Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-20 / 220. szám
19«5. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megszüntetik a József Attila olvasómozgalom ' kötöttségeit A József Attila olvasó- mozgaloraban a múlt évben mintegy 80 000 ifjú vett észt, az idén a jelentkezők izáma már meghaladta a ’ 64 000-ret. A gyorsabb fejődést eddig gátolta, hogy a mozgalom nem alkalmazko- 'ott eléggé sem az egyes fjúságj rétegek, sem a kor- sztályok igényeihez, továbbá zemi és falusi könyvtárak ’hetőségeihez. A KISZ intéző bizottságnak határozata értelmében jö' őben nem lesznek úgy- ■vezett kötelező könyvek s versek, eltörlik a beszá- olási kötelezettséget. A "szt vevők továbbra is ronz, ezüst és arany foko- atú jelvényeket kapnak; a 'ronz' fokozat megszerzésé- a7. hat szabadon választott önyvet, az ezüsthöz 9, az ■anyhoz pedig 12 könyvet ell egy évben elolvasni. A észtvevőnek be kell iratkoznia valamelyik közművelődési, iskolai, vagy szakszervezeti könyvtárba. A könyvtárakban „József Attila olvasómozgalom” feliratú olvasójegyet kapnak, amely egyben „számot ad” a könyvek elolvasásáról. A könyvtárosok elbeszélgetnek majd a fiatalokkal, hogy ezzel is elősegítsék az olvasottak jobb megértését. A KISZ-szervezetek számos érdekes, új rendezvénynyel is segítik a fiatalok irodalmi ismereteinek bővítését. Író-olvasó találkozókat és irodalmi fejtörőket tartanak, irodalmi szakköröket szerveznek, szavalóversenyeket rendeznek, s e célra felhasználják az irodalmi színpadokat is. Az egyes ifjúsági rétegeknek és korosztályoknak megfelelően állítják össze a javasolt könyvek jegyzékét. (MTI) Indiában ápolják Körösi Csorna Sándor ' emlékét Shiba Prasaa Chatterjee, a kalkuttai egyetem dékánja, áz Indiai Földrajzi Társaság elnöke — aki néhány napja hazánkban tartózkodik — nyilatkozott az MTI munkatársának: — Abból az országból jöttem, — mondotta — amelynek nagy fia, Rabindranath Tagore neve Magyarországon is jól ismert. Jól esett tapasztalnom azt a nagy megbecsülést, amelyet Tagore iránt tanúsítanak ebben az országban. S én most viszonzásul kijelenthetem:' Indiában is ápolják a nagy magyar India kutató Körösi Csorna Sándor emlékét. Darjeeling, ahol a tibeti nyelv első európai kutatóját eltemették, idegenforgalmi központtá fejlődött. Sok turista keresi fel, s így alkalma van megismerkedni Körösi Csorna Sándor emlékével, munkásságával. Ez is egyik vonása az indiai és a magyar nép kapcsolatának, amely most mindjobban fejlődik és tovább erősíti a békéért munkálkodók nagy családját is. (MTI) A Vörös Hadsereg úton Gyámegyed. Üzemeiben a Szénsavtól és konyhabútortól a kávéba kerülő cukorig sok mindent állítanak elő munkások és mérnökök. Emberek, akik egésznapos fárasztó munkájuk után szórakozni, művelődni szeretnének. Van. aki hangversenyre, kiállításra vágyik, vagy az iskolapadba ül, hogy pótolja, amit fiatal korában nem tehetett meg. Van,, aki csak egy fröccsöt kíván a kiskocsmában, aztán hazamegy, lefekszik. Sokféle ember, sokféle igény. Mit tesznek, mit tehetnek a gyárak vezetői, kulturális munkásai azért, hogy minél több legyen az előbbi, minél kevesebb az utóbbi fajtából? Igen nagy az üzemek felelőssége. Kultúrált szórakozást, nevelést, világnézeti és ízlésbeli fejlődést kell nyújtaniuk a munkásoknak éppúgy, mint a kis földszintes, VII.—Vili. kerületi házak lakóinak. Hozzávetőlegesen több mint hatezer ember kulturális igényeit van hivatva kielégíteni négy nagyüzem: a járműjavító, a papírgyár, a cukorgyár és a vegyiművek művelődési otthona. Ehhez tartozik még a város más részein lakó sokszáz munkás. S ezeknek a kulturális intézményeknek kell — vagy kellene — segítenie a környező községek művelődési otthonainak. Ezekből a községekből mintegy kétezerháromszázan járnak be reggelenként a fent felsorolt üzemekbe. Jártunk a négy gyárban. Meg akartuk vizsgálni, hogyan teljesítik fontos hivatásukat az ottani népművelők, hogyan támogatják őket a gazdasági vezetők, egy-két helyen a tervekről is tudakozódtunk. Képünk kissé vázlatos, de reméljük, elérjük célunlzat, felhívjuk az illetékesek figyelmét: mi a jó, mi a rossz most, az új népművelésioktatási évad indulásakor. Akikei keresnek, hogy segíthessenek rajtuk Fehér bot koppan a járdaszélen, viselője türelmesen várja, hogy karon fogja valaki, átvezesse az úttesten. A várakozás töbnyire csak néhány másodpercig tart. Ritka az annyira siető még- ritkább az annyira szívtelen ember, ki nem siet a segítséggel; Általános tapasztalat ez. melyet szóval is megerősít Sólyom István, a Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetsége Szolnok megyei csoportjának titkára: Készséges modorát, kellemes-hangját sokan ismerik: mindenki, akinek kérésére mellékállomást kapcsolt valaha az SZTK rendelőintézetének telefonközpontjában. Sólyom István és fáradhatatlan munkatársa, a látó Esztike (Németh Lászlóné) megyénkben háromszázhuszon- két vak és gyengelátású ember gondviselője. Két esztendeje még csak százharminc sorstárs — így nevezik egymást a vakok — istápolásá- val törődtek. Megszámlálha- • atlan kilométereket tettek meg azóta vonaton és buszon, kölcsön-autón és gyalog, hogy felderítsék: ki szorul még a szövetség támoga- (ására.— Államunk nem fukarkodik anyagiakban, — emlí- 1 i Sólyom István. — rendmres készpénzsegéllyel épp- 'gy segít, mint oktatással, "'zámos olyan munkakör lé- 1 -zik, melyben kifogástalanul helytállhat vak, vagy mkkentlátó ember. Lehet ■ 'lefonközpont kezelő, kefe- ötő. seprűkészítő, masszőr, nsárfonó, ének- és zeneok- 'itó, muzsikus, zongorahan- oló, sőt könyvkötő is. ötven vés korig az állam viseli a -osterség elsajátításának "'Négeit. A megyei kórház, a tüdő- '"ház. a papírgyár, a Tisza ' nőgyár s még jónéhány ‘«zmény vezetői tanúsítnak. hogy a munkához itatott vakok okozott igyekezettel dolgoznak, helyi csoport az utóbbi ekben tizenhárom — vetik át szóhasználatukat — ■»•stársat segített munkához, 'ozülük egyetlen egy ellen 'érült fel rövidebb időre ;sebb panasz. — Hasonló tapasztalatokra 'ettem szert a nyáron a Német Demokratikus Köztársaságban, — mondja Sólyom elvtáfs. — hová hu- szonegyedmagammal látogattam el társasutazás során. Az ott töltött három hét feledhetetlen marad számomra. Ezt az élményt is államunk gondoskodásának kö- Q’/önheterru tudott! Több sorstársunk hozzátartozóját vette fel állandó munkára, noha csak idénymunkát ígért számukra. Németh Lászlóné asszonyi élelmességgel tart vissza kissé, mikor indulni készülünk: — Oly ritkán talál el hozzánk újságíró, hogy nem sza- laszthatom el az alkalmat... Kérem, írja meg, hogy szövetségünk jóvoltából számos, vaknak hitt ember nyerte vissza operáció révén szeme- világát. Az elmondott okok mellett ezért is keressük, kutatjuk a sorstársakat... S ha még maradt hely blokkjában, kérem jegyezze fel: szeretnénk Szolnokon egy helyiséget, hol rendszeresen- összegyűlhetnénk. Országos központunkban várja egy magnetofon Szolnokra szállítását: Vakok részére készült irodalmi, történelmi előadásokat tartalmazó szalagokat szeretnénk lejátszani rajta... Mit gondol, szerénytelen kívánság?... — b. Z. — C. Varga Mihály, a párt- bizottság tagja a járműjavítóban. Ebben a minőségében a művelődési ház társadalmi vezetőségének tagja. Öt kérjük meg elsőként, mondja el, mi a véleménye az üzem kulturális életéről? — Néhány jó eredmény mellett bizony van egy sor fájó problémánk is. Létrehoztuk a teltházakciót, nagyon jó kollektívává ková- csolódott a színjátszó csoportunk. A teadélutánokra sok fiatal jár. De ... igen kevesen járnak az ismeretterjesztő előadásokra, az elmúlt évad húsz rendezvénye közül mindössze hármat sikerült megtartani; A munkásakadémiára jelentkezett hetvenHalál a cukor-szigeten Csehszlovák film Egy képzeletbeli tropikus sz igeten megjelenik egy csehszlovák hajóorvos. Hófehéren csillognak az ültetvényesek márványpalotái a luxus szállodák és fehérfen izzik a történet maga. amely bemutatja, hogy a mi világunk valóságában gyökerező erők győzelmet aratnak Való igaz, hogy népi államunk sokat ad a világtalanoknak, de az is igaz, hogy némi áldozatvállalással egyes üzemek még többet nyújthatnának... A biztonságos mozgásukhoz annyira szükséges fehér botot például! — Egy fehér bot harminchat Ft-ba kerül — tájékoztat Esztike; — A közeljövőben öt- venre lenne szükségünk. Már akadt egy elvtárs, ki festéket is adna, a munkát is vállalná. Talán az Erdő- gazdaság, vagy valamely tsz nem sajnálná tőlünk a hozzávalót. S tán kerülne valaki,, aki meghajlítaná a botokat... Hiszen általában jószívűek az emberek... — Csak általában? Hosszan hallgat a titkár, hallgat „jobbkeze”. Biztató faggatásra ered csak meg belőlük a szó, mely — jóllehet szórványosan jelentkező, ám — embertelen k6- szívűséggel vádolja a rászorultsággal, szenvedéssel szemben közömböseket. A zagyvarékasi Béke Tsz — például — mind a földjáradék kifizetését, mind a szerény félhold háztáji kimérését megtagadta M. J-né- ! tői és P. J-től. Határozatát azzal „indokolta” (?) meg a szövetkezet, hogy nem dől- goznak... Ez volt a határozat, jóllehet „alkotóit” nem verte meg vaksággal a sors: elolvashatták volna a két gazda munkaképtelenségéről szóló orvosi bizonyítványt... ; A szandaszöllősi Vörös Mező ; Tsz-ben két esztendeje bo-; torkál nyolcvanöt kilogramm ; (!) árpajárandósága után a: csökkentlátó D I., — mind-; eddig hiába... Az elpanaszoltak között legmegdöbbentőbb özvegy K. L-né esete. Az asszony 1959-ben lépett kevés földjével, szőlejével a tiszavár-; konyi Petőfi Tsz-be. Onnan — szintén orvosi igazolás ellenére — azért zárták k i, mert nem vette fel a munkát. Enyhén ítélünk, ha a hallottakra nem mondunk többet. mint ennyit: kiáltó embertelenség. S persze tör- j vénysértés is, mely nagyon-; nagyon gyors orvoslásra vár. j — Nehogy azt higgye, ez; a jellemző, — vigasztal Só- : Ívom István. — sokkalta jellemzőbb a segítőkészség.! Lám, az imént el is fel ej-! tettem említeni: a török- ‘ szentmiklósi Baromfifeldol- ' gozó Vállalat vakot, csők- ! kentlátót tevékenységének ! jellege miatt nem tud foglal- i koztatni; Segíteni azonban l * Mindenki ismeri a faluban, ♦ Foglalkozása: kovács. A fa- tlu szélén van a műhelye. Fits. |tös, féltetős ház. Van rajta *egy ablak is. Ha nincs muti- »kája, ott ül mindig az ablak »előtt. Figyeli a szekereket, öt téve, hogy meghalt már a fe. tlesége. $ Mondogatták néki: * — János bácsi, nősüljön tmeg! | Az öreg csak bólogatott. ♦ — Nem úgy van az, gyerekek. j — Jobb lenne. ♦ — Nem tudni azt sosem. $ — Lenne valaki a ~:áz ko- trül. X — Megvagyok már én. * — Nem unatkozna... • — Az öregember az már tnem unatkozik... | Ha dolgozik, a kalapját l?.- J teszi a fejéről. Haja szétszór íródik a homlokán. És nem Jhall, és nem néz semerre, t — Figyelni kell. ha gz em- tber csinál valamit — mondo- Jgot ja. ? Azt kérdeztem egyszer tő- tle. t — Kitől tanulta a mesterségét ? * — Nem tanultam én ezt, »fiam. Az élet csináltatta veilem. $ Magyarázni kezdte: £ — Gyerek voltam még. *Nem volt az egész faluban Ikovács. Véresre járták lábúikat a lovak, mert kinek volt tarra ideje, hogy ha leesett n Ipatkó, akkor irány mindjárt •a harmadik faluba, ahol leg. kl ÖREGEMBER közelebb fölvertek egy újat. Esetleg a bírónak. Annak volt ideje. De a szegénynek?... Abbahagyta. Emlékszem, kiment akkor az udvarra. Csend volt a műhelyben. Sokáig nem jött vissza. Valamit keresgélt. i Aztán folytatta: — Mondtam apámnak: én / kovács leszek. Nagyon kevés- 1 beszédű ember volt. Csináld! — ezt válaszolta. Láttam ak- . kor már egy-két kovácsot, azt is láttam, hogy kell meg. hajlítani patkónak a vasat. ' Elkezdtem... Hetven éves múlt a napokban János bácsi. Mielőtt meg nem nősült, szinte na- ! pcmként volt részeg. Sorba- jórta a kocsmákat. Házaknál t is volt még akkoriban borki- 1 mérés. Aztán nem ivott töb- 1 bet. Hiába mondták neki a ) régi barátok: l — János, a bor adja az 1 erőt. t — Nem bánom én. j — Gyere! i — Voltam eleget. Meghibbant — ez volt a 1 véleményük. Kár érte. Jól tu- r dott mulatni. Dolgozni látták l csak mindig. Verte-ütötte n t vasat. Sokszor még éjszakán- - ként is hallották a faluban. hogy dong, verődik a kala-í pács. I Ma reggel összetalálkozom* vele a vonaton. Az ablak* mellett ül. Kinn reggel van.* Sokan vannak a kocsiban.* Először nem akarom elhinni.* János bácsi lenne az? — De* hiszen fiatalabb korában sem\ igen mozdult ki a faluból.\ Otthon szeretett ő lenni, a| ház körül. Vajon hová me-f hét? 1 Közelebb hajolok hozzá. ♦ — Hová, hová, János bá-% esi? X Kicsit megretten. Homlo-t kán összefutnak vastagon a* barna ráncok. f — Te vagy az? ~ mondja.* — Csak benézek... ? — Csak nincs valami baj?* — firtatom, mert rosszat* sejtek. t — Nincsen. ; összekulcsolja a kezét. Be A szélni kezd: ♦ — Tudod, már nem birok\ annyit dolgozni, mint régen.*. Elfáradok hamar. Így van ez \ már. Letelt rólam... Úgy* vágytam szétnézni a város-1 ban. Sok embert látni. Ahogy j mennek... Hát most elme-X jyek. Meglátogatom majd at jyereket is. Hogy vannak. * Elvégeztem otthon a mun- ’cám... t Beérkezünk az állomásra. J Elbúcsúzom tőle, s úgy sz°.-% -etnék délután újra összeta-X álkozni vele, hogy segíteni 'i adnék neki, amikor fölszáll i vonatra. í Serfőző Simon 1 nyolc hallgató közül év végére harminchatan maradtak, az ifjúsági akadémia első előadására kétszázan jelentkeztek, a harmadikon már alig voltak, a többi kilencet meg sem tartották. A szakköröket is kevesen keresik fel. Az okokat kutatva több dolgozóval beszélgettünk. Az ő véleményük: Győri Károly szb. kultúr- felelős: — Pillanatnyilag egyedül a színjátszócsoport működése mondható teljesnek és eredményesnek. Sok mindenhez hiányzik az érdeklődés. Emellett az üzem dolgozóinak hatvan százaléka vidéki. Előrehaladás azért mutatkozik, mert a tavalyi húsz fővel szemben idén százhú- szan jelentkeztek az általános iskolába, azonban sokka! jobb propagandistákra, lelkes szervezőikre lenne szükség az üzemrészekben. Nem véletlen, hogy a teltház- akcióbán, a munkásakadémián a VIII. osztály dolgozói vettek részt legnagyobb számban. Ott lelkes elvtársak dolgoznak a kultúráért. Püspök Sándor, a kazánműhely fiatal munkása: — Tiszaföldvárról járok be. Leginkább a sport érdekel. De ha valamilyen izgalmas kérdésről lenne ifjúsági vita, bejönnék. Az a baj, nemigen beszélget velünk senki ezekről a dolgokról. Kiss Béla KISZ-titkár: — Való igaz, az ifjúság eléggé passzív. Ennek egyi k okát abban látom, hogy régebben történt néhány verekedés, nemkívánatos elemek is megjelentek a művelődési házban. Sokan általánosítanak. Most is erre a régi, többéves állapotra hivatkoznak. (Érdekes. Akkor miért van tele ötórai teákon a művelődési otthon? Vagy az idegenkedés csak az ismeret- terjesztés, ifjúsági akadémia esetén érvényes?) A felszerelés sem elég korszerű. Tassi József művelődési ház igazgató: — Az ismeretterjesztés a mi gyenge oldalunk. A vezetőktől vajmi kevés segítséget kapunk. Egyedül Szekeres főmérnök elvtárs törődik ezzel a problémával. Eddig a nyilatkozatok, vélemények. Annyi kétségtelen: segíteni kell. Ha le is számítjuk azokat, akik a város belterületén laknak és ott elégítik ki művelődési igényeiket, vagy vidéken laknak és az ottani művelődési otthonba járnak (ha járnak!), akkor is százan meg százan vannak, akiknek a művelődése, szórakozása megoldatlan. El kellene érni: ne csak a mozit, a táncesteket, a színjátszók előadásait látogassák a munkások és a kerület lakói, hanem a művelődés egyéb ágazatai is kapják meg az őket megillető helyet. Ehhez azonban lényegesen több propaganda, alaposabb előkészítés és kevesebb „keresztbe rendezés” szükséges. Nem szabad például egy napon tartani a munkásakadémiát a termelési értekezlettel, vagy a vasgyűjtő kampánnyal, ahogyan az több esetben történt. (Folytatjuk) hernádi — búb«*
