Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-13 / 162. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. július IS. Atlétika vagy labdarúgás? Balassi Péter dilemmában „Higyje el Pista bácsi, nincs szebb csodálatosabb érzés, mint magamra ölteni a válogatott mezt és hazámat képviselni a legjobbak kö­zött. Felülmúl minden szó­rakozást; mozit, udvarlást, footballt és más egyebet” — így lelkendezett edzőjének Barna Istvánnak első válo­gatottsága alkalmából Balassi Péter, a Szolnoki MÁV te­hetséges atlétája; Való Igaz. Egy sportoló számára nem lehet feleme- lőbb, felejthetetlenebb érzés, mint a válogatottság. Az or­szág határain kívül, vagy be­lül megmutatni, hogy mit tud. Képességével tekintélyt szerezni ellenfelei, a nagyvi­lág előtt. Eredményeivel bi­zonyítani edzőinek, hogy nem méltatlanul esett rá a választás, jogosan viseli a cí-, meres mezt. Hírnevet, dicső­séget kivívni és állandóan, céltudatosan törekedni előre, felfelé. Hazatérve pedig fo­gadni a vezetők, versenyzők gratulációit, s csókolni az édesanya boldogságtól köny- nyező arcát. Balassi Péter előbb ifjúsági, később pedig utánpótlás válogatottként mindezt elérte és magatartá­sával, tehetségével, rendkívül kiforrt stílusával a legszebb reményekre jogosított, s jogo­sít ma is. Pályafutása nem üstökös­ként kezdődött. Mint afféle általános iskolás tanuló, vir­tusból elindult mindenféle versenyen, majd kijárva a MÁV sporttelepre, megpró­bálkozott az atlétika minden ágával. A magasugrás ment a legjobban. Erre specializálta magát, s szerénységéből fa­kadó vasakarattal, szorga­lommal végezte az előírt edzéseket, ami meghozta _az eredményeket. Mint serdülő. 175 cm-t ugrott magasban, nem sokkal később pedig 181-el megyei középiskolás bajnokságot nyert. Közben távolba is ugrált, s mint ké­sőbb kiderült, ez lett az iga­zi versenyszáma. 1958-ban a vidéki atlétikai viadalon 655 centiméterrel negyedik lett. s úgy látszott, hogy az eddigi munka gyümölcse beérett. Felcsillant a rendkívüli te­hetség. felfigyeltek a szak­emberek és Balassi Péter ne­vét megismerte az ország. Szinte ugrásszerűen emelked­tek az eredményei: 1960-ban 188 magasban, 701 távolban, 13,90 hármasban. Helyet ka­pott az ifjúsági válogatott­ban, országos ifjúsági baj­nokságot nyert hármasugrás­ban 14,24-el. a középiskolás bajnokságon pedig túlugrotta a bűvös hét métert és 703 centiméterrel második lett. Többízben járt külföldön, s az elért eredményei arra mutattak, hogy beérett. Köz­ben leérettségizett Peti. s hő­technikai műszerész szakmát tanult — persze, nem marad­tak el az ilyenkor szokásos csábítgatások sem — és a járműjavító dolgozója lett. Eddzéseit továbbra is lanka­datlan szorgalommal végezte, s az idei évet 684-el! kezdte, míg a vetélytársak alig érték el a 665 cm-t. A válogató bi­zottság gyönyörködve figyel­te páratlan stílusát, az edzők elismerően bólogattak: ra­gyogó! Egyetlen távolugró az országban, akj remekül ki­emelkedve, ollózva, szépen, szinte repül — s ha még ro­hamain gyorsítani tud. óriási eredményekre lesz képes. Biztos helye volt a tatai edzőtáborban. Egy sportoló -'áiyaíutására felkerült a ko- —na­S amikor néhány héttel ezelőtt az a hír járta, hogy Peti abbahagyta az atlétikát, s helyette a labdarúgást vá­lasztotta. valami rossz tréfá­ra gondoltunk. De amikor találkoztunk vele, s megkér­deztük, hogy valóban így van-e azt felelte: igen! Hamisan csengett e válasz, vagy az elhatározás szülte? Erről próbáltunk meggyő­ződni, amikor munkahelyén felkerestük, hogy elbeszélges­sünk vele. Edzője, Peti és e sorok írója ültük körül az asztalt.­Nehezen kezdődött a be­szélgetés. Peti olajos ruhá­jában, félszegen ült a helyén, látszott rajta, hogy inkább dolgozna. Nem szívesen be­szélt. A válasz helyet vias­kodni látszott önmagával; — öt év alatt fejlődtem idáig — mondja. — Három éve megálltam a fejlődésben, azóta nem tudom elérni a hét métert. — Peti sérülés miatt hagy ki sokat,— veti közbe edzője —, megsérült az ugrőcsontja és ez okozza a stagnálást. Ha rendbe jön, nem sok időt adok neki és túl lesz a hét méteren; Igen. Aki 684-el kezd ta­vasszal. aki májU3 elején rakétaként száguld a 4X100- as váltóban, az őszre nagyön sokra képes. De aki sérülését nem kezelteti, az ne is vár­jon nagy eredményt. Mert Peti az orvosi kezelés helyett a labdarúgópályát választja, s közben könnyelműen elté- kozolja az öt év alatt szerzett tehetségét. Talán türelmetlen önmagával szemben? Lehet. De ez a türelmetlenség nem szabad, hogy elkeseredéshez ÉLETMENTŐK — Szolgálati úton voltam hat beosztottammal — kezd­te a történetet Kovács Fe­renc százados. — Már haza­felé készülődtünk, amikor a távolból hatalmas csatta- nást, majd több robbanás- szerű dörejt hallottam. Mi lehet ez? A kőbányában dol­goznának ilyenkor?! Ez. le­hetetlen. Azonnal parancsot adtam a gépkocsivezetőnek, hogy hajtson a csattanás irá­nyába. Elindultunk, de nem jutottunk messzire. Hamaro­san kétségbeesett asszony állta utunkat. „A vasút... a vasút...” — kiáltotta és mi .pillanatokon belül a hely­színre érkeztünk... — Szörnyű kép tárult elénk. Egy kisiklott tehervo­nat egymásra torlódott va­gonjainak és a töltés mellett hátára fordult, gőztől sister­gő, égő mozdonyának a lát­ványa. Utánam! — adtam ki a parancsot. Ekkor hallot­tam először a kétségbeesett segélykiáltásokat valahonnét a romhalmaz alól... Gye­rünk elvtársak! — mondtam, de nem is volt szükség biz­tatásra, Fuszencker István őrvezető, Lakatos Sándor, Bagi Miklós, Lipták Sándor, Kelemen Tibor és Sésztó László honvédek a nyomom­ban voltak. — Az összetört paklikocsi­ban elsőként a vonatvezetőt találtuk meg. Miután nem tudtunk hozzáférni a bajba­jutott emberhez, Bagi hon­véd csákánnyal ütötte be az ablakot, s a többiek ott ha­toltak be ... Én tovább men­tem. — Százados elvtárs! Ne menjenek közelebb! Minden pillanatban felrobbanhat!!! — kiáltották a szerencsétlen­ség színhelyére mindenfelől összeszaladt emberek, de mi nem törődtünk a figyelmez­tetéssel. Bemásztam a felbo­rult mozdony konyharészé­be, s elsőnek a mozdonyve­zetőt, majd később, kisebb nehézségek érán a fűtőt is sikerült kimenteni. Még ma sem akarom elhinni, hogy a családdal vagyok .. Hát így történt! A tények valóban úgy kö­vették egymást, ahogy Ko­vács százados elvtárs elmon­dotta. De mennyivel más­képpen szólt a történtekről a közvetlen életveszélybe ke­rült fűtő, a negyvenöt éves, kétgyermekes Koós Balázs. Szemét könny futotta el a takarosán berendezett kiste- renyei ház lakószobájában, amikor a hároméves Mari­kát ölében tartva, visszaper­gette a szörnyű éjszaka ese­ményeit. — Nagy sebességgel haladt szerelvényünk. Vasúti szem­pontból minden a legna­gyobb rendben volt. A jelző- berendezések szabadot mu­tattak, amikor szinte az utol­só pillanatban feltűnt' köz­vetlenül előttünk a sötétség­be olvadt pótkocsis teher­gépkocsi,., Megállásról'szó sem lehetett... Kétségbe­esetten a gőzsíp fogantyú után nyúltam, ez volt az utolsó mozdulat, amit tet­tem. A következő pillanat­ban irtózatos erővel belero­hantunk a pótkocsiba, ma­gunk előtt görgettük, majd nagyot rándult a gépünk, s forogtunk, zuhantunk, már nem is emlékszem, hányszor, s milyen irányba ... — Még ma sem akarom el­hinni, eltvársak, hogy élek, vezessen. Ha esetleg túlnőtte a megyei színvonal kereteit, segítenek neki a válogatott edzői, külön edzésnaplót kül­denek számára. De nem sza­bad. hogy egy 21 éves atlé­ta. aki az országos ranglistán felküzdötte magát a negye­dik, ötödik helyre, hármas­ugrásban elérte a 14,63-at, aki otthonosan mozog min­den ugrószámban, akitől a válogatott edzői türelmetle­nül várják a jobbnál jobb eredményeket, elvesszék a magyar atlétika számára. Nem vagyunk olyan gazda­gok, hogy hagyjuk, nem sza­bad belenyugodni ebbe. Min­dent el kell követni, hogy ez a sokoldalú sportoló — aki mellesleg még jól is kosara­zik — visszatérjen eredeti sportágához és hozzá kell se­gíteni ahhoz, hogy felnőtt­ként Ts má°gara fiűzza á válo­gatott mezt. Különösen, ha figyelembe vesszük. hogy testnevelő tanár szeretne len­ni. Amikor elbúcsúztunk, azt mondta: Majd kialakul — aztán ruganyos mozgásával ment dolgozni. Viszontlátásra Peti! — Az atlétikai pályán! (P. I.) hogy a családom körében vagyok... És mindezt an­nak a nagyszerű embernek köszönhetem, aki... De foly­tatom talán ... Amikor ma­gamhoz tértem, szólongatni kezdtem a mozdonyvezetőt... Elhaló hangon válaszolt, se­gítségül hívott. — Mozdulni akartam, de nem tudtam. — Két lábamat irtózatos erő préselte a földhöz, később is úgy kellett "kiásni a föld­ből ... Bal kezem egy vas­gerenda alá szorult, szeren­csére úgy, hogy csak leszorí­totta. de nem zúzta szét. — Űgv feküdtem a mozdony alatt, mintha keresztre feszí­tettek volna, csak a jobb ke­zem volt szabadon ... Nem tudok segíteni, kiáltottam a társamnak és arra kértem, üsse ki valahogy az ablakot, mert a sűrűsödő gőzben már-már nem kaptam leve­gőt... Sikerült-e, nem-e ma sem tudom ... Figyelmem az égő olaj vonta vonta magá­ra, amely a mozdonyról cse­pegni, majd folyni kezdett rám... Először a hajam ka­pott lángra, majd a fűtőru­hám kezdett tüzesedni. Ké­sőbb az arcomba is csepegett az égő olaj, hiába prőbáltom elfordítani a fejem, hiába igyekeztem szabad kezem­mel valamelyest elnyomni a tüzet magamon ... Ez a vég, gondoltam, s búcsúztam az élettől, a családtól. Az asz- szonytól, a fiamtól, meg a legkisebbtől, tőle. — És ekkor... ekkor hal­lottam a roncsok alatt a hangokat, valahol magam fö­lött: „Ne menjen közel a mozdonyhoz, százados elv­társ... Minden percben rob­banhat... Vissza, amíg nem késő...” És ekkor hallottam meg azt a másik hangot is, amelyet sohasem felejtek el... ,,Innen jöttek a segélykiáltá­sok... Ember van a roncsok alatt... Nem hagyhatom ma­gára... Ha robban, robban. Akkor nem egy halott lesz, hanem kettő...” Igen, ezt mondta s a következő perc­ben már mellettem volt, mi­után kiemelte a mozdonyve­zetőt... Mellettem volt, lám­pája és a tűz fényénél meg­látta milyen borzasztó hely­zetben vagyok, s megszólí­tott: „nyugalom, nem lesz semmi baj, papa. itt va­gyunk”... És fölémborult... Értik ezt?! Rám borult, a saját testével fojtotta el az olajos fűtőruha tüzét, kézé­vé] oltotta égő hajamat, tisz­tította meg az arcom... És közben őrá hullt a tűzeső. Itt elcsuklik a hang, de szavak nélkül ís tudjuk a folytatást. „Önöket fogom példaképnek tekinteni.. Már hazafelé tartunk, de még mindig a fülünkbe cseng a harmadikos gimna­zista nagyfiú, Koós Feri le­velének néhány sora, aki az egész család nevében levél­ben mondott forró, hálateli köszönetét Kovács százados elvtársnak és beosztottjainak. „...Én már megértem, hogy mit jelentett az ön életmen­tése — írja —, hiszen talán búcsúzhattam volna az isko­lapadtól is, ha nincs ön, a bátor, a hős százados... Igen, a^hős... Mert itt, Kisterenyén hős életmentőként emlege­tik... És én hálámat és kö- szönetemet úgy fejezem ki, hogy megfogadom: ha kato­na leszek, önt és azokat az ismeretlen katonákat fogom példaképnek tekinteni, akik drága édesapánkat megmen­tették...” Berkovits István KONZULTÁCIÓ Szövetségi politikánk a nemzeti egység erősödését szolgálja Napjainkban erőteljeseb­ben törekszünk arra is, hogy meggyorsítsuk a dolgozó pa­rasztság gondolkodásmódjá­nak megváltoztatását Az ideológiai egység kiala­kítása sokoldalú tudatformá­lást tételez fel. Ennek során a szövetkezeti parasztság le­vetkőzi a maradi, visszahúzó kispolgári nézeteket, melye­ket bevitt a szövetkezetbe a bizakodással, a reménnyel együtt Megtanulja, hogy az „enyém” gondolatát alá kell rendelni a „mienk” elvének, mert társadalmunkban az egyén boldogulása csak a közösségével együtt érhető el. A nevelőmunka hatására sza­badulnak meg a szövetkezeti tagok a konzervativizmustól, a régi szokásokhoz, módsze­rekhez való ragaszkodástól, a patópálos gondolkodásmódtól. A régi felfogás, mely éllen most folyik az eszmei harc, több évszázad alatt ivódott a parasztemberek gondolkodá­sába. Ezért számolunk azzal, hogy csak hosszú küzdelem eredményeként tudják levet­kőzni. A tudat, a lelkivilág és a szokás átformálása hosz- szú, bonyolult folyamat. Milyen konkrét útjai le­hetnek a nevelőmunkának? Alapvető feladat a társa­dalmi és személyi tulajdon­hoz való szocialista viszony kialakítása- A sziiáríj munka­fegyelem szintén hatással van a szövetkezeti tagok gondol­kodására, magatartására- A kásosztály vezető szerepe is tovább erősödik és új voná­sokkal gazdagodik. Munkás- osztályunk hű szövetséges módjára törődik a falu sor­sával, résztvállal a. mezőgaz­daság szocialista nagyüzemi rendszerének kialakításában. Anyagi támogatás mellett politikai segítséget is nyújt ehhez. A szocializmus építésében bekövetkezett változásom nem maradtak hatástalanok a parasztság egyetlen társadal­mi csoportjának helyzetére sem. A szövetkezeti eszme térhódításával párhuzamosan hazánkban -is létrejöttek az új gazdasági alapokon a fel­tételei annak, hogy kialakul­jon az egységes szocialista pa­rasztság, A szövetkezetekbe történt belépés és az azóta eltelt há­rom esztendő meggyorsította a parasztság fejlődését. Min­denekelőtt ebbe az irányba hat a nagyüzemi keret és a velejáró munkaszervezés és a közösségi élet. Ne gondoljuk azonban, hogy a szövetkezeti parasztok pusztán a közös gazdaságok fejlesztésével, az anyagi alap létr. hozásával öntudatos szocialista parasz­tokká lesznek. Sok még a nehézség, mellyel, számolni kell. Számos olyan probléma van, amelynek gyökere a ko­rábbi osztályrétegezésben ke­resendő. így pl. az az ellen­tét. mely sok esetben a volt kis- és középparasztok, illet­ve az aj és régi szövetkezeti tagok között alakul ki ekegyár például a múltban alig száz embert foglalkozta­tott. A mai mezőgazdasági gépgyárban harmincszor több munkás dolgozik. A munkásosztály társadal­munk vezető osztálya, s ve­zető szerepénél' fogva mind több tapasztalatra és tudásra tesz szert. Ebből viszont az következik, hogy mind töké­letesebben tölti be hivatását. Az ipari munkásság a leg­fejlettebb nagyüzemi viszo­nyok között él, előtte jár a parasztságnak szocialista ön­tudat, szervezettség, politikai tapasztalat tekintetében. Ez az osztály a legfőbb hordozó­ja a kommunizmus eszméi­nek is. A i.unkásosztály ve­zető szerepe a párt politiká­ja, vezető tevékenysége út­ján valósul meg. A pártot a marxista—leninista elmélet vezeti, harcaiban, céljaiban a dolgozó tömegek akaratát képviseli. A szövetkezeti rendszer győzelmével a muri­ban a szövetkezetek korszerű nagyüzemekké fejlesztésére, a szövetkezeti parasztság egy­ségének kialakítására, a szövetkezeti tagok szocialista nevelésére keli irányítani. A munkás-paraszt szövet­ség azáltal, hogy a munkás- osztálynak sikerült politikai­lag meggyőznie a dolgozó pa­rasztságot a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességéről, új tartal­mat kapott. A szocializmus építésének tudatos vállalása a parasztság részéről azt je­lenti, hogy teljesebb lett az érdekazonosság a két osztály között. A szocializmus építésének előrehaladásával átalakulnak az osztályok is. A munkás- osztály az iparosítás követ­keztében számszerűen meg­növekedett. Megyénkben az első ötéves terv kezdetéhez viszonyítva több mint há­romszoros a gyarapodás. A törökszentmiklósi Lábasi-féle Hazánkban a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé mélyreható politikai, gazda­sági és társadalmi átalaku­lással járt együtt. Az átszer­vezés befejezése után egysé­ges szocialista talajra került az ipar után a mezőgazdaság is Ezzel megszűnt a szocia­lista nagyipar és a szétapró­zott kisárutermelő mezőgaz­daság közötti ellentmondás. Népünk most jelenleg öt­éves tervünk feladatainak megvalósítására összpontosít­ja erejét. Ezek között, mint legfontosabb célkitűzés sze­repel, hogy a mezőgadaság is gyorsütemben fejlődjék, mi­előbb feleljen meg a népgaz­daság követelményeinek. Ter­meljen annyi gabonát és más élelmiszert, amelyből fedezni tudjuk az ország zavartalan ellátását és az ipar mezőgaz­dasági eredetű nyersanyag­szükségletét, valamint növel­ni tudjuk exportunkat. A fő ügyeimet a mezőgazdaság­€ü3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents