Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-09 / 106. szám

1962. május 9.

S70LN0K MEGYEI NEPLAf

i

A pártélet hírei

Néhány nappal ezelőtt Jászberényben, Kunszent- mártonban és Karcagon járási-, illetve városi propagandista tanácskozásokon értékelték az 1961—62-es pártoktatási év tapasztalatait és meghatározták az új oktatási év előkészítésével kapcsolatos tennivalókat.

Május 4-én a tiszafüredi járási pártbizottság vezetői Tiszaszentimrén tanácskoztak a község párt- és állami vezetőivel Tiszaszentimre politikai és gazdasági helyzetéről, valamint az időszerű tennivalókról.

•

A szolnoki járási pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztálya május 5-én tartott osztály értekezletén a tiszaföldvári községi párt- bizottság titkárának tájékoztatója alapján megtárgyalta a tiszaföldvári községi nőtanács munkáját. Értékelték, hogy az 1961-ben hozott, a falusi nők körében végzendő politikai munkáról szóló határozatot miként hajtották végre a községben.

Május 8-án ugyancsak osztályértekezleten a tiszavár- konyi KISZ-szervezet munkáját, vagyis a falusi fiatalok körében végzendő politikai munkáról szóló határozat végrehajtását értékelték. •

Május 7-én a kunhegyest járási pártbizottság értekezletre hívta meg a községi párttitkárokat. Az időszerű mezőgazdasági munkák értékelése mellett a VUJ. párt- kongresszusra való felkészülésről is tanácskoztak.

•

Május lt-én, pénteken a tószegi Dózsa Tsz-ben tapasztalatcsere-értekezletet tart a szolnoki járási pártbizottság. A gyengébben működő termelőszövetkezetek párttitká- rai tanulmányozzák a tószegi Dózsa Tsz pártszervezetének munkáját, hogy megismerve a jó módszereket, azokat otthoni munkájukban hasznosíthassák.

»

Május 8-án a törökszentmiklósi járási párt végrehajtó bizottság megtárgyalta a kereskedelem helyzetét, valamint értékelte a kongresszus tiszteletére kibontakozó munka- verseny eddigi eredményeit.

c

Nem nagy esetek...

Kocsis Gáborral, a Vízügyi Építő Vállalat párttitkárával arról beszélgetünk, hogyan törődnek az emberek gondjaival, hogyan nevelik, segítik őket.

— Vállalatunk munkásai az egész országban dolgoznak — hangzik a válasz. — Baja, Győr, Debrecen, Miskolc irányába szinte nem i6 tudnánk úgy utazni, hogy össze ne találkoznánk. Kétszázan 20—25 munkahelyen dolgozunk.

— Valahogy úgy van, hogy itt

közömbös emberekkel nem is lehetne

eredményesen dolgozni. Csak a teljes odaadással munkálkodó emberekkel boldogulunk. Mást ne mondjak, húsz ember kapta meg április 4- én is a „Kiváló dolgozó” jelvényt. A hat versenyző brigádból egy elnyerte a szocialista címet. Azóta újabb két brigád alakult

— Nem vesztették el a kedvüket azok, akik nem érték el a szocialista címet?

— Nem is olyan emberek dolgoznak itt, akik ne tudnák felmérni, mekkora a követelmény, míg odáig juthatnak. Mi a közbeeső állomásokat is felmérjük: A külső szemlélő csak azt tudhatja, van-e szocialista brigád vagy nincs. Mi viszont azt is tudjuk, hogy mennyire törekednek, s hogyan változnak az emberek, ha egyszer versenyzésre határozzák él magukat: Én hiszem, hogy a brigád megalakulása már fél siker. Csak egy példát. — Nem tipikus, de élethű: egy évvel ezelőtt Sz. Gábor még eléggé hányaveti ember volt, megverte a munkavezetőjét is. Aztán; hogy versenyző brigádba került, kicserélődött: S most április 4-én ez az ember is ott volt a kiválók között.

Az egyik „legfrissebb” vetélkedő brigád tagja, Karkecz Zoltán mondja: Most alakult brigádjuk az esztergamű- helyben; Nem egészen jól kezdődött, mert a brigádvezető hosszabb ideje beteg- szabadságon van. Éppen baleset miatt. S ez bizonyos fokig már próbatétel a brigádnak.

— Meglátogatták-e a brigádvezetőt?

— Tiszavárkonyi, így nem.

— Az egymással való ilyen

törődés is része a cím el« nyerésének.

— Megtanulják. — Ezt már Gálfi Mihály, a műhely vezetője mondja, aki, míg a brigádvezető beteg, patronálja a brigádot. — Nem könnyű abba belejönni, mert ha van is már a többieknek tapasztalatuk,

azt se lehet csak úgy lemásolni

Minden ember, minden munka más és csak úgy lesz igazi verseny, ha nemcsak mások módszereit veszik át, hanem maguk is alakítanak ki.

— Megvallom, csak úgy magunk között, hogy mi nem tűzünk nagy, átfogó politikai kérdéseket napirendre — mondja ismét a párttit- kár. — De aszerint élünk, dolgozunk, ahogyan nemrég Kádár elvtárs mondotta: úgy, mint eddig, csalt egy kicsit jobban...

— Sokan jönnek hozzánk különböző kérésekkel. Legutóbb négyen azzal, hogy vegyük fel őket tagjelöltnek. Ez jó jel. De miután a hétszáz között nagyon sokan vannak, igazán jóravaló, szorgalmas emberek, a jók közül is a legjobbakat ajánljuk. S bérhogyis hangzik, azok útja az érdekesebb, akiket nem veszünk fel. Itt van például F. Tibor. Rendes ember, nagyon jó dolgos. De családjukban nagyon erős a vallásos befolyás. Felsőbb szervünk ezért elutasította az alapszervezetünk felvételi határozatát. Azt akarjuk, hogy ez az ember így se érezze magát meliőzöttnek. elta- szítottnak. hogy tudjon tiszta szívvel, teljes akarással dolgozni közöttünk. Ezért adunk neki kisebb-nagyobb megbízatásokat.

— Volt olyan eset is. amikor azt hittem, elveszítjük a csatát. Az egyik fiú nősült. A szülők minden áron templomi esküvőt akartak, a fiatalok meg nem. Akkor még ki is „borultam”: milyen könnyű is a fiataloknak. Megkérik a pártszervezetet, hogy járjon közbe és tessék! Arra nem is gondolnak, hogy ami nekik nem sikerül, az esetleg másnak sem fog. De sikerült.

— Sokszor magunk is

tanácstalanok vagyunk

olyan kérésekkel jönnek hozzánk. Családi vagy személyes

ügyekben kémek segítséget. Volt, hogy lakásügyekben fordultak hozzánk. S mindig örülünk, ha segíthetünk. Tavaly négy család kapott a vállalatnál szövetkezeti lakást: De ennél sokkal több kellene még. S ez sokszor súlyos helyzetet is teremt. B. elvtárs például nemrég panaszkodott. s felesége is sir- va jött hozzánk: felbomlik a családi életük, mert a szüleiknél laknak és állandó civa- kodás, a perpatvar a szűk lakás miatt. Lakást mi sajnos nem tudtunk juttatni, viszont közösen találtunk megoldást. Elhelyeztük a vállalatnál B.-nét. így jobban tudnak majd gyűjteni házra vagy lakásra. S az is csak jelent valamit, hogy az asszonyt már más gond is leköti. Talán ritkábbak lesznek a civako- dások.:. így, s hasonló módon nem is tudnám megmondani, hány család szénáját rendbehoztuk már.

.: .így, s hasonló módon váltják valóra, aprópénzre mindazt, amit gyűléseken, hivatalos helyeken úgy emlegetünk, hogy az emberekkel való törődés. Nem nagy esetek, de nagy esetekből sokkal kevesebb van, mint a mindennapiakból.

B. E.

Több árut gyorsabbban szállít több tehervonat

Mint a Néplap megírta, május 27-én új vasúti menetrend lép életbe. Érvényességének időszakában a vasút

5—6 százalékkal több utast, valamint 7—8 százalékkal több árut szállít, mint az előző időszakban. A személyvonatok menetrendjével egy- időben — mintegy arra felépítve — készült el a teher- vonatoké:

A cél itt is az volt. hogy érvényesüljön a rendelkezésre álló kocsi- és mozdony- Dark jobb kihasználása, az állomások, vonalszakaszok ütemes, összehangolt munkája. Ezért a menetrendszerkesztést megelőzően műszaki intézkedésekkel, haladó munkamódszerek bevezetésével kellett feltárni és hasznosítani a rejtett időtartalékokat.

Az új menetrend a vasút dolgozóit ösztönzi a műszaki

3

Hetvenöt éves a magyar mentőszolgálat

A lovaskocsiktól a mentörepiÜőgépisf — Medikusok közöt

Hetvnöt évvel ezelőtt, 1887 május 10-én kezdte meg munkáját a, Budapesti önkéntes Mentőegyesület, a mentésügy első hivatalos szerve hazánkban. Az évforduló alkalmából dr. Oravecz Béla, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója az Egészségügyi Minisztériumban tartott sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat a magyar mentésügy kezdeteiről, fejlődéséről és a továbbfejlesztési tervekről.

Az első magyar mentőegyesület, amelynek nyomában rövidesen az ország nagyobb városaiban is alakulták mentő, illetőleg mentő- és tűzoltó egyesületek, majdnem kizárólag társadalmi segítséggel dolgozott. Az első államsegélyt — 10 000 forintot — csak hosszú évek múltán kapta meg az egyesület és az egymást követő évtizedekben folyton csökkent a köztámogatás aránya az egyesület bevételeiben.

Az 1919-es proletárdiktatúra ismerte fel először, hogy a mentésügy, a betegszállítás közfeladat. Ennek megfelelően a Budapesti önkéntes Mentőegyesületet és az újpesti Mentőegyesületet egyesítve városi közintézménnyé tette. A proletárhatalom bukása

normák megtartására: egyben lehetővé teszi, hogy a tehervonatok utazási sebessége óránként 0,7 kilométerrel növekedjék: Az irányvonatok számának növelésével gyorsul a teherforgalom. Hasznos szervezési intézkedések révén több belföldi tehervonat menetideje 50—60 perccel csökken.

Javul a külföldi teherforgalom is. Az új menetrend szerint Bulgáriából és Romániából Curticin át két tranzit TEEM-vonat fut hálózatunkon Szob felé.

A vasút dolgozói legfontosabb célként a terv- és menetrendszerű közlekedést tűzték maguk elé, — s az utasok, szállíttatók közreműködésével kívánják elérni:

Németh Mihály, felügyelő állomásfőnök; Szolnok

Szeberényi Lehel:

Ambíció

A z asszony az utolsó nö- vendékét is elbocsáj- lotta s a kályhának dőlve, fáradtan, csendre és nyugalomra vágyva beszélgetett a férjével, ki szintén zenei foglalkozású ember volt.

— Elegem van az operaénekes jelöltekből. Többet nem vállalok 1— mondta az asszony rezignálton. Nem azért tanultam, nem azért szereztem diplomát, hogy reménytelen dilettánsokra fecséreljem az időmet és energiámat... Az a pénz egyáltalán nem éri meg. Nem beszélve arról, hogy nem is tisztességes dolog elfogadni, mikor az ember eleve tudja, hogy úgyse lesz eredmény.

A témát a zöldséges adta, ki az imént távozott, pufók fején széles művészkalappal. A zöldséges több énekmestert elemésztett már. Esztendője óta hallatlan szívóssággal teszi ezt, miközben útón- útfélen operákat bömböl. Ennek ellenére csak a művészkalapig vitte.

Három-négy ilyen tanítványa is volt az asszonynak, akiből sose lesz semmi. És mind ilyen kisegzisztencia: suszter, boltos, könyvelő, kikbe a sors csínján oltott kritikai érzéseket, bezzeg önbizalmat és ambíciót fölösen, hogy hiú álmok felé törni merészeljenek.

— Kérlek mondta a férj — többet ne vállalj. Egyszerű.

Egyszerű?

Csengettek,

Görbe, félszeg kis emberke állt az ajtóban. Tisztelettudóan szorongatta kalapját. Szörtelen, sápadt arca szinte bevilágította az előteret.

— Kérném szépen, a tanárnő elvtársnőt keresem.

— Tessék, itt lakik — mondta a férj s udvarias mozdulatot tett a karjával, mintegy mutatva az utat a lakás belseje felé.

f? gy darabig Így kellett tartania, felemelve karját, mert az emberke példás alapossággal megtisztogatta előbb a cipőjét.

— Jó lesz, tessék csak.

Az asszony is eljött a kályhától, bármennyire nem akaródzott. Igyekezett kel- letlenségét leplezni, mert nincs az embernek már egy nyugodt perce.

A kései látogató hunyorgott a hirtelen fényben, amit a csillár egyszerre rárontott, s még görbébb lett, ahogy kezet csókolt az asz- szonynak.

•— Tiba Lajos vagyok, a tizenegykerületi félsőrészké- szítő kisipari szövetkezet dolgozója.

Az asszony elmosolyodott. Csak a féri látta ennek a

mosolynak árnyékos gödrében a maliciát.

— Cipész?

— Igen. Szövetkezeti dolgozó.

Szövetkezeti dolgozó. Milyen fontos neki — mosolygott magában a férj. S mosolya találkozott az asszonyéval. Lám, megint egy cipész — értették egymást szemről.

— Csak nem akar operaénekes lenni? —■ kérdezte az asszony és száját bazsajogva elbiggyesztette.

A görbe kis emberke riadtan tiltakozott:

— Nem, nem!... Hogy tetszik gondolni.

A háziak egymásra néztek, s a kisgamitúra egyik süppeteg fotelével kínálták meg Tiba Lajos szövetkezeti dolgozót. Majd csak kirukkol vele, mi szél hozta.

Tiba Lajos óvatosan helyet foglalt, összezárta térdeit s nagy, szétterült kezeit rendben ráfektette. A cigarettát nem fogadta el.

— Art a toroknak? = próbálkozott oldalról a férj, hátha sikerült megfogni a titkos operaénekest.

— Soha nem dohányoztam, kérem. Úgyis elég rossz levegőt szív az ember.

z asszony úgy gondolta, segítő kérdést kell feltennie, mert a cipész zavarral küzdött s egyre a körmeit nézegette, a térdére kiterített körmeit,

— Nos, hát, kedves Tiba elvtárs?

A cipész még egy kicsit ott tartotta bizonytalan tekintetét a körmein, majd amikor felvette, akkor sem mert egyenesen az asszonyra nézni.

— Erre jártam, tetszik tudni... Aztán láttam a kapun kiírva, hogy itt énekre tanítanak... S azért jöttem.

— Tehát mégis csak éneket szeretne tanulni.

— No, igen — nyögte ki a cipész s további szavakat keresgélt, — Tetszik tudni, én mindig énekeltem, de most egészen más a helyzet..;

— Más a helyzet... »— bólintott az asszony.

— Mármint a szövetkezetben, tetszik tudni.

— Tálán nem ér úgy rá, mint azelőtt?

A cipész zavartan mosolygott, hogy ilyen furcsát kérdeznek tőle.

— Hogy tetszik ezt gondolni?

— No, teszem azt, kórusba járni, vagy szólóénekkel foglalkozni, egyáltalán képezni a hangját. — S kis nevetésekkel mindjárt szét is fújta a szavait, hiszen mindez természetes.

A cipész megint a körmeit nézegette, mintha alóluk kellene Jdhúzkodnía a szórtakat. Egészen belepirult.

— Tetszik tudni,... nekem az éneklés nem kell~. A munkám az olyan...

<— A munkája.„

— No, igen, a munkám... Tetszik tudni, nekem muszáj énekelni... Énnekem nem megy ha nem énekelhetek... Megszoktam, mikor magamba voltam... £ most nem

megy másképp. Nem is tudom mi lesz.

— A cipő azért elkészül, nem? — fordut oda kíváncsian a férj, ki közben a begóniákkal bíbelődött.

— Nem olyan az, kérem, nem olyan az!

j\ í őst már a férj is odaült az asztalhoz. Az asszony pedig elővette a kekszet; kezdett a dolog érdekes lenni.

— Aztán a szövetkezetben lehet énekelni?

— Hm.„ — merült el a cipész k.s tűnődő mosoly felhőjében.

— Ha egyszer a munkához kell, csak nem tilthatják meg!

—* Ha egyszer a munkához kell, csak nem tilthatják meg! — tolt a dolgon az asz- szony.

A cipész felkapta sápadt fejét.

— Hiszen nem is tiltják! Még inkább unszolják az embert. A fiúk állandóan kérnek: énekeljen már Lajos bácsi valamit...

— És?

— Hát, én, kérem, énekeltem nekik... ahogy én otthon magamban szoktam. És folyton csak énekelni kellett; még, még!... És én, kérem- szépen, komolyan énekeltem, szívből... azt hittem, hogy...

'itt elakadt. Zavartan behúzta ujjait széles tenyerének fedele alá. Mosolyogni próbált, de ettől még jobban elöntötte a pír.

...S egyszer megláttam, hoav a hátam möaött nevetnek. Igen, kérem, azért kellett, hogy énekeljek nekik, mert nevetni akartak rajtam. Én többet nem énekeltem. Pedig kémek, mindig kérnek... De, ugyebár, ami nekem magamnak odahaza jó volt, az nem biztos, hogy jó, mikor mások is hallják... Pedig nehéz, nagyon nehéz ének nélkül. Tetszik tudni, van, hogy megszokik valamit az ember... — Sóhajtott egyet s újra kirakta ujjait a térdére. Kérő s egy kicsit bocsánatkérő szemeit az asz- szonyra függesztette.

Ha meg tetszene engem tanítani..., hogy ne nevessenek ki... Meg ugye, sokan vagyunk ott — tette hozzá gyorsan és pirosán, mintegy mentségül a nyomósabb indokot —, nem jó, ha az egyik ember zavarja a másikat. Ha szépen tudnék énekelni, nem zavarnám véle a többieket se... Addig majdcsak megállóm..:

Jp lhallgatott. Várakozóan, reménykedve hallgatott, mint ki íme, letette sorsát a háziak kezébe.

Az asszony mosolyából végképp eltűnt az a kis malició- zus árny.

— Nézzük csak — mondta s felállt. Odaült a zongorához s hangokat ütött le, melyeket Tiba Lajos szövetkezeti dolgozónak követnie kellett.

Ügy találta, faragható a hang s nem is túlságosan kellemetlen. Vállalta a tanítást.

után ezt az intézkedést hatályon kívül helyezték.

A felszabadulás után, 1948- ban az egészségügy államosításának egyik első lépéseként került állami kezelésbe a mentésügy és alakult meg a Budapesti önkéntes Mentőegyesület, a Vármegyék és Városok Országos Mentő- egyesülete, valamint a városi kisebb mentőegyesületek ösz- szeolvadásából az Országos Mentőszolgálat. Ettől kezdve a mentésügy rohamosan fejlődött.

Országosan 77-ről 135-re emelkedett a mentőállomások száma. Jelentős lépések történtek a mentőszolgálat korszerűsítésére is. A világon elsőnek nálunk állították szolgálatba az úgynevezett rohamkocsikat.

A légi mentőszolgálat 1957- ben kezdte meg működését. Jelenleg hat Suer Aero géppel dolgozik és a közeljövőben érkezik meg az új Morava típusú, két hordágy as, ugyancsak csehszlovák gyártmányú repülőgép;

A további fejlődés lehetőségeiről elmondotta Oravecz Béla, hogy az ötéves tervben új mentőállomás épül Pécsett, Szekszárdon, Sátoraljaújhelyen; még ebben az évben Vásárosnaményben és Fehérgyarmaton. Az idén 200 fővel növelik a mentőszolgálat dolgozóinak létszámát és további 65 emberrel a műszaki dologzókét. Jelentősen növekszik a „futó gépkocsik’’ száma.- Még ebben az évben legalább negyven új kocsit állítanak szolgálatba. Távolabbi cél, hogy legalább a sűrűbben lakott, vagy erősen iparosított megyék székhelyén a budapestihez hasonló mentőkórház, a többi megyeszékhelyen ambuláns rendelés legyen. (MTI)