Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-16 / 112. szám

1962. május 16.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

ÉS A KÖNYVTÁR

Beszélgetés dr. Nagy Jánossal, a Verseghy könyvtár vezetőjével

1961-re 48 000 olvasót irányzott elő a megyei könyvtár terve. Az évvégi összesítés megállapította, hogy 50 000 olvasót tartanak nyilván. A megyei könyvtár központjában mégsem elégedettek az eredménnyek

— A tervteljesítés ellenére lemaradtunk — mondja dr. Nagy. — Kevés az olvasó a többi megyéhez képest. A szervezés nem könnyű munka, de nekünk szívügyünk az irodalom minden új híve. Egyéni beszélgetések, agitáció és az új olvasó ismerkedése az irodalom világával, saját szakmájának apróbb-nagyobb fortélyaival, ez a mi munkánk és célunk is együtt.

— Miben látja a könyvtár főfeladatát?

— Feladatunk kettő*, >bb olvasót akai >nk bevonni, s szaporítani akarjuk a könyvek számát. Célunk 1965-re: 1000 lakosra 1200 kötet. A jelenlegi megyei átlag 710, de vannak községek, ahol ez a szám az ötszázat sem éri el. Beszerzés terén nem állunk rosszul: A megyei tanács messzemenően támogat minket. A községfejlesztési alapbél is sokat áldoznak az egyes községek vezetői a könyvtárakra. A MÉSZÖV évi nyerségéneÚN fél százalékát, körülbelül 160 000 forintot bocsájt rendelkezésünkre. A tömegszervezetek, különösen a Hazafias Népfront, a nőtanács rendezvényei tiszta bevételének 20 százalékát ajánlotta fel. Mindezeket tekintetbe véve úgy látjuk, tervezett célunkat 1965-re elérjük.

— A másik feladat lényegesen nehezebb. Ma már az olvasók számának emelésénél minden tized százalékért nagy szervező, agitációs és propaganda munkát kell végezni. Ezt a könyvtárosok ma már csak társadalmi munkások segítségével tudják megoldani. Ezt a célt szolgálja a most induló könyvbarát mozgalom, amely- lyel megyénk, sajnos, jócskán megkésett. Célja az olvasási igény fokozása.

— A könyvtárosok körében mind ritkább a hivatalnok- szemlélet. Egyre kevesebb köztük az olyan, aki a pult mellett kötögetve várja, hátha betéved valaki. A jó könyvtárosnak kapcsolatban kell lennie az emberekkel, a tömegszervezetekkel, támaszkodnia kell az aktívahálózatra. Jó példaként említeném meg a kisújszállási könyvtár vezetőjét, dr. Kiss Gézánét, aki főleg a nőtanács lelkes aktíváiból gyűjtött magaköré asszonyokat, lányokat. Rend- szeresen tanácskozik velük, megbízásokat ad nekik, kiküldi őket egyes házakhoz, toborozzanak új olvasókat

— A káderkérdés megoldatlansága akadályozza a

Praktikus elnök

megnövekedett feladatok végrehajtását. Jelenleg csak 9 községben van függetlenített könyvtárosunk, 1965-re legalább 32 községben szervezünk ilyen állást. A fiataloknál megköveteljük az érettségit és a két és féléves könyvtáros tanfolyam, vagy az egyetem megfelelő szakának levelező úton történő elvégzését

— Befejezésül sok olvasónk kívánságára megkérdezzük, milyen felépítésű, mivel foglalkozik a megyei központ?

— Módszertani, állománv- gyarapító és feldolgozó, olvasó szolgálati csoport és könyvkötészet működik itt a szolnoki múzeum épületében. A módszertani csoport feladata a könyvtárosele irányítása, tapasztalatgyűjtés és a tapasztalatok elterjesztése. Rövidesen kiadásra kerül a Szolnok megyei Könyvtáros című folyóirat Ezt is a módszertani csoport szerkeszti majd. Ezenkívül irányítják a továbbképzést és ellenőrzik a művelődési hűtők munkáját Ez utóbbival kapcsolatban kijelenthetem, hogy a jelenlegi 13 állomáshely számát egy-két hónapon belül 26-ra emeljük.

— Az állománygyarapító csoport a beérkezett könyveket dolgozza fel, katalógusokat, kartonokat készít Évi tízezer kötet megy át az itt dolgozók keién. Az olvasószolgálat Szolnok város igényeit elégíti ki és a könyvtáriközi kölcsönzést bonyolítja le. S ha egy-egy szakkönyv szükséges, még külföldről is meghozatjuk. Végezetül a könyvkötészetről szólnék, amely a községeknek dolgozik: Tavaly 4400 kötet volt a teljesítményük, ez évi tervük 5320.

A művelődési házak mellett a községi és városi könyvtárak a kultúra legfőbb bázisai. A Verseghy Könyvtár vezetői és névtelen dolgozói mindent megtesznek, hogy feladatuknak minél jobban eleget tudjanak tenni. 1

c

Egy forró sikerű est margójára

Néhány szó a Gavriiov együttes szolnoki fellépéséről

A megyeszékhely közönsége ez alkalommal találkozott először a hazánkban állomásozó szovjet alakulatok ének-, tánc- és zenekarával, a Gavrilov együttessel. S ez a hétfő esti találkozás kellemes emlékünk marad. Igen, emlékünk marad, mert két és fél órán át ismerkedhettünk a szovjet nép dalaival, táncaival, a szomszédos baráti államok zenekultúrájának egy-egy gyöngyszemével.

Az énekkar első érdemeként talán azt említhetjük, hogy az általuk előadott kórusszámokat kristálytiszta intonációval, a műnek megfelelő stílusban tolmácsolták. Minden számukon érződött, hogy az énekkar tagjai rendszeresen foglalkoznak hangképzéssel. Ezek bizonyítására elég, ha csak a következőket említjük:

„Ballada Alexandrem Mat- raszovróV' — Szolcmjev Sze- dojwak e szerzeményében egy ifjúról daloltak, aki élete feláldozásával mentette meg századát az ellenség ágyútü- zétől, A szólót Ivan Dubro- uin, az együttes szólistája énekelte. Úgyszintén az ő előadásában hallhattuk Erkel: Bánk bán című operájának egyik híres áriáját is. Magával ragadta a hallgatót az az egyszerűség és természetesség, amely — nélkülözve minden modorosságot — a művészet legjavát adta. Ivan Dubrovin énektechnikáján megmutatkozott a moszkvai konzervatórium énekiskolája.

Azonban nemcsak Ivan Dubrovin énektechnikáját, tisztán csengő tenorját kell dicsérnünk. Elismerést érdemel az együttes valamennyi szólistája — vagy helyesebben: a kórus valamennyi tagja Ugyanis a szólószerepeket maguk az énekkar tagjai énekelték. Frakin: Nyírjak című szerzeményét Anatolij Plotnyikov és Viktor Selja- kin tolmácsolta. Ugyancsak Plotnyikov előadásában hallhattunk egy német polkát is, amely egy tréfás falusi lakodalomról szólt.

S most néhány szót a tánckarról, melynek tagjai ezen az estén is alaposan „megdolgoztak” a tapsokért, s akik nem is olyan régen még a Moszkvai Nagyszínház, vagy a kijevi balettiskola növendékei voltak:

Négy tánckompozíciót mutattak be.

A „Dicsőség a hősöknek” című kompozícióban egy megelevenedő szoborcsoport mondja el a tánc nyelvén a hős Honvédő Háborúban a szabadságért elesett harcosok történetét

Vidám, kedves táncjáték volt a „Sport” táncszvit. Lendület aprólékosan kidolgozott mozdulatok, frissesség és erő jellemezte előadásmódjukat.

A kiváló koreográfiákért Nikolai Szmirnovnak, az együttes tánckarának, vezetőjének jár elsősorban elismerés, aki nemrégen kapta meg munkásságának elismeréseként az arasz köztársaság érdemes művésze című kitüntetésit. -»

Nagy tapssal jutalmazta az est közönsége az együttes egyetlen nő énekesét Djud- milla Wowát, aki Liza áriáját énekelte Csajkovszkij: Pique Dame című operájából.

Nevetés, taps kísérte a két balalajkaművész tréfás ukrán dalát is, amellyel példázták, hogy jó muzsikus kezében egy hangszer mindig szélien szólhat.

Utoljára hagytuk, de nem utolsó sorban az együttes vezetőjének, Vladimir Gavrilov munkájának méltatását Egy mondat tulajdonképpen mindent elmond: elsősorban neki köszönhető, hogy ez az együttes létezik: virágzik, hogy művészetükkel sok-sok kellemes percet szereznek ha zánk és a szomszédos népi demokratikus államok művészetét szerető közönségének. Gavrilov elvtárs szintén magáénak mondhatja a Lett és az Orosz Köztársaság érdemes művésze című kitüntetést:

V, V.

1959. óta a nemzetközi filmsajtó sokat ír Marcel Camus világhírű filmjéről, „A fekete Orfeusz”-ról: A nagy elismerésre és dicséretre méltó a film, s azt hisszük valamennyi magyarországi

B. Sztrelnyikov:

„FEKETE, MINT EN"

I.

J

ohn Griffin amerikai újságíró 1959. október 28-án bejegyezte naplójába: „Az ötlet már néhány éve nem hagy nyugodni. Ma elhatároztam, meg kell tennem...’*

Azon az éjszakán Griffin eltűnt otthonából, elhagyta a lakhelyét, egy Texas állambeli várost. Csak a felesége meg néhány jó barátja tudta, hogy New-Orleansba utazott, s ott új életet kezdett.

Griffin elhatározta, hogy négerré válik. „A fehér ember számára az egyetlen út ahhoz, hogy megtudja az igazat — négerré kell válnia — olvassuk naplójában. — Délen a néger sohasem mondja el a fehér embernek a teljes igazságot. Hosszú tapasztalat megtanította rá, ha megmondja a fehér emberek számára kellemetlen igazságot, még szerencsétlenebbé teszik életét.”

New-Orleansban Griffin talált egy olyan orvost, aki vállalta, hogy négerré változtatja. Különleges gyógyszer és ibolyántúli sugarak fokozatosan sötétre festették bőrét. Pár nap múlva már nem lehetett megkülönböztetni a négerektől. „Néztem magam a tükörben. Nem tükröződött benne semmi előbbi énemből. semmi a régi, fehér Griffinből. C megszűnt létezni. Helyette titokzatos módon megjelent egy néger, akinek most először kellett kilépnie az utcára s elkezdenie a Griffin előtt ismeretlen életet. Mit tegyen ez a néger? Hova menjen élelmet, ivóvizet, hajlékot keresni?”

Griffin egy ismerőséhez, Sterling nevű néger cipőtisztítóhoz ment és beállt hozzá segédnek. Elkezdődött az új élet. Fehér emberek cipőit tisztította, s amikor rájuk emelte tekintetét, elfogta a rémület. „Ügy viselkednek, mintha gépek volnának — jegyzi be naplójába —, mikor kifizetik a járandóságot, úgy néznek rám, mintha nem ember, hanem kődarab vagy fahasáb volna a lábuk előtt.”

— Szokj hozzá — mondotta Sterling, aki ismerte Griffin titkát. — Ennél különbet is tapasztalsz majd. Ügy bánnak velünk, mint a kóbor kutyákkal, amelyeket rugdoshatnak, megfojthatnak vagy benzinnel leöntve megégethetnek.

Griffin néha felvette legjobb öltönyét, s elment más munkát keresni.

G

riffin mindenüvé elment, ahol állást hirdettek. S mindenütt visszautasították. Egyszer kimerültén leült a városi park egyik

padjára. A közelben újságot olvasó idősebb úr nyomban odajött hozzá:

— Ajánlom, keress magadnak más pihenőhelyet.

Griffin járta a várost. Megéhezett. Egy étterem előtt megállt, olvasgatta az ablakba tett étlapot. „Hirtelen eszembe jutott — írja —, hogy alig pár nappal ezelőtt még jogomban állt bemenni ebbe az étterembe, és ebédet rendelni magamnak. Most pedig... Ugyanaz a Griffin voltam, ugyanazzal az étvággyal és ízléssel, ugyanannyi pénzzel, de a világon semmiféle erő nem bírhatott volna rá, hogy bemenjek abba a helyiségbe... Felnéztem, rákészülve, hogy találkozom fehér emerek dühös tekintetével, amely szavak nélkül is oly érthetően és világosan beszéL A négerek kitűnően értik ezt a néma beszédet. A fehér ember rosszindulatú, ingerült tekintete azt jelenti, hogy a néger átlépte annak a határát, ami számára megengedett.”

Valamelyik este Griffin a négerek egyik kávéházába tartott, öles, izmos termetű fiatalember füttyentett neki, és magához intette. Griffin igyekezett félelmét palástolni, és folytatta útját. A fehér fiatalember utána ment:

— Nem menekülsz tőlem, nigger — szólt oda neki. — A nyomodban maradok, ha kell egész éjjel, de reggelre végzek veled.

Az utca kihalt. Minden kapu zárva. Rendőrnek színét se látni... S a fiatalember léptei dobognak mögötte, mind közelebb hozzá... Ez Így ment néhány órán át, míg csak Griffilmek nem sikerült egy park bokrai közé rejtőzni.

Később sokáig ült egy templom lépcsőjén. Egész testében reszketett. Próbált megnyugodni. A templom harangja ütötte az órákat. Ö úgy érezte, az is, mint ítéletet kongatja:

— Nigger... nigger... nigger...

A harang újra és újra megkondult, és Griffin hallani vélte:

— Hé, nigger, nincs jogod ide bélépni...

— Hé, nigger, hajnalban végzek veled!

Autóbuszra ült, hogy hazamenjen. Közeledett a megálló, ahol le . akart szállni. Meghúzta a jelzőcsengő zsinórját, és az ajtóhoz állt. Az ajtó kinyílt, de nyomban be is csapódott.

— Nem tudtam leszállni, sir — fordult udvariasan a sofőrhöz.

— Nem vagyok' köteles égész éjjel nyitva tartani az ajtót! — förmedt rá a sofőr.

Az ajtó nem nyílt ki a következő megállónál, a harmadiknál s az ötödiknél sem, noha Griffin ott állt az ajtónál s mindannyiszor jelt adott.

Griffin elhatározta, hnw

átmegy Mississippi államba. Oda is autóbuszon utazott, amelyre a négerek külön ajtón szálltak fel. A kocsi elején sok „csak fehéreknek” fenntartott hely üresen maradt, a „csak négereknek” való rekeszben viszont sokan végigállták a hosszú, kimerítő utat. Az egyik városban, amikor megállt a kocsi, a fehér utasok bementek az autóbusz állomásépületébe. Griffin a többi négerrel együtt szintén ki akart szállni.

— Hé, feketék, vissza! — ripakodott rájuk a sofőr. — Üljetek a feneketeken, s meg ne mozduljatok Hattesburgig.

— De hiszen közölte az utasokkal, hogy hosszabb ideig áll a kocsi. A fehérek mind kiszálltak — tiltakozott Griffin.

— Mi az, tán vitatkozni óhajtasz velem?! — szólt rá fenyegetően a sofőr.

„Mint ijedt állatok lapultunk az autóbusz hátsó falához” — írja naplójába Griffin.

Félóra múlva az autóbusz folytatta útját A néger uti- társak tanácsokkal látták el, amikor megtudták, hogy sohasem járt még Mississipi államban.

— Légy óvatos — mondta az egyik.

— Hogy értsem ezt? — kérdezte Griffin.

— A legfontosabb: fehér nőre egy pillantást se merj vetni. A lábad elé nézz, sehova máshova.

— Még plakátra festett fehér nőt se nézz meg — intette a másik.

(Folyt, köv.)

filmrajongó örül a közeli bemutatónak;

A film színhelye a brazíliai Rió de Janeiró-i karnevál, s hősei az antik legenda alakjai Orfeusz és Eurydike, akik magával ragadó, modern történetben lépnek elénk:

Marcel Camus, fiatal filmrendező. Ez az első alkotása, amely eljutott hozzánk, de máris úgy érezzük, megszerettük ezt a tehetséges embert. Káprázatos filmjében szembeállítja az igaz érzést a gonoszsággal, a gyűlölettel a féltékenységgel, s arról beszél, hogy a szerelmet nem győzheti le senki és semmi. Nagy érdeme Jacques Viot-tal a forgatókönyv írójával együtt,, hogy Orfeusz és Eurydike antik legendáját mindenki számára érthető módon dolgozta fel. reális, modern környezetbe helyezte. Sok szép szimbólummal is dolgozott.

A kisipari szövetkeieti dolgozók országos szavalóversenye

Június 24-én a Ságvári Endre Művelődési Házban Szolnokon kerül sor a kisipari szövetkezetek dolgozóinak országos szavalóverse- nyére. Előzőleg május 20-án a szolnoki bőripari ktsz kultúrtermében lesz a megyei elődöntő. A tavalyi negyvenkét szavaló helyett ez évben idáig ötvenhárom szövetkezeti dolgozó és ipari tanuló jelentette be részvételét.

Ezek közül legtöbb a Vörös Csillag Ruházati KTSZ- ből kerül ki, számszerint tizenhét. A versenyzők szorgalmasan készülnek, meg akarják ismételni az 1961-os jó eredményt, amikoris a megye kisipari szövetkezeti szavaiéi a' második helyezést érték él.

Ábrahám Lajos KISZÖV

A fekete Orfeusz