Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. július 10. EGY LÁTOGATÁS TÖVISEI Megnyílt M TIZENHATODSZOR járt az elmúlt héten Adenauer Franciaországban. Szemben azonban korábbi villámláto­gatásaival, vidéki kastélyok­ban tartott bizalmas megbe­széléseivel, a nyugatnémet kancellár most először tett körutat' államfőnek kijáró keretek között. Gálafogadást rendeztek, amelyen becsület- renddel tüntették ki; nem hagytak ki semmit a proto­koll szokott listájából; Párizs zászlódíszt öltött — jóllehet az autóbuszokat és a Metró­állomásokat a közlekedési al­kalmazottak nem voltak haj­landók fellobogózni. A kan­cellár ezúttal nem a nyugat­német nagykövetség palotá­jának a lakója i volt, hanem a külügyminisztérium kirá­lyi lakosztályát foglalta el, s mivel közismerten antiniko- tinista, az összes hamutartó­kat pompázó rózsákkal teli vázákkal cserélték fel. A franciák mégsem rózsa- kancellárnak látták a vendé­get — ahogyan néhány jobb­oldali túlzott buzgalmában elnevezte —, hanem a láto­gatás veszélyes tövised miatt aggódtak. Az egyeduralkodók kézfogása nem a hirdetett francia—némert megbékélést szolgálta, hanem ellenkező­leg, mindkét nép és egész Európa békéje ellen tört. És, ha vasárnap, a látogatás vé­gén, Reims közelében egy ütemre csattantak a francia hadsereg és a Bundeswehr felvonuló egységeinek bakan­csai, ez szinte jelképes záró­akkord lehetett. 1. A DE GAULLE—Aden­auer találkozó ugyanig jelen­tős mértékben katonai kérdé­sekkel foglalkozott. A közös parádét nem befejezésnek, hanem csak kezdetnek szán­ták. A kiszivárgott hírek szerint újabb nyugatnémet egységek érkeznek Francia- országba, a bonni hadsereg újabb támaszpontokat kap, sőt felvetődött a két ország közös vezérkarának terve is. A militarista törekvések ösz- szegyeztetése azonban nem maradt meg egyszerűen a ..hagyományos” keretek kö­zött. Franciaország önálló a tóm-ütőerővel kíván rendel­kezni, s ezt a jelszót most bizonyos mértékben módosí­totta, mert a kancellár és a tábornok tárgyalásai során az „önálló európai atom-ütő­erő” megteremtésének szük­ségességéről beszéltek. Ez tu­lajdonképpen olyan csereüz­letet takar, hogy Párizs az atomfelfegyverzés meggyor­sítására igénybe venné a nyugatnémet hadipotenciált, Bonn viszont részesülne az atomfegyverek közös ellen­őrzésében. Ezek a tervek mindenekelőtt a hidegháború fokozására irányulnak és vég­rehajtásuk növelné a feszült­séget. Ugyanakkor saját at­lanti szövetségeseik szándé­kát is kereszteznék vele, hi­szen az Egyesült Államok változatlanul saját kezében kívánja tudni a nyugat atom­kulcsát. 2. A POLITIKAI tanácskozá­sokat illetően az európai egy­ség állt a középpontban. Ter­mészetesen „kis Európáról” van szó, hogy az európai kö­zös piac hat országa hogyan működjék együtt a gazdasági tömörítés után más területe­ken is. Nyugat-Németország is, Franciaország is mint a „hatok” két legerősebbje, szeretné szorosabbra fűzni kapcsolatait a gyengébb part­nerekkel. Egy európai unió formáiban már nem értenek egyet. Bonn a fokozatos egy­beolvadás mellett van. Pá­rizs. viszont a „hazák Euró­páját” kívánná, egy olyan, laza szövetséget, amely sa­ját vezetőszerepét biztosítja. A tárgyalások alapján úgy tűnik, hogy Adenauer bizo­nyos mértékig magáévá tette De Gaulle álláspontját — nyilván a más vonalon adott francia engedmények fejé­ben. A párizsi találkozó után ezért sürgős kísérletek vár­hatók az európai politikai unió létrehozására. A sietsé­get főként az okozza, hogy Angliának szándékában áll csatlakozni a közös piachoz. Nagy-Britannia megjelenése kétségtelen változásokat okozna a kis Európán belüli erőviszonyokban, nem látszik lehetetlennek egy Londoni- Roma ellensúly kialakulása, sőt a Benelux államok is esetleg Angliára támaszkod­nának. De Gaulle jóelőre biz­tosítani akarja a megfelelő francia szerepet a közös pia­con és a tervezett unióban. Tető alá akarják azt hozni, még az angol csatlakozás előtt, hogy Nagy-Britanniát kész helyzet elé állíthassák. A New York Herald Tribune szerint Adenauer és De Gaul­le tárgyalásainak olyan tit­kos záradéka van, hogy le­hetőleg két évig elodázzák Anglia felvételét a közös piac tagjai közé. Megint a kettősség: az unió-tervek egyszerre irányulnak az eny­hülés és az angol szövetséges ellen;.. Adenauer királyi lakosztá­lyában, rózsái között, inter­jút adott a nyugatnémet rá­diónak, s ebben nehezmé­nyezte, hogy a két ország vi­szonyával kapcsolatban a rosszemlékű tengely kifeje­zést használják. Ez azonban nem változtatott a tényeken és szinte minden kommentár a két főváros tengelyéről be­szél. Van aki Párizs—Bonn tengelyről és van aki Bonn— Párizs tengelyről. S ezúttal nem egyszerű sorrendről van szó, hanem a lényegről. A tengely két tagját ugyanis összefűzik a közös törekvé­sek, de a kulisszák mögött késhegyig menő harcot foly­tatnak egymással, ki kény­szerítse a másikra saját aka­ratát. „Senki se higgye — írja például, a Vorwaerts cí­mű nyugatnémet lap —, hogy De Gaulle őszinte érzelmek­kel viseltetik vendége iránt. De Gaulle szemében Aden­auer egy figura azon a sakk­táblán, amelyen meg szeretné nyerni a nagy játszmát az angolszászokkal szemben...” A TENGELY repedései természetesen nem feledhe­tik veszélyességét. Ezért vál­totta ki az Adenauer-látoga- tás a francia hazafiak tünte­Életét vesztette az Alitalia Indiában szerencsétlenül járt gépének valamennyi utasa Róma- (MTI). Az Alitalia Olasz Légifor­galmi Társaság tisztviselői hétfőn közölték, hogy a Bombay közelében lezuhant utasszállító gépen tartózkodó 94 személy — 85 utas és 9 főnyi személyzet, — életét veszítette. A szerencsétlenség okára nem adtak magyarázatot. A lezuhant gép utasai túl­nyomórészt olasz, angol és asztráliai állampolgárok vol­tak. a leszerelési és béke világkongresszus tés-sorozatát. A párizsi vá­rosházán hátat fordítottak a haladó tanácsosok, amikor körutat tett Párizsban, a koncentrációs táborok egy­kori lakói gyülekeztek a Notre Dame-ban, az ismeret­len deportált kriptája előtt. Mindenütt felhagzott az „Oradour” kiáltás, talán a leghangosabb Bordeauxban, amely mindössze száz kilo­méterre van a németek által elpusztított városkától. A franciák jól tudják ugyanis, hogy Lammerding SS-tábor­nok, aki Oradour felégetésé­re a parancsot adta, ma nyugdíjat élvez a bonni ál­lamban, s amikor néhány be­osztottját mégis bíróság elé állították, éppen dr. Max Adenauer, a kancellár uno­kaöccse volt a védőjük. Ezért volt olyan sokatmondó, ami­kor a kancellár Párizstól Bordeauxig e város névvel találta szembe magát. A párizsi találkozó nem hozott és nem hozhatott sem­miféle megbékélést, hanem olajat öntött a tűzre. Veszé­lyes terveket kovácsoltak, de a visszhangból ítélve — hogy stílusosak legyünk — megva­lósításuk nem lesz könnyű, útjuk nem lesz rózsákkal szegélyezve -.. Réti Ervin (Folytatás az 1-ső oldalról) Ugyancsak közölte, hogy a kongresszus utolsó napján, július 14-én, teljes ülésen fogják előterjeszteni a világ népeihez intézendő felhívást elfogadás végett. A kongresszus jóváhagyta Montagu javaslatait. Ezt követően Bernal pro­fesszor, a Béke-Világtanács elnöke megkezdte beszámoló­jának ismertetését. Moszkva (MTI). John Bernal beszéde után a kongresszus rövid szünetet tartott, majd megkezdődtek a felszólalások. Elsőnek Ra- mesvari Nehru asszony, az indiai békemozgalom vezető­je szólalt fel. Bevezetőben az az indiai békeharcosok üd­vözletét tolmácsolta a kong­resszusnak és köszönetét mondott a szovjet nép ven­dégszeretetéért. — Beszélt a két nép gyümölcsöző együtt­működéséről, a Szovjetunió segítségének jelentőségéről. Ezután beszélt arról, hogy milyen nagyjelentőségű len­ne a gazdaságilag elmaradott országok számára, ha azokat az összegeket, amelyeket je­lenleg a nagyhatalmak és ál­talában az államok fegyver­kezésre költenek, a népek életszínvonalának emelésére fordítanák. Nehru asszony a továb­biakban követelte, hogy nyil­vánítsák atommentes övezet­té Ázsiát. Japán küldötte, Kaoru Já­szul, a Hirosima és Naga- szaki bórzalmait átélt és ál­landóan harcoló japán nép hevében üdvözölte a kong­resszusi . küldötteket és :> szovjet népet. Jermo Montagna mexikói küldött átadta Cardenas mexikói alelnöknek a kong­resszushoz intézett üzenetéi. A mexikói alelnök síkraszáll a békéért, a leszerelésért, az imperializmus ellen. A délelőtti ülés utolsó fel­szólalója Keita Jala, Mali küldötte volt. Szót emelt a háború ellen és követelte az amerikai atomkísérletek be­szüntetését, a háborús pro­paganda eltiltását, s ehelyett á békepropaganda legszéle­sebb körű kibontakoztatását, A délelőtti ülés ezzel befe­jeződött. A küszöbönálló rabat! tárgyalások az algériai kérdés előterében ALGÍR (MTI) Szaad Dahlab, az algériai ideiglenes kormány külügy­minisztere vasárnap este az algíri rádió arabnyelvű adá­sában beszédet mondott. A külügyminiszter hang­súlyozta, hogy nincs szó vál­ságról az Algériai Nemzeti Felszabad! tási Front veze­tőinek körében, hanem csu­pán „félreértésről”. Végső fo­kon a nép fog dönteni — mondotta. Dahlab ezután bejelentette, hogy augusztus elején nem­zetgyűlési választásokat tar­tanak Algériában és azok időpontját rövidesen közzé­teszik. A külügyminiszter végül, mint a központi hatalom fegyveres erejéről emlékezett meg az algériai nemzeti fel­szabadító hadseregről, nem szólt azonban a hadsereg ve­zetőinek a kormány által leg­utóbb történt leváltásáról. Az AFP algíri tudósítója rámutat, hogy az ideiglenes kormány köreiben továbbra is a feszültség enyhülésének hangulata tapasztalható. Szá­mos megfigyelő úgy véli, hogy lehetséges a megállapo­dás Ben Khedda és Ben Bel­la között az Algériai Nemzeti Forradalmi Tanács összehí­vásának kérdésében. Algériai körökben rámutatnak, hogy Jazid tájékoztatásügyi mi­niszter és Bitat államminisz­ter nem utazott volna Ma­rokkóba, ha küldetésük esé­lyed nem lennének kedve­zőek és nem remélnék, hogy Ben Bellával és Khiderrel együtt térhetnek vissza Al- r gírba. Algírban a vasárnap nyu­galomban telt el. RABAT Jazid algériai tájékozta­tásügyi miniszter és Bitat államminiszter vasárnap este repülőgépen megérkezett a marokkói fővárosba. Megér­kezésük után rövidesen érint­kezésbe léptek a marokkói fővárosban tartózkodó kü­lönböző algériai személyisé­gekkel. Ben Bella a hétfőre virradó éjszakát Genfben töltötte. ; TUNISZ Vasárnap New Yorkból ha­zaérkezett Tuniszba Monzsi Szlim, az ENSZ közgyűlés nemrégen végétért 16. ülés­szakának elnöke. (MTI) CSÁKI ISTVÁN: ■ / A kommunizmus építői kozott Az MSZMP pártmunkás küldöttségének tagjaként jú­niusban 2 hetet töltöttem a Szovjetunióban. Küldetésünk nem egyszerű látogatás volt. Azért mentünk a Szovjet­unióba, hogy tanulmányoz­zuk ott a párszervezetek munkáját, a kommunisták tevékenységét az ipar, a me­zőgazdaság különböző terü­letein. Delegációnk igyeke­zett küldetésének eleget ten­ni. Szovjet elvtársaink — a Központi Bizottság szervei­től az alapszervezetekig — mindent kitártak előttünk,. s a sok kérdésre, amivel el­halmoztuk őket, készségesen és részletesen válaszoltak. A látottakból, hallottakból jó­részt megismerhettük azt a gigászi küzdelmet, ami most a Szovjetunióban a XXII. kongresszus határozatainak megvalósításáért, a kommu­nista társadalmi viszonyok megteremtéséért általánosan kibontakozik. Kéthetes utunk bár időben rövid volt — élmény­ben és tapasztalatszerzésben gazdagon zárult. A Központi Bizottság szervein és Moszk­ván kívül 3 megyébe — Vo- ronyezs. Donyeck, Kiev — jutottunk el egészen az alap­szervezetekig. Jártunk bá­nyában, nehéz- és könnyű­ipari üzemekben, szovhoz- ban. kolhozban, sőt szerez­hettünk tapasztalatot a me­zőgazdaság új, fiatal irányító szerveinek, a szovhoz-kolhoz területi igazgatóságoknak a munkájáról is. Az élményekről, a látot­takról, a csodálatosan szép és gazdag tájakról, a roha­mosan épülő, mindig csillo­góan tiszta városokról, a fe­lénk áradó elvtársi, baráti szeretetről, a repülőgépen megtett közel nyolcezer ki­lométeres út izgalmairól és eseményeiről nem könnyű beszámolni. Munkám azon­ban nagyon megkönnyíti, hogy a szovjet emberek ven­dégszeretetét megyénkből is nagyon sokan élvezhették már, jónéhányan vettek részt olyan utazásban, melynek során megtekinthették a vég­telen szovjet föld egy kis darabkáját. Beszámolómban — útleírás helyett — annak a küzdelemnek mozzanatai­ról és összefüggéseiről szán­dékozom bizonyod képet ad­ni, ami a XXII. kongresszus szelleméből fakad, s ame­lyet gyűjtőnéven kommuniz­mus építésének nevezünk. E harc nélkül, ennek esemé­nyei nélkül nem lehet írni a pártról, a párttagok tevé­kenységéről, hiszen ebben él, ebben vállal oroszlán- részt, ebben a harcban ve­zet mindennap új ütközetet a 10 milliós kommunista párt. u Húsz év nem hosszú idő — sietnünk kell Először a moszkvai városi pártbizottságon találkoztunk ezzel a kifejezéssel. Általá­ban azonban ez jellemzi a munkát mindenfelé a Szov­jetunióban. A sietség nem kapkodást, nem idegességet, hanem tempót, iramot je­lent. A munka nagyon is tervszerű, kiegyensúlyozott. A Szovjetunió ipara 1961- ben negyvenkilencszere.se volt a forradalom előttinek. A bejárt területek egyréfjzén a növekedés az átlagosnál is nagyobb. Voronyezs megye pl. százkilencszer haladja túl a forradalom előtti szjntet. Miközben új ipari bázisok alakultak ki az eltelt 45 esz­tendő alatt az Ural vidékén, Szibériában, aközben a régi bázisok is tovább bővültek. A polgárháború nehéz sza­kaszában Lenin elvtársnak az volt a véleménye, hogy Dombász nélkül nem lehet felépíteni a szocializmust. És Dombász ma is hatalmas jelentőségű az évi közel 100 millió tonna kokszolható fe­kete szenével, kohászati, ve­gyészeti üzemeivel, villamos- energia-bázisával. A XXII. kongresszus anya­gából megismertük a kom­munizmus anyagi, technikai bázisának fogalmát, amely­nek keretében pl. az ipar termelése a mostaninak hat­szorosára növekszik. Az anyagi, technikai bázis és a megteremtésének óriási fel­adata érthetőbb, világosabb a látottak alapján. Voronyezs megyében 1965-ig az ipar termelésének 63,5 százalékos növelését irányozták elő. En­nek kétharmada ezév végére teljesül. A legutóbbi időben 66 üzemet teljesen automati­záltak, más üzemekben 49 automata, vagy félautomata gépsort állítottak a termelés szolgálatába. Jártunk a te­levízió gyárban, amely ha­vonta negyvenezer készülé­ket gyárt. Most tovább fej­lesztik az üzemet. A megyei pártbizottság ott-tartózkodá- sunk idején is ülésezett és napirendjén a 7 éves terv esedékes feladatainak telje­sítése, túlteljesítése szerepelt. Donyeck megyében a leg­utóbbi években szinte telje­sen villamosították az egyéb­ként is fejlett és sűrű vasúti hálózatot. Nagy vegyikombi­nátok, nehézgépgyárak épül­tek. Most is hatalmas be­ruházások folynak. A húsz éves tervben csupán ebben a megyében 200 új, nagy iparvállalat épül. Talán még jobban érzékelteti az ütemet a következő példa: Voltunk egy új automatizált henger- dében, amely napi 6 ezer tonna árut ad a népgazda­ságnak. A hengersor hossza meghaladta á másfél kilo­métert. Lenyűgöző volt lát­ni hogyan dolgoznak az em­berek alkotta gépek, amikor az ember már nem kiszol­gálja őket, hanem csak fel­ügyel rájuk, s méginkább az, hogy másfél évvel ezelőtt a gyár helye puszta föld volt. A gyár még nincs teljesen befejezve. Jelenleg is folyik az építkezés. (Egyébként a Komszomol vállalt felette védnökséget. Űj üzemrészek csatlakoznak a már elkészült gyárhoz. Jártunk egy épülő atomerő­műben. Már a szerelég fo­lyik, s több mint kétezer em­ber dolgozik rajta. Egy év múlva az üzem már 200 ezer kilowatt áramot fog adni. Módunkban volt megnézni az üzem legfontosabb részét, a reaktort. Ennék nemcsak ren­déltetése, hanem egész konst­rukciója, szerkezete, ereje az alkotó embert magasztalja. Az épület bejárati homlokza­tán pedig ott állt korunk leg­nagyobb kérdését magába foglaló jelmondat: „Az atom szolgálja a dolgozókat és ne katonai célokat”. Szenvedélyes harc az új­ért, új sikerekért, ez most nagyon jellemző vonása a szovjet emberek életének. Moszkva üzemeiben a gyár­tás technológiai eljárások 35 százalékának folyik az át­dolgozása, felújítása. 6300 kü­lönböző bizottság alakult kommunista szakemberekből, a termelés, gazdálkodás, mi­nőség ellenőrzésére, javasla­tok kidolgozására és megva­lósítására, Ez a módszer nemcsak moszkvai jelenség. Mindenütt kialakult, amerre jártunk és szélesedik. Voro­nyezs megyében pl. a me­gyei pártbizottság mellett alakítottak meg több tudo­mányos munkásokból álló bi­zottságot azzal a feladattal, hogy dolgozzanak ki eljárá­sokat az új technika 'elter­jesztésére. Javaslataikat a párt és gazdasági vezető szer­vek elé viszik, s jóváhagyás után végrehajtásuk azonnal megkezdődik. Ugyanitt száz­ezer főre emelkedett a me­gye üzemedben az újítók és ésszerűsí tők száma. A párttagok ég . pártonki- vüli dolgozók keresik, ku­tatják, szinte tíz körömmel kaparják ki mindazt, ami előbbre viszi az ügyet, ami emelő a kommunizmus épí­tésében. Bárhonnan is jön, ami jobb a meglévőnél, örömmel karolják fél. Kü­lön jólesett delegációnknak, amikor a moszkvai városi titkár elvtárs elmondta, hogy a nemrég itt járt szovjet párt­munkás delegáció értékes ta­pasztalatokat vitt . haza Ma­gyarországról, amiből egy sort már be is vezettek az üzemekben. Az újért, az új sikeréért folyó harc — írva és íratla­nul — beletartozik a kom­munizmus építésének erköl­csi kódexébe. Ez is beletarto­zik azokba a feltételekbe, melyekre a 20 éves terv nagyszerű számadatai épül­nek. (Folytatjuk.) «

Next

/
Thumbnails
Contents