Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-23 / 196. szám

. ' ’ i>e2, augusztus .23. SZOLNOK MEGYEI NEEI.AI* 99 Úszóbajnok-jelöltek“ vizsgája összesodrott, becso­magolt vapírte}teres- csel a kezében tért. haza szerdán délután kislányom. — Mi ez, Bogár? — kérdeztem, s szedtem volna ki kezéből a tekercsei. — Anya, ne bántsd. össze ne gyűrd! Majd éti! — s féltő gond­dal, óvatosan — mint Héjából ősszel az első narancsot — hámozta ki kincsét borítólap­jából. — Nézd, én is kaptam! — s ragyo­gott a szeme a szo­katlan örömtől. Az­tán sorjában mesélte a nap eseményeit. Hogy mennyit tud csacsogni egy hétéves gyerek,! Érthető, hisz egy hónap „munká­jának” gyümölcse érett be aznap. * A „fizetés” az oklevél, mely tanúsítja, hogy a Szolnoki MÁV SE által rendezett úszó­iskola záróvizsgáján „megfelelt”. Felsóhajtottam. Na- végre! Sikerült! Egy hónapja örö­kös, minden, nap visz- szatérő probléma ol­dódott meg, illetve fejeződött be — rész­ben. Mert a közben hiányzók még egy hétig járnak úszólec- kére, hogy tökélete­sen elsajátítsák az úszás ,,tudomány át”. De sokat kellett ed­dig magyarázgatnom esténként! — Kislányom, ne félj a mély víztől! Mindig figyelj és azt csináld, amit a Jan- csi bácsi mond. Ne félj nem fulladsz be­le! Ott van az úszó­mester bádsi. 0 vi­gyáz rád, rátok. — Anya, a Jancsi bácsi olyan jól tud úszni? Ha véletlenül bele akarnék fullad­ni a mély vízbe, ő nem engedné? — Nem hát, kis bu­tám. Neki az a célia, hogy minél több kis- gyerek megtanuljon úszni, hogy minél többen erősek, izmo­sak legyenek. Természetesen nem a magyarázgalásnák köszönheti kislá­nyom, hogy mahol­nap keresztben, ké­sőbb majd hosszában átússza a mély-me­dencét. Mindez Gu­lyás János úszómes­ter tevékenységét di­cséri, aki bámulatra méltó türelemmel, szeretettel — s emel­lett komoly szigorral — oktatta kicsinyecs- ke-nagyocska tanít­ványait. F. J. Új munkaalkalmat teremt Jászberényben a Ruházati és Háziipari Vállalat Jászberényben tíz évvel ezelőtt új vállalat termékei .jelentek meg a — zsibpiacon. Persze, nem azért, mintha olyan csapnivalóak lettek volna, hogy másutt nem ta­lálhatnak vevőre..: Csupán azért történt ez így, mivel az akkor még Háziipari és Ve­gyeshulladék Feldolgozó Vállalat nevet viselő üzem szerény öt kilogramm kar­tont dolgozott fel — mond­juk — szárnypróbálgatás­ként. Egy évvel később — mint ezt Soós Pálné főköny­velő nem csekély büszkeség­gel említette, — a vállalat egymillióhatszázezer forintos termelési értéket ért el. Három év múlva a terme­lési érték négymillióra szökött, A vállalatnál meg kellett szüntetni a konfekció cikkek gyártását; a bedolgozók lét­száma hetvenről harminc­hétre zuhant. Ha akkor sokakat kelle­metlenül is érintett a válto­zás, az mégis szükséges volt, — sőt helyes irányba terelte a városi tanács e vállalatá­nak fejlődését. Az 1959-beh megnyílt női, az 1960-ban in­dult férfi méretes részleg, az ez évben megnyílt két javító-szolgáltató részleg mind-mind közvetlenül a he­Pillantás a szívbe Az orvostudomány és a se­bészet fejlődésével egyre többször kerül sor szivhibá- val született gyermekek megoperálósára: A szív alka­ti betegségét azonban az ese­tek- -'legtöbbjében nem fede­zik fel elég gyorsan; Dr. Silander svéd orvosnak most sikerült ■ egy olyan műszert szerkesztenie, melynek segít­ségével a műszert a nyaki ütőérbe helyezve bepillantást nyerhetünk a szív jobb vagy bal kamrájába. Az új műszer­rel készített kitűnő felvétele­ket dr. Trösten Silander, a stockholmi Karolinska Inté­zet orvosa az Európai Szív­sebészek Társaságának nem­régiben Stockholmban meg­tartott ülésén mutatta be. Bíznak bennem az emberek... — Mióta dolgozik itt, Kő­teleken? — Nemrég kerültem ide. Ügy hét hónapja lehet. Kicsit vár: — Nyolc éve dolgozom, mint védőnő. Dunántúlon kezdtem, mint gyakorlós. Utána Kunhegyesre kerül­tem. majd Törökszentmiklós- ra. Szerettem Törökszentmik- lósora lenni. De jó itt is. Kék ragyogás van az ab­lakon. Rám néz. — Nem szokatlan mindig más és más helyre kerülni? Nagyon fiatalos az arca. Nevet. — Először szokatlan min­dig az új környezet, az új emberek. De szeretem az embereket, s akárhová me­gyek is, mindig közéjük ke­rülök. Értük dolgozom és hálásak. Farkas Erzsébet édesapja a háborúban halt meg. Nem tudni hol. Sokszor szokott az édesapjára gondolni... Mikor iskolába járt, még akkor mondta neki egy idós tanár: a jó védőnő munká­ját meg sem lehet fizetni;.. Hirtelen megkérdezem, mennyit keres. Ezerkétszázon felül. Nem sok, de kap la­kást is. Arról beszélgetünk, mit kellene még venni a szobá­ba. Képek kellenének a fai­ra. Két rézkarcot már vá­sárolt. Még nem mutatta meg az édesanyjának. Csak ha ki lesz fizetve az utolsó részlet is. Székek kellenének még. Könyvespolc. Aztán azt mondja: — Azért néha nagyon egyedül érzem magam. Lány­nak nem nagyon jó hely ez itt, ebben a faluban. Nincs társaságom. Ha szabadidőm van, olvasok mindig. De amúgy szinte egész nap dol­gozom. Nappal az admi­nisztrációs munkákat végzem el. Az esti órákban megyek aztán a gondozottakhoz, ki a faluba, családokhoz, meg­látogatni az apró csecsemő­ket, olyankor, mikor már hazatértek a mezőkről az emberek. Kilenc-tíz órakor érkezem haza mindig. És járja a tanyavilágot is. Biciklivel, forró dűlőutakon megy és ismerik a szomszéd falukban is. Mindenütt segít, tanácsokat ad. • Kőteleken először, mintha idegenkedve fogadták volna. Elmondja, hogy a falu la­kossága igen vallásos, s ő nem ment el soha a temp­lomba. — Minek menjek? — kér­dezi. — Én nem hiszek... Aztán azt is mondták: mi­nek az ilyennek akkor a szép ruha? Szorgalmával, kedves meg­jelenésével, tanácsaival az­óta már mindenütt megsze­rették, ahol járt. *. Elgondolkodik; — Igen, most már érzem, bíznak bennem az emberek. Néz ki az ablakon. Na­gyon fiatalos az arca. Fele­lősségteljes munkát végez. De érdemes — tudja. És vállalta. — S — lyi lakosság igényeit elégíti ki; Műanyag hegesztéssel, szemfelszedéssel, inggallé­rozással, stoppolással a vállalat idén, az első fél­évben 349 000 forint értékű munkát végzett. A méretes részlegekhez a megrendelők 140 000 forint értékű anyagot vittek be fel­dolgozásra; az ugyanott fo­lyó munkához a vállalat 478 000 forint értékű anyagot adott. Ez a szám valójában kissé csalóka.;. A részlegek­ben ugyanis gyári maradé­kokból születik új kosztüm, új férfiruha. Ha ezeket vé­gekből — szakszerűbben: „reguler-anyagból” — szab­nák az anyagértéket leg­alább kettőzötten számíthat­nánk; A Ruházati és Háziipari Vállalat tevékenysége szo­ciális szempontból is jelen­tős; Ma már ismét hatvanki- lenc személyt foglalkoztat, kiknek hetvenöt százaléka csökkent munkaképességű. Keresetük képességeik, szor­galmuk szerint alakul: havi 250 forinttól 1100 forintig.- Jelenleg a vállalat vesz­tességgel dolgozik; e miatt született olyan elgondolás, hogy összeolvasztják egy másik, nagyobb nyereséges működésű vállalattal. A he­lyi vezetők azonban — igen helyesen — mást javasoltak. Úgy mondották: a népgazda­ságot; és saját magukat csapnák be ezzel a manő­verrel. Helyette a vállalat fejlesztésére^ új cikkek be­vezetésére törekedtek. Újabb csökkent munkaképességű dolgozók bevonásával szal­mát szándékoznak feldolgoz­ni palack-fonattá. A vállalat árutermelő munkája így nem menne a javító-szolgál­tató tevékenység rovására; ugyanakkor megszüntetné & veszteséget és még többeknek nyújtana munkalehetőséget. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet két munkatársa Wierczeg Gyula és Bcdeux Károly világhírű találmánnyal gazdagították az árvízvédelmi szolgálat biz­tonságát. Olyan készüléket szerkesztettek, amely több kilométeres távolságról — elektromos úton — jelzi a vízállás változását. Az első készüléket Szolnokon helyez­ték üzembe. Az új műszer az árvízveszélyen kívül a hajózás szempontjából is nagy- jelentőségű. Képünkön: Hargitai Jenő a Szolnoki MAHART hajóállomás vezetője el­lenőrzi a készülék mérőberendezését A nyugdíjas néni Az izzó nap már párává burkoltan hajlik a fák mö­gé. A házak árnyékában a közeledő este enyhíti a hő­séget. A friss illatokkal teli kertben már csobban a kút- ból felhúzott víz, majd su­garasan ömlik a virágok szí­nes szalagjára. Voloncs Mar­git, Jászszentandrás fárad­hatatlan tanítónője a kékfé­nyű falak közé bújt torná­con kínál hellyel. Szabadko­zik, hogy 6 semmi rendkí­vülit nem csinált, csak azt tette, amit a lelkiismerete diktált. — 1923-ban kerültem Jász- szentandrásra — kezd az el­beszélésbe. — A Tanácsköz­társaság idején az ifjúsági szövetségben végeztem mun­kát, ezért nem kaphattam később a fővárosban állást. A tanítónőképző elvégzése után egy évig varrással ke­restem a kenyeremet. Ezután tizenkét éven át tanyai is­kolákban tanítottam, de so­ha nem éreztem száműzött- r.ek magam. Azt tartottam, hogy nem a hely a fontos, Szakkör az esztétikai nevelés szolgálatában Városunkban egyre több a fényképezőgép tulajdonos. A Ságvári Endre Művelődési ház fotoszakkörének célja ezeknek a fotoamatőröknek az összefogása. Tagjainkat felvértezzük technikai elmé­leti ismeretekkel. Azt szeret­nénk, ha megtanulnának tu­datosan fényképezni, azaz észrevennék szép életünkben azokat a pozitív jelensége­ket, amelyek megörökítésre érdemesek. Ugyanakkor meg­tanítjuk őket az esztétikus képszerkesztésre. Tervszerűen dolgozunk. Az elméleti és gyakorlati foglal­kozásokon kívül fotoséták, kirándulások, kiállítások, tár­latlátogatások és klubestek szerepelnek programunkban. Kiállításainkon a város, a művelődési ház életéből ké­szült fotóinkat mutatjuk be Jó a kollektívánk. Kölcsö­nösen segítjük egymást. Há­rom-négy tagú munkacsopor­tokat szervezünk a most kez­dődő évadban. Minden egyes csoport vezetését egy-egy tapasztaltabb fotósra bízzuk. Ezzel a módszerrel a kez­dők is hamar elsajátítják a szükséges alapismereteket. A jól felszerelt laborató­rium beosztás szerint áll rendelkezésükre a szakköri tagoknak. Csütörtök estén­ként közös képbírálatra, el­méleti előadásra jövünk ösz- sze. Ezeken a rendezvénye­ken filmvetítéseket, fotóvetél­kedőt és egyéb szórakozáso­kat is nyújtunk. Képeinket nemcsak városi, hanem országos kiállításokon is bemutatjuk. Nagy József szakkörvezető, i ahol dolgozunk, hanem a munka, amit végzünk! Vágyat akartam ébreszteni az emberekben, a szép, a jó iránt. Arra tö­rekedtem, hogy a tanyák emberei közé is eljusson a kultúra. Ez nem ment könnyen. A Horthy-rendszer nem igen kedvelte a népműveltség emeléséért küzdőket. Voloncs Margitnak is csak nagy küz­delem után sikerült egy-két színdarabot betanítani az öntevékeny színjátszókkal. Amikor a község felhábo­rodott vezetői Aba Novák Vilmos hires freskójának el­távolítását követelték, a ta­nítónő fellépése akadályozta meg a festmény lekaparását követelő aláírások további szaporodását. A felszabadu­lás után Voloncs Margit be­lépett a pártba, részt vállalt a MADISZ és az MNDSZ munkájából. Közben pedig állandóan képezte magát, so­kat olvasott, tanfolyamokat végzett. 1949-ben igazgató- helyettesnek nevezték ki. — Sajnos, betegségem 1958-ban nyugdíjba kényszerített. De ezután sem maradt egyedül. A községben nem­zedékek nőttek fel keze alatt, gyerekek és szüleik egyaránt szeretettel és gondoskodással veszik körül az idős tanító­nőt. Voloncs Margit érzi, hogy ez a ragaszkodás köte­lez és mint a helyi tanács tagja, nap mint nap segít a hozzá fordulókon. Legked­vesebb munkáterülete a kul- túrház társadalmi vezetése: — Kerek Józseffel szíve­sen dolgozom együtt — mondja és egyszeriben játé­kos elevenség ömlik el a so­kat próbált arcon. — Most éppen a Duna-kanyarba szer­vezek egy kirándulást. Akad azonban hiányosság is: a kultúrházat — amely tulaj­donképpen csak kultúrterem­nek nevezhető — kinőttük: mindössze kétszázhuszonöten férnek be, holott sokszor öt­száz érdeklődő is lenne... Ha­sonló a helyzet az iskoláknál is. A belterület négy apró épületében tizennégy peda­gógus és háromszázhatvanhét tanuló van. A falubeliek tár­sadalmi munkával is segíte­nék egy új iskola felépíté­sét. Egyébként ez a készség lendítette előre új strandunk elkészülését is. Mikor terveiről érdeklő­dünk, ilyen választ ad Vo­loncs Margit: — Januártól kezdve füg­getlenített vezetőt kap a kul­túrotthon; Akkor már nekem nem igen lesz,, ott munkám: szeretnék most már végér­vényesen ^nyugdíjba menni”. Mondják, sokat betegeske­dem, rámfér a pihenés... Azért tétlenül akkor sem tudok majd élni. Ha a mos­taninál kevesebbet is, de az­ért dolgozom. A munka hoz­zátartozik életemhez... Kívánunk Voloncs Margit tanító néninek még hosszú, egészségben és munkában teljes éveket — toll — (^faswé Laboratóriumi mun­kához is értő, érett­ségizett fiatalembert fotóriporternek fel­veszünk. Jelentkezés írásban, vagy szemé- 1 j esen a szerkesztő­ségben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents