Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-06 / 80. szám

1962. április 6, SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 3 MUNKÁVAL ÜNNEPELTEK Negyedszázad után... Juháss Gyuláról Nyolcezer hold törpe gyümölcsös az állami gazdaságokban Az állami gazdaságok nagy­üzemi telepítéseiknél már évekkel ezelőtt megkezdték a törpe gyümölcsösök kiala­kítását. Jelenleg nyolcezer holdon díszlenek a törpe al­mások és körtések és néhány helyen már a meggy, a cse­resznye és a barack is törpe fákon terem. Mivel a törpe gyümölcste­lepítés beváltotta a hozzáfű­zött reményeket, korábban termőre fordulnak a fák, ki­sebbek a szedési, a növény­ápolási és védelmi költségek — a következő években a termelőszövetkezetekben is megkezdődik a nagyobbará- nyú törpe-gyümölcsös tele­pítés. Az ötéves terv gyümölcs­telepítési programjának vég­rehajtása során 42 000 hol­don ültetnek törpe fajokat. Fontos kérdést vitatott meg néhány nappal ezelőtt a szolnoki pedagógus párt- szervezet taggyűlése. Négy középiskola tapasztalatai alapján tanácskoztak arról: hogyan alakul a középiskolák első osztályaiban a diákok általános tanulmányi ered­ménye. A jelek azt mutat­ják ugyanis, hogy jobban össze kell hangolni a mun­kát a középiskolák és az ál­talános iskolák felső tagozata között. Az a tény indokolja és bizonyítja ezt a megálla­pítást, hogy az általános is­kolákból a középiskolákba kerülő diákok tanulmányi eredménye sok esetben visz- szaesik. A két gimnáziumban, a Verseghy Ferenc fiú- és a Varga Katalin leánygimná­ziumban az első osztályba felvett 65 kitűnő rendű gye­rek köstül a középiskolai első félévre 13 tanuló tartotta meg kitűnőrendűségét, 19 je­lesrendű lett, a többi ezen aluli osztályzatot kapott. 183 jórendű diák közül pedig 57 védte meg eredeti érdemje­gyét. Egyes iskolák növendé­kei között sem arányos a rendűségek megvédése. Amíg az Abonyi úti általános is­kola gépipari technikumba került növendékei nagyjából megtartották, vagy csak né­hány tizeddel adták alább eredeti osztályzatukat^ addig van olyan iskola, amelynek neveltjei három jeggyel estek vissza a középiskolákban. Ez természetesen az első félév eredménye volt, ami még kiforratlan és részben betudható annak, hogy a gyerekek nehezen szokják meg az új környezetet, sok gondot kell leküzdeniük az új anyagokkal való ismer­kedés során, stb. A pedagó­gusok - kommunista kollektí­vája mégis kimondta, hogy nem lehet a jelenlegi hely­zetbe belenyugodni és keres­ték azokat a megoldásokat, amelyekkel ezen a helyzeten javítani, változtatni lehet. Az okok között először is azt említették meg, hogy az általános iskolákban sokszor a legfontosabb tantárgyakból a jó tanulók is gyengék. A középiskolákban pedig azok­ra a tantárgyakra van a leg­nagyobb szükség, amelyek a gyerekek tudását megalapoz­zák. Sőt olyan is tapasztal­ható, hogy az általános is­kola befejezésekor jó, jeles vagy kitűnő bizonyítványúak az előző osztályban még egy. esetleg két jeggyel is alacsonyabb osztályzatot kap­tak. A tanulók általános felké­szültségéről az előző évhez viszonyítva a taggyűlés a hi­bák ellenére is javulást ál­lapított meg. Ez év eddigi eredményei és tapasztalatai is azt mutatják, hogy ebben a tanítási évben a tanulók kifejezőkészsége gazdagabb, nagyobb, élénkebb az aktivi­tásuk. jobban kihasználják a tanulási időt stb. A késői kitavaszodás hát­ráltatta a tavaszi mezőgaz­dasági munkákat. Megyénk szövetkezeti gazdái ezért el­határozták, hogy a jobb időt kihasználva április 4-én is dolgoznak és munkával ün­nepük hazánk felszabadulá­sának 17. évfordulóját. Ez volt az első olyan nap, amikor mindenütt zavarta­lanul vethettek, bármerre jártunk a határban minde­nütt dolgoztak a vetőgépek. Sok helyen végezték a talaj­előkészítést, duggatták a hagymát. A megyei tanács vb. me­zőgazdasági osztályára be­érkezett tájékoztató adatok szerint ezen a napon több ezer szövetkezeti gazda 5 ezer lófogattal és 300 gép­pel dolgozott a határban. Mindez azt is mutatja, hogy az általános iskolai ne­velők munkája elmélyültebb, sokrétűbb, s egyre inkább a továbbtanulásra készítik fel tanítványaikat. Mindinkább számolnak azzal a reális ténnyel, hogy a gyerekek döntő többsége tovább tanul és a legfontosabb ilyen kö­rülmények között a tovább­tanulás alapjait megterem­teni. Elsősorban a magyar nyelv és irodalmi ismereteket igye­keznek jobban megalapozni a gyerekek tudásában. Ennek ellenére is indokolatlanul na­gyok azok a különbségek a diákok irodalmi ismeretei között. Még megbízhatóbb ismeretre volna szüksége nemcsak, a legjobbaknak,, ha­nem a közepesrendű diákok­nak is. Nem minden esetben el­fogadhatók az orosz nyelv- ismereti alapok sem. Kevés közhasználatú szót tudnak a gyerekek, amikor bekerülnek a középiskolába. Az e kér­désben kialakult vita azon­ban azt mutatja, hogy ma­guk a szakos tanárok sin­csenek azonos állásponton. Van, aki a szóismeretek bő­ségét tartja fontosabbnak, s ezt kiegészítőén a különböző nyelvtani szabályok precíz ismeretét, mások a nyelvtani jártasságot tartják elsődle­gesnek. S közben nem töre­kednek eléggé a legfonto­sabbra, a beszédkészség ki­alakítására, pedig a szóis- meret és a nyelvtani alap­ismeret csak együtt, egymást kiegészítve lehet igazán ér­tékes. A szaktanároknak gyakrab­ban kellene konzultálniuk, hogy eredményesen segíthes­sék egymás munkáját. Ügy, hogy az általános iskolában valóban azt a megfelelő ala­pot kapják a tanulók, amire a középiskolai tudósukat ala­pozhatják. A középiskolában viszont nagy türelemmel, nem kizárólag oktatói, ha­nem nevelői munkával együtt adják meg azt, amit az ál­talános iskola nem adhat. Joggal vetették fel ugyanis az általános iskolák tanárai, hogy a gyerekek ne­velését nem lehet csak az ál­talános iskolákra bízni. A középiskolák tanárainak is több türelemmel kell nevel­ni a fiatalokat. Sok más kérdésről is szó esett még ezen a taggyűlé­sen. A családi és iskolai ne­velés fokozottabb összehan­golásáról, a gyerekek önálló munkára való neveléséről, szórakozáséról, a tanultaknak az életben való alkalmazá­sának lehetőségeiről, a neve­lők még segítőbb szándékú, még hathatósabb együttmű­ködéséről. Mindarról, amiben a kommunisták kezdemé­nyezhetnek, ami elengedhe­tetlen ahhoz, hogy a nevelők egymást segítve teljesítsék nagy társadalmi feladatukat: a jövő ifjúságának nevelését. Borsi Eszter Karcagon mind az öt ter­melőszövetkezetben két nap alatt 1306 holdba vetették el a tavaszi magvakat. Árpából 742, borsóból 80, cukorrépá-' ból 55, lucernából 146, mák­ból 26 holdat vetettek. A kisújszállásiak április 4-én több mint 300 holdon vetettek el, ezenkívül két­százhúsz ember a rizsgátakat építette. A jászberényi járás 43 tsz- ében földbe került 237 hold borsó, 148 hold vöröshere, 49 hold lucerna, 112 hold cukorrépa, 75 hold napra­forgó és 712 hold tavaszi árpa. A jászteleki Tolbuchin Ter­melőszövetkezetből jelentet­ték, hogy befejezték a kora­tavasziak vetését. Földben a borsó, a mák, a lucerna, a tavaszi árpa és hozzáfogtak a cukorrépa vetéséhez is. A csépai Alkotmány Ter­melőszövetkezetben 100 hold mákot vetettek el. A jászdó- zsai Petőfi Termelőszövet­kezetben 120 hold tavaszi ár­pa vetése mellett 30 asszony 2 holdon hagymát duggatott. Törökszentmiklós város gaz­dái sem tétlenkedtek: 232 fo­gat és 20 gép dolgozott a föl­deken. Április 4-én reggel a Kö­rös Kunszentmártoninál kilé­pett medréből és elöntötte az állami gazdaság egyik 250 holdas területét. A hullám­tér egy részén a víz a nyári gát magasságát is elérte. így a heves szélviharban a hul­lámok átcsapdostak és ve­szélyeztették a közvetlen szomszédságban lévő majort, ahol az állami gazdaságnak mintegy 1600 sertését, közel 20 vagon takarmányát és számos gépét tartották. Az állami gazdaság veze­tői reggel 8 órakor segít­ségért fordultak a környező községek, — Öcsöd, Mester- szállás, Kungyalu — terme­lőszövetkezeteihez, gépállo­másaihoz. Rövid félórán be­lül mindhárom községből vontatókon megérkezett a Mint tudósítónk, Nagy Sán­dor elvtárs jelenti, a város mindhárom termelőszövetke­zetében teljes lendületet vett a tavaszi mezőgazdasági munka. A Vörös Csillag szö­vetkezeti gazdaságban 300 hold tavaszi vetéssel készen vannak, többnyire cukorbor­sót, mákot, zabot és tavaszi árpát vetettek idáig. Tegnap, április 3-án a Vörös Csillag­Mezőtúron a közelmúltban tartott pártbizottsági ülésen megvitatták az'ipar 1962. évi feladatait, valamint a tava­szi munkára való felkészü­lést. Néhány nappal később a termelőszövetkezeti párt­titkárokkal. elnökökkel, me­zőgazdasági szakemberekkel tanácskoztak a tavaszi mun­kákról. A cibakházi Vörös Csillag Tsz-ben a március végén tartott párttaggyűlésre meg­hívtak jól dolgozó párton- kivülieket is. A mintegy nyolcvan szövetkezeti gazda a tsz helyzetét és a tavaszi munkára való felkészülést értékelte. A taggyűlést köve­tő napon hozzáfogtak a bors' ,és a burgonya vetéséhez. A szolnoki járásban mint­egy 1100 holdon befejezték a tavasziak vetését A Lenin Tsz-ben például 15 erőgép és 25 fogatos Vető­gép dolgozott, így 80 holdon végeztek. Sorolhatnánk még a szövetkezeteket, járásokat, városokat, ahol hasonló jó eredménnyel dicsekedhet­nek. A megyében több mint 7000 hold tavaszi növényt vetet­tek el április 4-én. Ezenkí­vül csaknem 8000 holdon befejezték a talajelőkészí­tési munkákat is. Ebből 2067 hold a jászsági szövetkezetek érdeme. A vetési és talaj előkészíté­si munkákkal párhuzamosan több termelőszövetkezetben folytatták az őszi kalászosok fejtrágyázását. A. jászberényi járásban 320, Törökszentmiklós já­rásban 450, a szolnoki já­rásban 500 holdon végez­ték el ezt a fontos munkát. A mezőgazdaság dolgozói tehát méltóképpen ünnepel­ték meg az április 4-ét. Több helyről jelentették, ha az idő engedi néhány napon be­lül elvetik a kora tavaszi nö­vényeket segítség. Az emberek, — a hullámoktól veszélyeztetve hozzáfogtak a sertések és egyéb értékek elszállításá­hoz. A mesterszállásiakat maga a községi tanács elnö­ke vezette. Az öcsödi Kos­suth és Zöld Mező termelő- szövetkezetekből 40 gazda vett részt a mentésben. Hő­sies, megfeszített munkával este 6 órára biztonságba he­lyezték az állatokat, a takar­mányt, a gépeket. Csütörtök hajnalra a Körös vízszintje újabb 25 centimé­terrel emelkedett. A nyári gáttól védett majort mint­egy 3—4 méter magas víz veszi körül, amely minden pillanatban elöntéssel fenye­geti a most már üresen álló épületeket. beliek a napraforgó vetését is megkezdték. Ma, felszabadulásunk ün­nepén mindhárom termelő­szövetkezetben ünnepi mű­szakot tartanak. A Vörös Csillag Tsz tíz gépi- és 11 lóvontatású vetőgépe indul ma a határba. A mákot, bor­sót, zabot és az árpát egy héten belül elvetik, s már felikészülnek a kukorica ve­tésére. Az MSZMP törökszent­miklósi járási bizottsága ér­tekezletet tartott a városi- és községi párttitkárok részé­re. A soronlévő feladatokról a tavaszi munka gyors és jó minőségű elvégzéséről ta­nácskoztak. * A kunhegyesi járásban több termelőszövetkezeti pártszervezetben ismertették a kommunistákkal az 1562. évi termelési tervet. Sok hasznos javaslatot tettek a párttagok. A ken deres i Ha­ladás és Vörös Csepel Tsz- ben, valamint a kunhegyesi Vörös Október Tsz-ben azt is meghatározták, mennyivel teljesítik túl a tervezett ter- .melési értéket, É ppen negyedszázada, hogy testét és kedélyét sújtó szenvedések után ön­gyilkossá lett Juhász Gyula. Eltávozott az életbál a köl­tő, aki egyszerű szavakkal és mégis oly finoman rajzolta meg a magyar tájakat és öröj kitett meg illanó hangulato­kat. A puszták fölött lebegő — s néha azokra rahullani látszó — végtelen ég, a tisza- táji csend, s a könnyeztető, sivó alföldi homok jelenik meg a szegedi asztalosmester fiának költészetében. Az a sajátos magyar bánat, amely­nek semmi köze a kiváltsá­gos rétegek sírva-vigadó ma­gyarkodásához, hanem az Ady Endre tragikus magyar­ságával tart rokonságot. Már a kezdő poéta is a népet, a többséget azonosította a ma­gyarsággal és fájt látnia az Amerikába tántorgó nép nyo­morúságát. S a maga kiszo­rultságát, „istenhátamögötti” vidékeken való kallódásait is népe sorsával a magyar ár­vasággal azonosította. Tán senki nem fejezte ki oly szív- bemarkolóan, mint ó: milyen gyászos, milyen földre sújtó az, hogy a magyar nép nem kapcsolódik a nemzetközi ha­ladás áramkörébe Az 1918-as és 19-es forra­dalmak új szárnyakat adtak neki, holott előbb úgy érezte már, hogy „nem repülhet so­hasem”. A prózával addig csak elvétve foglalkozó költő teljes fegyverzetben ugrott elő, mint bátor publicista. A fájdalmas valósággal szembe­sített, „elvégzett” vágyak Ju­hász Gyulája a forradalmat ünnepelte versekben, s újság. cikkekben, is. A Tanácsköz­társaság után üldözötté lett: megfosztották tanári állásától és nyugdíjától, zaklatták. Az ellenforradalom korszakában bánata — ahogy ő maga ír­ta — görcsös szégyenné foko­zódott. Az üldözés és mellőzés nagyban hozzájárult életked­vének elapadásához. De a szenvedő, a fájdalmas ember soha nem hajlította meg ge­rincét Horthyék előtt. Ben­nük rögtön felismerte a „schwarz—gelb” régi világ, a Habsburg-uralom még ke­gyetlenebb, még embertele­nebb folytatóit, M i a rosszabb, mi a poko­libb? A közboldogság­ra, az újarcú, korszerű Ma­gyarországra reménytelenül Tegnap arról értesítettek bennünket az abádszalóki Lenin Termelőszövetkezet gazdái, hogy a mezőgazda­ságban eddig jóformán is­meretlen új versenyformát kezdeményeztek náluk. A szövetkezet két brigádja, a tehenészek és a sertés neve­lők. a Szocialista Munkabri­Április 4-én délután 5 óra­kor ünnepséget rendeztek a Szolnoki Cukorgyár kultúr- házában. Ez alkalommal ad­ta át Tabák hajós igazgató az üzem arra érdemes dolgozói­nak a kiváló dolgozó jelvé­nyeket, okleveleket és a ve­lük járó pénzjutalmakat. Az ünnepség második ré­szében az alig egy hónapja alakult irodalmi színpad mu­tatkozott be a közönségnek. Fábián Zoltán Három tavasz című összeállítása a színpad tagjainak tolmácsolásában si­kert aratott. Műsorukat jó­érzékkel április 4. ünnepi hangulatához illően válasz­tották ki. S csak a dicséret hangján lehet szólni mind­azokról, akik e színvonalas vágyakozni — amiként azt az ifjú Juhász Gyula tette — vagy a reménység felvillaná­sa után a reménység elvilla- nását látni? Nehéz erre vála­szolni. Juhász Gyula 1919 utáni lelkiállapotát különö­sen fájdalmassá- és helytállá­sát, gerincességét különösen tiszteletreméltóvá teszi, hogy ekkor már hitt a „világot megváltó” munkásokban és érzelmileg azonosult velük. De a messianisztikus színeze­tű forradalmiságát mégsem tudta felcserélni azokkal a tudományos nézetekkel, ame­lyek fényénél nemcsak hinni, hanem tudni is lehetett a Horthy-fasizmus (és minden fasizmus) jövője csak a bukás lehet. Juhász Gyula csak homályosan látta a. jövendőt, nem olyan biztosan és vilá­gosan mint felfedezette, fia­tal barátja, József Attila, Mégis kitartott „a százszor szent Szabadság s Haladás’' eszméi mellett. Soha nem váll tudományos értelemben vett optimistává, de testvérének érzett minden szenvedőt és harcra buzdított a félelemtől mentes jobb és szebb vilá­gért. Verseskönyvei, prózai mun­kái sok kiadásban jelentek és jelennek meg, s igényes ta­nulmányok is napvilágot lát­tak róla és művéről. Egy rö­vid cikkben sem feledkezhe­tünk meg azonban arról, hogy emlékét nemcsak könyvei és róla szóló írások idézik, ha­nem legmerészebb álmainak teljesülése is. Megvannak még a tiszaparti füzesek, él­nek és égnek a magyar ró­zsák és uralkodik az alföldi nyáresték különös varázsa. D e hol van máraza„ful- lasztó csend”, az a szo­rongató nyomor, az a vil- lanytalan és szellemtelen sö­tétség, amely a költő mellé­re telepedett és amelynek el­tűnésére vágyakozott? „Csak néhány ember nem írástudat­lan'’ — írta József Attila ab­ban a versében, amit „szere­tett, drága bátyja” 25 éves költői pályája (nagyon is el­szigetelt) megünneplésére szánt. Az Ady és József At­tila között hidat vonó nagy költőnk halálának negyedszá­zados fordulóján tényként fénylik, hogy az egész magyar nép le tudja írni Juhász Gyula ismert és tisztelt ne­vét, a. a gád címért indítottak ver­senyt közös gazdaságukban. A két brigád közel har­minc tagja, benne nők és fia­talok is most dolgozza ki a versenyfeltételeket. Azt vár­ják, hogy a szövetkezet többi dolgozója is csatlakozzék hozzájuk. irodalmi összeállítás előadá­sára vállalkoztak. Reméljük, a cukorgyár irodalmi színpa­da hallat még magáról és az elsőt követi majd a többi si­ker is. Meg kell még emlékezni a gyár lakótelepén működő nő­tanács kézimunkakörének ki­állításáról ' is, melyet ugyan­csak sokan megnéztek. Az írásos, sárközi, buzsáki, ka­locsai, torockód párnák és térítők szinte egy virágos- kertet varázsoltak a kiállító helyiségbe. A népművészeti hagyományainkat ápoló szak­kör vezetőjének és kézimun­kázó asszonyainak jóízlését és szorgalmát dicsérik s szebbnél szebb kézimunkák. Feljegyzés f a pedagógusok taggyűléséről ^ Árvíz a Körösön Három falu összefogásával mentették meg a Kunszentmártoni Állami Gazdaság 1600 sertését Tavaszi munkában Túrkeve népe 0 A pártélet hírei 4. szocialista brigád címért Bemutatkozott a cukorgyár ^ irodalmi színpada Több ezer szövetkezeti gazda 5000 lófogattal, 300 géppel dolgozott április 4-én

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents