Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-09 / 106. szám
J9R2. május 9, SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 5 JUBILEUM ELŐTT A MÜVÉSZTELEPEN Áz árnyas parkban meghúzódó tágas műtermek lakói ott kinn a Zagyva-parton nagy ünnepre készülnek. — Hatvan évvel ezelőtt egy má jus végi napon néhány festő telepedett itt meg a város s. lén. És azóta megszakítás nélkül teljesíti a telep hivatását, szolgál alkotó és pihenő helyül festőművészek, szobrászok egész sorának. Az, ünnepség során sok szó esik majd a telep történetéről, ez a kis írás amolyan bevezetőképpen két művészt szólaltat meg, legidősebb és legfiatalabb lakóját a Szolnoki Művésztelepnek. Harminchét év tanúja Chiovini Ferenc műtermében csend van. A falon régebbi és újabb vásznak, s egy megkezdett kép az állványon. A művész tűnődve emlékezik. Jubileumok ... Számára Szolnokon ez a harmadik. S a három között eltelt harmincöt esztendő, — egy egész emberöltő. ~ Két éve dolgoztam már itt, amikor megrendezték 1927-ben az első jubileumi kiállítást. Ez sok szempontból emlékezetes számomra. Mindenekelőtt: huszonhét esztendős voltam, törekvő fiatal ember, aki óriási izgalommal készült első kiállítására. Az akkori nagyokkal együtt kiállítani, ez igen nagy izgalommal töltött el. Fényes Adolf. Zádor, Vi- dovszki. Szüle, Zombori, Szlányi, a két Pólya, meg né- hányan fiatalok. Ezek közül ma mindössze én vagyok itt „forgalomban” — vált tréfára. Az akkori „öregek” közül ma már csak Zádor és Vi- dovszki élnek, a kortársak is szétszóródtak. Azért nagyon szép volt — lágyul el a hangja. — És a második? — Az nem olyan jő körülmények között zajlott le. 1952-ben még csak négy műterem működött, többit tönkretette a háború. Benedek Jenő, Botos László, az azóta elhunyt Patay Mihály, meg jómagam voltunk a telep lakói és a félszázados jubileumra Pesten rendeztünk — részben visszatekintő, retrospektív jellegű — kiállítást. — A harmadik jubileumot két hét múlva ünnepeljük. Ez jobban hasonlít az elsőhöz, mint az 1952-es. És mégis más. Az ötvenkettes jubileum óta megfiatalodott ez a telep. Nemcsak külsőségeiben, hanem abban is, hogy sok fiatal dolgozik az öreg falak között. Kiállítjuk legfrissebb munkáinkat, bizonyítani, hogy élünk, alkotunk; Mert a művésznek mindig újra meg újra bizonyítani kell: — Három évforduló. Akkor s legfiatalabb, ma a legidősebb kiállító vagyok: Akkor még a mai kiépített Tisza- part helyén elterülő disznó- piacot. meg a Vörös Csillag úti új városnegyed helyén a nyári jászlakat festettük. És úgy látom, Szolnoknak már azért akkor is volt lüktetése, varázsa. Ma pontházak magasodnak a teleppel szemben, újjászületik a város. A témák mások, de a város vonzása örök. Mindenkinek ad mondanivalót. A teleo legfiatalabb tagja Féligkész szobrok, vázlatok között dolgozik a telep legfiatalabb tagja: Szabó László a főiskola után Egerbe került. Műterme nem volt és a nehéz körülmények között alkotásra alig volt módja. = Egy szép napon kezembe került egy pályázat: Szolnoki műteremre lehetett pályázni. írtam a felhívásra, így kerültem ide. Két éve élek a telepein és nyugodtan mondhatom, a legjobb körülmények között dolgozom. Nem sokat pihentem. Büszke vagyok, hogy e hagyományokban gazdag helyen alkothatok, formálhatom azt, amit az embereknek el akartát mondani. — Szabó László sok mindent akar elmondani a világnak. Optimista művész, talán azért foglalkozik előszeretettel gyermektémákkal. Mos) öntik bronzba két iskolásgye- reket ábrázoló kompozícióját, amely egy székesfehérvári iskola bejáratát díszíti majd. íjazó gyerek kompozíciója csupa lendület. „Kislányfej”- ét, amelyet saját lányáról mintázott, a Művelődésügyi Minisztérium vette meg. S a telep legfiatalabb tagját érte az a megtiszteltetés, hogy megmintázhatta a 60. jubileum emlékplakettjét. A művész itt is hű maradt önmagához. Kiválasztotta a telep egyik legnagyobbjának, Fényes Adolfnak egy festményét a „Testvérek”-et. Ezt költötte át a szobrászat nyelvére. Munkája összeötvözi a múltat a jelennel, az öreg mester zsenijét a fiatal alkotó lendületével A hatvan év alatt sok minden történt a világban. A művészet szolnoki otthona is sok vihart élt át. A történelem az árnyas park mélyén meghúzódó napfényes műtermekben is sok-sok változást érlelt, amíg kialakult a mai, gondok nélkül alkotó művészek megbecsült közössége, megyénk kulturális büszkesége. S a két művész megszólaltatása erről kívánt adni egy gyors, néhány vonással felrajzolt ceruza vázlatot. — ht — A mezőtúri fazekas népművészek 35 újvonalú vázát küldenek 0 az ipari vásárra Szállításkor érkezünk. A mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetének udvarán kontinert raktak. A világ minden tájéra szállítanak a fazekasmesterek szépen díszített makkás készleteiből, boros- kancsóiból, fűszertartóiból. Nézzük a szállítóleveleket. Bizony nem gondoltuk, hogy a mezőtúri bütykösök New Yorkba, a különböző kerámia figurák Norvégiába és Kanadába utaznak. Kacsó Benjáminnal, a szövetkezet elnökével beszélgettünk, míg a rakodómunkások szorgos kezekkel, óvatosan, mint a hímes tojást, ládákba Lélektannal — az elfáradás ellen Az elfáradás: életjelenség. Amikor ébren vagyunk, mindig többé-kevésbé működnek izmaink, érzékszerveink, terhelés alatt áll az irányítást végző központi idegrendszer. Ha egész nap szórakozunk (pl. a Balatonon vitorlázunk, a Mátrában túrázunk, sőt, ha „semmit sem csinálunk”, szervezetünk akkor is naponta megkvánja az alvást. Biológiai értelemben tehát az üdülés, a „pihenés” is fárasztó, és természetes, hogy még inkább fellép ez a jelenség, ha dolgozunk. A munkalélektan egyik ága ezt vizsgálja, és olyan módszereket igyekszik kialakítani, amelyek a lehető legkisebb mértékűre csökkentik az elfáradást. Mérések „Fáradtnak lenni” — szubjektív érzés, s az okai nagyon különbözőek lehetnek. Esetleg betegségből (alacsony vérnyomásból, lappangó fertőzésből) ered — ekkor az orvostudományra tartozik. A munkalélektan azt vizsgálja, hogy egészséges embereknél milyen terhelés hatására, mikor következik be a fáradtság-érzés, hogyan változik a munkaidő alatt, mikor kezd a teljesítmény rovására menni, és mikor éri el azt a pontot, amelyen túl az elfáradás már zavart okozhat a termelésben, még inkább árt a dolgozó egészségének. (Mondanunk sem kell, hogy a kapitalista munkalélektan csak a termelést tartja szem előtt, a munkanélküliek „tartalékhadserege” bármikor százat állít egy kidőlt munkás helyére.) Az elfáradás fokozatai és változásai ma már objektív módszerekkel mérhetők. Az agykéreg megterheléséről például biztos adatokat szolgáltat az, hogy mennyi idő alatt válaszol a szervezet a különféle ingerekre, vagy mennyivel kell emelni az „ingerküszöböt”, hogy ugyanaz a hatás jöjjön létre. A bevitt inger (fény- és hőhatás stb.) és a válaszcselék- vés között eltelt idő úgy mutatja az elfáradás fokát, mint a lázmérő a test hőmérsékletét. Hasonlóképpen mérhetők a légzési, mozgási, izomösszehúzódási rendellenességek — az álmosság, bá- gyadtságérzés objektiv tünetei. Ezek a példák mutatják: a munkalélektan szilárdan megalapozott tudomány, ha gyümölcseit nem is tudjuk még naponta és az élet minden területén learatni. Módszerek Nagy lehetőségeket ígérő tudomány, amelyben végleges megoldások váltakoznak egyelőre vitás, eldönthetetlen kérdésekkel. Vitás még például, hogy a rövidített munkaidőt kevesebb napra, vagy több napon át kevesebb órára célszerű beosztani. Valószínűnek látszik, hogy heti két navnál hosszabb munkaszünetet általában nem tesz szükségessé az elfáradás mértéke, másrészt káros hatású kizökkenést okoz. Természetesen ez szervezési kérdés is, de a munkalélektannak kétségtelenül döntő szava lesz a megoldásnál. Beható vizsgálatok, mérések tárgya, hogy a napi munkaidőben az egyszeri hosz- szabb, vagy ismételt rövidebb pihenővel küszöbölhető e ki inkább a fáradságérzés. Úgy látszik, hogy egyhangú (monoton) munkát hatásosabban old fel a többször beiktatott, rövidebb szünet. Az egyhangúság egyébként az elfáradás egyik legfőbb okozója. Munkalélektani felismerésből született ez a megoldás a monotória megszüntetésére: ugyanolyan munkát végez két szövőnő: ha élőre megtervezett munkamegosztással két gépen közösen dolgoznak kevésbé fáradnak el és termelésük is eredményesebb. A munkalélektan arra is figyelmeztet: csak azok dolgozhatnak így együtt, akik rokonszenvesek egymásnak, s az is fontos, hogy mind a ketten egyforma színvonalon álló, gyakorlott munkások legyenek. Általában: minél nagyobb a gyakorlat (rutin), annál Inkább véd a változatosság a figyelmet elenyésztő egyhangúság eller A modem gépek az izommunka helyett mindinkább a figyelmet veszik igénybe, fontos a figyelem ébrentartása. Ezeken a példákon is láthatjuk, milyen sokrétű tudomány a munkalélektan és hogyan kapcsolódnak össze különböző területei. Gy. I. Divatozik a falu eDcO CT?? — A szövetkezeti boltból vettük neki... (Szegő Gizi rajza) .X Sugár Kata emlékkiállítás a íúrkevei Finta múzeumban A Magyar Fotó Művészek Szövetségének rendezésében április 30-án Sugár Kata emlékkiállítás nyílt a túrkeve1 Finta-múzeum ban. Az 1943-as év végén fiatalon, 33 éves korában meghalt Sugár Katát kevesen ismerik, kevesen tudnak róla. Képei 1§45 előtt — éppen n kora elleni vádaskodás miatt — nem kerülhettek képeslapokba, könyvekbe — olvassuk a kitűnő szociofotósról írt emléksorokat a kiállítás katalógusában. Sugár Kata munkásságának, sajnos, csak kis része maradt meg — a kiállítás anyaga 91 fényképfelvételét tartalmazza —, de a magyar fotóművészet korának haladó szellemű képviselője — életművének fennmaradt töredék-anyagában Így is hű keresztmetszetet ad a parasztok és munkások nyomorának ábrázolásával a kor. embertelen rendszeréről. Képei tipikusak és kifejező erejűek. Portrék a falusi gyermekekről, parasztemberekről, bányászokról és az olasz proletárról, életképek az aratásról, kubikolásról, a rakodó- munkásokról és a munkanélküliekről. Sugár Kata foio-kiállitásról Dési Huber István munkásfestő özvegye a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításán jegyezte fel: —Menynyire más lenne ennek a kiállításnak a jelentősége, ha ezt nem ma, hanem közvetlenül a felszabadulás után mutathattuk volna meg a közönségnek. De hiszem, hogy azok, akiknek és akikről készült, így is a szívükbe zárják ezt a rövidéletű, fiatal kommunista asszonyt. Túrkevén a fotó emlékkiállítás iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. S. L rakják a valutát hozó értékes árut. — A mesterek nem foglalkoznak modern alakú és díszítésű Vázák és egyéb figurák készítésével? — Foglalkoznak azok. Az ipari vásárra is küldünk 35 féle újvonalú virágvázát, a pavilonok díszítésére meg hatalmas káspókat készítettek. Aztán, mivel szerényen beváltottuk, hogy a káspót nem ismerjük, elmagyarázta, hogy ember Borsos Géza; Előtte kötény, melyen vastagon ül a száraz anyag. Fején nylon harisnyából csinált sapka, hogy a haj ne hulljon szemébe. Népművész. Pillantásunk a korongjára siklik. Az alsó hatalmas malomkő alakú kemény fakorongon mély kopás van. Észreveszi, jobban mondva megérzi, hogy mire gondolok. — Több mint harminc éve taposom — mondja-és mesélni kezd. — 1930-ban szabaBorsos Géza fazekas népművész az általa tervezett és készített virágvázával. az nem más, mint díszvirág- cserép (ahogy ők nevezik: virágcserépköpeny), melyet zöldre fényeznek és a felső szélét irókásan díszítik. Megtudtuk azt is, hogy az újvonalú vázákat Borsos Géza és Varga Gábor népművész készíti, a díszítésükről meg idős Veres Lajosné gondoskodik. — Borsos Géza? — a műhelyajtóból rámutat, — az ott az utolsó korongnál. Megállunk mögötte. Nem vette észre, úgy el van foglalva munkájával. Feje felett öreg, megsárgult fénykép lóg, olcsó fakeretben. A kép alatt aláírás: id. Badár Balázs. A mi fazekasunk elkészült a virágcseréppel, új anyagot dob a korongira, közben ránk néz és látja, hogy a képet nézegetjük. — Aranykoszorús mester volt az öreg, mert abban az időben nem úgy titulálták, hogy népművész — mondja. — Alacsony, vékony dúltam az öreg Csákó Lajos szentesi fazekasmestemél. Nagyon szigorú, vaskalapos ember volt. — Abban az időben milyen árut csináltak? — Csak közhasználati cserépedényeket. Vásárra dolgoztunk. Kanta, korsó, csirkeitató, lekváros és tejesköcsög járta akkoriban. Megkértük, mutassa meg az ipari vásárra készülő modern vázákat. — Három már teljesen elkészült. Ez itt, ni. ízléses, zöld színűd sárga csíkozású, szép vázákat mutat. Biztosan megnyerik a vásár látogatóinak tetszését is. — Sajnos, a többi még félkész állapotban van — mentegetőzik. — Sok múlik az égetésen és díszítésen, mert addig rendszerint nem csúszik be hiba. Nagyon drukkolunk, hogy sikerüljenek — mondta Borsos Géza. B. J. Hol nyílik Nehézipari Felső fokú Technikum ? A felsőfokú technikumokról most kiadott kormány- rendelet a többi között négy nehézipari újtípusú oktatási intézmény megnyitásáról intézkedik; A Nehézipari Minisztérium Oktatási Főosztályán elmondották, hogy a négy újfajta iskola közül kettő Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum lesz. Ezekben képezik ki a vegyipar gyorsított ütemű fejlesztéséhez szükséges gépészeti szakembereket, akik segédmémöki munkakört töltenek majd be az üzemekben; Az egyik Ilyen iskolát Esztergom—Kenyérmezőn szervezik meg, nappali és levelező tagozattal. A másik Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum Pécsett kezdi meg működését, egyelőre csupán nappali tagozatta l amelynek 35 hallgatója lesz. Tatabányán a jelenlegi technikumi épületben Felsőfokú Bányászgazdasági Szak- technikum kezdi meg azoknak a hallgatóknak a képzését, akik a bányák gazdaságos termelésének szakértői lesznek. Budapesten, az Üteg utcai Villamosenergiaipari Technikumban esti tagozatú Felsőfokú Villamosenergiaipari Technikum képezi ki az iparág új műszaki kádereit. A tanítás az ősszel mind a négy felsőfokú iskolában megkezdődik: A nappali tagozaton három év a tanulmányi idő, az estin és a levelezőn fél évvel több. (MTI)
