Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

4 SZOLNOE MEG TEJ NÉPLAP 1962. augusztus 19­Munkásgyűlés Martfűn (Tudósítónktól) Augusztus 20-ra a Tisza Cipőgyár dolgozói új munka- sikerekkel készültek. Húsz napág erejét megfeszítve csak első osztályú cipőt adott a Dózsa Györgyről elnevezett szocialista munkabrigád. Ugyancsak ehhez a vállalás­hoz csatlakozott a cipőgyár több szocialista címért küz­dő kolleíktívája is. Szombaton bent a gyár­ban, a cipőgyár előtti nagy­térségen gyűltek össze a dol­gozók, hogy meghallgassák az ünnepi nagygyűlés szóno­kát, Lázár Mihálynét, a Szakszervezetek Szolnok me­gyei tanácsának vezető tit­kárát. Az ünnepi beszéd után ke­rült sor a cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet küldöttségének üdvözlésére, akik hatalmas, szépen fel­díszített kosarat adtak át a gyár dolgozóinak. A mun­kás-paraszt szövetség szép szimbóluma volt az ajándék: új lisztből készült cipóval, borral, édes szőlővel teli ko­sér. viszonzásképpen a gyár kicsinyített mását, makett­jét küldték a martfűiek a termelőszövetkezet. gazdái­nak. A gyár szakszervezeti bi­zottsága ezután harminc ki­váló eredményt elért dolgo­zónak nyújtott át jutalma­kat. mi A Szigligeti Szín ház bontásánál előbukkan a „csontváz” a tető­szerkezet geren- dázata. Eltűnik a jellegtelen előrész és jövőre már a modem új üveg- acél építmény büszkélkedik a mostani téglahal­mok helyén-és holnap Egy hónap körzetben Ha Szolnokról utazik az ember, akkor ez Rétpó má­sodik állomása. Kétpó-Ta- nácsnáza ... Vonatról szállva szinte főbekólint a hőség. Olyan meleg van, hogy a nap sugarai kiégették a nö­vényeket, megrepedezett a föld .;. Egy asszonykától kér­dezem, hol találom az orvo­si rendelőt. Körülnéz: ki le­hetne a kísérőm. Milyenek a véletlenek ? A vasúti töltésen éppen ek­kor kapaszkodik keresztül a gyaloglástól porosán a me­legben eltikkadt orvos. Öröm­mel kiált fel az asszony: — Szerencséje van, itt jön a doktor néni! Nevetünk, mert legalább tíz esztendő van közöttük, de az orvosnő javára. Éva dok­tornő — nevezzük csak így, mert az orvosetika általában ellenzi a nevek kiírását — az egyik, közeli házba igyek­szik. Injekcióra vár valaki. Megvárom, míg végez és együtt sétálunk az orvosla­káshoz. — Hogyan tetszik a kör­zet? — Strapás nagyon. Nőnek nem való. Legalábbis ez nem. — Nagy? — Sok a tanya és nyolc kilométerre vannak a köz­ponttól, Valamikor sportor­vosok patronálták, egyikük lovat hozott magával és nye­regben járta a vidéket Az­zal lehet, de gyalog? Köztudomású, hogy me­gyénkben több körzet orv oá nélkül van. A megyei kór­ház igazgatósága sietett a vidéki lakosság segítségére. A kórház fiatal orvosai kö­zül a legjobbakat küldik ki egy-egy hónapra az üres kör­zetekbe. Éva doktornő is így látott munkához Kétpón. Azaz, hogy ;.. — A tiszatenyői orvos sza­badságra ment, ott is he­lyettesíteni kell.- A hét két napján ott vagyok. — Sok a munka? — Hivatalosan hétkor kez­dek rendelni, gyakorlatban azonban már Hatkor kell. Délután a fekvőbetegeket lá­togatom, majd Ismét rende­lek. — Este meddig van mun­ka? — Néha éjfélig. És éjsza­ka is keltik az embert... Mesél eseteiről, arról, hogy az orvosnak itt legalább annyi időt kell for­dítani a felvilágosításra, mint a gyógyítómunkára, — Szegény a körzetem — mondja Éva doktomő. — Nyomorban élnek? — Inkább szellemi sze­génységre gondolok. Jártam néhány helyen már, ahoi egyetlen könyv sincs és egy priccsen négyen fekszenek, de biciklire és drága motor­kerékpárra telik. Valahogyan nem tudják helyesen, okosan beosztani a pénzüket, nem ismernek fontossági sorren­det . .. Később ezt kérdezte: — Hallotta már ezt aszót: csócs ální? Miklovlcz Ferenc a megyei szán lóverseny győztese Tegnap délelőtt megtartot­ták a Szolnok megyei szán­tóverseny döntőjét. A szol­noki Lenin Tsz területén rendezett vetélkedőn az első helyet Miklovicz Ferenc a Törökszentmiklósi Gépállo­más traktorosa G—35-ös gé­pével szerezte meg. Eredmé­nyét 5200 forintos Tisza TV- vel jutalmazta a versenybi­zottság. A második helyre S. Tóth János a Szolnoki Állami Gazdaság dolgozója Szuper Zetor traktorával került. Egy mosógépet és egy karórát nyert, A harmadik helyezett Sasi Imre a Tószegi Gépál­lomás MTZ-traktorosa, 1600 forintos táskarádiót kapott. A túrkevei Vörös" Csillag Tsz traktorbsai- közül Kiss András vett részt a megyei versenyen. A negyedik he­lyet szerezte meg. A • ME- DOSZ ajándékát kapta — egy szobrot. A húsz traktoros vetélke­dése után Fodor Mihály a megyei tancs vb. elnökhe­lyettese, a bíráló bizottság elnöke méltatta a verseny eredményeit és ő adta át a nyerteseknek az értékes ver­senydíjakat. Á szentandrási Gyermekkoromban végig hallgattam mint derültek gurgulázó kacajjal az embe­rek. a jászsági falvak csat- taíiós, falucsúfoló története­in. Ezen a histórián nem ne­vetett senki. A többretörő s aztán tönkremenőre, a sze­génységtől szakadni akaró s azután földhöz ragadóra mindig csak az volt az inte­lem. — ügy járt a jámbor, mint a szentanárásiak a vihar- ágyuval. A szentandrásiak meg bicskát rántottak ha valaki csípősen felemlítette előttük esetüket a viharágyúval. A história emléke megbénított minden akaratot. A legendá­vá növő mesével ijjesztget- ték a vállalkozó szellemise­ket, mindig a monoton mon­danivalóval: keserves a sor­sunk, de ellene mit sem te­hetünk. Szőlőtermesztő — mégis sok szegényember lakta falu volt ez a Jászszentandrás. Két ádáz ellenfelével birkó­zott ez a község: a száraz­sággal és a viharral. Az aszály elvitte, a vihar tönk­retette a termést és az em­bereket. A vihar ellen egyszer talp- raállt a falu. ügy okoskod­tak. mint a harangszó, az ásyúdörej is mesreszkettet­vén s levegőt, elűzi a iég- hozó fejeseket. Tíz vihar­ágyút. elöltöltős tarackokat hozattak a szentandrásiak. Az ágyúkat sorra kiállítot­ták a szőlődombra, s a hírből iegjohb kiszolgált tüzérre bízták kezelését. Szépen mu­tatott a szőlő, ott álltak az ágyúk, határtalanná lett a remény, egekig érő a bizako­dás. És jött a Vihar. A töltött tűzfegyverekhez égő kanóc­cal loholt a tüzér. És hatal­mas csattanás, más falvakba is halló dörej, messzi határ­ra látható fényorgia jelezte, elsültek az ágyúk. A szentandrásiak hallván a nagy robajt, örömújjong- va futottak az eső alá- Az első sortűz hát eidörrent. Hiába jön a feiieg. De jég is jött, pusztító erejű, a sző­lőfürtöket Szemig leszabda- ió. Mentek az emberek kút- mélységű kétségbeeséssel, hegynyi magasságú károm­kodásokkal ki a szőlődomb­ra. Ott találták holtan, ösz- szeégve a tüzért, szerte re­pülve a lövegeket. Félelmes erejű villámcsapás okozta pusztulását. És attól kezdve nem akadt ember, aki ágyúkat hozatott volna. Semmi, csak a szörnyű eset emléke ma­radt fenn, járva szájról szájra. Kaszab Józsi bácsi —* a tanyai kovácsműhely, s la­kás verandáján ülünk ‘— emlékszik a históriára. Es­küszik rá, a helyet is meg­mutatná, ahol lejátszódott. Én mondának vélem — állít­ja ő. >való. A bizonyítható valóság csak jobban érdekel. Előbb robogott haza motor- kerékpárjával előttünk a dü- lőúton, tanácsülésről jött ép­pen. A főkönyvelő, a Petőfi Tsz „pénzügyminisztere” vic­celi — Józsi bácsi, a falu ká­derja. A községi tanácsban öt, a szövetkezetben négy vezetői megbízatása van. A műhelyben: — Olyan dolgokat megcsi­nál. amit nekünk nem is sza­badna. Meséli Pali, a főkönyvelő, mit művelt a cséplőgépekkel, a két istálló vízvezetésével, meg ezzel az esőcsináló szer­kezettel is. Jászberényi kútfúrók dcl­Gácsi wliisái} rajza. goztak a faluban és olaj­kutatók a szomszédos Jász- apátin. A kovács, az öt év­tizedet elnyűtt kovács, *a tanító apósa, ott ténfergett folyton. \ — Azt néztem le, hogy csi­nálják. Nekiállt és hulladékanyag­ból vízfakasztó készüléket fabrikált. — Egy-kettő, mindjárt meg­mutatom Egyszerű az egész. Nyolc kút ontja a vizet Az öntö­zött málna húszezer forintot fizetett holdanként. — Ha azt nem csinálja Józsi bácsi, becsomagoiha- tunk. Se csinálja. Fúrja a kuta­kat, fakasztja a vizet,, űzi az aszályt a földekről. Az első fúrása nem sikerült, de nem nyugodott bele. Pedig ismeri az intelmet. És is­meri a falut. És a falu, az emberek figyelték, mi lesz a vízszerzéssel Az első kí­sérlet után meg is döbben­tek kicsit. — Most a szőlő közepébe fúrunk három kutat Sokasodnak majd a kutak áztatják a földet. Itt úgy mondják, áztatnak. Józsi bá­csiról meg, hogy esőcsináló. A viharral tehetetlenek még, a szárazsággal már nem egészen. Az első párbajon túl vannak. A főkovács még megmutatná a viharágyúk helyét, még hisz benne, de kútjai már nyomják a vize+ Itt Jáczszpntafidrásnn Heve­sen és Jásziványon. ti. L. — Nem. — Én is csak Itt ismer­tem meg. A tiszatenyői kör­zetben. Egy öregasszony már biztosan elküldött a másvi­lágra így néhány gyereket. Falat kenyeret összerág. rongydarabba teszi és ezt nyomja cumi helyett az unokái szájába. ~ Undorító — mondom, — Még mennyire — mond­ja Éva doktornő. —- Mi a leggyakoribb be­tegség? — Idegesek az emberek — Idegesek? — Ha nem hozzám jönnek ennyien ezzel a panasszal, magam sem hiszem. Kirívó esettel is találkoztam. Per­sze ebben az idegesség más­sal is párosult. — Kíváncsi vagyok már.:. — Az egyik asszony meg­unta, hogy kisgyereke kér­dezgeti és a kezében lévő késsel a fejére húzott. Át­vágta a fejbőrt, s ahelyett, hogy elhozta volna, előbb só­val hintette be, majd ecetet öntött rá ... — Miért? — Hogy elálljon a vérzés. Csak azután hívott engem. — Tehát lehet tanulni? Sokféle eset adódik. Jármű nélkül nehéz — önálló lesz itt az em­ber, bátrabb. Rutint szerez és megismeri az embereket, a betegségeket. Ez igaz. Csak­hogy szakkönyveket is kelle­ne forgatni és nincs rá idő, mert fizikailag is kimerül az ember. Talán, ha ienna járművem, de így? — Kocsit adnak? — A termelőszövetkezetek igen. Az első utamra trá­gyahordó szekérrel vittek. Megmagyaráztam persze, hogy nem csak azért, meri több megbecsülés illeti e? orvost, vagy egyáltalában az embert, mint hogy ilyen ko­csit adnak, hanem egysze­rűen a fertőzések elkerülése érdekében ne tegyenek többé ilyent. — És azóta? — Most már rendes kocsi­val utazhatom. De, hogy ma­guktól nem jutott az eszük­be? Ez elgondolkodtató. — Valóban az — bólintok én is. És csakugyan, vannak ele­mi szabályok, amelyeknek a betartása íratlan törvény. Segíteni kell az orvos mun­káját, s nem hátráltatni. Az egyik apró kétpól lakost már másodszor vitték a rendelés­re. Ugyanazzal a bajjal. Éva doktornő figyelmeztette a szülőket, ne adjanak kútvi- zet a gyereknek. Vagy leg­alább forralják fel. Azok persze legyintettek. — Megbánta, hogy kijött? — Dehogy Sőt, örülök, hogy vállaltam, mert a si­rámok ellenére is szép a körzeti munka. Éva doktornő plasztikai se­bész lesz. Most. egy hónapig a kétpói körzetben dolgozik. Itt van rá szükség, hivatás- tudata küldte, felelősségérze­te. Két hét múlva visszajön s folytatja munkáját a kór­házi osztályon, de a körzet­re — hiszem — szívesen gondol majd vissza. Hát hogyne, hiszen első igazi próbatételének ez a színhe­lye. Kétpó Szántó István Közlemény ä Szolnoki Dolgozik Önálló Közgazdasági Technikumában^ a javító-, pótló- és különbözeti vizs­gák írásbeli része augusztus 2S-an reggel 8 órakor — a szóbeli ré­sze augusztus 29-én reggel 8 óra­kor kezdődnek. A vizsgázók bizo­nyítványukat a vizsga megkezdé- es előtt adják le az irodában. Beíratkozni a levelezési oktatás ipari tagozatára szeptember 3-án, a mezőgazdasági és SZŐ VOSZ ta­gozatára szeptember 4-én, a pénz­ügyi tagozatra szeptember 5»én, a kereskedelmi és vendéglátó- ipari tagozatra augusztus 31-én — az esti (dolgozók) tagozatra szeptember 5-én lehet 3—6 óráig a lesutolsó iskolai bizonyítvány leadásával. A gimnáziumi érettségizettek jelentkezési ha*áride1e a kiegészí­tő kénesítő előkészítőre szeptem­ber 20. A telentkezés vállalati igazolás beküldésével történik, ameivben igazolják hogv szám­viteli murks kört tnü b^> és 2 éves gyakorlattal rendelkezik. 3Jr. János j. t igazgató JILIN, 1 ^ ^ JÖVŐ

Next

/
Thumbnails
Contents