Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-29 / 201. szám

1962. augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 fijjf ih ■■■ A Budapesti Fű­részek szolnoki telepén autódaru végzi az egyik leg­nehezebb mun­kát, a rakodást. Csőké Sándor szo­cialista brigádja így nyolc órás mű­szakban 10—12 vagonból rakja ki a gömbfát. Felesleges pazarlás Jókor jelentkeztek a patronálok Nagyivánon Július utolsó napjaiban je­lentkeztek először a nagy- iváni Béke Tsz-ben a vegyi­művektől. A vállalat főmér­nöke, pórttifckárhelyettese és üb-titkára ismerkedni ment a szövetkezetbe. Elmondták jövetelük célját: segíteni akarnak a politikai munká­ban, átadni vezetési, szerve­zési tapasztalataikat és részt vállalni a közös gazdaság problémáinak megoldásából. A szövetkezeti vezetők örömmel fogadták a szolnoki nagyüzem vezetőit. Nem tit­kolták, hogy többet várnak tőlük, mint a Középtiszai Ál­lami Gazdaság kunmadarasi üzemegységétől, ahonnan há­rom év alatt mindössze egy­szer voltak náluk. Néhány nap múlva a szövetkezetieket látták vendégül Szolnokon. Megnézték áz épülő nagyüze­met és szerződést kötöttek a patromálókkal. Megállapod­tak, hogy ki mit vállal. Kölcsönkönyvtár a falunak A vegyiművek kommunis­tái részt vesznek a tsz ren­dezvényein és segítik a kis- létszámú pártszervezet meg­erősítését. Kölcsönös üzemlá­togatást szerveznek, kicseré­lik a vezetésben szerzett ta­pasztalataikat. A üzemiek patronálják a tsz számvite­lét, műszaki fejlesztését és nem zárkóznak él a gépjaví­tástól sem. A vegyiművek kölcsönkönyvtárt helyez ki a szövetkezetbe, hogy tanulja­nak és művelődjenek az ot­taniak. Tervdokumentáció a szövetkezetnek A Béke Tsz építeni akar. Méghozzá sürgősen, mert ma­gánházban van az irodája és szétszórtan, a falu ‘különbö­ző pontján helyezkednek el javítóműhelyei. Megvásárol­ták az építőanyagot, s a tsz- tagok verik a vályogot. Az idén már költözködni szeret­nének új otthonukba, de az épületnek még a terve sem készült el. Jókor jelentkeztek a patro­nálok. A szövetkezet vezetői azt kérték tőlük: készítsék el az épület tervdokumentá­cióit. Az üzemiek nem zár­kóztak el a kérés elől, pedig sok, másirányú elfoglaltságuk volt és az idő is sürgetett, csupán három hét áll ren­delkezésükre. Az igazgatóság és a párt- szervezet Diófási Dénest, a TMK építészet vezetőjét bíz­ta meg a tervezéssel. A fia­tal szakember jártas már a mezőgazdasági épületek ter­vezésében, hisz korábban a kengyeli Dózsa Tsz-nek ser- tésfiaztató tervét is ő készí­tette el. Most a nagyivániak igénye szerint egy 43 méter hosszú, 9 méter széles épüle­tet tervezett. A napokban a vegyimű­vekben találkoztunk a fiatal építésszel. Postázták a három példányban elkészült terv­dokumentációkat, a műszaki leírást, a költségvetést, a ki­viteli tervet és a fénymásolt műszaki rajzot. — Hárman készítettük — mondta szerénykedve. — Hal- mosi Katalin építésztechni­kus rajzolta és szerkesztette, Szmolenszki József mérnök pedig a födémgerenda stati­káját vállalta. Az épület félmillió forint­ba kerül a tsz-nek. A terve­zéssel legalább 25 000 forin­tot megtakarítottak és nem kell fél évig sorbanállniuk a tervezőirodán a zsúfoltság miatt. A patronál ók önzetle­nül és gyorsan segítettek. A Gagarin brigád villanyt szerel Amint megadja az építési engedélyt a járási tanács, a vegyiművek építésze tervis­mertetőt tart a tsz építőbri­gádjának és elvégzi az épü­let kitűzését is. Az üzem Ga- garin-brigádja a villanyszere­lést vállalta. Csontos Lajos brigádvezető és társai szin­tén önzetlenül segítenek. A vegyiművek kommunis­tái a nagyiváni Üj Úton Tsz- hez is ellátogattak. Velük azonban nem kötöttek patro- nálási szerződést. Farkas Ist­ván párttitkárhelyettes arról panaszkodott: Az Űj Úton Tsz gazdái mintha nem igényelnék a se­gítségünket. Mi nem akarjuk rájuk erőszakolni barátsá­gunkat. A vegyiművek vezetői el­foglalt emberek, nekik is sok a gondjuk az épülő üzemben. Emellett azonban nem feled­keznek meg a falun vállait kötelezettségükről sem. — műt hé — Ez év tavaszán egy hatvan férőhelyes sertésfiaztató épí­téséhez kezdett a kenderesi Haladás Tsz erre a célra ki­jelölt brigádja. A tervrajz vitát váltott ki a tsz-ben. Miért kell a fiaz- tatőt kibetonozni? — Hogy megfaggyanak benne a kis malacok? — hangzott el a kifogás. — Viszont mégis a tervrajz szerint kell csinálni, mert különben nem kapják meg az építéshez szükséges állami hitelt — hitték a Ha­ladás-beliek. S ha csak ezen múlik, ak­kor ők nem ellenkeznek. S nem is várattak magukra, gyorsan haladtak, a kutrica fele már felépült, s közele­dett az átadás napja. Min­den pontosan úgy volt, ahogy ■ azt a tervben előírták. A pa­dozat szépen kitéglázva, be­tonozva várta az ellenőrzést. Megfelelt. Alig távoztak a hivatalos „bírák”, megkezdték az új építményben a rombolást. — Felverték a betont is, a téglát is, maradt a földpadló. A fel­szedett tégla fele összetört, használhatatlanná vált. Pedig a 460 000 forintos hi­telt a fenti felesleges munka elkerülésével is megkapták volna. A gazdaság vezetői té­vesen értelmezték azt, hogy a típustervet nem szabad megváltoztatni. Ez a kötött­ség csak az éoület szerkezeti részére, a falakra, tetőre, ezek méreteire vonatkozik, s nem a padozatra. Később a kenderesi Hala­dás Tsz-ben is tájékozódtak erről. így történt, hogy a 60 férőhelyes fiaztató másik fe­le minden külön mesterke­dés nélkül, földpadlóval ké­szült el. A probléma tehát megol­dódott. És ha a szövetkezeti vezetők kicsit is körültekin­tőbbek, akkor a felesleges ki­adást,. munkát elkerülhették volna az építkezés kezdetén is. Ötödik helyen j Varsó (MTI). Lengyelország évi tejtermelése megközelíti a 13 milliárd litert, ami azt jelenti, hogy a tejtermelés vonatkozásában a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság után az ötödik helyen áll a vilá­gon. Az ország évi tejtermelé­sének értéke körülbelül 30 milliárd zloty, ami nagyjából azonos az ország évi szénter­melésének értékével. E nagy­szerű tejtermelési eredmény­nek köszönhető, hogy Len­gyelország a vajexport te­kintetében Uj Zéland, Dánia, Ausztrália és Hollandia után ugyancsak az ötödik helyet foglalja el a világon. A »tűsarkú« és aki a nyergében ül RETTER GYÖRGY a túrkevei juhász ismét elutazott a mezőgazdasági kiállításra A híres nagykunsági ju­hászdinasztia egyik legneve­sebb képviselője, — Retter György a túrkevei Táncsics termelőszövetkezet juhásza, az idén tizedik alkalommal utazott el az Országos Mező- gazdasági Kiállításra. A nagy gyakorlati tapasztalattal és szaktudással rendelkező ju­hászbojtár ez évben is kima­gasló eredményekkel szerzett jogot a kiállításon való rész­vételre. A gondjaira bízott kétszázhúsz magyar fésűs merinói juhállománynál — a szakszerű takarmányozás, — gondozás eredményeként — egyedenként hat kiló negy­venhét dekás gyapjúhozamot ért el. A megyei bíráló bi­zottság javaslatára három ki­váló tenyészkost és három anyajuhot vitt magával Bu­dapestre a termelőszövetke­zet kétez.erketszázas juhállo­mányából. A SILÓKUKORICA'tarló­ját hasítja az eke. Két fejet és előhántolót szerelt fel a traktoros, s hátra tekintget- ve figyeli, jól fordítja-e az eke a földet. Most megáll. Talán valami nincs rendben? De nem. Nem a géphez in­dul, hanem a szántás mély­ségét ellenőrzi. Kezével el­kaparja a barázda fenekére visszahullott porhanyós föl­det, s megsaccolja a mély­séget: — Nincs nálam collstok, de így is látom, hogy meg­van 25 centi. A szántóver­senyeken sem csalt meg a szemmértékem. — Részt vett a traktoris­ták vetélkedésében? — Igen. Mégpedig ezzel a „tűsarkúnak” csúfolt géppel. Az üzemi és a járási szántó­versenyekről a második, a megyeiről pedig az első dí­jat hoztam el. — Jó tromf volt ez azok­nak a cimboráimnak, akik az üzemi versenyen így csú- folódtak: „Mit akarsz ezzel a tűsarkúval?” ök DT-vel és Belorusszal indultak. Szélesen, jóízűen nevet. Széltől, naptól cserzett arcán megfeszül a bőr, s míg to­vább meséli a történteket, szemével a pöfögő G—35-öst simogatja. — Évek óta dolgozom ez­zel a géppel. Ismerem már minden porcikáját, s úgy megszoktam, megszerettem, hogy semmilyen más gép­pel nem cserélném el. Soha nem vallottam még én ezzel szégyent. A versenyeken sem. Ezért nem vitatkoztam, amikor heccelődtek a tár­saim, tudtam, majd a mun­kában, illetve a versenyen dől el, melyik gép milyen. Így is történt. A verseny után még a pillantásomat is kerülték, annyira fájt nekik, hogy a lenézett körmössel hagytam el őket, s hogy a szántásomat többen megnéz­ték, mint akármelyik szép lányt. — Sokan azt tartják, hogy a körmös traktor ócskavas­nak való, vagy a múzeum­ban a helye. Pedig nagyon jó gép ez a , .tűsarkú”. S mindig van munkája. Télen darálót hajtattam vele, ta­vasszal szántottam. nyáron csépeltem. Műszaki hiba miatt soha nem álltam. Most éjjel-nappal dolgozunk. N. Kovács Sándor, a török­szentmiklósi Dózsa Tsz tagja a váltótársam. Reggel, este leápoljuk a gépet, s aztán meg sem igen állunk a mű­szak végéig. — Hol tart a tervteljesítés­sel? — Már a nyári tervemet is letudtam, 110 százalékra teljesítettem. Nyugodtan me­gyek el az országos szántó­versenyre, mert nem lesz le­maradásom. ha néhány na­pig nem is dolgozom. Ak­Harminc új géptípust mutatnak be az Országos Mezőgazdasági Kiállításon a ktsz-ek A vidéki vasipari szövet­kezetek többsége mezőgazda- sági munkaeszközök készíté­sével is foglalkozik. Ez év­ben mintegy kétszázmillió forint értékű kisgépet gyár­tanak a mezőgazdasági nagy­üzemek számára. Az idén több új géptípust is szer­kesztettek a kisipari szövet­kezetek és újdonságaikat együttesen nagyszabású be­mutatón tárják az Országos Mezőgazdasági Kiállítás lá­togatói elé. Váradi László, az OKISZ ellátási főosztályának veze­tője az MTI munkatársának elmondotta, hogy 160 kisipa­ri szövetkezet 900 termékét mutatja be a mezőgazdaság szeptemberi seregszemléjén. A kisipari szövetkezetek bemutatják azokat a ruhá­zati cikkeiket is. amelyeket külön a falusi lakosság szá­mára gyártanak. Az építő­ipari szövetkezetek munká­ját is megismerteti a kiállí­tás. A vidéki KTSZ-ek éven­te többszázmillió forint ér­tékű munkát végeznek a ter­melőszövetkezeteknek, illet­ve. a falusi lakosságnak. Az új otthont alapító látogatók a legújabb típustervek közül a kiállításon kiválaszthatják, milyen családiházat szándé­koznak építeni. (MTI) korára egy kicsit „kipofo­zom” a kormost. Az igaz­gató elvtárssal megegyez­tünk, hogy új köntöst kap a gép, vagyis befestjük. Re­mélem, hogy az országos ve­télkedőn sem hagy cserben s bekerülök az első három közé. Eddig zsebórát, rádiót és televíziót nyertem, ha sikerül, az országos verse­nyen újabb díjat kapok, de ami még ennél is fontosabb, bebizonyítom, hogy a G—35- ösökkel kiválóan lehet dol­gozni. EZEKKEL a szavakkal búcsúzott Miklovicz Ferenc, a Törökszentmiklósi Gépál­lomás, s egyben a megye legjobb szántótraktoroáa. Felpattant a gép nyergébe, s biztos, megszokott mozdula­tainak engedelmeskedve megindult a traktor, az eke pedig egyenletes mélységű barázdát hasított a silóku­korica tarlóján. N. K. TÁBORI JELENTÉS /l/JI ár csak néhány nap és véget ér a nyári va­káció. Zsibongó gyermek- had veszi birtokába az is­kolák tantermeit, folyosóit. A kicsinyek a nyaralás, az úttörő táborozás élményei­vel gazdagodtak ezen a nyáron is. A középiskolás diákok közül pedig sokan most tanulták meg igazán becsülni a munkát. A KISZ nyári önkéntes ifjúsági épí­tő táboraiban sokezer egye­temista és középiskolás diák töltötte hasznos mun­kával a vakációt. A Karcag-pusztai Lékay János építőtáborban Szol­nok, Hajdú-Bihar és Békés megyéből összesen 1441 kő- zépiskölás fiú — közülük 1314 KISZ-tag — vett részt a csatornaépítésben. A két­hetes turnusokban dolgozó fiatalok a munkában, szó­rakozásban, vidámságban bővelkedő napok élményei­vel tértek haza. A tábor­naplók, a rajzok, karika­túrák és ügyes rigmusok híven őrzik a táborélet epi­zódjait. Ezekről bizonyára szívesen mesélnek majd diáktársaiknak a volt tá­borlakók. De elmondhatják: a munkában is megálltak helyüket a fiatalok. Elké­szítettek 1877 méteres le­csapoló csatornát, 7978 köb­méter föld megmozgatásá­val, valamint 2530 méteres öntözőcsatomát, amelynél 8248 köbméter földet moz­gattak meg. Munkájuk eredményeként 550 hold öntözése és 800 hold lecsa- polása válik lehetővé. Megyénk fiataljai, s kö­zülük is a tiszafüredi, kun­szentmártoni, törökszent­miklósi és tiszaföldvári gimnázium, valamint a szolnoki közgazdasági tech­nikum diákjai a legjobbak között említhetők. Büszkék lehetnek ered­ményeikre, s megsokszo­rozhatják azt, ha a tanulás­ban az iskolában is olyan példamutatók lesznek, mint a táborban voltak. Hoffman Mihály, az ÉM. -Szolnok megyei Építőipari Vál­lalat úthengerező gépésze 42. e —iendeje dolgozik a „tü­zes” gépen. A képen látható úthengerezőt 1995-ben gyár­tották, s jövőre „mindketten” jót megérdemelt nyugdíjba vonulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents