Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-07 / 81. szám

1962. április 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 f Kongresszusi verseny a kunhegyes! Vörös Október Tsz-ben A kunhegyesi Vörös Októ­ber Tsz-ben elhatározták, hogy részt vesznek a párt VIII. kongresszusának tiszte­letére indított nemes vetélke­désben. A tsz vezetői körül­tekintően láttak hozzá a ver­senypontok kidolgozásához. Mérlegelték a közös gazdaság erőforrásait és számításokat végezték. Rájöttek, hogy ez évi termelési tervüket módo­síthatják, mert többre képe­sek, mint eredetileg azt gon­dolták. Tavaly például csak 18 holdon öntöztek, az idén már összterületük 15 száza­lékán, 600 holdon fognak, A vezetőség a közgyűlés elé tárta javaslatait, mely ha­tározattá emelte azokat. Az 5200 holdas gazdaság tagjai egyöntetűen csatlakoztak a kongresszusi munkaverseny­hez. Vetélkednek a brigádok és a munkacsapatok is. A közgyűlésen K. Juhász Lajos csapata, Gorzás Sándor csa­patát hívta párosversenyre, Száz mázsa kukorica a tőszámnövelésből A kunhegyes! gazdák ver­senye az évi termelési ter­vükre épük Felajánlásaikban ennek túlteljesítését tűzték ki célul. Kiszámították, ha a ga­bonabetakarításnál a szem­veszteséget a tavalyi 5 száza­lékról 3 százalékra csökken­tik, 240 mázsa búza és 130 mázsa takarmánygabona- többletet nyerhetnek. Nem elérhetetlen cél, csupán gon­dosabb és lelkiismeretesebb munka kell hozzá. A növénytermesztésben al­kalmazzák a korszerű agro­technikai eljárásokat. A szá­raz művelésnél 16—18 000, az öntözésnél 20—22 000 ku­koricatövet hagynak. A há­romszori gépi kapáláson kí­vül kétszer kézzel is kapál­nak. A tőszám növelése és a gondos ápolás útján száz má­zsa kukorica és 150 mázsa cukorrépa terméstöbblet el­érését tervezik. A Vörös Október Tsz-ben takarékosabban akarnak gaz­dálkodni. A növénytermesz­tés költségeit 120 ezer forint­tal csökkentik. A gépek ha­tásfokának növelésével ol­csóbbá teszik a gépi munkát, öt százalékkal tervezik a ja­vítóműhelyek, a gépek és a fogatok költségeit csökken­teni. Kevesebb hitelt vesznek igénybe, mint azt eredetileg terveztek. Több tejet és húst adnak közfogyasztásra Az állattenyésztők sem könnyű feladatot vállaltak magukra. A szakszerűbb ta­karmányozással, gondozással és fejőssel a tervezettnél 2100 literrel több tejet adnak át az államnak. Az itatásos bor­jaknál ezer liter teljes tejet szándékoznak megtakarítani. Ezt úgy érik el, hogy betart­ják az állatok havi 25 kilo­grammos súlygyarapodását. A sertéseknél elsősorban az elhullást szeretnék csökken­teni. A szopósmalacoknál tíz­ről öt százalékra, a süldőknél nyolcról hat százalékra. Ha elképzeléseiket megvalósít­ják, 194-el több sertést tud­nak meghizlalni; A hizlaldában javítják a takarmányozást és a gondozói munkát. Huszonegy százalé­kos daraértékesítést érnek el, s a megtakarított takarmány­ból 294 mázsával több hízott sertést állítanak elő. A baromfiaknál hat száza­lékról háromra csökkentik az elhullást. Ez 540 kilogramm baromfihúst jelent a fogyasz­tóknak. A szövetkezeti gazdák vál­lalták, hogy augusztus 20-ig teljesítik gabonaszállítási kö­telezettségüket és a tervezett­nél 10 százalékkal több bú­zát adnak el az államnak. Áruértékesítési tervüket pe­dig öt százalékkal túlteljesí­tik. Fejlesztik a szövetke­zeti demokráciát A kunhegyesi gazdák egy­millió 342 000 forinttal több értéket akarnak termelni, mint eredeti tervük azt elő­írta. Ha elképzeléseiket meg­valósítják, hét százalékkal növekszik a tagok jövedelme is. A közgyűlés helyeselte a szövetkezeti híradó létesíté­sét. Ezt havonta jelenteti meg a vezetőség és minden szövetkezeti taghoz eljuttatja; A sokszorosított újság tájé­koztat az igazgatóság és a közgyűlés határozatairól, közűi a legfontosabb terme­lési adatokat, a prémiumfel­tételeket, a verseny eredmé­nyeit, s népszerűsíti a ter­melés legjobbjait! Naponta 13 órán ót vetnek A Vörös Október Tsz tag­jai teljes erővel fogtak hozzá vállalásaik teljesítéséhez. Most a legsürgősebb munka a veté®. Mintegy kétezer hol­don kell földbe tenni a tava­sziakat. Kilenc saját és négy gépállomási erőgéppel na­ponta 13 órán át vetnek. Ha aZ időjárás is megengedi, áp­rilis 10-ig, a kukorica kivé­telével, minden mag a föld­be kerül. A közgyűlés ötven mázsa búzát szavazott meg a ve­tésnél dolgozók premizálásá­ra. Ebből 25 mázsát a trak- toristák, 15—15 mázsát pedig a fogatosok és a kisegítők kapnak. A jutalmat a telje­sítmények figyelembevételé­vel a kelés után fizetik ki. Erdei Miklós tsz traktoros a silókukorica talaját kulti- vátorozta látogatásunkkor. A fordulóban csak néhány szót váltottunk vele, hisz sietős a dolga, Mint mondotta, kettő­kettő és fél műszakot dolgo­zik naponta. Nem szeretné, ha lehagynák a többiek. Idős Czene János építési brigádvezetővel az egyik ta­nyán találkoztunk. Jól isme­ri a versenypontokat. Ügy vélekedett: Ha nekigyürkő- zünk, teljesíteni tudjuk a vállalásunkat. A sertéshizlaldában etetés közben találtuk idős Tóth Károly, Dómján Sándor és Bande Imre tsz-tagokat. öt- százharminc sertés hizlalását bízta rájuk a vezetőség. A daraértékesítésre terelődik a szó. Egyöntetű a véleményük, a gondos etetéssel még 21 százalékosnál is jobb ered­ményt tudnak elérni. Tóth Károly még megtoldotta: „ta­valy gyengébbek voltunk, még se maradtunk le, most jobban gazdálkodunk és a kongresszusi zászlóra is le­het esélyünk”! Illés Pálné 2000 tyúkot gondoz a baromfitelepen. Büszke a tojáshoeamna, ked­den 1049« tojást szedett össze, melyet a keltetőállomásra szállítanak. Az idén 20 000 napos csirkét nevelnék fel a szövetkezetben. Tavaly 6 szá­zalék volt az elhullás, most háromra akarják csökkente­ni. Illésné szerint is reális elképzelés ez. Mint mondotta: „Minden a gondozáson mú­lik.” A lelkiismeretességen, a jó munkán múlik, hogy teljesít­sék önként vállalt kötelezett­ségeiket a tsz tagjai. Ebben pedig nincs hiány a kunhe- gyesi Vörös Október gazdái náL — mattié — Termelő­szövetkezeti asszonyok találkozója A szolnoki járási nőtanács meghívására, április 11-én szerdán délelőtt kilenc órakor a megyei tanács nagytermé­ben gyülekeznek a járás ter­melőszövetkezeteiben dolgozó asszonyok és lányok. Ali Lászlóné bevezetője «tán Borsányi Jánosné, a nő­tanács megyei titkára az idő­szerű feladatokról tájékoztat­ja az asszonyokat. A tanácskozás célja, hogy megbeszéljék milyen munka vár a nőkre a közösben, ho­gyan segíthetik az asszonyok, lányok a tsz-ek termelési tervének valóraváltását, a gazdaságok megszilárdítását. Száznegyven új tsz nyugdíjas és öregségi járadékos megyénkben A termelőszövetkezeti gaz­daságok nagy gonddal és kö­rültekintéssel foglalkoznak az idősekkel, munkaképtele­nekkel megyénkben. A zár­számadás adatai alapján szo­ciális alapból, mintegy hét­millió forintot költöttek az idősek támogatására. A tél folyamán ötven al­kalommal rendezték meg az öregek napját. A jásztelki Tolbuchin Tsz-ben száz nyugdíjas vett részt rendsze­resen a közös munkában. A szorgalmasan dolgozó örege­ket tízezer forint pénzjuta­lomban részesítették & ok­levéllel tüntették ki. A termelőszövetkezetek tagjai közül az idén mintegy ötszázan utaznák külföldre és ezek között ötvennél töb­ben lesznek olyanok, akik a megérdemelt nyugdíjat élve­zik. A termelőszövetkezeti ta­nács megyei irodája felmér­te az öregek helyzetét. A vizsgálat alapján húsz olyan szövetkezeti gazdát, aki öt évnél több időt töltött.a tsz- ben, becsületesen dolgozott, elérte az előírt korhatárt, ki­vételes nyugdíjellátásra ter­jesztett fel. Százhúszan öreg­ségi járadékra váltak jogo­sulttá. Az új nyugdíjasok nagy részié a turkevei Vörös Csillag Tsz-ből, a jászalsó- szentgyörgyi Béke, jászapáti Kossuth és a tomajmonösto- ri Petőfi Tsz-ből került ki. C Vizsgáztak a szakma mesterei Mezőgazdasági gépexport A fejlett csehszlovák gép­gyártásnak világszerte jó a hírneve. Különösen népsze­rűek a csehszlovák gyártmá­nyú mezőgazdasági gépek. — Csehszlovákia csupán ebben az évben több rAint 100 mil­lió korona értékű mezőgaz­dasági gépet exportált, ami 1961-hez viszonyítva tíz szá­zalékos emelkedésnek felel meg. Az idei export keretében elsősorban a legújabb típusú szénakaszáló és begyűjtő gé­pekről, — komlóbetakarító kombájnokról, — négysoros burgonyaültető gépekről, — lenbetakarító gépekről, auto­mata bányagépekről és egyéb gépekről van szó. Nem könnyű dolog valaki­nek 40—50 éves fejjel leülni az állami mezőgazdasági szakmunkás-vizsgabizottság elé, hogy elnyerje a szövet­kezeti gazdáknak járó „szak­ma mestere’’ címet. Mégis egyre több azoknak a száma, akik vállalkoznak erre. Április 3-án a kuncsorbai Vörös Október Termelőszö­vetkezet vezetői és volt ezüst- kalászos gazdái tettek szak­munkás-vizsgát a szántóföldi növénytermesztésből. Szabó Sándor, a termelőszövetkezet elnöke, Herceg János elnök- helyettes, Nagy Zoltán üzem- egységvezető-helyettes, a nö­vénytermesztési brigádveze­tők, valamint munkacsapat­vezetők ültek a vizsgabizott­ság elé. A vizsgázók között volt Földes Lajos, a községi tanács vb. elnöke is. Tizen­nyolcán kaptak szakmunkás­bizonyítványt. Miért tanulnak? Az idén még több jövedelmet akar­nak elérni a közös táblákon, mint az elmúlt évben. Pedig a múlt évi eredményük is jó volt. Tagonként elérték a 19 ezer forintos átlagkere­setet, egy munkaegység érté­ke 36 forint volt. Ezek bi­zonyítják, hogy a munkafe­gyelemmel, a munkaszeretet­tel nincs baj. Ahhoz viszont, hogy többet és olcsóbban tudjanak termelni, meg kell ismerkedni a korszerű, nagy­üzemi gazdálkodással. A mé- zőgazdaságban éppen úgy, mint az iparban rohamosan fejlődik a technika, a tudo­mány. Ezzel lépést kell tar­tani a szövetkezeti vezetők­nek és tagoknak egyaránt. A második ötéves terv so­rán megyénkben több ezer szakmunkást kell kiképezni. Ez a munka megkezdődött és szépen halad — különösen azokban a járásokban, váro­sokban, ahol az elmúlt évek során nagy súlyt helyeitek az ezüstkalászos tanfolyamok szervezésére. A szakmunkás­bizonyítvány nem kis értékű papír. A Földművelésügyi Minisztérium által nem ré­gen kiadott rendelkezés ki­mondja, hogy a felsőfokú mezőgazdasági technikumok­ba fel lehet venni — meg­felelő előkészítés után -— a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező dolgozókat is. Az erkölcsi elismerés mel­lett a legtöbb termelőszövet­kezetben anyagilag is meg­becsülik a szakmunkásokat, vagyis 5—10 százalékkal több munkaegységet írnak.jóvá ja­vukra közgyűlési határozat alapján. A nagy érdeklődésre való tekintettel, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya úgy döntött, hogy á közel­jövőben bentlakásos tanfo­lyamokat indít Jászapátiban a szántóföldi növénytermesz­tők, öntözéses növényter­mesztők, sertéstenvésztők, szarvasmarhatenyésztők, ba­romfigondozók részére. Ezek­re a bentlakásos tanfolya­mokra a járási, városi taná­csok vb. mezőgazdasági osz­tályainál kell jelentkezni. Az előkészítőn csak azok vehet­nek részt, akik már rendel­keznek ezüstkalászos gazda bizonyítvánnyal. V. K. Pályázati hirdetmény A Szolnok megyei kórház igazgató főorvosa pályázatot hirdet E. 500 kulcsszámú épí­tészmérnöki állásra. Az állás javadalmazása a kulcsszám bértétele szerint 2200—3000 Ft-ig és korpót­lék a szolgálati időtől füg­gően. Az állásra építészmér­nöki oklevéllel rendelkezők pályázhatnak. A képesítést igazoló ok­mányokkal és részletes ön­életrajzzal felszerelt pályá­zati kérvényeket a hirdet­mény megjelenésétől számí­tott 30 napon belül — mun­kaviszonyban állók a szolgá­lati út betartásával — a me­gyei kórház igazgató főorvo­sának (Szolnok, Vöröshadse­reg útja 25) kell benyújtani. hetvenhat véradó FEGYVE&NEKEN Március végén a Fegyvemeken rendezett véradó napon hetven­hat önként jelentkező több mint huszonhárom liter vért adott. A Szolnok megyei Vérkonzerváló állomásnak az Idén ez volt a he­tedik kiszállásos vérvétele. Leg­közelebb április 11-én Kunhe­gyesen rendez a Vöröskereszt helyi szervezete térítésmentes véradónapot. Az eddigi jelentke­zők száma már meghaladja a kétszázat. Moszkvai tudósítónk írja : AZ ARANYALAP csának tagja azt mondta nekem: — Tudod mit jelent az, hogy kommunista módra él­ni? — S azzal, feleletemet meg se várva megmagyaráz­ta — Ezt jelenti: becsülettel dolgozni, nyílt szívvel élni, egymást tisztelni és segíteni, lelkünket kiszellóztetni, hogy ami rossz.van benne, mind , eltávolodjon; IVAN LEONOV a hétéves terv kezdete óta nyolc és fél esztendő tervét teljesítette, s a még háralévő négy év alatt még tíz évi tervet akar teljesíteni. Szigorúan tartja magát életfilozófiájához. De hát vajon csak Ivan Leonov igyekszik közelebbhozni a kommunizmust? Napjaink­ban nagy hazánk minden ré­széből érkeznek hírek a szovjet emberek önfeláldozó munkájának eredményeiről. A visnyevoloc'- posztógyár­ban Vera Golubjeba szövőnő lemondott arról az anyagi ja­vadalmazásról. amely a fia­tal munkások oktatásáért járt volna neki. A taganrogi kohászati kombinát csőhen­ger lő munkásai kérték az üzem vezetőségét, hogy nor­májukat emelje fel 25 száza­lékkal. A leningrádi cipő­ipari munkások elhatározták, hogy minden hónapban egy napot megtakarított nyers­anyaggal dolgoznak:.: A szovjet emberek számá­ra a munka: öröm, életszük­séglet. amely megváltoztatja életüket, de egyszersmind őket magukat is. Valóra vál­nak Lenin hittől átfűtött szavai: — El fogunk jutni a kom­munista műnk" g vőzol méhez! G. Szolovjov lop lezuhan a már helyükön állókra, s ezek darabokra ha­sadnak, akár a fák a vi­harban: Azonnal cselekedni kellett. Robert Vodjanyin brigádve­zető odarohant a daruhoz, s így kiáltott,:- Emberek, ki itt a leg­bátrabb? Vaszilij Lucsenkov szerelő előrelépett.- Felmászol a lebegő osz­lopon? — kérdezte Vodja­nyin. Lucsenkov jól megnéz­te az oszlopot, megigazította fején a sapkáját és csak eny- nyit mondott- Fel. Azzal mindketten, dacolva a rájuk leselkedő veszede­lemmel, megindultak az el­pattant kapocs felé: Lucsen­kov a lebegő oszlopon, Vod­janyin pedig a daru gémjén. A hideg szél a csontjaikig hatolt. Végre sikerült az osz­lopon csomórakötött drótkö­telet átvetniük. Aztán le­ereszkedtek a földre. Ez az eset, mint csepp a tengert, tükrözi a szovjet emberek lelki nagyságát. Nem vagyok a számok megszállottja, itt azonban mégis szeretnék megemlíteni egy adatot. A Szovjetunióban már több mint húsz millió, ember vesz részt a kommu­nista munka mozgalomban. Jelszavunk: kommunista módra élni és dolgozni. Nem könnyű dolog ez. Akaraterő­re, kiváló erkölcsi tulajdon­ságokra van szükség hozzá, forró szív. éles elme, erős kar összefogására. Egy alkalommal beszélge­tés közben egy ismert lenin- erádi marós Ivan L^on^v, az OSZSZK Legfelsőbb Taná­előzőleg alaposan meggon­doltam. — No csak, — bámult a turista, mert a nyugati pro­paganda azt mesélte be neki, hogy a szovjet emberek kizá­rólag felsőbb utasításra gon­dolkodnak. — A megtakarított millió­kat én és munkatársaim visszakapjuk — magyarázta Alekszandr. — Mi vagyunk az ország gazdái, már pedig az rendjén van, hogy a jöve­delem, a haszon a jogos tu­lajdonost illeti. Vitaskevics amikor elbe­szélte ezt, hozzáfűzte: — Milyen rosszul ismerik nyugaton .a szovjet embere­ket. Gazdasági sikereinket apránként felfedezik már, de az új embert képtelenek ész­revenni: Éppen a- legfonto­sabbat. A szovjet emberek nemes erkölcsi tulajdonságairól, ön- feláldozásáról, a haza javára végzett munkájáról sokat Ír­tak már. De az élet gazda­gabb minden írásnál. Hadd idézzek most emlékezetembe egy esetet. A SZARATOVI vízierőmű építkezésén történt. A lánc­talpas daru egy 22 méteres oszlopot emelt a magasba, de alig hogy a daru fölé emelte, a terhet tartó egyik acélka­pocs elpattant. Egy perc sem telt beié. s elpattant a máso­dik is, félő volt, hogy az osz­legalább kétszázan dolgoz­nak nálunk hétéves tervük utolsó évi tervfeladatán. Nagyszerű emberek ők: — A mi aranylapunk valamennyi. Igen ez találó mondás — gondoltam. Aztán még sokáig beszélgettünk Alekszandrral a szovjet hétköznapokról, a boldogságról, a kommuniz­musról, az emberekről. Pél­dául Vitaskevicsről. ö az, aki Belorussziában elsőként mondott le á gépe­ket beállító munkások és la­katosok szolgálatairól. Eze­ket ugyanis mindig segítségül hívják az esztergályosok és marósok, ha rendbe kell ten­ni a gépüket. Vitaskevics kezdeményezése lehetővé tet­te, hogy sok szakmunkást a termelés más területén fog­lalkoztassanak és csupán Belorussziában tíz és tízmil­lió rubelt takarítanak meg az államnak. TAVALY NYÁRON egy nyugatnémet turista hallott Vitaskevics kezdeményezésé­ről és megkérdezte tőle: — Ugyan mi jut a maga zsebébe ezekből a milliók­ból? - És hozzátette: Ne le­pődjék meg a kérdésen, én üzletember vagyok, és szeré­ten) tisztázni mindennek az okát meg az értelmét. = Én ugyan nem vagyok üzletember — válaszolta Alekszándr, — de én is igy vagyok vele. Amit tettem. AZ SZKP XXII. kongresz- szusának napjaiban Moszk­vában megismerkedtem Alekszandr Vitaskevics esz­tergályossal. Együtt róttuk a várost, s a járókelők gyakran megfordultak Vitaskovics után, olyan átszellemült volt az arca. Jól megnézett min­dent, a széles sugárutakat, az új házakat; jobban, mint más. És talán másoknál is kedvesebben mosolygott, amikor óvódás gyerekcsapa­tot látott az utcán. Ezekben a pillanatokban talán a saját kislányára gondolt, vagy szü­lővárosára, Minszkié, amely mint a legendabeli főnix fel­támadt háborús hamvaiból... Nem, nem zavarhattam meg gondolataiban valami egé­szen más vágányokra vezető beszélgetéssel. Pedig sok mindent szerettem volna hal­lani tőle. Amikor a hosszú sik után betértünk egy étte­rembe, Alekszandr maga kezdte a beszélgetést:- Az újságírók gyakran kérdezik, miképp is dolgo­zunk? Hogyan érünk el jó eredményeket? Ha találkoz­na Misa Szivcov csiszoló­munkásunkkal, rögtön meg­értené: Ennek a Misának szenvedélye a munka. A hét­éves tervét két és fél év alatt teljesítette;- És sokan vannak maguk­nál ilyenek?- Ha jól emlékszem, mái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents