Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-04 / 79. szám

1962. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fábián Péter: Vágyakozás „You‘U be prisonet“ Ha itt lennél hajad selymébe szőném az éjszaka kék mosolyát s parti fák árnyékába rejtett fekete sóhaját lábadhoz teríteném. Ha itt lennél szemed karcolattal* tükrében megnyugvást keresve, szép bánatom, dacos, forró homlokom az öledbe ejteném. Oly jó volna most hűs tenyeredbe önteni a lelkem oly jó lenne most mosolyodba fogódzva megbújni szád szegletében, oly jó lenne álomtalan, megkínzott szemem makacs haragját térdre kényszeríteni, forró szájjal, kezedre tapadt alázattal békélni meg. Kedves, lennél csak itt, én hajad selymébe szőném a hajnal bíborát s a parti fák homokba hullt sárga sóhaját lábad elé teríteném! Szives emberek BORONGÁS Megyénk új Jássai-díjasa Kilenc é—o játszik a szol- sok ideje jut a szórakozásra, noki színházban egy tehet- a pihenésre. Néha hetekig séges, szerény színésznő, nem jut el egy moziba. Győri Ilona. Kilenc év alatt Azért esténként annyi időt volt Gertrudio a Bánk bán- mindig szakít, hogy olvasson ban, játszott a Kispolgárok- kedvenc könyvéből, Thomas ban, az Ilye;, nagy szerelem- Mann: József és testvérei­ben. az Otellóban. Volt már bői. Hamlet tragikus sorsú anyja Egy emberről ilyen rövid es Stuart Mária, a büszke skót királynő. Negyvenhá­rom szerep, még felsorolni i? sok. de ő pontosan em­lékszik mindegyikre, hiszen kedves élmény épp úgy fű­ződik hozzájuk, mint gyötrő­dés. küzdelem a szereppel. — Most Csehovot játszom, — ül le velünk egy cigaret- tára. a próba szünetében. — Üj szerep, új izgalmak. Szin­te azt lehet mondani, ezt a szerepet fel kell fedezni. Én vagyok a legidősebb nővér, aki megkezdi és befejezi a darabot. Szavakban talán ke­vés a szerep, de eljátszani és azt az alakot megragadni. akit Csehov elképzelt, s köz- interjú alatt és sorokban ben irányítani a maga és csak na&von vázlatos portrét a többiek sorsát, ez nagy és lehet rajzolni. De az a kő­szén feladat Nehéz és gyö- zönség, amely megismerte nyörű. és megszerette, amelynek — k többiek már tudják? tagjai a fodrsznál érdeklőd­— Előbb tudták, mint én nek következő szerepe iránt, — nevette el magát — és ebből a portréból is ráis- mindenki rohant gratulálni. mer majd a színes és vonzó Engem annyira váratlanul művészegyéniségre, megyénk ért. hogy csak órák múlva éj Jászai-díjasára, Győri Ilo- kezdtem el igazán, de akkor nára. teljes szívből örülni. Nem — ht — szeretném, hs álszerénység­nek vennék, de ügy érzem, hogy ez az elismerés első­sorban a színházat érte, hi­szen a színjátszás kollektív művészet. Ki$ szünet következik, mert Pistike. a művésznő kisfia ..megirigyelte a dicső­séget” és 6 akar hevenyé­szett interjút adni. Arról be­szél. hogyan drukkolt a vo­naton. hogy örülni fognak-e neki itt a színészek. De most már nincs baj. bent volt a nróbár és esrv pissze­nés nélkül halgatta végig közben áhftatos szemekkel figye!v° anyukára. — Ügy gondolom ilnen- kor szokás az embernek a terveiről beszélni. Nekem, sok, szép és jó szerep a ter­vem és azt se bánnám, ha zenés darabban léphetnék fel. mert azokat is nagyon szeretem. Egv színésznőnek. aki olyan nehéz feladatokat lát el. mint Gvőri Ilona és emel­lett családanya! minőségben fs nem kevés a dolga. nem A kulturális szemle keretében ma délelőtt Szol­nokon fotókiállí­tás nyílik a me­gye szakköreinek anyagából, A zsűri már tegnap elvégezte munká­ját. A megosztott első díjak egyi­két Kaposvári Ferdinand. a S ágvári Endre Művelődési Ház fotoszakkörének tagja nyerte „Bo­rongás” című ké­pével. A rendkí­vül kifejező mű­vész! felvétel méltó az előkelő helyezésre. KÖMESPOh Nemes Dezső: Az ellenforradalom története Magyarországon 1919—1921 A Magyar Történelmi Tár­sulat kiadványaként, az Aka­démiai Kiadó gondozásában most került ki a sajtó alól Nemes Dezsőnek, a Magyar Tudományos Akadémia le­velező tagjának „Az ellen- forradalom története Ma­gyarországon 1919—1921” cí­mű monográfiája. A mű a legújabbkori magyar történet egyik döntő szakaszának, a Tanácsköztársaság megdőltét követő közel 2 esztendőnek a történetét tárgyalja. A mun­ka az ellenforradalom rém­uralmának és hatalomraju- tásának mindeddig legrészle­tesebb, legbehatóbb feldolgo­zása. A szerző a már általa régebben kiadott iratanya­gon kívül ebben a munká­jában nagy, eddig felhaszná­latlan vagy kiadatlan forrás­anyagot dolgozott fel: a gaz­dag sajtóanyagon, a nemzet- gyűlési tárgyalások anyagán kívül elsőnek értékesíti Pró- nay Pálnak, Horthy hírhedt különítményparancsnokának nemrégiben előkerült, négy­kötetes naplóját, továbbá IV. Károly levelezésének egyes darabjait, Rassay Ká­roly feljegyzéseit stb. Nemes Dezső munkáját a gazdag adatanyagon kívül elsősorban az ellenforadalmí rendszer fasiszta jellegére, osztályerőinek mozgására Vo­natkozó elméleti fejtegetései teszik különösen értékessé. A valóban hézagpótló kötet joggal számíthat a legszéle­sebb körű érdeklődésre. A második magyar—csehszlovák koörodukciós film A Szent Péter esernyője után most újabb csehszlovák —magvar koprodukciós film forgatására készülnek. Az újdonság címe: Vasárnap- hétköznap. Forgatókönwét Máriássv Judit írta. rendező­je Máriássv Féli», operatőrje Illés Gvörgy. A történet Prágában és Budapesten ját­szódik. s egy csehszlovák zongoraművésznőről és ma­gvar tolmácsáról szól. Né­bán név a fősiereráők kö­zül: Ruttkai Éva. Gábor Miklós. Jana Brejchová és Jaroslav Harvan. Kitűzték az első forgatás napját: az új film alkotói a tervek sze­rint április 18-án. Prágában kezdik meg a felvételeket. , IJ JJIil* * • » > L'U j, » llu l Elmegy a különös nemzedék évei gondtalanságáról van szó. Mert mindent megérde­melnek ezek az annyi szen­vedést látó. s annyi szenve­dést átélő és annyi dicső tet­tet végrehajtó öregek. Min­dent, ami tőlünk telik. Ez a generáció munkás- mozgalmunknak és társadal­munknak is különös nemze­déke. Emlékezéseik, a vö­röskatonák. a 19-esek, a bör­tönt járt politikai számüzöt- tek visszaemlékezései, a je­lenkori munkásmozgalom történetének értékes doku­mentumai. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt helyére tette a veteránok ügyét; A társadalom tiszteletét érezhe­tik és lépten nyomon tapasz­talhatják is veteránjaink. Emlékezéseik összegyűjtése is megindult. Úgy érzem nem mindenütt a kellő sietség­gel. Egyre-másra hagyják el az élők sorait ezek az öregek, s olyan történelmi számba- menő titkokat visznek ma­gukkal a sírba amelyek e kor történetírásának segédle­tei lehetnének; Kötelességünket még nem teljesítettük teljesen irántuk. A mindennapi teendőkön tűi vár még ránk, hogy telje­sítsük végakaratukat. Telje­sítsük vágyukat, hogy az ő generációjuk legyen az utol­só, amelyik még ismerte n tömegsír temetkezési formát hogy az új generáció legyen utolsó, amelyik még ismerte a kizsákmányolást. S hogy az őket felváltó generációk a leghaladóbb, a legigazságo­sabb, a kommunista társada­lomban éljék le életüket. S végül minden őket kö­vető nemzedék hálásan és tisztelettel emlékezzék nap­jaink öregjeiről, s a most tá­vozó nemzedékről. Borzák Lajos s legtöbbjének életrajza tör­ténelmi tárgyú regénytéma. Külön fejezetet kér e nem­zedék faltisi tömege, mely megérte a magyar falu legnagyobb változását, a szo­cialista átalakulást. S nem­csak megérték, ők is siet­tették. segítették, igazították a történelem e lépését. Jóso­kuk önmagával került szem­be, amikor hosszú, nemze­dékektől örökölt életformá­jának múlását fájlalva ke­mény elhatározással vállalta a változásokat. Sokuk furcsa értetlenséggel és beletörő- döttséggel szemlélte életének alkonyán saját fiainak, lá­nyainak más. az övénél sok­kalta másabb életszemléle­tét, újszerű gondolkodásmód­ját. másszerű életcélját. E falusi nemzedék nagyré­sze még azt tartotta életcél­jául, hitte s vallotta, a világ ' megváltásának útja: egy pár hold földet szerezni. S bár megértette, egyrésze érezni sohasem tudta, új eszméink nagyszerűségét. — A legna­gyobb küzdelmet magukkal vívták ők. Más társadalmi, s családi nevelést kapva, más szellemű életutat követve képesek voltak önmagukat legyőzni. Munkáskezű. derék, becsü­letes öregekből tevődik ki ez a generáció. S elgon­dolkodom rajta, még élő képviselőiket az őket megil­lető társadalmi, személyi megbecsü’ésben részesít­jük-e? Államunk, pártunk igen. Sokat tettünk már ér­tük. Mégsem értem meg, hogy lehetnek mégis olyan szövetkezeti vezetők, üzem­vezetők. akik nem nyugtala­nok, sőt nyugodt lelkiisme­rettel közömbösek, amikor ennek a különös generáció­nak, a mostani öregeknek, apáink nemzedékének utolsó volt ez idáig! Belefért az em­beriség két évezrede, s elég volt hozzá a századforduló jövedékének emberöltője. Ök képviselik az osztály­társadalom utolsó nemzedé­két. Az utánuk következő két generáció már csak abban azonos velük, hogy életüket az osztálvtársadalomban kez­dik, de abban különül el tő­lük, hogy még megérik, meg­élik az osztálynélküli társa­dalom, a kommunizmus be­köszöntőt. S ennek funda­mentumát az apák nemze­déke rakta le. Az 6 generá­ciójuk legnemesebbjei vár­ták kitartóan, hűségesen bör­tönben és börtönön kívül a második magyar proletárdik­tatúrát, s ők verték le az el­ső földosztó karókat a fel- szabadulás éveiben. S velük együtt űztük el a nagytőké­seket a gyárakból, államosí­tottuk iskoláinkat, s ők szo­cialista ügyünk minden győ­zelmének részesei. '"ég pár éve is... Mert ezt a generációt a fáradhatatlan­ság jellemzi. — Munkahelyi nyugdíjaikat élvezik már évek óta. de a pártban, a tár­sadalomban ők mindaddig nem tudnak nyugdíjbavonul- ni. míg az anyakönyvi rovat­ból ki nem iktatják nevü­ket. Ha mást nem. hát legif- jabbjaink. az úttörők, a ki- szesek közé járnak, szemé­lyes élményeiket, s a törté­nelmet idézik. Amit ők csi­náltak. amire ők emlékez­nek, az élő történelemkönyv. va hátra, amiért minden ez­után következő korosztály meghajtja fejét emlékük előtt. Ott voltak, amikor az orosz proletariátus az egye­temes történelem legforra­dalmibb csatáját vívta a Té­li Palota előtt. De ugyanennek a nemze­déknek más csoportja törté­nelmünk legdicsőségesebb tette, a szocialista forrada­lom megvívása mellé a leg­nagyobb szégyenfoltot is be­csületére ejtette a fasizmus­sal. Különös nemzedék ez. — Szenvedésből annyit vétele­zett magának, amennyivel utoljára „dicsekedhet”, je­len és következő korunk bár­mely generációjához hason­lítva is. Az első világháborút ők érték meg, a másodikat ők harcolták végig, tömegei­ket és legjobbiaikat vesztve a csatákban. S két világhá­ború átvészelése után meg­érhették azt az időt is. ami­kor az ő társadalmi szerepü­ket, a társadalomfenntartő tevékenységet átvevő követ­kezők arról beszélnek, s an­nak a lehetőségét teremtik meg. hogy soha többé egyet­len korosztálynak se kelljen háborúzni. Nem különös-e, hogy ez a nemzedék még kizsákmá- nvoló társadalomban kezdte meg életét? S nem különös-e, hogv amikor nyugovóra tér. a Föld nagv részén már a fei- zsákmánvolásmentes társa­dalom virágzik. Mekkora út Hosszabb távoliét után otthon voltam kis falumban. Ismerőseim beszélgetések kö­zepette gyakorta leptek meg szomorú hírrel. Meghalt Gá­bor tácsi, elhunyt István bá­csi. elköltözött János bácsi — újságolták. Emlékszel-e még rájuk? — kérdezgették. 1 Hogyne emlékezném. — S ilyenkor egy-egy pillanatra megállók gondolataimban és tudomásul veszem, hogy a derék öregek — akik addig cipelték a kapát, kaszát, míg csak válluk bírta — kiléptek az életünkből s csak emlé­kük marad meg valameddig. Feífájukra, az egyszerű, fá­ból ácsolt, — vagy kőből faragott síremlékekre — odakerült: élt 65 évet, élt 70 esztendőt. De egy-két év el­téréssel az életkor számá­nak első helve hatos, hetes, s még ötös is. És ez az, ami engem elgon­dolkodásra késztet. Az a ge­neráció készül most elmenni közülünk, amelyet mi, a kö­zépnemzedék. s még a ben­nünket kővető ifiű életkorba számító generáció is, apáink nemzedékének vallunk. — A századforduló évtizedeiben születettek korosztálya távo­zik el sorainkból gazdag örökséget, ^ör'énelmi példát hamrva maga után. Mennyire sokrétegű, meg­osztottságé, felfogású nemze­dék ez. Ha’er'év.biai lánglel­kű hittel első helyet kértek a történelem formálóinak so­raiban, s valami olyat hagy­Érdekes lenne hosszabban és részletesebben keresnünk az okát, miért több ma a szíves ember, mint volt ré­gen. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha ki­mondjuk: szocialista rendünk hatalmas — bár százalékok­ban ki nem fejezhető — vív­mánya ez. Elűztük a létbi­zonytalanság ördögét; a mun­kanélküliség aggodalmától, a nagyobb gondoktól megsza­badult emberek kevésbé ide­gesek — érthetően nyugod- tabbak. vidámabbak, szíve­sebbek. W gaz megbecsülést érde­* melnek a szíves embe­rek; ők azok, akik a hősi tetteken túl szebbé, tartal­masabbá varázsolják min­dennapi életünket. Helyesen járnak el tehát azok a veze­tők, kik beosztottaik helytál­lását nem fukarkodnak meg­érdemelt dicsérettel, jutalom­mal honorálni. A VÍZIG ve­zetője — például alig vette hírét Molosza László és Já­nosi Imre bátorságának: azonnal dicséretben és pénz­jutalomban részesítette őket. A Tiszafüredi Gépállomás igazgatójának elismeréséből már csak a dicséretre futot­ta, jutalmazásra nem; jólle­het alig valószínű, hogy az igazgatói alap már az első negyedévben kimerült volna. Még érthetetlenebb, hogy a Kunszentmártoni Gépállomás igazgatója nem is tudott ar­ról, hogy egyik szelevényi traktorosa gyermekéletet mentett. De miként történ­hetett. hogy a vitéz trakto­ros brigádvezetője nem jelen­tette az igazgatónak a bátor tettet, nem javasolta dicsé­retre, jutalomra beosztott­ját? ... Dehogy mondom, hogy minden dicséretes tettért pénzjutalom jár; a kimagas­lókért azonban bizonnyal. Többet ér, maradandóbb em­lékű az elismerés, a köszö­net; ám meggyőződésem, hogy a szokatlanul nagy bá­torságot, cselekedetet, a kéz­zel fogható jutalomnak is kö­vetnie illik. Ahol követi, ott nem alaptalan a megállapí­tás: szíves ember a dolgozó, de a vezetője is. Borváró Zoltán A doktor azokat a pácien­** seket szokta „szíves­nek mondani, akiknek a szí­vével valami baj van: na­gyobb, fáradtabb, mint len­nie szabad volna. Magam, — hiszen mindenkinek megvan egyéni szótára —, azokat, kiknek szíve nemesebb, bát­rabb, együttérzőbb, mint em­bertársaik többségéé. Lehet, hogy rajtam kívül más is megfigyelte: mind több ilyen emberrel találkozunk, mind több ilyenről kapunk hírt. Néhányuk tette, neve lapunk­ba is kerül. Jó az, hogy békében élhe­tünk; így aránylag ritkán fordul elő, hogy a hősiesség, a közösségért helytállás em­berélet kockáztatását köve­teli. A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság bátor dol­gozóira gondolok itt, akik több százezer forint értékű anyagot mentettek meg a népvagyonból. A közelmúlt hetek rend­kívüli időjárása is számo­saknak nyújtott alkalmat ar­ra, hogy megmutassák: szíves emberek. A szelevényi trak­toros gyermek, három tisza­füredi traktoros, szülőanya életét mentette meg azzal, hogy gépével nekivágott a lehetetlennek, s legyőzött vi­hart, hótorlaszt, dacolt hideg­gel, éhséggel, fáradsággal. Helytállásban semmivel sem marad mögöttük a török­szentmiklósi vasutas, török­szentmiklósi gépállomási dol­gozó. aki a közlekedés zavar­talanságáért tette próbára munkabírását, erejét. Sem tűz, sem hóvihar nincs mindennap. Az igazi szíves ember azonban a szürke hét­köznapokon is talál módot arra, hogy — hivatali köte­lességén túl — segítsen a másikon. Milyen kedves volt például az a kalauzlány, aki a szolnoki autóbuszt megál­líttatta, nehogy a tévedésből felszállt utas elkéssen a vasútról. Jól,esik a szolnoki cseme­gebolt árukiadója dolgozói­nak szívessége. „Jó étvágyat!” kívánva. kedves mosollyal nyújtják át a zsemlét, vajat, felvágottat. Jobbízü ez a fa­lat. mint az. melyet szó nél­kül — vagy éppen morcosán — nyomnak a vásárló mar­kába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents