Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-28 / 98. szám

1962. április 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kisújszállás főutcáján jelentős költséggel tatarozzák azt az iskolát, amelyben egykor Arany János tanított. Tata­rozás után a főutca díszévé válik az öreg iskolaépület Az öreg kertész C' Éghajlattani kiállításra készül a tisza föld vári múzeum A tiszaföldvári, tiszazugi földrajzi múzeum, sok éves, csendes, tudományos adat­gyűjtő munkájának egy ré­szét szeretnénk a közeljövő­ben bemutatni egy éghajlat­tani kiállítás keretében. Sok tízezer tiszazugi mete­orológiai adatot gyűjtöttünk össze, s ezek egy része szol­gált alapul a különféle szá­mításokhoz, amelyeket tér­képes, grafikonos, számtáb­lás formában dolgoztunk fel. Az adatolcat tiszazugi peda­gógusok, agronómusok, pos­tamesterek, lelkészek és diá­kok gyűjtéséből állítottuk és rendeztük a múzeum gaz­dag adattárában. Ma már például rendelkezünk olyan táblázatokkal, ame­lyek hosszabb időtávlatban segítenek a mezőgazdasági tervezésben. Kialakult, hogy az év egyes hónapjaiban hány száraz napra számítha­tunk és hány olyan esős nap­ra, amely akadályozza a me­zőgazdasági munkát. A tég­lagyárak agyagbányáiban az 1 milliméter feletti csapa- dékú napok zavarják az agyag kitermelését. Ez az összefüggés pontosan lemér­hető az erősen csapadékos évek kisebb nyerstégla-gyár­tásán is. Ezt a táblázatot a tiszaföldvári gimnázium egyik diákja állította össze és végezte az átlagszámítá­sokat is. A tiszazugi meteorológiai adatok feldolgozását össze­függésbe hozzuk az országos adatokkal. A bőséges kiál­lítási anyagot időjárási fény­képnagyítások, cikkek és könyvek egészítik ki. Fel­elevenítünk elfeledett, ma már alig használatos mü- trágyázásí eljárást, amelynél a földekre szórt anyag egy­ben hőgyűjtő szerepet is ját­szik. Kiállításunk sikere és mú­zeumunk adattári gazdago­dása érdekében felkérjük a Szolnok megyei Néplap ol­vasóit, hogy amennyiben birtokukban van meteoroló­giai, vagy időjárási adat, fénykép, cikk, leírás, kézirat, régi feljegyzés, stb. — jut­tassák el múzeumunknak Tiszaföldvárra. Dr. Varga Lajos múzeumvezető 1910-ben tanulta a ker­tészkedést. Persze akkor még nem szólították bácsi­nak, csak úgy: Jani gyerek. Pedig nem is volt már olyan „gyerek.” Nem szívesen em­lékezik tanonckorára. Renge­teget dolgozott, öreg Fülöp, a kertész nem is tartott több inast mellette. Erős legény volt, bírta a munkát, meg aztán nem is válogatott ben­ne. Nyáridőben a hajnallal ébredt, piac-napon pedig még korábban. Napkeltére már megszedte az árut, kocsira rakta, aztán indulás a vá­rosba eladni. Déltájban ment visszafelé, s vitte a bort a gazdának. Inni jól tudott az, de e szokását felesége („a gazdasszony”) nem becsülte egy makulát sem. S vala­hányszor észrevette, hogy a kölyök (mármint Jani) bort hozott, — megpofozta. Ha nem hozott, a gazdától ka­pott. Két évet azért kihúzott nagy keservesen, azután ott­hagyta az öreg Fülöpöt. Há­tat fordított a kertészetnek, meg a falunak is, elment Pestre gyárba dolgozni. Húsz éves korában megnősült elő­ször, ötvenben másodszor. Azóta jónéhány év eltelt, a világ is megváltozott. 1950- ben megalakult Kisújszállá­son az Ady Tsz. Belépett azon nyomban. És kertész lett újra, véglegesen, most is az, 70 éves korában. Pa­radicsomot, dinnyét termeszt, gyümölcsfákat metsz, oltogat, permetez, mikor éppen me­lyiket. Persze nem egyedül, segítenek még vagy húszán. Szeretik mind az öreget ki­fogyhatatlan jókedvéért leg­alább annyira, mint szak­mai tudásáért. Mert azt nem lehet elhallgatni, hogy ker­tészetükben Jani bácsi a vidámság melegágya, télen- nyáron tele van a jobbnál jobb történetekkel, ö meg szívesen mesél, örül ha hall­gatják, ha kacagnak, jóked- vüek, mert úgy jobban megy a munka. Gondolja, — ha ereje bírja — eldolgozgat köztük még vagy tíz esz­tendőt — ez a kívánsága. Teljesüljön T. Nagy János bácsi! Fehér Mária Salamon Pál: EQY LÉPÉS 14, — Csak úgy, nem való maga irodába. Elakadt a lélegzetem. — Na mit néz, hát nem (s... — Igen; Most jutott eszembe: róla nem is kérdeztem. — Maga hogyan került Ide? — Semmi különös. — Mégis? — Nem érdekes. — Ja, bocsánat... — Szóval főnök lesz... az se rossz. Csak azután megismerjen... — Ugyan — ordítani lett volna kedvem. — Nem fáradt? — Á, dehogy... Rámnevetett és megszorí­totta a mankót markoló ke­zemet; — Kár, hogy csak most találkoztunk. Én holnap ki­megyek innen — szomorúan nézett. — Megy vissza? — Hová? Én itt lakom a városban; — Igen? — Hát... A Csemegében dolgozom. — Értem. Szótlanul mentünk egymás mellett; — Mennem kell, maga is kifáradhatott — Igen... Á dehogyis... — Akkor... gyógyuljon meg... — félrehajtotta a fe­jét. Szép volt és bizalmasan nézett rám, mintha nagyon sokat tudnánk egymásról. Elindult — Viszontlátásra — mond­tam. Megállt. — Igazán viszont akar látni? — Igen... Szeretném. Tudja, melyik a taka­rékház — Tudom — válaszoltam, pedig sejtelmem se volt, me­lyik az. — Nahát. Első emelet ket­tő. Hat után otthon vagyok. Jó vacsorát főzök magának. Messziről szólt vissza. — Hármat csengessen. * Másnap hajnal három felé. aludtam el. Nehéz napok kö­vetkeztek. Másképpen is le­het élni. Fogok is. Kellek én a nőknek. Az a fontos. Nincs nekem olyan nagy bajom. Valóban kellek neki vagy csak vissza akarja adni a kölcsönt? Persze.. . csakis... Mi kellene rajtam? Ha csak a mankóim nem. Vagy talán mégis? Ha kellek neki, akkor nincs baj, akkor másnak is jó lennék... Csak éppen a bá­nyába nem kellek. Olyan mással is megesik. Ahhoz egy kis tüdőbaj is elég..., Verának nem örültem úgy mint eddig. Pedig ő jött ki­tartóan. Hozta a rengeteg ennivalót és napról-napra jó híreket. A szakszervezeti bi­zottságon azt mondták, hogy az új házakban lakást ka­punk. Hallgattam a kedves sza­vát és türelmetlenül vála- szolgattam. — Mi van veled kedves? Kérdezte aggódva. — Semmi.« — Ugyan.... — Látom én..« — Hagyjál... Vera arcán megmereve­dett a szép, szelíd mosoly. — Drágám... na... fáj va­lami? — Nem... — Akkor? Ránéztem és nem láttam az arcát. — Semmi... semmi... csak elegem van a csivitelésed- ből... Elakadt a lélegzete. — Te... —- Mindent elintéztek... még a bőrömet is kicserzi­tek, hogy legyen lábtörlő az új lakás elé... Már hangosan beszéltem. Vera rémülten felállt. — A lakás... a lábamért... És még mindent meg is kell köszönni— mert mindenki szeret... Vera körülnézett a kórte­remben, hová meneküljön. — Csak éppen öt perce Hogyan lehel a földbe - lyukai fúrni ? Az első negyedévben 11 ezer méterrel maradt le az Alföldi Kőolaj fúrási Üzem Nem volt szándékunkban nehéz feladat elé állítani Me­zősi Józsefet, az Alföldi Kó- olajfúrási Üzem igazgatóját. Mégis a gond felhője árnyé­kolta be homlokát, mikor a fúrási méterterv felől érdek­lődtünk. A válasz egy mély sóhajjal kezdődött, melyben minden benne volt A lemaradás oka : rossz az anyag- ellátás — Tizenegyezer méterrel fúrtunk kevesebbet a terve­zettnél — mondta. — Ezt nem lehet mással indokolni, csak a fúró, motor és gépal­katrész hiánnyal. A lemaradás miatt, bár mi nem tehetünk róla, mégis szégyelljük ma­gunkat. Aztán valamivel jobb kedvvel folytatja. — Annak örülünk, hogy nem az embe­rek hibájából adódik ez a 11 ezer méter. — Ha rajtuk múlik, talán túl-is teljesítették volna? — Biztosan. Sőt azt is meg­mondom, hogy mennyivel. Most készültek el az éves versenyvállalások. Nagygyű­lést tartottunk, melyen a vál­lalat vezetői, a főművezetők, művezetők, brigádvezetők vettek részt. A művezetők el­mondották, hogy embereik 25—30 százalékkal tudnának többet termelni, ha ... — pótalkatrészek hiánya és tartós géphibásodás miatt nem kellene rövidebb-hosz- szabb időre leállni. — Lelkesedéssel nem lehet a földbe lyukat fúrni — ve­szi át a szót Győri elvtárs. — Fúróbei-endezésből és a leg­jobban. fogj-ó alkatrészekből nincs raktárkészletünk. A ta­valyi tervet pedig 28 száza­lékkal emelték. Mint mon­dottuk, rajtunk és dolgozóin­kon nem múlik előirányza­tunk teljesítése, — Talán a beruházásokra fordított összegből telik új gépek beszerzésére is — pró­báljuk vigasztalni őket. 38 millió forint berendezésekre, gépekre — Külföldről 30 millió fo- rontért vásárolunk gépi fel­szereléseket Ezek közül is nincs senkinek, hogy belém­nézzen... Vera sírva futott ki a te­remből. Mindenki engem né­zett. — Korán kezditek szólt át Józsa Sándor, most nem tré­fából. Hátat fordítottam neki. Megint besötétedett Min­dig féltem a kórházi sötéttől. De akkor este inkább ma­gamtól tartottam. Torkon szorított a ragadós sötétség. Az ágy alá nyúltam. A demi- zson vidáman kotyogott. A klinika órája tétova, gyáva hangon ütötte a tízet. Az alattomos, gyenge kalim­pálás sokáig egyre hangosab­ban zúgott az agyamban. Lecsúsztam az ágyról. Nagy keservesen felhúztam a nad­rágomat a pizsamára. A por­tásfülke világos volt, de az öreg kiment valahová. Sze­rencsémre a kapu előtti taxi­állomáson két kocsi is állt. — Parancsol? — A Takarékházba. Nem tudtam beszállni a kocsiba. — Mi lesz? — Segítsen... nem kívánom ingyen... — Ó kérem... Erzsi nagyot nézett. — Azt hittem, soha nem jön... — Miért ne?... Hosszú konyhán és sötét fürdőszobán keresztül veze­tett a szobájába. — Jaj, most mit adjak enni? Már minden zárva... (Folytatjuk) 1 kiemelkedik az a három fú­rómotor, melynek értéke 4 millió 200 000 forint. Fúró­berendezésekre és tartalék gépegységek pótlására- 2 mil­lió 600 000 forintot költünk. Jelentős beruházás még a 15 fúróturbina, 4,5 millió, és egy román fúróberendezés, közel 6 millió fórint értékben. — Mennyiben különbözik a román fúróberendezés a régi, hagyományos fúrótoronytól és mi az előnye? — Ez a fúrótorony A-betű alakú. A régiekkel szemben az az előnye, hogy a földön összeszerelhető és csigasorral felállítható. A munkapadon nagyobb a hasznos munkaterület Átköltözésnél gyorsabban mozgatható. — Történt-e valamilyen in­tézkedés a hosszabb élettar­tamú nitrált hengerperselyek gyártására? — kérdeztük, mert nagy problémája ez aa üzemnek. — Rövidesen, jobban mond. va az utolsó negyedévben a Eudapesti Kőolajipari Gép­gyár üzembe helyez egy nit- ráló berendezést — tájékoz­tat bennünket Mezősi József aztán még hozzátette: —Üze­münk jelenlegi lemaradásá­val a népgazdaságban nem okoz komplikációt. Ez inkább szépséghiba számunkra. Olaj­ban és kész, feltárt kutakban van olyan tartalék, ami biz­tosítja az ipar szükségleteit. B. J. SZAKTANÁCSOK A zöldtakarmány ellátásról A zöldtakarmány a kérőd­ző állatok legtermészetesebb tápláléka. Etetését nagy bio­lógiai értéke miatt célszerű tavasszal minél korábban kezdeni és késő őszig folytat­ni. A zöldtakarmánynak a kérődzők mellett jelentős szerep jut a sertés és barom­fitenyésztésben is. A karcagi Lenin Termelő- szövetkezetben mi a követ­kezőképpen biztosítjuk a fo­lyamatos zöldtakarmányellá- tást. Sorrendben első a rozsos- szöszösbükköny, ez adja az első zöldtakarmányt. Normá­lis időjárás mellett már áp­rilis végén etetjük; Ennek a keveréknek a hátránya, hogy a rozs hamar vénül, szála rostosodik, ezért az ál­latok ilyenkor már nem eszik szívesen. Ezért csak akkora területen termeljük, mely 10—12 napig elegendő az ál­lománynak; Időrendi sorrendben az árpás és búzás pannonbük­köny következik. Ez a keve­réktakarmány ízletesebb, ne­hezebben vénül, etetését má­jus 10—15 között kezdhetjük meg. Körülbelül három— négy hétig etethetjük, vagyis június 5-ig. A búzás pannon­bükkönyből jó minőségű szi- lázst készíthetünk. Ezért a vetésterületet úgy határoz­zuk meg, hogy a termésből négy—hat hétre elegendő szilázsra fussa. Erre a takar­mánykeverékből készített szilázsra aszályos esztendők­ben van szükség, mivel tud­valevő, hogy július vége és augusztus eleje zöldtakar­mány szempontjából a leg­szegényebb időszak. A búzás pannonbükköny után napraforgós borsót, il­letve zabot, bükkönyt ete­tünk. Ebben az időszakban takarmányozhatjuk (zölden) az új telepítésű lucernán ter­mesztett borsót is. E takar­mánykeverék után követke­zik a borsós, illetve szójás csalamádé, majd tisztán ve­tett kukoricacsalamádé. Ez­zel nálunk a fővetésű zöld­takarmányok felsorolását be is fejezzük.­Az őszi takarmánykeverék után másodnövénynek öntöz­hető területen szójás csala- mádét, illetve szójás silóku­koricát termelünk. Azokon a területeken, ahol nem tudjuk biztosítani a csapadékpótlást, ott borsós napraforgót, vagy napraforgót kukoricával ter­mesztünk. A felsorolt egy­nyaras szálastakarmányok mellett kiegészítésképpen mindig annyi zöldlucernát etetünk, amennyi az egyes állatcsoportok optimális ke­ményítő és fehérje érték szükségletét kielégíti. Sertésekkel és baromfiak­kal csak lucernát ete­tünk zölden. Anyakocánként napi 3—4 kilogrammot adunk. Sertésekkel mindig fiatal, zsenge lucernát ete­tünk. Előbb szálasán, később a lucerna vénülése miatt szecskázva, vagy zúzva moslék közé keverve. A fel­sorolt egynyaras zöldtakar­mányokkal nagy mennyiségű lucernát takarítunk meg a téli félévre, amikor a lucer­naszéna és kukorica szilázs- zsal jó minőségű és arányú tömegtakarmányt állíthatunk össze. Mohácsi Imre főagronómus, Karcag, Lenin Tsz Szarvasmarha védelem Nebraskában Nebraskában a találékony rendőrség eredeti ötlettel próbálja megvédeni az állam nagy szarvasmarhaállományát az elővigyázatlan és kímélet­len autóvezetőktől. Az állatokat veszélyeztető átkelési pontokon figyelmez­tető táblákat helyeztek el ez­zel a felírással: „Autósok, vi­gyázzatok, a szarvasmarhaál­lományunkra! Azok az álla­tok, amelyeket ma megkí­méltek, jövőre talán ízletes bifsztek formájában örömö­tökre szolgálnak.” I. osztályú égetett mész kapható a debreceni Vörösmarty Termelő­szövetkezet mészége­tőjében — bármilyen mennyiségben. Égetett mész á 82.— Ft, — oltott mész á 34.— Ft te­lepünkön. MEGRENDELÉSÜKET Vörösmarty Tsz mész­égetőjébe, Bellegelő 1103 sz-ra kérjük.-4i é&t ...csodálatos dolog! Az Öraé is megérdemli, iJW W&Q&bß'-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents