Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-31 / 177. szám

1962. július 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Prá^a kerékpár­támasztó A kunszentmárto­ni földművesszö- vetkezet cukrász­dája elé tetemes költséggel kis kerthelyiséget lé­tesítettek. Sajnos, a gyom felveri, kívülről pedig ke- rékpártámasztó- nak használják Mit mond a szajoli sorompóőr? Ox nélkül nem zárják le az utat •— Működik a biztosító berendezés — Gyakori a tolatás Másként is lehetne A NEB vizsgálatának eredménye a szandaszöllősi Vörösmező Termelőszövetkezetben A Szolnok Megyei Népi Ellenőrző Bizottság július 24-én tsz-tag által tett közérdekű bejelentés alapján a társadalmi tulajdon védelmét vizsgálta a szandaszöllősi Vörösmező Termelőszövetkezetben. A népi ellenőrök a vizsgálat nvomán jegyzőkönyvben rögzítették tapasztala­taikat. íme néhány szemelvény észrevételeikből. s,A vizsgálat megállapítot­ta, hogy a Bekehalmi úton, illetve a Beke Pál halom melletti táblában mintegy 5—6 hold I. osztályú földte­rületet a tavasszal paradi­csom ültetésére készített elő a szövetkezet, de nem ültette be. A főagronómus elmon­dása szerint azért nem vé­gezték el ezt a munkát, mert az ültetéshez nem tudtak vizet biztosítani és a száraz­ság miatt a tervezett palánta mennyiség kevésnek bizo­nyult erre a területre. A bizottság azonban meg­állapította, hogy ezt a terü­letet más növénnyel is be­vethette volna a gazdaság. Például kukoricával, vagy ..más takarmánynövénnyel. jSrre minden adottsága meg volt a szövetkezetnek. Ugyanis a daráló feletti pad­láson a vizsgált időszakban két zsák kukoricát találtak. A raktáros elmondása alapján ezt a kukoricát vetőmagnak hagyták meg” Vizsgálta a bizottság a Be- kehalom dűlőben lévő fiatal gyümölcsösök közének be­vetését is. E részen ugyan­csak vetetlenül maradt 5—6 hold, ugyanakkor a 10—15 hold köztesként vetett zöld­babot egyetlen egyszer sem kapálták meg, s így a gyom teljesen elpusztította a ter­mést. (Viszont az is az igaz­sághoz tartozik, hogy öntö­zéses kukoricájuk jól művelt, ennek eredményeként szépen fejlődött.) A jegyzőkönyv további ré­sze arról tanúskodik, hogy a szandaszöllősi Vörös Mező Termelőszövetkezetben a mű­trágya kezelése és hasznosí­tása is gondatlanul történik. A központi tanyában lévő tyúkházban mintegy 200 má­zsa nitrogéntrágyát széjjel­szakított papírzsákokban tá­rolnak. A központi major­ban fedetlenül mintegy 2—3 vagonnyi foszforműtrágya áll felhasználatlanul, kitéve az időjárág viszontagságainak. A Beke Pál halomnál lévő pa­radicsomtábla szélén szintén talált a bizottság 8—10 zsák­nyi pétisót, melyet még a tavasszal szállítottak oda, de mindezideig nem használtak feL A Népi Ellenőrző Bizottság tagjai megvizsgálták a szö­vetkezet itatásos borjúneve­lőjét is, ahol főként a tisztá- taíanság ellen volt kifogásuk A kilötyögött tejet például nem takarítják fél, s a gon dozó elmondása alapján ed­dig klórmésszel még egyet­len egyszer sem fertőtlenítet­tek. A vizsgálat délelőtt 10 órakór volt, de az itatóedé­nyek még mindig elmosatla- nul álltak. A gondatlan ke­zelésre mutat az is, hogy az itatásra átadott tejet a gon­dozó mindig méretlenül ve­szi át, így nem tudja meg­mondani, hogy egy-egy bor­júnak mennyi a napi adagja. S most ismét néhány sor a jegyzőkönyvből: „A tejelőkészítőben ugyan van hőmérő, de csak 50 Cel­sius fokig mér. így a pasztő­rözés nem ellenőrizhető. Fennáll tehát annak veszé­lye, hogy a tejet nem mele­gítik fel a kellő hőfokra, ez­által a csírátlanítás nem tö­kéletes. Emiatt hasmenéses megbetegedések fordulnak elő a borjaiknál. A vizsgálat ideje alatt például három borjú szenvedett ebben a be­tegségben.” Közelebb a gyakorlati élet problémáihoz A karcagi Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet már eddig is. sok se­gítséget adott a nagyüzemi mezőgazdaságnak. Az intézet most elkészült távlati tervét a „Még közelebb a gyakor­lati élet problémáihoz” jel­szó alapján állították össze. A kísérleti program téma- választására meghívták az intézet körzetébe tartozó nagyüzemi gazdaságok, ta­nácsok szakembereit is. — A gyakorlati szakembe­rek javaslatainak figyelem- bevételével az országos köz­pont irányelvei alapján ké­szítettük el intézetünk táv­lati tervét — mondotta dr. Sipos Sándor igazgató. Az elkövetkezendő évek kutatásainak egyik fontos feladata lesz az altalajlazitás hatásainak vizsgálata. Azt eddig is tudták, hogy egyes •övéöi,'eknél busásan megté­rülnek az altalajlazítás költ­ségei, másoknál viszont ’fi­gyelembe vehető termés­többlet nem mutatkozik. E kérdés tehát alaposabb ta­nulmányozást igényel. Másik fő témakör a trá­gyázás, műtrágyázás. Ho­gyan lehet a szervestrágyát zöldtrágyával pótolni és meddig lehet az istállótrá- gya-adagot gazdasági kár nélkül csökkenteni? Ezekre a kérdésekre is feleletet kí­vánnak adni a karcagi ku­tatók. Továbbá arra is: ho­gyan lehet a legelők termő- képességét fokozni. A kutatók csupán azt ké­rik a gyakorlati szakembe­rektől, hogy érdeklődjenek a kísérletek eredményeiről, ismerjék meg és alkalmazzák a kutatásokkal igazolt új, jól bevált agrotechnikai módszereket. Ellenőrzést tartott a bi­zottság a központi majorban lévő darálóüzemben is, ahol rendszeresen folytatnak vám­darálást. A bárcakönyv alap­ján ellenőrzött vámkeres­mény mennyiségből 136 kilo­gramm hiányzott. A darálós állítása szerint ezt a meny- nyiséget ő takarmányozásra adta ki, minden átvételi elis­mervény nélkül. Kinek adta ki a takarmányt? — nem tudta megmondunk Megálla­pítható tehát, hogy a szövet­kezetben a takarmány utal­ványozása és kiadása rend­szertelenül, szabálytalanul történik. Gondatlanságot észlelt a bizottság a ripária vadalany szőlőgyökereztetésnél is. Ugyanis e vesszőkből egyet­len egy sem eredt meg. En­nek oka el ősorban az, hogy a tárolást nem végezték szak­szerűen, így a szőlővesszők elvesztették nedvességtartal­mukat, Ugyanakkor későn ültették ki ezeket. A vizsgá­lat megállapította, hogy ri­pária vadalany telepítésére a Magyar Nemzeti Bank járási fiókja ez év január hónapi­ban 28 000 forintot folyósított a szövetkezetnek. Ugyanak­kor a gazdaság további 42 ezer forintot vett még igény­be 450 000 hazai sima vessző gyökerezte*, lsére. A szövet­kezet úgy kapta kézhez ezt az összeget, hogy idegen munkaerőt alkalmaz. A bi­zottság viszont megállapítot­ta, hogy ehhez a munkához idegen munkaerőt nem vet­tek fel, viszont az összeget más célra felhasználták. A megállapítások szerint csak ennél az esetnél 43 000 forint kár érte a szövetkezetét. • íme néhány szemelvény a jegyzőkönyvből. Mi csak annyit teszünk hozzá: a já­rástól, a megyétől rendszere­sen kapnak látogatót ebben a közös gazdaságban is. Mi­képpen történhetett meg te­hát, hogy ezeket a hibákat az irányító szervek képviselői nem vették észre? Vagy ha észrevették, miért nem tet­tek ellene? V. V. Négyes műút, szajoli so­rompó. Egész gépkocsikara­ván torlódik össze. Szinte végeláthatatlan szerelvény döcög a sínpáron. Azután szünet. Sehol semmi: vonat­nak nyoma sincs. Feltűnik egy mozdony, elsistereg és az út még mindig zárva. A gép­kocsikaraván tovább nyújtó­zik. És múlnak a percek, fogy a türelem, végülis felharsan a kürt-koncert, vékonyabb és mélyebb hangok dobhártya­szaggató erővel... Ez Van kinn, a főúton. Is­mert kép. Az emeletes, de karcsú épület belsejében pe­dig hogy mi történik, arról már kevesebben tudnak. Most ezt nézzük meg. • Keskeny, meredek falép­cső. Zöld ajtó. Terem, ahon­nan három irányba is kite­kinthet az ember. Középen monstrum szerkezet ötven váltókarral. Oldalt öreg, bar­na asztal, rajta telefonok. Szolgálatban: Szekeres Ist­ván. Középtermetű, bamáképű ember. Negyven körülinek nézem. Rángatja a számomra is­meretlen rendeltetésű fogan­tyúkat, kurbiizza a telefont, a sorompó ismét zárva s i Várnak az autók. — Látja, most is türel metlenkednek — mondom. Tempósan felel: . — Nézze, ha vonat jön, ezt a sorompót zárva találják. Máskor, ok nélkül, nem. Ez is biztos. — Csakhogy a vonat még messze van. Rég átmehettek volna. — Kérem, mi be vagyunk kapcsolva a biztosító beren­dezésbe. A ki- és bejárati jel­zővel szerkezeti összefüggés­ben van a sorompó. Tetszik érteni? Megrázom a fejem. ' — Nem. — Pedig egyszerű. Csak lehúzott sorompóállásnál ad' hatunk bebocsátást, illetve kijárati jelzést. Ha áthaladó szerelvény közeledik az állo­máshoz, először a kijáratot kell biztosítani. De nem je­lezhetek addig, amíg a so­rompót nem engedtem le. — A vonat pedig sokára ér ide. — Lassúbb tehervonatnál negyedórába is beletelik. Csakhogy közben ellenkező irányból is érkezhet szerel­vény. Bebocsátást kér, meg­adjuk a jelzést, de most sem húzhatjuk fel a sorompót. A váltókarokhoz lép és mutatja. Valóban, meg sem mozdítható a szabadot jelző kar amíg a sorompót nem engedik le. — És a tolatások? — Itt osztják szét a Pest felé menő élő és romlandó árukat szállító kocsikat. Amig a tolatás tart én nem húzom fel a sorompót.;. Tudja miért? — Miért? — Mert nem akarok a bör­tönbe kerülni. Csak egy kis figyemetlenség, elértés és már megtörtént a karambol. Huszonhat éve dolgozom ezen a munkahelyen. Miat­tam még sohasem volt baj. — Sokszor szidták a hu­szonhat év alatt? — De még mennyiszer. Mint a bokrot szidják az embert. Pedig nem tehetünk róla. Miniszteri rendeletre kapcsoltunk be ismét a biz­tosító berendezésbe. Ahol négy sínpár van, ott így kell lenni. Két telefon jelentés, négy váltót állít, s csak ezután emelheti a sorompót. A vo­nat már elsistergett persze. Az egyik elegáns személy­autóból dühös arc nézeget fel. A kocsi ablakán át ököl­beszorított kéz fenyegetőzik. — Tetszik látni? így van ez mindig. A személykocsi nekiugrik az útnak. Pillanatok múlva már csak kis porfellegecskét látni utána. — Az autók elmennek, ne­kem maradnom kell. Itt dol­gozom. Ez a munkám, ezzel keresem a kenyerem. Még ha szidnak is érte,:. (szántó) Készül a JÁSZKUNSÁG FIGYELEM! FIGYELEM! Közületek, kiskereskedelmi és szövetkezeti boltok! Értesítjük T. vevőinket, hogy vállalatunk tűzhely, szerszám és edény részlege — 1962. július hó 31.-i fordulónappal ELSZÁMOLTATÓ LELTÁROZÁST végez. A leltározás kb. augusztus hó 20- ig fog tartani. Ezen idő alatt fenti részle­geknél árukiadást nem eszközlünk. Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat Szolnok. Telefon: Vasosztály 31—31. Megyénk tudományos fo­lyóiratának második negyed­évi száma a napokban jelent meg. Az olvasók érdeklődés-1 sei tanulmányozták a gazdag anyagot. Mi pedig „megles­tük” a folyóirat szerkesztő bizottságának munkáját, ho­gyan készítik elő a követke­ző számot, mik a terveik, problémáik? A szerkesztő bizottság öt tagjával beszélgettünk: Ka­posvári Gyula múzeumigaz­gatóval, Barna Gábor épí­tészmérnökkel, Soós István közgazdásszal, Sári Mihály agrármérnökkel és Lévai Istvánnal, a TIT megyei tit­kárával. Sári Mihály: 1959. tájban ismertem meg ezt a kiad­ványt. Jó volt ez arra, hogy tájékozódjam a megye tudo­mányos életéről. Mióta a szerkesztő bizottságban dol­gozom, sokkal nagyobb fele­lősséget érzek, hogy minél, változatosabb témájú, minél színvonalasabb cikkek ke­rüljenek a lapba. Ügy gondo­lom, a közérthetőséggel sin­csenek problémák. Soós István: A leglényege­sebb törekvésünk, hogy a tu­dományos munka minden­napos gyakorlati felhaszná­lásával segítsük a termelést. Sajnos, a frisseségünk nem a legmegfelelőbb, mert a ne­gyedévi megjelenés erősen korlátoz bennünket. Sári Mihály: Ügy gondol­juk, az öntözési szakemberek nem panaszkodhatnak ránk. Nagyon sokat foglalkoztunk még tájegységek szerint is — az öntözéssel. A tsz gépe­sítésről is sokat írtunk, annak eddigi tapasztalatait is elemezzük, mert jelenleg ez a legégetőbb problémánk. A beszélgetés arra terelő­dik, hogy kik a cikk írói a lapnak? Lévai István: A Jászkun­ság általában megyei munka­társakat .foglalkoztat. Tőlük még akkor is fogad el íráso­kat, ha azok nem kifejezetten megyei jellegű, de közérdekű témát ölelnek fel. Megyén kívüli cikkírótól viszont csak a mi területünkre vonatkozó anyagot. így a következő számban az 1912-es háború­ellenes mozgalmakkal foglal­kozik egy pesti történész, kü­lönös tekintettel Szolnokra. A szó szervezési kérdések­re terelődik. Sós István: Az előfizetők számának alakulása egyál­talán nem kedvező. Ez azon­ban nemcsak — és nem első­sorban anyagi kérdés. Amit mi írunk, az nemcsak a szak­embernek útmutatás, hanem közérthetősége folytán min­den értemiséginek — és ezek közé odaszámíthatjuk a párt-, tanácsi- és társadalmi veze­tőket is — hasznos, mert jobbán megismerhetik a megyét, annak múltját, leg­fontosabb termelési kérdé­seit. A közömbösségre jel­lemző, hogy mintegy másfél éve megjelent egy cikk Ti­szafüred vonzáskörzetéből. Az egyik járási vezető még három hónap múlva sem ol­vasta el a rendkívül fontos és érdekes tanulmányt, ellen­ben azt kérdezte: mi az a Jászkunság? Ha nem is ilyen kirívó esetek, de értetlenség és közömbösség még magá­ban a társulati tagság köré­ben is észlelhető! Barna Gábor: Pedig szin­te nem lehet olyan tudo­mányágat mondani, amivel nem foglalkozik a Jászkun­ság. A tiszaburai vízlépcső modelljétől a szolnoki szín­ház történetéig széles skálán mozog a folyóirat tartalma. Megtudjuk a beszélgetés során, hogy a terjesztését a postára bízzák. A következő számtól kezdve megindul az utcai árusítás is. Ha pedig a kellő anyagi fedezet meg lesz, nincs kizárva* hogy áttérnek a kéthavonkénti megjele­nésre. Megyénk folyóiratát más megyékben, a főváros tudo­mányos köreiben, sőt külföl­dön is ismerik. Helyes lenne, ha nálunk is megkapná azt az érdeklődést, amelyet mon­danivalójánál fogva megér­demel. (hernádi) A KULCSOT ehfhzl magával, <h lakása Itt marad. Elutazása előtt kössön ÁLTALÁNOS HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁST tűz, betöréses-lopás, üveg, csőrepedés stb. károk esetére. Felvilágosítást es Állami Biztosító fiókjai adnak. Kérjen tájékoztatót! }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents