államtól, nagyfokú önzés, rendszerünktől idegen erkölcsi felfogás. É2 a probléma már közérdekű, Alakítsanak ki elsősorban a hivatásukért élő fiatalok olyan közvéleményt, hogy az egyetemi felvételeknél olyan erkölcsi és anyagi ösztönzés érvényesüljön, amely biztosítja a fiatal tanult emberek elhelyezését azokra a posztokra, ahol a közösségnek a legnagyobb szüksége van rájuk. Az egyetemi nevelés pedig alakítsa ki a hivatás- tudat szocialista társadalmigazdasági rendünknek megfelelő normáját. Azt a2 erkölcsi követelményt, hogy a legnagyobb szaktudás is csak akkor ér valamit, ha az egész néo érdekeinek szolgálatával párosul. Kozák Gábor
