Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-13 / 136. szám

1962. június 13. S/OLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jelentős export-import üzletkötések A Budapesti Ipari Vásáron élénk kereskedelmi tevé­kenységet fejtett ki a mű­szerek exportjával-importjá- va] foglalkozó Metrimpex Vállalat. A tárgyalások a vásár után is folytatódtak és az elmúlt héten zárultak le. Az üzleti eredmények össze­sítése után az MTI munka­társa a Metrimpex vezetőitől a következő információt kap­ta: — Az idei Budapesti Ipari Vásár vállalatunk számára kedvező üzleti eredmények­kel zárult. Mind az export — mind az importkötések az idén az előző évekének a többszörösét is meghaladták. A baráti országok vállalatai­tól a vásár alkalmával tíz­millió devizaforint értékű műszert rendeltünk és a be­mutatott mintapéldányok kö­zül J is számosat megvásárol­tunk.' A tőkés országok kiállítói közül negyven cégtől csak­nem négymillió devizaforint értékű műszert vettünk meg a kiállítási anyagból. Ezekből több mint egymillió deviza­forint értékű orvosi műszer kerül egészségügyi intézmé­nyeinkbe. A Metrimpex a vásáron nemcsak mint vásárló, ha­nem mint eladó is jelentke­zett. Az exportkötések meg­haladják a 230 millió deviza­forintot. Vállalatunk írta alá a vásár egyik legnagyobb összegű export-üzletkötését is, amelyben a szovjet Med- export 16,3 millió rubel ér­tékű, magyar gyártmányú orvosi műszert vásárolt; A moszkvai partnervállalat töb­bek között elektromedikai készülékeiket, kvarclámpákat, fogászati autóbuszokat, mű­tőlámpákat és thermosztáto- kat rendelt, részben jövő évi, részben 1964/65. évi szállí­tásra. Ez az üzlet számunkra azért is jelentős, mert e nagy megrendelés teljesítésére időben fel tudnak készülni gyáraink. (MTI) /'-Uttörőváros épül ^ Mezőtúron t­OPERAEST SZOLNOKON A Ságvári Endre Művelő­dési Házban hétfőn este a Bartók Béla Zeneiskola ének­tanszakos növendékei mutat­koztak be. Igen sok érdeklő­dő jelent meg a színházte­remben, ahol Mezriczky La­jos lendületes zongorakísére­tével egymásután léptek színre és arattak tapsot a nö­vendékek. Cs. Kazatsay Irén művésztanár boldogan hall­gatta a sokszor percekig visszhangzó tapsot, amely növendékei színvonalas sze­replését köszöntötte. Mozart, Puccini, Saint- Saens, Verdi, Gounod és Bi­zet örökszép melódiái gyö­nyörködtették a megjelente­ket. Széplaki Katalin kiérlelt csengő szopránja az est leg­kellemesebb emlékei közé tartozik. Különösen Gounod Fausztjának ékszeráriájában nyújtott kiemelkedőt. Varga Viktória drámai hangvételű altja, Széki Sándor bariton­ja igen jó színvonalat képvi­sel. A fiatalok közül Hargi- tay Judit, Szabó Jolán és Gá- jer Lajos biztató Ígéretek. A hangverseny után taná­rok és hallgatók baráti han­gulatban búcsúztak a zeneis­kolában is lezárult iskolaév­től. Szombaton építőipari szak­emberekből, társadalmi és közigazgatási szervek képvi­selőiből álló bizottság vitatta meg: milyen módon létesít­hetnének úttörővárost Mező­túron. Hely — mégpedig erre igen alkalmas hely — régóta kínálkozik. Időszerű volt a városi KISZ-bizottság, a ta­nács és az úttörőelnökség építési javaslata, mely most már elfogadásra, sőt patro- nálásra talált. Az úttörőváros a tervek szerint Mezőtúr központjától alig öt kilométerre, a zsilip­nél épül majd fel. Fás, lige­tes része ez a vidéknek, amit a Körösbe torkoló Berettyó- csatorna két ága fog közre. A szigetre két főépület kerül, amelyeket szertár, konyha, raktárhelyiség és egyéb épü­let egészít ki. Megváltozik a sziget képe: a Gyulai Vízügyi Igzgatóság fürdőmedence építésének földmunkálatait vállalta. A bizottság műszaki tagjai az épületek tervét készíti el, a téglagyár anyaggal és szak­emberekkel támogatja az épít­kezést, a honvédség szállítást és a díszkapu elkészítését ígérte. Az Asztalos KTSZ if­júbrigádot szervez és hulla­dékanyagból kisebb bútoro­kat készít. Az Építőipari KTSZ hasonló vállalást tett. míg a TITÁSZ túri kiren­deltsége felajánlotta — mi­után hálózat arra nem vezet —, hogy agregátból biztosít­Tudományos tanácskozás kezdődőt x Budapesten Kedden reggel a Magyar Tudományos Akadémián 120 magyar és 50 külföldi — szovjet, lengyel, csehszlovák, román, német, angol, ameri­kai és francia — szakember jelenlétében megkezdődött a második mikrohullámú ösz- szeköttetések kollokviuma. A kollokviumot dr. Bognár Géza, a Magyar Tudományos Aikadémia Kossuth-díjas fő­titkárhelyettese nyitotta meg. Ezután megkezdődtek a szak­előadások. MTI) A Kumb Méla ünnep Indiában A hinduk legnagyobb ünnepe 644 év óta a Kumb Méla. Ekkor százezrek részvételével a „szent” Ganges folyó menti Hardwar városánál zarándoklatot tartanak, hogy a „szent” vízben fürödjenek. A hagyomány szerint ez a város »az átszellemülés” és az iirök élet befogadásának megszentelt helye. A zarándokoknak egy szöges pallón fekvő fakirt kell megkerülniük, mielőtt a folyóhoz érnének. A SZÖGES PALLÓN FEKVŐ FAKIR c Egymást ölelve a megbékítő halálban is... Régészeti ásatás Rákóczifalván ( A gimnázium büszkesége Lantos Éva ma nem tar­tózkodott Szolnokom. Egy kis abonyl házban tanítgatta, készítette élő érettségire osz­tálytársnőjét, Sz. E.-t, aki — mi tagadás — gyengén áll egyes tantárgyakból. A kapu előtt éles fékcsikordulással egy Warszawa állott meg. A lányok kíváncsian tekintet­tek ki az ablakon. A kocsiból dr. Nagy János, a szolnoki leánygimnázium orosz tanára szállott ki. Vajon mit akar­hat? — néztek össze megle­pődve a lányok. — Valami baj van? Dr. Nagy örömtől ragyogó arca azonban megcáfolta ezt az elképzelést. Nem árulta el, mit akar, mi történt, csak azt mondta, hogy örömteli esemény hírét hozta. Ezzel máris beültette Lantos Évát az autóba, amely rövid idő múlva megállött Szolnokon a leánygimnázium öreg épü­lete előtt. Éva elfogódva lépett be az Irodába, ott leültették, és egy pohárka konyakot nyomtak a kezébe. Csak ezután közöl­te vele Cseh Andrásné igaz­gató az örömhírt: az orszá­gos középiskolai tanulmányi versenyen a humán és reál osztályok csoportjában az orosznyelvi pályázat első dí­ját. nyerte meg, megelőzve ezzel többszáz. jórészt buda­pesti diákot Éva piruló arcát kezébe te­meti, szeme csillog, de a ta­nároké is. 13 éve folyik orosz nyelvtanítás a megyében, de ez az első eset, hogy díjat, ráadásul első díjat nyerjen valaki. A tanárok versenyt dicsé­rik a kedves szerény kis­lányt, aki mögött már nagy versenyzői múlt áll. Leg­utóbb eey »Olvassunk a szünidőben” című versenyen első dijat nyert, húsznapos szovjet utazást Augusztus elején lesz az indulás: Moszkva—Szocsi—Kiev. Ez a díj pedig, amelyet most nyert el szorgos munkájával, a 2000 Ft pénzjutalmon kívül azzal az előnnyel jár, hogy orosz szakból felvételi vizs­ga nélkül veszik fel az egye­temre. Orosz—magyarszakos ta­nárnak készül Éva és ha si­kerül, ő lesz a harmadik pe­dagógus a családban két bátyja után. A negyedik test­vér. Lantos Éva húga, má­sodik gimnazista, szintén pe­dagógus akar lenni. Gyászruhában ül a fotel­ben. Télen halt meg édes­anyja, aki egyedül nevelte őt. Iskoláit testvérei segítségé­vel fejezte be, de egyetemre csak akkor mehet, ha társa­dalmi ösztöndíjat kap. Re­méljük, ebben az esetben az illetékesek habozás nélkül azonnal intézkednék majd, hogy a kiváló tehetségű fia­tal leány pályája ne szen­vedjen törést. Amikor az I/a osztályban tegnap reggel dr. Nagy Jón'Dg elmondotta a hírt, az elsősök lelkes tapsban törtek ki s az­nap úgy ment az összefogila- ló, mint még soha, hiszen Lantos Éva, mint a gimná­zium KISZ-titkára jól is­merte az elsősöket is, sokat segített nekik. Egyszóval, őszintén örül az egész iskola. Méltó helyre jutott a szép díj és ha kí­vánni lehet valamit, hát azt kívánjuk, hogy a továbbiak­ban is maradjon meg olyan kedves, szerény kislánynak, jellemes, egyenes embernek Éva, mint amilyen eddig volt. bt. — lálók ügyetlen kíváncsisága. A bronzkorszak végéről szár­mazó emlékek voltak ezek, egy óriási kiterjedésű temető leletei, körülbelül 3000 éves régiségek. Tudományos je­lentőségük egészen kiemelke­dő: alapot adhatnak arra, hogy az Alföld őskorának e távoli, még egészen felderí­tetlen korszakáról részletes, tiszta képet kapjunk. Az újból megindult ho­mokkitermelés hírére a szol­noki múzeum megindította az ásatást, a rendszeres kuta­tást. A feladat: a bánya elől, a bányával versenyt- futva megmenteni a régisé­geket Három hét 108 sír Az első három héten 108 sírt sikerült napfényre hoz­ni. Az eredmény minden vá­rakozást felülmúlt. Kiderült, hogy nem is egy, hanem ösz- szesen négy különböző korú temető sírjait rejti a Kastély­domb. Legkorábban a bronz­kor elején, ezelőtt 3800 évvel temetkeztek ide. A második rétegben találtuk meg a ke­resett későbronzkori temetőt, a hatalmas, díszes edények­ben elföldelt, apróra égett emberi csontokat. Kétezer évvel későbbről, a magyar honfoglalás körüli időkből származik a következő teme­tő. Hátukon fekvő, kinyúj­tott csontvázak, mellettük néhány bronzékszer, apró szerszám, amelyet az egykori hit szerint a halottak a túl- világi útra magukkal vittek. A magyar honfoglalás idejé­ből, de — érdekes — nem magyarok. A negyedik temetőben már magyarok fekszenek. ^ Elő­deink a honfoglalás utáni el­ső évszázadokból. Érdeklődők reggeltől estig Tudományos kutatás — és egyúttal egyetlen nagy isme retterjesztő előadás. Az ása­tási gödrök partja szakadásig tele van látogatókkal. Reggel héttől este hatig itt forgo­lódik a falu apraja-nagyja Mindenki látni akarja az ősöket, tudni szeretné, mi­lyenek voltak, hogy éltek a bronzkori emberek. Iskolás­gyerekek csoportosan, néha egyszerre száznál is többen, szolnoki turisták, munkás- akadémiák hallgatói külön autóbuszokon, mások kerék­páron, motoron jönnek. De félek is néha: ebből még bajom lesz. Hiszen ezek a rákóczifalvi asszonyok nyil­ván nem főznek ma, hanem reggeltől estig itt vannak. Pillanatképek Sudártermetű fiatal lány álldogál a munkaközvetítő hivatal előtt. Egész lányéból az ifjúság vonzó derűje árad. Középkorú asszonnyal beszélget. — Tudja, elhelyezne engem egy is­merősöm. Űzemrészvezető, jó helyet biz­tosítana számomra, de úgy vagyok, vele, minek legyek a lekötelezettje? Tudom, aztán folyton a nyakamra járna... Az asszony kissé szűkülő szemmel nézi, mintha azt gondolná: „de bolond vagy”, majd valahová a. távolba réved tekintete. Ki tudja, mire gondol. Kisvár­tatva megszólal: — Igazad van, másként is megtalá­lod számításodat. Az öreg eres kezét az asztalra fek­teti. Lánya nézi a tenyér ráncaiba ivó­dott olajat, s mentegetődzik a vendég előtt: — Hiába kérem édesapámat, hogy ne dolgozzon állandóan. Mindig talál magának valami munkát az udvaron, pedig már hetvenhat éves. Azért ilyen durva a keze. Apja ránéz, csende:, elnéző rrvosöly- lyal, s csak annyit mond: —> Akkor lesz nagy baj, fiam, ha az apád keze túlságosan finom lesz, mert akkor már járni sem tud ... Azt mondja Pinkóczi Feri, a Tisza- menti Vegyiművek ólmozója: — Szeretném megszerezni a gépko­csivezetői jogosítványt, de nem akarnak elengedni vezetési gyakorlatra. Ledol­goznám pedig műszak után azt az időt, hiszen mindig van munlca, sokszor túl­órázni is kell, — Szakmát akarsz változtatni? — Ugyan. Megkeresem én itt hét óra alatt azt, amit egy sofőr tizenkettő alatt se. De sose lehet *udni, az ólmo- zás veszélyes mesterség. Egink társun­kat pihenésre, egészségesebb munka­körbe utalta az orvos. A mezőgazdaság­ban, jó levegőn dolgozott, mégis vissza­jött. Nem olyan könnyű tíz év után megválni eav üzemtől. (S. B.J Napi 8—10 sírral haladunk. Valószínűleg még hetekig. Szeretnénk minél többet mú­zeumba juttatni a bronzkor és a honfoglaláskor itteni gaz­dag hagyatékából. És még minél több embernek elma­gyarázni, ami ezekben a gödrökben látható. A 38. sír titka A honfoglaláskori sírok kö­zül az, amelyik a jegyzetek­ben a 38. számot kapta, ket­tős sír volt. Harminc év ke­rüli férfi és huszonöt év kö­rüli nő feküdt benne egymás mellett, egy koporsóban. Ar­cuk összeér, fogják egymás kezét. Hasuk már rég elol­vadt, ruhájuk feloldódott o. sírt kitöltő földben. Csak né­hány egyszerű ékszer a "hő testén, fonóorsójának cserép­gombja, a f'rfi ruházatából egy vascsat, a csontok marad­tak, amelyek két embert je­lentenek és egy történetet, amelyet már nem tudunk megfejteni. Szerették egy­mást. Róluk nem kell beszél­ni a körben állóknak, ezt mindenki megérti. ___ De hiszen mások fektették őket a sírba, nem ők maguk feküdtek így ide! Nem. De az életük olyan volt, hogy így kellett őket sírba tenni. Ró­meó és Júlia. És ahogy letisz­títjuk a testükről a homokot, megelevenedik előttünk az ezer év előtti szertartás... Né­mán álljuk körül a sírt. Szerettem volna a 38. sirt egészben kiemelni, egyetlen nagy ládában a múzeumba hozni. De a homok folyik, pe­reg. A feladat technikailag szinte mcgoldahatatlanna k látszott. Akkor viszont fel kell szedni a leleteket és csontokat, és mint a többi sír­nál is szoktuk, egyenként kell elcsomagolni őket. Hiszen ezek a csontok fontos tudo­mányos vizsgálatok anyagát jelentik. De ehhez nincs erőm. Nem lehetne visszate­metni a sírt, és csendesen itt­felejteni, vállalva a régész­kollégák elmarasztaló ítéle­tét, dorgálását? Nem lehet. A bánya néhány nap múlva el­érné a sírt és a markológép durván szétzúzná a halállal mit sem törődő szerelemnek ezt a csodálatos, ezeréves em­lékművét. Felszedtük darabonként, s zacskókba csomagoltuk a csontokat. Csak a sírról ké­szült néhány fénykép őrzi to­vább e régen volt szerelem emlékét. Csalos Zsolt Magas homokhát húzódik Rákóczifalva község nyugati szélén. Rajta állott valamikor a Rákóczi-kastély, innen a neve is: Kastélydomb. A kas­télyra már az öregek sem emlékeznek, csak hírét hal­lották. Még a múlt század­ban elbontották, téglájából templom, községháza, iskola lett. De megfogyatkozott a domb is. Ahol a 65 éves Barhács Miska bácsi gyerek­korában szánkózott és a partifecskék fészkei körül rosszalkodott, most mély kráter tátong. Míg a mai falu felépült, elvándorolt a Kastélydomb napyrészének homokja a házak falába. Mostanában került sor a maradékra. Gépek álltak a part mellé és teherautók so­rakoztak a gépek mellé, — csak néhány hét kell a Kas­télydomb halálos ítéletének végrehajtásához. Ezúttal mégis közbejött valami, ami bonyolítja a dolgot. Már 80 éve, — amikor először vágott a szerszám a Kastélydomb homokjába, — kerültek elő innen formás, mintás cserépedények, fur­csa alakú bronzékszerek, em­beri csontok. Közülük né­hány szép darab kalandos utakon múzeumba jutott, nagyrészüket azonban össze­törve, elpusztította a megto­lja az áramot a táborozások idején. Mindezekhez csatlakozik még a szülők „Egy tégla” mozgalma — a szülői munka- közösségek kezdeményezésé­re —, melynek során anyagi támogatást nyújtanak. Az építkezés és terepren­dezés együtt több mint száz­ezer forintba kerül. Fehér István tudósító

Next

/
Thumbnails
Contents