Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-19 / 91. szám
1962. április 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tudósítónk írja: HELSINKI A KÖZELGŐ V IT VÁROSA Fenyveserdők végtelen sora és vidámszínű faházak ' özött fut velünk a vonat — i&szú, sokmagánhangzás ne- ‘ket böngészünk az állomásépületek feliratain; piros, ék és sirga gumicsizmás löké gyerefcek hosszú talap- ~tú, hintaszék formájú szán- i csúszkálnak: Finnországon vagyunk Helsinki nem nagy város, 450 ezer lalcosa van, de utcái, forgalma, kirakatai világvárosi jellegűek. Az utcákon nagy a forgalom. Nem a mostani autó oarkhoz méretezettek és bizony csúcsforgalmi időben a gépkocsivezetőknek nem egy helyen ügyeskedniük kell, hogy az úttest két oldalán parkoló k°csik, a villamosok és a szembejövő autók mellett épségben eljussanak cél jukhoz. A sokféle márkájú autók között sok Moszkvics, Volga, Skoda és Wartburg futt. A finnek megkedvelték ezeket a kocsikat is. Az autóbuszok, villamosok régi típusúak, de nem zsúfoltak. Több autóbuszjáratnál csak a csúcsforgálmi időszakokban dolgozik kalauz is a kocsin, e napi néhány óra kivételével a vezető látja él ezt a munkát is. Az egész városban nagyon sok az építkezés, még a régi faházakból álló utcákban Is mindenütt ki-kiemelkedik pgy-egy újonnan épült ház és a szigeteket is nagy ütemben népesítik be az újonnan emelt épületek. Az új házak nagyon szépek, újvonalúak, színesek, ízlésesek. A modernség nemcsak a házak külső formájánál és díszítésénél mutatkozik meg, hanem az építkezés technikájánál is, a falak vékonyak, de műanyagok segítségével igen jó a hang- és o hőszigetelésük, sokféle bur- Icaló- és vakolóanyagot használnak. A lakások belső kiképzése is igen szép és célszerű — általános a beépített szekrény és konyhabútor. Szekrényeket már nem is árusítanak az üzletekben, feleslegessé váltak. Sok helyen az egyes szobákat szétnyitható, illetve eltolható falak választják el egymástól. Így például vendégség alkalmával a 2—3 kisebb szobából álló lakás egy nagy teremmé alakítható néhány kézmozdulattal. Van azonban egy vagy „szépséghibájuk” ezeknek az új lakásoknak: igen magas a bérük. Az átlagos finn dolgozó keresetének több mint felét teszi ki az ilyen lakás bére. Az 1928 előtt épült házakban kötött (nem emelhető) a lakbér — ezen azonban úgy „segítenek” a háztulajdonosok, hogy lebontják régi házukat, helyibe újat építtetnek. A lebontásra ítélt házak lakóinak saját maguknak kell új lakásról gondoskodniuk. Helsinki utcaképét nemcsak az új házak teszik változatossá és színessé, hanem a sok üzlet is és a szép kirakatok. Az új lakónegyedekben a lakóházakban általában nincsenek üzlethelyiségek. helyüket garázsok foglalják el. Ezekért természetesen külön tetemes bért kell fizetni a házban lakó kocsitulajdonosoknak. Külön üz- letházakat építenek, ahol az élelmiszerüzletek, a csillár- szaküzlet, illatszerbolt, fodrász, és ékszerbölt egyaránt megtalálható. A kirakatok — elsősorban a belvárosban és a főútvonalakon — szépek, csillogóak, az üzletekben vagy a választék. Az élelmiszer és a fehérneműi élékből sok árut importálnak is. A ruházati cikkek általában olcsók, az emberek újvonálúan, de ugyanakkor mértéktartóan öltözködnek. A kirakatokban túlnyomórészt már nem a hegyes, hanem a vágottorrú, színjátszó bőrből készült cipők láthatók. Ilyet azonban még kevés finn lábán láttam. A tavaszi olvadáskor sok nő hord színes gumicsizmát. Pantallót csak egész fiatal lányok viselnek az utcán és ugyancsak a bakfis korosztályra jellemző az arc és a szem erős kikészítése. Igen kedvelt és divatos viselet a bőrrel kombinált kosztüm és a világos, főleg fehér és vajszínű bőr tavaszi kabát. A jersey és o terilén anyagokból készült ruhák és kiskosztümök is nagyon népszerűek. A finn koszt bizony nem a mi nehezebb, fűszeresebb és főleg bőségesebb étkezéshez szokott gyomrunknak való. Főleg tejet, tejtermékeket és vízben főtt burgonyát fogyasztanák. A déli órákban megtelnek a bárok, ezek a mi bisztróinkhoz hasonló, kényelmes, kecsesvonalú bútorokkal berendezett, javarészt önkiszolgáló rendszerű büfék. A finn dolgozók otthon rendszerint csak este étkeznek. Üzemi étkező csak néhány nagy üzemben van, ahol önköltségi áron eb'delhetnek a munkások. A szeszfogyasztási és vásárlási lehetőségek sem váltanának ki megelégedést nálunk: italbolt, kiskocsma egyáltalán nincs és a csemege- és élelmiszerboltokban sem árusítanak szeszesitalt. Helyette sokféle jóízű gyümölcsszörp és alkoholmentes sör áll a vásárlók rendelkezésére. Egész Helsinkiben mindössze 6—7 szaküzletben árusítanak szeszesitalt és ezek ára nagyon is borsos... Helsinkiben kevés a könyv üzlet és a könyvek ára vagyon magas. A finn fővárosban sok és kényelmes mozi, négy nagy és tizenhárom kisebb színház, operaház áll a művészet szolgálatában, azonban ezek sincsenek tele, mert igen drágák a helyárak. A külföldi filmeket vem szinkronizálják, mert egy-egy fűm általában csak néhány napig van műsoron és így a szinkronizálás nem kifizetődő. A feliratok viszont ké nyelven — finn és svéd — láthatóak és ezért sokszor majdnem a fáié filmvásznat betöltik. Ez nemcsak a filmszínházakban van így, hanem a televízióban sugárzott filmeknél is. A legolcsóbb és leghasznosabb szórakozások közé tartozik a múzeumok látogatása, ahol csekély belépődíj ellenében sok szépet, művészit láthatnák az érdeklődők. Igen gazdag a Nemzeti Múzeum népművészeti része is, ahol a különböző korok és nemzetiségek népviseletei, bútorai, használati eszközei láthatók. Mindez igen szemléletes módon megoldott. Például jellegzetes arcú, viaszfigurák viselik a ruhákat, fényképek mutatják munka, pihenés közben az egyes nemzetiségek életét. Külön érdekessége ennek a résznek, hogy o finn—ugor népcsoport más tagjainak viseletét is bemutatják, így a többi között magyar szoba is van, ahol matyó és sárközi hímzések, jellegzetes magyar faltisi bútorok és munkaeszközök láthatók. Néhány nap alatt természetesen nem lehet megismerni egy ország, egy nép életét, szokásait, de egy kis bepillantást, sok élményt, szép emléket azért kap a látogató ennyi idő alatt is. V. Halász Ágnes 6 ( A szolnoki Szigligeti Színház budapesti vendégjátékáról ) FORRÓ SZOLNOKI SIKER született hétfőn este Budapesten. S ez önmagában is megérdemelné, hogy visszatérjünk — ezúttal pesti szemmel — a Szigligeti Színház nagysikerű Stuart Mária előadására. Mióta a vidéki színjátszás évad végi fesztiválja megszűnt : helyette az ország különböző városaiban működő Színházak, alkalmilag egy- egy kiemelkedőnek, közérdekűnek vagy jellemzőnek vélt produkciójukkal szerepelnek a fővárosi színházak színpadán — számszerűleg talán kevesebb vendégjátékot látunk, de élményeink maradandóbbak. Még az sem véletlen, hogy most a Szigligeti Színháznak nem valamelyik fővárosi színház Schiller előadásával kell versenyre kelnie, hanem éppen a pécsieknek a Nemzeti Színház színpadán bemutatott Stuart Máriájával.: > A Stuart Mária a nagy szerepek drámája — de még a Shakespeare-i követelményeknél is magasabb igényeket támaszt a színházi kollektívával szemben.- Itt ugyanis a verses szöveg szárnyalása, a schilleri jellem- ábrázolás, az érzelmeket megindító végletes helyzetek sora. a mű egészét átlengő pátosz, szinte csábít a teát- rális, rossz értelemben vett romantikus” játékra. S mig a patetikus, fellengzős játék veszélye az egyik csapda, a másik oldalon a drámai szöveg „modem” tolmácsolása-, kor sem sokkal könnyebb elkerülni a buktatókat, Az 1800-ban született romantikus mű túlságosan modern előadásának ugyanis a stílustalan szürkeség a legnagyobb veszélye. Ha elsikkad a romantika — elsikkad Schiller, és a Stuart Mária érzelmeket megindító költőiessége is. A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ ELŐADÁSÁNAK elsőrendű érdeme hogy megtalálta korszerű és ugyanakkor stílusos előadási formát, hogy érvényre juttatta a költő dikciók szépségét anélkül, hogy túlszavalta volna a drámát; Mindez elsősorban a vendégrendező, Both Béla stilusérzékét, rendezői mértéktartását dicséri. S bár se- milyen meghökkentő, vagy újszerűségével megragadó invenció nem érződött a színpadon — a kulturált és kidolgozott összjáték elsőrendű rendezői érdem. Különösen a dráma gyújtópontjában, a két királynő párharcában vált forróvá, perzselővé a színpadi feszültség. A Mária végzetének beteljesülését ábrázoló jelenetek, pontosabban a királynő híveinek búcsúját a színpadra varázsoló pillanatokban azonban, mintha a rendező kiengedte volna kezéből a művészi gyeplőt, ezekben a percekben az együttes mégsem kerülhette el teljes egészében a veszélyként jelzett melodramatikus és teátrális stílust, A címszerepben a Jászai- díjjal nemrégiben kitüntetett Győri Ilonát láttuk. Győri Ilona vonzó és érzelemgazdag Mária, játéka — bár néha mintha elfogódottsággal küzdött volna — mindvégig töretlenül kulturált. Különösen Mária háborgó érzelmeinek viharát, még mindig lobogó asszonyiságát érzékelteti meggyőzően. Nagyszerűén sikerült az első forróindula- tú kitörése amikor környezete tudtára adja: a fattyu-ki- rálynő megöletheti, de nem bíráskodhat felette. Mária azonban nemcsak vonzó, érző lélek, nemcsak sorsüldözött sértett asszony, hanem fenséges — trónjavesztetten is uralomra termett királynő. A tényleges , hatalmi viszonyokkal ellentétes szellemi és politikai hatóerőt, Stuart Máriának térdelve is tiszteletet parancsoló uralkodói rangját, tudatos lényét, okosságát Győri Ilona nem mindig juttatta eléggé érvényre, A VENDÉGJÁTÉK LEGRANGOSABB művészi teljesítménye és legforróbb sikere az angliai Erzsébetet játszó Hegedűs Ágneshez kapcsolódik. Félelmetes — talán egy árnyalatnyival még a kelleténél is rútabb — maszkja, visszafolytottan halk, mégis parancsoló hangja mögött egy sértett és bosszúvágyó lélek vihara izzik. A fattyu-királynő. aki nemcsak törvénytelen származásáért, és nemcsak Stuart Mária egykor elkövetett bűnéért, de a maga kielégítetlen asszonyi életéért Is bosszúra szomjas — Hegedűs Ágnes felfogásában nemcsak gyűlöletes és félelmetes, de embertelenségében is emberi marad. Hozzájárul ehhez az a csipetnyi, Erzsébet uralkodói kelléktárában szereplő gúny is, amelyet a művésznő egy bizonyos, kívülről való színészi iróniával is árnyal, s ez az asszonyi hiúság és rútság királyi köntösben is fájdalmat okozó összeütközése. A királynő hallatlan fegyelmét és gonoszságban is bonyolult érzelem-világát ilyen minden tettért és gesztusát leleplező kritikával színpadi túlzások nélkül áb rázolni csak jelentős művé szi fegyelemmel lehet. Hegedűs Ágnes visszafolytott be szédmodora. amely, ahol : dráma kívánja, szárnyal schilleri kitörésekbe csa; át — kitűnő drámai jellem zőeszközzé válik. Elmondhatjuk róla, amit csak igazéin jó művészeknél él át a néző —, hogy csendjei is félelmetesek. A Mária halálos Ítéletének aláírását megelőző kitörés, és az azt követő, a nyugalom felszíne alatt sziklatörő viharokat sejtető némajáték — az előadás legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik, A FÉRFI SZEREPLŐGÁRDÁBAN, a logikus dramaturgiai sorrendet megbontva, elsőnek Shrewsbury grófjáról kell szólni, annál is inkább, mert a hős-alkatú, hősszavú Mensáros László ebben a nem testére szabott szerepben is kitűnően állt helyt. Erőteljes orgánuma és árnyalt, szép szövegmondása nagy erőssége volt az előadásnak. Csak ilyen szug- gesztiv tehetséggel küzdhette le a színész az öreg maszk és öreges mozgást, és a szár- nyalóan fiatal hang okozta, az első percekben még zavaró ellentmondást, A leghálásabb férfiszerep, Mortimer, a nagyon tehetséges, fiatal Upor Péternek jutott, aki Ígéretes drámai hős, s rátermettségét még akkor is bebizonyította, ha ebben az előadásban még nem tudott kellő súlyt adni Mortimer alakjának. Somogyvári Rudolf — Leicester grófja — vonzóan és igen nagy színpadi biztonsággal oldotta meg feladatát, néhol azonban a dikciók sikere érdekében nem mert lemondani a bevált külsőségesébb eszközökről. Cecil szerepében a különös, markáns egyéni- sigű, Lucifer-i és Jágó-i színeket felvillantó Tyll Attilát üdvözölhettük. Az ő játékában talán egy árnyalattal erőteljesebben érződött a modern színjátszás átható intellektualitása, — anélkül azonban, hogy ezzel a schilleri stílust megbontaná. Lin- ka György az írnok szerény, de a dráma szövetében mégis lényeges szerepben járult a sikerhez. Az együttes korábban is dicsért, mértéktartó stílusát mindössze két kisebb szereplő bontotta meg: az Aubespine-t játszó Po- toczky György és a Margaret szerepében fellépő Jánosi Olga még nem értek meg feladatukra. Fehér Mikős egyszerű és stílusos, az előadás pergő ütemét is okosan szolgáló színpadképet alkotott. Vágó Nellyt elsősorban a két királynő ruháiért illeti elismerés. Földes Anna KÖNYVESPOLC RADÖ GYÖRGY: A FEHÉR ÉJSZAKÁKTÓL A FEKETE TENGERHEZ A szerző többször volt a Szovjetunióban. Bejárta a nagyobb városokat, volt északon és délen. Bár ezt az útvonalat nyilván sokan megjárták, könyvében mégis újszerű, egyéni hang és szír az, hogy ő az orosz és szovjet irodalmat választolta útikalauzul. Régebbi útjainak felidézett emléke gazdagítják a legutóbbi benyomásokat, élményeket. HITZINGER: TÜZES NYILAK A VILÁGŰRBEN Ma, a világűr meghódításának korában, igen sokan érdeklődnek a rakéta-technika iránt. Hitzinger népszerű stílusban írt kötete a rakéta- technika történetét, fejlődését, mai helyzetét mutatja be. A kötet függelékei: Botond-Bolics György beszámolója a rakétakísérletekrő1 „Hol tartunk ma?” címmel, és Rajna Béla összeállítása „így jutott el Gagarin a világűrbe”, — az első űrhajósról. HOFFMEISTER ADOLF: REPÜLŐVEL NAPKELETNEK A szellemes író és rajzoló Egyiptomról, Kínáról és Japánról szóló könyvei cseh nyelven már sok kiadásban jelentek meg. Kiadónk most Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadóval együttműködve érdekes válogatóst állított össze Hoffmeister három könyvéből. A szerző az európai művész szemével nézi a beutazott egzotikus országokat, és érdekes megfigyelései méltán tarthatnak igényt a magyar olvasóközönség érdeklődésére is. A könyvet a szerző rajzai teszik még érdekesebbé. IIIÍB £ Salamon Pál: EQY LÉPÉS 8. — Olvasd el, hátha érdekes lesz... — mondta titokzatosan. Mit tagadjam, nagyon örültem a látogatásuknak. Mégse- csekélység, hogy annyi dolguk között találtak időt, hogy eljöjjenek hozzám; És érdekes, utólag eszméltem rá; a balesetemről, a rossz lábamról nem is esett szó. Úgy látszik, nem is olyan nagyan szomorú az én helyzetem. Úgy beszélgettünk, mintha semmi különösebb bajom nem lenne, . mintha a jövő héten mehetnék vissza. Csakugyan, mikor is megyek én vissza a bányába? Várjunk csak, hogy is van ez? Ekkor jutott ilyen határozottan először eszembe. . Egyáltalán mi lesz? Vissza- mehetek-e valaha is Megérdemelnéd,' hogy kétszer jó alaposan nadrágon billentsenek — szidtam magamat. Nem hogy örülnél: három nap múlva feleségül veszel egy világszép lányt, (nekem a Vera az) megvan mindened. Nem feledkeztek mea rólad. Még mi kell. Mit szóljon a Zoli bácsi? Itt fekszik melletted, mindkét lába térdből hiányzik. Az asszony havonta egyszer jön be hozzá; Negyvenöt éves A legrosszabb. Már nem remélhet semmit, de még húsz évet is elkínlódhat. Ö panaszkodhat ..; nem én, aki nek mindkét lába megvan, ha darabokban is, de meg van, él... és meggyógyul. Úgy felvidultam, hogy már nem is értettem az előbbi rossz kedvemet. Az esküvőig hátralévő idő az én ugratásommal és az összestoppolásommal telt. Ezt a kifejezést az alorvos úr használta. Bejött, megállt az ajtóban és nevetve kérdezte: — Na, hol kezdjük összestoppolni ezt a férjjelöltet? Jószagú, vidám áprilisi napon jött értem a mentőautó. Szerettem volna neki iramodni a szédítő tavaszi világnak. Futni, futni, azután megállni és nagyokat fújtatva belehunyorogni a napba. Nagy vigyázatosan támogattak lefelé a néhány lépcsőn. A felénél az öcskös és a barátja — akit magával hozott — megunták a kínlódásomat és egyszerűen s hónaljamnál fogva felemeltek. Már mindent előkészítettek. Vera a tanácsháza élőt várt. Bementünk a tdtkái szobájába, aki elmondta £ szöveget. Föltette Verának i kérdést, akar-e a feleségen lenni. Vera hangosan, határozottan kimondta az igent. A nagymamánál tartottuk a vacsorát Az én szüleim is oda jöttek. Azért rendeztük így, hogy meglegyen annak a jószívű öregasszonynak az akarata. Este kilencig minden szép simán ment, éppen úgy, mint más lakodalmakban. Ha csak azt nem számítom, hogy Vera amiért velem nem táncolhatott, mással se ment el. Az talán csak nekem tűnt fel, hogy hozzám mindenki kissé túl hangosan, túl vidáman szól. Nem tudom, hogy valóban így volt- e, mert az ember ilyen átkozott helyzetben képzelődik. Kilenc tájban a megerőltetéstől szédülni kezdtem. Ha visszagondolok rá, nem is volt olyan tréfadolog órákon át mereven előrenyújtott lábbal ülni. A szobában meleg volt. Mozogni nem tudtam. Igaz, eleinte öt- percenként kérdezték, hogy érzem magam, de én mindig azt mondtam, hogy prímán. Sőt, már untam is az aggódást. így Vera kivételével- lassan megfeledkeztek rólam i Vera csaknem végig ezorítot ta a kezemet és szűntelenü kérdezte az aggódó tekintetével: „hogy vagy... hogj- bírod?’! ^ Talán ez tette még nehe ' zebbé a dolgot; Sok érőmé 1 emészthette föl, hogy Vers 1 semmit se vegyen észre. — 1 Szünet nélkül biztatóan mosolyogtam és még annyit s< mozogtam, amit a helyzeten : megengedett volna, mert h£ ! moccantam^ Trera felugrott : segíteni akart. ; Mondom, kilenc körű: : éreztem, hogy baj lesz. Foly- ' togatott a meleg és főképper 1 a tehetetlenségem. Alig éreztem a saját testemet. A tíz ' körmömet belevájtam a támlásszék karfájába. Éreztem hogy már se a másra gondolás, se az akarat nem segít. Lefordultam a székről. Amikor magamhoz tértem, már csak a szüleim és a2 öcsém állt az ágy mellett. Aggódva szidtak, miért nem szóltam előbb. Azután ők is elmentek. Nem lehet és nem is fontos mindenről beszélni, de annyit mondhatok, hogy az én Verámnál gyengédebb, megértőbb asszonyt nem hordott a föld a hátán. Számomra az a bizonyság jelentette a legtöbbet, hogy ez az asszony nagyon szerét engem. (Folytatjuk)
