Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-25 / 120. szám

1962. május 25.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

jCúrOr ^Ú>CSÍ>

A felszabadulást kővető évek egyikében — pontosan már nem emlékszem — az akkori iparoskör- ben egy nagygyűlésen vettem észre. A gyűlés szónoka* a község egyik vezetője, egy felszólalásra reflektálva részletesen kifejtette, hógy miért kell lemondani arról az általános kívánságról, hogy strandfürdőt létesítsenek a helységben. Okfejtéseit megfellebbezhetetlen szakértői véleménnyel támasztotta alá.

Hazafelé menet egyik barátom megjegyezte: „Szív kellene ide, nem szakértői vélemény”.

Ma már Törökszentmiklós, a fürdőváros címéért verseng, nem minden esély nélkül. S hogy idáig jutottunk, abban nem kis szerepet játszott az a tény, hogy volt szív, sőt — szívek. Akadtak, s egyre többen lettek a város vezetői között, akik vállalták a kezdeményezéssel és a lebonyolítással járó nehézségeidet, akik bíztak a város dolgozóiban, egyszóval: akiknek szivük volt.

Miként a lejtőn, úgy a fejlődésben sem lehet megállni. Törökszentmiklóson sem álltak meg. Ebben az évben a város központjának a kialakításán fáradoznak. A kibontakozó körvonalak pompás létesítményt ígérnek.

A város lakossága korra és nemre való tekintet nélkül az alkotók mellé állt és maga vált alkotóvá. A sok névtelen közül most egy olyan aljiotóról szeretnék szólni, akinek a nevét mindenki ismeri, a Laci bácsiról. Jávor László MÁV-nyugdíjas, a társadalmi munka szervezője, irányítója. Fáradhatatlan ember, szervez, irányít agitál. Egész lénye ösztönző, szinte mindenhol ott van, mindenkihez van egy kedves szava, mosolya.

„Honnan veszi ezt a sok erőt?” — kérdezem tőle, hiszen• tudom, hogy szívbetegként ment nyugdíjba.

„Hát... — kezdi a szót —, sokszor magam is csodálkozom, talán az a lelkesedés, amit magam körül látok, az ösztönöz és kötelez, hogy én is szívet adjak o munkámba, még ha ez a szív beteg is egy kicsit.”

Tóth Gyula Törökszentmiklós

Meggyorsították a budai várpalota nagy kupolájának építését

Évek óta épül a budai várpalota, de még csaknem egy évtizedig kell dolgozni az építőknek, hogy befejezzék a helyreállítást. Sokáig elcsúfítaná tehát a főváros képét az állványokkal körülvett romos épület. Ezért a gazdasági bizottság határozatára a palota legfeltűnőbb oldalán, a dunai homlokzaton legké- sőbb jövő év végére teljesen ”ki kell javítani a sérüléseket.

Ennek a feladatnak fontos feltétele, hogy a nagy kupola építését fejezzék be először.

Ezért a 41-es Építőipari Vállalat dolgozói most meggyorsították a munkát és vállalták, hogy az MSZMP VIII. kongresszusának tiszteletére még az idén elkészítik a kupola vasbeton szerkezeteit. 1963. vége helyett már a jövő év közepéig befejezik a kupola díszítését, a vörösrézlemez fedélborítás és a sokféle kőékesség elhelyezését, s megteremtik a dunai palota — homlokzat gyors helyreállításának feltételét. (MTI)

Legújabb exportcikknek a havas téti táj

A Nílus nartján ezekben a napokban forgatják az első egyiptomi—magyar koprodukcióé játékfilmet. Évekig tartó tárgyalásokon formálódott az újdonság story-ja, forgatókönyve, s egyeztették, hogy ki, mivel járul hozzá a film készítéséhez. Nagyot néztek a magyar filmesek, amikor a befejező megbeszéléseken az egyiptomi fél váratlanul különleges kívánsággal állt elő. Ök adják — többek között — az egyiptomi környezetet, mi „szállítsunk” havas, téli tájat a filmhez — kérték. A kívánság annál is meglepőbb volt,, mert a cselekmény legnagyobb része Kairó környékén és Alexandriában játszódik. Azután megoldódott a rejtély: az egyiptomi filmszakemberek a forgalmazás üzleti szempontjaira gondoltak, amikor szóbahozták új feltételüket. Egyiptomban és általában az arab nyelvterület országaiban soha nem esik hó, s a csillogó, fehér ruhába öltözött téli táj látványa külön vonzóerőt jelent majd az ottani mozilátogatóknak. Mondanunk sem kell, a kérést teljesítették. A történetet kiegészítették,1 s még január-februárban, a film forgatásának hivatalos megkezdése előtt, elkészítették a téli felvételeket. Így született meg legújabb „exportcikkünk” a havas téli táj — filmszalagon.

Miért nem próbál [y a kunhegyes! irodalmi színpad?

Tüzhányókitörés a Balaton-felvidéken

A nagy szigeten, a Balatontól1 északra a föld mélyének első felmorajlása bénító rémület szállta meg a pálmaligetek lakóit, a masztodonokat, az orvszarvúakat és társaikat. A következő percekben már több helyen is megnyilt a föld és fojtó párák törtek a magasba, forró, kavargó porfelhőket, köztük emberfejnyi vagy még nagyobb tömböket is dobva a levegőbe. A halálra rémült állatok egymást taposva menekültek az ismeretlen veszély elől, de hiába: a por kilométerekre követte őket és könyörtelenül temetett el élőt és élettelent. Legfeljebb azok szabadultak meg, amelyeknek sikerült más, távolabbi szigetre átjutniok, de a többi ott pusztult, el a tűzhányók: törés első terméke, a helyenként száz méter vastag rétegekben lerakódó vulkáni por alatt.

Nyoma sem volt már a régi buja életnek, mire megkezdődött a kitörés második szakasza, mikor a vulkáni tölcsérek peremén először bukott át az izzóan ömlő láva. S ez a láva a vulkáni működés több évszázada alatt lassanként hol kúpokká, hol — mint például Badacsonynál és a Kab-hegyen — vastag, lepényszerű takaróvá, hol pedig, így a Szentgyörgy hegyen, orgonasípokként me- redező bazaltoszlopokká szilárdult.

Ez a katasztrófa régen történt: körülbelül húszmillió éve. De a történelem feljegyezte. Ezt a történelmet természetesen még nem az ember írta, hanem maga a természet. A Föld történetének kutatói, a geológusok azonban ismerik a természet írásmódját is, s ma már tudják, hogy ez volt hazánk területén az utolsó vulkánkitörés. Következményeit ma is érezzük, de már előnyösen. Ennek köszönhető ugyanis a környék sok savanyúvizes forrása, sőt a balatoni borok jellegzetes, kitűnő zamata is

Sajtó és rádió —■ társadalmi alapon

Grúziában a városi és a falusi lapok szerkesztőségében 120 olyan rovat alakult, amely társadalmi alapon dolgozik. A köztársaság csaknem valamennyi falusi kerületében működnek már társadalmi híradó-szerkesztőségek. A sajtó és a rádió munkájában a hivatásos újságírókon kívül ezrével vesznek részt a munkások, kolhozparasztok, orvosok, tanítók, tudósok, művészek soraiból kikerülő aktivisták. Nemrég Ku- taiszi grúz város újságának egyik kiadását teljes egészében társadalmi erők készítették.

Óriási

televízió-torony

Leningrádban 315 méter magas, gigantikus televízió- tornyot építenek. A munkálatok ma már 136 méter magasságban folynak. Az új televízió-torony csaknem valamennyi európai ország televízióadásainak vételét lehetővé teszi.

A válasz nem komplikált, a kudarc miatt. Kedvüket vesztették, amiért az irodalmi színpadok megyei bemutatóján babér helyett tüskét szereztek. Megsértődtek a színpad tagjai, ezért nem jelennek meg a próbán, hiába hívták már őket két alkalommal is. Hibáztatják saját magukat és másokat a kudarcért.

Rossz hagulatuk bizonyos fokig érthető, mert tapasztalatlan, kritikához kevéssé szokott fiatal, alig féléves ez az együttes. Két önálló műsort mutattak be idáig, József Attila és Petőfi estjükön közönségüktől sok tapsot kaptak. Petőfiről összeállított műsorukat végignézte Tari Kálmán, a megyei népművelési tanácsadótól és nyilván tetszett neki a produkció, mert külön- külön is gratulált az együttes tagjainak. Helyes úton járnak, feltétlenül jelentkezzenek az irodalmi színpadok megyei bemutatójára, biztatta őket. Űj műsorszámokat már ne tanuljanak, megállják helyüket a Petőfiről rendezettel is a megyei vetélkedőn. Ebben meg is egyeztek, mert úgy gondolták, Tari elvtárs véleményét értékmérőnek fogadhatják el.

Közben mégis kételkedni kezdtek, mikor meghallották, hogy a színpadok megyei bemutatóját a béke és barátság, a nemzetköziség gondolata jegyében rendezik, Talán egy új összeállítással kellene nekik is fellépniük, olyannal, melynek számai inkább beillenek e keretbe. Az ötlet felvillant, ám kivitelezése mégis elmaradt valahogyan, önbizalmuk is lelohadt a bemutató előtt, erre vall az is, hogy még egy nappal a megyei döntő előtt vitatkoztak, menjenek, ne menjenek Szolnokra.

„S hagytuk magunkat rábeszélni” — bosszankodik Oláh József, a művelődési otthon igazgatója.

Göblyös Gábor művészeti vezető véleménye: „egyelőre tanulnunk kellett volna a bemutatón. Amikor végig néztem az előttünk fellépők műsorát, azt mondtam, gyerekek, fizessük ki az útiköltséget, de ne lépjünk fel, mert nem lesz sikerünk”.

Színpadra léptek, bár maguk is érezték, hogy nem felelnek meg a színvonalnak, a követelménynek. A Néplap kritikája a nyilvánosság előtt marasztalta el produkciójukat. Fáj a bíráló szó, rosszindulatot éreznek belőle és érveket hoznak fel igazuk bizonyítására. Csak annyit tartanak jogosnak belőle, hogy Petőfiről szóló műsorukkal nem szabad lett volna kiállniok.

Ennyi röviden a kudarc története. S nem kívánkozna újságba, ha nem támad na néhány kérdőjeles mondat az eset kapcsán.

Örvendetesen szaporodik az irodalmi színpadok száma, de ki vagy milyen szerv

BORKÓSTOLÓ

— Mit jelent az édes Komám, hogy BIV?

— Azt jelenti, hogy „Bort Itt VedeljP’

(Szegő Gizi raj zaj

.vr

„Mi csináltuk,

Az ünnepi könyvhétre jelenik meg

Máté György: Távirat éjfélkor

Csupa kaland és izgalom: csempész az osztrák határon, piros ejtőernyő villan, sortűz dörren a Keleti-Kárpátokban, hajsza a vonatból kiugrott ember után, tűzharc a pincében... Az izgalmas történetek sorozata nem írói kitalálás. Szereplőit évtizedeken át, 1945-ig meg-megúju- ló erővel, egyre kegyetlenebből üldözte az államhatalom. Pedig egyszerű emberek voltak. éppúgy dolgoztak, éreztek, szerettek, mint mások. Csak az életük célja volt több: terjeszteni a kommunista párt szavát, figyelmeztetni az embereket a rájuk törő veszélyre. S a röpcédulákon, illegális újságokon megjelent igaz szót detektívek hadával, fegyverrel hajszolta a rendőrség. Máté György könyvében drámai feszültséggel eleveníti meg e küzdelem a kommunista sajtó fejlődésének történetét.

MEGHÖKKENTŐEN kevés Mosonyi Sándor, Alattyán tanácstitkára éveinek száma. Mindössze huszonkét esztendős még. Március óta intézi ez a fiatalember Alattyán lakóinak ügyes-bajos dolgait a legnagyobb közmegelégedésre. Ahogy mondani szó-' kás, ilyen esetben az újságíró számára adott a téma: egy huszonkét éves fiatalember, aki magas és megtisztelő beosztásba került, amit egyéni rátermettségével, eddigi munkájával, magatartásával érdemelt ki. Ám elmaradt ez a téma, mert Mosonyi Sándor nem önmagáról, hanem másról beszélt. Irodája ablakából a tanácsháza előterére mutatott, elégedetten szemlélve a gyönyörű parkot, a színes kaviccsal virágokkal díszített, fehérre meszelt téglákkal szegélyezett virágágyakat, és ezt mondta:

— A parkot is mi csináltuk, alattyániak, közös erővel. A községbeliek szeretik ezt a helyet, nemcsak szavakban, hanem lelkes, leleményes tettekkel is.

A társadalmi munkáról beszélt Mosonyi Sándor, s azokról, akik — mire e sorok megjelennek — talán már hozzá is fogtak a 760 méter hosszú vízvezeték építéséhez. — szintén társadalmi munkában. Hogy mi az új vízvezeték építésének célja?

AZ, HOGY A KÖZSÉG

tervezett összege ebben az évben, vagyis összesen több mint 72 000 forint.

— Ez az egy főre eső ösz- szeg nem a legnagyobb a megye községei között, de nem is a legkisebb — jegyezte meg tárgyilagosan Mosonyi Sándor.

ÉS. EZ AZ ÁLLÍTÁSA önmagáért beszél. Bizonyság arra, hogy ma már megyénkben az alattyánihoz hasonló szorgalom, áldozatvállalás nem egyedülálló, hanem egyre általánosabb. S ehhez .elég csak annyi kommentárt fűznünk, hogy így van ez rendjén... 1

— bubor —

legfiatalabb részének, az Alkotmány telepnek lakossága — mintegy 80 család — nem gyalogol majd másfél kilométert ivóvízért. A vízvezetékcsövek 30 000 forintba kerültek, s az alattyániak tízezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak.

— Július elsejére elkészül a vízvezeték — mondja halkan a tanácstitkár, de hangja határozottan cseng. — Látta a bölcsödé előtti parkot?

— Nem.

— Kár. Érdemes azt is megnézni. A községfejlesztési alapból nemrég mintegy 25-, padot csináltattunk a parkba, de beszélhetek a további tervekről is.

— Például?

— Itt van a régi, lebontásra kerülő buszmegálló. Ennek anyagából, valamint a megyei tanács segítségével új könyvtárat is építünk. Persze, ebben is segít a falu lakossága. A könyvtár már hosszú évek óta egy magánházban működik, de az a helyiség olyan kicsi, hogy már jóideje nincs hová rakni a könyveket.

— Van még más terv is?

— Igen. Ifjúsági házat is akarunk berendezni Alattyá- non.

Járdaépítésről, útkarbantartásról, fásításról beszélt ezután a fiatal tanácstitkár. Több mint 36 forint az egy főre eső társadalmi munka *

nyújt szakmai tanácsokat (és milyeneket) működésükhöz?

A kunhegy esieknek is ígérték a szakmai támogatást. Ám Halász László, a Szigligeti Színház művésze sajnos egyszer sem fordult meg e célból Kunhegyesen A színpad tagjai pedig szí vesen vették volna, ha a megyei tanács művelődésügyi osztályának illetékese igére téhez hűén megnyeri ez ügynek Halász Lászlót.

Nem elég ugyanis egy irodalmi színpad elindításához, működtetéséhez a tagokat összeverbuválni. Nem elég a lelkesedés, a jószándék, mely mindenki részéről megvan. Mégha irodalomhoz értő ember veszi kezébe a színpad irányítását, mint Kunhegyesen is történt, akkor is szűk séges a színvonal fejlesztéséhez a szakmai útmutatás. Ezt igénylik az együttesek, mert a szép szó varázsával száz, meg száz embert szeretnének nevelni, szórakoztatni és nem akárhogyan.

E nemes szándékukat, tudatos törekvésüket tartsuk tiszteletben. S ne késlekedjék az, kinek feladata, hogy az irodalmi színpadokat istá- polja. Műsoraikkal közönségnevelésre, ízlésfejlesztésre vállalkoznak a színpadok, valamint arra, hogy növeljék az irodalomszeretők táborát.

Ez a hivatás pedig a színvonal állandó fejlesztésére kötelez. S azokat a csoportokat pártfogoljuk elsősorban, amelyek még tapasztalatlanok, segítségre szorulnak.

Az olyan elismerés és biztatás, amilyent a kunhegye- siek kaptak, vajon mire jó? Arra semiesetre sem, hogy kritikusan vizsgálják működésüket, csiszolják műsorukat, tökéletesítsék rendezésüket. Érzékenység miatt le- jebb szállítani a mércét — ez eset is bizonyítja —, téves vágányra visz.

Mi történt volna, ha a kunhegyesi irodalmi színpad és még rajta kívül egy-kettő nem mutatkozik be műsorával a zsűri, a megyei bemutató közönsége előtt? Indok, mert még nem értek el egy bizonyos színvonalat, még .javítanivalójuk van. (Ha csakugyan látni, hallani, tanulni ültek volna be a nézőtérre.)

Semmi különös. Igaz, a megyei döntő statisztikája más számokat mutatna.

Meg nem kellene most Kunhegyesen annyi energiát fordítani a színpad tagjainak kiengesztelésére, a magyarázkodásra.

Bár ahogyan őket ismerjük, elrendezik saját maguk között is ezt a dolgot. És a sértődöttségen, a visszahúzódáson felülkerekedik a kultúra, a költészet szeretete az elhivatottság érzése, s talpra áll a kunhegyesi irodalmi színpad.

Lazányi Angéla

** Szovjet turistacsoportok látogatása megyénkben

A Magyar—‘Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségének vendégeiként a nyár folyamán 35 szovjet turista- csoport látogat el megyénkbe. A turisták megtekintik Szolnok üzemeit, látogatást tesznek a Mezőhéki Állami Gazdaságban, a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben, több csoport tagjai megismerkednek a martfűi Tisza Cipőgyár, a karcagi üveggyár, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár munkájával.

A szovhozokból, kolhozok-,

bői érkező vendégek látogatást tesznek a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett jásztelki Tolbuchin Tsz-ben, a karcagi ' Lenin Termelőszövetkezetben. — A megyébe látogató szovjet turisták egyrésze hajókirándulást tesz a Tiszán, megtekintik a megye oktatási intézményeit, múzeumait. Baráti találkozót rendeznek az általános és középiskolák pedagógusaival. A szovjet kirándulók első csoportja május 26-án érkezik Szolnokra-