Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-29 / 201. szám
1962. augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 fijjf ih ■■■ A Budapesti Fűrészek szolnoki telepén autódaru végzi az egyik legnehezebb munkát, a rakodást. Csőké Sándor szocialista brigádja így nyolc órás műszakban 10—12 vagonból rakja ki a gömbfát. Felesleges pazarlás Jókor jelentkeztek a patronálok Nagyivánon Július utolsó napjaiban jelentkeztek először a nagy- iváni Béke Tsz-ben a vegyiművektől. A vállalat főmérnöke, pórttifckárhelyettese és üb-titkára ismerkedni ment a szövetkezetbe. Elmondták jövetelük célját: segíteni akarnak a politikai munkában, átadni vezetési, szervezési tapasztalataikat és részt vállalni a közös gazdaság problémáinak megoldásából. A szövetkezeti vezetők örömmel fogadták a szolnoki nagyüzem vezetőit. Nem titkolták, hogy többet várnak tőlük, mint a Középtiszai Állami Gazdaság kunmadarasi üzemegységétől, ahonnan három év alatt mindössze egyszer voltak náluk. Néhány nap múlva a szövetkezetieket látták vendégül Szolnokon. Megnézték áz épülő nagyüzemet és szerződést kötöttek a patromálókkal. Megállapodtak, hogy ki mit vállal. Kölcsönkönyvtár a falunak A vegyiművek kommunistái részt vesznek a tsz rendezvényein és segítik a kis- létszámú pártszervezet megerősítését. Kölcsönös üzemlátogatást szerveznek, kicserélik a vezetésben szerzett tapasztalataikat. A üzemiek patronálják a tsz számvitelét, műszaki fejlesztését és nem zárkóznak él a gépjavítástól sem. A vegyiművek kölcsönkönyvtárt helyez ki a szövetkezetbe, hogy tanuljanak és művelődjenek az ottaniak. Tervdokumentáció a szövetkezetnek A Béke Tsz építeni akar. Méghozzá sürgősen, mert magánházban van az irodája és szétszórtan, a falu ‘különböző pontján helyezkednek el javítóműhelyei. Megvásárolták az építőanyagot, s a tsz- tagok verik a vályogot. Az idén már költözködni szeretnének új otthonukba, de az épületnek még a terve sem készült el. Jókor jelentkeztek a patronálok. A szövetkezet vezetői azt kérték tőlük: készítsék el az épület tervdokumentációit. Az üzemiek nem zárkóztak el a kérés elől, pedig sok, másirányú elfoglaltságuk volt és az idő is sürgetett, csupán három hét áll rendelkezésükre. Az igazgatóság és a párt- szervezet Diófási Dénest, a TMK építészet vezetőjét bízta meg a tervezéssel. A fiatal szakember jártas már a mezőgazdasági épületek tervezésében, hisz korábban a kengyeli Dózsa Tsz-nek ser- tésfiaztató tervét is ő készítette el. Most a nagyivániak igénye szerint egy 43 méter hosszú, 9 méter széles épületet tervezett. A napokban a vegyiművekben találkoztunk a fiatal építésszel. Postázták a három példányban elkészült tervdokumentációkat, a műszaki leírást, a költségvetést, a kiviteli tervet és a fénymásolt műszaki rajzot. — Hárman készítettük — mondta szerénykedve. — Hal- mosi Katalin építésztechnikus rajzolta és szerkesztette, Szmolenszki József mérnök pedig a födémgerenda statikáját vállalta. Az épület félmillió forintba kerül a tsz-nek. A tervezéssel legalább 25 000 forintot megtakarítottak és nem kell fél évig sorbanállniuk a tervezőirodán a zsúfoltság miatt. A patronál ók önzetlenül és gyorsan segítettek. A Gagarin brigád villanyt szerel Amint megadja az építési engedélyt a járási tanács, a vegyiművek építésze tervismertetőt tart a tsz építőbrigádjának és elvégzi az épület kitűzését is. Az üzem Ga- garin-brigádja a villanyszerelést vállalta. Csontos Lajos brigádvezető és társai szintén önzetlenül segítenek. A vegyiművek kommunistái a nagyiváni Üj Úton Tsz- hez is ellátogattak. Velük azonban nem kötöttek patro- nálási szerződést. Farkas István párttitkárhelyettes arról panaszkodott: Az Űj Úton Tsz gazdái mintha nem igényelnék a segítségünket. Mi nem akarjuk rájuk erőszakolni barátságunkat. A vegyiművek vezetői elfoglalt emberek, nekik is sok a gondjuk az épülő üzemben. Emellett azonban nem feledkeznek meg a falun vállait kötelezettségükről sem. — műt hé — Ez év tavaszán egy hatvan férőhelyes sertésfiaztató építéséhez kezdett a kenderesi Haladás Tsz erre a célra kijelölt brigádja. A tervrajz vitát váltott ki a tsz-ben. Miért kell a fiaz- tatőt kibetonozni? — Hogy megfaggyanak benne a kis malacok? — hangzott el a kifogás. — Viszont mégis a tervrajz szerint kell csinálni, mert különben nem kapják meg az építéshez szükséges állami hitelt — hitték a Haladás-beliek. S ha csak ezen múlik, akkor ők nem ellenkeznek. S nem is várattak magukra, gyorsan haladtak, a kutrica fele már felépült, s közeledett az átadás napja. Minden pontosan úgy volt, ahogy ■ azt a tervben előírták. A padozat szépen kitéglázva, betonozva várta az ellenőrzést. Megfelelt. Alig távoztak a hivatalos „bírák”, megkezdték az új építményben a rombolást. — Felverték a betont is, a téglát is, maradt a földpadló. A felszedett tégla fele összetört, használhatatlanná vált. Pedig a 460 000 forintos hitelt a fenti felesleges munka elkerülésével is megkapták volna. A gazdaság vezetői tévesen értelmezték azt, hogy a típustervet nem szabad megváltoztatni. Ez a kötöttség csak az éoület szerkezeti részére, a falakra, tetőre, ezek méreteire vonatkozik, s nem a padozatra. Később a kenderesi Haladás Tsz-ben is tájékozódtak erről. így történt, hogy a 60 férőhelyes fiaztató másik fele minden külön mesterkedés nélkül, földpadlóval készült el. A probléma tehát megoldódott. És ha a szövetkezeti vezetők kicsit is körültekintőbbek, akkor a felesleges kiadást,. munkát elkerülhették volna az építkezés kezdetén is. Ötödik helyen j Varsó (MTI). Lengyelország évi tejtermelése megközelíti a 13 milliárd litert, ami azt jelenti, hogy a tejtermelés vonatkozásában a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság után az ötödik helyen áll a világon. Az ország évi tejtermelésének értéke körülbelül 30 milliárd zloty, ami nagyjából azonos az ország évi széntermelésének értékével. E nagyszerű tejtermelési eredménynek köszönhető, hogy Lengyelország a vajexport tekintetében Uj Zéland, Dánia, Ausztrália és Hollandia után ugyancsak az ötödik helyet foglalja el a világon. A »tűsarkú« és aki a nyergében ül RETTER GYÖRGY a túrkevei juhász ismét elutazott a mezőgazdasági kiállításra A híres nagykunsági juhászdinasztia egyik legnevesebb képviselője, — Retter György a túrkevei Táncsics termelőszövetkezet juhásza, az idén tizedik alkalommal utazott el az Országos Mező- gazdasági Kiállításra. A nagy gyakorlati tapasztalattal és szaktudással rendelkező juhászbojtár ez évben is kimagasló eredményekkel szerzett jogot a kiállításon való részvételre. A gondjaira bízott kétszázhúsz magyar fésűs merinói juhállománynál — a szakszerű takarmányozás, — gondozás eredményeként — egyedenként hat kiló negyvenhét dekás gyapjúhozamot ért el. A megyei bíráló bizottság javaslatára három kiváló tenyészkost és három anyajuhot vitt magával Budapestre a termelőszövetkezet kétez.erketszázas juhállományából. A SILÓKUKORICA'tarlóját hasítja az eke. Két fejet és előhántolót szerelt fel a traktoros, s hátra tekintget- ve figyeli, jól fordítja-e az eke a földet. Most megáll. Talán valami nincs rendben? De nem. Nem a géphez indul, hanem a szántás mélységét ellenőrzi. Kezével elkaparja a barázda fenekére visszahullott porhanyós földet, s megsaccolja a mélységet: — Nincs nálam collstok, de így is látom, hogy megvan 25 centi. A szántóversenyeken sem csalt meg a szemmértékem. — Részt vett a traktoristák vetélkedésében? — Igen. Mégpedig ezzel a „tűsarkúnak” csúfolt géppel. Az üzemi és a járási szántóversenyekről a második, a megyeiről pedig az első díjat hoztam el. — Jó tromf volt ez azoknak a cimboráimnak, akik az üzemi versenyen így csú- folódtak: „Mit akarsz ezzel a tűsarkúval?” ök DT-vel és Belorusszal indultak. Szélesen, jóízűen nevet. Széltől, naptól cserzett arcán megfeszül a bőr, s míg tovább meséli a történteket, szemével a pöfögő G—35-öst simogatja. — Évek óta dolgozom ezzel a géppel. Ismerem már minden porcikáját, s úgy megszoktam, megszerettem, hogy semmilyen más géppel nem cserélném el. Soha nem vallottam még én ezzel szégyent. A versenyeken sem. Ezért nem vitatkoztam, amikor heccelődtek a társaim, tudtam, majd a munkában, illetve a versenyen dől el, melyik gép milyen. Így is történt. A verseny után még a pillantásomat is kerülték, annyira fájt nekik, hogy a lenézett körmössel hagytam el őket, s hogy a szántásomat többen megnézték, mint akármelyik szép lányt. — Sokan azt tartják, hogy a körmös traktor ócskavasnak való, vagy a múzeumban a helye. Pedig nagyon jó gép ez a , .tűsarkú”. S mindig van munkája. Télen darálót hajtattam vele, tavasszal szántottam. nyáron csépeltem. Műszaki hiba miatt soha nem álltam. Most éjjel-nappal dolgozunk. N. Kovács Sándor, a törökszentmiklósi Dózsa Tsz tagja a váltótársam. Reggel, este leápoljuk a gépet, s aztán meg sem igen állunk a műszak végéig. — Hol tart a tervteljesítéssel? — Már a nyári tervemet is letudtam, 110 százalékra teljesítettem. Nyugodtan megyek el az országos szántóversenyre, mert nem lesz lemaradásom. ha néhány napig nem is dolgozom. AkHarminc új géptípust mutatnak be az Országos Mezőgazdasági Kiállításon a ktsz-ek A vidéki vasipari szövetkezetek többsége mezőgazda- sági munkaeszközök készítésével is foglalkozik. Ez évben mintegy kétszázmillió forint értékű kisgépet gyártanak a mezőgazdasági nagyüzemek számára. Az idén több új géptípust is szerkesztettek a kisipari szövetkezetek és újdonságaikat együttesen nagyszabású bemutatón tárják az Országos Mezőgazdasági Kiállítás látogatói elé. Váradi László, az OKISZ ellátási főosztályának vezetője az MTI munkatársának elmondotta, hogy 160 kisipari szövetkezet 900 termékét mutatja be a mezőgazdaság szeptemberi seregszemléjén. A kisipari szövetkezetek bemutatják azokat a ruházati cikkeiket is. amelyeket külön a falusi lakosság számára gyártanak. Az építőipari szövetkezetek munkáját is megismerteti a kiállítás. A vidéki KTSZ-ek évente többszázmillió forint értékű munkát végeznek a termelőszövetkezeteknek, illetve. a falusi lakosságnak. Az új otthont alapító látogatók a legújabb típustervek közül a kiállításon kiválaszthatják, milyen családiházat szándékoznak építeni. (MTI) korára egy kicsit „kipofozom” a kormost. Az igazgató elvtárssal megegyeztünk, hogy új köntöst kap a gép, vagyis befestjük. Remélem, hogy az országos vetélkedőn sem hagy cserben s bekerülök az első három közé. Eddig zsebórát, rádiót és televíziót nyertem, ha sikerül, az országos versenyen újabb díjat kapok, de ami még ennél is fontosabb, bebizonyítom, hogy a G—35- ösökkel kiválóan lehet dolgozni. EZEKKEL a szavakkal búcsúzott Miklovicz Ferenc, a Törökszentmiklósi Gépállomás, s egyben a megye legjobb szántótraktoroáa. Felpattant a gép nyergébe, s biztos, megszokott mozdulatainak engedelmeskedve megindult a traktor, az eke pedig egyenletes mélységű barázdát hasított a silókukorica tarlóján. N. K. TÁBORI JELENTÉS /l/JI ár csak néhány nap és véget ér a nyári vakáció. Zsibongó gyermek- had veszi birtokába az iskolák tantermeit, folyosóit. A kicsinyek a nyaralás, az úttörő táborozás élményeivel gazdagodtak ezen a nyáron is. A középiskolás diákok közül pedig sokan most tanulták meg igazán becsülni a munkát. A KISZ nyári önkéntes ifjúsági építő táboraiban sokezer egyetemista és középiskolás diák töltötte hasznos munkával a vakációt. A Karcag-pusztai Lékay János építőtáborban Szolnok, Hajdú-Bihar és Békés megyéből összesen 1441 kő- zépiskölás fiú — közülük 1314 KISZ-tag — vett részt a csatornaépítésben. A kéthetes turnusokban dolgozó fiatalok a munkában, szórakozásban, vidámságban bővelkedő napok élményeivel tértek haza. A tábornaplók, a rajzok, karikatúrák és ügyes rigmusok híven őrzik a táborélet epizódjait. Ezekről bizonyára szívesen mesélnek majd diáktársaiknak a volt táborlakók. De elmondhatják: a munkában is megálltak helyüket a fiatalok. Elkészítettek 1877 méteres lecsapoló csatornát, 7978 köbméter föld megmozgatásával, valamint 2530 méteres öntözőcsatomát, amelynél 8248 köbméter földet mozgattak meg. Munkájuk eredményeként 550 hold öntözése és 800 hold lecsa- polása válik lehetővé. Megyénk fiataljai, s közülük is a tiszafüredi, kunszentmártoni, törökszentmiklósi és tiszaföldvári gimnázium, valamint a szolnoki közgazdasági technikum diákjai a legjobbak között említhetők. Büszkék lehetnek eredményeikre, s megsokszorozhatják azt, ha a tanulásban az iskolában is olyan példamutatók lesznek, mint a táborban voltak. Hoffman Mihály, az ÉM. -Szolnok megyei Építőipari Vállalat úthengerező gépésze 42. e —iendeje dolgozik a „tüzes” gépen. A képen látható úthengerezőt 1995-ben gyártották, s jövőre „mindketten” jót megérdemelt nyugdíjba vonulnak.
