Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-17 / 89. szám

1962. április 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 0 Egy új üzem gazdát keres SZOLNOK megyében sok­száz vagon rizshéjt tüzel tek el a közelmúlt években. Másra nem tudták használ­ni — még trágyának sem tekintve, hogy nem rothad el egykönnyen. A jászberé­nyi Aprítógépgyárban dol­gozó műszakiak figyelmét viszont felkeltette ez az in­gyen kapható nyersanyag s hasznosítására megtették a szükséges intézkedéseket. Olyan gépeket konstruáltak, amelyek a farostlemezzel vetélkedő rizshéjlapokat ké­szítenek. A szakembereket kettős cél vezette az új berendezé­sek tervezésekor. Egyrészt hasznosítani akarták az év­ről évre gyarapodó rizshéj- kazlakat, másrészt — ami talán még fontosabb — le­hetőséget szerettek volna teremteni ilyen üzemeknek a rizstermelő országokba való exportjához. E két célkitűzés külön-külön is figyelemre méltó. ÉRTHETŐ, hogy az üzem vezetői engedélyezték a rizshéjlap gyártó üzem gé­peinek gyártását. Ennek eredményeként közel egy­millió forint ráfordítással el is készítették a berende­zések jórészét. így az új üzem gépeinek többsége szerelhető állapotban van. Az Aprítógépgyár szeretné azokat mielőbb a helyszínre szállítani, — tekintve, hogy kellő raktár hiányában az udvaron tárolja a berende­zéseket. Karcagon ugyanak­kor — az új üzem ott épül majd fel — volna elég hely azok számára. A rizshéjlapgyártó üzem létesítése tehát nem meg­valósíthatatlan álom most már, hiszen berendezéseink zöme készen van. Arra a kérdésre, hogy mikor helye­zik üzembe, mégsem tud­na senki megfelelő választ adni, mert — akármilyen hihetetlenül hangzik az új üzemnek nincs gazdája. Feltételezhetően és érte­lemszerűen a Malomipari Vállalathoz tartozik majd, hiszen annak melléktermé­két dolgozza fel. Ennek re­ményében a vállalat felaján­lotta: karcagi telepén épüle­teket bocsát erre a célra; Ez a helyes és feltétlen dicséret­re méltó kezdeményezés leg­alább kétmillió forinttal csökkenti a beruházási költ­ségeket. (Az eredetileg terve­zett összes beruházási költ­ség négy és félmillió forint volt.) A beruházási hitel biztosí­tása ügyében az Élelmiszer- ipari Minisztérium illetékes igazgatóságának már most meg kellene tenni a szüksé­ges lépéseket, hogy mielőbb lezárhassák ezt az ügyet. AZ APRITÖGÉPGYÁR ve­zetőinek viszont arra kell gondolni, hogy az Országos Tervhivatal csak akkor haj­landó a beruházás hitelfe­dezetét biztosítani, ha a Fa­ipari Minőségellenőrző Inté­zet kifogástalannak nyilvá­nítja a rizshéjlapokat. Ehhez viszont az kellene, hogy az apritógépgyáriak haladék nélkül elküldjék ellenőrzés­re berendezéseik termékét. Jó lenne, ha az új üzem­nek mielőbb gazdája kerülne, mert sokféleképpen elő le­hetne segíteni az Apritógép- gyár gyártmányának mielőb­bi üzempróbáját és sok fe­lesleges fáradságot meg le­hetne előzni. Ha a Malom­ipari Vállalat jelentkezne beruházóként, akkor például el lehetne intézni, hogy az üzem szárítóberendezését ne az Aprítógépgyárba szállít­sa a debreceni Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalat, hanem mindjárt a helyszínre. A gé­pek üzemeltetéséhez szüksé­ges egy 2,5 tonna/óra telje­sítményű gőzkazán; Ennek beszerzését is sürgetni kel­lene. A Kőolajipari Tröszt­nél vannak ilyen teljesítmé­nyű, használaton kívüli ka­zánok* — csak intézkedni kellene valakinek, hogy mi­előbb teljes legyen a rizshéj- lap-gyártó üzem berendezése. SOK MINDENT lehetne tehát tenni azért, hogy né­hány lelkes szakember hasz­nos elképzelése nyomán újabb üzemmel gazdagodjék megyénk, — részben buzdítá­sul arra, hogy érdemes az új dolgokkal, a gyártás- és gyártásfejlesztéssel foglal­kozni. S az sem megvetendő szempont, hogy a rizshánto- lási időszak befejezése után is munkát lehetne biztosíta­ni jónéhány karcagi ember­nek. (S. B.) Legfőbb gondunk most o a tavaszi munka — Márciusban alakítottuk meg a községi pártbizottság mellett a társadalmi munká­sokból álló osztályokat. Az­óta csupán néhány hét telt el, de máris eredeményekről adhatunk számot. A párt- és tömegszervezeti osztály, va­lamint az agitációs és propa­ganda osztály — mindkettő küenc-kilenc tagú — elké­szítette negyedéves munka­tervét, s haladéktalanul hoz­záfogtak a feladatok végre­hajtáséhoz. A párt- és tömeg­szervezetek osztálya például — amelynek vezetője őzse Já­nos — harminc aktivista be­vonásával vizsgálta a járási pártbizottság falusi nők hely­zetéről szóló határozatának végrehajtását. Tapasztala­taikról jelentést készítettek, s ennek alapján tárgyalta a párt községi végrehajtó bi­zottsága: miként alakult a párton belül a nők aránya, hogyan vonják be őket a ve­zetésbe, s miként képezik magukat politikailag és szak­mailag. — Jelenleg a két terme­lőszövetkezet igazgatóságában és a pártvezetőségben hat, Szállítják a csibetápot A törökszentmiklósi tak armánykevi rő üzemben ha­vonként 70 vagon különféle takarmánytápot készítenek. A megye termelőszövetkezet einek legnagyobb részét in­nen látják el. Képünkön: Csikós József és Boros István, a török­szentmiklósi Dózsa Termelő szövetkezetbe szállítanak csi­betápot. Salamon Pál: EGY LÉPÉS az ellenőrző bizottságban há­rom nő van. A földműves­szövetkezetnél szintén több nő kapott helyet a vezetés­ben, mint korábban. A tár­sadalmi osztályok tagjai kö­zött is ott találjuk az aszo- nyokat: Matos Imrénét, Ba­logh Józsefnét és Kiss Jó- zsefnét. — Előbbre jutottunk az asszonyok és lányok politi­kai-, szakmai továbbképzésé­ben is. Míg néhány éve há­rom-négy, most huszonnégy nő vett részt a pártoktatás­ban, hatan ezüstkalászos tan­folyamot végeztek. Ezt azon­ban csak kezdetnek tekint­hetjük, s még sokat kell ten­nünk azért, hogy mind több nő tanuljon. Az idén a Ha­ladás Tsz-ben kettőszáz, a Vörös Csepelben százhúsz asszony és lány munkájára számítunk; — Mind a három osztály — március végén alakult meg a termelési — most a tavaszi munkák segítését, gyors és jó minőségű elvégzését tartja legfontosabb feladatának. A2 agitációs propaganda osztály munkatervébe foglalta, hogy a személyes agitációval is a munkaidő Jó kihasználására, a családtagok, asszonyok és fiatalok bevonására' serkent. A VIII. pártkongresszus tisz­teletére kezdeményezett ver­seny népszerűsítésével, a leg­jobbak eredményének, mun­kamódszerének ismertetésé­vel is foglalkozunk; Felhasz­náljuk erre a versenyhínadó- kat, a szemléltető agitáció eszközeit is. A két termelő­szövetkezetben, a földműves­szövetkezetnél és a növény­védő állomáson versenytáb­lát, több helyen fényképes albumot és tablót készítünk. — Molnár László irányítá­séval dolgozik a héttagú ter­melési osztály. Nagy Miklós, Ficzere István,, s a többiek is arra törekednek, hogy mi­előbb befejezzük a tavasziak vetését. Minden vetőgépet, a lóvontatásúakat is munkába kell állítani és ahol csak le­het, megszervezni a két mű­szakot — javasolták. Most nyolcvan pár lófogat dolgo­zik, tizenkétórás munkaidő­vel, negyvennyolc fogatos és nyolc gépvontatású vetőgép szórja a magot. — Pártcsoport-, brigád- és munkacsapat-értekezleteken ismertetjük — s ehhez nagy segítséget adnak a társadalmi osztály tagjai —, hogy kuko­ricából 16—17 000, a? öntö­zött területen — ilyen lesz 220 hold — IS—22 000 tövet kell meghagynunk holdan­ként, cukorrépából pedig hat­vanezret. Mindenkinek érde­ke, hogy ez meglegyen. A munkacsapatokra kidolgozott premizálás is a tőszám nö­velésére, a jóminőségű mun­kára ösztönöz. — Még csak annyit: a tár­sadalmi osztályok megalakí­tása óta eltelt rövid idő is igazolja, sokkal hatékonyabb a munkánk, ha ne í csupán néhámyan, hanem egyre töb­ben gondolkodunk azon, mit hogyan csináljunk. Ilyen dol­gokkal bizonyítom ezt: meg­tudtuk, hogy a Kunhegyest Gépállomás egy használt cséplőgépet ócskavasként ad le. Jó lenne azt megszerezni — gondoltuk —, de hogyan? Aztán csak megtaláltuk a módját. A Vörös Csepel Tsz- ben összegyűjtöttünk annyi ócskavasat, hogy ennek el­lenértékéként megkaptuk a cséplőt. A tsz-ben már ki is javították, s kiválóan hasz­nálhatják majd magtisztítás­ra; Legalább 35 000 forintot takarítanak meg így abból az összegből, amit magtisztítá­sért fizetnek. A Haladás-be­liek hason16 módon jutottak hozzá két tárcsához, s ezek­kel már dolgoznak is. — Ilyen — és sok más öt­let, hasznos javaslat válhat valóra és szolgálhatja még sikeresebben a munka köny- nyítését, a terméshozamok fokozását, ha mind több kom­munista és pártonkívüli vál­lal részt a feladatok végre­hajtásából. Elmondta: Barabás János a kenderest községi pártbizottság titkára Negyedmilliós bevétel kisállatokból A fegyverneki Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet az elmúlt esztendőben kezdte meg a tudományos intézetek kísérleteinél nélkülözhetetlen kisállatok tenyésztését. Ezt az üzemágat Lelovics György alapozta meg, aki mint ma­gánember, már hosszú idő óta foglalkozott tengeri­malacok, patkányok, göré­nyek, egerek és nyulak te­nyésztésével. A termelőszövetkezetben ma már nagyüzemi módsze­rekkel nevelik ezeket az ál­latokat. A tengerimalac-tele- pen jelenleg 300-ás törzs- állománnyal rendelkeznek és ezek szaporulatából az idén közel 4,5 ezret értékesítenek. Csincsilla nyulat elsősorban az Országos Vérellátó Köz­pontnak szállítanak, ötezer­ötszáz fehéregeret küldenek az orvostudományi egyete­meknek és a különböző in­tézményeknek. A patkány- tenyészetet még csak az idén alapozták meg, de az év végére már ezekből is jelentős mennyiséget értéke­sítenek. A termelőszövetke­zetnek jelenleg 12 görénye van, amelyekkel a környező közös gazdaságokban pat­kányirtást végeznek. A kis­állattenyésztés nagyon jól jövedelmező üzemág Fegy- vemeken. Az előzetes számí­tások szerint az idén mint­egy negyedmillió forint be­vételt biztosít a gazdaságnak. Szocialista brigád Jászboldogházán Az ipar után a mezőgaz­daságban is mind nagyobb tért hódít a „Szocialista bri­gád” cím elnyeréséért indí­tott versenymozgalom. Az állami gazdaságok, gépállo­mások dolgozói után a ter­melőszövetkezetek gazdái, is csatlakoznak e nemes kez­deményezéshez. A napokban a jászboldog- házi Aranykalász Termelő- szövetkezet „B” 100-as mun­kacsapata brigádgyűlésen döntötte el: versenyt kezde­ményeznek a ,,Szocialista brigád” cím elnyeréséért. Magukénak érzik a SZOT által kidolgozott három alap­elvet: „Szocialista módon dolgozni, szocialista módon tanulni és szocialista módon élni”. E jelszó szellemében kötötték meg a versenyszer­ződést is a termelőszövetke­zet vezetőségével. Milyen vállalást tettek a brigád tagjai? Elhatározták, hogy az ál­taluk gondozott tehenek tej­termelését a szövetkezet 1962. évi tervszámához ké­pest 5 százalékkal növelik. Ez azt jelenti, hogy a ter­vezett tehenenkénti 4000 li­teres átlag helyett 4200 litert biztosítanak. Ugyanakkor a kifejt tej zsírtartalma el kell, hogy érje a 3,7 százalékos átlagot. Vállalásukban szerepel még többek között az évi borjú­szaporulat 80 százalékon fe­lüli teljesítése, tehenenként 100 métermázsa istállótrágya összegyűjtése. A családtagok is teljes mértékben részt vesznek a kampányszerű munkákban. A takarmányok betakarítá­sában — ahogyan az idő en­gedi — a brigád tagjai is bekapcsolódnak. A termelőszövetkezetekben végzett munka mellett a falu szépítésében is jelentős részt vállalnak. Társadalmi munkával egy-két napot a falu építkezésein dolgoznak majd. A szórakozásban is együtt vannak a brigád tagjai. Mo­ziba közösen járnak, s részt vesznek az ismeretterjesztő előadásokon is. I számat, a szememet csókolta; Szipogva, csúnyán sírt: — Mi lett veled .:. mi lett veled ... ismételte számta­lanszor. Azután észbekapott és megemberelte magát. Nagy­keservesen mosolyra húzta a 6záját, de azonnyomban el- komolyodott. — Géza .:. én szeretlek ... — Menj innen Vera — kértem. És valóban szeret­tem volna, ha azonnal el­megy, mert úgy éreztem, megszakad a szívem. Olyan szépnek még sohasem láttam, — Menj... Azt hiszem nem is hallot­ta, mit mondok neki. Megint rámborult, a melléhez szo­rította a fejemet. — Ha mindkét lábadat ve­szik ... akkor is a te asszo­nyod leszek; Másnap a főorvos azt mondta: nagyon jól tettem, hogy nem engedtem levágat­ni a lábamat. Majdnem biz­tosan sikerül megmenteni. És attól a naptól kezdve elindultam a kálváriámon, amelyet már második éve járok. Először kitisztították a lábamat, amely térdtől le­felé tizenhat darabra tört. Akkor begipszelve hazaen­gedtek. Két nap múlva már hoztak is vissza, mert a még nyitott sebek gennyesedni kezdtek. Újabb csontszilán­kokat és széndarabkákat ta­láltak. Vera műszak után szaladt be hozzám a kórházba és es­te hétig az ágyamon ült Beszélgettünk a jövőről. Arra pontosan emlékszem, hogy mindig úgy tervezget­tünk, mintha nekem kutya­bajom se lenn*.;.. IFolvtatiukJ emlékszem minden szavára. — Na fiatalember, jól el­intézte magát. Nem értettem, miért mond ilyesmit és azt se, miért ne­vez fiatalembernek, amikor ő se lehetett több harminc­nál. — Tudja, hogy azonnal le kell vágni a jobblábát? — Mindjárt visszük a műtőbe. Máig sem tudom hogyan, de felültem. A jobblábam helyén valami hatalmas fe­hér bunkót láttam. Mintha nem is az enyém lenne. On­nan tudtam, hogy mégis hoz­zám tartozik, mert elmond­hatatlanul fájt. — Micsoda? — kérdeztem. Még sohasem hallottam ilyen távolról a hangomat. — Sajnos, azonnal műte­ni kell, mert üszkösödik. Azt mondta, „sajnos”, de jól emlékszem, feltűnt, hogy egyáltalán nincs megilletőd- ve. — Nem... — mondtam — és visszaestem a párnára — nem engedem levágni:.? — Megőrült? Meg akar halni? — kérdezte dühösen. — Nem engedem levágni... az én lábam. Az orvos az ápolónőkre nézett. A tekintetével azt mondta: nézzék ezt az őrül­tet. — Észnél van maga? Mon­dom, életveszélyes... — Észnél... nem... nem...; inkább... Vera volt előttem, amint valaki mással megy az ut­cán és én alul megfűzött, üres nadrágszárral ugrálok el mellette Amikor felébredtem, ott állt az ágyamnál Vera. Fö- lém hajolt és az arcomat, a Tovább mentem. Jól ismerem ón a szón moccanását; — Odébb biztosnak látszott s fal. Megálltam. Amit a lövés hátradobott, azt akartam kézzel a szalagra dobálni Persze a nagyobb darabokat. Jobblábamat kinyújtva; a balt behajlítva háttal a szén­falnak — dolgoztam. Egy­szerre tompa robajt és agy­velőbe tépő fájdalmat érez­tem. Ledőlt a szénfal. Eles­tem. A jobblábam az omla- dék alatt maradt; Elordítottam magamat. — Megpróbáltam felemelkedni és kihúzni a lábamat a szén alól. A nadrágfoszlányok kö­zött vértől ragadós húsdara- bokhoz értem. Sokszor hallottam elbeszé­léseket arról, hogy a végve­szélybe került emberek előtt másodpercek alatt lepereg az életük. Velem is körülbelül ez -történt; Láttam magamat nyomorékon, bevarrt nadrág- szárral. Azután Verát, amint egy idegen férfi mellett áll a tanácstitkár szobájában és igent mond .. ? Én nem a múltamat, hanem a jövőmet gondoltam végig. A megyei kórház sebésze­tén tértem magamhoz. Olyan fájdalmat éreztem, amilyen­ről azelőtt még csak nem is hallattam. Nem mertem a lábamra nézni. Két nővér állt mellettem; Szánakozva csóválták a fe­jüket. Később bejött az éj­szakai ügyeletes orvos; Jól 6. Megörültél? Mit csináljak, Verát sze­rettem. És csak azért, mert odatartotta a száját, nem kellett a csókja. Tudom, hogy nem mindenkinek . ilyen át­kozottul pocsék a természe­te. Mit tehetek, nem bújha­tok ki a bőrömből. Vera gyorsan javult és még két hónap se telt el, amikor hazaengedték. Elhatároztuk, hogy gyor­san összeházasodunk. Azon a héten második műszakban dolgoztam. Megbeszéltük a tanácstitkárral, hogy a kö­vetkező hét szombatján lesz az esküvőnk. Másnapra a brigád olyan előzetes legénybucsut szer­vezett. Úgy beszéltük meg, hogy műszak után az Arany­libába megyünk, az ha akar­juk, reggelig is nyitvatart A délelőtti műszak végén a frontkaparófejnél kétméte­res tölcséralakú szakadás tör­tént. Egész délután a szaka­dás átépítésén dolgoztam: Fél tízre lettem készen. Há­romnegyed' órám volt a mű­szak végéig. Ilyenkor már nem szól a brigádvezető, aki akar, lóghat De nálunk ez nem szokás. Tudja ilyenkor az ember magától is, merre menjen, hogy még egy kis szenet termeljen. Elindultam a. 70 méter hosszú front előtt. Az a hely, ahol először meg­álltam. veszélyesnek látszott.

Next

/
Thumbnails
Contents