Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-12 / 85. szám
19G2. április 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ÍZ Fiatalok barátai között a Gyermeklélektani Intézetben A szolnoki pedagógus klub szervezésében kedden a megyeszékhely húsznál több nevelője meglátogatta a budapesti Gyermeklélektani Intézetet; Harsányi István, dr. Gádomé Donáth Blanka, majd Várnagy László pszichológus tájékoztatta a vendégeket az intézmény munkájáról; A Gyermeklélektani Intézetben tudományos kutatás és háromtól tizennyolc éves korú gyermekek részére ambuláns rendelés folyik. Az ambulancia dolgozói egysze- mélyben kutatók is; vizsgálataik eredményét mind napi munkájukban felhasználják, mind folyóiratokban ismertetik. Nevükkel gyakran találkozunk — például — az Élet és Tudomány oldalain; dr. Gádomé a Lányok könyvét, Harsányi István a Fiuk könyvét irta. A kutatók gyakran dolgoznak ÓRIÁS FEHÉREGÉRNEK tűnő állattal — fehér patkánnyal. Megfelelő laboratóriumi körülmények között vizsgálják, hogyan viselkedik az állat, ha az általa megszokott ingerek — csengetés, lámpavillanás — váratlanul megváltoznak. Kiváncsiak, mennyi idő alatt szokja meg a patkány, hogy az etetést immár nem a fényfelvillanás, hanem csengőszó jelzi számára; Tapasztalataikat számos területen. így a nevelés- lélektan fejlesztésében hasznosítják; Az ambuláns — bejáró — rendelésen szülők, orvosok, gyámügyi hatóság, pedagógusok, bíróság kérésére foglalkoznak a nehezen nevelhető, tanulásban hirtelen visszaeső, túlságosan magába zárkózó, vagy indokolatlanul agresszív gyermekekkel. Elmebeteget nem kezelnek az intézetben; azt szakorvoshoz irányítják. A gyermek észre sem veszi, hogy vizsgálják, figyelik.:; Ugyan melyikük ne mondaná el készséggel szíve legforróbb három kívánságát, ugyan melyikük ne vállalkoznék örömmel arra, hogy bácsit, vagy fát rajzoljon? ::. Az utóbbi rajzokból megjegyeztünk egyet. A kép hatalmas törzsű, igen nagy odúval éktelenített fát ábrázolt; két, egymástól távoleső ágán egy- egy fészekkel, madárkával. AZ ODVAS FA REJTÉLYÉT — a fiú életkörülményeinek ismeretében — könnyen megfejtették a pszichológusok. A gyermek szülei elváltán élnek, a fiú intézetben nevelkedik. nagyon elhagyottnak érzi magát. Gyakran néhány szakszerű nevelési tanács, a nehezen kezelhető gyermekekkel folytatott szeretetteljes beszélgetés megoldja a problémákat. Másszor — sajnos — annyira áldatlanok a családi körülmények, hogy a gyermek lelki egyensúlyát csak évek fáradságos munkájával sikerül helyreállítani. A Gyermeklélektani Intézetbe kerülő apróságok viselkedését a játszóban, a nagyobbaké', a műhelyben figyelik a pszichológusok. Kedvező, a gyermek fejlettségére utaló mozzanatnak tekintik, ha kisgyermek megszökik a játszóból — s a műhelyben, tevékenység közben bukkannak rá. (A pszichológusok, közöttük is elsősorban Várnagy László, nem szívesen használják a „játék’’ és „munka” megkülönböztetést; gyermekkorban ugyanis a kettő alig elválasztható. Helyettük „tevékenységről” beszélnek.) A pszichológus számára igen sokat mond, hogy a műhelybe került gyermek tétován áll-e, vagy azonnal tevékenység után néz; önállóan kombinál-e, vagy percenként kér tanácsot; felépít-e — például — egy Szélmalmot, avagy még ki sem fűrészelte a vitorláját, máris mackót kívánna lakkozni.,. Tanulságos A KÉTBALKEZES IPARI TANULÓ ESETE Egy fővárosi gyárból ipari tanulót küldtek az intézetbe kivizsgálásra. Művezetője szerint a fiú kétbalkezes, az életben nem lesz belőle szakmunkás. Várnagy Lászlónak egy heti munkájába sem került, hogy megállapítsa: nem az ipari tanulóban, de feletteseiben, idősebb társaiban kell keresni a hibát. A fiú ügyes volt, de hajlott a felületességre, cinizmusra. A szakadatlan feddés, megrovás, dorgálás még inkább kifejlesztette előnytelen tulajdonságait; — míg a türelem, a jó szó növelte volna önbizalmát, munkaszeretetét. Gyermeklélektani intézet nemcsak Budapesten, de több vidéki városban — például Szombathelyen, Győrben — is működik. A tevékenységéhez nélkülözhetetlen gárdát, igaz, nem könnyű összetoborozni, mert hazánkban ma még nem folyik az egyetemeken önálló pszichológusképzés. (A Szovjetunióban, az NDK-ban, több tőkés államban már igen.) Ennek ellenére kimondhatjuk, hogy MEGYÉNKBEN IS MŰKÖDHETNE gyermeklélektani intézet; .ennek létesítése a megyei tanács hatáskörébe tartozik. Ügy véljük, ha tanácstagjaink némelyike közelebbről megismerkednék a budapesti intézmény munkájával, jelentőségével — szívesen válnék szószólójává annak a gondolatnak, hogy megyénkben a fővárosihoz hasonló intézetet alapítsanak. borváró Nem csak a munkában állnak helyt a Kunhegyesl Gépállomás klsze- sei, hanem a kul túrelőadások megtartásában is jeleskednek. Ez évben már több községben sikerrel szerepelt a színjátszó és tánccsoport. Kunhegyesen, Ti- szaroffon, Tomajmonostorán sok tapsot és dicséretet kaptak, Ti- szagyendára, Kenderesre és Kunmadarasra is várják a kul- túrgárda lelkes tagjait. Vincze Márton nemcsak mint traktoros kiváló, hanem mint KISZ titkár is. Ezt igazolja eddig végzett jó munkája és az, bogy fáradhatatlanul tevékenykedett — Ulicsnyi István ÜB elnökkel együtt — a színjátszó és tánccsoport megalakításáért. — Kiss László, a kultürgárda vezetője, Szentpéteri István, D. Acs Erzsi, Pásztor Sándor, Pongrácz Marika, s a többiek is részesei a sikernek. — Szereplésükkel már eddig is sok embernek szereztek vidám, emlékezetes perceket. — Továbbra is az a céljuk, hogy a környékbeli termelőszövetkezeti gazdákkal, a kultúrmunkában is Szorosabbra fűzzék kapcsolatukat. T. I. Kunhegyesi Gépállomás Viszontlátásra! — Viszontlátásra mielőbb... és hasonló ügyben — búcsúzott az asszonyka a kiskapunál, s a férje bólintással jelezte, hogy így gondolja ő is. — Csakhogy etjekor már az új otthonunkban legyen szerencsénk — tette hozzá. A fiatal jászberényi házaspárt — Halasi Sándort és feleségét — nagy öröm érte, nyertek a lottón. Mikor náluk jártam most, akkor is ott pihent az asztalon három szelvény, kiállították már erre a hétre, mondván: ha egyszer ránk talált a szerencse, bizony üstökön ragadjuk! Hátha fiadzik! — Jól jött? — Hogy jól-e? De menynyire! Az asszonyka szüleinél lak- nak, egy kis kamrából kicsinosított szobácskábán. Saját otthonról nem is álmodhattak egyelőre. — Segédmunkás a férjem az ÉMÁSZ-nál. A fizetésből nem tudnánk házat venni. Most meg... Házat vesznek. Sőt! — Lesz motorunk is! Pannóniát veszünk — újságolja a 13. játékhét egyik négyta- lálatos szelvényének tulajdonosa. Két nap szabadságot kért a nagy esemény örömére: holnap veszik fel a nyereményt, 89 257 forintot, azaz ennek 80 százalékát. — A többi szabadság meg kell majd a költözéskor, meg szüretre, disznóölésre — egészíti ki Juliska férje magyarázatát. — Mert gondolni kell a jövőre is. 0 Szülik iskolává A szülők és a pedagógusok kapcsolatáról GÉPEXPORT TEKINTETÉBEN AZ ÖTÖDIK HELYEN A Csehszlovák Szocialista Köztársaságot joggal nevezik gépipari nagyhatalomnak. Az iparilag fejlett Csehszlovákia a világ egyik legnagyobb gép exportáló országai közé tartozik, mégis az 1956—1960-ig terjedő második ötéves tervben a jelentős gépexport mellett tetemes meny- nyiségű gépet is importált. A harmadik ötéves tervben a második ötéves tervhez viszonyítva például négyszere sére növekedett az ország gépimportja. Elsősorban Angliától, Franciaországtól, a Német Szövetségi Köztársaságból, Olaszországtól, Svájctól és más országoktól vásárolt gépeket. A GYERMEKEK nevelése főként két helyen: a szülői házban és az iskolában történik. Ahhoz, hogy a nevelőmunka eredményes legyen, feltétlenül szükség van a szülők és a pedagógusok tervszerű, tudatos együttműködésének megvalósítására. Az együttműködés azonban semmi esetre sem valósítható meg állandó, szoros kapcsolat nélkül. A szülők és a pedagógusok közötti kapcsolat csak akkor válhat állandóvá és szorossá, ha ezt a maga részéről mindkét fél elősegíti. A tapasztalatok többsége azt bizonyítja, hogy a tanárok és a tanítók messzemenően igyekeznek megteremteni a pedagógiai együttműködés feltételeit Sajnos, a szülők körében még akadnak olyanok, nem is kevesen, akik nem ismerték fel az otthoni és az iskolai nevelőhatások összhangjának biztosításában rejlő lehetőségeket Természetesen tévednénk, ha azt állítanánk, hogy a szülők, akik ezidőszerint még nem működnek együtt kellőképpen a pedagógusokkal, azok talán helytelenítenék az iskolai nevelőmunka elvi célkitűzéseit és módszereit. Legtöbb esetben egyáltalán nem ez a helyzet. A szülők részéről való közeledés hiányának okául általában a hanyagság, nemtörődömség jelölhető meg. Ezek a szülők rém tartják fontosnak, hogy a gyerekkel kapcsolatos nevelési problémákat megbeszéljék a tanítóval, illetve a tanárokkal. Nem látják szükségét annak, hogy felvilágosítást és tanácsot kérjenek a pedagógiailag szakképzett nevelőktől. VANNAK, akik ' azzal ámítják önmagukat, hogy az 5 gyerekük jótanuló, a magatartása sem kifogásolható különösebben, tehát ezzel a gyerekikel semmi probléma nem lehet. Ezek a szülők tévhitben élnek, mert problémamentes gyerek nincs! Mindenegyes gyerek egyéniségében találhatók olyan vonások, amelyek károsak, tehát visszafej lesztendők, de olyan tulajdonságok is, amelyek kibontakozását minden eszközzel támogatni kell. Melyek ezek a jellemvonások? Milyen eszközök alkalmazása a legcélravezetőbb? Mindezt bizony közösen kell megbeszélni, mert a gyermek lelkének formálása- bőséges feladatot jelent mind a szülőle, mind pedig a pedagógusok számára; „Nem érek rá a gyerek ügyeivel foglalkozni.” • Ugye, milyen ismerős ez a kijelentés? Naponta százszor és ezerszer hangzik el, s a szülők e „bűvös” mondat mögé rejtőzve biztonságban érzik magukat, mert azt remélik, hogy ily módon minden gondot és felelősséget elhárítottak magukról. Nem érthetünk egyet azokkal, akik ürügyeket és kifogásokat keresnek, annak megindokolására, hogy miért nem törődnek gyermekük dolgaival. Igaz ugyan, hogy manapság a rohanás korszakában élünk, mindenkinek sok a feladata és kevés a szabadideje (hiszen a felnőttek többsége tanul, amellett majdnem mindenkinek van valami társadalmi funkciója is), mindezek ellenére azonban mégis kell egy kis időt szakítanunk a gyerekkel kapcsolatos nevelési kérdések megbeszélésére. Ne hanyagoljuk el például a szülői értekezleteken való megjelenést. A szülői értekezlet jó alkalom arra, hogy a szülők megismerkedjenek az egész iskola nevelési céljaival, az oktatás és a nevelés terén jelentkező leggyakoribb problémákkal, de ugyanakkor arra is alkalom, hogy a gyerek nevelőivel — főként az osztályfőnökkel — kissé elbeszélgessenek. (Itt tartom szükségesnek felhívni a figyelmet arra, hogy ne- csak az osztályzatok iránt érdeklődjenek a szülők, hanem a gyéreik erkölcsi, világnézeti fejlődése iránt is! Sokan ugyanis — nagyon tévesen — azt hiszik, hogy a tantárgyi osztályzatokból mindent le lehet mérni.) ÍRNI szeretnék röviden a pedagógusok családlátogatásairól is. A családlátogatás nagyon hasznos lehet, ha a szülők is úgy akarják. Ezzel kapcsolatban a tapasztalatok sajnos, nem a legkedvezőbbek. Ha megnézzük, hogy mi a helyzet ezen a téren, akkor azt látjuk, hogy a szülőkegy része szívesen fogadja a látogatóba érkező pedagógust s azonnal előkerülnek a különféle enni- és innivalók, de a pedagógus végül dolgavége- zetlenül kénytelen távozni, mert a túlzottan barátságos vendéglátók nem engedték a lényegre terelődni a szót; a 6zülők másik része éppen ellenkezőleg: gyanakvással és élőlegezett rosszindulattal áthatva nyit ajtót a „hivatlan vendég”-nek, s bizony ilyen légkörben is roppant nehéz célt érni. Feltétlenül fontos, hogy s 6zülők a pedagógusban gyermekük jóakaróját, támogatóját lássák. A család és az iskola közötti együttműködés hasznos segítőjévé válhatnak a szülői munkaközösségek is. Természetesen arra kell törekedni, hogy a szülői munkaközösség vezetői olyan személyek legyenek, akik a szocialista pedagógia elveivel egyetértenek, annak érvényesülését szíwel-lélekkel támogatják, s alkalmasak az ingadozók felvilágosítására, meggyőzésére is* BEFEJEZÉSÜL a tanulók ellenőrző könyvecskéjének jelentőségére szeretnék rámutatni, mivel még nem minden szülőben tudatosult, hogy ez a kis füzet milyen jó eszköze a szóbanforgaó kapcsolat elmélyítésének. Egy-egy bejegyzés, kérés, üzenet sokszor a szülő és a pedagógus személyes találkozását is pótolhatja. Az ellenőrző könyvecske azonban csak akkor töltheti be hivatását, ha a szülők rendszeresen figyelemmel kísérik, illetve, ha szükség esetén bejegyzik észrevételeiket, kérésüket, javaslatukat. Általában az: tartjuk helyesnek, ha a szülők naponta megnézik a tanuló ellenőrzőjét. Ha a szülők és a pedagógusok összefogása mindenütt megvalósul, tehát ha a közös feladatok megoldása érdekében mindenütt közös erővel küzdenek, akkor bízhatunk abban, hogy a felnövekvő nemzedékek tagjai kivétel nélkül szilárd jellemű, szocialista meggyőződésű, társadalmilag hasznos emberekké válnak. Kópiás Sándor A Szolnoki Állami Gazdaság Üzemszervezési Osztálya felvesz egy-egy fő építész- mérnököt, öntöző telepek üzemelésében jártas — mélyépítési mérnököt, valamint állattenyésztési gyakorlattal rendelkező mezőgazdasági mérnököt szolnoki székhellyel. Jelentkezni lehet szombati vagy hétfői napon személyesen, vagy levélben. Útiköltséget felvétel esetén térít a gazdaság. Fizetés megegyezés szerint. — Lakást biztosítani nem tud. CÍM: SZOLNOKI ÁLLAMI GAZDASÁG ÜZEM- SZERVEZÉSI OSZTÁLYA Szolnok, Vöröshadsereg út 31. negyedévi orvosi vizsgálaton azt mondták: tüdőbajos. — Hol van most — kérdeztem rosszat sejtve. Az öregasszony sírva mondta: — Elszaladt valahová:.. Kitántorogtam a házból. Megálltam az utcán. Életemben először magamban beszéltem. Nem tudom, menynyi idő telt el — azt hiszem csak néhány másodperc. Álltam a kapu előtt és semmire sem gondoltam, csak beláthatatlan sötétség fogott körül. Mintha nem is éltem volna. Arra emlékszem vissza, hogy a Veráéktól körülbelül ötödik ház kerítéséhez támasztott kerékpár felé rohanok. Felugrottam rá és Vera unokanővéréhez robogtam. Nyolc kilométert tettem meg és ha mérik az időmet, azt hiszem, magam is meglepődtem volna. Azt nem tehette ... azt nem tehette .;. — ezt a három szót ismételtem eszelősen. Nem tudnám megmondani, miért éppen az unakanővéréhez indultam. Csupán egyszer jártam náluk Verával. Emlékszem, hogy ő is ritkán járt oda. Sokkal közelebb jónéhány ismerőséről, barátnőjéről tudtam. Köszönés nélkül törtem be a szobába. Vera arcraborulva feküdt a díványon. Érthetetlen szavakat ismételt. Rákiáltottam: — Mit csinálsz? Erre felemelte a fejét. Szeme a sírástól úgy bedagadt, mintha darázs csípte volna. (Folytatjuk.) la mi és magunk is változtunk. Bár Vera soha nem szólt róla, én tudtam, hogy unja az uborka válogatást. Bántott a dolog, mert arra gondoltam: ez az én Verám okos, rendes lány. Miért kell lieki olyan munkát végezni, i amihez csak a kezét hasz■ nálhatja. Nem szóltam neki . semmit, hanem előbb szét- i néztem a terepen. Elmentem • az Élelmezési technikumba • és megbeszéltem az igazga• tóval, hogy s mint kell je- : lentkezni az esti tagozatra, i Ugylátszik, rokonszenves lehettem neki, mert kérte, hogy í hozzam el Verát, beszélget ■ vele és segíteni fogja. Mikor ■ elmondtam a dolgot, Vera ■ olyan boldog volt, mint sok i más lány, ha szép ajándékot ■ kap. Azt mondta, azért kü- i lön is örül, hogy kérés nélkül is gondoltam rá. Olyan rendben voltak a dolgaink, hogy jobbat már kívánni sem lehetett volna. Vera húsz éves volt, én huszonkettő. Ha meggondoljuk: nem is olyan sok kell a jó élethez. Az embernek munkája van, valaki szereti és kész. Ennyi az egész. A többi az jön magától; a tervez- getés, a gyűjtés meg az ilyesmi... Nagyon elégedett voltam. Elhatároztuk, hogy tavasz- szal összeházasodunk. Egy szombati napra — január vége lehetett — beszéltük meg, hogy kora délután Ve- ráéknál találkozunk és bemegyünk a városba bútort nézni. A nagyanyja azzal fogadott, hogy Verának délelőtt a Salamon Pál: EGY LÉPÉS nyal ütik-vágják odalent a szenet. Én azután szépen elmagyaráztam neki mindent. Sokat meséltem neki Takács János egykori munkacsapat- vezetőmről, aki bányászt csinált belőlem. Később már Vera is úgy emlegette az öreget, mintha személyesen ismerné::. Emlékszem, egyszer azzal állt elő, hogy segítsek megírni egy házi dolgozatot t~ Arany János balladáiról. — Kellemetlen volt nekem a dolog, mert az igazat megvallva, én összesen a Zách Klárára emlékeztem, de arra is csak úgy... A Kohászati Művek könyvtárában van egy ismerősöm, azt kértem meg, hogy szedjen össze nekem hozzá való könyveket, gyorsan elolvastam, amit tudtam. Telt-múlt az idő és én Ve- ráéknál nagyon otthon lettem. Vera különben gyorsan szépült és csinosodott. Bárhol jártunk, alaposan megnézték. Az iskola befejezése után a Tartósító üzembe ment dolgozni. Munkája nem volt túlságosan izgalmas: uborkát válogatott. Nyomába sem jött az enyémnek. Az egymásra múló évek alatt nagyon összeszoktunk. Már a szeme állásáról tudtam, mit gondol. Mégsem untunk rá egymásra. Mindig történt va4. ^ intha kihallgatta volna a gondolataimat, nem törődve a többiekkel, nyugodtan a szemembe nézve megkérdezte. — Maga csak úgy jött... — Nem — válaszoltam meglepetten. — Talán miattam? — kérdezte éppen olyan nyugodtan, mint az előbb. — Igen, maga miatt jöttem. Emlékszem, úgy hallottam visszhangozni a saját hangomat, mintha utcai mikrofonból szólna. Akkor azután leültünk egymás mellé a sezlonra és beszélgetni kezdtünk. Lehet, hogy értelmetlenségnek tűnik, de én akkor minél hamarabb szerettem volna eljönni onnan. Egyedül akartam maradni. Hamarosan elbúcsúztam és Ferit meg sem várva, egyedül indultam haza. Azontúl minden szombaton vagy vasárnap találkoztunk, de többé már nem Mariká- éknál, hanem egyenesen Verához mentem. Szülei nem éltek. A nagyanyja nevelte Feltűnt nekem — is nagyon jólesett —, hogy menynyire érdekli a bánya. Elég gyerekes elképzelései voltak a bányász munkáról. Azt hitte, még mindig csákány
