Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-14 / 189. szám

1962. augusztus 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 mm A Székesfehérvári Jáky József Útépítési- és Földmérő Tehnikum II—III. éves hallgatói nyári termelési gyakor­latok során a Polgárdi—Kisláng közút korszerűsítési munkálatainál dolgoznak. Az eddigi gyakorlattól elté­rően a hallgatókat nem különböző vállalatokhoz küldik nyári munkára, hanem a technikum, mint kivitelező, mun- li t vállal. így biztosítják hogy a hallgatók az útépítés min­den fázisával megismerkedjenek, az alapozástól a végső burkolásig. A 104 hallgató egy hónap alatt 16 kilométer utat korszerűsít. A képen az útépítők vízellátását is a technikum hallgatói biztosítják. Sibalin Mátyás III. éves és Horváth Magdolna II, éves hallgató (MTI Fotó — Bartal Ferenc felv.) Az űrhajósok nevét vették fel Hétfőn reggel Szolnokn, a város legnagyobb vasúti üze­mében — a járműjavítóban — háromezer ember tárgyal­ta a szovjet űrhajósok hős­tetteiről szóló jelentéseket. A hatalmas üzem területén, az egyes osztályokon megszer­vezték a figyelőszolgálatot, amely rendszeresen közölte a rádió híradásaiból a legújabb jelentéseket. A déli órákban több szo­cialista brigád tartott röp- gyűlést, amelyen lelkesen ün­nepelték a szovjet tudomány újabb diadalát. A Vosztok—3. és —4. találkozóját; maguk között „kozmosz! randevú” néven emlegették az üzem dolgozói. A déli röpgyűlése- ken egyébként a szémélyko- csi-osztályon dolgozó Zsák- és a teherkocsi-osztályon dol­gozó Lendvai-brigád hivata­losan is felvette az űrrepülők nevét. Zsák István tizenegy­tagú brigádja Nyikolajev, Lendvai- István tíztagú bri­gádja pedig Popovics néven szerepel ezután az üzemben. Mindkét brigád a hivatalos „keresztelőt” követően elha­tározta, hogy névadójukhoz méltóan dolgoznak. A terve­ket maradéktalanul teljesí­tik, a szabad időben többet tanulnak. Továbbá az űrha­jósok példája nyomán a bri­gádok tagjai ezentúl szoro­sabbra fűzik barátságukat is. MUNKÁS SZEMMEL Durvaság — Dicséret mi jár a fizetés mellé ? A martfűi Tisza Cipőgyár­ban a cipőüzem alja köre reggel 8.45 órakor leállt. így tehát nem hiányzik senki a munkából, míg beszélgetünk. Péter Lajos szakmunkás azt mondja a kérdésre: Nem az én dolgom elbírálni, hogy a mi üzemünk vezetői jól vezetnek-e vagy nem. De azért magunknak mi is meg­állapítjuk, hogy kivel szere­tünk együtt dolgozni és kivel nem. Volt is módunk arra, hogy ezt eldöntsük. Az utol­só négy hónap alatt három művezetőn^ volt. De ehhez én kevésbé is ér­tek. Azt viszont már látom, hogy sok hiba van az irányí­tásban, a szervezésben. Most is hétezer pár cipővel va­gyunk elmaradva. De miért?! A múlt hónapban egy hétig olyan cipőt gyártottunk, amit csak letépni lehetett a kapta­fákról, másképp nem jött le. Ragacsos, piszkos volt a kap­tafa. S ki érzi ezt meg: fő­leg a mi zsebünk, mert 7— 800 forinttal kevesebbet ke­restünk, mint máskor. Mi olyannak látjuk a vezetést, ahogyan keresünk. Milyen ember a műveze­tőnk, Gajdos János bácsi? Ha én vezető volnék, sokban nem követném a példáját. Először is nem tetszik ne­kem, hogy mindenkit tegez. Engem is, pedig már én is elmúltam 23 éves. De nem­csak engem, a nőket is. A szemébe én se nagyon mer­Van ennél fontosabb dolguk is ? Egy kombájnos ,,elbocaájtása“ a Nagykunsági Állami Gazdaságból Szilágyi Sándor tizenkét évvel ezelőtt ült először gép­re. A középtermetű, barna fiatalember 1950-ben került a Túrkevei Gépállomásra. Elsajátította a gépészet min­den csínját, binját, kiváló traktoros, kombájn vezető vált belőle. Ezért becsülik jelen­legi munkahelyén, a túrke­vei Táncsics Tsz-ben is, aho­vá július 13-án vették fel. Is­merték, hisz évekkel ezelőtt már dolgozott a közös gazda­ság földjein. Képességét, szaktudását legutóbbi mun­kahelyén, a Nagykunsági Ál­lami Gazdaságban sem von­ták kétségbe. Itt kapta meg ez év április 4-én az „Álla­mi gazdaság kiváló dolgozó­ja” jelvényt. Az aratás megkezdésekor, mint más esztendőkben is, kombájnra ült. Az állami gazdaság ballai üzemegysé­gében dolgozó tizenkét AC kombájnos között utolsó munkanapján — július 10-én — a harmadik volt. Miéjrt szállt le mégis Szi­lágyi Sándor a kombájnról? Miért hagyta ott két és fél év után az állami . gazda­ságot? Azért, mert IGAZS ÄGTALANUL BÁNTAK VELE arra kényszerítették, távoz­zon munkahelyéről. A gazdaság vezetői a be­szélgetés alkalmával elíté­lően nyilatkoztak róla. El­mondották, hogy nagyszájú, kötekedő természetű, s gyak­ran útszéli hangon beszél fe­letteseivel. Kötél Mihály, az üzemegység vezetője még hozzátette, hogy ez év tava­szán már ott akarta hagyni őket, de nem engedték el. Most pedig örömmel járul­tak hozzá távozásához. Vajon mi volt ennek az oka? A választ a nyári gép­szemlén történt incidens ad­ja meg. A traktoros ugyanis itt kellemetlen helyzetbe hoz­ta a gazdaság vezetőit, első­sorban Demeter Kálmán fő- gépészt. A szemlebizottság kérésére nem tudta beindí­tani gépét, mivel az nem volt teljesen üzemképes. A szem­lét megelőző órákban mo­torkerékpáros futárral hoz­tak a gazdaság központjából alkatrészeket, amelyeket kap­kodva szereltek fel. Szilágyi Sándor NEM TITKOLTA EL AZ IGAZSÁGOT A rosszul sikerült gép­szemle után feszültebbé vált a viszony a főgépész és a traktpros között, ugyanis De­meter Kálmán a szemlén ideges, ingerült hangon uta­sította rendre Szilágyit. Ilyen légkörben kezdtek hozzá Balián az aratáshoz. Először egy gyengehozamú kétszeressel bevetett táblába állították a kombájnosokat, akik vormkodtak ettől a munkától, * mert alacsony benne a teljesítmény. Ebben nem volt igazuk, mefrt a gyérebb termésű gabonát is be kell takarítaniuk. Lajter Miklóssal, az üzemegység agronómusával úgy állapod­tak meg, ha levágják az egy gépnek kijelölt területet, át­mehetnek a jobban fizető táblába. Hárman meg is tet­ték ezt. Ekkor ért oda a fő­gépész, s mivel még a gyen­gébb termésből is volt aratni- való, visszairányította a kom­bájnosokat. Szilágyi Sándor hangoskodott, nem akart visszamenni, emiatt szólal- koztak össze. Végül a főgé­pész kihúzta a kombájn sluszkulcsát, le akarta szál­lítani Szilágyit a gépről. A kombájnos azonban egy szeggel megindította a gépet és tovább aratott. Ezt köve­tően Demeter felszólította Szilágyit, hogy számoljon le. Az üzemegységvezetője pe­dig a növénytermesztésben GYALOGMUNKÁRA AKARTA BEOSZTANI Érthető, hogy a kombájnos nem fogadta el ezt a munka­kört. Panaszával a túrkevei városi pártbizottsághoz for­dult. Kérte segítsék hozzá, hogy ismét gépen dolgozhas­son. Kelemen Imre elvtárs közbenjárására elengedték az állami gazdaságból, s így került a Táncsics Tsz-be. Szilágyi Sándor esetenként valóban durva, minősíthe­tetlen hangon beszélt felet­teseivel. Ezt maga is elisme­ri és utólag elítéli magatar­tását. Éppen ez igazolja Szi­lágyi Lajos párttitkár véle­ményét, hogy minden hibája ellenére nevelhető; formál­ható ez az ember. Hibát kö­vettek el a gazdaság párt­ós szakmai vezetői, amikor nem indítottak nevelő jelle­gű fegyelmi eljárást a kom­bájnos ellen. Nyivánvaló, hogy az állami gazdaságban, rendnek, fegyelemnek kell lennie. A dolgozóknak vég­re kell hajtaniok a vezetők utasításait, rendelkezéseit, s kölcsönösen illik becsülni, tisztelni egymást. Helyes lett volna, ha Szi­lágyit magatartása miatt alacsonyabb beosztásba, pél­dául kombájnról traktorra helyezik vissza és nem arra kényszerítik, hogy a növény- termesztésben dolgozzon. A legutóbbi hetek tapasztala­tai is az ilyen intézkedést igazolták volna. A megyében ugyanis többszáz traktor állt, illetve csupán egy műszak­ban dolgozott az aratás ide­jén, a hozzáértő szakember hiánya miatt. Tudomásunk szerint a Nagykunsági Álla­mi Gazdaság se bővelkedik szakképzett traktoristákban, gépészekben. A kombájnos esetéből LEVONHATÓ TANULSÁG: az emberek magatartásbeli fogyatékosságaival idejeko­rán kell foglalkozni. A ter­melési feladatok végrehaj­tása nem szoríthatja háttérbe a nevelőmunkát. A Nagy­kunsági Állami Gazdaság jó eredményeit is elhomályosít­ja, ha szívtelenül bánnak az emberekkel. Ezért ítéljük el Farkas Pál igazgatónak, a kombájnos ügyével kapcso­latos kijelentését: „Van en­nél fontosabb dolgunk is”. Nagy — Máthé ném ezt megmondani, mert azt maga is tudja, hogy min­dig a művezetőnek van iga­za, és mindig a munkásnak kell alkalmazkodnia. Nálhi Piroska szintén az aljakörön dolgozik. Szép bar­nahajú, kegyetlenül pirulós leány. Asszony-e vagy meny­asszony — kérdezem, —, s úgy elpirul, majdnem meg­bánom, hogy ezzel kezdtem az ismerkedést. Át is fé­rünk gyorsan a főkérdésre. De ez se látszik könnyebb­nek, hisz tőle, ilyet még so* ha, senki nem kérdezett. Ko­moly leány, Kunszentmár- tonról jár be mindennap, ő egyik, édesanyja a másik műszakba. így osztják meg az otthon maradt három ki­csi gondját is. Hogy erről beszélünk, mégis megered a szava. És mondja: volt itt egy műveze­tő, Kárpáti József. Az na­gyon sokat törődött a szocia­lista brigáddal, s az nekem nagyon tetszett. Sőt, mikor innen elhelyezték, még ak­kor is vissza-vissza jött ér­deklődni az eredményeink után. De azóta... — És az üzemi vezetők? — A művezetőmmel volt vitám. Hatos kategóriában voltam sokáig most vissza­rakott a négyesbe. Azt mond­ja — és ebben tudom, igaza van —, hogy egy jó cipőgyári munkásnak mindent meg kell tanulnia. Mégsem győ­zött meg teljesen, mert ke­vesebb lett a fizetésem. — Az igazgató elvtárs? Szo­kott jönni az üzembe, de csak a meós asztalhoz. Ott aztán hamarabb meglátja a hibát, mint maga a MEO-". Dicsérni? Nem, azt nem szoktak sose. Az nem jár a fizetés mellé. Száraz Ferenené nagyon szabadkozik: — Nincs nekem szókin­csem, nem tudok beszélni. Négy éve dolgozom az üzem­ben, de még nem kérdezett tőlem ilyet senki. Pedig szak- szervezeti bizalmi is va­gyok. Sokszor talán még meg is kellene látnom különböző dolgokat. De jobb, ha nem szól az ember. Ezt a magam bőrén tanultam meg. Egyik munkatársamat, az apró- anyagkezelőt megbíráltam szakszervezeti gyűlésen. Job­ban mondva azt. kérdeztem, hogy ki vállalja azért a sok rontott anyagért a felelőssé­get. ami a szekrénye alatt van. Ez a munkatársunk nem volt ott a gyűlésen, de más­nap reggel mikor elmentem mellette, úgy mondta valaki­nek, hogy én is feltétlenül halljam: Milyen szemtelen ez a Szárazná, nem sül ki . szeme, hogy a dolgomba avatkozik. Én nem akartam neki ártani, de ha ily-:: megmond az ember, mind járt csak a viszálykodás van belőle. — Mi megértjük a vezetők idegességét, türelmetlenségéi mert egy ilyen nagy üzemei nagyon nehéz lehet vezetn: Mi tiszteljük is érte őket — mondja Erdei József, — D, nem tudjuk azt tisztelni, aki az idegességét mindig raj­tunk tölti ki. Hát mi kin töltsifk mérgünket azért, mert most is már másfél órája állunk? Ezt a kerese­tünk is megérzi majd. Most én is mondhatnám akkor Gajdos elvtársnak, amit ő mondott nekem. Reggel ugyanis karbantartás miált leállítottam négy percre a gépemet. Ö erre engem nyo­morultnak, meg ökörnek ne­vezett. De nemcsak nekem mondja, másnak is: kidobom az ablakon. Én az ajtón jöt­tem be, nekem kell a fizetés. Dolgozom, mert otthon hatan vagyunk gyerekek és közü­lük csak én keresek. Am gondolok, vajon csak ez a művezető beszél így, vagy esetleg másoktól — mondjuk a nála magasabb beosztású vezetőktől — „tanulja”. Lehetségesnek tartom. A felsőrész tűzőben Kifn Jánosnét keresem. Vele már csak néhány szót váltunk — gondolom —, hisz az aljakö­rön olyan sokan beszéltek már. Csak az indulást szá­mítottam el. — Nincs sok közöm a ve­zetőkhöz, de így a jó — szól röviden. — Ha mondok is, csak jót mondok a mi mes­ternőnkről, Krasznai Károly- néról. Kedves, finomszavú asszony és mindenkinek na­gyon sokat segít. Cseres Fe- rencné szeméből látom, hogy szeretne valamit, mondani, vagy legalábbis tudni, hogy mi járatban vagyok. Vált >k vele is pár szót. — Engem mindig letorkol­nak, ha azt emlegetem, hogy valamikor volt az üzemnek tartalék műhelye. Húsz éve dolgozom a gyárban, tudom, milyen rossz, ha hiányzik egy ember. S a mi műhelyünk­ből most is kettő hiányzik. Azt nem lehet bírni, hogy mindig dolgozzunk valaki helyett. Megtennénk, de nem bírjuk. S nekem mindig azt mondják, hogy nem értek hozzá. Pedig talán nem is elve­tendő ez a javaslat. (Folytatjuk.) Borsi Eszter Termelési tanácskozás — Öröménél számolunk be, hogy vállalásainkat teljesí­tettük. .. — hangzottak el augusztus 8-án az öcsödi fmsz termelési tanácskozá­sán. A pártkongresszus tisztele­tére az éves vállalás teljesí­tését részletesen értékelték, elemezték s kiderült, hogy a kiskereskedelmi forgalom túlteljesítésére a vállalt 184 ezer forintból az első félév­ben 75 000 forintot teljesí­tettek. Felvásárlási előirány­zatukat túlteljesítették. Azon­ban fokozottabb erőfeszíté­sekre van szükség a vendég­látóipari forgalom növelése, a költségek csökkentése és az eredmény növelésre tett vál­lalás teljesítésére. —m. j, — Egy tsz-banketten — Mai bankettünkön a takarékossági mozgalomban élenjáró tagjainkat ünnepeljük... zott.' Ott érte a szerencsét­lenség. Jobb kezével csaknem tehetetlen. Azért dolgozik — itt a szövetkezetben. Most a mázsához hívják. Máskor az etető szájánál adagolja a kévéket. Két fia van. Az egyik Martfűn ve­gyészmérnök, a másik meg bányageológus. Orosházán dolgozik. — Kutya meleg van — sóhajt. Aztán azt mondja: — De azért befejezzük las­san már a cséplést. Nem hiszem, hogy kell neki egy hét. Hirtelen felzúgnak a ha­rangok. Az ebédhozó asszo­nyokat már látni az úton. Ebéd... pihenés... munka. Csépelik a kenyérnekvalót Tiszaföldváron. — s — Hatalmas napban ragyog­nak az emberek... Por száll és törek. A por szinte el­olvad a levegőben. A csép­lőgép dörögve habzsolja, eszi a fényes kévéket. Oravecz Ignác és Oláh József váltják egymást az etető szájánál. Mindketten a tiszaföldvári Aranykalász Termelőszövetkezet tagjai. Két hete csépelnek már. Nehéz a munka... és meleg van, a forróság szinte szívja az embert. Már nem sokára dél lesz. Jó lesz kicsit megpihenni... Megmosakodni a kútnáU Kovács Gábor bácsiék ed­dig 563 mázsa zabot csépel­tek el, búzából meg 620 má­zfiát. Gábor bácsi valamikor a martfűi cipőgyárban dolgo­Kutya meleg van

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents