Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-22 / 144. szám

1962. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 * Tanácskozott az országgyűlési képviselők megyei csoportja Két beszélgetés egy témáról Kisújszállási válasz a karcagi aggodalomra Tegnap délelőtt Szolnokon a Hazafias Népfront megyei székházában tartotta ülését az országgyűlési képviselők Szolnok megyei csoportja; A képviselőket és Vass Istvánná elvtársnőt az or­szággyűlés alelnökét Váczi Sándor elvtárs, a képviselő csoport elnöke üdvözölte. Ez­után dr. Bene Zoltán, a kép­viselő csoport titkára ismer­tette. hogy az országgyűlés A tanműhely falai friss vö­rösen emelkednek, új kon­túrokkal gazdagítva a gyár­udvart. Vagy harminc ember dolgozik az állváinyokan, s az izzó napsütésbál ugyan­csak barnára sült arcok te­kintenek az idegen felé. — Gulyás Antalt keresem — szólok, s egy állványról máris leereszkedik az ács. Sietős pedig a munka, mégsem te­kint utána szemrehányó szempár. Brigádvezető, néha előfordul, hogy idegen kere­sd, eredményekről, munkáról érdeklődik. — Megjött a papír — újsá­golom, s csodálkozva néz rám. Aztán elmesélem; teg­nap hallottam Óvári Gézáné- tól, a Tisza Cipőgyár ver- senyfelelősétől, hogy az épít­kezési brigád ügyében siker­rel járt a tiszaföldvári tar nácsnál. Nagy Lajos, a vég­rehajtó bizottság titkára alá­írta a kérést: minden ellen­szolgáltatás nélkül segédkez­het munkatársának családi háza építésében a szocialista címért küzdő munkabrigád. — Akkor hamarosan hoz­zákezdünk, először a Köles Fepi bácsi házához ■— moso- lyádik el a brigádvezető. — Majd vasárnaponként csinál­juk, sokan vagyunk, hamar elvégezzük. Nem először jo­gunk ilyen munkához. — S valóban emberségből, jószívből csinálják — kér­dem hitetlenkedve. — Persze — mosolyodik el. — Nem mondom, nagyobb munkák után tartunk egy kis különböző bizottságai mikor tartják üléseiket s milyen napirendi pontokat tárgyal­nak. Tegnapi ülésükön megyénk képviselői megbeszélték az országgyűlésre való felkészü­lést, valamint parlamenten kívüli munkájukat. A napi­rend megtárgyalásában s a vitában részt vett Vass Ist­vánná elvtársnő is. ünneplést, meg egyikük m&r vett minden brigádtagnak egy-egy zsebkendőt. Dehát az emlék a segítségért. Az öltöző előtt' szépen ápolt kertecske, messzire sár­gállik az oroszlánszáj. Mi­előtt belépnénk az ajtón, Gu­lyás Antal megjegyzi: — Május elsejére csináltuk, közösen a két brigád. Nagyon elhanyagolt volt a házunk tá­ja, illett már rendbehozni! Az öltöző olyan, mintha nem is járna benne senki. Tisztaság, rend fogadja a be­lépőt. Pedig harminckét em­ber tartja itt munlfcaruháját, élelmét, malteros, sáros cipő­jét, csizmáját. — Be sokat mondták, hogy szégyen ide bejönni — sóhajt fel. — Aztán a két brigád alakulásakor elhatároztuk, ennek pedig véget vetünk! Kitakarítottunk, csináltunk egy házirendet, még olykor jorintos bírságot is jöven­döltünk azoknak, akik nem vigyáztak a rendre! A falon, mindjárt az ajtó­nál kis szekrényke, cigarettá­val, édességgel megrakott polcokkal. A legalsón kis tá­nyérka, benne szép rendben aprópénz csillog. — Becsületbüfé — kezdet­ben ezzel is volt egy kis baj. Nézze csak, ott van a napló­ban! Azám, a napló! Két kék füzetecske, benne sok-sok be­tű, látszik rajtuk, hogy írás­hoz nem szokott kezek rótták egymás alá a sorokat! S va­lóban: név szerint benne Eddig 400 000 forintos társadalmi munka Törökszentmiklóson dicsé­retes szorgalommal dolgoz­nak a társadalmi munkások. Részesek a majdnem kétmil­liós költséggel épülő, negyven személyes óvoda; a fürdő mellett létesülő gondnoki lakás építésében, önkéntes munkájuk értéke már eddig meghaladja a 400 000 forin­tot. van, hogy egy kőműves 50 fillérrel kevesebbet tett be a kasszába egy doboz cigaret­táért. írásbeli figyelmeztetést kapott a brigádtól. Azóta biz­tosan meggondolja: érde­mes-e így füstölögni! Tovább lapozgatok. Határ­idő előtt befejezték a Tisza parti raktár építkezési mun­káit, jó ütemben halad a mostani — a tanműhely épít­kezése. Még előbb egy érde­kes bejegyzés: február 25-én hatalmas vihar vonult végig Martfűn. Megrongálta a gyár épületeinek tetejét. Vasárnap volt, a brigád mégsem saj­nálta idejét: még aznap gyor­san, jól helyrehozták a tető­ket. — Megkaptuk a, könyvelés­től az igazolást — szód közbe Gulyás Antal. — A Tisza parti munkáknál ötvenkilenc­ezer forintot takarítottunk meg! Nézem az embert, barnára sült arcában élénken villogó szemét S nézem a többit, amint ott az állványokon dol­goznak. A környék fajaiból jönnek munkába évek óta. Ritkán találkoznak pihenő­időben, hiszen a család, az otthoni dolgok elfoglalják őket. S vasárnap mégis ösz- szegyűlnek, majd egy apró családi háznál — Mert ismerjük jól egy­mást, aztán soha sem tud­juk, mikor kérünk mi is se­gítséget. Jó az, ha barátok között él, dolgozik az ember! S. J. ÁZ első gondolatcserére a nagy karcagi határ egy kiszögellésében került sor. Azt kérdeztem a Május 1. Termelőszövetkezet néhány gazdájától, az I-es üzemegy­ség vezetőitől, hogy a mi­nőségi munka érdekében al­kalmaznak-e valamiféle ösz­tönző módszert? Nem — hangzott a válasz. — A kar­cagi Május 1. szövetkezeti gazdaságban semmiféle pre­mizálás nincsen. — Nálunk nem is kell. Így kezdték. Náluk csakis minőségi munkát vesznek át, és próbáljon valaki ne azt csinálni, levonják a munka­egységéből. Meg aztán tud­ják az emberek; abból jut nekik is, ami a közösben terem, és úgy termelnek a közösben. Végül is megállapodtunk, hogy azért nem egészen így van ez. Még azt a kijelen­tést is megengedték, hogy nem lenne rossz a premizá­lás, dehát annak is akadá­lyai vannak. Mégpedig. Ha a növénytermesztőt premizál­ják — az állattenyésztő is jogosult a jutalékra. S ha már a tehenész prémiumot kap, a takarmányos is kér­heti. Így aztán végül a ko­csisok, a kovácsok premizá­lásával mindenki prémium­hoz jut. Meg is lehetne néz­ni, hogy a prémiumosztás utárr mi maradna a közös­ben. A prémium ugyanis ab­ból a termésből megy ki, amit a közösnek terveznek. Hivatkoztak arra: elaprózó­dik a munka, hiszen juta­lékos munkaszervezésben mindenki kíváncsi arra, mennyi termett az általa mű­velt földön. S azt még külön méricskélni... Egyszóval nem Karcagra való módszer az ilyen. A véletlen hozta-e úgy, nem tudom, hogy a karcagi beszélgetés napjának dél­utánján Kisújszálláson búza- kalászbeliekkel futottam ösz- sze. B. Nagy Lajos a szö­vetkezet párttitkára meghí­vott gazdaságukba. Ha érde­keset akarok tapasztalni, csak menjek hozzájuk — invitált. S hogy érdeklődése­met felkeltse, azt is el­mondta: náluk nagy változás történt. Ezt a nagy változást annak köszönhetik, hogy fél­millió forint összeget a mi­nőségi munka jutalmazására fordítanak. Történeteket idézett a Bú­zakalász párttitkára. Két év­vel ezelőtt a városi pártbi­zottság függetlenített munka­társaként járt kapáláskor a Búzakalászban. A szeme lát­tára kivágták a kukoricát onnan is a kapások, ahol hiányzott a tő. S amikor szólt érte, morogva fogadták a megjegyzést. A tsz-tagnak akkor az volt az érdeke: mi­nél gyorsabban haladjon a kapálással, mert úgy jut több munkaegységhez. A múlt héten cukorrépa­művelők hívták a határba. Felindultan mutattak egy ka­pált dűlőre: — Nézze meg Lajos bácsi, mit csinált ez az ember! Bizony, tessék-lássék mó­don feketét tett a zöldre. Két évvel ezelőtt nem szól­tak ilyesmiért. Kinn járt B. Nagy Lajos a kukoricaföldön is. Nagyon sűrűnek találta a tőállo­mányt. Megszólított egy kis­lányt: — Azt még ld kellene vágni. A kislány vitába szállt a párttitkárral. — Hogy gondol ilyet, La­jos bátyám! Ezen még cső lehet! Ismét vitatkoztak. Két év­vel ezelőtt azon: miért rit­kítják, most meg hogy miért hagyják túl sűrűre. Igen, mert most minden kukorica­tő saját zsebét is érinti a szevötkezeti tagoknak; Nincs is baj a tőállomány- nyal, pedig éveken át meny­nyit kellett érvelni érte. De évekkel ezelőtt csak érvel­tek, az idén viszont a pre­mizálással olyan rendszert alakították ki, amely gondol­kodásra készteti a növény- ápolókat, hogyan műveljék a rájuk bízott földet. Bizo­nyíték rá a tőállomány vizs­gálat. Egyelés, kapálás után fel­mérte a «szövetkezet veze­tősége, mennyi növényt hagytak meg holdanként. hogy precíz legyen a mérés eredménye, az I-es üzemegy­ség a II-esét vizsgálta — és fordítva. A szúrópróba így zajlott le. .Kimentek az I-es üzemegységbe. Választottak különböző helyeken, de akár­hol mérték, mindenhol 74 000 cukorrépát övét számoltak holdanként, Azokban az üzemegysé- ségekben, ahol családokra, szövetkezeti tagokra mérték szét a területet, ott is ugyan­ez a helyzet. jEbből a ta­pasztalatból kiindulva, a jö­vő évben valamennyi föld­jüket szétosztják művelési parcellákra a Búzakalászban. Elmesélem B. Nagy Lajos­nak a karcagi beszélgetést. — Mi is ugyanígy gondol­kodtunk, míg meg nem pró­báltuk. S hozzáteszi: — Most már, mint a pre­mizálás híve, magam is ajánlhatom a karcagiaknak. Hirtelenjében elmond né­hány érvet a karcagi ellen­érvekre. Azt mondják a kar­cagiak, a szövetkezeti tagok külön kíváncsiak ősszel a termésre. így a jó, sokat hozó kíváncsiság ez. így egész éven át rajta a szemük a gondjukra bízott földön. Márpedig, ha a szemük raj-: ta van, akkor a kezük is. És még egy. Kezdetben a kisújszállásiak is azt hitték, a tervezett termésből osztják a prémiumot. Kiderült, hogy a tervezett termés magtárba kerül (kivéve az időjárás el­lenkezését), a prémium mennyiségét pluszként ter­melik meg a gazdák. Kisújszállás szomszédja Kárcagnak. Jóllehet, sem mi, sem más ráerőszakolni nem akarja a premizálást a karcagi Május 1. Termelő­szövetkezetre. A jövőben is olyan jövedelemelosztási módszert alkalmaznak, ami­lyet ők jónak látnak; De azért érdemes gondolkod­niuk, saját érveiket egyez­tetni az élet, a gyakorlat tényeivel, mert erre találnak példát a kisújszállási Búza­kalász Termelőszövetkezet­ben, pedig az is éppen olyan jól szervezett nagyüzem, mint a karcagi Május 1. gaz­dáié; B. L. f Ellenszolgáltatás nélkül termelésben résztvevő dolgo­zók. munkája. Nem lesz egy­hangú és fárasztó a munka, amely közvetlenül az anyag megmunkálására irányul, ha­nem a géprendszerek beállí­tásán, a műszereken keresz­tül a termelési folyamat el­lenőrzése lesz az ember fel­adata. Fokozatosan elmosódik tehát a határ szellemi és fizi­kai munka között. Természe­tesen nemcsak arról van szó, hogy a fárasztó fizikai tevé­kenység megszűnik, hanem a szellemi munka színvonala Is emelkedik. A mérnök mun­kájának hatékonysága növek­szik. A szellemi munka men­tesül igen sok mechanikus számítástól és nyilvántartó tevékenységtől, hiszen ezt is automata gépek végzik eh Ezáltal a termelés irányítói­nak több ideje marad alko­tási lehetőségeikre. A kommunizmus anyagi technikai bázisa az alapja annak is, hogy megváltozzon az ember viszonya á munká­hoz, A kommunizmus alsó fo­ka, a szocializmus már lénye­gesen megváltoztatja a kapi­talizmushoz képest az embe­rek viszonyát a munkához. A munka szégyenletes ter­heiből becsület és dicsőség dolgává válik. A szocializ­musban a munka kötelesség. Ahhoz, hogy valaki éljen, feltétlenül dolgoznia kell és bizonyos ösztönző tényezők alkalmazása szükséges. A kommunizmusban a munka nem egyszerűen a társadalom iránti kötelesség. A munká­nak az új tecnikai feltételek által megváltoztatott körül­ményei, a fizikai és szellemi munka különválásának meg­szűnése, a munkaidő csök­kenése folytán annak alkotó jellege domborodhat ki. A munka az emberek számára elsőrendű életszükségletté válik, nem kell semmivel sem ösztönözni őket. Ennek alapján a dolgozók aktivitá­sának sokkal magasabb foka bontakozik ki. Ezt jelzi már ma is például a munkaver­seny magasabb formáinak kibontakozása, az újítások számának gyors növekedése a Szovjetunióban. A kommu­nista munkabrigádok, a kom­munista üzemek és vállala­tok mozgalmában több mint húsz millió ember vesz részt. E mozgalom során fokozato­san az emberek viszonya a termeléshez és az emberek egymáshoz való kapcsolata átalakul kommunista kapcso­lattá; A kommunizmus anyagi technikai bázisa az alapja a város és a falu közötti lénye­ges különbség megszűr'sének is. A kommunizmus építése során a gépesítés és az auto­matizálás nemcsak az ipar­ban, hanem a mezőgazdaság­ban is megvalósul. A munka színvonala ezen a területen is állandóan emelkedik és a mezőgazdaság gépi és villa­mosenergia ellátásával pár­huzamosan egyre inkább az ipari munka egyik válfajává válik. Megszűnik itt is a nehéz, a szellemi munkától elkülö­nülő fizikai munka; A pa­raszti munka fokozatosan az agronómus és a mezőgazda- sági mérnök munkájának színvonalára emelkedik. A kommunizmusban agráripari egyesülésekkel, a falvak ösz- szevonásával új, városias jellegű települések jönnek létre, amelyek mind anyagi, mind kulturális. szociális, egészségügyi szempontból a várossal azonos színvonalra emelkednek. Az anyagi technikai bázis magasabb foka teszi lehetővé a kulturális színvonal általá­nos felemelését is. A munka­idő csökkenése a társadalom minden tagja számára lehe­tővé teszi, hogy sok időt for­dítson továbbképzésére, kul­turális igényeinek kielégíté­sére, szórakozásra. A művelő­dés és szórakozás olyan esz­közei is, mint a televízió, film, stb. továbbfejlődésük­kel. elterjedésükkel belátha­tatlan lehetőségeket rejtenek magukban a társadalom kul­turális színvonalának emelé­sében. Az egészségügy, a betegsé­gek megelőzése és a pusztító betegségek leküzdése sem nélkülözheti az általános technikai és tudományos fej­lődést. Az ember egészségé­nek védelmére és a gyógyí­tásra egyre nagyobb mérték­ben felhasználják a kémiát, fizikát és más tudomány­ágakat, valamint a technikai berendezéseket, műszereket pl. az emberi szervezetben lezajló folyamatok mérésére, ellenőrzésére. Az anyagi javak termelésé­ben bekövetkezett változá­soktól függ elsősorban a női munka jellegének megválto­zása is. A nőt a házi rabszol­gaság alól csak a kommuniz­mus szabadíthatja fel vég­legesen. A férfi és a nő kö­zötti teljes egyenjogúság csak akkor valósulhat meg, ami­kor a társadalom az anyagi javak bőségével rendelkezik, amikor a közétkeztetés, a gyermekek társadalmi ellátá­sa és társadalmi költségen való nevelése annyira kiter­jed és magas színvonalra emelkedik, hogy a nők fel­szabadulhatnak a jelenleg még meglévő nagy kötöttsé­gek alól. Az anyagi javak termelésé­nek magas színvonala az alapja annak, hogy megvál­tozzon a társadalom tagjai­nak tudata, gondolkodásmód­ja, erkölcsi színvonala is. A kommunizmus építése során fokozatosan új embertípus alakul ki. Amikor megszűnik az egyén harca saját létéért és az ember a jól szervezett társadalomban magas fokon valósítja meg a természet feletti uralmát, akkor szűnik meg véglegesen a kapitaliz­mus által kialakított sok előnytelen tulajdonság. Meg­szűnik az anyagiasság, az Indi­vidualizmus, az előnyök haj szólása, hiszen ez a kommu­nizmusban, ahol a társada­lom termékeiből mindenki szükségletei szerint részesül — teljesen értelmetlen volna. A kommunizmus ma már nem a képzelet világa. A Szovjetunióban már folyik a kommunista társadalom szélesen kibontakozó építése. Magyarország a kommuniz­mus alsó fokának, a szocia­lizmusnak a felépítése felé közeledik. Nincs messze szá­munkra az az idő. amikor éppen a kommunizmus anya­gi technikai bázisának létre­hozásán munkálkodva mi is élvezni fogjuk saját társa­dalmi viszonyaink gyökeres átalakulásának óriási elő­nyeit. Ehhez azonban először a szocializmus anyagi techni­kai bázisát kell létrehoznunk. Luca Márta ■ pártfőiskola tanára SZAKTANÁCSOK Korai szántóföldi termelés a kertészetben Szolnok megye közös gazdasá­gai mintegy tizenháromezer hol­don termelnek zöldséget. Fő fel­adatuk elsősorban a fogyasztók szükségletének, — másodsorban az exportszállítások, a konzerv- és hűtőipar kielégítése. A korai szántóföldi zöldségter­melés alapja az őszi mélyszán­tás, a trágya, a fűthető ezapori- tóház, a fűthető és a biofűtéses melegágy! ablakfeliilet, a Jó mi­nőségű vetőmag, az öntözési le­hetőség és nem utolsósorban a jé szakemberek. Koraiságot csak jól elkészített talajon, bimbós állapotban lévő zömök, egészsé­ges palántákkal érhetünk -el. A gyenge növények bizonyos szá­zalékát korán ültessük ki, tekin­tet nélkül a fagyveszélyre. Ter­melésünket azonban úgy Irányít­suk, hogy tartalékpalánta, — tör­ténetes kifagyás esetén — ren­delkezésre álljon. Ez év későn jelentkező tavasza próbára tette a kertészeteket. Termelőszövetkezeteink felvet­ték a harcot a mostoha időjárás ellen. Voltak olyan szövetkeze­tek, ahol a kifagyott borsót há­romszor vetették újra. Pótolták a kifagyott paradicsompalántákat és a szélverés következtében ki­tört paprikapalántákat. Az említett hideg Időjárás kö­vetkeztében a dinnye, a paprika, az uborka fejlődésében megállt. A levelek sárgák, a virágok bim­bós állapotban vannak. A fejlő­dés elősegítéséhez, valamint az új lombozat fejlődéséhez feltétle­nül pétisós műtrágyázást kell al­kalmaznunk. Az öntözés elenged­hetetlen. A műtrágyát lehetőleg oldott állapotban az öntöző viz- együtt szórjuk ki a területre. Arra azonban feltétlenül ügyel­jünk, hogy az öntözéssel ne csak frissítő hatást adjunk növé­nyeinknek. A szükségletnek meg­felelően — többször — 40—50 mil­liméter eső-öntözést juttassunk. Erre azért van szükség, hogy a talaj termőrétege 30—35 centimé­ter mélységig átnedvesedjen és a növények fejlődésére a követke­ző öntözésig elegendő nedvessé­get biztosítson. Ne feledkezzünk el azonban a csapadékpőtlás utá­ni gyomirtásról sem. A paradicsom, — bár nem vlz- Igényes növény — ilyen aszályos Időben nedvességet kíván. Itt is célszerű öntözéssel együttesen a pétisős műtrágyázás. A szívó, rágó kártevők, vala­mint a gombás megbetegedések elleni védekezés szintén elkerül­hetetlen. A paradicsomon már látható a burgonyabogár kárté­tele. A burgonyabogár a paradi­csomon a levélnyeleket és a zsenge hajtásokat rágja meg. így kevés rovar Is nagy kárt okoz­hat. Leginkább a porozőszeres védekezést ajánlom ellene. Húsz százalékos DDT porozőszer (Ni­kéről D. 20) holdanként 5—8 kilo­gramm, vagy 10 százalékos DDT porozőszer (Hungárla-Matador, Nikéről D. 10) holdanként 15—20 kilogramm. Permetezőszerék: 50 százalékos DDT (Hungárla-Mata­dor poralakú, Nikéről paszta) 1—l'/j kilogramm, 30 százalékos DDT pép (Pemit) 1.5—1.7 kilo­gramm, 10 százalékos DDT per- metezöszer (Hungárla-Matador) 5—6 kilogramm. A permetezősze­reket 150 liter vízben (egy holdra számolva) feloldva ajánlatos a növényekre Juttatni. Kádár Ferenc MEK főagronőmus

Next

/
Thumbnails
Contents