Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-05 / 155. szám

1962, július 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sok a „képzelt beteg” Dr. Ratner szerint a hipo- hondria az amerikaialt nem­zeti betegsége. Dr. Ratner beható vizsgálatot folytatott az Egyesült Államok lakos­ságának egészségügyi hely­zetéről. Megállapította, hogy az orvosok túl sok gyógy­szert írnak fel, túl sokat operálnak és oltanak, illetve injekcióznak. A keresni vá­gyó orvos tanácsára több ezer amerikai végeztet mű­tétet magán, holott egészsége szempontjából erre nem is lenne szüksége. Az amerikaiak hipohondriájávai összefügg az is, Egyesült Államok sainak még sohasem volt ennyi munkájuk, mint mos­tanában. Mint dr. Ratner megállapította, ilyenformán nem csoda, hogy a hivatá­sukat komolyan gyakorló or­vosok sok, valóban súlyos betegségben szenvedő pa­cienst is hipohonderkónt ke­zelnek« fokozódó szorosan hogy az idegorvo­F*f/WffrR4E»& Szerelmi levelezés Szimpatikus gépemberke is szerepel a színes román filmben: Mitika, ajd udvariasan köszönget, s oly őszinte, hogy piros szívét senki szeme elől nem rejti lemez-keble sötétjébe... Nem áruljuk el, hogy Liliana orvos-szigorló az érte epedő fiatal mérnökök közül kié lesz, A mezőtúri Dózsa Filmszínház látogatói e hó 19-e és 22-e között meg­tudhatják — o nézőtéren. Nyolcezer óvodás kosztja FŐZÉS ÉS TUDOMÁNY Nyolcezernél több gyermek jár megyénk óvodáiba, nyolc­ezernél több gyermek étke­zik naponta többször az óvo­dában. Van miből ízes, táp­láló eledelt készíteni számuk­ra: napi hat forintos nyers­anyagnorma áll e célra ren­delkezésre. (Esztendővel ez­előtt a szakácsnőknek még napi négy forint húsz fillér­ből kellett kiállítaniok a kosztok) Mint sok tapaszta­lat igazolja, ebből a eummá- . bél lehet jót s eleget főzni. Nemrég az Élelmezé&tudomá- nyi Intézet számos napközis konyha munkájának vizsgá­lata alapján megállapította, hogy csak kevés helyen főz­nek úgy, hogy az étrend ma- radéktáLanul megfeleljen a fejlődő szervezet támasztotta követelményeknek, Az inté­zet munkatársai úgynevezett irányéüapot dolgoztak ki út­mutatóul; ebből megyénk va­lamennyi napközig konyhája kapott. Megyénk óvodai felügyelő­je, Pataki Magdolna s a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának egy munkatársa a napokban meglátogatott né­hány óvodát. Arra voltak kí­váncsiak, hp^r az Élelmezés- tudományi Intézet útmutatá­sait követik-e az óvodák konyháján. írtjukon elkísér­tük őket. i. Télen narancs, tavasszal madártej A tiszaszentimrei óvoda tiszta homokkal felszórt ud­varán tarka kép fogadott bennünket Babaház és ser- gő, libikóka és alacsony há­ló a kezdő kosarasoknak, be­tonmedence melegebb na­pokra ■ alacsony, színesre mázolt padok az árnyékban. Kérdezősködés nélkül is meg­győződhettünk arról, hogy eb­ben az óvodában törődnek az apónéppel, nem sajnálnak időt b fáradságot az intéz­mény fejlesztésétől. A kony­ha és az éléstár kevésbé szív­derítő képet nyújtott: szűk, kényelmetlen — noha ragyo­gó tiszta — mind a kettő. S mi derül ki belőlük? ... Meg ne sértődjék a Tisza Szálló főszakácsa — még az ő szakértelemmel forgatott főzőkanala jóvoltából sem kóstoltunk olyan finom tej­feles paradicsomlevest, zama­tos sertéspörköltet, mint Ti-, szászén ti mréru Beke Józsefné vezető óvónő joggal büszke Sípos Gyulámé szakácsnőre. A gondosan megőrzött étla­pok arról tanúskodnak, hogy a szentímred óvodában tanul­mányozták az irányétlapot, s jól megértették, hogy az mi­re valót Követendő például feljegyeztük egy tavaszi és egy nyári nap étrendjét. Az el'bbi: mé;es zsemle, kalará- béleves, paradicsomos hús gombóccal, madártej. A nyá­ri: gyümölcs, tojásleves, hús­sal töltött kalarábé, piskóta­tekercs barackízzel, világos citromos tea keksszel. a hozzájárulást a piaci áru­soktól való vásárláshoz. E lehetőség birtokában egyik napról a másikra lényegesen javulna a törökszentmiklósi napközisek kosztja. Augusztusban, majd ősztől tíz hónapon át gyarapíthatják tudásukat az apróságok jóltartásának munkásai; A megyei tanács művelődési és egészségügyi osztálya a .jövő hónapban az Élelmezéstudómányi Intézet néhány szakemberének meg­hívásával egynapos tájékoz­tatót rendez a vezető óvónők, vezető védőnők, szakácsnők, élelmezésvezetők számára. A megyei tanács kereskedelmi osztálya pedig tízhónapos tanfolyamot szervez azok ré­szére, akik szakács szakmun­kás képesítést óhajtanak sze­rezni« — b, z. — LEBEHBfín ÉS A VALÓSAG Éppen 15 esztendeje, hogy a Holt tenger mellett egy barlangban héber nyelven írt tekercseket találtak. Minden régészeti lelet nagy kincs, hiszen segítségükkel mind részletesebben ismerjük meg az emberiség múltját, törté­netét. A mai Jordánia teriir létén napvilágra került hé­ber iratok azonban messze felülmúlják sok más régé­szeti lelet jelentőségét. Tar­talmuk ugyanis új megvilá­gításba helyezi a keresztény­ség eredetének kérdését, új oldalról bizonyltja az evangé­liumokkal kapcsolatos egy­házi álláspont tarthatatlan­ságát. A QUMRAN1 TEKERCSEK A Holt tenger melletti Qumran közelében talált ira­tok legalább száz évvel ko­rábbiak Jézus születésének időpontjánál. (Közbevetően jegyezzük meg: a valláskriti­ka szemszögéből másodrendű az a még mindig eldöntetlen kérdés, hogy Jézus valóban élő, történeti személyiség volt-e. Ha soha nem élt, ak­kor is vallás és egyház fűző­dik nevéhez.) A tekercsek néhány zsoltárt tartalmaz­nak, azonkívül bizonyos „Mester” tanításait, amelyek rendkívüli módon hasonlíta­nak az őskeresztény felfogás­hoz, A szegényeknek a bol­dogsághoz váló jogát hirde­tik, összefoglalják „a közös­ségben élők parancsait”, s például egyik írás címe: „A világosság fiainak harca a sötétség fiai ellen.” Mit jelent ez? Azt, hogy a „keresztény érzület”, a nincstelenek mindenesetre szervezetlen és erőtlen lázadá­sa a hatalmasok ellen, s az ezzel párhuzamosan kialakult mítoszok, szertartások jóval a kereszténység alapítójának fellépése (esetleg csak vélt működése) előtt kialakultak. Bármilyen jelentős is a qumrani tekercsek megtalá­lása, lényegében korábbi ki­mutatások eredményeit iga­zolja. A "XVIII. századtól — amióta a felvilágosodás kri­tikával „merte” megközelí­teni a Bibliát — mind több adat gyűlt egybe a keresz­ténység igazi történetéről, eredetéről. Kiderült az is, hogy az evangéliumi legen­dák úgyszólván valamennyi ókori közelkéleti vallásból merítettek, és számos későbbi betoldás, átírás után marad­tak ránk mai alakjukban. Másrészt, amint a tekercsek bizonyítják, az evangélium írói már keresztényi hagyo­mányra is tmaszkodhattak! „HARMONIA EV ANGELICA”? Ezzel szemben ismeretes, hogy az egyház Máté, Márk, Lukács és János evangéliu­mát, a Biblia úgynevezett újszövetségi részét, „istentől sugalmazott” írásoknak, a keresztény vallás ősforrásai­nak tartja. Azt állítja, hogy az evangéliumban foglaltak szemtanúk leírásából ered­nek, s hitelességükhöz nem férhet kétség. Az eltérések azonban olyan szembeszö- kőek, hogy kezdettől fogva igen sok hívőben is kételyek támadtak: „istentől sugallma- zott” írások hogyan közöl­hetnek ennyire ellentmondó tényeket? Tatianus egyházi író mindenesetre már a II. században szükségesnek tar­totta a négy evangélium egy­behangolását („harmónia evangélica”) s az egyeztetés azóta is az egyház állandó, de reménytelen törekvése. „ A katolikus egyház, a protes­táns vallásokkal ellentétben, ezért engedélyezi híveinek kizárólag a „jegyzetes fordí­tásold’ olvasását. Az újkor elején, évszázadokon át vedig csak a papság olvashatta a Bibliát, nehogy az egyszerű hívek félreértések”■ áldoza­tai legyenek.« Félreértésről nincs szó, az igazság teljesen világos. A részletes elemzések könyvtá- rakat töltenek meg (két alap_ vető, magyarul is megjelent művet említünk: Kautsky: A kereszténység eredete, és J. A. Lecman: A kereszténység eredete), de a hatalmas tör­téneti adat-tömegből csak a legfontosabb mozzanatokra utalunk. Az evangéliumokat 80 (Márk), 90 (Mádé), 110 (Lu­kács és János) évvel Jézus születése után írták, addig szájhagyomány útján éltek és a legkülönbözőbb, idegen forrásokkal keveredtek. Kép­zeljük el, milyen pontos és hiteles értesülései lennének a jövendő emberiségnek mond­juk az első világháborúról, ha napjainkig, 1962-ig, egy sort sem írtak volna róla! Az első három evangélium szerint Jézus egy évig, a ne­gyedik szerint négy évig sze­repelt a nyilvánosság előtt. Máté Jézusa az ótestamentu- mi prófétáktól megjövendölt „Messiás”, Lukácsé a kiala­kuló, új egyház fejedelme. Egyik evangélium szerint Jé­zus azt mondta, hogy „amíg ég és föld fennáll, nem múl­hat el a (mózesi) törvény egyetlen, legkisebb betűje, vagy jelecskéje sem”. A má­sikban Jézus lekicsinylőén szól a mózesi törvényekről. Egyik evangélium szerint nagy ősöktől: Dávid király­tól (még távolabb Ábrahám­tól) származik Jézus, a másik, szinte lenézve az „előkelő szár­mazást”, a „szeplőtelen, fo­gantatást” hirdeti. Nem sorolhatjuk fel itt azt a számtalan ellentmon­dást, amelyet Jézus életének egyes epizódjaiban és kije­lentéseiben tükröznek az evangéliumok. Fogadjuk ^ el egy modem és hívő német teológuskutató, J. Je­remias szavait: „Ennek az anyagnak alapján, az eddigi számtalan hiú kísérlet tanú­sága szerint is, Jézus élet­rajzát nem lehet megírni. HIT ES TUDOMÁNY Az egyház csak a hitre tud hivatkozni, de a történelem: tudomány. A valláskutatás­ban éppen úgy nincs helye az önkényes nézeteknek, a té­nyekkel ellenkező hitnek, mint például abban a kérdés­ben, hogy milyen körülmé­nyek között ment végbe a mogyarok honfoglalása. A modern, haladó vallásiau. tatás a tények alapján objek­tív törvényszerűségeket tár fel, mint minden tudomány, amely méltó erre a névre. Az űrhajózás, az automatizálás, vagy a második világháború okainak feltárása nem lehet „hit kérdése”, Majdnem száz éve, hogy Engels a valláskutatást ille­tően ezt írta: „Uj leletek Ró­mában, Keleten, főként pedig Egyiptomban sokkai többet fognak tisztázni, mint min­den kritika.” Íme, az 1947-ben felfede­zett Holt-tenger melletti le­letek ragyogóan igazolták En- gelsnek szilárd világnézeti és tudományos alapon álló sza­vait. Gy. L Kopár udvaron, magukra hagyva játszadozó gyerekeket talál­tunk a kenderesi 2. számú óvodában; A dadus éppen sepregetett, Páyer Károlyné, vezető óvónő valahol el volt foglalva. A folyosón rozsdás vaskályha, használaton kívül álló gazdasági motor, méz­pergető. A konyhakert mel­lett úgy-ahogy befedett sze­métgödör, a vetemények fö­lött a közeli kaptárakból ki- röppent, szállongó méhek. A hasznos állatkákról aligha mondhatja valaki, hogy kö­zelségük gyermekek számára való... Az étlap — noha kifüg­gesztése kötelező — a társ­óvodából kerül elő. Tanul­mányozásában kevés az öröm. Ritkán fordul elő ben­ne a vitaminban gazdag gyü­mölcs, kevéske a tej, még keveseb a tojás. Nem helyes, hogy az alsótagozatos isko­la napközis gyerekei és az óvodások ugyanazt az ételt kapják. Pedig más-más kor­ban más és más a szervezet táplálék igénye. Az intéz­ménynek nincs irattára (!), így alig lehet megállapítani, hogy a hat éve itt dolgozó ve­zető óvónő mikor, s hová fordult írásban több gyü­mölcsért, több tejért, több to­jásért. i ■ Törökszentmiklóson való­ban gazdaasszony, szakácsnő legyen a talpán, aki a pa­rányi — s előkészítő helyiség nélkül szűkölködő — kony­háról öt óvoda gyerekeit akarja jól ellátni. Nem hiányzik a jószándék sem az említettekből, sem a vezető óvónőből — a gondok azon­ban igen nagyok. Forralási, hűtési, szállítási problémák akadályozzák, hogy a gyere­kek elég tejhez jussanak. Gyümölcsöt, hagymát, burgo­nyát csak a boltból, vagy tsz-től vásárolhat az óvoda — a piacról nem. Sok szülő me­reven ragaszkodik a leveshez, ami pedig — az Élelmezés­tudományi Intézet szerint — mellőzhető a gyerek-étrend­ből. Ügy gondoljuk, — hiszen másutt már volt reá példa, — hogy meg lehet szerezni nimmuui Tudományos-—fantasztikus novella Irta: Borisz Se]nyin Italtol a földhajjó: emberek a fedélzeten tén az expedíció búcsúztatá­sára megjelent hivatalos sze­mélyekkel. A földhaj ősok be­szállnak a kis fülkébe, egy gombnyomás« s az ezüstös huzalakon függő fülke las­san megindul felfelé, a hajó bejárati nyílásához, majd el­tűnik a megfigyelők szeme elől. A liftaknában lefelé ereszkedve az első megálló­nál, a laboratórium-rekesz­nél megáll. Itt én kiszállok« s a lift tovább ereszkedik. A központi rekeszben Ta- ianyin és Jegorov száll ki a lift-fülkéből. A mélykutatók szótlanul helyezkednek el kényelmes karosszékükben: Talanyin a vezérlőasztalnál, Jegorov a műszertáblánál. Kigyúlnak a képernyők, — megremegnek a mutatók. — Minden készen áll! Talanyin felteszi a fülhall­gatót és bekapcsolja a mik­rofont. Most azokhoz szól, akik a hajón kívül, a heli­kopteren vannak: — Az expedíció tagjai el­foglalták a helyüket. Bekap­csolhatom a hajtóművet — Kapcsolja be! Talanyin meghúz egy fo­gantyút a vezérlőasztalon. — Engedélyt kérek az In­dításra! — Szerencsés utat bará­taink! Rajta! Áttetsző, remegő köd száll az ég felé, s nyomában óriási robajjal szökökútszerűen a magasba fröccsen a talaj. Mintha fekete ernyő nyíl­na szét a tolúbe fúródó fém- szörnyeteg fölött. Következik: „As ősezafcts tanyáján”. jól ismertem az fi] prepará­tum sajátosságait. A sugár­fertőzés elleni anyagot köz­vetlenül a besugárzás előtt kellett a szervezetbe juttat­ni. Ha ez az anyag a sugár- fertőzés után kerül a szerve­zetbe, csak meggyorsítja a pusztulást Minderről jelentést tettünk az expedíció megszervezésére alakult kormánybizottságnak, amelyben a legkiválóbb tu­dósok kaptak helyet A bi­zottság miután hosszasan megvitatta az expedíció mel­lett éa ellen szóló összes ér­veket a következő határoza­tot hozta: „Az expedíció en­gedélyezi, de csakis azzal a feltétellel, ha a földhajó uta­sai között egy orvos-biológus is lesz.. " Talanyinon és Jegorovon kívül így kerültem az első földalatti expedíció tagjai közé. Az utolsó előkészületek hó­napjai szédületes gyorsaság­gal teltek el. Magas hegyek közé zárt szurdokban szerelték fel a földhajó indítópályáját Az óriási, rakétára emlékeztető földhajót az indítóállvány tá­masztókai fogják körül. Be­járati nyílását a felső részen helyezték el. Innen ezüstösen csillogó kábelek nyúlnak a mélybe. A kábeleken a föld­felszín közelében kis fémka­bin függ. Az indítópályára helikop­ter érkezik az expedíció résztvevőivel és szervezőivel. Elhangzanak az utolsó bú­csúszavak, s a helikopter a magasba emelkedik, fedéize­lyén intenzív magfolyamatok mennek végbe... S bár Je- gorov kísérletei ezt nem iga­zolták, mégis felkészültünk a meglepetésekre* Gyakori vendég lettem a Sugárbiológiai Intézetben. Egyszer a sugárfertőzés el­leni preparátum hatását el­lenőrző érdekes kísérlet szemtanúja voltam. Két cso­port fehér egeret választottak ki, amelyeket rádióaktív su­gárzásnak vetettek alá. Elő­zőleg azonban az egyik csj- portba tartozó egereket beol­tották ezzel a preparátum­mal ... Az eredmény elképesztő volt: míg azok az egerek, amelyek nem kaptak prepa­rátumot, a besugárzás után néhány órával kivétel nélkül elpusztultak, addig a másik csoporthoz tartozó állatok egyáltalán nem érezték a halálos sugáradag hatását... Bizonyos idő múltán már 3. Mindaz, amit akkor láttam s , hallottam, rabul ejtette kép- ! zeletemet. S noha az a téma, amellyel abban az időben a Kozmikus Orvostudományi , Intézetben foglalkoztam, tá­vol állt a föld mélyének ta­nulmányozásától, mégsem hagyott nyugtot, állandóan , foglalkoztatott a földihajó. Ezért meg sem lepődtem, amikor egyszer meghívót kaptam, hogy menjek be a Föld Intézetbe. Ekkor már javában folytak az expedíció előkészületed. Természetesnek tartottam, hogy a kozmikus orvostudomány terén szerzett tapasztalataimra szükségük lesz azoknak, akik elindulnak a föld mélyének felderítésé­re. Fokozatosan kapcsolódtam a Föld tanulmányozásával összefüggő tudományos vi­tákba. Egyes tudósok úgy vélték, hogy bolygónk mó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents