Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-29 / 150. szám

1962. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 EMLÉKEZÉSEK AZ ÚJ KENYÉR MEQSZEQÉSE ELŐTT T ermőföldjeinken elér­■ kéziünk a nagy vizsga­tételhez: aratunk. Óriási ez a munka itt az Alföldön, még akkor is, ha a gépek évről évre könnyebbé teszik. Nehéz, egész embert kívánó feladat, melynek befejezéséig bizony megnyúlik az arc, vé­konyabb, inasabb lesz a kar, viszont megkeményedik a de­rék is. Van az aratás-cséplés próbatevő munkájának vala­mi ősi, közösség-kovácsoló hatása is, meg bizonyos győ- Kzelmi ünnepi hangulata is. Minden aratásunk győzelem a múlt felett, amelyben ve­rejtékéért csak morzsa jutott hárommillió koldusnak eb­ben az országban. Nem felejtem el soha a tiszavárkonyi Petőfi Tsz egyik idős tagjának vissza- emlkezését a régi aratások­ra, amilyeneket száz- és száz­ezer semmitlen paraszt élt meg a Horthy-világban. Min­den évben szeretném újra meg újra elmondani — így aratás elején —, emlékeztető­nek. Egyrészt azoknak, akik könnyen felejtenek, vagy csak a maguk anyagi bizton­ságát babusgatva nem törőd­nek azzal, hogy a Föld két­harmadán még tízmilliók aratnak úgy. Másrészt a sze­rencsés nemzedéknek, amely — örülünk, hogy így van — néha már mesének gondolja az öregek döcögős múlt-idé­zését. — A volt a nagygazdáé — mutattá az elvtárs a téesz ezer holdjaiba olvasztott ga­bonatáblát, amikor vagy nyolc esztendeje megálltunk vele a búza szélén. — Ott arattam az asszonnyal a hu­szas években. Semmink nem volt az égvilágon. Hazudok, mert volt már négy apró gyerekünk, ezért viszont alig kaptunk lakást a faluban. Hat rossz kis tyúkot nevel­tünk ' aztán, hogy annak az árából kifizethessük az előre kikövetelt lakbért. Várjunk csak, kiket is ta- licskáztunk ki nap mint nap a tarlóra? — hajlítgatta el­tűnődve egymás mellé az ujjait. Ilonka, Pista, Jani, Pulcsi megvolt már. Józsival volt teherben a feleségem. A kicsik egész álló nap a búza­keresztek tövében sínylődtek. Elmondhatjuk, hogy az eper­fa alól ettek. Nem volt ám napközi, egy kanál levest nem adott senki a mi gye­rekeinknek. Mindenkinek hoztak ételt delenként, csak nekünk nem. Mit álltunk ki, atyaúristen! De keservesen lestek ránk a cseppek: hát nekik nem adunk olyat, amit mások esznek?! Nem is mer­tünk rájuk nézni, de ha hátat fordítottunk is, láttuk nyú­zott kis képüket, ijedt nagy szemüket. Rémületes is volt, hogy látták: mások kezéből mindjárt elfogy az utolsó falat is, nekik meg semmi nem marad... U a feljött a vihar, késő * ® este, villámok fényénél szedtük össze az apróságokat a tarlón. Szedret keresgéltek a kisbolondok. Ügy éltek, mint a mezei madarak... Kényelmesen aludni? Hogy­ne! Vasárnap délután kimen­tünk a birtokra, a következő héten haza se mehettünk. Egybefolyt éjjel-nappal. Mi jutott a cséplés után? Két- három mázsa búza, ötven­hatvan kiló árpa, egy mázsa zab. Kaptunk 3 kiló babot, két kiló sót, két kiló szalon­nát, Tél beálltáig se volt elég.. Ősszel? Gyerünk a Gyön­gyösi Bank répaföldjére. Hi­deg esőt kaptunk. Hiába tü­zeltünk egész éjjel a csutka- szárral, míg a répát fejeltük, nem száradtunk fel. Tüdő- gyulladás lett a vége. Hat hétig rózsaszínűt köptem, a végén csak ágynak estem. „Nemsokára felköthetitek az állam” — gondoltam magam­ban, de ránéztem az asz- szonyra, a gyerekekre és összeszorítottam a számat: szegény vagyok, nem enged­hetem meg magamnak, hogy meghaljak! Sose felejtem, el, november huszonnyolcadika volt. Este a feleségem összeesett a szo­ba közepén. Eljött az órája. A gyerekek sivalkodtak, a földön is belekapaszkodtak az anyjukba, mintha itt akar­ná hagyni őket. Valahogy le­csúsztam az ágyról, de ahogy mellé értem, rárogytam... Azt csak később tudtam meg, hogy a kis Ilonka szaladt át segítségért a szomszédba... így végződött a mi betakarí­tásunk. De azért nyolc gyereket ne­veltünk fel. Karácsonykor szoktak hazajönni valameny- nyien. Az ország minden tá­járól. Ki katona, ki munkás, ki funkcionárius, a parasztok itthon maradtak. Jönnek az unokák is és van min mulat­ni, hogyan férünk el kis há­zunkban. Attól nem kell félni, hogy mit eszünk. Há­rom disznót szoktam vágni. Egyet magunknak az öregasz- szonnyal, kettőt meg szét osz­togatunk nekik — az útra... Pénzt nemigen költünk. Áp­rilisban még volt a tavalyi búzánkból, amit a téeszben kerestünk, cukor is a szövet­kezetből jött... Meg ha nem is passzol ilyen jól minden év a csoportban, akkor se esünk kétségbe. Ha nálunk csapás van, kisegítenek ben­nünket az ország kenyeré­nek másik oldaláról... Hej, voltak olyan júniusok Hor- thyék alatt, amikor százezren maradtunk munka nélkül még aratás idején is. M égis tőlünk féltek az * ■ urak. Villogott a határ a csendőrszuronyoktól... így peszélt félig magának, félig nekem az az idős elv­társ ott a tiszavárkcmyi Pe­tőfi Tsz-ben. De azóta sok­sok régi hivatalos írásból is meggyőződtem róla. hogy azokon ,az egykori júniuso­kon is ők, a kisemmizettek, éhesek, rongyosak voltak az erősek. Ök akkor is készültek már a győzelemre. A bizal­mas akták elárulják, mint rettegtek tőlük az urak. Min­den májusban, júniusban, na­ponta néha kettesével is küldte a m. kir. belügymi­niszter a bizalmas utasításo­kat az alispánokhoz, azok meg a főszolgabírákhoz, azok meg a jegyzőkhöz. Ugyanígy a rendőrség, csendőrség fó­rumait is befutották a 4595/ 1927. VII. rés. számú rende­lethez hasonló bizalmas tájé­koztatások az arató sztrájk és földmunkás mozgalom ügyé­ben. „A földmunkás mozgalom s az azzal kapcsolatos szer­vezkedés számottevő arányo­kat öltött és az alábbi helye­ken számot lehet vetni azzal, hogy nemcsak a szerződések megkötését fogják megnehe­zíteni, de az esetleg már megkötött szerződések be vem tartására uszítják a földműves munkásságot. Azok a helyek, ahol már most is érezhető a bújtogatás hatása, a tiszavidéki terület, amely­nek központja Tiszafüred. Ki­terjed azonban ez a bújtoga­tás Eger felé Makiárig, le­felé a Tiszán Szolnokig; fel­felé a Tiszán Tiszakesziig, sőt még tovább. Ennek a terület­nek a megdolgozója dr. Kall­mann Rezső... Kollmann egyébként Tiszafüreden min­den választás alkalmával je­lölteti magát, csak azért, hogy választási propaganda beszéd orvén agitálhasson a föld­munkásság között... Felsorol­juk azokat a helyeket, ame­lyeken a Magyarországi Föld­munkások Országos Szövet­ségéhez (Szoc. Dem. Párt) tar­tozó helyi csoportok rendes vezetőkkel bírnak: Cegléd: Döllc Mihály, Dölle Vilmos; Kisterenye: Halász Jenő, Ze- benyik András; ' Zagyvapát- falva: Kőfaragó Béla; Szol­nok: Mezei András, Jancsó István, Balázs István; Mező­túr: Szekerdi Tamás; Püs­pökladány: Posch József, Jaj- telesz Béla... Azokkal szem­ben, akik meg nem. engedett módon, vagy titokban a föld­munkások körében elégedet­lenséget szítanak és agitál­nak a legerélyesebben, kímé­let nélkül kell eljárni..." Azóta a vörös májusok és i kalászt érlelő júniusok már győzelmi ünnepeinkké vál­tak... Kozák Gábor Szakelőadásokat, tapasztalatcseréket, vándorkiállítást rendeztek — kevés tanyai családot kerestek fel A népfrontbizottsásfok munkája a szolnoki járásban Ülésezett szerdán a szolnoki járási pártbizottság. Az ülés egyik napirendjeként megvitatták a népfrontbizott­ságok munkáját a járásban. A pártbizottság vitáját ala­pos munka előzte meg. Tizenegy községben tanulmányoz­ták előzőleg a mozgalom tevékenységét. A PÁRTBIZOTTSÁG elé terjesztett jelentés, melyet Gere Mihály, a pártbizottság munkatársa ismertetett •— megállapította, hogy javul a bizottságok tevékenysége. A Hazafias Népfront második kongresszusának előkészítése idején új erők kerültek be a mozgalom irányításába, élén- kebb lett a szervezeti élet. Rendszeresebbek a bizottsági ÍV sebbek. Az utóbbi két évben sok olyan előadást tartottak, amelyek a termelőszövetke­zeti tagok szakmai képzett­ségének növelését segítette. A tőszám helyes kialakításá­ról. az öntözésről, zöldség, gyümölcs termesztésről, ta­karmánygazdálkodásról. ál­lategészségügyről és még sok fontos időszerű témáról hall­hattak előadást a falusi em­berek. a népfrontbizottságoií szervezésében. Tapasztalat- cseréket, rétegtalálkozókat, kezdeményeztek, vándorki­állításokat ' rendeztek. stb. Mozgósítottak társadalmi munkára is. Az utóbbi három évben mintegy három millió forint értékű társadalmi munkát végzett a járásban közel harmincezer ember. Az eredmények eléréséhez hozzájárult az is, hogy a pártszervezetek több önálló feladatot bíztak a mozgalom munkásaira, s a korábbiaknál jobban támaszkodtak a bi­zottságokra. S ami szintén az eredmények forrása volt, hogy az MSZMP csoportok is több hozzáértéssel, aktivitás­sal működtek; A pártbizottság az eredmé­nyek elismerése mellett meg­állapította azt is, hogy a nép­frontbizottságoknak különö­sen a tanyákon élő emberek között kellene sokkal alapo­sabb politikai munkát végez­niük. NEHEZEN tudnak elsza­kadni attól a gyakorlattól is a népfrontbizottságok tagjai, hogy általában ne ugyanazon emberek között forgolódja- nák. Ennek többek között az a magyarázata, hogy a bi­zottságokban többnyire azok az emberek vesznek részt, akiknek egyébként is van valami fontos beosztásuk a községben: párttitkár, tanács­elnök. KISZ titkár, nőtanács- vezető, tsz elnök. stb. Ezek­nek az embereknek nagy az elfoglaltsága, nem vesznek részt rendszeresen a bizott­ságok tanácskozásain sem. Szembetűnő a fluktuáció is. A járási bizottságból például két év alatt huszonegy sze­mély vált ki. Ugyanez a hely­zet a községekben is. Ez azzal a hátránnyal is jár, hogy egy-egy ember kevés ideig dolgozik kevés eredményt tud felmutatni. A népfrontbizottságoknak a tanácsokkal való együttmű­ködése úgyszólván csak a községfejlesztési tervek vég­rehajtásához nyújtott segít­ségre korlátozódik. De a ta­nácstagi fogadóórák, beszá­molók megszervezésére már sokkal kevésbé. Gsak szórvá­nyosan található meg az a gyakorlat, ami Jászladány- ban. Szászberekén: a tanács­tagok egy-egy népfrontbizott- iági tag részvételével tartják neg fogadóóráikat, beszámo­lóikat. A felszólalások során Ná­das József elvtárs, a járási )ártbizottság titkára fellépett az ellen a helytelen nézet él­én. amely a járásban ma­napság ítt-ott fellelhető: be- éjeztük a mezőgazdaság át­szervezését, népi demokrá­ciánk egyre erősödik, szük­ség van-e még a népfront mozgalom munkájára. — A pártszervezetek nem becsülhetik túl saját erejű- cet, soha sem dolgozhatnak ól. ha mindent csak maguk ikarnak végrehajtani. A nunka közben viszont elen­gedhetetlen az állandó kap­csolat a pártszervezetek és a nozgalom vezetői között — íangsúlyozta felszólaláséban lálintné elvtársnő, a zagyva- ékasi községi párttitkár. LEGTÖBBEN a népfront- nunka kampányszerűségéről zóltak. A hiányosságok meg- llapításánál tovább azonban cevesen jutottak. Kevés ja- raslat, tanács hangoztt el rra. hogyan lehetne a kam- ányszerűségen változtatni. !z a segítségadás hiányzott z egvébként tartalmas vitá­éi. (B. E.)- ___ =i ÍKIV ESZ TEJET?!: A szelevényi tanyavilágban egy minden nap összegyűjtötte a tejet a tejipari vállalat. Azután ismeretlen okok miatt megszakadt a szállítás. A gazdák azóta többször sürgették a vállalatnál a felvásárlást, de eredménytelenül. Pedig naponta 200 —300 liter tejet tudnának átadni a háztáji tehénál­lománytól. Egy év alatt mintegy ezer hektoliter tej kiesik így a közfogyasztásból. Kevesebb tej, vaj és sajt jut a városi emberek asztalára. Ugyanakkor a szelevényi tanyavilág lakói is pénzelni szeretnének a háztáji tehenek termékei­ből. A nyári munkák miatt ugyanis nem jut idejük a piacozásra. A szövetkezet kérésére két hónappal ezelőtt a községi tanács vb is foglalkozott a tej-felvásárlással. Határozatban rögzítette a tsz vezetősége — térítés el­lenében — minden nap fogatot bocsát a vállalat ren­delkezésére, hogy összegyűjtse a háztáji tej felesleget. Határozatukat — mint Kovács István vb. titkár mon­dotta — megküldték a szolnoki Tejipari Vállalatnak is. Választ azonban a mai napig sem kaptak. Érdeklődésünkre Jászapáti István, a vállalat mér­nöke elmondotta: szívesen felvásárolják a szelevé- nyiek tejét. Sőt, ha a tsz vezetőség gyűjti azt össze, a fuvarköltségen felül nagyüzemi felárat és korpát is kap a vállalattól. Kikötik azonban, hogy a napi tejmennyiség több legyen 50 liternél. Kissé csodálkozunk, hogy a kapott válasz ellené­re % vállalat eddig nem intézkedett a tej elszállításá­ra. Ügy véljük, a közfogyasztás nem nélkülözheti a szelevényiek tejfeleslegét. A tányavilág lakói pedig várják, hogy a tejipari vállalat mikor szánja rá ma­gát a tej elszállítására? — m. 1. — Tanácskoztak az asszonyok Szerda délután tartotta ülését a nőtanács Szolnok városi végrehajtó bizottsága. Az elmúlt félév munkáját tették mérlegre. Azt latol­gatták miben léptek előre, s milyen zökkenőket, hibákat kell még leküzdeniök. Ebben az időben Is a nők politikai, kulturális nevelését tekintette elsőrendű felada­tának a nőtanács. Most jól­eső érzéssé] adhattak számot az eredményekről. Sokat dolgoztak a végrehajtó bi­zottság tagjai s a kerületi nőtanácsok is azért, hogy fel­keltsék az asszonyok, lányok érdeklődését a különböző té­májú előadások iránt. Sike­rült is ez. Tavaly általában 30—35 hallgatója volt egy- egy előadásnak, az idén ez a szám megduplázódott. Az I. kerületben és a kert­városban tartott nők akadé­miája is vonzotta az asszo­nyokat mind a 15 előadáson sokan voltak. Az eredmények listájára írható a félév alatt megtar­tott 220 kisgyűlés, a réteg­találkozók, a Kubáról szóló élménybeszámoló. S az is. hogy a termelőszövetkezeti nőbizottságokat újjászervez­ték, megerősítették. Jól si­kerültek a városi tanács mű­velődésügyi osztályával és a szülői munkaközösségekkel együtt szervezett előadások is. A szülők iskoláját mind a nyolc helyen szívesen lá­togatták,. az Áchim úti isko­lában állandóan 70—80 részt­vevő volt. 'Említésre méltó a szolidaritási hónap alkalmá­ból kibocsátott bélyegek el­adásában elért eredmény, annál is inkább, mert ezzel kapcsolatban ' több helyen tartottak kisgyídéseket, ahol a népek barátságáról, a bé­kéért vívott harcról esett szó. ■ Intézkedési tervben rögzí­tették, hogyan ismertetik a kongresszus téziseit az asszo­nyokkal, lányokkal, s mit tesznek a következő hóna­pokban. N. K. Moszkva (MTI). A Szovjet Központi Sta­tisztikai Hivatal adatai sze­rint a Szovjetunió már 23 fontos nyersanyag, iparcikk és mezőgazdasági termék gyártásában, kitermelésében, illetve termesztésében érte utol az Egyesült Államokat A Szovjetunió már most több vas, mangán és króm­ércet, azbesztet, szenet bá­nyász, több fémmegmunkáló gépet, Diesel- és villanymoz- donyt, traktort, kombájnt, traktorekét, vetőgépet, vas­úti teher- és személykocsit, varrógépet, kerékpárt, gumi­cipőt gyárt, több fűrészárut, téglát, ablaküveget, gyapjú- szövetet állít elő több cukrot és lisztet termel, mint az Egyesült Államok. r Mi fán terem a karaszolás? — Dehogy, nálunk nincs is olyan ... — Ha nincs, akkor mi a fenének kárá­szodnak?! Erre aztán nem tudtam mit monda­ni. Még egy új do­log. Ezek nemcsak karaszolják a szőlőt, de hozzá még vala­mi „ballangót” is használnak. Szenzá­ciós módszerek! Ha én ezt megírom . <. Végre felálltak, s megindultak dolgoz­ni. Én kíváncsian utánuk. Elállt a szemem- szám a csodálkozás­tól, mer az asszo­nyok „csak” kapál­tak, keskeny sarabo- ló-kapával és közben mind kivágták a bal- langó nevű-füvet! Karaszol tak. Fehér Mária re. Az asszonyok ép­pen egy cseresznyefa árnyékában pihentek. Oda mentem, leül­tem, beszélgettem,' cseresznyéztem és vártam a csodát. De előbb, sajnos, ' még ők kérdezgettek en­gem. Azt mondja az egyik: . — Maguknál hány­szor karaszoltak már? — Egyszer se — mondom, de látva el­hűlő tekintetüket, gyorsan kijavítottam: — ötször! — mire mégjobban elcsodál­koztak. — És mondja, ked­ves, ugyan hogy győ­zik annyiszor? — Hát, könnyen ... — Ismerem én az ilyet — szól egy idő­sebb asszony —, biz­tos mind otthagyják a ballangót] ték, hogy soha hírét sem hallották. Ez persze csak emelte a fogalom értékét, hi­szen így már kész csoda. Időnket a to­vábbiakban a szó megfejtésével töltöt­tük. Volt aki azt mondta, hogy kötö­zik a szőlőt, vagy, ha nem kötözik, akkor karózzák, az is olyan hangzású. Más sze­rint viszont a kara­szolás valami egé­szen új, esetleg kül­földi módszert jelent, ami forradalmat hoz­hat az egész hazai szőlőtermesztésben. Ezekután határoz­tam el, hogy megné­zem. ? Tit lehessen tudni, hátha igazuk van és ■ csodálatos módszert fogok látni. Izgalomtól remegve érkeztem a helyszín­A csépai tsz-elnök- től hallottam: — Az asszonyok pedig sző­lőt karaszolnak.;; — Mit csinálnak? — kérdeztem újra. — Szőlőt karaszol­nak — ismételte. — Értem. Nem kérdeztem többször, pedig de­hogy is értettem. El­búcsúztam. s hazafe­lé az úton végig fur­dalt a kíváncsiság: Mi lehet az? Karaszolni, kara- szolni.:. — hajtogat­tam magamban, csak nem tudtam rájön­ni. Kérdeztem a kol­légáimat is, hátha ők tudják. Idősebbek, ta­pasztaltabbak, nekik illik tudni. Miután ötször-hatszor elmon­dották velem, mélyen kutattak emlékeze­tükben és kijelentet­A Szovjetunió már 23 fontos cikk gyártásában utolérte az Egyesült Államokat ülések, s legtöbb helyen elő re kidolgozott programoi alapján dolgoznak. A község bizottságok törekszenek arra hogy tagjaik képességük nek, munkakörüknek megfe lelő feladatokat vállaljanak Javult a tömegszervezetek kel való együttműködésük is s így a munka mindenko hatékonyabb. A rendezve nyék egyre vonzóbbak, népe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents