Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-29 / 201. szám

1962. augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NEJPLAf A tantestület első értekezlete Hétfőn Jászberényben a leánygimnázium tantestüle­tének alakuló értekezletén vettünk részt. Tulajdonkép­pen különös dolog is „ala­kulónak” nevezni, hiszen ez a tantestület már régóta együtt van, bár a nevelők életkorát tekintve — egy-két kivétellel — nyugodtan el­mehetnek valahová KISZ- brigádnak. Jól ismerik egy­mást. ezért fesztelen a han­gulat. Emellett nagyon örül­nek a két új kollégának, Tompa Vilmos agrármérnök­nek és Máczó János mező- gazdasági technikusnak, akik az iskola gyakorlati' ok­tatását vezetik majd. Első ízben kapott az iskola po­litechnikához szakember-ta­nárokat. A két fiatalember az értekezlet kezdetén kicsit zavarban volt, de a barátsá­gos mosoly, a vidám, közvet­len hangú megjegyzések ha­marosan a kollektíva teljes­jogú tagjaivá avatták őket. Mi mindenről van szó egy tantestület első összejövete­lén? Sok féléről. Elsősorban a politechnikai oktatásról, arról, hogy mind a zöldség­hajtató, mind a szöllész osz­tályok milyen munkafeltéte­lek mellett dolgoznak majd. Rácz István igazgató el­mondja, hogy jövőre még a tavalyinál is nagyobb súlyt helyeznek a gyakorlati okta­tásra. Eddig a politechnikai tárgy tanárától kívánták meg, hogy közeledjék az el­méleti oktatáshoz, most már az a kívánalom, hogy a kü­lönböző tárgyak szaktanárai a legmesszebbmenően ve­gyék figyelembe tárgyaiknál a gyakorlati oktatást. Ennek a most elkészítendő tanme­netben is tükröződnie kell. t Uj gyermekváros épül Új gyermekváros építését kezdték meg Budapesten a Guggerhegy lábánál. Kilenc új épületből és egy régi ház átépítésével alakítják ki a 320 gyermeknek otthont adó új városrészt. Az építők azt tervezik, hogy csaknem fél­évvel a határidő előtt, már a jövő év decemberében át­adják az új gyermekvárost. (MTI). Mire jó az új frizura? Arra, hogy a férj észre­vegye: mennyivel jobb volt az előző. Elosztották a különböző tisztségeket is. összeszámol­tunk hiretlenjében vagy huszonnégy—huszonöt funk­ciót. Ezek közül feljegyeztük a tankönyvfelelőst, a külön­böző szertárak őreit, a bal­esetbiztosítási felelőst, a ki­rándulások, a takarékosság és még jó ég tudja mi min­dennek a felelősét. A tan­testület kicsi, egy-egy peda­gógusra két-három. sőt ese­tenként négy funkció is ju­tott. Zúgolódást azonban- nem hallottam, mindenki nyugodtan és természetesen fogadta beosztásait. A tan­tárgy-elosztás következett, majd a KISZ tanácsadó ta­nárnő számolt be a diákok szenttamási munkájáról. A III /A elhozta az első helye­zést, a többiek is igen szépen szerepeltek. Ketten-hárman a Miskolc­tapolcai üdülőtáborról be­széltek. Két óra hosszat tartott. Fontos volt. érdekes, sok mindent megtudtak' a tanév­ről s egymásról a nevelők. A Kállai Éva Leánygimnázi­umban — mint mindenütt, a megyében — a pedagógusok számára megkezdődött a tanév. — ht — Száz politechnikai műhely A most induló tanév első napjaira újabb öt középis­kolában rendeznek be poli­technikai műhelyeket. Tisza­füred, Jászberény, Jászapáti gimnáziumai mellett Kisúj­szálláson két iskola kap a politechnikai oktatáshoz szükséges helyiséget. Az általános iskolák mű­helyeit nagyrészben társa­dalmi munkával alakítják ki. így Tószegen, Jászla- dányban és Jászberényben is nagyszabású ■ társadalmi munkát végeztek. A jászbe­rényi leányiskola mellett a szülői munkaközösség segít­ségével több helyiségből ál­ló műhelyt építenek, ahol helyet biztosítanak fürdő és öltöző részére is. A megyei tanács 500 OOo forinttal járult hozzá az új politechnikai műhelyek épí­téséhez. Ezek elkészültével az idei tanévben már száz, gyakorlati foglalkozást biz­tosító terem működik majd megyénkben. Hl/ff|l|R4D£ A kétéltű ember Mesés kincsek halmaza, romantikus szerelem, ember­rablás, víz alatt élő ördög, tengeri köztársaság terve, szegényeket boldogítani kí­vánó tudós szerepel a Len­film új, színes produkciójá­ban. A Beljajev regényéből készült filmet Potrov ren­dezte, főbb szerepeit. Szimo- nov, Korenyev és Vertyin- szkaja játssza. (Szovjet film.) Beszédes számok ■ Kanada lakosainak száma az elmúlt év végén 18 238 000 volt. A kanadai statisztikai hivatal adatai szerint az el­múlt évben 72 000 kanadai hagyta el az országot, vi­szont hetvenezren vándorol­tak be. * Nemrég fogadta tízmillio­modik látogatóját a berlini állatkert, Európa egyik leg­nagyobb és legszebb állat- kertje. A hét évvel ezelőtt alapított állatkertnek csupán az idén 700 ezer látogatója volt. * Becslések szerint Svédor­szágnak az idén mintegy 700 millió korona haszna lesz a külföldi turistákból. Nyolc­vanmillióval több, mint 1961- ben. A skandináv országok­ból ott járt 6 millió vendé­gen kívül tavaly 300 000 né­met, 100 000 amerikai és 90 ezer angol turista látogatott el Svédországba. Szóvátettiik—intézkedtek Augusztus 2-án bementem a jászberényi irószerboltba, hogy négy gyermekemnek a a szükséges iskolafüzeteket megvásároljam — írta Csir­ke Józsefné Jászberény, Dob utca 7 szám alatti olvasónk. Majd így folytatódik a levél. — A kiszolgálásnál megdöb­benve látom, hogy . minden csomagba több nylon bevo- nót és uzsonnazacskót tettek. Tekintettel arra, hogy gyer­mekeimnek ezek a múlt év­ről megmaradtak, kértem, — hogy ezek nélkül vá­sárolhassam meg a füze­teket. A kiszolgáló azonban arra hivatkozott, hogy nylon bevonó és uzsonnazacskó nélkül a füzeteket nem vásá­rolhatom meg, mert árusítá­suk a csomagokban kötele­ző. A négy csomagnál ez ne­kem körülbelül egy csomag árát jelenti. Én ezen összeg­ből is inkább füzeteket vá­sárolnék a gyermekeimnek. Csirke Józsefné panasza ügyében beszéltünk a kiske­reskedelmi vállalat igazga­tójával. Csodálkozva hall­gatta a panaszt, ugyanis Ők ilyen utasítást nem adtak a boltosnak. Szabályellenes az, amit Jászberényben a bolt­vezető követel. Előrecsoma- golást a boltok csak a vevők gyors kiszolgálása érdeké­ben; nem pedig az árukap­csolás miatt alkalmaznak. A vállalat igazgatója Ígéretet tett arra, hogy azonnal in­tézkedik ez ügyben és uta­sítja a jászberényi boltot, hogy ilyen meg nem enge­dett árukapcsolást ne alkal­mazzanak. Reméljük olvasónk pana­sza így rövidesen elintézést nyer. A múlt térk Vagy fél esztendeje egyre sűrűbben feltesznek Kende­resen ilyenfajta kérdéseket: — Hogyan hívták az egy­kori dűlőutakat? — Hány szabadkéményes ház van Kenderesen? — Milyen volt 1850-től, az utóbbi három generáció ru­ha viselete? — Hogyan élt a kenderesi zsellér, béres, kubikos a szá­zadforduló után? — és így tovább... Igen, február óta vallató- ra fogták a kenderesnek saját múltjukat. A Hazafias Népfront helyi szervezetének kezdeményezésére alakították meg a helyi honismereti szak­kört. Azért, hogy a tudomá­nyos módszerrel felkutatott és magyarázott múlt fényé­ben még tisztábban láthas­sák a közeli jelent és a tá­voli jövőt. Sok Szolnok megyei köz­ségben veszik egyesek nya­kukba a határt, kilincselnek idős embereknél, búvárkod­nak a könyvtárakban, a le­véltárakban, ahogy Kendere­sen is teszik. Ám, ezt a szak­kört valami mégis megkülön­bözteti megyei testvéreitől. Ez a legerősebb, legeredmé­nyesebb mindezidáig. Ennél­fogva mind a község társa­dalmi életében, mind pedig a szakmai körökben egyre előkelőbb rangot, megbecsü­lést vív ki önmagának. Munkájukról, terveikről le­hetetlen egy cikkben hű ké­pet adni, oly gazdag az ed­digi termés és oly változato­sak a későbbi elgondolások. Csak némi ízelítőt. Össze­gyűjtötték a községről meg­jelent irodalom-bibliográfiá­nak egy részét, a műveké ellátták kritikai megjegyzé­sekkel. Készein áll az a ter­vezet is, melynek alapján Kenderes helytörténeti és szociográfiai emlékeit egybe- gyűjtik. Olyan érdekes témák szerepelnek, mint például a régi szájha­gyományok feljegyzése, azok összevetése a levéltári adatokkal. Vagy a földműve­lés, az ipar, a kereskedelem a ruházkodás emlékei, fejlő­dése. Az összegyűjtendő nép­művészeti anyagok között szerepel a régi házak népi építőmotívumai, díszei, a régi fafaragások, az egykori ha­tárrészek elnevezései, az egy­kori ragadványnevek stb. munkásmozgalmi adatok gyűjtése, s a jelenlegi hely­történeti krónika megírása is szerepel a tervben. Tapasztó István, a kende­resi népfront bizottság elnö­ke, tölti be a szakkör elnöki — Rosszul nézel ki, fiam — ál­lapította meg bácsikám. — Kicsit pihenned kéne. Látod, fölajánlhatnád neki a vi- kendházunkat — jegyezte meg a vagynéném kegyesen. — Ragyogó ötlet — lelkesedett bácsikám. — Közel van az erdőhöz és a folyóhoz, egész biztos ragyogóan éreznéd magad, és még pénzbe se kerülne — hangsúlyozta nagyné- ném. — A szomszéd városkában vásárolhatsz konzerveket, és ve­hetsz egy új tűzhelylapot, mert a régi elrepedt. — Vehetnél egy új ablaküveget is. A baloldali felső ablak ugyanis kitört, az éjszakák pedig néha hű­vösek. Száz szónak is egy a vége, meg­kaptam a kulcsot, és útnak indul­tam. Megtaláltam a vikendházaX, az erdőt, a folyót, no meg a repedt tűzhely^apot és a törött ablakot. Hétfőn megjavítottam mind n kettőt. Kedden levelet kaptam. Bi- csikám felhívta a figyelmemet, hogy biztos édesebb lenne az ál­mom, ha kimeszelném a szobát. Nénikém azt üzente, hogy alaposan takarítsak ki, s a nagyobb nyomul­ták kedvéért emlékeztetett az öreg Konfucius mondására: minden he­lyet olyan állapotban hagyjunk el. amilyenben érkezésünk pillanatá­ban volt. A levél vége felé mint­egy mellékesen megjegyezték: s ha már a meszelésnél tartasz, meg­csinálhatnád mindjárt a konyhát is, hiszen az egész ház olyan kicsi. KAREL RERAN. Ingyen nyaralás Szerdán és csütörtökön meszel­tem. Pénteken újabb levelet kap­tam, amelyben millió csók előre­bocsátásával közölték, jó lenne, ha megnézném a szivattyús kutat ts mert legutóbb mintha nem hú­zott volna elég jól. Talán a du­gattyúkkal van valami baj. Szombaton megérkezett a bácsi­kám. Megdicsért és jóízűen elfo­gyasztotta élelmiszerkészletemet. — Olyan kényelmesen élsz itt. mint valami előkelő szállodában, és úgyszólván semmibe sem kerül neked — csapott kedélyesen a vád­iamra. — De tudod, a padlóra is ráférne egy kis súrolás. Zavartan elnézést kértem, amiért erre még nem került sor, a szi­vattyús kút ugyanis nagyon sok időt vett el. — De most legalább pompásan húz — ismerte el nagybátyám. — Csak jó lenne kicsit befesteni, mert már nagyon kopott. S ha ma­rad a festékből, felhasználhatod a kerítéshez, nehogy kárbavesszen. Hétfőn bekutyagoltam a. szom­széd városkába és megvettem a festéket. Kedden bemázoltam a kutat és a kerítést. Séerdán a te­tőt fedtem be kátránypapírral. A hét végéig a kertben dolgoztam, ele :or mert nénikém nem szereti, ha tele van gazzal. Szombaton, amikor végre a folyóhoz mehettem volna, újabb levél érkezett: „Képzeld, milyen szórakozott a nagybátyád — írta nénikém. — Felajánlotta főnökének a vijcend- házunkat, és egy hetet tévedett. Azért ne siess aZ elutazással, hi­szen csak vasárnap délután érke­zünk, hogy ne kelljen zsúfolt vo­naton utaznunk. Beolajozhatnád kicsit a kertkaput, . mert nagyon nyikorog, és nagybátyád főnöke rettenetesen ideges. Ne felejtsd el a bölcs Konfucius mondását! örü­lök, hogy kellemesen üdültél, szé­pen összeszedted magad, s ami a legfontosabb, nem pazaroltál fe­leslegesen pénzt.” Lemondtam arról, hogy a folyó­hoz menjek. Leültem a küszöbre és elgondolkoztam a bölcs Konfu­cius intelmén. Netán neki is volt a folyó mellett egy víkendháza? Talán ő is felajánlotta az unoka­öccsének, és anr ak kötötte a lel­kére, hogy olyan állapotban hagyja el, amilyenben találta. Ezután felálltam és munkához láttám, Először is lekapartam a festéket a kerítésről és a kútról. A dugattyú­ról eltávolítottam a tömítést. A háztetőről leszakítottam a kátrány­papírt. Bemocskoltam a falakat, föltúrtam a kertet és széttörtem a tűzhely lapját. Vasárnap délután indulás előtt nyugodt lelkiismersttel tettem az asztalra a következő szövegű cédu­lát: „Tanácsotokat megfogadtam. Konfucius boldog lehet: mindent úgy hagytam hátra, ahogyan ér­kezésemkor találtam." Elindultam. De hirtelen eszembe jutott egy súlyos mulasztásom. Gyorsan visszafordultam, felvettem egy követ és bevertem a baloldali felső ablakot. Útközben találkoztam rokonaim­mal. Egy szigorú kinézésű úr és annak hitvese társaságában érkez­tek. „A mi derék unokaöcsénk” — mutattak be. Hangosan, hogy a többiek is jól hallják, megkérdeztem bácsikámat: — Minden évben ilyen sok itt a lódarázs? — S feleletet sem várva, gyorsan elköszöntem és siettem a pályaudvarra. Még mielőtt a vonat befutott volna, megjelent az állomáson a bácsikámmal és nénikémmel érke­zett házaspár. Mivel izgatott be­szélgetésüket nem akartam zavar­ni, messze elkerültem őket. Szabadságom utolsó hetét a he­gyek között töltöttem és — meg­takarítottam. egy csomó pénzt. Rokonaimról egyelőre nem tu­dok semmi közelebbit. Nyilván nincs idejük írni. Hollósi Tibor fordítása tisztét. Kormos László, a he­lyi református lelkész a szak­kör titkára, nyugodtan mondhatjuk, a munka mo­torja. Vezetésével gyűjtik össze a népéletiéi kapcsola­tos tárgyakat, s a földmun­kák során előkerülő régészeti leleteket — a szolnoiki Dam­janich Múzeum részére. A fiatalabb szakköri tagok és a titkár lerajzolják, fényké­pezik az anyagot. Kormos Lászlót és a többieket azon­ban nemcsak az eddig vég­zett munka, hanem a továb­bi feladatok is erősen foglal­koztatják. — Honismereti szakkörünk lelkesen készül az őszi or­szágos néprajzi pályázatra — mondja a szakkör titkára. — A régi ruhaviseleték, az egy­kori határrésznevek felkuta­tása, a mezőgazadsági dolgo­zók helyzete 1900-tól, és Ken­deres fejlődése 1945-től - — ezek szerepelnek a program­ban. A pályázaton az egész szakkör résztvesz, a pálya­munkákat is a szakkör neve alatt küldjük el. A fő témá­kon kívül más anyagot is küldünk a pályázatra! Kenderesen ismerik^ becsü­lik a szakkör munkáját. Az idősebbek szívesen adják to­vább a régmúlt idők emlé­keit a gyűjtőknek, kik első­sorban a Damjanich Múzeum szaktanácsai alapján végzik a szenvedélyükké vált tudo­mányos kutatómunkát. Hiú ábránd, elérhetetlen vágy te­hát, majd egyszer könyv- alakban- is megjelentetni a Kenderes történetéről szóló monográfiát? Egyáltalán nem! Igen, ennek a könyvnek a kiadása is szerepel a szak­kör távolabbi tervei között. De addigi Sok munka vár még a szakkörre, de még többet kell segítenie a helyi társadalmi és tömeg­szervezeteknek, valamint a felsőbb szerveknek is. Mi most a vágyuk? — Egy magnetofon! — vá­laszolta Kormos László. — Oláh Mihály a községi kul­túrotthon igazgatója rendel­kezésünkre bocsátotta a kul­túrotthon magnóját. Viszont ez nem a miénk, s nem hasz­nálhatjuk bármikor. Pedig a régi nyelvi maradványok, mesék, anekdoták, mondák, népdalok, szájhagyományok, régi hangszerek hangja stb., stb. nem gyűjthetők össze magnószalag nélkül. Egy magnó, más semmi... Ennyi lenne egyelőre a szak­kör kívánsága. Ahogy mond­tuk, a község vezetőinek er­kölcsi támogatása eddig sem maradt él. Reméljük, a mag­nót is megszerzik a lelkes honismereti szakkörnek nem­sokára. B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents