Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-21 / 93. szám
1962. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A negyedik műszak Ä Szolnoki Papírgyárban április elsején kezdték mega folyamatos üzemet — sok gondot, bosszúságot letudva ezzel. Az előkészítési időszakban az üzem régi munkásainak is sokat kellett magyarázni arról, hogy nemcsak hasznos, hanem számukra is előnyös ez a munkabeosztás. Élénken élt még emlékezetükben az ellenforradalom előtti folyamatos üzem, melynek hibái miatt előfordult olyan eset is, hogy egy munkásnak csak a tizenötödik vasárnapja volt szabad. Hiába volt hétközben szabad nap, nem ért fél a vasárnappal. A munkások azt hitték: így lesz most is, ha bevezetik a folyamatos üzemet. S hogyan lett? Alapvetően különbözik a mostani munkaszervezés a régitől. Százötven új munkást vettek fel — ennyivel többen látják el ugyanazt a feladatot, mint régen. A létszám növekedése lehetővé tette, hogy a korábbi három helyett négy műszakot szervezzenek, negyvennyolc óra helyett — a kereset csökkenése nélkül — negyvenkettőre redukálják a heti munkaidőt Most már minden műszaknak havonta két vasárnapja is teljesen szabad, s hétközben is több idő jut a pihenésre. Főleg azok örülnek ennek, akik vidékről járnak be. Szolnokon ugyan-'s nem volt elég jelentkező, s így még Alpáriéi is vettek fel munkásokat. Az első hetek tapasztalata azt bizonyítja: az új munkások többsége rendes, becsületes ember — bizonyára a törzsgárdához tartoznak majd néhány év múlva. A mozgalmi szerveknek elő is kell ezt segíteni, hiszen az új emberek jórészének ez az első üzem! munkahelye. Még csak most ismerkednek az üzem belső rendjével, légkörével. Akadt köztük olyan is, akinek „ragadós” lett a keze, olyan is, aki nehezen barátkozott az üzemi légkörrel — gondolva, hogy a gyárban !s úgy viselkedik, ahogy akar. A mozgEur.il szerveknek ezért egyik igen fontos munkáját kell, hogy képezze az új munkásokkal való foglalkozás, hogy a jól dolgozó, törzs- gárdabeli embereket tekintsék példaképnek, azokhoz hasonlóan végezzék munkájukat. A lehetőség adott ehhez, hiszen a munkafegyelem egészében véve megfelelő, az emberek hangulata jó. Nem elégedetlenkednek a folyamatos üzem megszervezése miatt — sőt inkább azok zsörtölődnek akik csak egy műszakban dolgoznak, mert azt tartják: költségektől, hozzájárultak a Vágóhíd utcai csatornának a gyár lefolyójába való bekötéséhez, de bizonyos feltételek mellett. A tanács illetékes emberei viszont nem tartották magukat a megállapodáshoz, s ennek következtében kétszer is le kellett állni az üzemnek, hadakozni a vízzel. így aztán lemaradtak a terv teljesítésével — de az utóbbi napok termelési eredményei szerint lehetséges az elmaradás megszüntetése. A további sikerek záloga a munkaverseny kifejlődése A korábbi időszakban — a dolgozók egyetértésével — megszületett a vállalat felajánlása, de a brigádok vállalása nem; Most már viszont véglegesen kialakították a munka- csoportokat, mindenki tudja, kivel fog dolgozni, s mi a feladata. A versenyszellem élénkülése máris tapasztalható. A papírgyárban szervezik a „kiváló üzem” címért indított mozgalmat, s hasonló tevékenység tapasztalható a cellulózgyárban is. A célkitűzésekből a brigádok lemérhetik: mit várnak tőlük, milyen alapon szervezhetik vállalásaikat. (S. B.) A felnövő nemzedék neveléséért 1YI EGT ÁRTOTT A vezető- ségválasztó küldöttértekezletét a pedagógusok megyei szakszervezete. Ez alkalommal számot vetettek eddigi munkájukkal, s a közeljövőben rájuk háruló feladatokkal. A küldöttközgyűlés abból a nagyon fontos tényből indult ki, hogy kulturálté forradalmunk győzelemre- vitelét, az új embertípus kialakítását a szakszervezeteknek mindenkor segíteni kell. S ez a gondolat kis érte végig a tanácskozást. A küldöttközgyűlés megállapította, hogy az oktatónevelő munka tárgyi feltételeinek megteremtésében az állami célkitűzések megvalósítása mellett sokat segítettek a szakszervezetek. A körülmények nagyon sokat javultak. Csak a legutóbbi két év alatt tizenhét óvodai terem, 47 iskolai tanterem és 63 tanműhely létesült. E tanév végéig 30 általános iskolai és 9 óvodai foglalkoztató helyiség készül el, s felépül két gimnázium is. Ugyanakkor ebben az évben a megyében félezer óvodással, több mint hatezer általános és közel ezer középiskolással tanul több, mint az előző évben. Tavaly az alapszervezetek 37 iskolánál indítottak társadalmi mozgalmat tantermek és műhelyek építésére. Sok helyen testületi vitákat, bemutató tanításokat szerveztek. Ez a tevékenységük is hozzájárult ahhoz, hogy az 1959 évihez viszonyítva eddig felére, 6,5 napra csökkent az egy tanulóra eső évi mulasztások átlaga; évenként 10 százalékkal javult a tanulmányi átlag, s lényege^ sen kevesebb a bukott diákok száma. \ Z EREDMÉNYEK ellené- re azonban nagyon sok tennivalója van á szakszervezetnek azért, hogy megvalósíthassák a felnövő nemzedék nevelésének legkedvezőbb feltételeit, legfontosabb feladatait. Sok és sürgős feladat hárul az alapszervezetekre például a nevelők képzése és továbbképzése tekintetében. Jelenleg is sok a képesítés nélküli óvónő a megyében, s még így is közel 20 óvónői hely betöltetlen. Az általános iskolákban viszont sok a nem szakosított nevelő, akiket nem tudnak megfelelően foglalkoztatni. noha összességében kevés a pedagógus. A főiskolákra való küldés eddig nem volt elég körültekintő. Szűnjön meg a huzavona előnyösebb azok helyzete, akiket négy műszakba osztottak be Mindezek után azt várnánk: a termelési tervet jól teljesíti a vállalat. Sajnos, mind a papír, mind a cellu- iózgyártásban lemaradt. Sz azonban nem a munkások hibájául róható fel, hanem egyéb okoknak tulajdonítható. A Vágóhíd utcai szennycsatornát például úgy kötötték be a papírgyárnak a Tiszába ömlő lefolyó csatornájába, hogy nem biztosították a megfelelő védelmet a tiszai ár éllen. A papírgyár vezetői azért, hogy megkíméljék a tanácsot egy új lefolyó megépítésével járó a Április 28<án nyílik IX. magyar képzőművészeti kiállítás Április 28-án megnyílik a *X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás a Műcsarnokban. A kiállítás rendezősége trra törekszik, hogy a nagymennyiségű művészeti anyagot — ötszáz műalkotást — áttekinthetően tárja a néző elé. (MTI) Salamon Pál: EGY LÉPÉS deni járkálni. Az pedig egy agyonkínzott, össze-vissza vagdalt lábbal nem is olyan tréfa dolog. Vera boldog volt, örömében körülugrálta az ágyamat. Én is örültem, de nem any- nyira, mint ő. Miért? Pontosan nem tudnám megmondani. Talán, eddig mindig valamit lehetett várni, valamiben lehetett bízni. Most pedig túl voltam minden operáción. A lábam még gipszben, lehet, hogy sohase tudom majd mozdítani. Azután eljött az ideje annak is.hogy levegyék a lábamról a gipszet/ Fülledt júliusi délelőtt volt. A halvány, megmondhatatlan színű hullámokban rezgő levegő megállt a kórteremben. A nyitott ablakon csak újabb forróság ömlött ránk. Az orvosságok és a kötések alól átütő sebek nehéz szaga nyomta a tüdőnket. Nehezen lélegeztünk. Az idősebbek gyámoltalanul nyögtek. Megkezdődött a vizit. A tanár úr és kísérete elsőnek az én ágyamhoz jött. pedig az ajtótól számítva az utolsó előtti voltam,, a jobboldali sorban. — Na kedves barátom — mondta a tanár úr mosolyogva — holnap levesszük a lovagi páncélt. A kísérete jót nevetett. — Most majd megmutathatja milyen legény maga. Azután járni, járni, járni ... Szédítő meleghullám öntött el. , Igen tanár úr ... szégyent hoz---- XNCiiugj' ö.íiCg.y cut zo n ránk. — És fogok tudni járni rendesen? ... Abbahagytam, mert amint kimondtam már éreztem is, hogy ez gyáva, ostoba kérdés. A tanár úr türelmetlenül legyintett. — Erre fiam nem tudok válaszolni. Most mondtam, hogy ezután rajtad múlik minden... Az biztos, hogy az Iharost nem fogod a pályáról kiszorítani soha ... IJjabb nagy kacaj. Továbbmentek. Úgy látszik Verának már jóval előbb szóltak, hogy leveszik a gipszet rólam. Délután sokan jöttek be hozzám. Vera, az anyám (apám beteg volt, nyáron egyszer mindig elkapta a nátha), Miklós öcsém. Később pedig megérkezett Fekete János elvtárs, a párttitkárunk. Jelentéktelen dolgokról beszélgettünk. Érezhető volt, hogy mindenki a párttitkártól várt valamit. Hamarosan ki is rukkolt. — Figyelj csak ide Péter... megbeszéltük az elvtársakkal az ügyedet. Nemsokára kizavarnak innen, nem etetnek üt egészséges embert. Ez világos. Sajnos, nagyon is jól ismertem már ezt a gorombára álcázott sajnálkozást. Alig figyeltem. (Folytatjuk) Az elmúlt évben a törökszentmiklósi Vasipari Vállalatnál elkészítettek öt lengőkapás kultivátort erdőműveléshez. A gép a Szolnok megyei Erdőgazdaság dolgozóinak újítása alapján született meg. A Vasipari Vállalat műszaki vezetői elkövették azt a hibát, hogy nem ragaszkodtak a gyártási engedély j bemutatásához. Ugyanis mezőgazdasági gépet csak a mezőgazdasági Gépkisérleti Intézetnél egy évi kipróbálásnak alávetett és elfogadott feltételek alapján szabad gyártani. Ezt a lengőkapás i kultivátort nem próbálták ki | — sajnos, konstrukciójánál j fogva nem vált be, s most mégis gyártatni akarják a ! Vasipari Vállalattal. Több | tízezer forintot költöttek már i a gépre, s még mindig mű- i ködésre alkalmatlan. Illetékeseken múlik, hogy végre lezárják e gép gyártásának ' ügyéti «• Üvegszálas műanyag-fólia A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán évek óta kísérle■ teznek műanyag-fólia alkalmazásával a zöldségtermesz• tésben. A műanyagot a pa■ lántanevelésnél és a korai, hajtatásos zöldségek ter' | melésénél használják üveg | helyett, mégpedig, — a számítások szerint — igen gaz- ; daságosan. A műanyag-fóliás ; melegágyak létesítése nem igényel olyan nagy beruházási költséget, mint a hol- i landágyaké. A főiskola kísérleti telepén az idén háromezer négyzetméter PVC fólia alatt nevelnek különböző palántákat és hajtatott paprikát, paradicsomot, karfiolt, salátát és más zöldségféléket. A műanyag-fóliás zöldség- termesztés az idén egyébként kilépett a kísérleti keretekből: megkezdődött üzemi al- kalmzása, összesen több mint hetvenezer négyzetméteren. (MTI) I Hasonlóan nagy szükség len - ne arra is, hogy újabb középiskolai tanárok nevelését segítsék. A jelenlegi túlterheltséget, túlórázást csak újabb tanerők képzésével lehetne megszüntetni. Az 5+1-es képzés tartalmának javításáért is az eddiginél jóval többet tehet ez a tömegszervezet, ha közbenjár, hogy minél több szakember, mérnök, technikus vállalja a felnövő. nemzedék szaknevelését. A szakszervezeti vezetőség beszámolója — amit Szurgyi István megyei titkár mondott el — nagyon sok kérdést tett fel. S a tanácskozás elsődleges érdeme az, hogy főleg tartalmi kérdésekkel, az oktató-nevelő munka időszerű feladataival. annak végrehajtásával foglalkozott. Sok javaslat, elgondolás hangzott el, s ezek feltétlenül hasznosak még akkor is, ha egyrészüket, — mint pl. a lélektani szakcsoport megalakítását —, egyelőre nem tudják megvalósítani. S ha a gondolatokat nem fejtették is ki elég részlete^ sen, maga a kérdés felvetés» is előbbrehaladás. VT ANNAK azonban forv ” tos kérdések, amelyekben nem vitte végig kitűzött célját, feladatát a küldöttközgyűlés. A beszámoló ugyanis hangsúlyozta az ideológiai nevelés sürgősségét. Kereken kimondta: sok nevelőnél tapasztalni, hogy a marxizmus elvei alapján tanít ugyan, de nem elég belső meggyőződéssel, nem elég következetességgel. Vannak még olyan nevelőtestületek is, ahol a kispolgári nézetek az uralkodók, s ezt nem is igyekeznek — sem a szak- szervezeti tagok, sőt a kommunista pedagógusok sem — kellő következetességgel befolyásolni, megváltoztatni. \ KÖVETKEZETES, elvszerű bírálat lehet pedig az egyetlen, ami mindenkor segíthet. Ehhez azonban ez esetben is tanácsos lett volna megadni a módszereket is. Elmondani nyomatékosan azt. hogy semmi esetre se az emberek származásához, életkorához kössék azokat a nézeteket, amelyeket meg keli változtatni, ki kell gyomlálni. Ne külön- külön, hanem együtt dolgozzanak mindenkor azokkal, akiket nevelni akarnak. Vitatkozzanak velük segítőszándékkal, s mindig bízva egymásban. Ez a legfontosabb az egymás közötti nevelésben is. Nem eléggé kristályosodott ki a vitában az sem. hogy hol tartunk a kommunista embertípus nevelésében. Sokat hangoztatták ugyanis eddig a pedagógusok, hogy nagy a különbség az iskolai és a családi nevelés ideológiai tartalma között. E véleménynél kicsit meg is rekedtek. Valóban volt idő, amikor ez a kettősség nagy volt. Ám az utóbbi években sok minden megváltozott. A legnagyobb fordulatot a falu nagyüzemi termelésre való áttérése jelentette. S ez feltétlenül együtt jár a falusi emberek részéről a szocializmus építésének igenlésével, a szülők gondolkodásbeli változásával, a különbségek fokozatos csökkenésével. A nevelők nem mindenkor vették ezt figyelembe, nem mindenütt alapoztak erre. Ezért egyes helyeken a kettősség már úgy jelentkezik, hogy a nevelés eszmei tartalmát tekintve a szülői, a családi nevelés az előrehaladottabb. Noha ez a helyzet nem általános és nem jellemző, mégis alapos figyelmet érdemel. A vitában sok szó esett a nevelőkkel való bánásmódról. a róluk való gondoskodásról. S az esetek többségében igazat adhatunk azoknak, akik a felsőbb és felügyeleti szervek nagyobb gondoskodását, segítségét kérik. 1 Borsi Eszter felel ősségrevonása rég elavult — akkor úgy határoztak: mégsem én voltam a hibás... Szép história;... Most meg agyondícsérnek. — Ne törődj sehová. Dicsérnek és kész — mondta Józsa Sándor, az én örökké vidám szomszédom. Aki a bokatörését is úgy "ogta fel hogy legalább egyszer jó kipiheni magát; — Nem vagyok én pojáca, amikor kedvük támad, elővesznek és elkezdenek ajná- rozni. — Neked úgy látszik már az se tetszene, ha törött üveggel vakarnák a hátadat. —Ugyan ne szédítsen mái Sanyi bácsi. Ki szereti hs hatökörnek nézik. Amit ér csináltam az nem volt hőstett. Egyszerűen dolgoztán- és összetörtem magamat. — Akkor ' értenélek. ha szidnának. — Mindegy, a hazugság — hazugság. Az megbosszulj! magát. — Hagyd a csudába, mi rágod magad? Másnap megoperáltak é: a tanár úr azt mondta, hogj sikerült, most már rajtan múlik minden. Ezt arra ér tette, hogy hamajd leveszi! a gipszet, akkor el kell kéz 10. — Hát ez meg milyen marhaság? — kérdeztem fennhangon Józsa Sándortól, a jobboldali szomszédomtól. A Kohászati Művekbe i hengerész, csúnyán összetör'e a bokáját. Értetlenül nézett rám. Megmutattam az újságot. Beleolvasott, azután visszadobta az ágy am re. — Na mit akarsz, dicsérnek, az csak nem baj? Nagyon rossz kedvem lett. Egyszerre rá jöttem, miért csak most írnak erről az esetről. Annakidején ugyanis a főnökség rám akarta hárítani a felelősséget. Nem a pénz izgatta őket, hanem az, hogy ha elismerik: nem én vagyok az oka a balesetnek, akkor a főnökségtő' valakit elővesznek. Hosszú hónapokig húzták-halasztották a döntést. Először az én nyakamba varrták az egészet. Én ugyan fellebbeztem, de- hát csak úgy a rend kedvéért, mert bosszantott az igazságtalanság. Meg volt is nekem kedvem ilyesmivel törődni... Pótvizsgálatot rendeltek el. Kiszálltak, tanácskoztak, újabb, jegyzőkönyveket vettek fel. És mikor riár több, mint egy esztendő eltelt, — úgy, hogy a górék
