Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-30 / 124. szám

1962. május 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Körúton a kíván ügyész Mellékmunkák a rendőrőrsön — Csetepaté a Borostyán előtt Nemcsak pénzkérdés... Hogyan élnek a kunszentmártoni Zalka Máté tsz fiataljai? — ht. — gyermeke. A L’Humanitéből el. Igen szeretnek a mi fia­taljaink, sportolni. — Hány tagja van a tánc­csoportnak? — Általában tízen tizen- ketten jönnek össze. Ezenkí­vül nyolc tagú a színjátszó csoport. — Egyéb kulturális élet? — Őszintén megmondom, nem igen van ilyen. A mű­velődési házzal sem elég jó a kapcsolatunk, hadd mond­jam meg, jórészt a mi hi­bánkból. Lapuné elvtársnő a művelődési ház művészeti felelőse például a télen he­tenként járt nálunk a csopor­tot betanítani. Az új vezető is sokat tesz a jó kapcsolato­kért. Mégis úgy látjuk, nem szívesen járnak a mi fiatal­jaink a művelődési házba. Többen még mindig a régi vezetőkre hivatkoznak, hogy amiatt idegenkedtek el. Töb­ben meg azt nehezményezték. hogy nem szórakoz­hattak amolyan „magyarosana Szervezetünk éppen ezért sokat foglalkozik a nevelés­sel. Ez bizony nagyon fontos. zán, hogy a többiek élhesse­nek... Erről szól a film* Diákok­ról, akik először a kémiaórá­kon tanultakat hasznosítják, hogy itt-ott gyújtogathassa­nak, meg karikatúrákat ra­gasztanak a falakra a fasisz­ták bosszantására. Aztán igaz lelkesedéssel merész terveket szőnek letartóztatott tanáruk kiszabadítására. Majd — amikor erre kényszerülnek — fegyvert is fognak, kínvalla­tást állnak ki, egyre dacosab­ban, egyre keményebben, mert megismerik az elnyo­mók elleni szent gyűlöletet, amely erőt ad, ha kell, a ha­lálhoz is. Egy nagyszerű fiatal szí­nésszel találkozunk a film­ben. Claude Brasseur, Robert Borelli megformálója az egyik legjelesebb francia szí­nész, Pierre Brasseur (Isten után az első, A nagy csalá­dok című fii iböl ismerjük) fia, és már ma több, mint ígéret. Francois Villiers, a film rendezője eredetileg operatőr volt, a háború alatt Kanadá­ban forgatott filmsorozatot a „Szabad Franciaország'’ szá­mára. Visszatérése után ké­szített 20 rövidfilmje utáni A NAGY ÉRETTSÉGI a máso­dik játékfilmje. Költőien szépek a film dia­lógusai. Külön érdekességük, hogy a szöveget Remo Forla- nival együtt az ismert fran­cia színész, Jean-Pierre Au- mont írta. Szombaton délben tükörfé­nyesre tisztított Volga ira­modott el a megyei főügyész­ség épülete elől, s vette útját a Tiszazug felé. Utasa dr. Szurmay Lőrinc volt, a fia­talkorúak ügyésze és az új­ságíró. — A törökszentmiklósi, fia­talkorú huligánok pere is­mét bebizonyította, hogy el­sősorban azokban a helysé­gekben fordul elő bűncselek­mény, ahol gyenge az ellen­őrzés — mondta. — Most körülnézünk egy kicsit: ta­nultak-e másutt a Török- szentmiklóson történtekből... Tiszaföldváron, Szelevé- nyen, Tiszakürtön, Tuszaugon — igen. Egyetlen italboltban sem találunk fiatalkorút. Vendégek, csaposok mondják el, hogy a rendőrség ebben a tekintetben különös szigorral ellenőrzi a vendéglátó üze­meket. Azt persze — sajnos — nem lehet megelőzni, hogy a szerető (?) apa a kocsmá­ban megvett üveges sört har­minc lépéssel arrébb át ne nyújtsa négyéves gyermeké­nek szopogatni... „Proszit az utcán“ Azt ellenben meg lehetett volna akadályozni, hogy Kunszentrnártanban az 1. számú italbolt előtt korsó sör- . rél köszöntse egymást (s a szoihbat délutánt) a Pozsonyi úti Cs. András és a Széche­nyi úti K. Ferenc. A csapost valószínűleg elfelejtette kiok­tatni a földművesszövetkezet arról, hogy korsót, poharat nem szabad kivinni a helyi­ségből. A legénykéket nagyon meglepi a váratlan ellenőr­zés, mely — ezek szerint — e tájon nem lehet túlságosan gyakori... A tizennégy éven aluliak körül sincs minden rendben a járási székhelyen. Az előbb ‘említett italboltban negyed- kilenc után még négyéves­nek látszó szőke kislány bó­biskol az egyik asztalnál; szü­lei a féldecis pohárkákat ürít- getik. A KPVDSZ helyiségé­ben senkinek sem szúr sze­met, hogy kilenc óra előtt pár perccel két, amolyan négy-ötéves lurkó csapkodja vígan a piszkos kártyalapo­kat. Öcsöd nyilvános helyiségei­ben nem talál rendellenessé­get a fiatalkorúak ügyésze. A ».miért nem”-re válaszért ér­demes bekukkantani a rend­őrőrsre. ízes tájszólásban nyurga őrmester felelget Szurmay dr. kérdéseire. — A mi falunkban sosem tétlen a gyermek- és ifjúság- védelmi bizottság — úgy­mond. — Gyakori, hogy a szülők kérik a rendőrség segítségét az italozásra hajlamos gyer­mekük érdekében. Mifelénk sem ritkaság, hogy a tizenöt- tizenhétéves fiú már szépen keres; idősb barátai pedig — elég felelőtlenül! — a kocs­mába invitálják... A szülők kívánságára elbeszélgetünk ezekkel a fiatalokkal. Gyak­ran az újságok bűnügyi cik­keit olvassuk fel előttük ta­nulságul. Vagy elmondjuk D. Antal néhány héttel ezelőtt bekövetkezett tragédiáját. Ez az alig harminc éves férfi, mint búcsúlevelében megírta, azért menekült a halálba, mert képtelen volt lemonda­ni az alkoholról... Nem szol­gálati kötelesség, „mellék­munka” ez csupán számunk­ra, mégis szívesen végezzük, s látjuk az eredményét. Éppen akkor gördül gépko­csink Mezőtúr főterére, mi­kor a Borostyán Étteremből tíz-tizenöt vendég seregük az utcára. Szokatlan látvány: egy felindult férfi irgalmat­lan nagyokat csap egy szőke nő szájára, az asszony férje pedig ökölbeszorított kézzel kiabál, tiltakozik, Csődület, lárma. A csendháborítók per­ceken belül a rendőrségen találják magukat, a többi vendég visszatér asztala mel­lé. Fiatalkorú egy sincs kö­zöttük. Nincs fiatalkorú a Berety- tyón túli vendéglőben sem; a város harmadik éttermében azonban igen. Mindkettő leány. Igaz, egyikük csak cit­romos bambit iszik — de mégiscsak tizenegy óra táj­ban nyilvános helyen teszi. Ezt nem szabad! Törökszentmiklóson rend­őrtiszthelyettes járja önkén­tes rendőr társaságában a szórakozóhelyeket. Tapaszta­latuk ugyanaz, ami a fiatal­korúak éjszakai túrára vál­Az utóbbi hónapokban egyre többet lehet hallani az új táncról, a twistről. Angliában már bajnokot is avattak a twist kedvelői. A bajnok, Kevin O’Brien, aki egy „maratoni” versenyen vett részt, kénytelen volt feladni 84 óra után, bár ez az idő 12 óra 20 perccel rö- videbb saját rekordjánál, melyet öt héttel előbb állí­tott fel. A rekordernek egyébként három vetélytársa tudott csak nyomában ma­radni, két férfi, egy nő. ♦ Willie Mitchell öttagú jazz-zenekara nemrég Mem­phisben játszott, ahol új vi­lágrekordot állított fel. 87 óráig játszottak egyfolytá­ban. Produkciójuk vasárnap este 21 órakor kezdődött és csütörtök délben 13 óra 30 perckor ért véget. Ez alatt az idő alatt a zenészek leg­feljebb 10—15 percre szakí­tották meg játékukat órán­ként. Az előző rekordot egy kanadai zenekar tartotta, mely néhány évvel ezelőtt 86 óráig játszott egyfolytá­ban. • Franciaország legfiatalabb jegyespárja április 28-án kö­tött házasságot Limoge-ban. A londoni Old Vic színtársulat Prágában A londoni Old Vic szín- társulat júüus 12—20 között Prágában és Pozsonyban vendégszerepei Shaw Szent Johannájával és Shakespeare Romeo és Juüájával. »I így becézik. Krén István a rendes neve. Hatalmas ter­metű, szőke, rövidhajú férfi. Segédmunkás jelenleg a pa­pírgyár villanyszerelő műhe­lyében. Azért jelenleg, mert... De inkább sorjában. Nem dolgozott ő mindig a papír­gyárban. És bizony egy idő­ben nem is nagyon szerették az üzemben. — A környezet, a társaság — így kezdi a beszélgetést — nagy hatással van az ember­re. — Rossz társaság? — Csak rossz barát, és le­gyint, a Bubu. Abban az időben tizenhét-tizennyolc éves lehettem és a MÁV színeiben boxoltam. Tudta ő, miért választott barátjának. Testőr kellett neki, nekem meg tetszett a vagány élet. 1952-ben le akartunk „pat­tanni”. — Mit akartak csinálni? — Bocsánat, önkéntelenül mondtam így — mentegetőd­iaikozott ügyészéé: az emlé­kezetes, Hat-vádlottas huligánper óta a város fiataljai megjuhász- kodtak. Valószínű, hogy nem egy érdekelt szülő is rádöb­bent: mire vezethet a családi felügyelet, az ellenőrzés hiá­nya, a fiataloknak tévesen értelmezett szeretetből nyúj­tott túlzott szabadság ... — Szertelenségre, alkoho­lizmusra, garázdaságra, bűn­cselekményre — folytatja a gondolatot dr. Szurmay Lő­rinc, immár hazafelé. — b. z. — A feleség, aki mindössze 13 éves, és férje, Guy-Albert Reix, aki 18 éves, az utolsó pillanatban házasodtak ösz- sze. Az ifjú párnak ugyanis van már egy kéthónapos Remo Forlani, aki Henri Victor Brunei regénye nyo­mán írta A NAGY ÉRETT­SÉGI című filmje forgató- könyvét, elmondja, hogy a film hiteles tényeken alap­szik. Hősei iskolások. Egy francia kisváros gimnáziumá­nak érettségi előtt álló Rák­jai, És elmondja azt is, hogy a film minden olyan fiatal­nak szól, akit a remény tett­re késztet. Nem akartak ezek a fiatal­emberek hősök lenni. Nem is zik. — Beszéd közben néha kísért a múlt. Disszidálni akartunk, de csak a határig jutottunk el. 1955 végéig ti­zenöt helyen fordultam meg, tizenöt munkahelyem volt. Egy időben vasbetonszerelő­nek tanultam. Időnként rám­jött a tanulási vágy. Majd­nem elfelejtem mondani: két évet lehúztam a gépipari tchnikumban is. — A hatósággal nem volt nézeteltérése? — kérdezem. — Nagy vagány voltam, de még előzetes letartóztatásban sem voltam. — Végül eljutottam odáig, hogy sehol sem vettek fel. A rossz hírem mindenhol megelőzött. Szegény nagy­apám helyezett el végül a tüdőkórházban kazánfűtőnek. — Hány napig dolgozott'! — Tényleg nem sokáig, de most nem azért, mert nem tetszett a munka. Itt ismer­tem meg a feleségemet, — mondja. Hihetetlen lágysággal tud­ja kiejteni ez a hatalmas, nehézsúlyú birkózóhoz, vagy súlyemelőhöz hasonló ember ezt a szót; feleségem. — Higgye el, mindent ne­ki köszönhetek. Azt, hogy újra rendes ember lettem, hogy kiérdemeltem munka­Az elnök kezében papírlap. Keltezése sem régi. május 4. Rajta felsorolás: mi minden­re használják fel a szociális és kulturális alapot. A 211 000 forintból 80 ezer jut kultúrára, ebből is 15 ezer a tsz KISZ szervezetének ren­delkezésére. Az oktatásra öt­ezret. újság, rádió, tv előfi­zetésre szintén ötezret ter­veznek. Két brigád kap tele­víziót egy rádiót. Tanul- mányutakra. közös kirándu­lásokra huszonötezer forint megy. — A többit a nőtanács kapja jutalmazásra, mondja az elnök, aztán hozzáteszi. — Igyekszünk a lehető legcél­szerűbben felhasználni a pénzt, a KISZ szervezettől most várjuk a tervet, mire akarnak költeni. A szőke fiatalember a számadások fölé hajol. Ré­vész István, a tsz pénztáro­sa a KISZ titkár, ő meg a vezetőség törte a fejét mire fordítsák a pénzt. — Hatezer forintért tánc­ruhákat veszünk a csoport­nak — teszi maga elé a ter­vezetet. A többit az öt sport­szakosztály között osztjuk gondolkodtak egyformán. Egyikyket csupán az bántot­ta, hogy a megszállók elron­tották szórakozásait. Mási­kuk, áléi ideálokért lelkese­dett, tenni akart valamit a szabadságért, A harmadik virtuskodásból akart borsot törni a németek orra dlá. És amikor komollyá fordult az, ami majdnem csak játéknak indult, valamennyien helyt­álltak. És kettő közülük meg is tudott halni hősként, iga­társaim megbecsülését, bizal­mát. Csakhát addig még sokminden történt. — Az egész kórház össze­fogott ellenem, mert min­denki tudta, hogy ki voltam. Nem akarták engedni, hogy megint valami haszontalan dolgot műveljek. Jót akartak az asszonynak és nem is sej­tették, hogy engem mennyire megváltoztatott a szerelem. Titokban esküdtünk meg, ne­hogy kitörjön a botrány. Ek­kor hagytam ott a kórházat. — Hová ment dolgozni ez­után? — Visszamentem a papír­gyárba. — Vissza? — Persze, persze, elfelej­tettem mondani, hogy régen néhány napig dolgoztom ott is. De most már egy másik Krén István jelentkezett munkára. Igaz, hogy még most sem ment minden si­mán. Hirtelen természetű voltam, ha csúfoltak. — Hogyan csúfolták? — Vörösnek. Mégha vörös lennék, hagyján. De szőke vagyok igaz? — kérdezi és érzik a hangjából, kicsit hiú a hajszínére. — Persze, hogy szőke — nyugtatom. — Na, látja, ezért egy-két embert aztán megdorgáltam és mutatja. — Tudom, hogy nem lett volna szabad. Meg­történt. Itt is kezdett jó hí­rem lenni, pedig rendesen akartam dolgozni, ötvenhét októberében megszületett a kislányunk, feleségem utána csont-tuberkulózist kapott. Egy évig feküdt gipsz-teknő- ben. Három műszakban dol­goztam, de volt úgy, hogy egy hétig egy percre sem hunytam le a szemem. Sze­gény meg sem tudott moz­dulni — mondja szomorúan. — Amikor meggyógyult, ak­kor engem kapott el a „gép- szíj”. A tüdőmmel kínlód­tam hat hónapig. — Mikor került a villany- szerelőkhöz? — Gyógyulás után nem mehettem vissza három mű­szakba. Török főművezetőm szerezte e helyet nekem. Ta­lán örültek is, hogy meg­szabadultak tőlem. — Az új helyen aztán nem volt több nézeteltérés? — Még itt is előfordult egy-két sajnálatos eset. Higy- gye el, nem rossz szándékból tettem. Ügy érzem, hogy ezek között az emberek kö­zött teljesen megváltoztam, azaz most vagyok az Igazi Krén Pista. Mert sohse vol­Mert a statisztika arról árul­kodik: a százhat KISZ tag közel fele a nyolc általánost nem végezte el, A tegnap esti taggyűlés elé kerülő hét felvételi kérelem tulajdono­sából háromnak nincs meg ez a végzettsége. Az ötven szervezeten kívüli fiatalnál ez az arány még rosszabb. A beszélgetésekből önként adódik néhány következtetés. Az egyik; A pénz elosztása a KISZ-néi nem szerencsés; Túlzottnak tartjuk a tánc­ruhákra szánt hatezer forin­tot. A sportszakosztályok is megelégedhetnének arányo­san kisebb összeggel.- Ehe- lyet célszerű lenne anyagilag is támogatni egy vagy két ki­helyezett általános iskolai osztály megindítását; Bizto­sak vagyunk benne, hogy a „helybe hozott” iskolába nemcsak a fiatalok, hanem sokan az idősebbek közül is beiratkoznának. A tsz-nek saját nagy kul­túrterme. KISZ szobája van; Klubélet még sincsen. Pedig a kulturális alapra fordított összegek egy részén takaros klubot lehetne berendezni a fiataloknak, magnetofon­nal, társasjátékokkal, olvas­nivalóval. (a tsz könyvállo­mányára is igen-igen ráfér a felújítás) és nem utolsó sor­ban jó programmal; A műve­lődési ház szívesen segítene színvonalas klubélet megte­remtésében; A Zalkában is kísért az a téves felfogás, hogy a kultu­rális élet csupán színjátszó és tánccsoportból áll. Pedig ez a két szakkör csupán a fiatalok egytized részét fog­lalkoztatja; Ezért lenne szük­ség a klubra, különböző szak­körökre, szakmai, honismere­ti, fotó, bélyeggyűjtő, zene, báb, és még nagyon sokféle szakköri lehetőség van,) amelyek a fiatalság széles ré­tegét foglalkoztatnák.­Ottjártunkban meggyőződ­tünk arról, hogy a tsz vezetői meg a KISZ szervezet szív­ügyüknek tekintik a kultúrát, sportot, tekintélyes áldozatot is hoznak érte. Most csak ar­ról lenne szó, hogy a jószív­vel adott pénzt körültekintő­en, sokoldalúan használják fel. A fiatalság szívesen és eredményesen dolgozik a Zalkában. Talán még na­gyobb lendülettel és ered­ménnyel dolgoznak majd. ha a kulturális élet is fellendül náluk; tam elvetemült rossz ember, csak az a Bubu... — Vele mi van? — A régi. Nem dolgozik. — Javíthatatlan? — Nem tudom. Talán, ta­lán ha valami közbejönne, lehet hogy úgy, mint én... ki tudja — morfondíroz. Észrevettem, hogy már régóta akar valamit monda­ni, most végre kibökte: — Szakmunkásvizsgára ké­szülök. Azért nem talált a gyárban. Kétszáz kérdés — mutatja a vizsgatételeket. A szobában ülünk a re- kamién. Egyszerű, de ízlése­sen berendezett, tiszta szo­bában. Felesége, ki ajtót nyi­tott jövetelemkor és kedve­sen betessékelt, a konyhában főz. Az ajtó nincs egészen becsukva. Lehet, hogy min­den szót hallott. Tudja ő is, így történt ez valóban. Az egykori vagányból példás férj lett, nagyon jó ember. — Jó kellektívába kerül­tem és ez nagyban hozzáse­gített a javuláshoz — mon­daná az utolsó mondatot Stefi. — És ha véletlenül valaki most mondaná azt, hogy vörös? — Egy nagyot nyelnék és gyorsam számolnék húszig. Bognár János Nyugati rekordok f iLw|f7g4P<6» 1 m-m^ mm m mmw" m■«*'■ mmmßOOK A nagy érettségi

Next

/
Thumbnails
Contents