Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

1962. június 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a r Mi változott, a szavak Több mint 200 holdon kertészkednek éz évben is a jászfényszarui Lehel Kürtje Tsz gazdái. Legnagyobb részén paradicsomot, paprikát, uborkát termesztenek. E napok­ban ültették ki a palántákat Penczner József Ézsiás János és Sándor Lászlóné munka­csapatának tagjai. Levonult az ár 6 Mit csinálnak a kőtelki Ezüstkalász Tsz gazdái? A goitói üzemegység kerek 900 holdját öntötte el a Ti­sza idén tavasszal. Pedig mi­lyen erőfeszítéssel védte a gátat a szövetkezet egész tag­sága .. i Bozsó Sándor elnök és Rhédey György főagronó- mus vezetésével ötszáz em­ber dolgozott ásóval-kapával négy nap, három éjjel — mégis ;.. Gátat tört az ár és szántókat, vetéseket tüntetve, két nap alatt elborította a gazdaság egyharmadát. Azóta eltelt másfél hónap. A víz jórészt visszahúzódott. Felmérték a veszteséget: ösz- szesen közel 4 millió forint. Azt mondják, megtérül. Egy­részt fizet a biztosító, a töb­bit meg valószínű behozza az újra vetés. De az árvíz nemcsak veté­seket vitt el, hanem legelőt, lucmát, vörösherét is. Ezért nagymértékben csökkenteni kell az állatlétszámot. A ser­téseknek harmada kerül el­adásra, háromezer baromfi­ból csak a párszázas törzs- állomány maradhat meg, mert nem tudják biztosítani a _ takarmányt. A juhállo­mányt pedig egészen mini­..................................................mii A VASÚTI SZÁLLÍTÁSSAL FOGLALKOZÓ NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLETET TARTOTTAK A SZOCIALISTA ORSZÁGOK Szófia, (TASZSZ) Szófiában szerdán befejez­te munkáját a szocialista or­szágok vasúti együttműkö­dési szervezete 6. bizottsá­gának értekezlete. A résztvevők a teher- és más szállító vagontípusok egységesítését és ezzel ösz- szefüggő kérdéseket vitattak meg. (MTI) A takaros, rendben tartott parasztház, a tiszta udvar azt a szólás-mondást juttatja eszembe: nézd meg a ház­táját, megismered a gazdá­ját. Sarkadi Lukács portája mindjárt elárulja, hogy a gazda, no meg a ház asszo­nya is pedáns, rendszerető. Ezt a jótulajdonságát s a vele párosuló munkaszerete­tét, szorgalmat a közösben is megőrizte Lukács bácsi, a törökszentmiklósi Rákóczi Tsz elnökhelyettese. Ezt a tisztet 1959 óta viseli. Akkor lépett be a tsz-be, nyolc holddal szaporítva a közös területet. Gazdatársai őt is beválasz­tották a vezetőségbe. Az irán­ta tanúsított bizalommal el­ismerték: egyéni gazdaként a legjobbak közé számított. Nem sok gyakorlata volt még a nagy gazdaság irá­nyításában, amikor az akkori tsz-elnök egyéves iskolára ment, mégis a helyére állt. Élettapasztalata, emberisme­rete átsegítette a zökkenő­kön. Sőt úgy gazdálkodtak, hogv év végén 36,70 forintot ért náluk egy munkaegység. Lukács bácsi keveset be­szél magáról. Eléggé szűk­szavú, Gazdatársai viszont nem hallgatják el, mivel ér­demli ki elismerésüket. Egyi­málisra csökkentik — az is lehet, hogy egyet sem hagy­nak — mivel iszap borítja az egész legelőt. Ezeket nem számították a tényleges károkhoz, pedig azok. Olyan veszteségek, me­lyek akkor sem térülnek meg, ha újra telepítik a lucernát. Talán a tsz évvégi zár­számadásán is meglátszik majd... Persze, ez még egy­általán nem biztos. A tagsá­gon múlik. És ők határozot­tam állítják: a munkaegység értéke egy fillérrel sem csök­kenhet, a 30 forint meglesz — úgy dolgoznak. Bizonyítja ezt helytállásuk is az árté­ren. A víz — kivéve a mély­fekvésű helyeket — már le­vonult a goitói üzemegység területéről. Nehezen várták a tagok, hogy itt is megkezd­jék a tavaszi munkát. Egy héttel ezelőtt végre felszik­kadt a talaj, dolgozhatnak már a gépek. Az eke előtt szervestrágyát szórnak ki. A szántás 30—35 cm mélyemért félnek, hogy a felső horda­lékréteg esetleg nem termo. A felszántott területre vegyes műtrágyát szór ki az RS—09- es, holdanként 200 kilogram­mot. Géppel, lófogattal meg­kezdték a vetést is. Eddig földbe került 70 holdon a napraforgó és 100 holdon a zöldborsó vetőmag. Kb. hat­van ember dolgozik az árté­ren. Most kezdik az uborka vetését — palántanevelésre már nincs idő. Közben má­sok hagymát duggatnak, ké­sei káposztát palántáznak. Sajnos, a legmélyebb rész — lehet 150 hold, közvetle­nül a Tisza mellett- — olyan sáros, iszapos, hogy meg sem tudják közelíteni. Pedig sze­retnének ide rövid tenyész­idejű kukoricát vetni. A tagság legsürgősebb munkái mellett a gátépítés sem marad el. Mert tönkre­tette a víz — ez is kimaradt a kárlajstromból — 7 km hosszúságban a nyári gátat. S az előrelátó kőtelki gazdák szerint nem árt egy kicsit megerősíteni még a zöldár előtt. F. M. „Jegyzőkönyv, mely ké­szült 1962. március 15-én a Szolnoki Járműjavító Üzemi Vállalat V-ös pártalapszer­vezetének taggyűlésén”. Ennyi a szokásos, hivata­los bevezető, a szokványos szöveg. Aztán a papírra ve­tett sorok megörökítik: ho­gyan törődnek saját üzemük­kel, saját műhelyükkel a párttagok. PALL AI ISTVÁN: „Az esztergarészlegen ke­vés a kisegítő munkás, nem tudjuk rendesen takarítani az üzemrészt, az összegyűlt forgács zavarja a közleke­dést, s balesetveszélyes”. Pallai István mcst kitárja a karját, s mélyet lélegezve tekint szét a tágas, tiszta, neonfényes műhelyben: Nem­csak mi, az üzem vezetői is látták, hogy a régi műhely­ben már lehetetlen dolgozni. Ez volt a legjobb megoldás. Nem újat, de nagyon szép műhelyt kaptunk. S közben meg is feledkeztünk arról, hogy néhány hónappal ez­előtt még kisegítőket kér­tünk. Takarítunk magunk. — Mi több, a megmunkáló üzemrész drága gépeire szög­letes kis cédulák kerültek: „Én, Gyenge Imre, a ........... sz. gépet szocialista megőr­zésre átvettem” — szövegek­kel. szabó Kálmán kovács mondta el a taggyűlésen: — „Üzemrészünk átszervezése­kor a gőzkalapácsokat egy vezetékre kötötték. A kisebb kalapácsok így a nagyobbak működésétől függően, egye­netlenül dolgoznak. Nagyon nehéz így vele bánni”. — Mit változott a helyzet? — ismétli a kérdést Kálmán bácsi. — Javítottak, de any- nyi, mintha semmit se tettek volna. Az én 500 kilós kala­pácsom működése változat­lanul „alá van vetve” a nagy, 1000 kilósak üzemelé­sének. — Pedig gondolja el, milliméternyi pontossággal kell vágni. Magyaráztam is már a lakatosoknak, hogy mit akarok, de azt mondják, félek az újtól. Pedig csak én érzem, milyen ideg- és erő­feszítő munka, mikor kicsi ütésre számítok és a nagyobb nyomás miatt kétolyat ka­pok. Ez a gépnek magának se használ. Megkezdődött a szőlő-, must- és bor- értékesítési szerződéskötés Az élelmezésügyi miniszter jó­váhagyta az 1962/63. gazdasági évre szóló szőlő-, must- és bor­értékesítési szerződés feltételeit. F.nnek alapján a megye terüle­tén a Pest—Szolnok megyei Ál­lami Pincegazdaság megkezdte a szerződéskötéseket. A vállalat ebben az évben lényegesen több szőlőre, mustra és borra kíván szerződést kötni, mint tavaly. — Erre bőven lehetőség nyílik, mi­vel az eddigi szerződéskötési rendszert kiszélesítették és ked­vezőbbé tet+ék. Az alapárak szőlő, must és bor vonatkozás­ban azonosak a múlt évivel, a felárak azonban -több kategóriá- foah 'kedvezőbbek a tavalyinál. Az idei szerződéses rendszer lehetővé teszi minden európai (hazai) fajtájú borszőlő, must és bor, valamint az otelló szőlő, must és bor leszerződését, ha egyéb direkttermőtől mentesek. A termelőszövetkezeteknek, —- tszcs-knek és hegyközségeknek 30 százalékos szerződéses fel­ár jár, ha termésük 80 száza­lékát meghaladó mennyiség­re kötnek szerződést és azt teljesítik. 20 százalék jár a termés 60— 80 százalékáig történő leszer- ződése és teljesítése esetén. 10 százalék jár a termés 60 százalékon aluli leszerződése és teljesítése esetén az alap­áron felül. Továbbra is érvényben maradt tsz-ink részére a háztáji terme­lők keretszerződés útján történő borértékesítési lehetősége. Ha a szövetkezeti gazdák többsége ter­melőszövetkezeten belül borel­adási szerződést köt, akkor a keretszerződés útján értékesített árumennyiséget a vállalat a szerződéses felár szempontjából figyelembe veszi. így magasabb árat kap a közös gazdaság és több jövedelemhez jut a terme­lőszövetkezeti tag is, mivel az így elért szerződéses felárból a termelőszövetkezet a borukat keretszerződés útján értékesítő szövetkezeti tagoknak visszatérí­tést fizethet. Szerződhetnek a szőlőtermelő sző vetkezteken, valamint az egy­szerűbb mezőgazdasági szövetke­zeteken és hegyközségeken kívül a háztáji területtel, a tszrtől részművelésre kapott területtel rendelkező termelők, valamint az egyéni szőlőtermelők is. — Szerződést köthetnek a gazdák a munkaegységre kapott borkész­letükre is. Az új szerződéses rendszer ke­retében a háztáji gazdaságokban és egyéni termelők által előállí­tott szőlő, must — illetve bor után, az eddigi 10 százalékos szerződéses felár helyett 15—20 százalék szerződéses felárat is kaphatnak a termelők, ha ter­mésüknek a szerződés feltéte­leiben meghatározott százalékát átadják. Az ez évi szerződéses feltételek tehát az egyéni terme­lőknek is magasabb szerződéses felárat biztosítanak. Az alapárhoz és a szerződéses felárhoz járul még valamennyi termelő szektor részére a fajta­tisztasági és minőségi jutalom, amely ugyancsak elérheti az alapár 20 százalékát. A szerződés után járó és minőség szerinti felárak együttvéve elérheik az alapár 60 százalékát. Szerződni lehet a területhez viszonyított arányosan várható termésmennyiségre, a termelők által választott átadási határidő­re. Azokon a helyeken, ahol a vállalatnak szőlő-feldolgozó te­lepe működik, ott elsősorban szőlőben kívánják a felvásárlás­ra kerülő áruféleségeket leszer­ződni. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetet, valamint a bankhitel igénybevételére jogosult terme­lőszövetkezeti csoportot a szer­ződés alapján, az illetékes MNB a fiókon keresztül rövidlejáratú hitel illeti meg. Az igénybevett hitelnek a szerződés teljesítésére átadott termésre eső összege után az állami pincegazdaság ka­matátalányt térít. Egyéni szerződésekre 200 fo­rint kamatmentes előleget ad a vállalat minden lekötött európai fajtájú (hazai) 100 liter must, bor, vagy 135 kg szőlő után, — otelló szőlő, must és bor után 130 fo­rintot. A Pest—Szolnok megyei Álla­mi Pincegazdaság pincészetei hozzáláttak a szerződéskötések­hez. A megye területén az állami pincészetek vezetői és felvásár­lói a termelők kívánságára bár­mikor bővebb felvilágosítással szolgálnak. Verdon János a Pest—Szolnok megyei Állami Pincegazdaság felvásárlási osztályvezetője A% elnök- helyettes kőjük így beszél róla: Már fiatal korában sem azt csi­nálta, amit akkoriban a pa­rasztlegények, hogy szabad idejükben kocsmáztak, duhaj­kodtak. Inkább a gépek kö­rül forgolódott, önszorgalom­ból tanulta a rádió-technikát, böngészte a könyveket. A gé­pek iránti szenvedélyének, érdeklődésének is a közös adott tág teret. Rábízták a műszaki részleg vezetését. A kovács-, bognár-, lakatosmű­hely, a két darálóüzem, saját erőgépeik, a munkagépek üzemeltetése. gondja-baja mind hozzá tartozik. Ve több ő mint egy műszaki vezető. Ha valamire szükség van a tsz-ben, ha vásárolni való­juk akad, csak Lukács bácsit kérdezik meg. s ő mint tájé­kozott anyagbeszerző, felvá­sárló mindig kész a tanács­csal, hói mit kaphatnak, ö már tudja, hol, milyen áron szerezhető be, amire éppen szükségük van, s mindig azon „spekulál”. hogy jó vá­sárt csapjon. Nem sajnálja az időt. a fáradságot, ha a tsz-ről van szó. A minap • motorkerékpárral ment Du- * nántúlra, hogy az épülő 32 5 vagonos magtárhoz és 30 fé-l rőhelyes sertésfiaztatóhoz fa-i anyagot, jóminőségű fenyő-• rönköt vásároljon. Máskor* vetőmagburgonyáért járta aj megyéket. Lukács bácsi az igazgató-1 sági ülések rí sem unatkozzak végig, hanem figyel, észre- 2 vételt tesz, javasol. Sári Bé-t la, a tsz elnöke elmesélte: jói hogy ráhallgattak, amikort azt tanácsolta, hogy a főja-t vitásra kerülő G—35-ös trak-i tort gumikerekűre alakítsák* át. így szállításra és egyéb* munkákra is használhatták.« A lucerna betakarítási, táil például már ezzel végezték* a rendsodrást. t « Annak is szószólója volt az* elnökhelyettes, hogy megvá-' súrolják az RS—09 univemáh gépet. Ki tudná, hányszor• magyarázta el a szövetke -étit gazdáknak, milyen sokfajtái munkát végezhetnek ezz* | Nem lenne könnyű alcár-t csak egy hétig is nyomorít kötetni Lukács bácsi i.tját,t figyelmme' kísérni mi min-* dent intéz De mindenki el-t ismeri, hogy munkájával, t minden tettével a közösségi ügyét szolgálja. $ n. k. : Országosan is egyedülálló szakkör működik Jászberény­ben a felsőfokú tanítóképző mellett működő gyakorló is­kolában. Ebben a körben az alsőtagozatosok politechnikai képzésére vonatkozólag folytatnak — nagy sikerekkel — biztató kísérleteket. Képünkön a szakkör két szorgalmas kis tagja: Boros Hajnalka és Tóth Edit második osztályos tanulók sablon alapján kisbölcsőt készítenek. (Kép: Jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Fotoszakköre.) Szóljon mindjárt az üzemi párttitkár, Szabadkai Mihály is, mi történt Szabó Kálmán felszólalása óta: — Annakidején, több évti­zede, a műhelyben olyan sor­rendben szerelték be ezeket a kalapácsokat, ahogyan a gépek érkeztek. Az egy cső­hálózatos megoldás „eltünte­ti” a műhelynek ezt a kor­szakát. Jó és kell az egy cső­hálózat. De igaza van Kál­mán bácsinak. Fel kell és fel is fogják szerelni majd a kisebb kalapácsokhoz a na­gyok gőzhasználatától füg­getlenítő nyomáscsökken­tőket. ... Március 26-án jubilált Kálmán bácsi, ünnepelte, ün­nepelték, hogy 25 éve dolgo­zik az üzemben, 20 éve a kalapács „alatt”. Ne hagy­ják, hogy feleslegesen vesz- szen az erő dolgos két ''■arjá­ból. TISZA ISTVÄN a taggyű­lésen: „ Rosszak a fűrészlapok. Nem lehet elvágni vele az anya­got a kiszabott idő alatt”. — Most: Külföldi fűrészlapokkal dolgozunk. S ha most tag­gyűlésen volnánk, megismé­telném, amit márciusban mondtam. Sokszor olyan ko­pott fűrészünk van, hogy félre vág és elhajlik az anyagban. Nem, anyagilag ez nem érint bennünket. A pénzt úgy is megkeressük, ha ezzel dolgozunk. De a mi­nőség?! Saját üzemünknek adunk selejtet! Annak nehe­zítjük a munkáját, ha vala­mi rosszul sikerül!! FEHÉR FERENC mondta a taggyűlésen: „A kovács­műhely fürdőjének a tetejét lebontották, hideg, huzatos. Mikor javítják meg?” — Mi történt azóta? Tessék végig­nézni ezen a műhelyen. Igaz, hogy a fürdő nincs kész az­óta se.,. Talán még egy hétig kell a türelmünk. De látja azokat a nyílásokat a tetőn? Szellőztető, gázelszívó beren­dezéseket szerelnek ide. Tud­ja, milyen lesz ez a mi mű­helyünk? Nem lesz 50—60 fokos többet benne a levegő. Se gázos. De hogy ez mit jelent, azt csak az érti, aki itt dol­gozik. S a fürdő csak egy kis része a műhelynek. VÄSÄR JÓZSEF szavaiból jegyezték fel a taggyűlésen: „A kovácsműhelyben egy biztosítékcseréért — sokszor órákat, sőt napokat kell vár­ni”. — Sajnos, változatlan a helyzet — mondja most. — Sok esetben napok kellenek, míg az ember oda tud vala­kit csalni, hogy megjavítsa a gépet. Csak akkor gyor­sabb a segítségadás, ha az ember erőszakosabb. Sőt né­ha kíméletlen is mások iránt. De mit tegyünk. Négy-öt em­ber dolgozik a gépen, s nem á’lhatnak napokat. Ez sze­rintem csak szervezési hiba, amin lehetne változtatni. — Van alkatrész-hiány is. Két hete áll fékhiba miatt egy olyan gép, amiből csak ket­tő van az osztályon. * A jegyzőkönyvből több is telnék még annak bizonyítá­sára: Ebben az alapszerve­zetben segítenek a párttagok, javasolnak, bírálnak, szót emelnek azért, hogy jobb le­gyen a munka, hogy keve­sebb anyagráfordítással dol­gozzanak, jobban kihasznál­ják a munkaidőt, több em­berséggel segítsék egymást szinte minden percben. A gazdasági és pártvezetők pe­dig legtöbb esetben érdem­ben bírálják el azokat. Táv­lataiban és sokszor az üzem­rész egészére méretezve va­lósítják meg a javaslatokat, orvosolják a kéréseket. S így, közös törekvéssel minden jobban sikerül. Borsi Észtéi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents