Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-17 / 113. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NEPLAí 1962, május ft. A Szocialista In ternacionálé ny Hath osa t tér veretéről Új iparágakra terjed át a spanyol dolgozók sztrájkmozgalma Moszkva, (TASZSZ) A Pravda szerdai száma szerkesztőségi cikkben bírál­ja a Szocialista Intemacio- nalé nyilatkozat-tervezetét, amely a Die Zukunft című folyóiratban, az Osztrák Szo­cialista Párt lapjában jelent meg. A Pravda rámutat arra, hogy a nyilatkozat-tervezetet válasznak szánták a 81 kom­munista és munkáspárt kép­viselőinek részvételével meg­tartott moszkvai értekezlet nyilatkozatára, majd az SZKP új programjára. Lét­rehozásában a Sz cialista In­ternational legkiemelke­dőbb politikusai — Guy Mollet, Gaitskell és mások — működtek' közre — írja a Pravda. — A tervezetet há­romszor megvitatta a Szo­cialista International Iro­dája, kétszer a szociáldemok­rata pártok vezetői. Mindent elkövettek, hogy olyan do­kumentumot alkossanak, amely elvonja a tömegeket a kommunista eszméktől. — Ámde ez egyre nehe­zebbé válik. A kapitalizmus egyre mélyülő általános vál­sága egyúttal a jobboldali szociáldemokrata irányzat válsága is — állapítja meg a Pravda, majd hangsúlyoz­za, hogy ennek magyarázata a jobboldali szociáldemokra­ta vezérek politikájában rej­lik. A politika azt eredmé­nyezte, hogy azokban az or­szágokban, amelyekben ' a szociáldemokraták alakítot­tak kormányt és vezették az államügyeket, semmit sem tettek a kapitalizmus meg­változtatására a szocializmus javára. A szociáldemokraták tekintélyének hanyatlását mutatja, hogy míg a második világháború befejezése után 22 burzsoá állam kormányá­ban vettek részt a szocialista pártok, ma már csak nyolc ilyen ország kormányában találhatók. Erősen kiélező­dött a belső harc is a szo­ciáldemokrata pártokban, mert a haladó elemek fel­lépnek a jobboldali Refor­misták politikája ellen. Míg 1950—^1955-ben csak két szociáldemokrata pártban történt szakadás, addig 1956 —1961 között már kilencben. A szóban forgo nyilatko­zat-tervezet magán viseli a fenti „fejlődés’’ bélyegét. A tervezet szerint a burzsoá állam „képes végrehajtani szocialista átalakításokat”. Ez már nem is reformizmus, hanem a kizsákmányolok uralmát biztosító burzsoá ál­lam megszilárdítására irá­nyuló gondoskodás. A ter­vezet szerint az újonnan függetlenné vált országok népeinek továbbra is a ka­pitalizmus útján kell halad- niok, legfeljebb az „új”, a szociálreformisták segítségé­vel kifoltozott kapitalizmus útján. A nyilatkozat-tervezet ci­nikusan ezt hirdeti: a NATO „a béke hatalmas bástyája”. — Vajon nem világos-e — jelenti ki ezzel kapcsolatban a Pravda —, hogy a világ­méretű atomkatasztrófát elő­készítő agresszorok tömbjét csak olyan emberek nevez­hetik a béke bástyájának, akikből a legcsekélyebb szé­gyenérzet is hiányzik. Ilyenformán nem meglepő, hogy a tervezet helyesli a fegyverkezési hajszát, mé­lyen hallgat a német kérdés­sel kapcsolatos imperialista politikáról, ez pedig Wa­shington és Bonn politikájá­nak hallgatólagos támogatá­sát jelenti. — A nyilatkozat-tervezet összeállításával a jobboldali szocialista vezetők ismét megmutatták, hogy a mun­kásmozgalom barrikádjának túlsó oldalán vannak, elve­tették a marxizmust, az osz­tályharc, a szocialista forra­dalom gondolatát — írja a Pravda, majd befejezésül megállapítja, hogy a jobbol­dali szocialista vezetők csak a burzsoázia nevében és megbízásából beszélnek, nyi­latkozat-tervezetük nem ta­lált visszhangra a tőkés or­szágok munkásai körében. A tervezet, amelyet még el sem fogadtak, halva szüle­tett. (MTI) Madrid (MTI). A hetek óta tartó spanyolországi sztrájkmozgalom újabb ipar­ágakra terjed át. A hatósá­goknak egyes esetekben si­került ugyan a dolgozókat erőszakkal arra kényszeríte­ni, hogy ismét visszatérje­nek munkahelyükre, de más­hol a munkások tömegével csatlakoznak a sztrájkolok - hoz. Jelentések szerint a barce­lonai textilipari dolgozók munkabeszüntetése átterjedt a fémipari üzemekre és a barnaszénbányákra is. Bar­celonában sztrájkol az otta­ni autógyár 8000 munkása is. Indonéz ejtőernyősök és holland hadi- tengerészek összecsapása Hága, (MTI) Hivatalos holland közle­mény szerint holland hadi- tengerészek szálltak partra a nyugat-iriáni Fakfak város közelében és felvették a har­cot az ott hídfőállást elfog­lalt indonéz önkéntes ejtő­ernyősökkel. A harc a város­tól keletre folyik. Az össze­tűzés hírét az Antara indo­néz hírügynökség is megerő­síti» Portugáliában tovább lart a diák-sztrájk Lisszabon, (MTI) Portugáliában tovább tart az egyetemi hallgatók sztrájkja. Az AP összefogla­ló jelentése szerint kedden délután mintegy 3000 diák hallgatta meg Lindley Cintra tanár beszámolóját a helyzet­ről és lelkesen megtapsolta a diáksággal együttérző pro­fesszort. Amikor Coste Leite tanár a hatóságok nevében akart felszólalni, a diákok hátat fordítottak a szónoki emelvénynek és eltávoztak a gyűlés színhelyéről. Jóllehet a rendőrség nagy készültség­gel vonult ki. összetűzésre nem került sori Cordova tartományban 4000 bányász tette le a mun­kát. Madridban az épületek fa­lain a következő jelszók je­lentek meg: „Éljen a köz­társaság!’’ „Éljen a demokrá­cia!” Bilbaóba« — ahol jelenleg csaknem 50 000 munkás sztrájkol — a hatóságok a napokban 350 dolgozót vet­tek őrizetbe. A rendőrök sor- rajárták a munkáslakásokat és megkísérelték, hogy a munkásokat erőszakkal bír­ják a sztrájk beszüntetésére. Az asturiai bányavidékről számos munkást az ország más területére tolancoltak át. A spanyol fővárosban egyébként hamarosan sztrájkba lépnek a közleke­dési dolgozók. A rendőrség Párizs (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint szerdán reggel a francia kormány több tagja benyújtotta lemondását. A miniszterek az MRP (Köz- társasági Népi Mozgalom) tagjai. Közülük Pierre Pflimlin, a párt elnöke, az afrikai orszá­gokkal való együttműködés ügyeinek államminiszteri tisztségét töltötte be. Paul Bacon, a munkaügyi, Robert Búron a közműnkaügyi, Jo­seph Fon (anet a közegész­ségügyi és Maurice Schu­mann áliamminiszteri tárcá­val rendelkezett. A miniszterek mór kedden este elhatározták lemondá­sukat. A francia kormány szerdán ülést tartott, az ülés előtt félórával az öt MRP- párti politikus felkereste és tájékoztatta döntéséről De Gaulle-t. Az öt lemondott miniszter szerdán kiadott közleményé­ben azzal indokolta lemon­dását, hogy nem értenek egyet De Gaulle elnök keddi sajtóértkezleten ismertetett európai politikájával már meg is szállta az autó­busz- és villamos kocsiszíne­ket. Az is ismeretesssé vált, hogy a madridi építőipari munkások a közeli napokban megkezdik sztrájkjukat. Az AFP értesülése szerint a múlt héten Barcelonában letartóztatott diákok közül 30-at katonai bíróság elé ál­lítanak. Valenciában erőteljes diák- tüntetésre került sor. A rendőrség durván a tünte­tőiére támadt és 60 fiatalt őrizetbe vett A madridi nők keddi tün­tetése során a hatóságok 50 személyt tartóztattak le. A foglyok között van Éva Sast- re, Alfonso Sastre drámaíró felesége és Concha Lagos köl­tőnő is. Valamennyi hírügynökség megállapítja, hogy a kor­mány több tagjának kiválása súlyos megrázkódtatást okoz­hat a francia politikai élet­ben. Az MRP-nek a parla­mentben 58 képviselője van, s ezért Pompidou kabi­nettjének fennmaradása ve­szélybe került. De Gaulle 1959, januárjá­ban bekövetkezett hatalom- rajutása óta ez az első komo­lyabb szakadás a francia kormányban. Mint a hírügy­nökségek rámutatnak, az MRP sürgette a nyugateuró­pai országok politikailag egységes uniójának megte­remtését, szorgalmazta, hogy ezt az uniót, „nemzetek fö­lötti” hatalommal ruházzák fel. Hangolják egybe orszá­gainak pülpolitikáját, kato­nai, szociális és kulturális politikáját. De Gaulle elnök viszont egy lazább konfederáció, „a hazák Európájának” híve, Elgondolása szerint az egyes országoknak nagyobb önálló­ságot kell biztosítani, a közös problémák eldöntésében — minden országnak vétójogot kell adni. Indonézia kész hadat viselni Nyugat-Inán felszabadításáért Djakarta, (MTI) Subandrio indonéz külügy­miniszter a Djakartába folyó nemzetközi diákkongresszus kedd esti ülésén mondott be­szédében kijelentette, hogy ha a hollandok a háborús megoldást óhajtják Indonézia kész hadat viselni Nyugat- Irián felszabadításáért, jól­lehet országa a békés megol­dás hive. Hozzáfűzte, hogy Nyugat-Iriánt még az év vé­géig felszabadítják. Sukamo elnöknek ez a bejelentése nem üres szólam. A Reuter iroda közli, hogy holland forrás szerint Nyu- gat-Irián északi partvidékén, manokwari térségében, har-, cok indultak indonéz parti­zánok és holland tengerészek között. Nagyszabású békemenetet rendeztek Nápolyban Nápoly (TASZSZ). „Le a háborúval!’' — „Meg keil valósítani a leszerelést!” — Nápolyban nagyszabású bé­kemenetet rendeztek e jel­szavakkal. Fél évvel ezelőtt a béke­harcnak ez a formája még új és szokatlan volt Olaszor­szágban és sokan nem vár­tak tőle sok sikert. Minden újabb békemenet azonban egyre nagyobb számú részve­vőt ragad magával, köztük olyanokat is, akik először lépnek a békemozgalom so­raiba. A nápolyi békemenet élén megyei tanácstagok, polgár- mesterek szakszervezeti ve­zetők, parlamenti képviselők, szenátorok haladtak. A me­net a város központi terén rendezett gyűléssel ért vé­get. A résztvevők határoza­tot fogadtak el, amelyben kijelentik: e mozgalomnak magával kell ragadnia a legszélesebb néptömegeket, harcba kell vinnie a dolgo­zókat és Dél-Olaszország egész lakosságát a háborús veszély megszüntetéséért, a népek barátságáért és a bé­kéért Lemondott a francia kormány öt tagja Lenin a koz Nemrég találkoztam Alek- szandr Magaram idős, nyug­díjas festőművésszel, aki Moszkvában lakik. Az ősz mester az első világháború idején, mint politikai emig­ráns Svájcban gyakran látta Lenint, akinek arcképét is megfestette. „1916 augusztu­sának végén Montreuxben — olvassuk Magaram visszaem­lékezéseiben — felültünk a hajóra, amely a Genfi tavon szállította az utasokat. Az égbolt kimondhatatlanul ün­nepélyes volt, bársonyos sö­tétjén fényesen ragyogtak a csillagok. Sokáig szótlanul néztük a látványt,” Leheíséges, hooy van élet a nap­rendszer más bolygóin is Aztán beszélgetni kezdtek a csilagokról, a vallá­si legendákról, a mindenség végtelenségéről. A festő né­hány olyan megjegyzést tett, amely — mint most moso­lyogva emlékezik rá — nem volt éppen szerencsés. Lenin kedvesen és türelmesen iga­zította helyre. „— Dehát az élet? — kér­deztem. — A me; '’elei ő körülmé­nyek között élet is mindig volt — felelte Lenin. — Na- :yonis lehetséges, hogy a naprendszer bolygóm, s a ' ilágmindenség más helyén van élet, értelmes lények laknak. Meglehet, hogy ezek az értelmes lények az illető bolygó gravitációs, légköri és egyéb viszonyai következ­tében másként. » mi érzék­szerveinktől jelentősen elté­rő szervekkel érzékelik a külvilágot. — Gondolja csak meg — folytatta Lenin —, hogy még nemrég is azt hitték, hogy az óceán mélyén, ahol óriá­si erejű a víztömeg nyomá­sa, nem lehetséges az élet. Most viszont már megálla­pított tény, hogy az óceán mélyén is élnek különböző lények, amelyek hozzáido­multak az ottani viszonyok­hoz. Tehát az élet, mint lát­hatja, olyan körülmények kö­zött is létezik, amelyekről korábban azt hitték, hogy kizárják ennek lehetőségét. Persze, még itt is sok min­dén van, amit egyelőre nem tudunk, de a jóistennek eh­hez semmi köze... — fejez­te be gondolatmenetét Le­nin.” Aligha kell hangsúlyozni, hogy Lenin fentebb idézett kijelentései milyen rendkívül érdekesek. S még hány fel­becsülhetetlen értékű gondo­latot kell kibányászniok a történészeknek, amelyet Le­nin az űrkorszak tudományos és filozófiai kérdéseiben ki­fejtett. A feladat nehéz. Azokban az időkben, amikor Lenin élt és dolgozott, az űrkorszak hajnalpírja még csak halványan derengett, a hivatalos tudomány mit sem akart tudni róla. Nem min­dennapi elme kellett ahhoz, hogy valaki felismerje és megfelelően értékelje e haj­nalhasadás első sugarait. Lenin ilyen nem mindenna­pi elme volt. Mi most igyek­szünk felkutatni a nyomo­kat, amelyek a világűrkuta­tás kérdései iránti érdeklő­déséről tanúskodnak. S talá­lunk is ilyen nyomokat. De hadd említsek most egy má­sik, érdekes epizódot. it És ön elsőnek fel is repül?“ 1920 végén Moszkvában ülést tartott a feltalálók kor­mányzósági konferenciája. Egy Cander nevű fiatal mér­nök beszámolt a bolygóközi sugárhajtásos repülőléghajó tervéről. Cander még diák­korában megismerkedett Ciol- kovszkij munkáival, s a nagy tudós eszméinek bajnoka lett. (Cander 1930-ban halt meg, barátaihoz és munka­társaihoz írott utolsó levelé­ben ez állt: „Előre, elvtár­sak, csak előre, emeljétek mind magasabbra a rakétá­kat — a csillagokig!”) Azon a bizonyos ülésen ott volt Lenin is, aki — mert a te­remben sötét volt — te­nyerét ellenző gyanánt a szeméhez emelve figyelte, hogyan szaladnak fel, s alá a táblán az előadó összeltrétá­zott, vékony ujjai — Lenin Candert hallgatta. Ami az­után történt, arra Cander így emlékezett vissza: „Eleinte nagyon izgatott voltam és idegeskedtem, de látván, hogy Vlagyimir n- jics milyen figyelmesen hall­gatja a beszámolómat, meg­nyugodtam, s lelkesen be­széltem tovább az én konst­rukciómról, arról, hogy mi­lyen lehetőségei vannak az ember utazásának más boly­gókra, s ismertettem számí­tásaimat Az előadás végez­tével Leninhez hívtak. Ügy éreztem, rendkívül nagy za­varban vagyok, de Vlagyimir Utica Olyan érdeklődéssel kérdezgetett munkámról és terveimről, hogy végül talán túlságosan is kihasználtam az idejét: részletesen beszél­tem neki munkámról és ar­ról az álmomról, hogy boly­góközi rakétajárművet szer­kesszek .., Vlagyimir Iljics megkér­dezte: És ön elsőként fel is repül? Azt feleltem, hogy másként el sem tudom kép­zelni, mert nekem kell pél­dát mutatnom, utánam majd felrepülnek mások Is. A be­szélgetés végén Vlagyimir Iljics keményen kezet szorí­tott velem, sok sikert kívánt és támogatást ígért...’’ Arról, hogy a fenti epizód milyen fontos, nem kell so­kat beszélni. Az itt leírt eset egyelőre az egyetlen tör­ténészek által ismert tény, amely arra utal, hogy Lenin közvetlenül érintkezésbe ke­rült a szovjet asztronauták alkotómű helyével. A lenini gondolat bevilágí­totta az űrkorszak kezdeteit. Van itt valami, ami újra meg újra szinte elképeszti az embert. Gondoljunk csak az idézett epizódra. 1920 te­lében járunk, a moszkvai utcákon hóbuckák, köd, hi­deg, a szárított hal, amit az emberek esznek, csont ke­mény, az ipar romokban he­ver. S egy fiatal szovjet mérnök — lábán halinacsiz- ma, nyakában sál — lesová­nyodott ujjaival egy űrhajó tervrajzát vázolja fel a fe­kete falitáblára» És Lenin hallgatja ezt a fiatal mér­nököt, helyeslőén bólogat, 9 a tervezőnek megígéri a szov­jet hatalom támogatását. Mi­csoda anyag ez a történészek és az írók számára! A lenini gondolatnak milyen új és lé­nyegében még feltárásra vá­ró rétegeil „Át kell értékelnünk valamennyi elképzelésünket“ Az élet nem földi formái­nak, s az emberiség más vi­lágokkal való kapcsolatának kérdését Lenin filozófiai és világnézeti szempontból nagyfontosságú kérdésnek tekintette. Ezzel kapcsolatos a harmadik értékes tanúval­lomás, amely csak a közel­múltban lett az olvasóközön­ség közkincsévé. Jelizábeta Drabkina Idős bolsevik asszony tavaly de­cemberben „Nincs lehetet­len!’’ címmel cikket közölt, amelyben beszámol egy be­szélgetéssel kapcsolatos tör­téneti kutatásairól. A be­szélgetés a szovjetek VIII. kongresszusának napjaiban, a Nagy Színház színpada mö­gött egy szobában zajlott, s egyik résztvevője Lenin volt. Az idő tehát 1920 december vége. Lenin bszélt, hallgatói a kongresszus résztvevői voltak: Mescserjakov, Dvo- lajckij, Sztyepanov-Szkver- cov és más elvtársak. Ott volt az akkor még nagyon fiatal Liza Drabkina is. A beszél­getés az atomenergia körüli kérdésekről folyt: nemrég érkezett a híre, hogy Ruthe- fordnak sikerült az atom­maghasítás. Szó került az űrrepülésről is. Drabkina világosan emlékszik rá, hogy Lenin beszélt erről. S mi megerősíthetjük Drabkina visszaemlékezését azzal, hogy Lenin éppen ezekben a he­tekben hallgatta meg Cander már említett előadását. Ugyancsak ebben az időben találkozott Lenin Herbert Wells-szel, aki feljegyezte Lenin szavait: „Lenin azt mondta? az Időséé című regényt olvas­va. megértette, hogy az ösz- szes emberi elképzelések egyes egyedül a mi bolygónk arányaira vonatkoztatva ala­kultak ki. Ezek az elképze­lések arra a feltételezésre alapultak, hogy a technika ereje soha nem lépi túl a földi határokat. Ha tehát — folytatta Lenin — sikerül bolygóközi kapcsolatokat te­remtenünk, akkor át kell értékelnünk valamennyi fi­lozófiai, társadalmi és er­kölcsi elképzelésünket. S eb­ben az esetben a technika immár határtalanná vált ereje véget vet az erőszak­nak, mint á haladás egyik tényezőjének...” Negyven esztendő telt el azóta, hogy ezek a szavak elhangzottak, s a technika ereje a győztes szocializmus kezében túllépett a földi ha­tárokon. Egyidejűleg ugyan­ez az erő a másik oldalon a Szovjetunió rakétaegységei­ben összpontosítva az egész emberiség biztonságának zá­loga lett, kiküszöbölte a há­borúk végzétszerű elkerülhe­tetlenségét és megteremtette az alapot ahhoz, hogy „vége legyen az erőszaknak, mint a haladás egyik tényezőjé­nek’’. Lenin. messzire előre látott, s tudós géniusznak nagysá­ga rendkívül jól mutatko­zott meg ebben az epizódban. A kozmosz korszaka — a leninizmus korszaka. A feladat, amit az jelent, hogy az űrkorszak fényében éle­sebb megvilágításba kell helyeznünk a filozófiai, tár­sadalmi és erkölcsi elképze­léseket — ez a feladat még megoldásra vár. S ezt a fel- datot a szovjet nép fogja megoldani — Lenin tanítvá­nyai, a szovjetország filozó­fusai és tudósai. Irfa: Vlagyimir Lvov Ford.: Serény Péter

Next

/
Thumbnails
Contents