Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-20 / 92. szám

1S62. április 20.

SZOLNOK MEü¥LI NEi*LAr

OROSHÁZI

KÉPESLAP

Ha egy idegen az Öregszőlő felöl érkezik a városba, a műút mellett álló sok szép élénkszínű lakóház mellett mindjárt szemébe tűnnek egy — a földből gomba módjára növő — gyártelep , körvonalai. Az épülő nagy üveggyárral jelentős ipari létesítményt kap ez a — múltban szinte teljesen agrár-város.

A gyár építési munkái az idén kezdődtek. A dolgozók lakóházai és a gyár területén lévő utak már tavaly elkésziiiAZ ÉPÜLŐ OROSHÁZI ÜVEGGYÁR MAKETTJE.

met magára. Ez a 9,5 millió forintból épült és a tavalyi év végén átadott tanácsháza. Igaz, hogy n szép épülettől nem messze Ropott földszintes üzletek és műhelyek hosszú sora húzódik. A tervek szerint nagy, virágos tér lesz a helyükön.

Orosháza egyik büszkesége a nyolcszáznegyven tanulót befogadó gimnázium is. 1963-ban kezdenek hozzá a 22 méter magas, 400 ágyas új kórház főépületének építéséhez, mely a régi kórház mögött kapott helyet. A jelenlegi kórházban 10, az újban 40 orvos — tíz osztályon — végzi majd a gyógyítás nemes munkáját.

Orosháza épül, szépül, iparosodik. A föld méhének értékes és olcsó energiája, a feltárt földgáz, napjainkban így változtatja meg egyes városok arculatát,

— b. i —>

tek. 'A 400 millió forintból épülő üzemnek csak egy része készül el ez évben, de ez is mintegy kétszáznyolcvan embernek biztosít munkát.

A gyár falai még csak most bújtak ki a földből, de a szakmunkásképzés már javában folyik. Az orosházi gimnáziumban érettségizett fiatalok a békéscsabai és a környékbeli vasipari vállalatoknál tanulnak, mert egy üvegipari szakmunkásnak a lakatos munkához is jól kell értenie. Mérnökökkel a miskolci üveggyár segíti ki az üzemet.

Az üveggyár körül rövid idő múlva egy egész központ keletkezik. Kultúrház, iskola, piac és orvosi rendelő épül az öregszőlőn,

A város központjában egy hatalmas szép és modem épület hívja fel a figyelA GIMNÁZIUM.

Levelekből néhány sorban

A Zrínyi Katonai Kiadó áprilisi újdonságai

Az utóbbi hetekben minden nap aggódva olvassuk a Tisza áradásáról szóló cikkeket az újságban — írja Barta Erzsébet, cibakházi levelezőnk; — Nálunk is két hét óta ügyeletet tartunk és a községi tanács a veszély esetére megszervezte a társadalmi védekezést. Községünk lakossága egyöntetűen vállalta a munkát, s ha kell, a gátakon védi a vetést.

*

A cserkeszöli ói Magyar— Román Barátság Tsz-ben minden dolgozni tudó tag a földeken munkálkodik — írja Pinczés Pál levelezőnk. — Á legfontosabb most a szőlőben végzendő munka. A

brigádok nem is késlekedtek a nyitással és a gyümölcsfák rendbehozásával. Mint írja levelezőnk, ezen a héten a szőlőhegy virágba borul, mert a cseresznyefákra hasznos volt az utóbbi kedvező időjárás;

*

A kisújszállási posta nő- dolgozói a közelmúltban jól sikerült férfi-napot tartottak — írja Váradi Erzsébet levelezőnk. — Az ünnepséget köszöntő és rövid kultúrműsor vezette be. Utána a női dolgozók megvendégelték a férfi munkatársaikat«

Másodszor kerül kiadásra Rudolf Petershagen:

A LELKIISMERET LÁZADÁSA

című műve. Petershagen könyve az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere.

Szerzője a hitleri Wehrmacht egykori ezredese, saját élet- útjáról vall. Arról, hogy 5, a hagyományos porosz, militarista szellemben nevelt katonatiszt hogyan jutott el a német mdlitarizmus ellen küzdők táborába.

Svoboda:

AZ URALTÖL PRÁGÁIG.

Svoboda hadseregtábomok

visszaemlékezése a második világháború idején a Szovjetunióban megalakult csehszlovák zászlóalj, majd hadtest bátor harcainak krónikája. Történelmi hitelességgel bontakozik ki az olvasó szeme előtt a csehszloválddol- gozók ellenállásának & nemzeti felkelésének sok érdekes eseménye;

Szerző szándéka, hogy méltó emléket állítson a háború hőseinek, és megmutassa, milyen elszántan harcolt és mennyi áldozatot hozott a csehszlovák nép — a szovjet hadsereg oldalán — hazája felszabadításáért.

Salamon Pál:

EQY LÉPÉS

* * iszen csak a szerelem adhatott neki erőt és csalhatatlan értelmet, hogyan kell viselkednie egy magamfajta agyongyötört emberrel.

Két éjszakát aludtam otthon. A harmadik napon olyan fájdalmak törtek rám, hogy a mentőket kellett hívni. Visszavittek a klinikára. Velem jött Vera is és végig- sírta az utat. Kutyául éreztem magam.

Az orvosok úgy néztek rám, mint akinek befellegzett. Ez kedden volt. Péntekre összeszedtem magamat. A sebek gyógyulni kezdtek. A lábamat súllyal húzták, nehogy az inak összezsugorodjanak.

Két hónap telt el, csendesen, nyugodtan. Vera nem kímélte magát. Hetenként háromszor-négyszer jött hozzám, ami nem is volt csekélység, hiszen én a városban fekszem. Tőlünk idáig száz kilométer... Hiába mondtam, hogy elég, ha egy

héten egyszer jön. Keveset aludt, lefogyott, de panaszt sohasem hallottam tőle.

Annyira megerősödtem, hogy június végén megkérdezte a tanár úr, mit szólnék, ha nekivágnánk a csontátültetésnek? Nem akarom részletezni, mivel jár ez az operáció, mert akinek nincs rá szüksége, még a hírére is dugja be a fülét. Szóval egy ilyen műtét nem tréfadolog, és én mégis megörültem. Ha lenne olyan műszer, amely képes az érzéseket mérni — könnyen kiderülne, hogy jobban örültem az újabb operációnak, mint a Verával való esküvőmnek. Már régen biztatott a tanár úr, hogy ha megerősödöm, megcsinálja a csontátültetést és ha az jól sikerül, akkor talán ... talán képes leszek majd járni. Ezért nincs is abban semmi különös, hogy én, akit tizenhárom hónapig vágtaR, szúrtak, varrtak, most számoltam a napokat; mennyi van hátra az operációig.

Az én asszonyom minden

napra tartogatott nekem valami meglepetést. Valami ajándékot mindig hozott. Már tele volt az éjjeliszekrényem szebbnél szebb szipkákkal, levéltárcákkal, meg hasonló holmikkal. De a kisebb nagyobb ajándékoknál sokkal értékesebbek voltak számomra a történetei. El nem tudom képzelni, honnan szedte össze azokat a históriákat, amelyek kivétel nélkül a hűségről szóltak. A sorsdöntő műtét előtti napon például elmondta, hogy ismer egy asszonyt — a nevét is megmondta —, aki hozzáment egy emberhez, — akiről tudta, hogy megfog vakulni. Amint az én Verám mondta, — ez a házaspár boldogan él, három gyerekük van. Este hatkor ment el tőlem Vera és hétkor expressz levelet hozott a nővér. Pár sor volt az egész:

„Drága jó Férjem és Barátom!

Holnap megoperálnak. Érzem, hogy sikerülni fog. De bár mi is történjen, én téged soha el nem hagylak, mindig csak jobban szeretlek. Csak arra kérlek, Te ne unjál rám.

Mindig veled van és forrón csókol: Vera.”

Kincset ér egy ilyen asz- szony. Nem szégyellem elmondani, hogy mikor letettem a levelet, könnyes lett

a szemem, vigye el az ördög. Gondolkodtam, törtem a fejemet, hogyan lett ilyen emberré az a kis copfos és mit szeret rajtam annyira«

Még aznap este kezembe került az üzemi újságunk, amelyet Fekete párttitkár hagyott nálam, titokzatosan mosolyogva. Akkor valahogy megfeledkeztem róla. Ahogy széthajtom, hát látom: a második oldalon hatalmas cím: „Bányai Péter hőstette”. Mi az isten? Már több mint egy esztendeje nem dolgozom, ugyan milyen hőstettet vihettem véghez. Elég az hozzá: a szerencsétlenségem történetét írták meg, de úgy, hogy én magam is csupán a név miatt sejthettem hogy rólam szól. Ilyesmik voltak benne: „Bányai elvtársat mindenki úgy ismerte, mint a legkiválóbb KISZ aktivistát. Sohasem kímélte magát, példamutatóan élenjárt a mun-, kában. Ha akkor, azon az estén is nem a brigád becsür lete, nem a terv túlteljesítése lebeg a szeme előtt, nem vállal olyan nagy áldozatot. Az ő cselekedetét a brigád, de az egész akna mint lelkesítő hőstettet tartja számon.” (Folytatjuk)

Kalandos útra indul

a Pietá?

A Vatikán egyelőre nem cáfolta azt a hírt, hogy Michelangelo világhírű Pietáját, a Szent Péter székesegyház jobboldali mellékhajójában álló páratlan értékű művet

1964-re New Yorkba szállítják, hogy a világkiállítás fő- csarnokát díszítse.

Állítólag Spellman bíboros kérte XXIII. János pápától ezt a „szívességet’’, a pápa pedig „közmondásos jósága” miatt nem-tudta megtagadni tőle a kérés teljesítését.

A Pietá „mindössze” 462 éves, Michelangelo 25 esztendős korában, 1500-ban fejezte be. Már az ifjú művész maga is érezte, hogy ezzel az alkotással elérkezett addigi művészi pályájának csúcspontjához. Amikor

rosszindulatú kortársai olyan híreket terjesztettek, hogy a szobrot nem is ő, hanem egy Solari nevű szobrász készítette. Michelangelo bevéste a nevét a Madonna balvállán a ruha egyik redöjébe. Ez az egyetlen Michelangelo mű, amely alkotójának nevét viseli.

A Pietá fehéres színű márványból készült és szakértők kijelentései szerint ez a márvány „él”, — vagyis erősen reagál a megrázkódtatásokra, vagy időjárási beha- tásokra. Lehetségesnek tartják, hogy olyan szállítás alkalmával, mint amilyenről most szó van, a márvány rejtett „erei” megpattannak és súlyos repedések keletkezhetnek a művön. Argan professzor római műtörténész például kijelentette, hogy egy ilyen „fragilis” alkotást kétszer is átszállítani az óceánon „a legképtelenebb vállalkozás”«

Argan arra is felhívta a figyelmet, hogy 1964-ben lesz Michelangelo halálának 400. jubileuma, ebből az alkalomból Olaszországban ünnepi rendezvények lesznek, amelyekre számos külföldi tudós, műtörténész érkezik, akik a helyszínen akarják majd tanulmányozni Michelangelo munkásságát Már csak azért is helytelen a mester gyik legkiválóbb alkotását elvinni Olaszországból.

Egy asszony meg a lánya

A múlt évi cannes-i fesztivál díjnyertes alkotása, az EGY ASSZONY MEG A LÁNYA című olasz filmet játsz- sza a szolnoki Vörös Csillag. A regény olvasása után sokan kíváncsian és várakozással tekintettek a bemutató elé: vajon milyen lesz a nagysikerű ' könyv filmváltozata? Mindez érthető, hiszen három világhírű név fémjelzi a filmet. Az íróé: Alberto Moraviáé, a rendezőé: Vittorio de Sicáé és a női főszereplőé: Sophia Lor éné.

Alberto Moravia müvében egy özvegyasz- szony és leánya sorsát rajzolja meg a háború utolsó hónapjaiban, Olaszországban,. A film is hűen követi a regény fonalát, s elvezet egv Fondi melletti kis hegyi faluba. Ide menekül a háború borzalmai elől Cesira és lánya, Rosetta. Azt hitték, ha elhagyják a fővárost, már távol is tartják magukat a szörnyűségektől. De a háború elöl nem lehet elbújni. Útban hazafelé katonák támadják meg a két védtelen nőt, s meggyalázzák őket. A lány már-már elzüllik, anyja szinte az utolsó pillanatban rántja vissza gyermekét a végzetes útról. A film első fele néhol talán

Gondoljunk csak vissza a NINCS BÉKE AZ OLAJFÁK ALATT, a RÖMA 11 ÚRA, BICIKLITOLV AJOK, CSODA MILANÓBAN és más filmekre. Mégis jelentős alkotás ez. hiszen a háború ellen emeli fel szavát. A filmet az olasz neorealizmus egyik megteremtője Vittorio de Sica készítette. Nagy tetra- logijája után (Fiúk a rács mögött, Biciklitolvajok, Csoda Milánóban« A sorompók lezárulnak) ezzel az alkotásával nem tudott előre lépni, de létrehozott egy realista, népszerű művet, amely bár kemény és kegyetlen, de tele van reménnyel.

De Sica különösen á drámai helyzetek bemutatásával remekel. Felejthetetlen az elhagyott templom komor hangulata, naturalizmustól

mentes a megbecstelenítési jelenet, Fondi bombázása. S nem utolsó sorban, de Sica rendezői irányítása hozzájárul a film kiemelkedő színészi teljesítményéhez is, amelyet Sophia Loren produkál.

Sophia Loren ez alkalommal fényesen bebizonyította, hogy nemcsak szép, de kitűnő színésznő is. Nagyszerűen formálja meg az egyszerű parasztasszony« Cesira alakkicsit vontatott, de második részében a cselekmény egyre sodróbb, a feszültség fokról fokra emelkedik, s a film végén x hallatlan magasra csap, hogy itt összegezze a film tanulságát: a háború szörnyű, bárhol éljük át, falun vagy városon; nem lehet menekülni, harcolni kell ellene. Moravia. akinek műveit jól ismeri a magyar mozilátogató, nem pesszimista író. A humanizmus csendül ki szavaiból, hiszen az EGY ASSZONY MEG A LÁNYA című művében is úgy búcsúzunk a megalázott Rosettától és Cesirától, hogy azok, az átéltek ellenére is hinni tudnak az életben és a jövőben.

Eszmei és művészi szempontból értékesebb és hatásosabb filmet is produkált már az olasz neorealizmus.

ját, akit a háború forgataga ugyan messzire taszított, de mégis megőrizte erejét ' és bizakodását. Sophia Loren e szerepben nyújtott játékáén méltán kapta meg 1961-ben Cannes-ban a „legjobb női alakítás” diját.

Elismerés illeti partnereit is, a bájos, üde Elanora Brownt, akit Rosetta szerepében látunk, Raf Vallonét, aki Giovanni szénkereskedő alakjában egy érdekes, de segítőkész barátot formál meg. Jean-Paül Belmondo, ez a tehetséges, fiatal francia művész, Michele szerepét játssza, az antifasisztát, aki titokban szerelmes a szén Cesirába.

Dicséretes munka Gábor Pogány képei és Armando Trovajoli muzsikája, szerves kiegészítői a filmnek.

*

1