Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-04 / 102. szám
3 962. május 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP » c Az emberek is megváltoznak A zömök termetű, piros- arcú, magyaros bajuszú férfi 13 évvel ezelőtt jelentkezett felvételre az akkor alakult Csorbái Állami Gazdaságba. Kurucz László, a hányatott sorsú volt cseléd biztos megélhetésre és emberséges bánásmódra talált új munkahelyén. A tehenészetben kapott beosztást. Nem volt könnyű dolga itt, mert kimustrált állomány és alacsony fejési átlag fogadta. Mindössze három liter tejet adtak a tehenek. A munka- körülmények sem sokban különböztek a kulákgazda- ságokétól — mindent kézi erővel végeztek. Azóta gyökeresen változtak a munkakörülmények, lecsökkent a kézi munka. A három istálló közül kettő önitatós rendszerű. Viharlámpa helyett villany világít és csilléken tolják a takarmányt, meg a trágyát. Teljesen kicserélődött az állatállomány. A mélypontról indult tehenészet most első helyen áll a megye állami gazdaságai között. Tehenenként 1500 literrel emelkedett a tej hozam és tavaly elérte a 10,3 literes istállóátlagot; Az idén 3800 literes tervük van, de 4000-et szeretnének elérni. Hosszú volt az út Az emberek otthon érzik magukat a gazdaságban. Anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik őket. Kikérik véleményüket és hallgatnak tanácsaikra. Ha csökken, vagy emelkedik a tejhozam, javaslatot tesznek a takarmány összetételének megváltoztatására. Kurucz bácsi — de a többiek is — a silókukorica arányának növelését sürgetik a gazdaságvezetőktől. ígéretet tettek: így rövidesen elérik a 4000 literes átlagot A csorbái tehenészek egyebekre bontották le tervüket. Tudják, mely tehéntől menynyi tejet várhatnak. Ha elvisznek tőlük egy tehenet, leíratják hozamát a tervükből. S azt is tudják, hogy az új egyedtől mit várhatnak. Figyelemmel kísérik a szaporulatot, s azok fejlődését. Számomtartják és elősegítik a tenyésztői munkát. Oros élvtárs, a gazdaság párttitkára mesélte: versengés folyik a tehenészek között, amikor egy-egy jól tejelő tehén üszőjét a tehenészetbe állítják. A gazdaságban jellemző példaként emlegetik Kurucz 1960-ban megyei második lett az ifjú tehenészek versenyében. Tavaly 7000 literrel több tejet fejt, mint terve előírta. Ez év első negyedében harmadik lett a gazdaságban. De panaszkodik, hogy csak egy százalékkal teljesítette túl a tervét és fogadkozik, hogy a második negyedben már 2000 literrel többet fej. Nincs mit szégyenkeznie a fiatal Kurucznak, hisz az apját is „lehúzta”. Több a keresete is, mint édesapjának. Laci bácsi nem haragszik érte, hogy alul maradt a vetélkedésben, elismeri, hogy a fiataloké a jövő. Most a fegyverforgatásra ösztönzi a fiát, hogy a munkásőrségben is úgy állja meg a helyét, mint ő. A Csorbái Állami Gazdaság példája egyedi és mégis tipikus. Az elmúlt évek során ezrével nőttek fel az új- típusú emberek. Miközben megváltoztatták a régi, elavult termelési módszereket, szinte észrevétlenül, maguk is megváltoztak. Máthé László Miniszteri rendelet a gép- és gyorsíró iskolák rói Űj rendelet jelent meg, amely átfogóan szabályozza a gépíró- és gyorsíró iskolák működését, amelyeket egyben tanácsi hatáskörbe utalnak. A gép- és gyorsíró iskolákban a jövőben — azoknak a hallgatóknak kivételével, akik egy év alatt elérik a második tanulmányi év végére előírt követelményeket — két év a tanulmányi idő. A következő tanévtől kezdődően a záróvizsgán a hallgatóknak, mint alsó határt gépírásból 60, gyorsírásból pedig 150 szótagos percenkénti teljesítményt kell elérni A munkaviszonyban álló tanulóknál, amikor megállapítják az oktatás időbeosztását, figyelembe kell venni munkaidejüket. A több műszakban dolgozóknak engedélyezhetik, hogy tanulmányaikat délelőtt, délután, esetleg este végezzék. Ugyanakkor a rendelkezés megállapítja, hogy a tanítási idő egyezik a középiskolába járó tanulókéval. A múlttal ellentétben —és erre kitár a rendelet — mind gyorsírásból, mind gépírásból, vagy mind1 a kettőből, továbbképzésre jelentkezhetnek, akik elvégezték a kétéves iskolát. (MTI) C/ Olvasónk levele az iiberbüeokráciáról A gépállomás, a termelőszövetkezet és a malomipar is másféleképpen számítja a termést lvastam a Néplapban a Jászberényi Gépállomás kísérletéről. Eszerint a jászberényiek ezen a nyáron cséplő ellenőröket állítanak be, hogy elejét vegyék a folytonos vitának, amely a gépállomás, a termelőszövetkezetek és a terményforgalmi vállalat között évek óta dúl. Csépié® idején ugyanis mind a három intézmény más-más termésadatokkal dolgozik. A jászberényiek kezdeményezne . valószínű hasznos. Ámde ezzel még nincs lezárva az ügy. Sőt hadd kérdezzem meg: a bürokrácia kiiktatásának egyetlen módja az adminisztratív dolgozók számának növelése? Nagyon egyszerűen le lehetne zárni az ügyet. Meg kellene teremteni a közös elszámolási alapot. Hogyan? Hadd elemezzem, miből adódnak nyaranta az elszámolási különbségek. Kétségtelen, abból is, hogy a traktorosok idegenkednek a papírmunkától, s így a kombájnok cséplési teljesítménye úgymond nincs mindig naprakészen felmérve. megtörtént, hogy szállítóeszköz hiányában inkább a tarlóra ürítette a gabonát a kombájnos, mintsem egy percet elszalasszon az aratásbói. A kombájnos a kombájnról lekerülő nyers gabonasúlyt szaknyelven szólva, a minő- sítetlen gabonasúlyt írja be a mérések adatainak megfelelően; Ezt a gabonát azonban a termelőszövetkezet tisztítja, a szövetkezeti tagok lapátolják és nyilvánvalóan így csökken a mennyisége. A termelőszövetkezet ezt a meny- nyiséget veszi alapul. Igen- ám, de ez még mindig nem a minősített gabona; Jóllehet, a vita máris megkezdődött; A gépállomás a teljes elcsépelt mennyiség után követeli a cséplőkeresményt. A termel őszövetkezet viszont csak a tisztított súly után akar fizetni. S most lép közbe a harmadik érdekelt, a malomipari vállalat áruátvevője. Az áruátvevő a szabványnak megfelelően minősíti a terményt és egyik félnek sem adva igazat, a harmadik súlyt állapítja meg ténylegesnek. idáig. Könnyebb volt a tehénállományt kicserélni, a munkakörülményeket megváltoztatni, mint a maradi- ságot leküzdeni. A közömbösség, az újtól való félelem nagy visszahúzó erő volt a gazdaságban. A gazdaság és a pártszervezet vezetőinek sok vitája akadt Kurucz Lászlóval, az egyébként szorgalmas és becsületes tehenésszel is. Megszokta a régit és ellenezte az új módszerek alkalmazását az istállóban. Nem volt ínyére az egyedi takarmányozás és bizonygatni kellett ennek előnyeit. Szembe állt az itatásos borjúneveléssel, s nyolc évvel ezelőtt, amikor megérkeztek az első fejőgépek, végképp elhagyta a türelme az öreg Kuruezot. Oly annyira, hogy a gazdaságvezetésnek le kellett váltania a munkacsapatvezetővé előlépett tehenészt. Most maga Is mosolyog egykori elmaradottságán és szégyelli azt. Nem szívesen beszél róla, csak csendesen megjegyzi: ..Nem voltam a fejőgéppel kibékülve, pedig könnyebb vele a munka.” Meggyőződött róla, hogy nem csökkent a tejtermelés és a teheneket sem teszi tönkre a gép. A Csorbái Állami Gazdaságban megszűnt a munkaerővándorlás és a tehenészetben is kialakult a törzs- gárda. Az emberek vállalták a nehézséget,, a sártengert és a várostól 16 kilométerre — ahová még bekötőút sem vezet — letelepedtek. Lakást kaptak a gazdaságtól, gyermekeik új iskolába járhatnak, a fiataloknak mozi, televízió és művelődési otthon áll rendelkezésükre. S nem utolsósorban jön számításba az anyagi ösztönzés és megbecsülés, mely különösen a törzsgárdának jár ki. A tehenészek 15 állatot kaptak gondozásra és fejés- re. Ismerik tervüket, tudják, ha három százalékkal túlteljesítik a tejtermelést, prémium jár érte. Versenyeznek a tehenészek, s az első három negyedévenként 350, 250, illetve 200 forint jutalmat kapnak, ha a gazdaság négy százalékkal túlteljesítetté tervét. A tavalyi eredmények után egyhavi nyereségrészesedést kaptak, s a gazdaságban eltöltött munkaidő után évenként 50—50 forinttal jutalmazzák a régi dolgozókat. Kurucz László tehenész 600 forint „hűségjutalmat” kapott. Nem csoda, ha ilyen körülmények között állandóan a jobb munkára törekednek. 1959-ben egy liter tejet még 3,07 forintért ál- j lítottak elő. Ez 1960-ban 2,74, i tavaly 2,72 forintra csökkent I László megváltozását. Az újra munkacsapatvezetővé előlépett tehenész gondolkodásában már nyoma sincs a réginek Zsörtölődik, ha nem működik a szivattyú, vagy villany és géphiba miatt leáll a fejőgép. Egyik kezdeményezője volt a parkosítási mozgalomnak. Az istállók környékét virággal ültették be a tehenészek. Laci bácsi — ahogy a gazdaságban hívják — családját is tehenésznek nevelte. Most Imre fia egy istállóban dolgozik vele. A nyurga gyerek hat évvel ezelőtt, 14 éves korában már az apja körül settenkedett az istállóban. Elleste az apja fogásait, aztán maga is beállt tehenésznek és jó szakember vált belőle, Adenauer üdül — Több mint egy hete nem írnak rólam az újságok! Kéne csinálni valami felháborítót! (Toncz Tibor rajza.) De nem itt van a kutya elásva. A terményelszámolásban más-más érdekeltség vezeti a gépállomást, a termelőszövetkezetet és a termény- forgalmi vállalat utódját, a malomipari vállalatot. Mi okból? A gépállomási dolgozó — jelen esetben a kombájnos — célja nyilvánvalóan az, hogy minél nagyobb mennyiségű terményt számoljon el, hi- I szén a termelőszövetkezet ez 1 után fizeti a gépállomást, a | gépállomás ettől függően fizeti a kombájnost, aki teljesítménybérben dolgozik. Hozzáteszem, ez a mennyiségi elszámolás jobb, mint a területmérés. Abban az időben, amikor a kombájnost a learatott terület után díjazták, * Kisújszállási szőlőkertészek Az áprilisi nyár gyorsan kicsalta a szőlő hajtásait, s a húsz tagú brigádnak gyorsítania kellett a metszést. A kisújszállási Búzakalász Tsz kertészei a 40 hold gyümölcsös tavaszi ápolása és permetezése után a nyolc hold szőlő munkálataihoz kezdtek. A gyakorlott kezeknek mindössze néhány napra volt szükségük, hogy a metszéssel is végezzenek. A szőlőtermelők az idén sem szeretnének rosszabb eredményt. Nánási László brigádvezető így vélekedik. — Tavaly 40 mázsa helyett 60 mázsa Szőlőt termeltünk és 40 hektó borunk lett. A terven felüli többlet egy részét prémiumként vihettük haza. Tehát érdekünk a szakszerű, lelkiismeretes munka. A Búzakalász Tsz gyümölcstermelői istállótrágyát hordtak a szőlőtáblákra. A tőkék jól teleltek és egészséges hajtásokat hoztak. Az eddigiek szerint kedvezőek a terméskilátások. A gyümölcsösben dinnyét és borsót termelnek köztesként: kihasználnak minden talpalattnyi földet. Nem merném kimondani, kinek van igaza. S nem is az itt a döntő. Az érvényben lévő rendelkezés a gépkeresmény kiegyenlítésére vonatkozóan előírja: a csépeltető az elcsépelt termények munkadíjaként a cséplési eredménylap alapján kiszámított cséplési díjat köteles természetben szabványterményben teljesíteni) Ez rendben van, de az nincs szabályozva^ hogy a cséplési eredménylapot is szabványsúly számítással keli vezetni. S ez a gordiusi csomópont. Mert abban az esetben, ha a termelőszövetkezet, a gépállomás és a malomipar szabványsúllyal dolgozna, már megszűnne minden vita. Vagy ez túl egyszerű lenne? Eltűnne egy csomó szám, amely olyan gabona mennyiségét méri, amely meg sem termett, amelyet megfogni) lisztté őrölni nem lehet, mert az vagy víztartalom, vagy őröl- hetetlen keverék. Számokban körülbelül azt jelenti: minden tízezer vagon gabonából 450 vagon olyan gabonát, könyvelünk) bizonylatiunk, odaadminisztrálunk, vissza- jegyzünk, amely csak papíron létezik. Hogy miért, meddig? Míg valamely erre hivatott hatóság, talán a Földművelésügyi Minisztérium egyetlen rendelkezéssel véget nem vet ennek az önmagáért való pa- pírosmunkának) Szulimán István Szolnok Megkezdődött a III. tilmtechnikai konferencia Csütörtökön reggel a Technika Házában megkezdődött az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület 3. filmtechnikai konferenciája. A jövő hétfőig tartó tanácskozáson száznál több hazai és 35 külföldi — angol, bolgár, csehszlovák, lengyel, német és olasz — szakember tárgyalja meg a filmszínházak technikai fejlesztésével, különösen automatizálásával, a hangfelvétellel, a filmek kidolgozásával és külön a televíziós filmekkel kapcsolatos kérdéseket, valamint a filmiparban alkalmazott méréstechnika időszerű problémáit. (MTI)
