Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-08 / 184. szám

1962. augusztus 8. SZOLNOK MEGYE] NÉPLAP 5 EL Embriók mesterséges életbentartása Egy stockholmi orvos a belfasti orvoskongresszuson beszámolt arról, hogy szá­mos „halvaszületett” embriót sikerült hűtési eljárással mesterségesen rövid időre életben tartani. A kutatások talán lehetőséget mutatnak arra, hogy a halvaszületett­nek látszó koraszülötteket életben tarthassák. A kísér­leteket olyan embriókkal vé­gezték, amelyek az élet leg­csekélyebb jelét sem mutat­ták. A legidősebb embrió 24 hetes volt. Az orvosok az életképtelen kis testeket a mesterséges anyaméhbe he­lyezték, amelyet a magzat­vízhez hasonló tápoldattal töltöttek meg, a köldökzsi­nórt pedig egy szív-tüdő gé­pezettel kötötték össze. Ezen keresztül látták el vérrel a szervezetet. A „halott” embrió szívműködése megin­dult. Megyénkben befejeződött az aratás — a cséplés 75 százaléknál tart Szolnok megyében 283 541 hold kalászos termése várt betakarításra. A nehézségek — időjárás, lassú érés — el­lenére az aratást augusztus 5-re lényegében az egész megye területén befejezték. A csépléssel jelenleg 75 szá­zaléknál tartanak megyénk közös gazdaságai, eddig több mint 177 000 hold termését „verették” el. Túrkevén a 10 415 hold cséplésre váró gabonából — augusztus 5-ig 9447 hold termését csépelték el. Törökszentmiklós város, szolnoki járás, törökszent­miklósi járás és Karcag ter­melőszövetkezeteiben szintén jó ütemben halad a cséplés. Nyolcvankilenc, illetve 83 és 82 százaléknál tartanak. A jelenlegi felmérés szerint augusztus 20-ra minden tsz befejezi a gabona cséplését. Jászberény járásban és vá­rosban azonban az eddiginél nagyobb erőfeszítést kell ten­ni ennek eléréséért. A szalmalehúzást a terme­lőszövetkezetek többségében az aratással párhuzamosan végezték. Vannak azonban olyan helyek, mint például a szelevényi határ, ahol ez­zel a munkával késlekedtek. Az azonban örvendetes, hogy a termelőszövetkezetek a kombájnszalmát igyekeztek gyorsan behordani, bekazlaz- ni. E munka gyors befejezé­se érdekében azonban továb­bi erőfeszítésekre van szük­ség. — Talajmúvelést mintegy Nyári örömök a szegedi Tisza-parfon A szegedi Tisza- part kiválóan al­kalmas strando­lásra, pihenésre. Naponta 10-12 ez­ren keresik fel az újszegedi strandot: napoznak, füröd- nek, csónakáznak s pihennek az öreg fűzfák alatt. Kü­lönösen most, a Szegedi Ünnepi Játékok idején lá­togatják sokan, — nemcsak szege­diek, hanem ven­dégek is. 210 000 holdon kell végezni. Ehhez rendelkezésre áll 2312 erőgép, amelyből augusztus 5-ig 1200 gép végzett talaj­munkát. Nyári mélyszántás 41112 hold, középmélyszán­tás 16 864 hold, az összes ta­lajmunka 111188 hold. A gépi kapacitás nincs kihasználva. Gyakori eset, hogy a terme­lőszövetkezetek nem szíve­sen alkalmazzák a G—35-ös erőgépeket. Azzal indokolják ezt, hogy a követelmények­nek nem felelnek meg ezek a gépek. A lemaradás oka az is, hogy a gépek többsége csak egy műszakban dolgo­zik, nem biztosítják két mű­szakos üzemeltetésüket. A Szolnoki Gépállomáson a kö­zelmúltban tartott ellenőr­zéskor 65 G—35-ös traktor és egy Sz—100-as erőgép ál­lott munkaerőhiány miatt. Remélhető, hogy az aratás befejezése után szaporodik a két műszakban dolgozó gé­pek száma, mivel a kombáj­nokon dolgozó traktorosokat is a szántási munkákhoz osztják be. Ez a folyamat már megkezdődött, s a múlt héten kétszázzal több erőgép üzemelt két műszakban, - mint azt megelőzően. A ta­lajmunkák minősége csak némileg javult. Még mindig gyakori, hogy a termelőszö­vetkezetek ésszerűtlen takarékos­ságból nem zárják le a talajt, A termelőszövetkezetek 20 ezer holdon vetnek másod-, illetve tarlóvetést. Eddig 18 ezer holdon került földbe a mag. A terv teljesítését aka­dályozza, hogy nincs elegen­dő vetőmag, főleg kölesből, szudáni fűfélékből és cirok- félékből. Egy év kilen MIHAIL ROMM DÍJ NYERTES FILMJE Két nagynevű művész: Komm és Batalov, továbbá a Karlovy Vary-i fesztivál nagydíja fémjelzi ezt a fil­met. Miről szól ez a film? Atomfizikusokról. Három em­berről, akinek szerelme, szenvedése sorsa egybefonódott. De ezen túlmenően bátorságról, önfeláldozásról, a má­ról, mai emberekről és sorsokról. Önkiszolgáló holt — néhány hiánycikkel A szolnoki Beloiannisz ut­cai postahivatalban is mű­ködik már önkiszolgáló bolt. Lényegében néhány rekesz­ből álló alkalmatosság ez, amelyből ki lehet emelni pénzesutalványt, távirat űr­lapot s néhány más postai apróságot. Található ugyan­ott persely is, melybe min­den tisztességes ember be­dobja a kiválasztott cikkek ellenértékét. Meglepő, hogy a — külön­ben hasznos, időt megtaka­rító — boltocska cikklistá­járól hiányzik a csomagszál­lító levél. Nem valószínű, hogy negyvenfilléres, „hor­ribilis” ára miatt hiányzik onnan... Teljesen érthetet­len, miért hiánycikk a hosszúnevű ,,ajánlott külde­mény feladó vevénye”, me­lyet — ingyen adnak az ab­laknál. Kévésén múlik, hogy a még hiányzó cikkek „beve­zetésével” jobban betölthes­se hivatását a postai önki­szolgáló bolt. Nem némulnak VÍZ-NYOMOZÓ ÚTON A SZÁRAZ ÖBÖLBEN a karcagi dalospk Répülőgépről jól megfi­gyelhető az a megközelítően téglalapalakú terület, mely nyolcvannégy négyzetkilomé­teren Pusztataskony, Tisza- gyenda, Kunhegyes és Abád- szalók között fekszik. Egy- lől a Tisza határolja, a többi oldalról pedig dombvonulat. Mirhó—gyolcsi belvízöblözet a neve ennek a területnek, mely tizednyi része a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatósága tiszaroffi szakasz­mérnökségének. Jámbor Já­nos főmérnök gyakran meg­fordul errefelé; érdekli az itt folyó munka. Ez a föld a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Kísérleti tele­pe. Felületes szempillantásra nem különbözik az Alföld más tájaitól; geológiai tekin­tetben azonban igen érdekes. Mély teknő ez, melybe más víz, mint a csapadéké, nem jut. Leszámítva azt a víz- mennyiséget, mellyel gondos gazdák növelik a termésered­ményeket ... Jámbor főmérnök ütünk elején néhány tájékoztató szót ejt: — A VITUKI ezen a terü­leten az egész országnak, köz­vetve és nagyon szorosan ne­künk, vízügyieknek dolgozik. Vizsgálja a víz útját a ta­lajban, keresi az úgynevezett vadvíz feltöréseket. Számítá­sai hozzásegítik a mérnökö­ket ahhoz, hogy MEGFELELŐ BELVÍZRENDSZEREKET tervezhessenek. Verejtéktől tapadó ingben kászolódunk ki a Wheappon átforrósodott vezetőfülkéjé­ből a mirhó—gyolcsi belvíz­öblözet 1. számú állomásán, Tóth Mihály technikus rezi­denciájánál. A laboratórium­iroda (egyelőre egyesített) he­lyiségben éppen Kolláth Mi­hály helyezi el a szárítógép­ben talajminta csészécskéit. A mintákat órákon keresztül SZÁZ CELSIUS FOKNÁL MAGASABB HŐMÉRSÉK- LETEN tartják, majd — akár behe­lyezés előtt — lemérik egy ezredgramm pontosságú mér­legen. Az így kapott adatból lehet következtetni arra, hogy a lehullt csapadékból mennyit őrzött meg a talaj. — Állomásunk fellegvára a műszerkert — úgymond Tóth elvtárs, ki tüstént te­repszemlére invitál. Itt két méter magas oszlopokon, fe­hér, zsalus oldalú szekrény­kében helyezkednek el a mű­szerek. Róluk naponta há­romszor olvassák le, mennyi a hőmérséklet, mennyi a le­vegő páratartalma, mennyi nedvesség „férne még el” a levegőben, mennyi a légnyo­más. Az észlelések reggel 6.38- kor kezdődnek. Az innen ke­letre fekvő, másik állomáson egy perccel később. Az ada­toknak ugyanis a greenwichi idő reggel hat órájára kell vonatkozniok. — A hóvastagság-mérőt és a talajfagy-mérőt, sajnos, most csak üzemen kívül tu­dom megmutatni — így Tóth Mihály —, nyolc talajhőmé­rőnket azonban igen. Ezek két centimétertől EGY MÉTER MÉLYSÉGIG MUTATNÁK A TALAJ HŐMÉRSÉKLETÉT... Ez itt az ombrográf. Feljegy­zés számunkra, mettől meddig és milyen mennyiségű eső esett. Tíz, földbesüllyesztett cső pereme kandikál ki a talaj­ból. Mindegyik „kertben” más-más növény; olyikban semmi. Ez a liziméter,. mely arra ad felvilágosítást, hogy bizonyos növénykultúra mennyiben befolyásolja a nedvesség elpárolgását a ta­lajból. Persze a párolgás dol­gában a szél ereje, de még iránya sem közömbös. Mérik is mindkettőt A hosszúnevű evapotrans- pirométer is érdekes műszer. A talaj felületét — a beren­dezés földbeásott része fö­lött — naponta megöntözik, így megtudható, hogy a földre hullott csapadék mi­lyen mélységig jut a talajba, mielőtt megkezdené elpárol­gását. A vizsgálatok természete­sen nem korlátozódnak amű- szerkertre s az állomás épü­letéhez tartozó telkecskére. A mérésekhez tartozó, szükségszereűn nagypontossá- gú tereptárgyakat a VÍZIG építette a VITUKI számára. Ilyenek a belvízcsatornákban látható Venturi- és Thom- son-vízhozam-mérők. Az utóbbiakban ékalakú bemet­szésen bukik át a csatorna vize. Az ehhez szerelt beren­dezés pontosan jegyzi az át­haladó vízmennyiséget. További húsz csapadékmé­rő állomás és negyven talaj­vízállást észlelő kút teszi tel­jessé a kísérleti telep fel­szerelését. Kolláth István szívességéből ismerkedhet­tünk meg A FÜTYÜLŐ KŰTTAL. Persze, nem maga a kút fütyül, hanem a lebocsátott lánc végére erősített síp jel­zi. hogy elérte a vízfelületet. Rendszeresen feljegyzik és Budapestre továbbítják —, hogy melyik kútban milyen magasan áll a talajvíz. Tóth Mihály szépen rajzolt térképét apró, fekete nyilak tarkázzák. A nyilak a szán­tás irányát jelzik; hiszen a barázdák befolyásolják a viz vándorlásának irányát, se­bességét. A hatodik éve végzett mé­réseket még előreláthatólag 4—5 évig folytatják mai for­májukban. A későbbiekben — nagy vonalakban már ki­bontakozott elképzelések sze­rint — a mai „száraz” kísér­leti telepet öntözési kísérleti teleppé alakítják át. Akkor a kutatók az öntözés és a belvizek közötti fontos össze­függéseket tárhatják majd fel. A mirhó—gyolcsi tapaszta­latokat a VITUKI hazánk más vidékén — például karsztos területen is — érté­kesíteni szándékozik. A ku­tató munka — röviden szól­va — végső soron arra irá­nyul, hogy a káros belvizek gyors elvezetésével országo­san megelőzhessük a vízká­rok okozta tetemes terméski­eséseket. Közel egyhónapi szünet után ismét megkezdődött a munka a karcagi Déryné Művelődési Ház vegyes énekkaránál. Az énekkar a múlt év áp­rilisában ünnepelte fennál­lásának 50. évfordulóját, de azóta súlyos válságokat élt át a karnagyváltozások miatt. Már-már úgy látszott, hogy ez a nagy múlttal rendel­kező énekkar is — a me­gyében sok más hasonló énekkar sorsára jut, — fe­ledésbe merül. A kultúrotthon, az énekkar vezetősége, néhány lelkes tag bizakodása, ki­tartó, szívós szervező mun­kája, a városi pártbizottság és a tanács segítsége ered­ményre vezetett. A régi tagok egymásután visszaszivárogtak, újabbakat is hozva magukkal. Nem is lehet ezen csodálkozni, mert aki egyszer megszereti ezt a kis közösséget, a dal szerel­mesévé válik, jóban, rossz­ban kitart az énekkar in'el- lett. Lelkesítő példa erre Szűcs Béla, aki több mint ötven éve vesz részt ebben a szép munkában. Szükség van rá, s ő fiatalos szívvel jelenik meg a próbákon. Lelkes fáradságot nem is­merő tag Kassay Mihály bá­csi, aki nyugdíjas éveit a dalnak is szenteli. Vádai Já­nos tsz-tag napi fáradságos munkája után az énekkari próbákon, a szerepléseken nyer felüdülést, pihenést. Régi, hűséges tag még a Papp, a Petyus, a Venczel házaspár, Tóth Gézáné, Dómján Sándomé, Zilahi Istvánná, Újházi Béla bácsi, Diószegi Zoltán, a három Fodor . testvér és még jó- néhányan, akik a legnehe­zebb időkben is töretlenül kitartottak az énekkar mel­lett. Mellettük sorakoznak a fiatalok, akik az időseb­bek példáján lelkesülve, biz­tosítékai az énekkar további fejlődésének és jövőjének. Az elmondottakon kívül nagymértékben hozzájárult az együttes újjászervezésé­hez az új karnagy, Bánhegyi Sándor, aki csak néhány he­te vette át az irányítást, de máris megmutatkozik az eredmény. Nagy hozzáértés­sel, türelemmel foglalkozik a kórussal. Űj művek betanításává készül az őszi bemutatkozó előadásra. További tervei valóraváltását az együttes szorgalmas munkájától teszi függővé, amikor majd a „Szocialista kultúráért” em­lékéremmel kitüntetett ének­karunk ismét bizonyíthatja ország-világ előtt tudását. Az énekkar szervezése je­lenleg ig folyik, s a 45 főből álló együttes minden tagja vállalta, hogy szeptember 1- re legalább egy új tagot szer­vez. Sokat segít a városi KISZ bizottság, melynek ve­zetője szintén támogatást ígért. Ezenkívül önkéntes je­lentkezőket is szívesen fo­gadnak. Tarkó Albert énekkari tafi — b. z. — A moszkvai béke és leszerelési világkongresszuson résztvett négy perui küldött nem térbet baza A négy perui küldött, akit hazájában persona non gra- tanak tekintenek és nem engednek haza, mert resztvet­tek a moszkvai békekongresszuson, megérkezett az ams- terdami repülőtérre Dél-Amerikából. A peruiak néhány napig Hollandiában maradnak, majd Santiago de Chi­lébe indulnak. A képen: a négy perui, halszélen egy pap, egy holland idegenellenörzési rendőrrel a repülőtéren.

Next

/
Thumbnails
Contents