Szolnok Megyei Néplap, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-21 / 143. szám
1962. június 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 £ rr rr JO UTAT FUTOHflZI FIATALOK 7 A KISZ titkárnak nagyon sietős a dolga. Sok munkájuk van még a hétre. Vasárnap hajnalban indul a különvonat Balatonalmádiba a vasutas ifjúság VIII. találkozójára. Ilyen izgalommal még nemigen készültek. pedig már jónéhány ifjúsági összejövetelen resztvettek. Keressük a készülődőket. Alig megyünk néhány métert. magas, szőke fiatalember jön velünk szembe, Csapó János, a titkár bemutatja: — Rédei Gyuszi a mozdonyvezető. Ö yiszi majd a szerelvényt a Balatonra. Csak délután kezdődik a szolgálata, de most délelőtt is itt van. Segít. Olyan fiatal még. Nem is gondolnám, hogy akkora hatalmas géphez is érthet már. Pedig igaz. Ö lesz a tíz új- szállítós személykocsiból szerelvény „vezére”; Ha elindulnak, óránként 90 kilométerrel „viszi” közelebb a balatoni találkozóhoz a Fütő- ház százötven fiatalját. Négy év óta mozdonyvezető. Vitt már nemzetközi gyorsokat, az országnak szinte minden határállomásán járt, de Almádiba még ő is most megy először. ' A legjobb, s a legszebb gépet kapják. Csak az lenne a jó, ha a személykocsikat is előbb küldenék, nem úgy, mint tavaly. Akkor alig egy órával az indulás előtt kapták. Egész úton tisztogatták a kocsikat, dehát ezt csak belül lehetett, kívül már ott szedték rendbe. Igaz, így is második legjobbak lettek a találkozón: Mig beszélgetünk; megérkezik Szentendrei György is. Kicsit fájó szívvel figyeli a nagy készülődést. Szerettek volna ők is ott lenni Almádiban, megmutatni, hogy a kultúrának, a szép magyar táncnak is művelői azok, akik az ország mozdonyainak jórészét „ápolják”: Dehát másként alakult a helyzet. A tiszazugi napokon is várják az együttest. Szombati Lajos is azon sajnálkozik, hogy két esemény lesz vasárnap; Pestre is szeretett volna menni, az ipari tanulók országos atlétikai bajnokságára: A villanyszerelő műhely- előtt Hamar Balázs szigorú sorrendbe parancsolja a drót- huzalokat, földgömböt hegeszt. Befestik, megszépítik „benépesítik” szputnyikokkal. S az kerül majd a robogó vonat ^homlokára”. Kivilágítják rajta Budapestet, Moszkvát. Helsinkit: — És Szajolt is, — mondják — az Hamar Báli szülőfaluja: A villamossági munkát Pápai Pál II, Tarkó Gyula, Karsai István és Bede Lajos végzik, társadalmi munkában. Nem lesz könnyű vasárnap az út. Az ország minden vasútvonalán robognak az ifjúsági különvonatok. És a sok kiránduló szerelvény, ami majd a Balaton környékén közlekedik. De ez csak a be- avatatlan fülének ilyen nagy dolog, mert ők, akik szolgálati idejük nagyrészét a félelmetesen rohanó gépeken töltik, a maguk külön világában könnyen eligazodnak: Egymás között nem állják meg, hogy ne heccelőd jenek. Danajka Kálmán, az egyik szocialista brigád vezetője: — Viszek kerékpárt is. ha látom, hogy nem haladunk, arra ülök. — Csak akkor kell, ha rád bizzuk a szivattyút — fizet vissza Rédei Gyula. Jó útat, jó szórakozást, sok sikert Balatonalmádiban kedves, dolgos,' jókedvű fűtőházi fiatalok. B. E. Huzavona egy haromfiól hörül Baromfiól magasodik a kengyeli Mező Imre Tsz tanyaközpontjában. Építését még tavaly be kellett volna fejezni, de a félig elkészült épület sorsáról még most is vitatkoznak. Nem tudják eldönteni, hogy tojóház vagy csirkenevelő legyen-e belőle. A Mező Imre Tsz, a járási és a megyei tanács mező- gazdasági osztálya és a tsz Épül a Szolnok—szajoli összekötő vasúti szakasz Mint ismeretes, az elmúlt év őszén megkezdődött az a nagyszabású munka, melynek eredményeképpen Jdegyenesítik” a Szolnok-Alcsi vasúti kanyart. A vasútépítő vállalat több nagyteljesítményű földmunkagépe dolgozik azóta szinte éjjel-nappal ezen a szakaszon, hordják a földet vasúti vagonokban, egyengetik, s döngölik a talajt, hogy minél hamarabb ezen az egyenes és megrövidített pályán közlekedhessenek a vonatok. 62 millió levelezőlap A Belkereskedelmi Minisztérium Kultúrcikk Főigazgatóságán elmondták, hogy a képes levelezőlapok iránt nagymértékben megnőtt a kereslet. Az utóbbi években átlag 20 százalékkal több fogyott, mint az előző évben: Az idén 62 millió, többszáz fajta fotografált és nyomdai úton előállított képes levelezőlapot hoznak forgalomba. Különösen megkedvelték a több színnyomású képeslapokat. Ezelőtt két esztendővel, amikor első ízben vásárolhatott ilyeneket a közönség. még csak 3 millió készült. tavaly már négy és félmillió, az idén pedig 10 milliós tételt rendelt a kereskedelem. Ebből 3 millió kizárólag karácsonyi alkalmi lap lesz, miiiMniinmmmm.nl Növelik a színes lapok választékát. A színes képek eddig offset eljárással készültek, amelyet lakkozással fényeztek. A Glóbus nyomda olyan gépet kapott, amelyen fóliabevonattal tükörfényes képeket készíthetnek. Újdonság lesz még a két- rét hajtott képeslap. Megjelenik a szocialista ünnepeket köszöntő levelezőlap is; Az első kiadvány november 7-re kerül forgalomba, Lenin képmásával. (MTI) beruházási iroda a vita közben megfeledkezik a legfontosabbról, hogy a baromfiólat már régen hasznosítani kellene. Egyelőre erről még szó sincs. A tsz beruházási iroda háromezer férőhelyes tojóház típustervét ajánlotta a szövetkezetnek. A 42x8 méter alapterületű épület sátortetős és habarccsal vakolt nádpallós födémszerkezetű. Takarmányos helyiség is szerepel a tervrajzon, de az is fűtés nélkül. A tsz a tervet jóváhagyta és a bankhitel megnyitása után tavaly júliusban hozzáfogott az építkezéshez. Méghozzá saját építőbrigáddal. A befejezésre azonban nem kerülhetett sor, mert a brigádot a kétpói tsz- építkezéshez vezényelték. A baromfiól azóta is üresen áll. Megpróbáltuk kibogozni, miért nem fejezik be az építkezést? Miért nem igyekeznek „benépesíteni” a csaknem félmillió forintos költséggel épülő baromfiólat? Gál János A TSZ PARTTITKÁBA így vélekedik: — Éptíőbrigádunkat a járási tanács mezőgazdasági osztálya Kétpóra vitte el tőlünk. Ezért nem készült el tavaly az épület. Ez év január 3-án — bár tiltakoztunk ellene (?) — műszakilag átadták az ólat. Az átadó-átvevő bizottság tagja volt a tsz-elnök, az építési brigádvezető, a járási tanács képviselője és a tsz beruházási iroda műszaki ellenőre. Jegyzőkönyvbe rögzítették a hiányokat s ezek pótlására 44 ezer forintot állapítottak meg: — A márciusi hóviharok beigazolták, hogy nem jó a nádpallós födémszerkezet. Ugyanis a hasonló módszerrel épült lóistállónk is beázott és hullik róla a vakolat. Az aprójószágok megfáznának és elpusztulnának. Ezért nem járultunk hozzá a terv szerinti befejezéshez. Módosíttatni akarjuk a tervet, alacsonyabb légteret kérünk, hogy az épület csirkenevelésre is alkalmas legyen. Kuczera István, A JÁRÁSI TANÁCS MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYVEZETŐJE a tsz igazát bizonygatja: — Május közepén megvizsgáltuk az építkezést. Jogos a tsz-vezetők aggodalma, mert a nádpallós födémszerkezet a csapadékos időjáráskor veszélyezteti az apró jószágot Többször sürgettem ezt az ügyet a megyei tanács mezőgazdasági osztályán, de eddig még nem intézkedtek. Dr. Salló Ferenc, A BERUHÁZÁSI IRODA IGAZGATÓJA a tsz-re hárítja a felelősséget. — Miért fogadták el a tojóház tervét, ha utólag csirkenevelőt akarnak? Mi csupán a tsz megbízását hajtjuk végre, műszakilag ellenőrizzük az építkezést és a hitelt biztosíttatjuk. Szerintünk jó a terv: S ha az utólagos módosítást végrehajtják — a cseréptetőt belülről cementes habarcscsal bevonják — nem ázhat be az épület. Az MNB csak az eredeti tervhez folyósít hitelt. Nemrég 100 ezer forintra egészítettük ki a be- befejezéshez szükséges ösz- szeget. A tervet csupán a megyei tanács mezőgazdasági osztálya (II. fokú építési hatóság) módosíthatja; A megyei tanács mezőgazdasági osztályán Fehérvári Albert ÉPÍTÉSI elöadötöl érdeklődtünk a kengyeli baromfiólról. — Hibát követtek el a műszaki átadásnál. Félig kész épületet nem lett volna szabad átvenni. Szerintem ezt azért tették, hogy az MNB ne vonja meg a befejezéshez szükséges hitelt. A hiánypótlás összegét is alacsonyan állapították meg; — Ha elvégzik a cserépbevonást és 50 centiméternyi feltöltéssel csökkentik a légteret, az épület alkalmas lesz a baromfitartásra. De ehhez százezer forint nem elegendő. Ha a tsz tervmódosítást kér, hozzájárulunk és egy hónap alatt befejezhetik az építkezést. íme az illetékesek véleménye a huzavonáról: mindenki a másikat okolja, senki sem ismeri be hibáját. Ideje lenne eldönteni azt is, hogy tojóházat vagy csirke- nevelőt építsenek! A tsz-vezetők bizonytalansága, a pontatlan terv és az irányító szervek gondatlansága egy évig húzta el a kengyeli építkezést: Sajnos, nem egyedülálló eset ez a megyében. Nem a mi feledatunk a felelősség megállapítása. Tiltakozunk azonban az ilyen építkezési módszerek miatt, mert drágítják az épületet, késleltetik az átadást' és súlyos károkat okoznak a szövetkezetnek; a népgazdaságnak egyaránt. Máthé László Tervpályázat Az Építésügyi Minisztérium és a győri tanács végrehajtó bizottsága nyilvános terv pályázatot hirdet Győr- Nádorváros új lakótelepének rendezésére. A kiírás mellékleteit 30 forintért vehetik át az érdeklődők az Építésügyi Minisztérium Város- és Községrendezési Főosztályán (Budapest. V. Kossuth Lajos tér 4. 5. emelet 68), s ugyanitt kell átadni a kész műveket legkésőbb október 1-én déli 12 óráig. A pályatervek díjazására és megvásárlására összesen 100 000 forintot irányoztak elő. A legnagyobb díj 25 000 forintnál nem lehet magasabb és a tervek megvásárlásakor 5000 forintnál kisebb összeget nem fizetnek kh <MTU Mati&Ua Virág bácsi, a szomszédom, elhatározta, estig nem megy haza. Utóvégre nem gyerek már, hogy Virág néni csak úgy komandírozza. A vasárnap pedig mindig úgy volt szép, ahogy egyfolytában évek óta. Virág néni főz, Virág bácsi ül a konyhában, fabrikál. Mindig van valami csinálnivaló a háznál, ezen a vasárnapon a Jvonyhákredenc zsa- nírját kellett megcsavarozni. Ha készen lesz, Virág néni azzal a mosolyával köszöni, amely most már ráncok közé búvik, de amelyért elvette, annakidején. Bizony akkor nem járt olyan sebesen a nyelve Virág néninek. Fényes-nagy lakodalom volt a mienk — magyarázta Virág bácsi ne'cem —, rendeltem a ligeti vendéglőben egy egész pohár sört: felét kiitta a Mariska, felét meg én, de a kiflit, amit a lagzira vettem, mind ő ette meg... Ha tréfált is Virág bácsi, nem voltak azok mórikás idők. Konyhabútort válójában csak jóval a fel- szabadulás után vettek. Aztán mimódon készítik az ilyen konyhabútort, álig tíz éves, máris kiesik a zsanircsavar!... Itt ül a szomszédos eszpresszóban Virág bácsi és már a második rumos feketét rendeli. A fusizók, a selejtgyártók az okai az egésznek. Igaz, a csn- varhúzó is elugrott és zsúp sz. betörött a konyhakredenc ablaka, mert az ablakot is úgy csinálták hogy az első szélre... Hanem Virág néninek nem kellett volna erre tűs. tént rákezdenie. Így meg úgy, nem tudsz te semmire se vigyázni, itt van ni, az a szép kredencablak... Aminek az üvegje nem csörömpölt annyit, mint Virág néni egyhuzamban. Úgy ki tudja kerekíteni, tol- dani-foldavi, egy vérszegény szúnyogból kövér elefántot csinál. Hát Virág bácsi is tudja a módját... ..Hát amikor te tányért törtél!..." Ez a tányértörés ugyan öt évvel ezelőtt történt és Virág néni ki is iktatta emlékezetéből, mint ahogy a szégyenletes dolgokat szokták az emberek, hogy most Virág bácsi szóba hozta, egészen meg. dermedt. De csak azért, hogy megint nekiiramodjék. Zengett bizony a vasárnap. Na, ha zeng, zengjen a konyhaajtó is, Virág bácsi úgy bevágta maga után, hogy az már dörrenetes válasz volt. Hozzák a rumos feketét az asztalhoz, már mint a másodikat. A pincér rátekint Virág bácsi ősz bajuszára. Akik egész nap viszik a kávét, kiismerik a vendégeiket. Ez a bácsi nyilván nem rumozó, kapatos sem volt, amikor bejött ebben a délelőtti napsütéses időben, hogy itt folytatná, amit valahol elkezdett. — Jó a kávénk? — kérdezi a pincér. — Jó a fenét! — válaszolja daccal Virág bácsi — csak éppen iszom, mert... A felszolgáló nem szívesen hallja, hogy a kávét szidják, a maga posztját mindenki védelmezi. De ez az öreg bácsi tiszta őszinteség, ha le is nézi a kávét. — Pedig a mi kávénk jó — foly. tatja a pincér. Virág bácsi máris a szavába kap: — Hát akkor hozzon még egy ft, de jól rumozza!.., A pincér bólint. Aztán ismét rátekint az öreg bajuszára, amelynek hószínét barnásra színezte a dupla. — Nem lesz nagyon hirtelen, kérem? Virág bácsi végigmustrálja a pincért. Kék kabát, fekete nadrág, Jcis szőke bajusz, szalvéta a kézben. Virág bácsi eligazítja kétoldalt a maga bajuszát, köhint egyet. — Magának, kartárs, van felesége? A felszolgáló elmosolyodik. Két ember néha olyan, mint a leadó meg a felvevő állomás. Egy mondat a gombnyomás, máris megtalálják lelkűk közös hullámhosz- szát. A pincér örömmel felel: — Vőlegény vagyok én, kérem... — Az már baj — szól Virág bácsi. Nem szokta a rumozást, kicsit nehéz már a feje. — Miért lenne baj? — a pincér ott áll az asztalnál —, miért lenne baj, kérem? Hiszen ez a legszebb... — Nono — magyarázza Virág bácsi —, én is azt hittem valamikor... A pincérnek sugárzik a szeme. — Én mindig is hinni fogom... Virág bácsi felelhetne egyetmást. A konyhakredencről például meg a zsanírról, az elugró csavarhúzóról, a csörömpölő ablakról, dv főleg a szóáradatról. Minek mondja? Vőlegény ez a pincér, vőlegény, nek pedig nem is illik, de nem is lehet elvenni a kedvét. Azután pedig, ha már összeismerkedtek, inkább megkérdezi: — Hát a tisztelt menyasszonyt hogy hívják? •= Mariskai — szól a kékkabátos. — Mariska — ismétli Virág bácsi. A név hirtelen ráomlik. Mariska!... Virág bácsi, hogy még. jobban redőzzék a homloka, bo- zont szemöldökét összehúzza. Mariska!... Hát nem mondta el őt százszor is ügyetlennek, kétbalkezesnek azért a vacak kredencüve- gért az ő Mariskája? Virág bácsi még az orrát is dörgöli kemény ke- zefejével, micsoda patáliát kerekített az öregasszony, mintha csak a világ ment volna tönkre azzal a fél négyzetméter üveggel... Ebben a pillanatban a pincér ismét megszólal: — Igen, kérem, Mária, Mariska... — Hm... — mondja Virág bácsi. Most megérinti a becézve kimondott név, mint valami selymes fuvallat. Virág bácsi lassan elmosolyodik, bajusza megrámdul, kerek szeme kis lángot vet. Hát persze: Mariska már negyven év óta... jóban, rosszban... Mariska, ahogy ott áll a tűzhely mellett, ahogy keskeny kezével kavargót, gyúrja o a tésztát... Mariska... ha nyelvelt is rá a kredencablakért... Persze, jobban kellett volna vigyázni azzal az átkozott csavarhúzóval. Fizom ablak volt, metszett, virágos... Virág bácsi arca hirtelen kigöm- bölyödik, A pincér fehér szalvétájával a nem létező morzsákat is lesöpörgeti az asztalról. — Mariska — szól mély meggyőződéssel most Virág bácsi. — Mariska!... szép név!... Még meg is ismétli: — Nagyon szép... Bizony... Aztán nyújtja a kezét a pincérnek, jól megszorítja. Haza kell sietni. Bodó Béla
