Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-17 / 140. szám
1962. június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MEZEI VIRÁGOK Ülünk az árokparton. A munkacsapat tagjai pihenőt engedélyeztek maguknak — vagy ahogyan Zsófi néni mondja csak egy kis cigarettaszünetet”. Alig pirkadt még, amikor ők tizenhatan kijöttek ide, a cukorrépa- földre. S most, amikor lebukófélben a nap — kicsit fáradtan a kapálástól — már az utolsó sorokat tisztogatták a gaztól, gyomtól, dudvától. Virágoki — így hívják őket a Búzakalász tagjai. Talán azért, mert munkacsapatukat a vezetőről, Virág Erzsiről nevezték el. Talán azért, mert úgy virítanak egyenként is, mint a legszebb virágszálak. Talán azért, mert kezük nyomán olyan tiszta lesz a répaföld, mint amilyen egy parádés virágoskert.-“Tulajdonképpen május 16- án alakult a kisújszállásiak első, csak nőkből álló munkacsapata. S mindjárt a megalakulásuknál eldöntötték: megszerzik a szocialista brigád címet. Erről tanúskodik naplójuk is, melyet minden nap magukkal hoznak a munkába. Ezalat a rövid szünet alatt is előkerült a brigád féltve őrzött naplója, hogy szemügyre vegyék B. Varga Erzsiké — a naplófelelős —legújabb rajzát és beírását az elmúlt napról. Ki hinné, mennyi emléket őrizget egy ilyen kockás füzet. rendületlenül. Erről árulkodik a Hamis Lottó-Ottó képe is, melyet Erzsiké rajzolt nagy buzgalommal. a Hirt ad többek között arról, hogy szocialista szerződést kötöttek a termelőszövetkezettel. Ebben a hozamok 10,83 százalékos növelését vállalják. Kukoricából — a rájuk, eső területen — 23,32, cukorrépából 180, napraforgóból legalább 85 métermázsás termést terveznek betakarítani. Egy felejthetetlen kirándulást szintén megörökítettek a fehér lapok. m Ügy esett, hogy a szövetkezet vezetőségének segítségével együttesen utaztak fel a Budapesti Ipari Vásárra. Volt közöttük olyan asszony is, aki életében ekkor járt először a fővárosban. Egymás kezét fogva nézték a vásárt. Aztán valahogy mégis csak elsodorta őket egymástól a nagy tömeg. De nem hiába leleményesek a kisúji asszonyok: a hangosbemondó segítségével újból találkoztak. Még most is nevetnek, ha rágondolnak, hogy megmondták a magukét egy szemte- lenkedő fiatalembernek. Azt mondta a lator, milyen szép menyecskék vannak falun. Milyen egészséges barnapiros az arcuk. Szívesen udvarolgatna nekik egy kicsit. Válaszoltak is erre kórusban: — Inkább jöjjön velünk kapálni, majd a maga képét is megpirítja a nap... A felejthetetlen pesti kirándulás emlékét a naplón kívül egy divatos női táska is őrzi, melyet a munkacsapatvezető Virág Erzsi, azaz asszonynevén Molnárné vásárolt. Azóta eldöntötték: egyforma ruhát csináltatnak maguknak — szoknyát, blúzt —, de az anyagot Pesten, a belvárosban veszik meg. — Így is készülnek most ismét felmenni, mert rájöttek, nem rossz dolog a munkautáni kiruccanás. De most már városnézés, egy margitszigeti 'éta, színházlátogatás szerepel a programban. A napló tesz bizonyságot arról is, hogy a csapatban minden reszortnak megvan a maga felelőse: Piroska a mozi, Margitka a közös TV-láto- gatás megszervezéséért felel. Kati pedig arról gondoskodik. hogy rendszeresen, he- ’enként meglegven a csapat ’ott ószelvénye. Egy szelvénynyel játszanak tizenhatan — a szerencse még ugyan nem 'átogatta meg őket, de ők bíznak Fortuna asszonyban Eddig három névnapot tartottak meg közösen. Először Seme néni Eszter névnapját ünnepelték. Deme néni a brigád egyik legidősebb tagja, özvegyi sorban él Bállá Ger- gelynével együtt. A csapattól azonban — hajlott koruk ellenére sem — válnának el semmi pénzért. Ök a gyerekeiket látják ezekben a fiatalasszonyokban. A tizenkilenc esztendős Z Tóth Margit viszont legjobb barátnőit, s talán korán elvesztett édesanyját találta meg a munkacsapat tagjaiban, s annak vezetőjében. — Miért nem mész a fiatalok közé Margitka? — kérdezték már tőle nem egyszer az idegenek. — Minek? — szólt ilyenkor vissza a kislány. — Ugyanolyan gondom van nekem, mint ezeknek a jó aszszonyoknak. Nekem is főzni kell otthon, takarítani, mosni, vasalni az apámra. Mem is, élhet így ez a lány! Férjhez kéne adni! Igenám, de kihez? Valami jóravaló fiúhoz! így határoztak az asszonyok közösen... s azóta vőlegénynek valót keresnek Margitkának. Arra is szívesen emlékeznek vissza az asszonyok, amikor a gazdaság pártalapszer- vezetének taggyűlésére, vendégként meghívták őket is — a Virág Erzsi munkacsapatot. Eleinte sokat latolgatták: — Ugyan mivégből látnának minket? Amikor azonban megkezdődött a gyűlés, és ők helyet foglaltak a virággal díszített asztal mellett, már tudták: a megbecsülés, a szeretet jele a meghívás. Ezen az estén beszélték meg, hogyan képzelik el csapatuk jövőjét. A vállalásukat teljesítik — biztosíték erre két dolgos karjuk, a szívük, amellyel oly melegen ragaszkodnak a közöshöz. A jövő azonban — s főként a téli hónapok — újabb feladatokra serkenti őket. Még mindig van írást nem ismerő asszony a csapatban. Azt megtanítják a betűvetésre — had ismerje meg ő is azt az örömet, amit egy könyv elolvasása nyújt az embernek. Ezenkívül valamennyien — kivétel nélkül — elvégzik a parasztakadémiát és az ezüst- kalászos gazdatanfolyamot. Egyikükben-másikukban újabb gondolatok fogamzanak mostanában: meg kellene próbálkozni a mezőgazdasági technikum elvégzésével. Nem könnyű dolog — de ha egyszer olyan sok embernek sikerül, miért lennének éppen ők a kivételek? A szövetkezet gondoskodott arról, hogy a gyerekek napközben óvodában, bölcsődében, napköziben legyenek. Este meg otthon vannak a férjek, majd segítenek ők is a gyerekek nevelésében, ellátásában. De most még a nyár elején vagyunk... s ott üldögéltünk az árokparton. Nagyokat nevettünk B. Varga Erzsiké rigmusain, melyeket a brigád tagjairól a napló számára írt... „Megismerni Zsófi nénit a hangos szaváról, ■ Száraz virággal körültűzött szalmakalapjáról. Hej! Zsófi néni olyan asz- szony, ha kinyitja száját, Csapatunk nem unatkozik egy jó félórán át...” Megénekelt ez a kislány mindenkit: a jól megtermett Ábri Mariskát... a verklis nyelvű Szabőnét... az örökké mosolygó Gedus nénit... Juliskát, a férfi szívek fájdító- ját. Messze zengett a kacagás... senki nem haragudott a tréfás szóért. Aztán szatyorba került a napló, kézbe a kapanyele, s már folytatták is a munkát. A zöld cukorrépa- földön úgy virítottak a piros, kék, sárga kendők, szalmakalapok, mint a legszebb mezei virágok. Varga Viktória Lesz bőven jövőre is füstölnivaló. Az időjárás a dohányra eddig még kedvezett. A jászberényi Kossuth Termelőszövetkezetben ez évben is jelentős területen termesztenek dohányt. Ipaes Pálné dohányos brigádjának tagjai nap mint nap a dohánypalánták között kapálnak. A derék asszonyok közül az elmúlt évben is többen — mint például Urban Ferenené, Fejes Jánosné — több mint 300 munkaegységet teljesítettek. A gyermekbénulás ellen Szergej Kurasov, szovjet egészségvédelmi miniszter sajtóértekezleten ismertette szovjet orvosoknak a gyermekbénulás leküzdésében elért eredményeit Kurasov emlékeztetett arra, hogy 1958-ban a Szovjetunióban megbetegedési arányszám 100 000 lakosra 10,56 volt. Akkor a gyermekbénulás leküzdésére három tudományos kutatóintézetet létesítették, megszervezték az oltóanyag gyártását. A Szovjetunióban eleinte a Salk-szérumot készítették és ezzel mintegy húsz millió felnőttet és gyermeket oltottak be. Később kiderült, hogy hatásosabb az amerikai Sabin módszerével elkészített oltóanyag. Azokból a törzsekből, amelyeket Sabin a szovjet tudósok rendelkezésére bocsátott, nyomban megkezdődött egy új élő vakcina tömeges előállítása. A szovjet tudósok azt indítványozták, hogy a hatóanyagot ne folyadék, hanem drazsé formájában állítsák elő, ami jelentősen megkönnyíti a lakosság immunizálását. Kurasov közölte, hogy a Szovjetunióban jelenleg közel 70 millió ember kap gyermekbénulás-ellenes hatóanyagot; A megbetegedési arányszám 100 000 lakosra vonatkoztatva 1,7-re csökkent A Szovjetunió a gyer- mekbénulás-eüenes hatóanyagot sok már országgal is megosztja, többek között a szocialista tábor országaival, ezenkívül Japánnal, Ceylonnal és több afrikai országgal. Jelenleg a Szovjetunióban mintegy 100 millió adag vakcinát készítenek, de a gyártást tovább lehet fokozni. (MTI) ...................... ■!■■■■ - »—■ Ve gyi úton tartósított élelmiszerek Amerikai vegyészeknek hűtés, különleges csomagolás, vagy más egyéb segédeszközök nélkül olyan eljárást sikerült alkalmazniuk, amely korlátlan időre tartósítja az élelmiszereket. Módszerüknek csupán egyetlen hátránya van: az élelmiszerek elszíneződnek: a hús kék, a hal zöld, a főzelék pedig sárga színű lesz. A hiteles mérce Az üzemi háztáji (fusizás) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tanácskozásáról Genf, (TASZSZ) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 46. közgyűlésének pénteki ülésén folytatódott a vita az igazgatói jelentésről. L. N. Szolovjov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára felszólalásában elmondotta, hogy a közgyűlés minden évben a legégetőbb problémák közé sorolja a foglalkoztatottság és a munkanélküliség kérdéseit, megállapítja, hogy a munkanélküliség számos tőkés országban krónikus jelenséggé vált és valóságos nemzeti csapás, ugyanakkor azonban e beismerésen túl semmi sem történik: Szolovjov megvitatás céljából határozati javaslatot terjesztett a közgyűlés elé a dolgozók 'érdekeinek védelméről az automatizálással kapcsolatban.: Felszólalása további részében hangsúlyozta, hogy. biztosítani kell a cj<^ dolgozók igazságos képviseletét a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adminisztratív tanácsában. (MTI) Uj BÄZ'S Az APOR szajoli bázistelepén dolgozik az Uj bázis szocialista brigád. A tegnap esti avatóünnepséget hosszú hónapok szorgalmas munkája készítette elő. A többségében fiatalokból álló brigád tavaly alakult. Célul tűzték, — többek között — hogy a túlórát és a kocsiálláspénzt tíz százalékkal Csökkentik a vállalati átlaghoz képest. ígéretüket valóra is váltották, pedig volt úgy, hogy a munkaterületükön álló húsz lefejtpcsonk- hoz negyven—ötven kocsi érkezett egyszerre: A munkával mégis gyorsan végeztek, — s: ezt természetesnek tartják. S azt is, hogy ha valaki megbetegszik közülük, mindig akad, aki elvégzi helyette a favágást, s az egyéb tennivalókat. A tanulás megbecsülésére vall az, hogy a brigád megkapálta egyik társuk háztáji kukoricáját, mikor az KISZ vezetőképző táborba ment. A brigádból többen járnak iskolába. sőt a brigadéros egyetemet végez levelező tagozaton. Amellett szakmai tanfolyamon vettek részt. Szeretik rendessé tenni környezetüket. Erre bizonyságul szolgál brigádnaplójuk egyik bejegyzése: „megépítettük a tárolóhelyek közötti utakat.” A brigád a tegnapi avatóünnep után szétválik. Jó kollektíva volt, mégsem sajnálja a szétválást senki, mert új emberek felvételével Két brigád alakul az' eddigi egy helyett. Az Uj bázis név tehát nagyon találó volt. Biztos kiindulópontot teremtett ahhoz, hogy a szocialista brigád- mozgalom életrekapjon a telepen, s egyre többen tegyék teljes mértékben magukévá a szocialista elveket, A mohácsi árvíz idején Bétán ütött tanyát a szolnoki vízügyiek csoportja. A falu szélső házait alig tömörített, épülőfélben lévő vasúti töltés zárta el az ártól. Erősítése kutya nehéz volt, mégsem keresett kibúvót senki. Pontosabban: a szolnokiak közül senki. A helybeliek között bizony akadt, akit a lapátot rázva kellett „megnyerni” arra, hogy kocsijával néhány szál pallót vigyen, ki a veszélyeztetett területre. Alig félórai munka volt az egész, mégis szaladt a tanácshoz, panasszal, hogy milyen sérelem érte. A katolikus pap gyakran kisétált a gátra. Valaki megszólította: tisztelendő úr, van itt még egy szabad lapát. De hiába agitálták, az sem állt kötélnek. Az egyik fárasztó nap után, mikor már jócskán a sötét estébe szaladt az idő, vacsorához fél liter bort venni átnéztünk a szomszédba. Fura, bizalmatlan emberek laktak azon a soron. Az adóvégrehajtót is fogadták volna olyan szívesen, mint bennünket. De bort adtak, minden további nélkül. Hiába, az üzlet, üzlet M ikor a gazda elcsoszogott az udvar végében lévő mohos kőfal alá rejtett pincébe, elkezdtek harangozni. A háziak akkora kereszteket vetettek magukra, hogy azok kőből faragott hasonmását egyikünk sem tudta volna odébb cipelni. Mi csak néztük őket s hallgattunk illendően. A háziasszony kutató, szúrós szemmel mustrált bennünket. Kifogástalan modell lett volna a vasorrú bába szobrához. Szusszanásnyi szünet után megkérdezte: maguk tán reformátusok, hogy a harangszóra nem vetnek keresztet? Mondtam, hogy katolikus voltarh — s ezt még akkor sem vonta kétségbe senki, mikor „őskeresztény” mivoltunkat rég porladó nagyapáinkig kellett bizonygatni, hogy kívül hagyjanak bennünket a gettó halált váró ajtaján. Egyszóval katolikus voltam, de már nem vagyok az, bálványnak tekintek minden istenséget. Valami ilyesmit mondtam, ha nem is ilyen szabatosan fogalmazva. Az asszony mindenesetre megértette. Ezt abból gondolom, hogy jóval drágábban adta nekünk a bort, mint azoknak a társainknak, akik aznap előttünk ott jártak, de nem bonyolódtak vallási ügyekbe. Mindez arról jut eszembe hogy valamelyik nap hallottam egy asszony sopánkodá- sát: „képzelje, zsidó lányt vett feleségül az egyik rokonom”. S ezt úgy mondta, mintha egy lányban a vallása volna a legfontosabb! A Népszabadságban meg azt olvastam, hogy az egyik vendéglőben nem szolgáltak ki egy cigányt, csupán azért, mert olaj barna a bőre, hiába volt vakító fehér inge. E gyszóval nálunk is vannak még ilyen emberek, ha — szerencsére — csak kis számban is. Ezeknek fontosabb az ember vallása, származása, bőrének árnyalata mint magatartása, képessége jószándéka, egyszóval egész emberi mivolta. Ezeknek mindegy, hogy a másik fáiként vélekedik a világ dolgairól, hogyan munkálkodik a közösség érdekében, ök csak azt veszik figyelembe, hogy a másik ember miben tér el tőlük. Az ilyen magatartással saját kicsinységüket árulják el, S maradiságukat is, mert ma már nem vallásuk, származásuk miatt becsüljük az embereket, hanem súlyosabb és hitelesebb mércével mérjük: a munkával, s a közösség érdekeit szolgáló nerües eszmék melletti kiállással. Simon Béla Komplex kombájnos brigádok Az állami gazdaságok földjein az idei gabonabetakarításban 1537 kombájn és 373 rendre aratógép vesz részt. Főleg a dombvidékek gabonatábláinak levágására 500 kévekötő-aratógépet is munkába állítanak, de ezekkel jelentős ' segítséget kívánnak adni- a termelőszövetkezetek számára is. A véglégesen kialakított és gondosan munkált nagy táblákon az idén általánosan bevezethetik azt a munkaszervezési módszert, amely több nagyüzemben már az elmúlt években is jól bevált. A rendre-aratógépeke! kombájnokat, szállítógépeket komplex brigádokba szervezik. Az egy-egy nagy táblába összevont kombájnoknál könnyebben gondoskodnak a megfelelő szakirányításról, üzemanyag- és alkatrész- ellátásról, zökkenőmentesen oldhatják meg a gabona elszállítását, a kombájnszérűk munkáját. (MTI)
