Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-28 / 175. szám

1962. július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A cibaki gabonaraktárnál Tehergépkocsik, vontatók és lovaskocsik sorakoznak a cibakházi gabonaraktárnál. A zsákokban az új termés, amely a községbeli Vörös Csillag és a nagyrévi közös gazdaságok földjén termett. — A reggeli órákban álta­lában egyszerre futnak be a járművek, s ezért egy kis torlódás van. Napközben vi­szont folyamatosan hozzák a gabonát, s akkor nem kell várni az átadással — tájékoztat Barta János rak­táros. — Hányán dolgoznak az ótvevőtelepen ? — Mindössze hárman va­gyunk. A két munkatársam — Zs. Tóth István és Tóth Béla — már öt-hat éve dol­gozik a raktárban. Tapasz­talt, gyakorlott emberek, akik — újonc vagyok a sÜá tornában — sokat segít­hetnek. És segítenek is. — Mikor vették át az el­ső gabonát? — Július 11-én a helyi Vörös Csillag Tsz hozta az első szállítmány őszi árpát a géprész és takarmányköl- csön törlesztésére. Összesen 777 mázsa árpát vettünk át, ebből a Vörös Csillagra 712 mázsa jut. Az eddig átadott búza zömét — 1345 mázsát — szintén ez a közös gaz­daság hozta. A legjobb faj­súlyú búza viszont a nagy­révi Üj Élet Tsz-ből került hozzánk. Az innen szállított Bezosztája 85 hektoliter sú­lyú; Általában 98,2—98,5 százalékos a gabona tiszta­sága, kevés ,a törött szem, s száraz, tárolható. — Győzik hárman a mun­kát? — Eddig még győztük. Igaz, hogy reggelente van egy kis hajrá, de aztán egyenletesebb a szállítás. A munkatársaimmal még a gabonaátvétel megkezdése előtt megegyeztünk, hogy ezekben a hetekben nem nézzük az órát; A szokottnál korábban kezdünk, s késő estig átvesszük a terményt a közös gazdaságoktól. Ne­künk is az a célunk, hogy mielőbb fedél alá, biztos helyre kerüljön a gabona, mondja búcsúzóul a fia­tal raktáros. N. K. Tiszakürtön nincs semmi veszély Nagy aggodalom támadt azoic között a szülök között, kiknek gyermekei e napokban a tisza- kíirti úttörő táborban vannak: egy váratlanul megbetegedett kislányról azt állapították meg orvosok, hogy fertőző sárgaság­ban szenved. A Közegészségügyi — Járvány­ügyi Állomás orvosai késedelem nélkül a táborba siettek, s an­nak valamennyi lakóját védőol­tásban részesítették. A veszély te­hát elmúlt, de két tanulság meg­maradt: 1. A KÖJÁL szakemberei di­cséretet érdemlő tempóban cse­lekedtek; Z. Célszerű lenne az eddiginél is hathatósabban felhívni a gyer­mekek figyelmét a tisztasági kö­vetelmények megtartására, s ar­ra, hogy soha se fogyasszanak alaposan meg nem mosott gyü­mölcsöt. Martfűi vegyészmérnökök sikerei Bevált a Tisza Thunit és a thermoplasziikus bu*goló zsinér 1963-ban már jelentős de­vizát takarít meg népgazda­ságunknak a martfűi Tisza Cipőgyár. Szabadkai Endré­nek és Makula Károiynak, az üzem két vegyészmérnö­kének sikerült hasonló fizi­kai mutatókkal és teljes kül­ső hasonlatossággal olyan thunit (műbőr) talpat előállí­tani, amelyet eddig Német­országból importáltunk. Már több, mint egy éve fel­merült szükségessége annak, hogy hazai gyártmánnyal keil helyettesíteni ezt a talpanya­got. Egy év megfeszített mun­káját végre siker koronázta. Ám egyetlen alkotóelemet — az anyag tíz százalékát ki té­vő cellulózrostot — importál­nunk kell, mert ezt nem si­került még a magyar ipar­nak előállítania. A cellulóz­rost hazai előállítására is történt kísérlet A siker azonban így is si­ker. A Bőr-, Cipő- és Szőr­meipari Kutató Intézet által kiállított bizonyítvány azt mutatja, hogy a magyar mú- talp bizonyos fizikai mutatói jobbak, mint a híres német gyártmányé. Az üzem a mai napig két­ezer kilogramm thunit-talpat gyártott. A cipőipar igényei szerint 1963-ban már 380 000 kilo­grammot kell gyártani, hogy a legnagyobb népszerűségnek örvendő divatos műanyag talppal ellássák hazai cipő­gyáraink egy részét. Ez a fel­adat nagy munka elé állítja a Tisza Cipőgyár műszaki gárdáját. Jelentős présgép kapacitásnövelést kell végre­hajtani és csökkenteni né­hány hagyományos talpfajta gyártását. Szabadkai Endre elmondot­ta, hogy ezt á feladatot a je­lenleg üzemben lévő présgé­pekkel akarják megoldani. Azt tervezik, hogy a . négy étage-zsal rendelkező gépeket egy étage-zsal növelik; így a géppark gyarapítása felesle­gessé válik. A thunit-tal egyidőben Ma- czó László vegyészmérnök előállította a thermoplaszti- kus buggolózsinórt, melyet ezddáig még Csehszlovákiába is az angolok szállítottak. Ez egy szilárd, áttetsző anyag, melyet felmelegítve, spricc- gépen megfelelő vastagságú szalaggá húznak; majd a buggolandó felsőrészre ra­gasztóanyag nélkül dolgoz­zák rá. A hazai (Tisza) ther- moplasztikus buggolózsinór is jelentős dévizamegtakarí- tást jelent SZAKTANÁCS Szüreteljen, vagy ne szüreteljen a szövőlepke? Az amerikai szövőlepke még mindig nagyon sok kárt tesz. Azt már elértük, hogy Uf strandfürdő épül Szolnokon Fürödni jó, — ám éppen abban az időben, amikor a legjobb: nem minden tekin­tetben kellemes Szolnokon.' A város lakossága már a két évvel ezelőtt megtartott nép- számlálás^ adatai szerint is több 45 OO’O főnél; autóbuszon, vonaton naponta tizenhatez­ren érkeznek. E mellett a MÁV-strand csak ezer, a Damjanich fürdő kétezeröt­száz látogatóra méretezett. Az említett uszodákban négyszáz sportember edz rendszeresen, ezerötszáz ál­talános iskolás kap rendsze­resen úszóleckét. S hol ma­radnak még a nagymedencét szükségképpen egészében el­foglaló sportrendezvények?... Szó, mint száz: sok a fiirdő- ző, de kicsi a strand. Ezért kezdeményezte Szol­nok város új strand létesíté­sét. A megyei tanács vb a javaslattal egyetértett, azt határozattá emelte. Az új strand építésének valamennyi költségét Szolnok város köz­ségfejlesztési alapjából fede­zik. A tervezett kiadások ki­lenc és félmillió forintot tesznek ki. A több medencés strand teljes vízfelülete — a gyer- meklubickolókat nem is szá­mítva — majdnem négyezer négyzetméter lesz: hatezer vendég számára tehát ké­nyelmes felüdülést biztosít. A látogatók öthatodának szekrényes-fogasos öltöző, a többieknek kabin áll rendel­kezésére. Az új strand a rendezés alatt álló Vidám-park köz­ponti térségének nyugati — Szolnok felé eső — oldalára kerül majd." A medencék el­használt vizét csónakázó tó feltöltésére használják. Artézi és Tisza-vízzel táp­lálják majd a .medencéket. Az utóbbival részint a szük­séges hűtés miatt is; a szan- dai rét két ártézi kútjának ötvenhárom fokos vize kissé melegen érintené a fürdőző- ket.j Az építkezést két részlet­ben hajtják végre; s már ez év nyarán megkezdik. Az el­ső rész a tervek szerint 1964. májusában, a második sza­kasz 1966. májusában készül el. A későbbi években — szükség szerint — további ezer fő befogadására lehet bővíteni a hat hektáron el­terülő fürdőt. Három forintos belépődíj mellett az építkezésre fordí­tott költség kb, tíz év alatt térül vissza. KÉT ÓRA HARMINC PERC: TŰZ! esett... úgy vittük hátra. Garancz meg mérgibe elsü­tötte az ágyút.. ? aztán már csak azt láttuk, hogy min­den porzik odaát, a Tisza túlsó oldalán... Pár pillanatra csend lett a teremben. A fejek fölött át­suhant az emberi életeket formáló, változtató történel­mi múlt emlékezete — a tör­ténet folytatása: Két nappal később Hege­dűs Vilmos tüzérszázados ott állt feszes vigyázzállásban Stromfeld Aurél hadseregpa­rancsnok előtt a szolnoki fő­hadiszálláson. — Megbízom önt, száza­dos élvtárs, egy hegyi tüzér­üteg felállításával — a kék szemek szigorúan, de ember­ségesen tekintették a fiatal tisztre. — Meg tudja oldani ezt a feladatot? — Igenis! Aztán mígtörtént az első találkozás a járműjavító munkásai és Hegedűs Vilmos között. A MÁV gyár eszter­gályosai, tűzikovácsai lettek az üteg első‘katonái. Felsze­relésük négy hegyi ágyú .;. egy pár ló, melyeket a leg­nagyobb jóindulattal is csak gebéknek lehetett hívni ... és két-három szekér... — Fiúk, abszolút fegyelmet követelek tőletek! — mon­dotta ekkor a vörös katonák­nak. — És most lássunk munkához! Parancsnok és katonája együtt dolgozott az üteg fel­állításán. Nincs irányzók az ágyúkon? Miért van eszter­gályos a vörös katonák kö­zött? Csináltak maguknak. Nem volt eddig rendszeres katonai kiképzés? Ezután rendszeresen tanultak, gya­korlatoztak. És három hét múlva Hege­dús Vilmos ismét ott állt a főhadiszálláson és jelentette Stromfeld Aurélnak: Az 1. számú munkás vö­rös hegyi tüzérüteg harcra kész. A négy ágyú tűzmeste­rei: Bozsó Imre, "otesz Er­nő, Tisza Antal és Csabai István... Május végén Szamuely Ti­bor szeméyesen szemlélte meg a gyári üteget;:: július 20-án döntő harcot vívtak a vörös tüzérek. Áttörtek a Tiszán s ezzel a fényes győ­zelmükkel örökre beírták ne­vüket az ország történelmé­be. • — Drága fiaim..: öreg har­costársaim! — kissé rekedtes a megszólaló hang. Nemcsak az elszállt évek, a meghatott­ság rekedtsége is ez. — Egy percre áldozzunk azok em­Pintér D ezső, aki elsőnek zsákmányolt ágyút a fehérektől (Bokros László rajzai.) nagyüzemeink többségében kevés a kártétel, azonban ugyanezt nem lehet elmon­dani a háztáji, a kiskertés gazdaságok, valamint a köz­ségek és városok közútjai mentén lévő fákról. Az év­ről évre megismétlődő nagy­arányú fertőzés mindig ezekről a területekről indul ki. Ezért javasoljuk, hogy a helyi tanácsok mezőgazdasá­gi osztályai a megyei nö­vényvédő állomás körzeti felügyelőjével, agronómusai- val szervezzenek olyan moz­galmat, mint amit a Vörös- kereszt kezdeményezett — a tiszta udvar, rendes ház —, csak ebben a szövőlepke ir­tása szerepeljen. A mezőgazdaságból sok árumennyiséget exportál ál­lamunk. E szállítmányoknak mentesnek kell lenni a szö­vőlepke fertőzéstől. Ezért fokozott figyelemmel kell vizsgálni a MÉK felvásárlá­si helyeken az árut, vala­mint a göngyöleget is ellen­őrizni és fertőtleníteni. A szövőlepke első nemze­déke bábozódás " előtt van, elkövetkezett a vándorlási láz, a hernyók megkeresnek minden olyan helyet, ami bábozódásra alkalmas. Me­gyénk egyes helyein köze­pes, máshol gyenge az első nemzedék fertőzése. Sajnos, arra lehet számítani, hogy a második fertőzés közepes, vagy erős lesz. Tegyünk meg mindent, hogy a szövő­lepke ne károsítsa ültetvé­nyeinket, mert „Pató Pál-os’’ gondolkozási mód mellett valóban a szövőlepke szü­retel. A szövőlepke elleni véde­kezés nem nehéz, de lelki- ismeretes munkát Igényel. A mechanikai védekezés az egyszerűbb és általánosabb. Amikor a megjelenő kis hernyófészkeket leszedjük és elégetjük. Ez a mód a her­nyók kifejlődése után már nem alkalmas, mert azok nem maradnak együtt és a. legkisebb rázkódásra, ütő- désre elrúgják magukat a fa leveleiről és a földre po­tyognak. Ekkor már csak a vegyszeres védekezés hatásos. A másik mechanikai véde­kezési mód, amikor a bábo­zódás időszakában a fák derekára szalmából laza kö­telet csavarunk — legalább 30 centiméter szélesen. A bá­bozódás után a szalmaköte­lét levesszük, s a fa törzsére szőtt gubókat a szalmakö­téllel együtt elégetjük. Vegyszeres védekezésnél DDT olajos védekezőszert használjunk, 0.8—1 százalé­kos töménységben, tehát egy- egy termőfára 12 dkg Holló 10-et számítsunk. A kénye­sebb parkbeli fáknál DDT 50 százalékos permetezőszert alkalmazzunk, 0,8—1 száza­lékos töménységben, hogy a perzselési veszélyt elkerül­jük. Czakó István körzeti agronómus, Szolnok megyei Növényvédő Állomás i — Azért mi, öreg harcosok, most nem búcsú­zunk végleg — vette át a szót is­mét Pintér Dezső. — Találkozunk mi ezután is, mert jólesik beszélget­ni, felidézni a múltat. Ami nem­csak azért szép emlék, mert egy új világ küszöbét léptük át akkor, hanem azért is, mert abban az időben voltunk fiatalok; — Most is azok vagyunk... — zúgták a régi har­cosok. — S a tör­ténelemben örök­ké azok mara­dunk. Igazuk van! Varga Viktória lékének, akik akkor, azoknál i harcoknál vesztették életű- cet, akik meghaltak a prole- árhatalomért, akik ma nem ünnepelhetnek közöttünk — izólt Hegedűs Vilmos, a ma nár nyugdíjas katona; Egy perc csend... s ebben i percben ismét felvillantak i régi bajtársak arcai: Virág János, Tímár Gyula,_ Tisza ántal, F. Bede Ferenc... — Elszállt felettünk az idő! — mondta Bakonyi Lajos; — le ahogy most végignézek rajtatok, elvtársaim, ma is >tt látom szemetekben a régi űzet, a régi csillogást. Eme- em poharam a proletárhata- omra, melynek kivívásához ni is hozzájárultunk. És •melem poharam mindany- lyiőtök egészségére, a bé- :és öregségre... a családunk­éi. hogy békében éljenek. a Tiszán túlon az Aranylaka vendéglőbe. Ott csinálta! maguknak tűzelőállást ég ál landóan átlövöldöztek ide, i mi oldalunkra; Fogtam ma gani a komámékkal együtt é csak úgy ,,magán”-vállalko zásként mi is tüzelőállást esi náltunk a színház előtt, j szerzett ágyúkkal és visszalő döztünk rájuk. Az asszonyod kaskában hordták nekünk a ételt, mert nem mentünk m él onnan egy percre se. Di irgalmatlanul sokáig húzó dótt ez a harc közöttünk, se hogyan se sikerült kilőnünl őket. Egyszer azt mondja ne kém Gyetván Béla: „Te ko mám, törjük már össze ez a kurva lakatot...” Élné zést, de így mondta .;. aztái fölállt. Hát ekkor érte égj dum-dum golyó.., össze n. Egy pillanatra send lett a te­remben. — Én voltam az az ember, elvtár­sak! Középtermetű őszes, szemüveges férfi, állt fel az ünnepi asztal túl­só oldalán. Széles mellkasa* erős karjai vallanak arról, hogy egész életében nehéz fi­zikai munkával kereste kenyerét. — Pintér Dezső ■élvtáms! — Az egyik tü­zér i.: — Ugye, emlé­keztek rá? Mikor a vörös katonák május első nap­jaiban bekerítet­ték az ellenség kezén levő Szolnokot, mi, a MÁV műhely kommunistái hátba támadtuk a fehéreket. — így igaz! — Hát akkor én a többi tűzikováccsal együtt itt har­coltam ... a város utcáin. Amikor Scheftsik György fel­adta Szolnokot és menekül­tek, mi a nyomukban vol­tunk. Az ösztreichemél utól- értünk egy ágyuvontató sze­keret ;.: rájuk mentünk.., s megszereztük a fehérektől... azután már mi lőttünk utá­nuk, a saját ágyújukkal. Ilyen kis legényforma gye­rekek hordták a lőszert... — mutat kezével az asztal magasságával egyformát; — Tudjátok, hogy május negyedikén a románok — igaz, fehérek is voltak kö­ltöttük — bevették magukat Bakonyi (Brenner) Lajos *— a gyár üteg ágyúmestere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents