Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-28 / 149. szám

1962 június 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP •> O d nomazyaLam hinti Harminc termelőszövetke­zetben működik nőbizottság a jászberényi járásban, s eredményesen segíti a fel­adatok végrehajtását. A nők megbecsülését tükrözi, hogy legtöbb helyen nemcsak a termelési tervek elkészítésé­nél, hanem megvalósítása során is kikérik az asszonyok véleményét; Eredményesen dolgoznak a nőbizottságok a családtagok közös munkába való bevoná­sáért is. Ezt bizonyítja a kö­vetkező számadat: 3548 női tagja van a járás termelő- szövetkezeteinek. s jelenleg is a közös munkában 7500 nő és családtag vesz részt, Július 3-án kedves vendé­geket várnak a kenderesi asszonyok. A Haladás Tsz nőbizottságának meghívásá­ra szovjet asszonyok érkez­nek' a közös gazdaságba. Megtekintik a tsz gazdasá­gát. a határjárás után pedig baráti beszélgetésen cseré­lik ki tapasztalataikat. Nőgyűlés lesz ma délután (június 28-án) 3 órakor a Kö­zéptiszai Állami Gazdaság bánhalmi kerületének köz­pontjában, amelynek előadó­ja Borsányi Jánosné, a nőta­nács megyei titkára. A gaz­daság nődolgozói ezen a gyű­lésen megbeszélik a nőbizott­ság megerősítésével, felfris­sítésével kapcsolatos felada­tokat is. Négy női brigád és 51 női munkacsapat dolgozik a jász­berényi járás közös gazdasá­gaiban. Közülük két brigád — a jászboldogházai Arany­kalász és a jászárokszállási Szabadság Tsz-ben — a szo­cialista cím elnyerésére tö­rekszik. A nőbizottságok kezdeménye­zésére igyekeznek könnyíteni a közösben dolgozó nők má­sodik műszakját. Eddig ki­lenc községi nőtanács és négy termelőszövetkezet vá­sárolt mosógépet, amit köl­csön adnak az asszonyoknak. Tiszaigaron a nőtanács ak­tivistái is résztvettek a párt­ház és a könyvtár rendbeho­zásában; A dolgoskezű asz- szonyok társadalmi munká­ban takarították, csinosítot­ták ezeket a helyiségeket, s ezért jogosan illeti őket csérét. Fokozott napkitörések, az ionoszféra rend­ellenességei okozzák a televízió vétel zavarait Az elmúlt hetekben, külö­nösen a Dunántúlról, feltű­nően sok panasz érkezett a postához a televízió vételre. Az előfizetők azt kifogásol­ták, hogy a budapesti adó műsorával egyidőben nem egyszer más kép is megjele­nik a készüléken, s ez össze­zavarja, élvezhetetlenné teszi az eredeti képet. A pana­szokról arra következtettek, hogy valamilyen ismeretlen adó üzembeállítása zavarja a műsort. A zavar felderítésére a posta a Dunántúlra külön mérőcsoportot küldött, amely azonban csak azt tudta meg­állapítani, hogy hazánk szomszédságában újabb tele­vízióadót nem helyeztek üzem­be. Mi zavarja hát mégis a dunántúliak televízió vételét? A kérdésre a Postavezérigaz­gatóságon elmondották, hogy nem az idén jelentkeztek elő­ször hasonló panaszok a pos­tánál. Évek tapasztalatai alapján megállapították, hogy nyá­ron, májustól augusztusig, először növekvő, majd egyre csökkenő mértékben, lépnek fel ilyen zavarok. Ezek a te­levízió adás időnkénti nagy- távolságú terjedésével ma­gyarázhatók. Az OIRT 1-es csatornán, amelyen a buda­pesti adó is dolgozik, a szom­szédos országokban, a Szov­jetunióban, több, Csehszlová­kiában kettő, Ausztriában pe­dig egy adó működik. Ren­des körülmények között Bu­dapesten és attól körülbelül 100 kilométeres körzetben ezek az azonos hullámhosszon dolgozó adók nem zavarják egymást. Májustól augusztu­sig azonban az idén különö­sen a fokozottabb naptevé­kenység, az erős napkitöré-. sek, az ionoszféra rendelle­nességei miatt megváltozik a televízió-hullámok visszave­rődése. Az ionoszféra réteg általában eléggé merőlegesen veri vissza a televízió hullá­mokat, nyáron azonban a visszaverődési szög megválto­zik, „megnyúlik”. Ennék ha­tására, a szokásosnál jóval nagyobb távolságra, többszáz kilométerre is, eljut egy-egy adó műsora. Ezzel magyaráz­ható, hogy a dunántúliak ve­vőkészülékeire egyidőben több adó is „beugrik”, zava­ros, élvezhetetlen lesz a kép. A megnyújtott, visszaverődé­si szög okoiza egyébként, hogy a Dunántúlon inkább a keleti, az Alföldön pedig a nyugati tv adók zavarnak. Sajnos, ezt a fizikai jelen­séget máról-holnapra meg­szüntetni, elkerülni nem le­het. Augusztusiján eltűnne,: majd1 ezek a zavarok. A Du­nántúlon jövőre a Kab-hegyi adó működése — amely az OIRT 12-es csatornán dolgo­zik majd — meggátolja az ilyen zavarokat. Több helyen azonban csak a következő években, az adóknak a na­gyobb rezgésszámú frekven­cia sávra való átállításával tudják ezt a problémát meg- oldajti. (MTI) ZENEMESTERT NEM ÖSMERT SOHA a százéves jászberényi kórus névadója A z együttes éneklés segí- ^ ti a kollektív szellem kialakítását. Falusi és városi kórusaink munkája számta­lan példával igazolja ezt. ; Énekkaraink kulturális éle­tünk jontos tényezői, kultu­rális forradalmunk segédcsa­patai. pártunk művelődés- | politikai irányelvei nagy je- : lentőséget tulajdonítanak a I zenei tömegmozaglom még . szélesebb körű kibontalcozta- \tásának... Lehetetlen mind­ezekre nem gondolnunk, mi­kor a jászberényi Palotásy Kórus ez évben fennállásá­nak századik esztendejét ün­nepli. Kevés énekkar tekint­het vissza ekkora múltra. A jászberényi kórus alapí­tója Palotásy (Pecsenyászky) János, a város szülötte. 1821- 1878-ig élt. Zeneköltő, csár­dásszerző, mondhatni utolsó képviselője a XIX. század első felében még virágzó pa­lotás zenének. Hányatott sor­sa, küzdelmes pályája nem engedte igazi művészi ma­gaslatokig eljutni a múlt század e különös ihletettségű muzsikusát. Sorsát — korá­nak társadalmi viszonyait is vádolva — így panaszolja el Mosonyi Mihálynak: *r*lM **■*■*** F'ltWhné A RENDŐR Marisa Meriivi Alberto Sordi a mulatságos olasz film főszereplői Zenéről, festészetről, bejáró munkásokról, új kisfilmek készültek el a Budapest Filmstúdióban Űj kisfilmek készültek el a Budapest Filmstúdióban. Témájuk változatos, céljuk az ízlésnevelés. Mőnich Lász­ló Zene címmel fejezte be új alkotását, amely a felnövő új nemzedék és a zene kap­csolatát ábrázolja. Takács Gábor új filmjének címe: Kompozíció a festé­szetben. Képsorai ízelítőt ad­nak a Szépművészeti Múze­umban őrzött remekművek­ből, s azt is bemutatják, hogy az elmúlt évszázadokban mi­lyen kompozíció jellemezte a különböző festészeti irány­zatok alkotásait. Oda-vissza címmel Gaál István, a stúdió fiatal ren­dezője, aki két évig Olasz­országban volt ösztöndíjas, készített rövidfilmet. Az új­donság azokról a munkások­ról, nagyrészt építőkről szól, akik a fővárosban dolgoznak, de Budapesttől távol, több órányi utazásra laknak. Elkészült a Péter fillérek­től a Szentlélek bankig című új dokumentumfilm, amelyet Csőke József rendezett. Az újdonság azt mutatja be, ho- gyon fonódik össze az egy­ház és a pénz, s meggyőzően bizonyítja, hogy a világ leg­nagyobb tőkése a Vatikán. * Búrt Topper, az egyik füg­getlen amerikai rendező A HÁBORÚ HŐSE címmel ké­szített jilmet, amelynek egy­ben ő az írója és producere is. A cselekmény a koreai háborúban, a tűzszünet alatt, egy amerikai különítménynél játszódik. Egy közepes képes­ségű, nagyravágyó őrmester — minden áron kitüntetésre vágyik — részt vesz az utolsó csaták egyikében, és előnyt remél abból a dicsőségből, amellyel mások feláldozták életüket. Hadnagya tudomást szerez a csalásról, de az őr­mester leüti, és átveszi a csapat parancsnokságát. Ami­kor kiadják a tűzszüneti pa­rancsot, nem közli katonái­val, s folytatja saját hábo­rúját, gyáván gyilkolva c fegyverszünetet ünneplő ko­reai katonákat. Búrt Topper a háborús bűnöket és ször­nyűségeket ítéli el; bemutat­ja a hagyományos „hős" tet­teinek rugóit. Reggel nyolckor kelni, nagyot sétálni a tiszaháti erdőn, végig­szívni egy jószagú szivart, uras nyugalommal ebédelni, s utána egészségesen végignyújtózkodni a heverőn, hogy beleropogjanak az öreg, vásott csontok — ez a nyug­díjas élet. Fújhat a gyár, pirosod­hat a vas a fujtatóban, az öreg kovácsmester csajt mosolyog, mert elvégezte, amit egy embertől el lehet kívánni: negyvenöt évig dön­gette kalapácsával a csengő üllőt, de sohasem immel-ámmal, mindig jószívvel, feszülő izommal. Most már kiszikkadt, meg-megreszketett a lába, igenis ideje, hogy kiszusz- szantsa magát, kilehelje tüdejéből a szénmonoxidot. Lehet, hogy már annyi ideje sincs, amennyi elég lenne az öreges fáradtság lerázá­sára, nem is tesz majd mást, mint amit csupa kedvtelésből vállalhat az ember. Ráérős pihenéssel jön- megy, sétál, ül vagy fekszik, s annyi lesz az egész havi dolga, hogy aláírja a postásnak a csekket, api minden hónapban pontosan megjelenik majd a nyugdíjjal. Mert ez jár... mert ezt hívják igazi, megérdemelt pihenésnek. így cifrázta álma szőttesét Ken­der Pál okleveles kovácsmester, mikor még kicsit bódult volt az ünnepléstől, a búcsúztatás melegé­től, a feléje áradó szeretettől, s így is élt, egészen nyugdíjas élete má­sodik napjáig. Mert a második na­pon egészen más irányba fordult az élete. — Apa, hallod-e! — motyorászo‘4 a felesége. — Gondoltam fölkel­hetnél. öt óra van, már mennek a gyárba! — Hát aztán! Ráérek! — Éppen azért gondoltam. Nagy- mosást csinálnék ha meghordanád a vizet. Egyéb dolgod sincs, nem kívánhatod, hogy magam küszköd­ik MEGÉRDEMELT PIHENÉS S minthogy Kender Pál okleve­les kovácsmester nagyon szerette a feleségét, és igazán ráért, nem is kívánta, hogy a törékeny kis anyóka cipelje a tenger vizet a szomszéd utca kútjáról. Különben is, kell ennyi mozgás — gondolta magában —, nehogy megmacská- sodjanak a lábai. Délután majd kipiheni magát. Le is dőlt ebéd után a kiskony­hában, de alig nyújtózott kettőt, az unokák lármája verte föl csön­des nyugalmából, meg fia érces baritonja, — Gondoltuk, megnézzük már, hogy él egy nyugdíjas! — kedé- lyeskedett a fiú. — Aztán ha nem kérnénk nagyot, eljöhetne apám megcsinálni a nagykaput. Már hó­napok óta nem lehet bezárni. Mi­nek hívnánk idegen mestert, mi­kor apám ért is hozzá, meg rá is ér. Már csak unalmában is... S minthogy Kender Pál okleve­les kovácsmester nagyon szerette a fiát, de meg igazán rá is ért, fölszer számozta magát és elkoco­gott felsővárosra, hogy megrepe- rálja azt a. bizonyos nagykaput. Minthogy azonban az esőcsatornát is csak a lélegzet tartotta, a me­nye annak a megjavítását is ki­kuncogta. öreg este lett, mire hazaballa­gott, nem kellett ringatni. Úgy volt az egész tevése véssél, hogy pár nap alatt rendbe tesz mindent s akkor azután tényleg nem zavarja pihenését semmi. Igenám, de más­nap meghozták a tüzelőt, s nagy szégyen volna napszámost fogadni, milcor ráérő, nyugdíjas ember van a háznál. Belapátolta a szenet, föl­hasogatta a fát. Ki ássa föl a ker­tet? Ki cserélje ki a tetőn az el­tört cserepet? Ki menjen reggel a tejért? Ki sétáltassa az unokákat? Ki járjon el a hivatali dolgok után? Nincs ezekre az apróságokra allcalmasabb ember, mint egy unatkozó, ráérő nyugdíjas. "Hozzá szaladt a fia és a meriye, a lánya és a ve je, ha t írsadalmi munkát szerveztek az utcában, kit hívtak először? A ráérő nyugdíjasokat. Es szaladt, kocogott az öreg, mert nem tudott ellenállni, mert szeretett se­gíteni, mert nem nézhette, hogyha valami rendetlen volt. Szivaros, rá­érős napjait pedig újra meg újra álmodta egy darabig, de egyszer aztán az álmai is elmaradtak, mert a fáradt embernek az álmai is nyugvásra várnak. — Apám ráér... — Már csak unalmában is... — Ügy se tudna meglenni mun­ka nélkül... — A vérében van, hogy csinál­jon valamit... — Bele is halna, ha haszontalan embernek érezné magát... — Az idős embereknek jobb, ha lefoglalják magukat, mert így el­felejtik a korukat... Mindig ezek az érvek kopogtak a kiskonyhában, ha a családból va­laki szívességet kért az öregtől. 0 pedig nem volt elég erős az ér­vekkel szemben. Egyszer azonban megemberelte magát. Elhatározta, hogy végét vet ennek az áldatlan állapotnak, * igenis pihenni fog. Nem vert az asztalra, nem pörle- kedett sem a feleségével, sem a gyerekeivel, hanem kapta magát és beállított a gyárba, egyenesen az igazgatóhoz. — Csak visszahúz az öreg szív... — kedveskedett vele az igazgató. — Hiányzik a gyár, ugye? «=* Igen, hiányzik... — hagyta rá az öreg. — Meg ugye, aki munkához szó* katt, nem tudja elviselni a tétlen­séget... — Nem bizony, igazgató elv­társ... — Hát mi gondoltunk magára. Lehetne dolgozgatni ötszáz forint erejéig... Persze, ha kívánja a munkát a szervezete. — Már hogyne kívánná, igazgató elvtárs. De nekem nem elég annyi munka. Én egészen vissza akarok jönni. Tetszik tudni, nem nekem való ez a nyugdíjas élet, ez a rá­érős semmittevés. Mert ebben sok­kal jobban elfárad az ember, mini a kovácsműhelyben. Mindig csak feküdni, kelni, nagyokat sétálni, jó­kat enni, nem nekm találták ezt ki... Egészen más az ledolgozni a nyolc árát, megfürödni, hazamenni, s úgy pihenni... — Én megértem magát, Kender bácsi. Majd intézkedünk. Ha már nem tud meglenni munka nélkül, hát jöjjön vissza. Mert ugye, van ember, akinek éppen a munka a pihenés. — Ügy van az — bólintott rá Kender Pál okleveles kovácsmes­ter, mert ha valaki kipróbálta a nyugdíjas életet, ő már igen. Sz. Simon István „...Én zenemestert nem Sa­niertem soha, nekem egy hangszeren hangot mester nem mutatott, én oly hely­zetben jiem lehettem, hogy éltem legkedvesebb minde­nét, a zeneszerzés titkait sza­bályosan képzett egyéntől, vagy csak kevésbé szakava­tottól is tanulhattam volna." Hangszerekkel bánni, kot­tát írni „kóborló cigányok­tól, országpló cseh deákoktól” leste és sajátította el „kivá- lólagos hajlamának’’ engedve. Az idézett levélből kitűnik, hogy Palotásy korában vidé­ken szinte elérhetetlen álom volt még a zongora; — ő legalább is nem juthatott kö­zelébe. Palotásy János lelke­k"7 sedése, fantáziadús al­kotókészsége, őstehetsége, fá­radhatatlan szorgalma révén mégis országos hírnévre tett szert. Munkásságával szűkebb pátriájában — a Jászságban — lüktető zenei életet terem­tett a híres Jászsági Kör élén. Vezetése alatt Jászapá­tiban, Jászjákóhalmán már a múlt század ötvenes éveiben vocalquartett, vonósnégyes és zenekar működött. Jászbe­rényben 1862-ben alapította meg a Palotásy Dalkört, melynek eleven utódja a mai Palotásy Kórus. A Palotásy Kórus százéves történetében jól elkülöníthe­tők azok a korszakok, me­lyek egy-egy karnagy — vagy zenészcsoport — nevéhez fű­ződnek. Palotásy János után Riszner József, majd Belez- nay Antal irányította a kó­rus munkáját. Az énekkart a kiegyezés évében Aradon az Országos Magyar Dalár- egyesület tagjai közé válasz­totta, alapszabállyal erősítet­te meg. Ez idő tájt a herényi énekkar versenyeken több száz dalárda között is ki­emelkedő sikereket ért eL A századforduló után lás­sacskán elhaltak az alapítók, el a kórusvezetők. Az együttes munkája ekkor már csupán alkalomszerű helyi szereplésre korlátozó­dott. Űjabb virágkor a huszas éveket követően, Berzátzy László zenetanár idején kö­szöntött a Palotásy Kórusra. Számos újabb helyi és or­szágos siker fémjelzi a da­lárda e korszakát. Bakki József, a kórus je­lenlegi karnagya 1940-ben szervezte át vegyeskarrá a mindaddig férfi karként mű­ködő dalárdát A Palotásy Kórusnak ez után nem kel­lett sokág várnia, hogy — a felszabadulást követő évek­ben — fokozott mértékben bontakoztathassa ki teljesítő- képességét, emelhesse művé­szi színvonalát Azóta a Pa­lotásy Kórus a legtöbb or­szágos találkozón részt vett. Ezekkel éppúgy, mint helyi szerepléseivel eredményesen szolgálja a népművelés és a zenei ismeretterjesztés cél­kitűzéseit Tóth János, a jászberényi Állami Jász Múzeum igazgatója A TI T Ä S Z Vállalat Szolnok Városi üzem­vezetősége értesíti a város lakosságát, hogy 1962. június 25-től a fogyasztói villamos hibabejelentéseket, — áramdíjak befizetését, fogyasztói szolgálattal kapcsolatos megren deléseket és felszóla­lásokat Verseghy út 3 sz. alatt kell eszközölni. Telefon: 20—7G állan­dó, (Munkaidőben a 18—20-tól 23-ig is hívható.)

Next

/
Thumbnails
Contents