Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-21 / 93. szám

1962. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Húsvéthétfő „Akkor megkc- rrsték a lányokat, akik elbújtak a házban, a kúthoz vitték őket és egy vödör hidea vizet öntöttek a nya­kukba. De húsvét keddjén a lányok bosszút álltak; ak­kor ők öntözték meg a fiúkat két­szer annyi jéghi­deg vízzel. Ha vem engedték, együttes erővel meg is verték őket.”- Így mesélte ezt nekem sok év. vei ezelőtt egy fa­lusi kislány. A szimbólumokkal teli, ösztönök mé­lyéből fakadó nép­szokások sokat változnak, módo­sulnak, mire a városba érnek. El­fogynak a jóízű rigmusok; a nyu­szi és a tojás —> a szaporaság jel­képei — pedig csokoládévá, húsvét hajnalban kiugrasszák cukorrá, sokszor egyszerűen az ágyból, mert múltkoriban plüssé vagy műanyaggá sze- csúnyán visszafeleselt a park- lidülnek. ban. Nagyon nem tetszik az Laci, Sanyi, Pista a városi sem, hogy a locsolóknak bérházban nem cipelik a kút- pénzt adnak. Persze, meg hoz a lányokat. Nem is ta- kell jutalmazni a locsolót hácsoljuk senkinek, hogy par- kapjon a gavallér, még azon. kettás szobában akár csak olyat, amit a kislány maga egy pohár vízzel is locsolkod- festett, szép papírszalvétába jék. Három forintot fektet- csomagolt süteményt, csokit, nek a vállalkozásba és kölni- gyümölcsöt — de pénzt ne vizet permeteznek a háztömb kapjon a gavallér, még azon lányaira “ kétévestől hét- a címen sem, hogy nincs ott- venévesig. A turné végén elő- hon semmi, vegyen rajta ma­kerül a zsebekből a zsák- gának csokoládét, mány: pirostojás, sütemény. Persze csak a pénzadást, az csokiszeletek, narancs, alma üzleti szellem támogatását — és főleg sok forintos. építsük le. A játék, a móka Ez az, ami nem tetszik: a hadd maradjon. Sőt! Hogyne, gépesített, nagyüzemesítetl hiszen a kislányok nagy íz­es forintra váltott népszokás gólommal készülnek, kik is Az, hogy minden ajtón be- jönnek majd öntözködni. csöngetnek. De tetszenék 'Nagy buzgalommal készítik úgy, hogy felkeresik a jóis- a meglepetéseket. Persze, mezősöket. Veronkához a áradjon a móka, ne harmadik utcába is elmen- , ... . vek és kishúguk barátnője- fosszuk meg attól se fiainkat, hez is, aki megérdemli, hogy se lányainkat. Elmúlik-e ? A SZERELEMNEK nem kell, sőt nem is szabad el­múlnia a házasságban. A ragaszkodásnak, együvétar- tozásnak meleg, otthonos ér­zésévé kell átalakulnia. Eh­hez az is szükséges, hogy mindkét házastárs igyekez­zék a házasságban is meg­tartani azt a vonzóerőt, — amely a szerelemben össze­hozta őket. — Ha „csak ket­tesben leszünk otthon” — akkor is okosabb, ha a fele­ség csinos, tiszta háziruhá­ban ül a vacsorához, mint lompos pongyolában- És ha vasárnap „ úgyse megyünk sehová” — akkor is helye­sebben teszi a férj, ha ren­desen megborotválkozik. Sajnos, a házasságban sok ember úgy gondolkozik, — mint az a vállalati igazgató, aki azért nem ad Kovácsnak a bérelszámolásból prémiu­mot, mért hiszen ő amúgyis tisztességesen fog dolgozni. Inkább a hanyag és szemte­len Törököt kell megjutal­mazni, háthat akkor majd nagyobb kedve lesz a mun­kához ... — A házasságban sem okos megnyugodni ab­ban, hogy már úgyis elvett feleségül engem a Józsi, — vagy úgyis hozzám jött a Terus, igazán felesleges a további hódítás, és udvarol- gatás. MEGTARTANI a szerel­met — éppen azért, mert közben öregszünk, mert köz­ben legvonzóbb tulajdonsá­gaink is ismertekké, hétköz­napiakká, megszokottakká válna — sokszor nagyobb művészet, mint az első hó­dítás volt. És sajnos, éppen erre le­het a legkevésbé receptet adni. De a szerető házastárs rendszerint maga is megta­lálja a legjobb megoldást. Mert van például olyan férfi, aki azt szereti, ha ba­busgatják, kényeztetik, kö­rülrajongják. — Van olyan, aki nyűgnek érzi az anyás­kodást, akit a világból ki tudna kergetni az, ha a fe­lesége folyton figyelmezteti, hogy kevesebbet dohányoz­zék, és vegyen meleg puló­vert, ha elmegy hazulról. Van férj, aki szereti, ka a felesége jól öltözik, szeret dicsekedni vele, büszke rá. Más férj meg dühöng azon, hogy megint rongyokra költ az asszony. VALÖ IGAZ, hogy a sze­relem csak akkor lesz ma­radandó, ha egymás hibái, egymás külsejének előnyte­len pontjai eltörpülnek a szerető társ szemében, ha háttérbe szorulnak a szép és jótulajdonságok mellett. Ha egy művelt, kedves em­bernek csúnya az arca, ezt már a harmadik, negyedik találkozáskor esetleg telje­sen elfelejtjük, és meghök- kenünk azon, ha egy új is­merős azt mondja rá, hogy milyen rút. A megszokás nemcsak rombolhatja az il­lúziót, — hanem adhat is! Nincs kedvesebb és mulat­ságosabb mint, amikor egy­mást szerető házastársak külsőben is hasonlítóm kez­denek egymásra, — amikor hanglejtést, szavakat, moz­dulatokat átvesznek egy­mástól, amikor szokásaik — néha kézírásuk is — egyre jobban hasonlít a másikéra, amikor egyszerre szólalnak meg és ugyanazt mondják. A MŰVÉSZET és az iro­dalom számtalanszor min­tázta meg az örökké hű sze­relmeseket, az életben és halálban együtt maradt há­zastársakat. És ha van is olyan fiatal, aki anyja fi­gyelmeztető szavára —- hogy tudniillik, meggondolatlannak tartja a házassági szándékát — azt feleli, hogy: „Ne ag­gódj mama, négyezer forint­ért el lehet válni” — a leg­több fiatal tiszta szívből mondja ki a „holtomiglan, holtodiglan”-t Falusi asszonyok ELNÉZTEM a zagyvaré­kasi asszonyokat, amint kö­röméi pősen, újvonalú tavaszi kabátban szálltak fel a szol­noki buszra, hogy intézzék a városban ügyes-bajos dolgai­kat. De a falu utcáin sem ritka látvány a hétnyolcados kosztüm, s ha végigkérdez­nénk a rékasi lányokat, asz- szonyokat, alig találnánk olyat közöttük, akinek nincs nylon-harisnyája. Sok egyéb mellett ez is mutatja, meny­nyit fejlődött a falu. Elsí- múlt a határvonal falusi és városi asszonyok között. A falusi nők igénye sokkal na­gyobb léptekkel haladt elő­re, mint szerencsésebb hely­zetben élő, városban lakótár­saiké. Ügy mondják: „büdös lett a petró-lámpa”, pedig 1947 előtt nem volt itt villany. Most meg, ha valahol áram- zavar van, rögtön futnak s tanácshoz bejelenteni. Nem tetszik annak a lámpavilág, akinek villanyfényhez szokott a szeme. Persze sötétség azért akad még itt-ott. Főként az öregek közt van­nak bizalmatlankodók. Mint az a nagymama is, aki lel­ketlennek nevezte egész falu füle hallatára a menyét, amiért az beadta kicsijét a bölcsődébe. „Mi lesz szegény­kéből?” — sopánkodott. A kislegény majd kicsattan az egészségtől. Hétről hétre hí­zik. S látná csak a nagyma­ma, milyen boldogan lubic­kol a fürdetőkádban! S bár az ablakon túl szomorkásán permetez az áprilisi eső, a gyermekszoba csupa derű, modem kvarclámpa pótolja a mostoha tavaszi napocskát. CSODA-E, hogy megörül­tek a kismamák, amikor a múlt őszön állandósították az idénybölcsődét? Dolgozhat­nak már nyugodtan, két ke­resetből több jó falat kerül az asztalra, jobban jut az öl­tözködésre, s van miből fél­retenni. A második műszak sem olyan nagy gond, mint régen. A földművesszövetkezet köl­csön mosógépe nem pihen fél napot sem a raktárban. Elő­jegyeztetik egész hétre. Sok házban meg van már saját mosógép is. így a helyes, igy a köny­nyebb. Aztán van még valami Ré- kason, aminek örülnek az asszonyok. El-eljárogattak a papák csemetéikért a bölcsődébe délutánonként, s álltak ott, félszegen, gyámoltalanul, míg a gondozó nénik felöltöztet­ték a babákat. Joli néni, a bölcsőde vezetője sokszor el­mesélte, hogy a gyakorló böl­csődében annak Idején segí­teni akart a csecsemőt pó- lyázó apukáknak, s azok ki­kérték maguknak „most ta­nulok pelerkázni” jelszóval. És szállt a hintőpor és ka­cagtak a babák... Az apu­kák észre sem vették, meny­nyivel közelebb kerültek a kicsihez, bizalmasabb lett a kapcsolatuk.;. Joli néni meséje nem „fal­ra borsó” — ahogy mondani szokás. Egyre több anyuka jegyzi meg a bölcsődében, hogy nem tudja, mi történt a férjével, mikor otthon van, mindig ő öltözteti a babát. Még tisztába is teszi;.. LEHET, HOGY titkot árul­tam el, de kedves zagyvaré- kasi fiatal apukák, nem kell ezért pironkodni! Az elis­merő szót, amit eddig csak közvetve kaptak meg — ...az ingecskét majd1 az apu rád adja, hiszen neked nagyon ügyes apukád van... stb. — most hadd nyilatkoztassam ki: Öröm az, hogy a máso­dik műszak gondjából ezt is ilyen természetesen magukra vállalták. Túr! Erzsébet Az immáron hagyományos­sá vált húsvéti sonka elké­szítése nem nagy művészet. Leírását nem is igen igény­lik háziasszonyaink. Mégis, hogy a sonkavacsora ízlete- sebb, változatosabb legyen, ajánljuk a főttsonkán kívül a PÁROLT SONKÁT A nyers sonkát ez eset­ben vékony szeletekre vág­juk. Zsírt forrósítunk és a szeletek mindkét oldalát le­sütjük benne; Ezütán kis paprikát keverünk a zsírba és azonnal vizet öntünk rá, nehogy lepiruljon. Fedő alatt pároljuk, mig megpuhul. Néhány ügyes és tartalmas mártást,'vagy ha úgy tetszik, savanyúságot is ajánlunk a sonka és a tojás mellé. A szerelemben éppen az a szép, hogy meg vagyunk győződve az örökkévalósá­gáról. Fehér Klára Heti étrend Hétfő: Zöldségleves, sülthús körítéssel, citromos torta. Kedd: Sóskaleves, rakott krumpli. Szerda: Paradicsomleves, pa­lacsinta. Csütörtök: Csontileves, burgo­nyafőzelék, rántott párizsi, — alma. Péntek: Gulyásleves; sajtos­diós tészta. Szombat: Tarhonyaleves, sa­vanyútojás. Vasárnap: Csontleves, vagdalt­hús tört burgonyával, darálós keksz. TEJFÖLÖS TORMA Három kanál tejfölt, kis kanál liszttel elkeverünk. Amikor már sima, egy tető­zött kanál reszelt tormát te­szünk a masszába, és cukrot, sót ízlés szerint. Amikor ki­kevertük, utána az egész ha­barékot pár perc alatt fel­forraljuk. Ha kihűlt, egy egész citrom levét keverjük el benne; Jó a sonka és tojás majo­nézzel, tatármártással és kü­lönféle salátákkal is. Tésztának vitaminos tor­tát ajánlunk, hiszen ilyen­kor úgyis elég vitaminsze­gény az étrend. Pedig a szer­vezetnek nagy szüksége van már a vitaminok frissítő ha­tására. Húsvéti RECEPTEK GYERMEKIDNEK Az állatok futóversenye (Orosz mese) 'T'örtént egyszer, hogy A Cammogó Medve csa­pató, vagyis a vadállatok fu­tóversenyre hívták ki a Lomha ökör csapatát, vagyis a háziállatokat! — Minden bizonnyal meg­nyerjük a versenyt — brum- mogta a medve —, a háziál­latok borzasztóan lusták, olyan tutyimutyi mozgásuak. Nem is lehet egy napon em­líteni a szuszogó tehenet, a tipegő-topogó kecskét, meg a csökönyös szamarat a mi csapatunk tagjaival; Maga­mat nem is említem, de itt van köztünk a suhanó far­kas, a könnyűlábú róka; És ha mi nem is tudnánk úgy szaladni, mint ahogyan tu­dunk. akkor se lenne semmi baj, mert fiatal bajnokunk­kal, a tehetséges és nagyjö- vőjű nyuszival vajon ki ve­hetné fel a versenyt! Ha ő a nyaka közé kapja a lábát, biztos a győzelem! Egyébként is mi tanult sportolók va­gyunk; íme a stafétabot, váltjuk egymást, mint az em­berek, ha az egyik elfárad, a másik újult erővel fut tovább — fejezte be brummogó szó­noklatát és barátságos mo­sollyal átadta a szép hosszú, friss sárgarépát a farkasnak. — No vidd, sok sikert kívá­nok! Ugyanakkor a Lomha ökör is súgott néhány bíztató szót csapata tagjainak fülébe, mi­re a tehén is vígan kezdett trappolni. A farkas suhant árkon- bekron át, messze maga mö­gött hagyta a szuszogó tehe­net, és már nyomta is a ró-; ka mancsába a sárgarépa stafétabotot. A róka rá se nézett, csak szorította erősen és rohant. Közben kárör­vendve látta, hogy a lógó­nyelvű, lihegő tehén mellett ott ügyetlenkedik a kecske is; — Milyen sportszerűtlenek — húzta el a száját, miköz­ben vigyorogva oda nyújtot­ta a nyuszinak a sárgarépát. A z elkapta, no most! Ak- korát ugrott, hogy még a sporttársai is meglepődtek. De mi ez? Megszagolta a stafétabotot, akarom monda­ni a sárgarépát, és; ■.. és nem tudott ellenállni, nagyot ha­rapott belőle; Harapott, fu­tott, harapott:i. futott, az­tán már nem is futott, csak harapott. Elfelejtett célt, el­felejtett győzelmet, mindent elfelejtett. A medve csapat- kapitány bizony siralmasan brummogot't. De hiába:.« a nyuszi ült a hátsó lábán és vígan ropogtatta a sárga­répát. Ezalatt a lihegő és lomha tehén, az ügyetlen kecske, és a csökönyös és lusta csacsi is beért a célba. Vígan ropog­tatták tépdesték a hosszú- szálú, selymes, kövér füvet, amelyet az okos Lomha Ökör igért nekik, de nem adott oda. Kitartó futásuk jutalma volt a hűvös tisztás, ahol győzelmüket élvezve boldo­gan legeltek; A vadállatok kidobták csapatukból a nyuszit, s azóta is üldözik, mert az ő falánksága miatt vesztették el a versenyt a háziállatok­kal szemben. iminiiimiiimHiiMimiimiimiiiimimiimu iiiiumHiiimuuMiiiuuHiMHHiuwmuiuiin Lépi Pál: Visszafordítható mondatok A kirakó karika. A sah kerek hasa. A tori pap irata. Csak a mama makacs. Csáp alakú kalapács. Edit nem ment iáé. Életem Ételé. Kegyelmes sem legyek? Kelemen nem Elek. Kis Elek elesik. Régi görög ígér. Sokáig él Légi Ákos. Te mező, neveled eleven őzemet. Te pék, láttál képet? A fasori pap papírosa fa. Apáca, lenyel a cápa! E teke fekete. Géza, kék az ég. Goromba rab morog. Ígérete régi. Márta halad, s dala hat rám. Megerősödni idős öregem. KERESZTREJTVÉNY Vízszintes; 1. Nem süket. 4. EO. 5. A mérőpohár. 7. Balaton. 9. Gyenge ellentéte. 10. Orosz folyó. 12. Kong a hordó, ha .... 13. Szabó szerszám. 14. Névelő — fordítva. 15. A madarak ru­hája. — 18. Azonos betűk. 19. Mezőgazdasági eszköz. 20. Megy. 21. Szellemi sport. Függőleges: 1. Ajándék azok­nak, akik a függ. 3-at teszik. (Utolsó előtti kockába két betű.) 2. Lőre — betűi keverve. 3. Hús­véti' népszokásnak hódolnak. 6. Behálózza testünket. 7. "öltőget. 8. Időmérő. 10. Tüzet fojt. — 11. Pálca. 16. Szaglószerve. 17. Házi­állat. Megfejtésül küldjétek be a függőleges 1-est és 3-ast. Bekül­dési határidő: április 26. Leg­utóbbi keresztrejtvényünk he­lyes megfejtése: A Kisdobos és Dörmögő. Könyvjutalmat ka­pott: Teleky Júlia, Tiszaföldvár. (A könyvet postán küldjük el.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents