Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

1962. augusztus 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Augusztus régén zárják kapuikat a nyári napközis idény táborok A nyári napközis táborok nemsokára zárják kapuikat. Pár hét, s vége a vakáció­nak, kezdődik újra a tanítás. Augusztus utolsó napjaiban a kerületi és vidéki tanácsolt nyári napközis táborai fel­szedik sátraikat, s „vissza­költöznek” az iskolákba. A nyári hónapokban a fő­városban és vidéked össze­sen mintegy 120 000 iskolás gyermek üdült. Vidéken a napközis tábo­rokban elsősorban a terme­lőszövetkezetek, az állami gazdaságok és gépállomások dolgozóinak gyermekei kap­tak helyet. A mezőgazdasági vidékeken társadalmi össze­fogással is számos kisgyer­mek elhelyezéséről gondos­kodtak. Baján például nyolc­száz gyermek befogadására alkalmas tábort létesítettek társadalmi erőből. Szombat­helyen a már korábbi évek­ben elkészített nyári tábort korszerűsítették, átalakítot­ták s a szünidőben szépen rendezett parkban játszhat­tak és jól felszerelt étterem­ben étkezhették a napközi­sek. (MTI) Munkában a kotrógép A Tisza-partján a laza mederből bányásszák a homokot a Szoinok-AIcsinál építendő új vasútvonalhoz. Az óriás kotrógéptől 5 kilenctonnás teherautó hordja éjjel nap­pal a homokot. Dörnyei István kotrómester nagy hoz­záértéssel percek alatt megtölt egy teherautót. Klasszikusok és bibliofil kiadványok A szépirodalmi könyvkiadók harmadik negyedévi terveiből A szépirodalmi könyvki­adók — a Magvető, a Ma­gyar Helikon, a Szépirodal­mi Kiadó — harmadik ne­gyedévi tervedben számos Az MSZBT hírei Vasárnap 60 komszomolista vesz részt társadalmi mun­kában a szolnoki Tisza-liget építésében. 80 magyar fia­tallal együtt az uszoda föld­munkáit végzik. • Két turista csoportot vá­runk megyénkbe a hét vé­gén. Szombaton a Jászapáti Alkotmány Tsz-be látogat el az egyik csoport. Vasárnap a Jászsági Állami Gazdaság lát vendégül egy másikat * Az MSZBT központja egy tablóra való kitűnő képes híradó anyagot adott ki a szovjet tudomány és techni­ka eredményeiről. A szem­léletes képanyagot már meg is kapták üzemeink, tsz-eink MSZBT köret klasszikus mű és szép kiál­lítású bibliofil kiadvány sze­repel. * A Szépirodalmi Kiadó gondozásában jelenik meg József Attila összes versei­nek új, illusztrált kiadása. A Jókai válogatott művei sorozat két következő köte­te, a Szabadság a hó alatt, valamint az Eget vivó asz- szonyszív és a Nincsen ör­dög — egy kötetben. Gár­donyi válogatott művei soro­zatában a harmadik ne­gyedévben napvilágot látó könyv a címadó Ábel és Eszteren kívül még két kis­regényt tartalmaz. Érdeklő­désre tarthat számot Heltai Jenő válogatott színműveit tartalmazó kötet is. Az ol­csó könyvtár sorozatban is kiadnak klasszikusokat: Ka­tona Bánk bánját és Ma­dách az Ember tragédiáját. A kincses könyvek sorozat­ban pedig megjelenik Móra Ferenc Aranykoporsója. A Magvető Könyvkiadó gondozásában jelenik meg Szabó Lőrinc összes versei­nek új kiadása. A kiadónál a harmadik negyedévben szá­mos mai magyar szerző mű­vét is közreadják — többek között Kassák Lajos Munka- nélküliek című regényét, Ko- dolányi János Julianus ba­rát című művét és Kolozs­vári Grandpierre Emil Pár­beszédek sorsa című új regé­nyét. A Magyar Helikon Könyv­kiadónál lát napvilágot, egy kötetben Heine: Németor­szág, Téli rege című műve Kardos László, frissen átdol­gozott tolmácsolásában. A nagy romantikus angol költő, John Keats versei minden eddiginél gazdagabb, a költő csaknem teljes életművét tartalmazó kötetben jelennek meg. A Helikon klasszikusok sorozat új kötete Rousseau Vallomások cfmű műve, amely a századforduló óta most először jelenik meg ma­gyarul. Újra .kiadja a Ma­gyar Helikon Madách művét, az Ember tragédiáját. A kö­tet az album alakban, Zichy Mihály rajzaival megjelent mű utánnyomása. (MTI) Strand a külvárosban Két lakás A Héki Állami Gazdaság marfűi központjában július utolsó napjaiban két 3 szo­i bás lakás építéséhez kezd-1 tek. Az árnyas parkban ki­ásták az alapokat és meg­kezdték a falak húzását. Az építést a gazdaság saját bri- ; gádjával végzi. A gazdaság vezetői arról tájékoztattak bennünket, hogy a lakások év végéig elkészülnek és be- költözhetővé válnak. Senki sem gondolta, hogy alig egyéves kapunyitás után ennyire megszeretik a szol­nokiak a MÁV strandot, a külváros uszodáját. Napon­ta 500—800 kerékpárt óv a járműmegőrző, s nem ritka látvány a személyautók par­kírozása sem. Megszerették a strandot gyógyvize miatt az öregek is. Ezen a nyáron újabb, s feltétlenül nagyobb közön­séget vonzó intézkedés is született a MÁV strandon: kisvendéglőt- nyitottak, hogy a strandolok étkezését, hű­sítő italokkal való ellátását biztosítsák. Nos, az elmúlt napokban azt tapasztaltuk hogy azért még mindig akad e téren tennivaló. Szom baton langyos sört csapol­tak — nem volt jég! Vasár­nap, amikor majd ötezer ember töltötte kinn pihenő­napját — csúcsforgalmi idő­ben elfogyott a fagylalt! Emellett nem tudták kielé­gíteni az „éhes emberek” igényeit sem. S most isméi kánikulai meleg ígérkezik a hét végére. Ügy gondoljuk, a vendég­látóipari vállalat intézkedé­sével még vonzóbb, forgal­masabb lehetne a város megfiatalodott strandja. A Tisza elmosta — az emberek újjáépítik a vezsenyi gátat Április 12-én hiábavalónak bizonyult minden erőfeszí­tés: a tajtékzó Tisza magá­val sodorta a vezsenyi nyá­ri gátat és elöntötte a Tisza- menti Tsz másfélezer holdas területét. Csaknem két hó­nap telt él, amíg a vissza­vonult folyóba — a gát el­vágásával — kiszivattyúz­hatták a vizet és megindul­hatott a terület művelése. Az árvíz óriási kárt oko­zott a vezsenyiek bevetett földjein, és tönkre tette a gátat. Ezzel egyidejűleg azonban gondolni kellett a 12 kilo­méteres védőrendszer újjá­építésére is. Az újonnan művelt földeket ugyanis semmi sem védte, a Tisza több száz méter hosszan el­mosta a gátat. A megma­radt gát sem használható, mert üregessé vált, megre­pedezett és a legkisebb nyo­más hatására is átszivárog ma. Ezért nem jöhetett szá­mításiba a védőrendszer ja­vítása, helyette újat kell építeni. Július 10-e óta az építők zajától hangos a vezsenyi Tisza-part. A Középtiszai Vízügyi Igazgatóság hatal­mas ekéi szántják a gátat, s egyenlővé teszik a talajt. Ezután a DT—54-esek által vontatott szkréperládákkal friss földet szállítanak ide és magasítják a gátat. Az építők 12 órás vál­tott műszakban éjjel­nappal dolgoznak A Nagy József-féle brigád egy dózerral és hat szkréper- rel dolgozik. A DT—54-esek zárt alakzatban tapossák az épülő gátat. Szkréperjeikben két köbméter földet hoznak. Bagi Kálmán gépirányító mutatja, hogy hova öntsék szállítmányukat. Benyó Jó­zsef, Molnár Mátyás, Fekete Imre, Lados Antal és a töb­biek egymás után fordulnak, megmerítik szkréperjeiket és néhány perc múlva ismét a gáton vannak. Gecse István dózere® elsimítja, a talajt, a DT-k pedig tovább maga­sítják a gát szintjét. A martfűi Tisza Cipőgyár­ral szemben lévő parton Nyolcas Boldizsár tíz erő­gépes brigádja szintén két műszakban építi a gátat. Náluk több a magasítani va­ló, hisz a Tisza-kanyarban szinte teljesen megsemmi­sült a védőrendszer. Augusztus 20-ra el készül a gát Pesti Péter, a szolnoki szakaszmérnökség vízmeste­re irányítja az építés mun­kálatait. Állandóan úton van, motorkerékpárjával hol az egyik, hol a másik brigád munkahelyén tűnik fel. Né­hány percig a Nagy József brigád lakókocsijainál be­szélgettünk a vízmesterrel: — Jelenleg hol tartanak? — A befejezés felé köze­ledik a 12 kilométeres gát­szakasz építése. Vállaltuk, hogy a kongresszus tisztele­tére augusztus 20-ig végzünk itt. — A pihenő brigádta­gok is közbeszólnak: — Igen, addig befejezzük az itteni munkát! A vízmester folytatja: — ötvenezer köbméter földet mozgattunk meg. A gát szélesebb és magasabb lesz a réginél. Nyolc kilo­méter hosszan 240 centimé­ter, négy kilométeren pedig öt méter széles lesz. Az új nyárigát a szolnoki vízmér­ce 730 centiméteres magas­ságához épül és 1500 holdat mentesít. A gépészek munkája nem irigyelhető. Nappal a káni­kulával küzdenek, éjjel pe­dig a szúnyogok légiója el­len hadakoznak. A vérsZo- pófc még a pihenő műszak tagjait sem hagyják aludni. A szorgalmas gátépítők mégis helytállnak és tartják adott szavukat. Egy vagyonba kerül ez a munka A vezsenyi gát egy millió hatvankétezer forintos költ­séggel épül újjá. A költség zömét az állam vállalta ma­gára. A Tiszamenti Tsz gaz­dái 200 000 forinttal járul­nak hozzá az építéshez. Egyengetik a talajt és fű­maggal vetik be, hogy job­ban kössön. A két brigád augusztus 20-a után sem tér pihenőre. Újjáépítik a Vezseny, Tisza- várkony, majd a Tiszavár- kony—Tószeg és a Tisza- menti Vegyiművek közötti gátszakaszt is. — m. 1. — Filmfesztivál Taormi- nában Július végén tartották meg a taorminai filmfesztivált. A fesztivál legnevezetesebb filmjei: Rossellini: Fekete lé­lek című filmje és Jules Das- sin Phaedárja; legnépsze­rűbb vendégei: Audrey Hep­burn és Kim Novak. A GÉPKOCSI ¥ deje szólnom arról, hogy a gépkocsi kinőtt abból -*■ a szerepből, amit eddig betöltött. Fél évszázad­dal ezelőtt luxuscikk volt, később lezüllött a közlekedési eszköz színvonalára, azután hiánycikk lett belőle, míg végül napjainkban elérkezett karrierje csúcsára, az erő, a szépség, a hatalom, a dicsőség koncentrált jelképévé vált. A gépkocsi fogalom lett, mely előtt áhítattal leborul mindenki, korra, nemre és világnézetre való tekintet nélkül. Ez a mérhetetlen tisztelet persze nem az általá­ban vett gépkocsinak, tehát a géperejű járműnek szól. Senkinek sem jut eszébe például egy taxit levett föveg- gel köszönteni, még kevésbé egy öttonnás teherautót. Ezeket észre sem vesszük, sőt bizonyos undorral tekin­tünk rájuk, mert lépten-nyomon megkeserítik életünket. Tiszteletünk és csodálatunk tárgya az a gépkocsi, amelyik történetesen CB, vagy CA rendszámot visel a hátsófelén. Az ilyen gépkocsiért mindent megteszünk: totózunk, lottózunk, fúrunk-faragunk, társadalmi tulaj­dont magunkénak tulajdonítunk, férjhez megyünk, meg­nősülünk, ki-ki ambíciói, lehetőségei és vérmérséklete szerint. Elintézhetnénk az egészet egy kézlegyintéssel, mondván, hogy kortünetről van szó. Száz évvel ezelőtt még istent imádták az emberek, néhány évtizeddel ezelőtt az üzlet, a profit előtt hajbókoltak, miért ne rajonghat­nánk ma a gépkocsiért? Csakhogy akik ezt mondják, el­felejtik, hogy valaminek (vagy valakinek) a tartós, de fenntartás nélküli imádata a történelem tanúsága szerint soha nem vezetett jóra. Ez érvényes a gépkocsira is. Hallottak már fiatal lányokat beszélgetni egymás kö­zött? Nem? Sajnálhatják, tanulságos élmény. A társalgás első perceit természetesen az öltözködés, a divat, ritkábban az iskola, vagy munkahely problémái töltik ki. Tíz perc után ráterelődik a szó a fiúkra. A csinosabbaknak többnyire „saját fiúja” van, akivel szülői engedéllyel vagy anélkül rendszeresen eljár szórakozni. A „fiú” általában olasz cipőt, angol szövetből készült öl­tönyt, svájci nyakkendőt, nyugatnémet inget, ősz halán­tékot, 1920-ban kitöltött születési bizonyítványt, lebilin- cselöen bölcs mosolyt, valamint egy CB rendszámú gép­kocsit visel. Miután azonban a munkás-paraszt állam pillanatnyilag képtelen arra, hogy minden ősz halántékrí „fiúnak” gépkocsit juttasson, számuk, sajnos, korlátozott. Amiből viszont az következik, hogy nem jut belőlük min­den fiatal lányra egy egész. Az ilyenek aztán kénytele­nek beérni az álmodozással. A férjhez menendők CB nevű férjről, a fiatalabbak CA nevű udvarlóról, a leg­ifjabbak- CE nevezetű pajtásról ábrándoznak. Ilyen érte­lemben elmondhatjuk, hogy már a lányok között sem ruha teszi az embert — hanem a gépkocsi. IT ól van már az a boldog idő, amikor a lány és o fiú kapcsolatában a küllem, a vonzalom és a gon- dólkozásmód azonossága játszotta a döntő szerepet. A gépkocsi napjainkban nem ritkán mindent pótol: szerel­met, szépséget, megértést, sőt gyakran magát a férfit is. Számos példát lehetne felhozni, hogy töpörödött nyolc­vanéves, de CB rendszámú aggastyánok komolyabb erő­feszítés nélkül megnyerik a lány kegyéért folyó versenyt, húszesztendős, daliás, de villamoson közlekedő vetélytár- saikhal szemben. A fiúk ezt látva, mit tehetnek? Igyekeznek felnőni és gépkocsit szerezni, aminek megítélésük szerinti leg­célravezetőbb módszere az élsportolás. Törekvésük azzal a frappáns elvvel párosul, hogy „a munka nem mehet az élsportolás rovására". Nem is megy. C ajnos, nem lehet mindenki élsportoló. Gépkocsi nélkül élni viszont lassan szemtelenségnek minő­sül, ezért lázasan kutatják azokat a lehetőségeket, ame­lyek alkalmasnak tűnnek a CB előnév felvételére. Ne csodálkozzunk hát, ha egyszeresük azt vesszük észre, hogy minden CB előnevet viselő állampolgár becstelen úton tett szert a személyét övező megbecsülésre. Szó sincs róla! Csupán arra akarok utalni, hogy egyelőre makacsul tartja magát az a felfogás, miszerint gépkocsit sokkal könnyebben szerezhet egy maszek kendőfestő, nőgyógyász, vagy Kossuth-díjas színész, mint mondjuk egy anyag- mozgató állampolgár. Ne csóváljuk hát rosszallóan fejűn_ két, ha minden magúra valamit adó fiatal orvosnak, Kos- suth-díjasnak készül, az indulatosabbjai pedig elítélően nyilatkoznak a magánkisipart korlátozó intézkedésekről. Állok az utca forgatagában és azon kapom magam, hogy irónikusan mosolygok. Csapongó fantáziám elém va­rázsolja a jövőt. A jövőt, ami enyém, a lenézett, meg­vetett gyalogosé. Hatalmas állami garázsok tarkítják majd az utcaképet és én bármelyikbe bemehetek és napestig száguldozhatok a szélrózsa minden irányába a kiszemelt gépkocsival, s még csak a benzinköltséget sem kell megfizetnem. A kommunizmus a mostani gyalogo­sok társadalma lesz, akkor majd mi foglaljuk el a széles úttestet. A Uok az utca forgatagában és nézem az embereket. J Fiatal lányok, fiúk haladnak el mellettem, és szemüket áhítatos tisztelettel függesztik az úttesten su­hanó CB rendszámú gépkocsikra. Kecsesen libbenő kis­lány igyekszik át az utca túlsó oldalára. Az átkelőhelyen a KRESZ értelmében elsőbbségi joga van, de ő megtor­pan és csodálattal adózva bevárja, míg a közeledő CB- monogramos úr, fittyethányva az előírásokra, pimaszul elrobog az orra előtt. A sárhányó súrolja a ruhája szélét, de ő nem veszi észre, mert őzike szemecskéje könnyben úszik a boldogságtól: a volán mellett ülő úr rámosoly- gott! A jelenetet négy-öt csinos, kedvesarcú ifjú figyeli a járda széléről. Tetszik nekik a kislány, hisz mondom, na­gyon csínos. De a lány ügyet sem vet rájuk, tovalibben, mint egy látomás. Szeretném utána kiáltani: — Kislány, szeresd a gyalogosokat! Ha másért nem, hát azért, mert — ők csinálják a gépkocsit. 1VAN1CS ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents