Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-15 / 138. szám

1962. június 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A KOMMUNISTA IFJÚSÁGÉRT Dr. Bartha Lászlóné pályaműve nyerte az első díjat Vaskos füzetek, összetűzött gépírásos lapok fekszenek a bizottság előtt az asztalon. Rövid vita és eldőlt egy szov­jetunióbeli utazás, meg há­rom díj sorsa. A gépírásos lapokon pedagógusok vallot­tak saját életükről, módsze­reikről, arról, hogyan nevelik a jövő társadalmának mun­kásait, mérnökeit, tudósait és művészeit. A zsűrinek, amely dr. Nagy János megyei könyvtár­vezetőből, Molnár Sándor pe­dagógusból, Páldi János, a megyei tanács művelődési osztály kiküldöttjéből és Mé­száros Ferencnéből, a megyei szakszervezeti bizottság kép­viselőjéből állt, nehéz dolga volt. Mindegyik műben ren­geteg munka. segíteni akarás feküdt. Az első díjat, egy szovjetunióbeli utazást, dr. Bartha Lászlóné, a Verseghy Gimnázium tanára érdemelte ki. Az eredeti kiírással ellen­tétben nem egy második és egy harmadik díjat adtak ki, hanem az erre szánt összeget megosztva, három második díjat. Ezeket Csanád Vilmos és Vajay József szolnoki pe­dagógusok, továbbá Szüle La­jos, a jászdózsai iskola neve­lője nyerték el. Ketten okle­velet kapnak. A beküldött pályaművek legfőbb értéke az, hogy nem elvont doktrínákat, hanem az élettel szoros kapcsolatot tar­tó egyszerű gyakorlati kérdé­seket tárgyalnak. Az első díjat nyert munka éppen ebből a gyakorlati, ne­velési problémákról ad na­gyon tanulságos, vonzó képet. Megismerünk egy osztályfő­nököt, aki sok szívvel, tapin­tattal, harcos materialista meggyőződéssel neveli közös. séggé a rábízott fiatalokat és úgy dolgozik, hogy pozitív választ adhasson a pályázat kérdésére: hogyan készítem elő az ifjú nemzedéket a kommunista életre? Pályamunkájából részletet közlünk. néhány Az új ember formálása a jövő formálását jelenti, a kommunizmus felépítését az új ember fogja megvalósíta­ni; Ha lemarad a nevelés, meglassúdik a kommunizmus fejlődésének folyamata — állapítja meg a pártkongresz- szus. Érezzük-e ennek a felelős­ségnek a súlyát? A régi utak immár járha­tatlanná váltak, új célok felé új utakat kell keresni. Rám- nehezediik annak a gondolat­nak a súlya, hogy az útkere­sés kátyúkkal, buktatókkal jár,, hogy tekervényes ös­vényt járunk ott, ahol meré­szen nekivágni a meredek­nek célravezetőbb volna, de felemel az a nagyszerű érzés hogy nekünk az átmeneti korszak pedagógusainak ada­tott ez a történelmileg köte­lező feladat, s a mi nyo­mainkon már biztos lábbal fognak járni az utódok. Felrejlő nyomok — ennyit akarok adni. Egyikbe, másik­ba pontosan beleillik majd az utánuk jövők cipője, többet talán el kell kerülni, mert zsákutcába visz. Makarenko nyomán — aki minden idők pedagógusainak eszményképe marad — első gondom a szocialista osztály- közösség megszervezésére irá­nyult. Tőle tanultam, meg hogy jól szervezett erős kö­zösségben megszépül az egyén élete, mert nyugalmat, biztonságot és védelmet érez. Lehetőségei nyílnak az érvé­nyesülésnek, a képességek és az erkölcsi tulajdonságok ki­bontakozásának. Az osztályközösség meg­szervezése családalapítás, ott­honteremtés volt negyvenhá­rom 14 éves fiatal fiú, leány számára. Vártam őket, ismer­kedtem. barátkoztam velük előre. Átolvastam az egyes iskolákból átküldött személyi lapokat, jellemzéseket. Már tudtam, milyen az osztály ta­nulmányi eredménye, szociá­lis összetétele. Szemügyre vettem leendő otthonunkat, a kijelölt tantermet is, előre elkéőzaltem. hogyan fogom irányítani díszítésének, ottho­nossá varázsolásának tervét, aminek elkészítése és végre­hajtása majd az osztálykö­zösség feladata lesz. Tisztázam magamban azt a hangnemet is, amely tanár tanítvány közötti érintkezés elve kell, hogy legyen, vala­hogyan úgy, ahogy Gorkij Éjjeli menedékhely című drá­májában Szatyin szájára ad­ja: tisztelni kell a gyerme­keket, hiszen nem tudjuk, hogy milyen, miért született, mi telik ki tőle. Jó és rossz tulajdonságok egyéni és cso­dálatos keveréke minden gyermek, a nevelés feladata az értékek maximális kibon­takoztatása. Hogy semmi el ne vesszen, számbavettem azokat az értékeket, amelyek a tanulók képességeinek, ed­digi eredményeinek jelzői voltak. Érdeklődési irányu­kat, kapcsolatukat a zenével, képző- és előadóművészetek­kel, sporttevékenységüket. Ennek az alapján történt az osztályközösség . megszervezé­se, a feladatok szétosztása és később a nevelői ráhatás szá­mára is igein fontos eszköz­nek bizonyultak. A szervező munkában nagy könnyebbséget okozott, hogy az osztály tanulói egyetlen kivétellel már tagjai voltak a KISZ-nek. Ez az egyetlen tanuló is az első tanítási hé­ten felvételét kérte. Ünnepé­lyes taggá avatása volt az el­ső KISZ gyűlésünk legjelen­tősebb napirendi pontja és az osztálykrónikának, amelyet a megbízott tanuló pontosan és hűségesen vezet — első jelentős bejegyzése. * — Második éve vezetem az osztályt, ismerem lényegében a tanulók gondolkodásmód­ját, családi körülményeiket. Legnagyobb részükre jellem­ző az új viszonyok magától- értetődően természetes, de belső átéltség nélküli elfoga­dása. Mu.nkás szülők gyer­meke éppoly természetesnek tartja azt, hogy vívni tanul és külföldi üdülésen vehet részt, mint az analfabéta nagymama által nevelt uno­ka. hogy zongorát kap és a zenei előkészítő második év­folyamát végzi. Nem hatottak rájuk tapasztalatokat, élmé­nyeket kiváltó ingerek, elsa­játítják a tanórákon a tudo­mányos világnézet alapjait, de a kommunista világnézet nem mindig kapcsolódik ösz- sze kommunista tettekkel. Oldalakon át képesek fejte­getni a materializmus igazsá­gát és élményanyaguk nem egyszer az otthon vallásos inger-szituációjából táplálko­zik. „Az egyén igazi szellemi gazdagsága — mutat rá Marx és Engels — teljes egészében a környezettől való tényleges viszonyainak gazdagságától függ”. Nem lehet a tudatban semmi, ami nem volt élmény. Az osztályfőnöki órák és a KISZ próbafoglalkozások er­kölcsi beszélgetéseinek elsu­hanó szaval csak könnyű nyomot hagynak a serdülő viaszpuha lelkében, ha nem társulnak tapasztalatokkal. Élményforrást kellett tehát keresni. A különleges zenei érdek­lődéssel rendelkező osztály­ban kamarakórus alakult. Kitűnő vezetőjük mellett ma­gas művészi teljesítményt értek el. Szokásossá vált, hogy ez a kis kórus munkás-gyer­mekek csoportos névadó ün­nepségét bölcsődalok előadá­sával tette a szülők számára emlékezetessé és közben olyan élményanyagot gyűj­tött. amely (az osztálykö­zösség előtt beszámoltak róla) — hatékonyabbnak bizonyult minden ateista propagandá­nál. Máskor házasságkötése­ket, társadalmi megmozdulá­sokat kisérő kultúrműsoro­kat tettek színesebbé ének­számukkal. Az osztályközös­ség pedig, amely kissé büszke is rájuk, sok olyan rendez­vényen vett részt, amely ne­velte szocialista tudatukat. * A humánus kapcsolatok, a kölcsönös megbecsülés prob­lémái gyakran vetődtek fel mind az osztályközösségben, mind a KISZ foglalkozáso­kon. A fiú és leánytanulók nem találták meg mindig az egymás számára megfelelő hangnemet. Elharapódzott a „hülye” szó használata. Ci­nizmusa miatt néhány tanu­ló kezdett elszigetelődni a közösségtől. A „hülye” szó vitája alkalmával, — emelyet egyesek nem hibának, csu­pán lényegtelen szokásnak tekintettek, — felmutattam a Pszichológiai Atlasz né­hány normálistól eltérő gyermekfényképét. Ilyen a barátod? Elfogadod, hogy ilyen vagy? A hatás nem ma­radt el. Az osztály hadjá­ratot indított a „hülye” és az ehhez hasonló sértő kifeje­zések ellen. Az egyik tanuló magyar dolgozatában később is visszatér az élmény emlé­ke, elmondja, hogy valahány­szor az ajkán volt a szó. meg­jelent előtte a kép és nem tudta többé kimondani. * A magatartást nem a tet­tek, hanem az okok határoz­zák meg, amelyek kiváltot­ták, a kommunista nevelés akkor tölti be feladatát, ha az osztály kisebb és a tár­sadalom nagyobb közösségé­ben olyan determináló körül­ményeket tud teremteni, ahol a rossznak, az erkölcstelen­nek a lehetősége sem áll fenn. A jövő társadalma azonban azokból az egyének­ből tevődik össze, akiket a jelen nevel; A jelen és a jö­vő, az egyén és a társadalom dialektikája legjobban a ne­velésben éleződik ki és oldó­dik fel. Panta rhei. (Minden elfolyik.) A mi életünk ered­ményeinek a cseppjeit is to­vább sodorja az idő a fejlő­dés végtelen folyama. Tájékoztató a pedagógusok nyári üdüléséről A nevelők nyári üdülteté­sének terveiről tájékoztatták az MTI munkatársát a Pe­dagógusok Szakszervezeté­ben. Elmondották, hogy SZOT „rendszerű” üdülésben ebben az esztendőben csak­nem 8000 pedagógus része­sül, s a nyári szünidő egy részét több mint 3000 okta­tásügyi dolgozó töltheti kül­földön. A megyei bizottságok szer­vezésében a nevelők Har­kányban, Pécsett, Siófokon, Tapolcán, Keszthelyen, Ba- latonfüreden, Sopronban, Hajdúszoboszlón, Balatonbog- láron, Balatonalmádiban, Bükkszéken, Mátrafüreden, Berekfürdőn, Cserkeszőlőn, Hévízen, Sárospatakon, Ba- latonfenyvesen és Egerben üdülhetnek. Családos üdül­tetésre nyújt lehetőséget a IC szakszervezet az Eötvös-alap balatonföldvári üdülőjében, továbbá Mátraszentlászlón, Mátraszentimrén, Miskolcon. Turistaüdültetés lesz Bala- tonfüreden, Budapesten és Mátraszentlászlón. A peda­gógusok gyermekei számára az idei esztendőben mintegy 1200 helyet biztosított a szak- szervezet Balatonszemesen, Fonyódon, Pécsett és Buda­pesten. A gyerekeket válto­zatos program, kitűnő ellá­tás várja mindenütt, s pe­dagógusok felügyelnek rájuk. A baráti államokkal fenn­álló kulturális egyezmények alapján Bulgáriába és Len­gyelországba mennek csere- tanulmányútra magyar ne­velők, illetve az említett or­szágokból érkeznek hozzánk pedagógusok. Ellátogatnak hazánkba francia és olasz nevelők is. (MTI) LEVELEZŐINK — kultúráról Idősebb Koncsár Antal Jászárokszállásról, a Széche­nyi általános iskola nyolca­dikosainak ballagásáról írt. A levél elmondja, hogy 58 gyerek Szabó Aranka gim­náziumi tanuló tangóharmóni- ka kíséretével végig ballagott az iskolán, búcsút vett az osztályoktól. A tanulók ne­vében ifjabb Legény Imre búcsúzott az iskolától, a ta­nároktól, a tanulóktól és Feri bácsitól, a jó. öreg pe­dellustól. • „Jól sikerült kabaré estet rendezett vasárnap este Jász- boldogházán a helyi, nőtanács — írja Velkei Árpád. — A Nevessünk című műsor jó szórakozást nyújtott a közön­ségnek, Sokat tapsoltak Fó­Évente húsz—harminc millió ember életét lehetne megmenteni Az Egészségügyi Világszer­vezet lapjában, az „Unesco- Courieri'-ban megjelent cikk szerint évente 20—30 millió ember életét lehetne meg­menteni, ha a világon min­denütt olyan egészségügyi állapotok uralkodnának, mint a fejlett országokban. A cikk írója, Jean Manevy megálla­pítja, hogy Mexikóban pél­dául 45 év az átlagos élet­kor; évenként 24 000 mexikói hal meg 30 éves kora előtt maláriában. zer Árpádnak, aki szelleme­sen konferált. Egy két gyen­ge szám mellett általában színvonalas teljesítményeket láthattunk. Különösen Matók Imre és felesége aratott si­kert. Az énekesek közül Plichta Viola kapott sok tapsot”. Dr. Varga Lajos egy tisza­földvári hangversenyről ad hirt. A gimnázium zenekara több hónapos alapos előké­szítés után. június 9-én mu­tatkozott be a művelődési otthonban; A két órás hang­verseny első részében klasz- szikus műveket, a második részben a könnyűzene mara­dandó értékeiből mutattak be egy csokorravalóL- A nagy sikerben oroszlánrésze volt G. Papp Imre tanár-karnagy­nak és a vendégszereplőknek. A hangverseny sikeréhez hozzájárult a tanári kar szor­gos előkészítő munkája és közreműködése; A hangver­seny bebizonyította, hogy reális alapja van a megvaló­sítandó tiszaföldvári ének és zeneiskolának, amihez az lenne a legfontosabb, hogy a tiszaföldvári zene és ének­szakemberek közösen olda­nák meg ezt a nem kis fel­adatot. /» Boldog emberré nevel gyermekeket... ötven évvel ezelőtt a dús- Valamelyest kapiskál abból, gazdag földbirtokos család— hogy volt asszonyi pletyka és a Beniczkyek — két ifjú tag- anyagi nehézség, s hogy va­ja nászútra indult Ameiriká- lamennyinek a gyermekek ba. Hajójuk, a Titanic jég- adták meg az árát. A mai ..Mi j§ ^ I Színes betonból készítik a fiúk a fürdőmedencét hegynek ütközött, elsüllyedt. A két fiatalt örökre elnyelte a hullámsír; az öreg Be- niczky pedig emlékükre fiú­árvaházát alapított a tisza­földvári határban. Első ne­veltjeinek egyike, Nagy Gyu­la, ma is ott él — szakács. A csodás ősparkban emelke­dő faiak között kerek tíz éve az Állami Gyógypedagógiai Fiú Foglalkoztató Intézet mű­ködik. A látogató még most sem érti, miért váltogatták egy­mást évtizeden keresztül ne­velők, igazgatók, miért oko­zott annyi gondot az intéz­mény a megyei és a minisz­tériumi szintű vezetésnek. képet látva, nem könnyű a korábban történteknek hitelt adni; jóllehet, a kétkedésre semmi ok ... Kapával, kannával felsze­relt fiúk hajladoznak a ker­tészetben, uborkát palántái­nak. Kőhajításnyira, a szőlő­ben sem tétlenkedik senki, így messziről is megismerni Chiovinl Antalt, kit profesz- szornak, s főagronómusnaK egyaránt nevezhetnénk. A vi­rág- és öntözéses konyhaker­tészet, a szőlő- és gyümölcs- termesztés szép mesterségére oktatja legénykéit. A kőművességet tanulókat Sárai János, a holnap aszta­losait Békési Antal tanítja, Háromszoros sztahanovista a lakatosműhely főnöke, az öcsödi ktsz-ből Homokra pártolt Piti Béla. Ö a más­fél éve itt dolgozó direktor, Révay György „szerzemé­nye”. (Embert emberre eny- nyire büszkének lenni rég láttunk...) A cipészműhelyben Balázsi Gábor mester több oktató­nál: nevelő a szó legszebb értelmében, sőt újító is a ja­vából. A Balázsi-féle lábbelik bőrből, gumitalppal készül­nek, s maholnap elfeledtetik a még kényszerűségből hor­dott fa-talpú szandált. Né­hány hét múltán kiselejtítés- re kerülnek a gurtnik is, melyeik egyelőre — jobb hí­ján — nadrágszíjul szolgál­nak. A cipészműhelyben ismer­kedünk meg a harmadik ..nagygyal”, a fiatal Nagy Gyulával. E szép szál, szelíd szavú férfi kétezerforintos kultúrosi állást hagyott Mart fűn, hogy a fokozott szerete- tet igénylő fiúk nevelője le­gyen — havi ezerkétszáz fo­rintért. Története mögött nem lappang semmi kulisszatitok A szíve hozta az intézetbe, az marasztotta itt. Szív dolgában — úgy lát­szik — a martfűiek különö­sen jól állnak. Ez évben má­sodik esztendeje hívták s vendégelték meg a homokia kát. Két fiút egy-egy szocia­lista KISZ-brigádba vettek fel, ott nevelik őket tovább az életre. A harmadikat mos tanában invitálják a gyárié lepre kertésznek. Más üzemből is érkezett se • gítség Homokra. A Vörös Csillag Traktorgyár, a Villa­mosgép- és Kábelgyár fúró-, maró-, esztergagépet, több láda, még igen jó állapotú szerszámot ajándékozott. Ghi- czy György helyettes igazga­tó, egy győri gyár munkásai­nak készségét dicséri: az or­szágban egyedül ők vállal­koztak arra, hogy kék, sárga, piros — nem-mintás — linó­leumot készítsenek a négy­személyes ebédlőasztal ~k be- borítására. A közelmúlt iksz- lábú asztaléit, kényelmetlen lócáit már elfelejtették a nö­vendékek. El a fából farig­csált kanalakat is, melyek helyett immár kultúráltan: késsel-villával étkeznek. Két év alatt egymillió fo­rintot áldoz államunk az in­tézet korszerűsítésére; ebből ez évben készült el a strand, lesz kényelmesebb a háló. Majdnem kétszázezer forint értékű munkát a fiúk vé­geznek el! Tavaly kétmillió kétszázezer volt, most már egymillió forinttal több az évi fenntartási összeg — százharmincöt növendék el­látására, nevelésére. Az intézmény nevében sze­replő „gyógypedagógiai” szó sokak fülében kellemetlen csengésű... Ne kerülgessük a forró kását; adjuk át e kér­désben a szót Révay György igazgatónak. — Otthonunk neveltjei kö­zül hárman rövidesen úgy­nevezett ápoló-intézetben nyernek - elhelyezést, — mondja Révay elvtárs. — A többiek kivétel, nélkül mun­kás, hasznos, boldog tagjai lehetnek társadalmunknak. Egy hányaduk ma még ered­ményesen nem gyógyítható fogyatékosságú: túlságosan nagyothalló, vagy erősen rö­vidlátó. Másokat értelmi adottságaik foka miatt nem szellemi, hanem fizikai mun­kára nevelünk; A leendő élethivatás megválasztásánál figyelembe vesszük fiaink érdeklődési körét, képessé­geit. Elért eredményeik alap­ján bizonyítványt állítunk ki számukra; s hogy ez a bizo­nyítvány mennyit érő, arra — gondolom —, az említett martfűi pédák elegendők. — b. 7. — Pontosan, szépen dolgoznak az asztalosműhely tanulói (Csatos Sándor felügyelő felvételei.'

Next

/
Thumbnails
Contents