Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-10 / 107. szám
1962. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s fi Hogy egész emberré legyenek... Két fiatallal ülök az asztalnál egy szőke és egy vöröshajú, filigrán lánnyal. Az egyik most adta át a KISZ titkári teendőket, a másiknak még van funkciója: kollégiumi titkár. 17—18 évesek. A szőke, Csepesz Etelka, a kunszentmártoni gimnázium negyedikese, készül az érettségire. ezért nem tudta tovább vállalni a titkári teendőket, a tiziánbajú Kardos Mária, akit csak Kölyök néven ismernek iskolaszerte, harmadikos. A KISZ szervezet, amelyben dolgoznak háromszázhúsz tagot számlál, a járás legnagyobb- és ahogyan hallottuk, legjobb szervezete. S ahogyan a két lánnyal beszélgetek, azt kutatom, mi az ami ide vonzza a fiatalokat, mi adja meg az életet, azt a pluszt, ami egy ilyen ifjúsági szervezetet sikerekre visz. Bizonyos mértékig a két kislány egyénisége is feleletet ad erre a kérdésre. Hiányzik belőlük minden nagyképűség, minden öreges komolyság, szakállas bölcsesség. Annál több a vitalitás, az egészséges öröm; Könnyen áll nevetésre a szájuk, és feltételezem, ez is vonzza a minden unalmastól irtózó fiatalságot A bemutatkozáson, a kötelező adatszolgáltatáson hamar túl jutunk. Megtudom, hogy a tanulók 90 százaléka kiszes, hogy 11 alapszervezetük van és ezen belül 22 ISZM próbacsoportjuk. Az építőtáborban a nyáron első helyre kerültek, az őszi társadalmi munkában tekintélyes pénzt kerestek; Az ISZM-ben a háromszázhat- van diák közül 349-en vesznek részt, már eddig is igen szép eredményeket értek el. Harminckilenc vezetőségi Az Alföld egyik rajongójáról, Pellenkof énről a lexikon így emlékezik meg: August Pettenhofen osztrák festő 1822-ben, Becsben született. A bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Mes- terei: Eybl és Kriehuber voltak. Meghalt 1889-ben. Járt Magyarországon, Szolnokon. Nehéz megismerni Pettenko- fent a le xi Icon szűjc adataiból. Egy ember életét nemcsak dátumok fejezik ki, hanem életfelfogása, küzdelmei, vívódásai az igaz emberi kultúráért. Pettenhofen az 1848-as szabadságharc idején járt Magyarországon, mint haditudósító. Eljutott Szolnokig és itt az Alföldön napbarnított arcú, nehéz mozgású parasztokat látott. A festő megérezte. hogy ha ő ezt meg tudja festeni, újat tud adni pikturájában. Bár Pettenhofen az ellenség haditudósítója volt, de mint művészember rájött a háború igazságtalanságára, megértette a magyar szabadságharc lényegét, sőt a többi európai forradalmak iránt is rokon- szenvet érzett és ezt alkotmá- saival Jé is fejezte. („A magyar népfelkelők rohama Po- zsonynál”, „Magyar újoncok bevonulása” és <jz olasz szabadságharcból — „Egyike a hatvan barikádnak 1848. május 26-án” címmel maradtak fenn alkotásai.) Az egyszerű emberek iránti rokon- szenv is kifejezésre jutott műveiben. Első volt az osztrák festők között, aki a bécsi forradalmi eseményeket, „Bécsi képek” című lito r&- fiai sorozatával örökítette meg. Ez a műve nagy feltűnést keltett, mert proletár ábrázolás volt, munkásolcat, értelmiségieket örökített meg amint egy irat tanulmányozásába mélyednek. A küzdelmes ifjú évek — apja fiatalon meghalt — nehézségek iskolái elvégzése körül, a katona-idő mind arra tanították, hogy mint ember és festő, erős akarattal, becsülettagja van a KISZ-nek, akiknek tanulmányi átlaga 4,41. A számok mögött a munka, a becsületes munka, az erőfeszítés rejlik. De hogyan érték el? Vajon csak magolós jó tanulók komoly gyülekezetét kell látni bennük? Erről folyik a szó és hamarosan szertefoszlik ez az elképzelés. — Nagyon vidám, nevetős szervezet vagyunk mi, — mondja a Kölyök. — Szeretünk szórakozni és alig várjuk a keddi KlSZ-délutáno- kat, amikor is sakk, vita, kérdezz-feleiek és egyéb szórakozás van, még néha divat- bemutató is. Ezekre a foglalkozásokra meghívjuk a leendő KISZ-tagokat, a nagyobb úttörőket. És mint vendéglátók, nagyon örülünk, ha jól érzik magukat. Egy- egy szombat estén pedig táncolunk. Persze szolid körülmények között. Nem tévesztjük össze a szórakozást a feltűnéskeltéssel. Aki meg összetéveszti, annak van erőnk meg is magyarázni. — így van — helyesel Etelka, az ex-titkár. — Elképzelhetetlenül nehéz a döntés sokszor, mert fegyelmi ügyek is akadnak. Akkor pedig emberiességből is vizsgázni kell. Remélem nem buktunk meg eddig... Ezzel barátnőjére néz, aki nem vár bíztatásra és elmondja, hogy anyagi természetű visszaélés miatt állt egy tanuló a KISZ-bizottság előtt. Ügy volt, hogy kizárják a KISZ-ből és talán az iskolából is eltanácsolják. Mégsem tették. Magukra vállalták a nevelését: — Persze nem ezek a mi hétköznapjaink, — folytatja Etelka. — Az ilyen eset szerencsére igen ritka. Inkább azokról beszélnék, akiknek sokat köszönhet a mi közöstel álljon ki az igazság mellett. A háború befejezése után szakított a katonai élettel. A Magyarországon látottak arra késztették, hogy megváljon a biztosnak ígérkező anyagi forrástól és a festészetnek szentelje minden idejét. Nem hagyták nyugodni magyarországi élményei és elsősorban szolnoki impressziói. Már 1849-ben felvette a kapcsolatot a magyarokkal. Szoros barátságba Jcerült Borsós József festővel. Végülis elhatározta, hogy Bécset hosszabb időre felcseréli Szolnokkal. így aztán 1851-től 59-ig legtöbb idejét Szolnokon és környékén töltötte, ö rakta le alapjait az alföldi festészetnek. Képei nyomán figyeltek fel a festők a népélet ábrázolására. S egymás után jöttek le Szolnokra. Nagy hatással volt Pettenhofen Deák-Éb- nerre is. Ez Qz idegen nem-: zetiségű festő műveinek sorozatával felkeltette a ma-' gyár paraszt-ábrázolás iránt \ az érdeklődést, rokonszenvet.\ Rendkívül szerette a magyar; népet. Osztrák ember létére', közel tudott hozzájuk férköz-', ni. Akkor még a festészettől! idegenkedő egyszerű embe-\ rek az ő kérésére szívesenj álltak modellt kompizíciós', képeihez. J Később Pettenhofen oszt-] rák kollégáit is lehozta ide.\ Az itt festett képeket Bécs-\ ben kiállították. Ezek a ké-\ pék felvették a harcot az\ akkori kispolgári, semmit-' mondó ábrázolással szemben. Pettenhofen nagyon sokat dolgozott. Kora reggeltől járta az utcjLkat és élményeit azonnal papírra rögzítette. Itteni témái: „A halászkunyhó”, „Vízhordó nő”, „Tiszai táj”, „Pusztai postás”, „Vásári jelenetek” stb., egész munkásságának jelentős, kiemelkedő művei. Születésének 140. évfordulója alkalmából August Pet- tenkofenre, mint a magyar képzőművészeti kultúra egyik kezdeményező, lelkes alakjára emlékezünk. Bokros László ségünk. Például Lázi Éváról, aki született szervező tehetség. Az ő vezényletével szerveztük meg a közös kukori- catörést és a jövedelméből egy szolnoki színházlátogatást, — Rendeztünk is számára egy KISZ születésnapot, ott volt az alapszervezet majd minden tagja. Társasjátékok, tánc váltogatta egymást — teszi hozzá Kardos Maja. Egy biztos, nem volt afféle házibuli. Bebizonyítottuk, lehet jó modorban is szórakozni, éspedig fényeset — Jó lenne, ha meghallgatna például egy szellemi fejtörőt. Nemcsak azért, mert komoly gondolkodásra késztet, hanem azért is, hogy megmutassuk, miként oldódik fel a közös szórakozásban a kezdetben még félénk, idegenkedő lány vagy fiú. — Mi volt a KISZ-titkári működésének legizgalmasabb epizódja? — Hát... másodikos voltam és a VII. pártkongresszus anyagát kellett ismertetnem a negyedikes fiúk előtt. Jól felkészültem, de bizony nem aludtam egy szemhunyásnyit sem előtte való éjjel. Jól felkészült az osztály és mi lesz, ha eltévesztek valamit? Aztán mégis jól sikerült és én nagyon boldog voltam. — Etelka közelharcot vívott az utódjáért, — ezt Maja mondja. — Végülis egy elsős lányt választottunk titkárnak, aki lelkes, komoly emberke s ha lehet ezt mondani egy fiatal kislányra, kom- í munista. Sokat vitatkoztunk, j viharos volt a taggyűlés és I ma már két hónap múltán \ úgy látjuk — jól választott a tagság, A kis Obenberger Ilona jól dolgozik. De szó, ami szó, ■— többet is segíthetnének neki a tagok. Ki sem látszik a munkából. — Ha ilyen jó a KISZ- szervezet, akkor mit jelent az előcsarnokban az az elhagyatott, szegényes KISZ- híradó? — Jaj, azt nagyon szégyelljük — szeppen meg Maja — ugyanis faliújság bizottságunk is van, de azt még nem sikerült munkára bírni. De mire legközelebb jön... Szinte látjuk, amint kilépünk a kapun, hogyan beszélgetnek majd el „barátságosan” a faliújság bizottság tagjaival; Egészséges, vidám, sokoldalú szervezet működik a kunszentmártoni gimnáziumban. És ha apróbb hibák akadnak is, úgy nagyjában, egészében sokat segítenek a pedagógusoknak művelt, vidám, egész emberré nevelni Megyénk tudományos i°~ lyóirata gazdag tartalommal jelentkezett, örömmel tapasztaljuk, hogii egyre inkább a megye életének problematikáját tükrözi. Kaposvári Gyula az 50 éves szolnoki színházról közöl tanulmányt, a tervező iroda két munkatársa a szolnoki Tisza- liget beépítésére, felhasználására tesz javaslatokat, érzékletesen vetítve elénk a ^ Ti- sza-balpart jövendő képét. Szorosan kapcsolódik ehhez Éliás László cikke a jövendő szolnoki úttörővárosról. A termelés kérdései sem maradtak ki a folyóiratból. A termelőszövetkezeti géppark üzemeltetéséről szóló írás értékes tapasztalatokat ad a tsz-vezetők, mezőgazdasági szakemberek számára, hogyan használják fel leggazdaságosabban termelőszövetkezetük gépeit. A magyar ipar egyik legújabb „slágeréről”, az első járműves vízműről részletes leírást olvashatunk. Ezt a berendezési Irakba is szállítják és annál is büszkébbek leheiünk rá, mert a tervezés és a kivitelezés Szolnok megyei vállalatok munkája. Két. nertnnórrínr nynnthrrráTermeljünk eívenbiüió szem búzát A beköszöntött nyárias napok alkalmat adtak a mezőgazdasági szakembereknek, hogy megállapítsák: jól teleltek át az őszi vetésű búzák. Tavaly 48 billió 393 milliárd búzaszem termett az országban — s ha ezeket egymás mellé raknák hosz- szuk 173 500 kilométer lenne. Ez az adat nem lebecsülendő, hiszen a naprendszer legnagyobb bolygójának, a Jupiternek átmérője „csupán” 143 640 kilométer. A szakemberek azt remélik, hogy az idén az ország kenyérgabona termése eléri majd az ötven- billió szemet. A májusi rövidfilm-műsor változatosnak ígérkezik. Bemutatásra kerül a Budapest Filmstúdió két rövidfilmje: A hangyák világa című, színes, népszerű, tudományos film, a hangyák életmódjával, ösztönéletével és különböző fajtáival ismerteti meg a nézőt. A Vásárhelyi színek című, színes, ismeretterjesztő film Hódmezővásárhely képző- és iparművészeti hagyományairól és az ott élő alkotóművészek munkájáról szól. A műsorban még három magyar rövidfilmet láthatnak, amelyeket fiatal művészek készítettek. sú írást is olvashatunk a Jászkunságban. Barna Gábor, az ipari tanulók művészeti szakkörének néhány tapasztalatát ismerteti, Tóth Gyula az ismeretterjesztés módszertanáról értekezik. Szépművészeti anyag és a társulat életének hírei egészítik ki a számot. A Jászkunság első számának talán legpozitivabb vonása: csekély kivétellel mindegyik írása szinte közvetlenül hasznosítható a termelésben, vagy a felnőttoktatásban. A folyóirat szerkesztői bízvást haladhatnak tovább ezen a helyes úton. ...ballagok hazafelé. A vártemplomtól alig teszek néhány lépést, üde hang, szárnyaló dallam üti meg fülemet. A szomszédban kiskapu nyílik, középkorú asszony kócosán, pongyoláját gombolva siet a művészkert hátulsó kapujához, kíváncsian figyelve az éneklőket. Megállók én is. Az egyik műterem ablalcából fény szűrődik, előtte népes csoport. Tiszta, csengő hangon éneklik: „Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt”. Vajon kitől búcsúznak? Talán Baranyó Sándortól, a telep festőművészétől, a rajztanártól? Ki tudja? A Hajnal után sötétség című színes dokumentumfilmben a világ egy napjáról számolnak be, amikor a Vosztok űrhajó a világűrbe röpítette Gagarint. Az film az aznap megjelent képeslapok anyagai alapján készült. A Variációk egy témára nagyhatású dokumentumfilm, a háború borzalmait könnyen felejtőkről, a háború veszélyével szembeni közömbösségről szól: A Szabadságon című rövid játékfilm egy szabadságon levő munkásról beszél, aki, mikor bajba kerül a brigádjaj megszakítja szabadságát és munkatársai segítségére siet. A magyar filmeken kívül más nemzetiségű filmeket is láthatunk. így a bolgár színes, látványos Díszszemlét. Az Elősdi című színes, ötletes, szellemes csehszlovák rajzfilm a másokon élősködőket pellengérezi ki: A másik csehszlovák film pedagógiai tárgyú. Arra tanít, hogyan kell helyesen kiválasztani a gyermek játékait. Egy érdekes szovjet dokumentumfilm a Két sor az újságban a moszkvai lakásépítkezésről, Moszkva terjeszkedéséről beszél. Végül egy kubai dokumentumfilmet láthatunk, amely kubai javító- intézetet mutat be régen és most. A film címe: Torrens. A májusi műsorban még két világhíradót is láthatunk. hódúit Annyi bizonyos; vége egy drukkolással, megannyi csínytevéssel, sok-sok önfeledt kacajjal teli, boldog időszaknak. S mi kezdődik? Akaratlanul is a délután hallottak jutnak eszembe: A Tiszamenti Vegyiművek ifjúmunkásainak adták át az országos verseny II. helyezéséért járó jutalmakat. Ott mondta az egyik felszólaló, ha jól emlékszem Bihari László, a megyei KlSZ-bizott- ság munkatársa: Tíz évvel ezelőtt szántóföld volt itt, most már két új gyár termel, s a vállalat harmadik gyára is üzembe lép őszre. Azután egy újabb gyár építését kezdik meg ebben az ötéves tervben. Az ifjúmunkások, technikusok munkája, jövője tehát biztosított. Nézem az éneklő csoportot, s arra gondolok: — mi lesz a sorsuk, merre veti őket az élet? Lám, mi negyvenen voltunk az osztályban, annyian érettségiztünk is, mégsem találkozom egyik iskolatársammal sem, csak úgyszólván minden szökőévben. Hallomásból tudom; az egyik kertész lett, a másik egyetemi tanársegéd, a harmadik orvos, a negyedik órás. Szétszéledtünk az országban, de megtaláltuk helyünket az életben valamennyien. Ügy, ahogy reméltük, s mélységes hittel váltottuk ott a ballagás utáni ünnepélyen. Természetesnek tűnt ez. Nem értettük, miért zokog a búcsúszavaknál egyik cimboránk ősz apja, hiszen örülnie kellene, egyszerű munkásember fia kapja kézhez érettségi bizonyítványát. A bácsi azonban csak zokogott, egyre vígasztala- nábbul. Már rosszalló pillantásokat vetettünk felé. Hasztalan. Most is magam előtt látom, ott állt a sarokban, görnyedt hátát a falnak támasztva, zsebkendőjébe temetve arcát. Szinte le tudnám rajzolni, olyan elevenen él emlékezetemben. Pedig régebbi történet ez, idestova másfél évtizedes. Mennyi? Jól mondom? Igen, másfél évtized! Hogy szalad az idő! Még ugyanennyi év, s akkor talán — ha csökkentett munkaidő, általunk megteremtett bőség és minden jó lesz, akkor is könnybelá- bad nekünk is a szeműnk, ha életerős, derűs fiatalok ajkán felcsendül a dal. „Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt”. Simon Béla Ezerhatszáz rózsatő Otthonosabbá teszik a Hék i Állami Gazdaság héki üzemegységének központját; A földgyaluk egyenletesebbé simították az épületek előtti teret, s a gazdaság dolgozói megkezdték itt a parkosítást. Ezerhatszáz rózsatőt ültetnek s a kultúrház elé szökőkútat építenek. A gazdaság építőbrigádja betonjárdával köti össze az irodát, az éttermet a munkásszállót és a kultur- házat s ezzel az épületek tájékán megszüntették a korábbi sártengert. c AUGUST PETTENKOFEN (1822 — 1889) a gimnázium diákjait. — ht — r Megjelent a JÁSZKUNSÁG ez évi első száma f * 'Jwy JV\m W m V m CHRISTEL BODENSTEIN ÉS WILLI SCHRADE A KRISZTINA ÉS A SZERELEM CÍMŰ NAGYSIKERŰ NÉMET FILM FŐSZEREPÉBEN
