Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

\ t SZOLNOK MEGYEI NEELAt­1962. június 24. c //dWíH €4/ 1959 SZEPTEMBERÉBEN Jászberényben a volt tanító­képző dísztermében új típusú iskola elsős hallgatói áll­tak ünneplő ruhában a taná­ri kar előtt. S az azóta eltelt évek alatt az elsős 18 éve­sekből komoly, marxista tu­dástól és kommunista fele­lősségérzettől áthatott ifjú tanítók lettek. Ez alatt az idő alatt az iskola főiskolává érett, sikerrel tették le a ne­velők is az államvizsgát: új típusú tanítókat adnak a ma­gyar falunak. Államvizsga. A szónak ko­mor ünnepélyes csengése van és a vizsgadrukk sem a szokásos, hiszen három év munkájára kell itt feltenni a koronát. Belelapoztunk néhány szak- dolgozatba, s ezek alapján nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy pedagógiából, lélektan­ból lényegesen többet kap­tak és tudnak, mint amit akár az egyetem is adhatna nekik. A kis Vithalm Klára szakdolgozatának címe: Az oktatás folyamata a szám­tan-mért an gyakorlásában. Tudományos alapossággal kidolgozott, — rendszerezett mű, amelyen érezni a gya­korlásban eltöltött félév jó­tékony hatását. Vagy itt van Túri Mária szakdolgozata: Egy gyermek részletes lélek­tani elemzése. Ez a hallgató Tiszavárkonyon. dolgozott és ott tálát egy negyedikes kis­lányt, aki búskomor volt, el­húzódott a közösségtől és makacsul hallgatott ha kér­dezték. Túri Mária elment a családjához, gndosan megfi­gyelte az órákon, kipróbálta nevelésében a pszichológia eszközeit, és szakdolgozatá­ban nagyon ügyesen derítet­te ki, mi az oka a kislány elhúzódásának. S ha a kis Marikára most felfigyeltek iskolájában, megismerték őt és többen is foglakoznak ve- fle, ezt talán elsősorban Túri Máriának köszönheti A BIZOTTSÁG előtt felel­nek a hallgatók. Vad Mária még sírva is fakad idegessé­gében, pedi g semmi oíka rá, kerék jól átgondolt feleletet ad. A többiek is kifogástala­nul tudják és ismertetik a pedagógia módszertanát, na­gyon jó példákat tudnak a saját gyakorlatukból. Egy bizonyos: szilárd ma­terialista meggyőződésű, jó tudású fiatalok kerülnek ki innen. Kicsit nehezen men­nék el, amint Túri Mária mondotta: jJyan tökéletes kis közösséggé kovácsolódtak a három év alatt, hogy nehéz elképzelni a további életet egymás nélkül. Az államvizsga egyik szü­netében néhány szót tudunk váltani Andrási Bélával, az iskola igazgatójával. — A tanítóképzés új rend­szere minden vonatkozásban bevált Nem állta meg a he­lyét az a három évvel ezelőtt hangoztatott érv, hogy a ta­nulmányi idő kevés lesz a hivatástudat kialakításához. Pontosan az ellenkezője tör­tént. Mélyebb és alap>osabb tudatosság nyilvánul meg ezeknél a fiataloknál, mint a négy éves középiskolai kép­zés idején. Azon igyekszünk, hogy módszereinket tovább csi­szoljuk és intézményünket a pedagógus továbbképzés szol­gálatába is állítsuk; A JÁSZBERÉNYI felső­fokú tanítóképző intézet kertje talán a legszebb kert a megyében. Megpihen az ember szeme ha nézi; A kerten keresztül lassan lép­kednek a rácsos kapu felé a most végzett ifjú tanítók Kenderesre, Bánhalmára, Kunmadarasra mennek hogy alapos tudásukkal szerényen, de szilárdan beleilleszkedje­nek az iskolai közösségekbe. Az Alma Mater pedig vissza­várja őket továbbképzésre, tanácsadásra hívogatják őket a barátságos kollégiu­mi hálótermek, a tündéri szép kert. az előadó termek sora. Olyan ez a főiskola, mint egv terebélyes nagy fa, gyümöl­cse átnyúlik az ágon a szom­széd kertbe, de az éltető táp­lálékot mégis a gyökerektől kapja, — ht — ■< Kiállítás nyílt a Varga Katalin Leánygimnáziumban Érdekes kiállítás nyílt teg­nap délelőtt a Varga Kata­lin Leánygimnáziumban Szol­nokon. A húsztagú irodalmi szakkör Botond Erzsébet ta­nárnő vezetésével nemrégi­ben ugyanis elindult Petőfi Sándor nyomában, g ezek­nek a ^túráknak” eredmé­nyeit mutatják be a diákok. Petőfi útjait nem vonaton, buszon, vagy repülőgépen járták meg a diákok — csu­pán a levelek szárnyán. Le­velet írtak sok-sok hazai és külföldi városba, faluba, kérve: küldjék el azoknak a tájaknak, házaknak a fény­képét, ahol megfordult a köl­tő. Egyik képen Petőfi nagy­bátyjának cinkotai házát, másikon édesapjának szalk- szentmártoni kocsmáját lát­juk, s néhány felvételt az itt lévő Petőfi-szobákról. Ozorán a jelenle® művelő­dési ház épületében lépett fel színészként a költő, ezt az épületet is bemutatják a diákok, és Dömösdöt, ahol Váradi Antal lakott, kihez verset írt. A tegnap megnyílt kiállí­tás 26-án kedden zárja ka­puit, megtekinthető délelőtt 10-től délután 5 óráig. Salgó László: FORRADALOM A 7unták Földjén VIII. KUBAI GONDOK Az indulás tervezett idejé­re tolmácsolom, a Haiti szi­getről emigrált néger kolle­ga is visszaérkezett a cafe- teriához. A falusi Népbolt- ban próbált a fővárosban ne­hezen kapható pipereszappant szerezni. Feleségét és a na­pokban született kisbabát várja haza a havannai kór­házból.­— Sikerült szerezni? — kérdeztük kórusban, — No hay, nincsen, csak mosószappan van — hang­zott a tömör válasz. Sokszor hallottam Kubá­ban ezt a „no hay” kifeje­zést Mondták nekem is a Kodak cég pompás havannai fotoszaküzletében, amikor eltörött fénymérőm helyett újat akartam vásárolni. Ott az eladó szájából el­hangzó gúnyos „no hay”-nak 'olyan volt a hangsúlya, hogy a külföldi világosan értse: az amerikai szállítások elmara­dása miatt itt állhat a ku­bai télvíz idején, a vakító trópusi napsütésben — fény­mérő nélkül. Itt, a eafetériában a „no hay” kifejezésre, amit az asztalt körülülő kubaiak is bólogatva megismételtek, a hangsúly alapján inkább „nem tesz semmit” fordítást kellene használnom. Nem, egyáltalán nem volt ebben valamiféle forradalmi ro­mantikából táplálkozó le­mondás. Inkább a nehézsé­gek leküzdését vállaló, a nroblémák okait és megoldá­sát kereső emberek elszánt­sága érződött. Most a nyugati lapok, a rádiók — és ezt nem is lehet tőlük rossz néven venni — a kubai ellátási gondokat a forradalmi rendszer egyenes következményének igyekez­nek beállítani, és mint ilyent, elrettentő példaként akarják a kubai fáklyát fi­gyelő latin-amerikai népek elé állítani, — A kubai helyzet (a jegy­rendszer bevezetése) — hang­zott a Londoni Rádió már­cius 16-i kommentárja — a gyors ütemű forradalmi In­tézkedések és a hibás gaz­dálkodás „sajnálatos” ered­ménye. Es hogy a venezuelai, a guatemalai, a brazíliai hallgató még világosabban megértse a kubai élelmezési probléma okát, a kommen­tár hozzáteszi: mindezek a hiányok most azért vannak, mivel „Kuba gazdaságilag valaha teljes mértékben a tőle mindössze 150 kilomé­terre levő Egyesült Államok­tól függött.” De hát a népeknek most mindenütt a kontinensen ép­pen erről kell dönteniök: megmaradnak-e a régi Ku­bához hasonlóan az „Egye­sült Államoktól való teljes gazdasági függés állapotá­ban” — amerikai áruktól zsúfolt áruházakkal és telt kirakatokkal —, vagy pedig — számolva az amerikai re­torziókkal — a forradalom útjára lépnek a meglevő készletek igazságos, átmeneti jegyrendszer alapján történő elosztásával hozzálátnak a monokultúrás gazdasági el­maradottság felszámolásához. Kubában a józanul gondol­kodó emberek tisztában van­nak azzal, hogy a cukornád­földeken 3 év alatt nem le­het fogpaszta gyártól hús- feldolgozó üzemig mindent építeni olyan ütemben, hogy a félévszázados amerikai gyarmati uralom mulasztá­sait pótolják és a növekvő keresletet teljesen kielégít­sék. Persze arról, hogy Kubá­ban MIÉRT NÖVEKSZIK A KERESLET, a nyugati rádiók Latin-Ame- rika felé sugárzott adásaik­ban már egyáltalában nem beszélnek. Egyszerűen azért nem, mert — a vásárlóerő gyors növekedése miatt — ez is a forradalmi gazdálko­dás eredménye, A kubai mezőgazdasági dolgozó napi keresete az 1959. előtti napi 1 pesoról 2,8 pesora növeke­dett A 400 000 falusi állandó munkanélküli pedig, az évi 3—4 hónapot dolgozó szezon- munkással együtt az év min­den munkanapján keresethez jut. 1957-ben a Kubai Katoli­kus Egyetemi Szövetséghez tartozó diákok egy csoportja vidékre ment, hogy megvizs­gálja a parasztok életviszo­nyait Az alábbi adatok szerint amelyet annak idején a ha­vannai sajtó is közölt, a fa­lusi lakosságnak mindennap csupán 4 százaléka evett húst, lni> halat, 2 w i, tojást, 3,5 „ s, kenyeret 11 „ ivott tejet. Most elsősorban az a ki­éhezett falusi lakosság igyek­szik jóllakni, amelynek többsége a közelmúltban — Latin-Amerika parasztjaihoz hasonlóan — éhezett. A villany, a lakbérek 50 százalékos csökkentése, az ingyenes oktatás és egészség­ügy! ellátás (minden kubai gyerek megkapja a Sabin- cseppeket) következtében ugyancsak megnőve kedett vásárlóerő a városokban is mindenekelőtt az élelmiszer piacán jelentkezik, A forra­dalom előtt elegendő volt a termelt napi 250 000 liter tej — most kevés a 400 000 liter, A meglevő készletek igaz­ságos elosztása következté­ben minden 7 éven aluli kubai gyermek napi egy li­ter tejet kap jegyre abban az országban, ahol a lakos­ság átlagos életkora néhány évvel ezelőtt — éppen a szerfogyasztás talán csökkent a városokban és az emberek esetleg kevesebb élelmiszert kapnak. A lakosság zömét ki­tevő parasztok azonban töb­bet esznek mint azelőtt és tartalmasabban étkeznek, mert tejet és húst is fogyasz­tanak, Emellett amint meg­állapíthattam, a legtöbb ku­bai nem Castrot, hanem az amerikai bojkottot okolja az élelmiszerhiányért,” Ezt tette a gépkocsiveze­tőnk is, miután az alkatrész- hiány miatt agyonjavított Chevrolettel végre újra el­A santiagói iskolaváros udvarán magas csecsemő- és gyer­mekhalandóság következté­ben nem érte el a 23 évet.., A lakosság túlnyomó több­ségének táplálkozásában most olyan szembetűnő a ja­vulás, hogy azt még a Lon­doni Rádió kommentátora sem vonja kétségbe. Előző írásomban idézett Tom Sta­cey, a The Sunday Times Kubában járt tudósítója — jóllehet zsörtölődött amiatt, hogy havannai barangolása során nem tudott fogkrémet kapni — tárgyilagosan meg­állapítja. .Az átlagos élelmi­indultunk. De a jenkik teljesen indo­kolt kárhoztatása önmagá­ban elégtelen a meglévő ko­moly gondok megszüntetésé­hez. És erre elsősorban Fidel Castro kormánya figyelmez­teti az országot, s a népet. „TANÜLNI — DOLGOZNI — SZERVEZNI” ez a hármas jelszó foglalja össze a legsürgősebb megol­dásra váró feladatokat. Ta­nulni — ez az alapfelvétel Kubában is, mint minden gyarmati uralom alól felsza­badult országban. Egyszerűen lenyűgöző a mindenütt, a minden korosztálynál tapasz­talható tanulási láz, önma- guktól beszélnek az első kézzelfogható eredmények, A betonúton haladó gépkocsi­ban olvasom az analfabétiz­mus felszámolásáról szóló végső győzelmi jelentést: a legidősebb korosztálytól, a lakosság alig 4 százalékától eltekintve mindenki tud írni- olvasni. Szeptembertől már minden iskolaköteles gye­rek iskolapadban ül. De ami ma sokat mond — holnap már keveset jelenti Ez csupán — a sző teljes értelmében vett — elemi probléma megoldása, De hol vannak még az ország szocia­lista átalakításához szükséges középiskolát és egyetemet végzett, kvalifikált munkára, magasfokú szervezésre alkal­mas szakemberek tömegei? Egy része már tanul San- tiagoban. a hirhelt Momcada laktanyából átalakított isko­lavárosban, a havannai, a santa-clarai egyetemen. Má­sok a szocialista országokban, köztük hazánkban készülnek országépítő feladatukra. De otthon, a kubai földeken, az üzemekben ma még üres, be­töltetlen a helyük. A cukor­nád ültetvénnyé változtatott agrárországban a gazdasági és kulturális élet deformá- lódása következtében a hazai értelmiség soraiban 40 jo­gászra jut egy mezőgazdasági szakember.. i Ilyen körülmények között okkal mondta Fidel Castro- Sokkal könnyebb volt né- hányszáz bátor emberre’ megsemmisíteni Batista 50 000-es hadseregét, mint 6,5 millió elszánt dolgozóval megkétszerezni a termelést. Különösen azért, mert köz­ben a fegyverek sem pihen­tek. : i Következik: A DISZNÓ ÖBÖLBEN. AZ INVÁZIÓ SZÍNHELYÉN c TUDÓS DIÁKOK kas anyag került a kiállítási termeikbe. S méltán illuszt­rálja Varga Csaba és a többi szorgalmas diák országosan is jelentős sikere az iskola 15 évének fejlődését is... *— bubor ■—» zsef Gimnázium. Persze, az iskolában nem­csak Csaba első helyezése váltott ki elismerést, hanem az is, hogy Halla István, a gimnázium kitűnő tanulója magyarból éa történelemből miniszteri dicsérő oklevelet kapott, akárcsak Borza Mari­ka, a II/a-ból földrajz dolgo­zatára. A gimnázium az idei tan­év végén kiállításon mutatja be 15 éves fejlődését. A szemléltető eszközöket, a po­litechnikai órákon készített munkákat stb. Fényképek, grafikonok, oklevelek, kitün­tetések és sok-sok más érte­mért ismét csak közhely, hogy mivel jó sportoló, a TF-re akart menni, de most már inkább a földrajz-törté­nelem szakos tanári pálya felé orientálódik. Szenvedé­lye az olvasás, a bélyeg- és a régi p>énzek gyűjtése, ezen­kívül ő a gimnázium zeneka­rában a mandolines;.. A sikernek persze örült, meg a sok gratulációnak. Leg­jobban — érthetően — föld­rajz tanárára büszke, aki egyúttal édesapja is. A taná­rok pedig a diáktársakkal és a földrajz bajnokkal együtt örvendeznek az iskola szép jubileumi ajándékának. Ti­zenöt éve működik ugyanis a tiszaföldvári Hajnóczy Jó­dolgozatait. Kíváncsi volt tudására, felkészültségére... — .!. A statisztika nem si­került. Annál inkább a könyvvitel; Nem igen volt ne­hezebb a feladat egy jó erős iskolai dolgozatnál, de mon­dom, ilyen sikerre mégsem számítottam. S ahogy elol­vastam az újsághírt, hogy nyertem, ezután már minden olyan volt, mintha álmodnék. Mindenki örült, gratulált. Hargitai tanár úr, Száz ta­nárnő, az osztály, az egész iskola. Otthon a nagymama még sírt is. Anyus szintén boldog volt, meg a testvé­reim, apukám megvendégelt egy tábla csoki vall Jöttek az­tán a rokonok, a szomszédok, ismerősök. Nézem a könyvelő-bajnok­nő arcát, hallgatom szavait. Semmi különlegest nem tu­dok felfedezni vonásain. Még csak az a bizonyos „sztár-vi­selkedés” sem látszik rajta, ami az olyan emberekre jel­lemző, akik váratlanul érnek el gyorg és nagy sikert és szokatlan számukra ez a kö­rülmény. Klárit, mint eddig, most is minden érdekűi. A ze­ne, az irodalom, a matema­tika, a képzőművészet, a sport, a politika, s ki tudná felsorolni, hogy még mi min­den. Szenvedélyei is arról tanúskodnak, hogy egy sok­oldalú, modem, mai diák­lány Ondók Klári. Szeret tán­colni, „csavarogni” az ország­ban minden vágya: világot látni Aztán jói megállni a helyét a Szolnoki Cukorgyár­ban, ahol nemsokára elfog­lalja munkahelyét, majd pe­dig a közgazdasági egyetem levelező hallgatójaként, ahová vagy az idén, vagy jövőre szeretne beiratkozni; Ám, ahogy mondta; egy társadalmi ösztöndíj sem jön­ne számára rosszul..« CSABA, A FÖLDRAJZTUDÓS Jó megjelenésű, magas fia­talember, széles vállakkal, rövidre nyírt hajjal, serkenő bajusszal. Nehéz lenne rövid beszélgetés után megrajzolni Varga Csaba arcélét. Nehéz, szorgalommal tanult — így érettségije hogyan sikerülhe­tett volna másképpen, mint kitűnően? Négy éven át volt eminens tanulója iskolájá­nak; Ügy véljük, már ennyi ok is elegendő volna ahhoz, hogy ez a csinos, okos diák­lány sikert arasson. De Klá­ri nem elégedett meg ennyi­vel. Titkos vágya volt a jó sze­replés az országos tanúiméi nyi versenyen, de legmeré­szebb álmában sem gondolt arra, hogy bajnok lesz. In­kább afféle erőpróbának te­kintette könyvvitelből és sta­tisztikából a versenydöntő Fiatalok, tizennyolcévesek, az idén érettségiztek. Ondók Klára, a szolnoki diáklány, könyvvitelből nyerte meg az országos tanulmányi verseny második díját; (Az első dí­jat nem adták ki.) Varga Csaba, a tiszaföldvári gimna­zista a földrajz bajnokság el­ső díján osztozott az egyik fővárosi diák-versenyzővel. Most a két tudós diákot mutatjuk be. EGY LÄNY SIKERT ARAT Babaarcú, álmodozó szemű, mosolygós lány Ondók Klára. Alapiszervezeti KISZ-titkár volt a szolnoki közgazdasági technikumban. E mellett vas­

Next

/
Thumbnails
Contents