Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-10 / 83. szám

1962. április 10.

S/OLNOK MEGYEI NÉPLAP

a

^ Az újvárosi asszonyok

gom volt, csak úgy intéztem, hogy ne maradjak el. Inkább korábban megetettem a jószágot. Ez legtöbbször áz én munkám, mert a férjem a Béke Tsz-ben dolgozik. Az is megtörtént, hogy nem jól éreztem magam, de a betegség sem tartott vissza az előadásró'

— Hogy melyik tetszett legjobban? — ismétli meg a

kérdést elgondolkozva Ruskó Károlyné — erre nem köny- nyű válaszolni; Mégis én az egészségügyi, a gyermeknevelési előadásokra szavazok. Nagyon

ÉRTÉKES TANÁCSOKAT

KAPTUNK

az orvosoktól, pedagógusoktól. Nekem is van két óvódás korú kisfiam, eddig jórészt ő miattuk nem járhattam sehova, de most Balázs SándorMezőturon az V. kerületben — á túriak nyelvén az Újvároson — annak idején a kisemberek, kubikosok, napszámosok építették fel kis házaikat. Soknak még most is nádteteje van, de azért egészen más az élet itt a „proletár negyedben” is mint amikor még e házak falát rakták; Számtalan bizonyítékát találjuk ennek, de most csak egyet említek; az asz- szonyok megváltozott életét.

Nem egyszer hallottam már dicsérő szót az V; kerületi nőtanács munkájáról. Legutóbb azt újságolta a nőtanács városi titkára, hogy az Újvároson szervezett „nők akadémiája” a leglátogatottabb. Mi ennek a titka? Ezt kutattam az asszonyok szavaiban, s választ is kaptam.

Herbály Jánosné, az V; kerületi nőtanács titkára így vélekedett:

— A korábbi években is szívesen látogatták az asszonyok a nőtanács előadásait. Ez bizonyította, hogy tanulni akarnak, s egyre több minden érdekli, foglalkoztatja őket. Ezért határoztuk el — együtt a városi művelődési ház vezetőivel —■ hogy különböző témájú előadásokat tartunk a tél folyamán. Elgondolásunkat nagy

EGYETÉRTÉSSEL

FOGADTAK

AZ ASSZONYOK

Egyik a másiknak újságolta mire készülünk; Volt is hallgató mindig szép számmal, s nemcsak olyanok, akik korábban is eljártak rendezvényeinkre. Székely Sándomé, Ruskó Károlyné, Karsai An- talné, Cs. Biró Sándorné, s vagy harminc asszony nevét sorolhatnám, akik eddig tájára sem jöttek a nőtanácsnak, de most szinte mind a tizennégy előadást meghallgatták. Igaz, nagyon gondosan állítottuk össze a programot, s képzett előadókat kértünk meg az előadások megtartására; Orvosi, egészség- ügyi témáról, a nők régi és mai helyzetéről,, az asszonyokat érdeklő gyermeknevelési gondokról;

A KÜLÖNÉLŐ ÉS

elv Alt hazastArsak

problémáiról, ezenkívül a vallásról, babonáról is hallhattak előadást.

— Mindenkinek érdemes volt meghallgatni ezeket az előadásokat, sokat tanulhattunk belőlük ■— kapcsolódik a beszélgetésbe Magda Sáncomé; — Akármennyi dolnéval, a másik utcában lakó fiatalasszonnyal állandó látogatói voltunk a nők akadémiájának. Négy éves az akadémia s elhatározásom, hogy végig hallgatója maradok:

Balogh Lajosné is elismerően beszélt a nők akadémiájának előadásairól. S bizonyára mások is hasonlóan vélekednek, amit az is sejtet, hogy nem egy előadást száznál többen meghallgattak. Kérdéseket tettek fel, érdeklődtek s aztán másoknak is elmondták, hogy miről, mit tanultak.

Hasznosan töltötték a téli hónapokat az újvárosi asz- szonyok s ez jórészt Herbály Jánosné, Kovács Lajosné, Csurgó Antalné, Fórizs Sándomé s a többi asszony lelkes munkájának, tenniakará- sának az eredménye.

N. K.

Sok tő; sok cső

gazdag termés

A vendéglátók alaposan felkészültek a fogadtatásra. A mozihelyiséget feldíszítették, s á Petőfi Termelőszövetkezeit közelmúltban alakult tánczenekara vidámabbnál vidámabb melódiákkal szórakoztatta a gyülekező vendégeket. Kilenc falu — Jászálsószentgyörgy. János- hida, Jászboldoigháza, Jásztelek, Alattyán, Jászladány, Szászberek, Űjszósz. Tápió- györgye — szövetkezeti gazdái adtak randevút egymásnak ezen a vasárnap dél- előttön, hogy mindannyiuk számára fontos kérdésről, a kukorica nagyobb terméshozamának eléréséről tanácskozzanak.

Elismerés és dicséret illeti a jászalsószentgyörgyi községi népfront-bizottságot. Ugyanis ők szervezték ezt a találkozót, s nekik köszönhető, hogy a falu moziterme majdnem teljesen megtelt érdeklődőkkel.

Kasza Béla előadása

Vitaindító előadásában Kasza Béla — a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztály vezetője — a megye kuko- ricatermesztésíben elért eredAz utolsó tábla borsót vetik a fegyvernek! határban a Vörös Csillag Termeioszavetkezet gazdái. A megkésett vetésnél minden fogatot munkába állítottak. Képünkön: Biró Péter fogatos brigádjának tagjai a borsót vetik. *

Foglyok és fácánok ezreit mentették meg

A háromhetes márciusi tél, a hófergeteg és a fagyos éjszakák érzékeny károkat okoztak az erőteljesen fejlődő apróvad-állományban. A vadnyúl-állomány első szaporulatát szinte teljesen elpusztította a késői tél. A rezervátumok és a vadgazdaságok dolgozói; valamint a vadásztársaságok áldozatos munkájával mentették a hóesésben megjegese- dett szárnnyal vergődő foglyokat. fácánokat, etették óvták az értékes tenyészállo- mány ezreit. \

Úri kaszinóból paraszt klub

(Tudósítónktól.)

A kisújszállási Búzakalász Tsz gazdái helyesen használják fel a kulturális alapot. Nem aprózzák el, hartem ílyan létesítményt teremtenek belőle, melynek hasznát évtizedeiken át élvezhetik. A volt úri kaszinó épületét termelőszövetkezeti klubbá alakítják át, körülbelül 60 000 forintos költséggel;

Remélik, hogy május 1-én sor kerülhet a megnyitóra. Attól kezdve televízió, billi- árdasztal, sok-sok társasjáték várja a gazdákat. A fiatalok

különös örömmel fogadták a színpad felújításának hírét; azon jobb technikai adottságok mellett rendezhetik, előadásaikat.

— BURGONYÁT ültetnek a jászfelsőszentgyörgyi úttörők a háromholdas birtokukon. A fiatal szövetkezeti tagok újburgonyaként értékesítik majd a terményt és a várható, mintegy 25 000 forintos bevételből gazdasági felszereléseket vásárolnak a terveik szerint.

ményeit ismertette. Elmondta, hogy ebben az évben a megyei terv szerint kukoricából 14 métermázsás megyei átlagot kell elérnünk, míg silókukoricából a 150 métermázsás holdankénti termést kell biztosítanunk.

Mivel lehet ezeket a célkitűzéseket megvalósítani?

Elsősorban a termő talajok gondos kiválasztásával. Olyan talajba kell kerülnie a magnak, ahol az jól dísz- lik, s ahol a legnagyobb termést, a legnagyobb tápértékét biztosítja.

A jelenlevők egyetértettek abban, hogy a kukoricatermesztés alapvető munkája az őszi mélyszántás. A gyakran előforduló nyári szárazság idején csak a talaj mélyebb rétegeiben tárolt téli csapadék teszi lehetővé a kukorica egyenletes vízellátását, a nagy termések kialakítását.

Ugyanakkor a termésátlagok növeléséhez nagymeny- nyiségű tápanyagot kell biztosítani.

A tanácskozás résztvevői részletesen megtárgyalták: melyek a legjobb hibrid vetőmagok, s milyen vetési mód a legalkalmasabb megyénkben.

A legtöbb szó azonban a kialakítandó tőállományról esett. Megyénkben ugyanis a legtöbb termelőszövetkezetben '

még mindig a régi,

hagyományos módszer szerint termelik a kukoricát és a véglegesen meghagyott tőállomány alig éri el a tízezret. Ugyanakkor a gyakorlat már széles körben bebizonyította hogy ott. ahol rátértek a mélyművelésre, jobban trágyázzák a talajt, több műtrágyát használnak fel — s főképpen öntöznek —, elérhető a húsz-huszonkettő- ezres tőállomány is.

A jelenlevők nagy figyelemmel hallgatták Vágó Mihály — a szajoli Vörös Csepel Termelőszövetkezet elnökének — vitában való felszólalását.

Köztudott dolog, hogy ebben a termelőszövetkezetben kimagasló kukoricatermést értek el az elmúlt esztendőkben. S szinte felmorajlot- tak a jelenlevők, amikor meghallották, hogy 410 hold átlagában tavaly 35,94 métermázsás átlagtermést takarítottak be a szajoliak.

Voltak, akik kétkedtek, azonban ezeket / rövidesen meggyőzte a hír igazi voltáról Vágó Mihály; amikor elmondotta, milyer, módszerrel termesztik ők a kukoricát.

— Egyöntetűség a termelésben — mondotta —, ez a legfontosabb! Egyformán fontos a jó minőségű talaj- munka, a mélyebb magvetés, a jó vetőmag használata, a műtrágyafelhasználás és főként a magasabb tőszám ok kialakítása.

— Hát mennyi legyen a tőszám? — kérdezte Varga Jani bácsi, aki már jóval túlhaladta a hetvenedik esztendejét. Annakidején alapító tagja volt a jászalsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezetnek, s még hajlott kora ellenére is tevékenyen részt vett a kukoricatermesztési vitában.

— Szá razművelésnél lehet tizenhat-tizennyolcezer. Öntözéses termesztésnél meghagyhatjuk a húsz-huszon- kettőezre® tőállományt — hangzott a felelet.

Deák József, a jánoshidai Vörös Hajnal Termelőszövetkezet küldötte már úgy foglalt állást a vitában, hogy ebben az évben ők is nagyobb területen öntözéssel próbálnak jobb kuroricatermést elérni;

Tóth , G. József — egyike a vendéglátó házigazdáknak

— elmondotta a jelenlevőknek. hogy a múlt esztendőben 6- a háztáji földjén

kipróbálta

a szajoliak módszerét

Igaz, csak tizenhatezres tőszámot hagyott, azonban Így is a szomszédjánál 5 méter- mázsával takarított be többet. Most brigádjának többi tagjaival együtt elhatározta: az idén a szövetkezetükben a reájuk bízott táblán is magasabb tőszámmal; a tervezett 15 métermázsával szemben 20 métermázsát akarnak holdanként biztosítani. '

— Nem egy nagy lépés már a kukorica tőtávolsága

— mondotta ki véleményét Perényi Kálmán, a jásztele- ki Tolbuchin Termelőszövetkezet főagronómusa.

Már a kislépést is el kell hagynunk

toldották meg a véleményt

a jelenlevők.

— Sok tő, sok cső — gazdag termés!

— Az állami gazdaságok már régen így termelnek, miért ne tudnánk mi is?!

Efféle vélemények hang* zottak el ezen az ankéten. S a napnál is világosabban látszott. hogy a jászsági parasztok a maguk homokos földjein gazdag termést akarnak kukoricából is biztosítani. S ha csak a felét is betartják annak, amit az ankéten hallottak és valóra is váltják elhatározásukat, akkor ebben az évben már bőven termelnek kukoricát megyénknek e szövetkezetei. Ezáltal több húst adnak az ország ellátására, maguknak pedig magasabb jövedelmet szereznek.

V. V.

A zivatarok révén évente százmilliárd mázsa „műtrágya“ oxidált nitrogén képződik a levegőben

Hosszabb idő óta próbálkoznak a tudósok, hogy „igába fogják” a levegőtengerben valahol állandóan zajló zivatarok felszabaduló óriás energiáját, elsősorban a romboló gyújtogató villámok erejét. Számottevő eredményt eddig sehol sem tudtak felmutatni. Mindamellett megállapították, hogy a zivatarok külön haszna nem csupán a tisztább levegő és a nagyobb ózontartalom, igen jelentős például a villámok „mfitrágyaképző” tevékenysége. Amikor ugyanis az óriás teret befutó villámok pályájukon izzóra hevítik a levegőt, a 60 000—200 000 Amper erősségű villamosáram oxidálja a vele érintkező és közvetlen környezetében levő

nitrogént. Ez a folyamat rendkívül hasonlít — persze óriási méretekben — ahhoz az eljáráshoz, amellyel a gyárak szintetikus úton nitrogén műtrágyát állítanak elő. Az oxidált nitrogén, ez a természetes műtrágya, a legrövidebb úton: az eső segítségével jut a talajfelszínre és szivárog be a talajba. Egyáltalán ném lebecsülendő az így „készített” műtrágyatömeg. Ha számításba vesz- szük a Földön lezajló zivatarok és villámlások átlagos mennyiségét, úgy évente körülbelül százmilliárd métermázsa műtrágyát gyárt a légköri zivatar-elektromossággal működő, nemzetközi „műtrágyagyár”.

\

Ä föld felett ő parancsolt. Jóképű gyerek volt és főképpen nagyon értett a nők nyelvén. Bálokba, mulatságokba mindig magával vitt és bárhová mentünk, neki mindenhol voltak ismerősei. Irigyeltem, mert mindig simán föltalálta magát; olyan könnyen ismerkedett lányokkal, hogy nekem leesett az állam. Próbáltam ellesni, hogyan csinálja, de sohasem tudtam utánozni. Olyan egyszerűen és nyugodtan szólította meg a lányokat, mintha tüzet kért volna. Mire én egy bálban szétnéztem, neki már volt partnere és akármilyen lányokkal szóba sem állt... Egyszer én is megpróbáltam ilyen vagányul ismerkedni, de olyan zavarba jöttem, hogy a hangom rekedt lett. A kislány gyanakodva nézett rám — pedig előtte szemeztünk — és faképnél hagyott. Úgy látszik, van abban valami, hogy a nők a belemenős fiúkat szeretik ...

Ötvenhárom őszén egy szombat délután azzal állított be hozzám Feri, hogy menjek vele a szomszéd faluba. ő ott udvarol egy lánynak. Visszafelé jövet bemegyünk majd a városba és ott majd csak akad valami nekem is... Mivel más dolgom nem volt, elmentem vele.

(Folytatjuk)

molygott az asztalomhoz, leesett mellém egy székre és hosszan, össze-vissza kacskaringózva elmondta, ami a lelkét marta. Akkor vittem hozzánk és lefektettem. Reggel azt mondtam neki:

— Gyere a bányába dolgozni, nagy szükség van ott az olyan belevaló gyerekre, mint te vagy.

Mindjárt be is vittem a felvételi irodára és a következő héten már együtt dolgoztunk. Amint mondtam, az én csillésem lett. Ment is a munka, nem volt semmi hiba, mert szeretett dolgozni és bírta is a munkát; Jól megértettük egymást. Később azért mégis észrevettem hogy bántja valami. Ha éppen olyankor szóltam neki hogy ezt vagy azt tegye, amikor valaki a közelünkben volt, akkor megsértődött, félnaprákig nem válaszolt, hiába beszéltem hozzá. Lassan megszoktam, hogy ha kívülünk más is volt a közelben, akkor semmilyen utasítást nem adtam neki a munkára, pedig mégiscsak én voltam a vájár, őszintén megmondva; kezdtem már kicsit unni a dolgot. Minek viselkedik úgy ez a Feri, mint egy sértett anyacsászárnő — gondoltam — mintha én tehetnék arról, hogy kitették a katonaságtól, és nekem csilié- • zik. * ]

Abban a percben, ahogy feljöttünk a bányából, egy- . csapásra megváltozott min- . den. Eszébe sem jutott fél- tékenykedni, vagy sértődni.

Salamon Pál:

EGY LÉPÉS

mindenkinek érdeke, hogy a társa jól tudjon küzdeni;

Na mindegy, szóval csapatvezető lettem, összesen egy beosztottam volt, az unokabátyám: Bányai Ferenc. Ö csillézett nekem.

Ez az unokabátyám igenfontos személy az életemben. Nálam öt vagy hat évvel idősebb. Nagyon belevaló gyerek a Feri, szeretem őt. Talán maga se tehet róla, de az élete nem úgy indult, ahogy akarta. Úgy emlékszem, a Vasgyárban volt lakatos tanuló, de nem szabadult fel, mert repülőtiszti iskolára küldték. Három évig lehetett ott, amikor valamiért egyik napról a másikra kirúgták.

Emlékszem, akkor hetekig úgyjárt, mint egy álomkóros. A gyárba nem ment vissza — biztosan szégyellte magát. Egyszer a kocsmába akadtam rá, csúnyán el volt ázva; Haza akartam vinni, de nem jött, sőt ordítozni kezdett velem, hogy szétveri a fejét az olyan taknyos csavargónak, -mint én, aki őt macerálja. Nem sértődtem meg, mert tudtam, mi a baja, hanem vártam egy kicsit. Annyira ki volt, hogy hamarosan megfeledkezett a haragjáról. Később maga tá2.

''Falán baj is, hogy úgy megszerettem ... Most már nem olyan veszélyes a munka odalent, mint régen, de azért akárki mit mond, más három meg ötszázméterre a föld alatt, mint a szabad levegőn. Bármikor megmozdulhat a föld, előtörhet a víz vagy a gáz és akkor... Hát erről nem is beszélünk odalent, de mindig ebben élünk; Talán ezért az emberek is mások. Sokat hallottam arról; hogy a gyárban nem könnyű megtanulni a szakmát. Féltékenyek az öregek. Ugratják a tanoncot. Éreztetik vele, hogy ő még senki. Velem ezt sohasem tették. Engem Takács János úgy tanított, mintha a fia lennék és később, ha majd önállóan dolgozom, neki vinném haza a keresetemet. Nem volt titka előttem és azt hiszem, nálam is jobban örült, amikor önálló munkát kaptam, sőt csapatvezető lettem.

Lehet, hogy kinevetnek, vagy azt gondolják, hogy „ez a szegény fiú meghülyült a sok fekvésben”, de úgy érzem, hogy ezek az öregek úgy számoltak velünk és úgy is tanítottak bennünket mintha egy bányászhadsereg tagjai lennénk, amelyben