Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-08 / 184. szám
1962. augusztus 8. SZOLNOK MEGYE] NÉPLAP 5 EL Embriók mesterséges életbentartása Egy stockholmi orvos a belfasti orvoskongresszuson beszámolt arról, hogy számos „halvaszületett” embriót sikerült hűtési eljárással mesterségesen rövid időre életben tartani. A kutatások talán lehetőséget mutatnak arra, hogy a halvaszületettnek látszó koraszülötteket életben tarthassák. A kísérleteket olyan embriókkal végezték, amelyek az élet legcsekélyebb jelét sem mutatták. A legidősebb embrió 24 hetes volt. Az orvosok az életképtelen kis testeket a mesterséges anyaméhbe helyezték, amelyet a magzatvízhez hasonló tápoldattal töltöttek meg, a köldökzsinórt pedig egy szív-tüdő gépezettel kötötték össze. Ezen keresztül látták el vérrel a szervezetet. A „halott” embrió szívműködése megindult. Megyénkben befejeződött az aratás — a cséplés 75 százaléknál tart Szolnok megyében 283 541 hold kalászos termése várt betakarításra. A nehézségek — időjárás, lassú érés — ellenére az aratást augusztus 5-re lényegében az egész megye területén befejezték. A csépléssel jelenleg 75 százaléknál tartanak megyénk közös gazdaságai, eddig több mint 177 000 hold termését „verették” el. Túrkevén a 10 415 hold cséplésre váró gabonából — augusztus 5-ig 9447 hold termését csépelték el. Törökszentmiklós város, szolnoki járás, törökszentmiklósi járás és Karcag termelőszövetkezeteiben szintén jó ütemben halad a cséplés. Nyolcvankilenc, illetve 83 és 82 százaléknál tartanak. A jelenlegi felmérés szerint augusztus 20-ra minden tsz befejezi a gabona cséplését. Jászberény járásban és városban azonban az eddiginél nagyobb erőfeszítést kell tenni ennek eléréséért. A szalmalehúzást a termelőszövetkezetek többségében az aratással párhuzamosan végezték. Vannak azonban olyan helyek, mint például a szelevényi határ, ahol ezzel a munkával késlekedtek. Az azonban örvendetes, hogy a termelőszövetkezetek a kombájnszalmát igyekeztek gyorsan behordani, bekazlaz- ni. E munka gyors befejezése érdekében azonban további erőfeszítésekre van szükség. — Talajmúvelést mintegy Nyári örömök a szegedi Tisza-parfon A szegedi Tisza- part kiválóan alkalmas strandolásra, pihenésre. Naponta 10-12 ezren keresik fel az újszegedi strandot: napoznak, füröd- nek, csónakáznak s pihennek az öreg fűzfák alatt. Különösen most, a Szegedi Ünnepi Játékok idején látogatják sokan, — nemcsak szegediek, hanem vendégek is. 210 000 holdon kell végezni. Ehhez rendelkezésre áll 2312 erőgép, amelyből augusztus 5-ig 1200 gép végzett talajmunkát. Nyári mélyszántás 41112 hold, középmélyszántás 16 864 hold, az összes talajmunka 111188 hold. A gépi kapacitás nincs kihasználva. Gyakori eset, hogy a termelőszövetkezetek nem szívesen alkalmazzák a G—35-ös erőgépeket. Azzal indokolják ezt, hogy a követelményeknek nem felelnek meg ezek a gépek. A lemaradás oka az is, hogy a gépek többsége csak egy műszakban dolgozik, nem biztosítják két műszakos üzemeltetésüket. A Szolnoki Gépállomáson a közelmúltban tartott ellenőrzéskor 65 G—35-ös traktor és egy Sz—100-as erőgép állott munkaerőhiány miatt. Remélhető, hogy az aratás befejezése után szaporodik a két műszakban dolgozó gépek száma, mivel a kombájnokon dolgozó traktorosokat is a szántási munkákhoz osztják be. Ez a folyamat már megkezdődött, s a múlt héten kétszázzal több erőgép üzemelt két műszakban, - mint azt megelőzően. A talajmunkák minősége csak némileg javult. Még mindig gyakori, hogy a termelőszövetkezetek ésszerűtlen takarékosságból nem zárják le a talajt, A termelőszövetkezetek 20 ezer holdon vetnek másod-, illetve tarlóvetést. Eddig 18 ezer holdon került földbe a mag. A terv teljesítését akadályozza, hogy nincs elegendő vetőmag, főleg kölesből, szudáni fűfélékből és cirok- félékből. Egy év kilen MIHAIL ROMM DÍJ NYERTES FILMJE Két nagynevű művész: Komm és Batalov, továbbá a Karlovy Vary-i fesztivál nagydíja fémjelzi ezt a filmet. Miről szól ez a film? Atomfizikusokról. Három emberről, akinek szerelme, szenvedése sorsa egybefonódott. De ezen túlmenően bátorságról, önfeláldozásról, a máról, mai emberekről és sorsokról. Önkiszolgáló holt — néhány hiánycikkel A szolnoki Beloiannisz utcai postahivatalban is működik már önkiszolgáló bolt. Lényegében néhány rekeszből álló alkalmatosság ez, amelyből ki lehet emelni pénzesutalványt, távirat űrlapot s néhány más postai apróságot. Található ugyanott persely is, melybe minden tisztességes ember bedobja a kiválasztott cikkek ellenértékét. Meglepő, hogy a — különben hasznos, időt megtakarító — boltocska cikklistájáról hiányzik a csomagszállító levél. Nem valószínű, hogy negyvenfilléres, „horribilis” ára miatt hiányzik onnan... Teljesen érthetetlen, miért hiánycikk a hosszúnevű ,,ajánlott küldemény feladó vevénye”, melyet — ingyen adnak az ablaknál. Kévésén múlik, hogy a még hiányzó cikkek „bevezetésével” jobban betölthesse hivatását a postai önkiszolgáló bolt. Nem némulnak VÍZ-NYOMOZÓ ÚTON A SZÁRAZ ÖBÖLBEN a karcagi dalospk Répülőgépről jól megfigyelhető az a megközelítően téglalapalakú terület, mely nyolcvannégy négyzetkilométeren Pusztataskony, Tisza- gyenda, Kunhegyes és Abád- szalók között fekszik. Egy- lől a Tisza határolja, a többi oldalról pedig dombvonulat. Mirhó—gyolcsi belvízöblözet a neve ennek a területnek, mely tizednyi része a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igazgatósága tiszaroffi szakaszmérnökségének. Jámbor János főmérnök gyakran megfordul errefelé; érdekli az itt folyó munka. Ez a föld a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Kísérleti telepe. Felületes szempillantásra nem különbözik az Alföld más tájaitól; geológiai tekintetben azonban igen érdekes. Mély teknő ez, melybe más víz, mint a csapadéké, nem jut. Leszámítva azt a víz- mennyiséget, mellyel gondos gazdák növelik a terméseredményeket ... Jámbor főmérnök ütünk elején néhány tájékoztató szót ejt: — A VITUKI ezen a területen az egész országnak, közvetve és nagyon szorosan nekünk, vízügyieknek dolgozik. Vizsgálja a víz útját a talajban, keresi az úgynevezett vadvíz feltöréseket. Számításai hozzásegítik a mérnököket ahhoz, hogy MEGFELELŐ BELVÍZRENDSZEREKET tervezhessenek. Verejtéktől tapadó ingben kászolódunk ki a Wheappon átforrósodott vezetőfülkéjéből a mirhó—gyolcsi belvízöblözet 1. számú állomásán, Tóth Mihály technikus rezidenciájánál. A laboratóriumiroda (egyelőre egyesített) helyiségben éppen Kolláth Mihály helyezi el a szárítógépben talajminta csészécskéit. A mintákat órákon keresztül SZÁZ CELSIUS FOKNÁL MAGASABB HŐMÉRSÉK- LETEN tartják, majd — akár behelyezés előtt — lemérik egy ezredgramm pontosságú mérlegen. Az így kapott adatból lehet következtetni arra, hogy a lehullt csapadékból mennyit őrzött meg a talaj. — Állomásunk fellegvára a műszerkert — úgymond Tóth elvtárs, ki tüstént terepszemlére invitál. Itt két méter magas oszlopokon, fehér, zsalus oldalú szekrénykében helyezkednek el a műszerek. Róluk naponta háromszor olvassák le, mennyi a hőmérséklet, mennyi a levegő páratartalma, mennyi nedvesség „férne még el” a levegőben, mennyi a légnyomás. Az észlelések reggel 6.38- kor kezdődnek. Az innen keletre fekvő, másik állomáson egy perccel később. Az adatoknak ugyanis a greenwichi idő reggel hat órájára kell vonatkozniok. — A hóvastagság-mérőt és a talajfagy-mérőt, sajnos, most csak üzemen kívül tudom megmutatni — így Tóth Mihály —, nyolc talajhőmérőnket azonban igen. Ezek két centimétertől EGY MÉTER MÉLYSÉGIG MUTATNÁK A TALAJ HŐMÉRSÉKLETÉT... Ez itt az ombrográf. Feljegyzés számunkra, mettől meddig és milyen mennyiségű eső esett. Tíz, földbesüllyesztett cső pereme kandikál ki a talajból. Mindegyik „kertben” más-más növény; olyikban semmi. Ez a liziméter,. mely arra ad felvilágosítást, hogy bizonyos növénykultúra mennyiben befolyásolja a nedvesség elpárolgását a talajból. Persze a párolgás dolgában a szél ereje, de még iránya sem közömbös. Mérik is mindkettőt A hosszúnevű evapotrans- pirométer is érdekes műszer. A talaj felületét — a berendezés földbeásott része fölött — naponta megöntözik, így megtudható, hogy a földre hullott csapadék milyen mélységig jut a talajba, mielőtt megkezdené elpárolgását. A vizsgálatok természetesen nem korlátozódnak amű- szerkertre s az állomás épületéhez tartozó telkecskére. A mérésekhez tartozó, szükségszereűn nagypontossá- gú tereptárgyakat a VÍZIG építette a VITUKI számára. Ilyenek a belvízcsatornákban látható Venturi- és Thom- son-vízhozam-mérők. Az utóbbiakban ékalakú bemetszésen bukik át a csatorna vize. Az ehhez szerelt berendezés pontosan jegyzi az áthaladó vízmennyiséget. További húsz csapadékmérő állomás és negyven talajvízállást észlelő kút teszi teljessé a kísérleti telep felszerelését. Kolláth István szívességéből ismerkedhettünk meg A FÜTYÜLŐ KŰTTAL. Persze, nem maga a kút fütyül, hanem a lebocsátott lánc végére erősített síp jelzi. hogy elérte a vízfelületet. Rendszeresen feljegyzik és Budapestre továbbítják —, hogy melyik kútban milyen magasan áll a talajvíz. Tóth Mihály szépen rajzolt térképét apró, fekete nyilak tarkázzák. A nyilak a szántás irányát jelzik; hiszen a barázdák befolyásolják a viz vándorlásának irányát, sebességét. A hatodik éve végzett méréseket még előreláthatólag 4—5 évig folytatják mai formájukban. A későbbiekben — nagy vonalakban már kibontakozott elképzelések szerint — a mai „száraz” kísérleti telepet öntözési kísérleti teleppé alakítják át. Akkor a kutatók az öntözés és a belvizek közötti fontos összefüggéseket tárhatják majd fel. A mirhó—gyolcsi tapasztalatokat a VITUKI hazánk más vidékén — például karsztos területen is — értékesíteni szándékozik. A kutató munka — röviden szólva — végső soron arra irányul, hogy a káros belvizek gyors elvezetésével országosan megelőzhessük a vízkárok okozta tetemes terméskieséseket. Közel egyhónapi szünet után ismét megkezdődött a munka a karcagi Déryné Művelődési Ház vegyes énekkaránál. Az énekkar a múlt év áprilisában ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját, de azóta súlyos válságokat élt át a karnagyváltozások miatt. Már-már úgy látszott, hogy ez a nagy múlttal rendelkező énekkar is — a megyében sok más hasonló énekkar sorsára jut, — feledésbe merül. A kultúrotthon, az énekkar vezetősége, néhány lelkes tag bizakodása, kitartó, szívós szervező munkája, a városi pártbizottság és a tanács segítsége eredményre vezetett. A régi tagok egymásután visszaszivárogtak, újabbakat is hozva magukkal. Nem is lehet ezen csodálkozni, mert aki egyszer megszereti ezt a kis közösséget, a dal szerelmesévé válik, jóban, rosszban kitart az énekkar in'el- lett. Lelkesítő példa erre Szűcs Béla, aki több mint ötven éve vesz részt ebben a szép munkában. Szükség van rá, s ő fiatalos szívvel jelenik meg a próbákon. Lelkes fáradságot nem ismerő tag Kassay Mihály bácsi, aki nyugdíjas éveit a dalnak is szenteli. Vádai János tsz-tag napi fáradságos munkája után az énekkari próbákon, a szerepléseken nyer felüdülést, pihenést. Régi, hűséges tag még a Papp, a Petyus, a Venczel házaspár, Tóth Gézáné, Dómján Sándomé, Zilahi Istvánná, Újházi Béla bácsi, Diószegi Zoltán, a három Fodor . testvér és még jó- néhányan, akik a legnehezebb időkben is töretlenül kitartottak az énekkar mellett. Mellettük sorakoznak a fiatalok, akik az idősebbek példáján lelkesülve, biztosítékai az énekkar további fejlődésének és jövőjének. Az elmondottakon kívül nagymértékben hozzájárult az együttes újjászervezéséhez az új karnagy, Bánhegyi Sándor, aki csak néhány hete vette át az irányítást, de máris megmutatkozik az eredmény. Nagy hozzáértéssel, türelemmel foglalkozik a kórussal. Űj művek betanításává készül az őszi bemutatkozó előadásra. További tervei valóraváltását az együttes szorgalmas munkájától teszi függővé, amikor majd a „Szocialista kultúráért” emlékéremmel kitüntetett énekkarunk ismét bizonyíthatja ország-világ előtt tudását. Az énekkar szervezése jelenleg ig folyik, s a 45 főből álló együttes minden tagja vállalta, hogy szeptember 1- re legalább egy új tagot szervez. Sokat segít a városi KISZ bizottság, melynek vezetője szintén támogatást ígért. Ezenkívül önkéntes jelentkezőket is szívesen fogadnak. Tarkó Albert énekkari tafi — b. z. — A moszkvai béke és leszerelési világkongresszuson résztvett négy perui küldött nem térbet baza A négy perui küldött, akit hazájában persona non gra- tanak tekintenek és nem engednek haza, mert resztvettek a moszkvai békekongresszuson, megérkezett az ams- terdami repülőtérre Dél-Amerikából. A peruiak néhány napig Hollandiában maradnak, majd Santiago de Chilébe indulnak. A képen: a négy perui, halszélen egy pap, egy holland idegenellenörzési rendőrrel a repülőtéren.
