Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-10 / 186. szám

/ ■SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1:962* augusztus 10. 3 Sokan emlékeznek vissza Gépárn^ékban : 50 Celsius fok ... a szolnoki Ságvári Művelődési Otthon színháztermé­ben kiállított munkásmozgalmi tablók előtt az elmúlt harminc — negyven esztendő alatt történtekre. A kiállí­tást naponként sok látogató nézi végig. Vannak köztük olyanok, akik egy-egy tüntetésnek vagy más eseménynek részesei voltak. Érthetetlenül álltam az épület előtt. A túlfűtött aranysárga égi kazán bőke­zűen ontotta a tikkasztó hőt, tarkómon csermelyként foly- dogált az izzadtság. De hon­nan folyik a formatalp-mű- hely, esőcsatornájába a víz, szétspriccelve a levezetőcsö esőmarta lyukacsain, mikor az égen még egy tenyérnyi felhő sem látható? —• Állandóan öntözzük az épület tetejét — mondotta Oláh György, a Tisza Cipő­gyár formatalp műhelyének főművezetője. — Két év óta formálisan harcban állunk a tűzokádó égitesttel. Sike­rült is tíz fokkal megrövi­díteni őkéimét. Most a leg­melegebb napokban sem mértünk 50 Celsius foknál többet. A műhelyben tizenöt prés­gép ontja a meleget. A gé­peket kiszolgáló dolgozókról patakokban ömlik az izzadt­ság. Mikor a nyitott gépből kihúzzák a százötven fokra hevített vasformákat (ilyen hőfokon vulkanizálják a gu­HADAKOZÁS A LEGYEK ELLEN Egy panasz nyomában A bolt vezetőjét keressük. — Tessék, Tóth Ferenc va­gyok. Kicsit idegeskedve végig­szalad tekintete a bolthelyi­ségen. Meleg van, a padló tiszta. Tóth Ferenc: — ... azért szeretném tud­ni, ki volt a panasztevő. — Ez talán nem fontos, hisz ellenőrzés bármikor ér­kezhet. Bemegyünk a raktárba. Két szűk kis helyiség. Feltű­nően sok a légy. — Mindent megteszünk, hogy védekezzünk ellenük. Hetenként több mint negy­ven légyragadót függesztünk a menyezetre. Felnézünk. Gusztustalan látvány. — Itt van ugyanis egy sze­méttelep a közelben, ott ren­geteg légy van, onnan jönnék — magyarázza. — Dé talán, ha függönyt tennének az ajtóra. s > Egy pillanatra elgondolko­dik. — Akkor nem szellőznek a helyiségek — válaszolja. Nincs igaza. Egy vékony­szálú sodronyszövet-ajtó en­nek a célnak igen jól meg­felelne. A panaszos megállapítása igaznak bizonyul. A hentes­áruk egy részét letakaratla- nul találjuk mi is. Természe­tes tehát, hogy a fogyasztók kifogásolják ezt. Senki sem fagyaszt szívesen olyan árut, amit előzőleg a legyek össze­mászkáltak. Ráadásul meleg van. Fojtott nehéz levegő. — Na igen, a ventillátor. Azt mondták a központban, hogy erre nincs keret. A légyragadóval kapcsolatban még. Nem hitték nekem el, hogy ilyen sok kell. A terv­osztály vezetője, Soós János, azt mondta ugyanis: nem szükséges több, mint általá­ban a háztartásokban kell. Korszerűsíteni kellene a boltot. Kevés a személyzet is. A régi, elavult nyugtanyomós pénztárgép helyett összeadó ,,tételező” gépet kellene be­állítani. — Nem kértek a központ­ból? — De igen. A válasz: nincs keret Akkor mit csináljak? Higyjék el, már belefárad­tam az egészbe... A 28-as számú önkiszolgálój, bolt Szolnok fontos főútvo-! nalán — a József Attila úton í — van. Éppen ezért a nagy­forgalmú üzletek közé tarto­zik. A vásárlóközönségre va­ló tekintettel úgy véljük, kö­rültekintőbb munkát kellene végezniök. Közegészségügyi szempontból nem mindegy, hogy milyen áruk kerülnek forgalomba! A bolt dolgozói és a kiskereskedelmi vállalat részéről nagyobb figyelmet, körültekintőbb munkát, s azonnali intézkedést kérünk. mit) és egy feszítővassal szétnyitják azokat, borzalmas meleg és egészségtelen gáz tör a levegőbe. — A központi elszívó öb­lös csövéből minden gép fölé vékonyabb csövek ágaznak el, így a nagy meleg és a gázok egy részét kiszippant­ják a teremből — magya­rázta a főművezető. — Mennyi szódavíz fogy el egy nap? — érdeklődtem. — Másfél hektolitert is elfogyasztanak az emberek. Pótolni kell valahogy a test nagy nedvesség-veszteségét. — Ez a legmelegebb üzem­rész? — Igen, de ne higyje, hogy kibírhatatlan. Itt a két gép­sor között egészen kellemes hőmérséklet van. Igaz? — Igen, igen — törülge- tem homlokom az izzadtság­tól átázott zsebkendőmmel. — Mindenesetre kellemesebb tartózkodási helyet is el tu­dok képzelni — próbáltam viccelődni, bár ehhez semmi kedvem nem volt. Az emberekre gondoltam, akik naponta nyolc órát töl­tenek itt, elég nehéz fizikai munkában. Torkom, a mű­helyben való rövid tartóz­kodásom alatt teljesen ki­száradt. Oláh elvtárs szóda­vízzel kínált. Langyos volt, egyáltalán nem ízlett. Tagadhatatlanul ez a leg­melegebb üzemrész a ^ cipő­gyárban, de a tornacipő pré- selők, a textilragasztók hely­zete sem irigylés reméltó. Megkérdeztem a munkás- ellátási osztályon Fazekas Lászlót, ilyen meleg napo­kon mennyi szódavizet fo­gyasztanak az üzemben. — Egy nap alatt 36 hekto­liter szódavíz fogy el. Sa­ját töltőgépe van a gyárnak. Az a baj, hogy kevés a szó- dás ballon. A napokban rendeltem újabb 15 húsz­literes ballont. Nem tudja meddig tart még ez a bor­zalmas meleg? — Nem tudom — válaszol­tam töprengve, miközben újra a . formatalpműhely dol­gozóira gondoltam. Bognár Abszolút udvariasság. A 15. nemzetközi film- fesztivál Locarnoban Európa, Amerika, Afrika és Ázsia 33 országa képvisel­teti magát a 15. nemzetközi filmfesztiválon. Húsz ország játékfilmmel, a többi doku­mentum-filmekkel szerepel. A Szovjetunió Tolsztoj „Feltámadás” című regényé­nek újabb filmváltozatával jelentkezik, Csehszlovákia pedig „Münchhausen báró kalandjai” című filmjét mu­tatja be. Latin-Amerika és Japán versenyen kívül két filmmel szerepel. India és Izrael első ízben vesz részt a versenyen. Kein mindegy, hogy zsákba, vagy pelyvába eresztik a gabonát Négy héttel ezelőtt két 1070-es géppel kezdték a cséplést a nagytváni Béke Tsz tagjai, mégsem halad­tak előre. A Tiszafüredi Gépállomás jóvoltából — rossz, javítatlan gépeket kaptak. Az egyik például a cséplés kezdete után ha­marosan felmondta a szol­gálatot és négy napig állt. Életveszélyessé vált mel­lette a munka. A másik a kalászt törte, s nem egyszer több volt a mag a pelyvában, mint a zsákokban. Itt a szövetke­zet párttitkára volt kény­telen a munkát leállítani, nem engedte a gabona po­csékolását. A gépet kijavít­gatták, de utána is három­szor kellett leereszteni raj­ta a gabonát. így nem csoda, ha a gé­pek alacsony teljesítmény­nyel dolgoznak. A napi ki­lencven mázsa helyett — mindössze 60 mázsát csé­pelnek. Mindössze egyszer értek el 100 mázsán felüli teljesítményt, — ám annál gyakoribb a 45 mázsás. A Béke Tsz gazdái úgy szá­molgatnak, ha ilyen ütem­ben haladnak, még szep­temberben is csépelni fog­nak. Pedig augusztus 20-ig szerettek volna túl lenni ezen a munkán. De ez lenne a kisebbik baj. Sokkal elszomorítóbb, hogy a gépállomásiak nem vigyáznak a közös gazda­ság amúgy is szűkösen ter­mett gabonájára. A több­szörös felszólítás ellenére sem intézkedtek a gépek kijavításáról, vagy kicseré­léséről. Pedig a Béke Tsz tagjainak — s az ország­nak — sem mindegy, hogy zsákba, vagy a pelyvába kerül-e a búza. — máthé — Öntözéses legelőgazdálkodási bemutató lesz augusztus 11-én 10 órakor Szolnokon, a szandai ré­ten, amelyet a Szolnok megyei Tanács VB Mezőgazdasá­gi Osztálya és a Magyar Agrártudományi Egyesület Szol­nok megyei szervezete rendez. A bemutató résztvevői megtekintik a közös üszőnevelő telepet, valamint az öntö­zéses legelőterületet. Százötvenmillió forint szociális beruházásokra a kohó- és gépiparban A kohó- és gépiparban az idén mintegy 150 millió fo­rintot költenek a vállalatok elavult szociális létesítmé­nyeinek felújítására, s ennél még nagyobb összegeket for­dítanak munkásjóléti célok­ra az újonnan létesülő üze­mekben. A szociális beruházások nagyobbik része a második félévben fejeződik be, hete­ken belül újabb üzemekből száműzik a füstöt, a gázt és a port. Nagyteljesítményű szellőzőberendezéseket sze­relnek fel a Fémszerelvény- árugyár kisvárdai telepén, a pápai Elekthermaxban, a ba­jai Villamossági Gyárban, a Fémlemezipari Művek sop­roni telepén és egész sor más üzemben. Az Idei télre sok üzemünkben korszerűsítik a fűtőberendezéseket, más gyá­rakban az étkezést és a tisz­tálkodást teszik kulturáltab­bá. Az esztergomi Szerszám- gépgyárban például ötmillió forintos költséggel még az idén elkészül az új szociális épület korszerű étteremmel, konyhával, öltözőkkel és mosdókkal. A mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Gép­gyár roskadozó éttermét is rövidesen . lebontják, mert majdnem ötmillió forintos költséggel itt is, még az év vége előtt felépül a korszerű konyha — és étkezőhely. Nagyjelentőségű kezdemé­nyezés történt a kohó- és gépipar betegeinek gyorsabb és kulturáltabb ellátására is. A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban, a Kábel- és Sodronykötélgyár szegedi gyáregységében és a Lenin Kohászati Művekben rövide­sen korszerű orvosi rendelőt adnak át. (MTI). Szégyent hozok a szakmára Az én kedves, jó szak- társaim azt állítják, nem vagyok betyár magyar gyerek és szégyent hozok a szakmára. Mindezt a „Ház­mesterhez” címzett vendég­lőben hányták a szememre, ahol áldomást ittunk az az­nap összeszegelt ládákra, én jó, finom édesmálnát, ők büdös pálinkákat, félelme­tes rumot, kábító borokat. Mikor aztán rám került a sor, egy rundó almuskát rendeltem az egész társaság­nak, meg egy nagy üveg szódát, hogy jobb legyen a hangulat. Csima Pista brigádpajtá­som haját tépve rikoltozta: — Es te tartod magad tő- rölmetszett ládaszegezőnek? Hogy nem sül le képedről a bőr, szégyent hozol a szakmára! — Nem szeretem az alko­holt — vinnyogom s közlöm velük, van egy 100 ezer fo­rintos megtakarítást hozó újításom, tehát nem lehetek szégyene a szakmának. — Lári-fári! — int le eré­lyesen Tordai Vilki s elém tol egy féliccés ibriket, a többi meg ütemesen harsog­ja: — Idd ki, idd ki... idd ki! No jó, egy pohár nem a világ, ezen ne múljék a ba­rátság. Brr, mi volt ez? A gégém egy pillanat alatt össze­sorvadt. A beleim kigyullad­tak, a gyomrom is tiszta parázs. A fejemben gázzá vált az agyvelő s fáj, fáj, mintha fogóval csipkednék. — Mama — sóhajtok fel, — a mamához akarok menni... De szaktársaim apás nyu­galommal tartanak vissza. — Ezt idd ki, majd ez helyrehoz — kapok egy újabb kupát. Rum van ben­ne s ellep a hideg veríték. Ugyan mit vétettem elle­nük? Es most már minden mindegy alapon közönyösen döntöm magamba a barna lét. Olvasztott fűrészpor elkeverve egy kis lúgköves mosogatóvízzel. — Betyár magyar gyerek vagy — állítják többen is erre és óh, minő csoda, ki- elégülten hallgatom. Lám csak nem is olyan rossz a hangulatom. Annyi persze biztos, hogy lábam nincs vagy a kánikula elle­nére elfagyott. A gyomrom sincs a helyén s a szemem sem találom, bárhogy né2ek- mindenütt homályos foltokat látok. De a szívem az nagy érzésekre képes. Az vadul dolgozik és érzem, hogy ala­kulok át betyár magyar gyerekké. Érzem, mint válók a szak­mám büszkeségévé. P sunyán elkáromkodom magam, mindannyian rámbámulnak. Eddig a fenét sem mertem kimondani, mert hogy az olyan illetlen. — Brávó, — mondja Viki elismerően — így is kell, nem vagy te kislány. — Coki — vágok fejéhez egy poharat — most én be­szélek. Talán valami nem I tetszik? — folytatom s le­rántom az asztalterítőt. Pom­pás látvány. A bor össze­folyik a sörrel, feloldja a cigarettaesutakokat és az egész rádül Dini bácsira. Egy pohár bort elemelek még a szomszéd asztalról és azt is az öregre öntöm. Utá­na lerángatom mind a két cipőmet és a közben előke­rülő üzletvezetőhöz vágom. — Pardon, — mondom, amikor látom, hogy csak az egyikkel találtam el a fejét — majd legközelebb jobban sikerül. — A barátaim csití- tanak, én dühösen rúgdalom őket. — Szégyent hoztok a szakmára. Pincér, fél liter rumot mindenkinek! A pincér késlekedik. Talán nem akar kiszolgálni? Pin­cér! Az atyaúristenit, szét­tépem. ha nem hozza azt a rumot, bort, sört és pálin­kát! Rettentő kedvem van. még ma embervért iszom. Hé, cigány, megnyúzlak, ha nem játszol rendesen! Durrü! Hogy mi történt? Semmi, csak a nagy tükröt összetörtem egy kicsit a sö­rösüveggel. — Csudapofa — vigyorog széles szájjal az egyik kol­legám. Tűz folyik az ereiben! — Nyugtázom az elismerést és fojtogatni kezdem. A töb­bi betyár magyar gyerek nem hagyja. De én se. De én se ám! Nem hozok szégyent a szakmára. Elbánok vele­tek, akárkik is vagytok! — rikoltozok és adok-kapok. A szemem már csaknem a tenyeremen hordom. Az or­rom kétrészben. a sípcson­tom alighanem eltört. Áll a bál! Micsoda hangulat! Re­pül a zápfogam... Most’ a Dini bácsi füle szakad a kezembe... Aztán, amint lá­tom, karonfogva szolgálat- kész rendőrök cipelnek ki­felé. Megmaradt fülemmel hallom, amint valaki mond­ja: Betyár magyar gyerek! T zlik a dicséret. Mit meg nem értem! Betyár magyar gyerek lettem! A lá- daszegezők büszkesége! Há­tam mögött hozzák kollegái­mat is. Illetve azt, ami be­lőlük megmaradt. Hátra is szólok nekik: — Na fiúk. ez egyszer igazán nem mondhatjátok, hogy szégyent hoztam a szakmára. NAGY S. JÖZSEF Közlemény Szolnok megye tanácsa augusztus 24-én (pénteken) délelőtt kilenc órakor nyil­vános ülést tart, melyen az alábbi napirendeket tárgyal­ja: 1. Jelentés az őszi mező- gazdasági munkákra való felkészülés érdekében tett intézkedésekről. 2. Jelentés a járási és vá­rosi tanácstagoknak válasz­tóik között végzett munká­járól. 3. Jelentés a megyei ta­nács által alkotott rendeie- tek végrehajtásáról. 4. Tájékoztató jelentés a felvásárlásról. A végrehajtó bizottság ké­ri a megye lakosságát, hogy a napirendekkel kapcsolatos észrevételeit, javaslatait írásban vagy szóban augusz­tus 21-ug juttassa el a me­gyei tanács végrehajtó, bi­zottsága titkárságához. Szolnok megyei tanáét végrehajtó bizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents