Szolnok Megyei Néplap, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-03 / 78. szám
1982. április.3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ARANYHOMOK — ZÖLD MEZŐ Megható pillanat: az Aranyhomok Tsz elnöke összeölelkezett a Zöld Mező Tsz elnökével. így kezdődött a közös megbeszélés arról, hogy a két szövetkezet egymáshoz közel lévő majorságába együtt vezetik be a villanyt. A felhőtlen barátság akjcor vált kissé borússá, amikor az Arany- homok elnöke megkérdezte: •— Na és melyik majorba vezessék be előbb? • — A mienkbe — mosolygott a Zöld Mező elnöke. — No persze “ felelt savanyúan az aranyhomokosok képviselője, — Ti gyengébben álltok, mint mi. Bizony a Zöld Mező tagság egész évben munka helyett enyhén szólva — csak kirándulgatott i határba. — Na-na! Acsargunk tárgyalás helyett? A Zöld Mező elnöke dühbe gurult. Az aranyhomok sárga homok, vagy még az se lenne, ha járás meg a megye nem dédelgetné. Sőt! Kölcsön injekciókkal tartják fenn. Felfújt hólyag — finoman beszélve — az Aranyhomok. Szúrja csak egyszer meg a kritika, rögtön szétpattan! No, a vádak kíméletlen satuja összesz^ritotta az Aranyhomok elnökének szivét. A Zöld Mező Tsz elnöke inkább azzal törődnék, hogy a saját agronómusá"ak ne aludjék meg a tej a szájában, mert az olyan ember. Meg kinek gyomirtottak, kinek kapáltak, kinek törtek tengerit, szedtek cukorrépát tavaly társadalmi munkában? Nem a Zöld Mezőnek? Zöld még ez a tsz közös építési akcióra. S még ilyenek akarnak villanybevezetésben közösködni? Miből? A fej nem fizetett hitelekből? Maholnap a Zöld Mezőt hozzácsatolják az Aranyi öntökhöz. Hozzácsatolják? A szárnya alá helyezik, mint végel- gyengültet... — így nem lehet tárgyalni! — felkiáltással haraggal és megegyezés nélkül mindkét elnök eltávozott. S mit tudott meg mindezekből a tagság? Az Aranyhomok elnöke így számolt be szövetkezetének a közgyűlésen. =— Hát, elvtársak, nehéz ügy a villany közös bevezetése. A Zöld Mező elnökével baráti beszélgetésen megegyeztünk abban, hogy korai még a közös akció... — Megállapodtunk az Aranyhomok elnökével abban — mondta saját közgyűlésükön a Zöld Mező elnöke —, hogy mindkét szövetkezet érett a közös feladatra, de mégis jobb, ha egy kicsit várakozunk még. Ne siessünk, elvtársak, nem kell a szocializmust kapkodva építeni... Közben mindketten egyre gondoltak: külön-külön hitelt kérnek a villanybevezetéshez. Igaz, így többe kerül, de az állammal legalább nem kell vitázni! KÖZLEMÉNY A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum levelező tagozata az 1963. január 20-án induló tanévben tovább tanulni szándékozók figyelmét felhívja az alábbiakra; A jelentkezők igényeljenek tájékoztatót és jelentkezési lapot az iskola levelező tagozatának vezetőjétől, melyekből pontos eligazítást kapnak a továbbtanulás körülményeiről és a jelentkezéshez szükséges iratokról. Az 1963. tanévben Szolnokon nyitunk kihelyezett első osztályt, a központban is működő első osztállyal párhuzamosan. __ . au gusztus 15. A felvételi és különbözeti vizsga kérdéseit csak a jelentkezési iratok beküldése után adja ki a tagozatvezető, • Mindenkinek kötelessége, hogy az általa észlelt rágcsálókat, azok tartózkodási helyét a városi tanács egészség- ügyi osztályán (emelet 132.) bejelentse; Kérem azokat, kik tudnak arról, hogy városunk valamely területén nagyon elszaporodott a patkány, vagy az egér, hívják fel erre osztályunk figyelmét. Dr. Szittya János Szolnok város főorvosa Új kiváló és érdemes művészek A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 17. évfordulója alkalmából a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemeik elismeréséül a Magyar Népköztársaság kiváló művésze kitüntető címet adományozta Várkonyi Zoltán, kétszeres Kossuth-dí- jas színművész, rendezőnek; a Magyar Népköztársaság érdemes művésze kitüntető címet Gábor Miklós Koßsuth- díjas színművésznek, Lázár Mária színművésznőnek, Bóth Bélának, a Madách Színház igazgatójának. Bilicsi Tivadar színművésznek, Kormos Lajos Jászai Mari-díjas színművésznek, a szegedi Nemzeti Színház tagjának, Gárdonyi László színművésznek, a győri Kisfaludy Színház tagjának, Kiss Manyi Kos- suth-díjas színművésznőnek, Simándy József Kos- suth-díjas operaénekesnek. C> Őszinte szándékkal egymásra találnak AZ EGYIK községben a nőtanács aktivistái társadalmi munkában az egészségházat takarították. Munka közben beszélgettek. Többek között arról, hogy vajon értelmiségi foglalkozású nő, vagy egy értelmiségi felesége miért nem vesz részt az ilyenfajta munkában, mint a takarítás? A nőtanáccsal se nagyon szimpatizálnak, nem jönnek el a rendezvényeinkre — fűzték tovább a szót az asszonyok. Majd egyikük igy fakadt ki „Akkor lesz közöttünk a helyük, ha ők is súrolnak, a dolog nehezebb részét is vállalják”; E kijelentésben világosan tükröződik az a vélemény, az a tartózkodás, amivel a munkás és paraszt származású, és fizikai munkát végző emberek egyrésze még sok esetben az értelmiség iránt viselr ' jjfjk-v* • ~ § : A 11 m A mezőtúri gépészképző technikumban Tóth József technikus tanár nagyon ötletes, házilag elkészíthető markolószerkezetet készített. A képen látható markolószerkezet hidraulikával működik és minden MTZ, Bjelorusz és Utos traktorra könnyen felszerelhető. A mezőtúri Uj Reménység Termelőszövetkezet máris megkérte a technikumot, traktorukra készítsenek ilyen markolószerkezetet.' Öt mázsa terhet, három méter magasra képes felemelni. tetik. Az emberek tudatában nem könnyű ledönteni azt a válaszfalat, ami nem is olyan régen még valóban nagyon távoltartotta egymástól a különböző osztályokhoz, rétegekhez tartozókat. Az az asszony is, aki az említett módon vélekedett, a múltból merítette tapasztalatát; S mivel még azóta se került közvetlen közelségbe a mai értelmiségiekkel, változatlanul a régi mértékkel méri őket. Pedig ma már más az értelmiség és más a mérce is. Helyes a nőtanácsoknak az a törekvése, hogy a mozgalomba, a feladatok elvégzésébe a nők minden rétegét bevonják. Eddig leginkább csak a pedagógusnők kerül tek közel a nőmozgalomhoz és ez érthető, mert a nőtanács, a szülői munkaközösség és a tantestület a legtöbb helyen éredménvesen együttműködik. Szolnokon sok asz- szony ismeri Kozma Sándor- nét, a tapasztalt pedagógust, aki négy év óta a városi nőtanács elnökeként is lelkesen dolgozik. Markó Julia, cukorgyári óvónő kézimunka-szakkört vezet már esztendők óta. Pásztor Józsefné, Dr. Barta Lászlóné, a nők akadémiáján tartottak előadásokat. Tóth Jánosné, a Sipostéri iskola igazgatója a IX: kerületi-, Kohut Györgyné pedig a VI. kér. nőtanácsban dolgozik. MEZŐTÚRON a Petőfi Tsz-ben Takács Józsefné, az Uj Reménységben Miskolczi- né — mindketten tanítónők — nőbizottsági titkár; Ök már megtalálták az utat a nőmozgalomEoz; Ez mondható a tiszaföldvári Kádár Im- rénére is, aki a községi nőtanács titkára. Öcsödön Horváth Győzőné a nők akadémiájának volt egyik előadója. Mohácsi Lajosné tiszasa- si iskolaigazgató gazdaasz- szonykört vezetett. Dr. Sze- Jei Sándorné és Sebők Lajosné, kunszentmártoni tanárnők előadásokat tartottak. Őszintén szólni kell azonban arról is, hogy sok helységben még a pedagógusnőket sem sikerült, vagy csak igen csekély számban megnyerni. Méginkább igy van ez más értelmiségieknél. Az orvosnők, gyógyszerésznők, mérnöknők, agronómusnők közül még nagyon kevesen dolgoznak a nőmozgalomban. Nem sok olyan orvosnő van, mint a kunszentmártoni dr. Szabó Julia, aki a nőtanács és a Vöröskereszt munkáját egészségügyi előadások megtartásával is segíti; Ugyancsak itt dolgozik igen aktívan dr. Babiczky Lászlóné, aki orvosfeleség léttére nagyon jól érzi magát a pa- raSztasszonyok társaságában. Sok helyen a nőtanácsok sem törődtek a nőknek ezzel a rétegével. Több nőmozgalmi vezető elmondta, hogy ők is gyakran a könnyebb megoldást választják: azokhoz az asszonyokhoz fordulnak — ha munkáról van szó — még a pedagógusok közt is, akik egyszer-egyszer már megcsináltak valamit. Az utóbbi hónapokban több helyen értelmiségi találkozókat rendeztek. Igen jól sikerült Szolnokon az orvosnők, orvosfeleségek, gyógyszerésznők, gyógyszerészfeleségek, valamint a műszaki értelmiségi nők találkozója.- Jászapátiban és Mezőtúron úgyszintén; E kezdeményezések csak az első lépések. De hasznuk máris megmutatkozik, mert a találkozók óta a nőtanács rendezvényein is több értelmiségi nő vesz részt, mint korábban, s bizonyára a mozgalmi munkától sem fognak húzódozni. A NÖTANÁCSOK vezetői akkor dolgoznak valóban a mozgalom céljainak megfelelően, ha igyekeznek a közös nyelvet megtalálni; s olyan programokat kidolgozni, amely az értelmiségi nőket is érdekli és leköti. Mind a két részről van pótolni való; S ha őszinte a közeledési szándéka az értelmiségi nőknek, másrészt a nőtanácsokban eddig is tevékenykedő asszonyoknak/ — s hisszük, hogy az — minden bizonnyal megtalálják az egymáshoz vezető utat. Nagy Katalin Hűt édett IL A Scheftsik-féle kiadvány szerint 1934. szeptemberében 7938 férfi, 3733 nő, 2339 gyermek, azaz 14 010 Szolnok megyei munkás keresett munkaalkalmat. Hogyan éltek ezek? íme az ’ eredeti dokumentum: „Mi mezőtúri földmunkások azon kérelemmel fordulunk a Nagyméltóságos Belügyminisztérium elé — te- kintéttel arra. hogy a mai nehéz gazdasági viszonyokban már a tavaszi munkálatok is kevés volt, úgyhogy az egész tavaszi munkálatokból alig volt képes egy munkás 80, vagy 100 pengőt keresni... Ennélfogva alázattal fordulunk Nagyméltóságod elé munkát és keresetet létesítsen.* 3. Szabó Lajos, Kun János, Olasz János és 147 aláírás. Ä „Magyarország* című napilap 1931. március 29-i számában jelent meg Móricz Zsigmondi a nagy magyar író egyik riportja „Kenyéren és vizen” címmel. Ebben így ír róluk: „Véghetetlen szegénység és gyötrelem ez az élet. A községbe?. ezer család egyik napról a másikra tengődik, mást nem esznek csak kenyeret. Kenyeret és vizet. Kenyéren és vizen él a nép és a gyermek az élet rabságában. Semmit sem lehet tenni. Máskor már ilyen időtájt a munkásság el volt szerződve aratási munkára, most a főszolgabíró azt mondja, hogy nem tudja az uradalmakat szerződésre bírni... A Dunántúlra innen százával vitték a munkásokat még tavaly is egész évi mezei munkárai az idén egyetlen embert sem kérnek... Az egész országon a takarékoskodás mániája vett erőt. Senki sem épít, senki munka alkalmat nem teremt. Az egész telet átheverik és beleőrülnek hogy egynapi munkát nem tudnak szerezni, csak szomszédolnak és disku- válnak és ugyanazokat a szavakat ismételgetik*. A nagy magyar író a szegény nép sorsá' elbeszélésekben, novellákban, színművekben is feldolgozta. Menynyi elkeseredettség, s mily nagy igazság van az ,,Egyszer jóllakni" című elbeszélésben, a Kiss János szájába adott szavak mögött: „Étvágyam az van... mert én már 36 éves vagyok, de én életemben mindig csak hitvány ringy-rongy leveseken éltem— Már az anyám is azzal tartott, vízzel... ha én kijövök a mezőre dolgozni, mit hozok magammal? Egy liter vizet hozok a tarisznyámban, hogy ne kelljen a kútra menni, hogy még addig is .csak dolgozzak, míg vízért megyek... Ha szédülök a munkában, csak iszok egy kortyot, avval elütöm a szédülést ... Várhatom az ebédet, míg kihozza az asszony... A főtt vizet... megeszem... akkor újra neki a munkának... Hát nekem ez kevés ...A munka nem kevés, abból marad holnapra is, mióta élek csak... a grófnak dolgozok tavasztól őszig.”Kommentár nélkül idézzük a Szolnoki Ojság 1932. május 10-i számából „Itt az olcsó fiú, itt a jó lány!” 15-ért már lehet kapni.’! — című cikket. „Egy idősebb asszony kiáltotta bele a különös ajánlatot a vásár zajába, de elhalt szavaira minden lárma. Az asszony egy kocsi tetején állott és a kocsiban ott ült szorosan egymás mellett vagy 20 gyermek. Szőke, barna, fekete, 8 éves, IC éves, van, aki 12. Kis tarisznya az oldalukon, a lányok kezében kendőbe kötött motyó. Bámészkodva, csillogó szemmel kipirulva nézték, hallgattak, figyelemre sem méltatták, hogy a fél vásár körülöttük tolong, szemléli őket, must- rálgatja érdemes-e megvenni valamelyiket? Megvenni, igen. Mert errefelé. így tavasz táján szokás a gyermekek vétele és eladása. Gazdasági okai vannak ennek. Mezőkövesdről és környékéről tavasszal gazdasági munkára megy minden munkabíró férfi és nó. Híres, dolgos sommások a köves- diek, viszik ókét őrömmel az Alföld és Dunántúl nagy gazdaságaiba. De gyerek nélkül! A nagybirtok teljes munkaerőt kíván, nem engedi. hogy lekösse a munkások figyelmét. Maradjon otthon ä gyermek] De ki a< nekik enni? Ki gondozz; ezeket a magyar csemete két? Meg aztán a kis gye rekből is lehet okosan hasz not húzni! így született me; a gyermekvásár gondolata A gyerekeket eladják hat hó napra, tavasztól őszig terje' dő időre. Ahol sok van eladnak be lóié. ahol nincs, vagy kévéi van és szükség van rá vesz' nek. Jó a gyerek a liba mellé, disznó mellé, a nagyobbacskák meg a géphez, vágj marokszedőnek. Szentandráson is fgy kerüli a kocsiderék gyerek eladóba El is keltek szépen, egymásután. A legerősebbért 11 pengőt adtak, a leghitványabbért 15 pengőt. A végén csak egy 10 éves kislány maradi a kocsin. Rá nehezen akadt vevő, mert súlyos tehertétele volt. Vele volt egy 5 éves öccse és egy három éves húga. ., Ingyen adom a Margitot annak, aki viszi és eltartja a két kicsit is’* — mondta végül a gyerekkereskedő néni. Akadt aztán egy jószívű idős gazda, aki megszánta a kicsiket... Kis apróságok, akik hamar megismerik az életet.1’ Ilyen állapotok mellett á gyermekek nem tudtak iskolába sem járni s ezért ijesztően magas volt megyénkben az analfabéták száma. 1941-ben a megye 6 éven felüli lakói közül minden tizedik analfabéta volt. Tiszabői, például 100 felnőttből 16 nem tudott írni. olvasni. Nemcsak a nincstelen zsellérek sorsa volt ilyen szomorú. Elet-halál harc foljrt a kisbirtokon Is a fennmaradásért. Nehezen tudták tartani a versenyt, sőt mind többen maradtak alul ebben á küzdelemben. Scheftsik úr is kénytelen beismerni a tényeket: „A kisbirtokon az ekén, boronán, hengeren kívül többnyire csak lókapát lehet találni. A kisgazdáknak a drága gépek beszerzéséhez nincs elég tőkéje, de ami a legfőbb, nincs olyan igásereje sem, mely nagyobb gépek vontatásához szükséges. Részben ebben van az oka annak is. hogy nem elég mély a talajművelés, pedig ez lenne a szárazság ellen a leghatékonyabb fegyver." A rosszul művelt, kiélt földek gyengén fizettek. 1934-ben a búza például csak 6,8 mázsát adott holdanként. A nagybirtok gazdaságosabban és többet tudott termelni. így jobban bírta a gazdasági válságból eredő terheket is, melyek a kisgazdaságokat tették elsősorban tönkre. Ezt bizonyítja az 1930. XII. 31-1 állapot is, amely szerint 50 holdig 201 pengő, 1000 holdon felül 55 pengő átlagos teher jutott a gazdaságok egy holdjára. Finoman fejezi ki magát vitéz Scheftsik úr: „Bottlik Bálint földbirtokos __ 1903 ót a gazdálkodik önállóan, 26 holdról 170 holdra gyarapi- tott birtokán”. A gyarapítás és az árverés, a bank és adóteher szorosan összefüggött. A tönkrement kisemberek vagyonából gyarapodott a tehetősebb, a gazdagabb. , Ki törődött a szegények gondjaival, amikor olyan képviselők voltak, mint báró dr. vitéz paczolai Hellenbach Gottfried földbirtokos, vagy mint a nemzetáruló vitéz iákfai Gömbös Gyula altábornagy. miniszterelnök, aki 1920 tavaszán kisgazdapárti programmal indult Török- szentmiklóson? Talán az 0 bólét tál váltották meg a parasztságot? Vagy mit lehetett várni Váczi Györgytől, Szolnok képviselőjétől, aki tagja volt annak a vésztörvényszéknek, amely Bajcsy- Zsilinszky Endrét, az antifasiszta harc egyik vezetőjét halálra ítélte Mennyivel volt különb nála a már idézett vitéz szolnoki Scheftsik György, a NÉP titkára, aki Somogyi Béla legjdlko- lásának volt a részese, s a felelősségrevonás elől Amerikába disszidált. Másfajta úri passziói voltak. ■„Vármegyénk területén ez idő szerint is működő egyesületek sorát a Jász Nagykun Szolnok Vármegyei Aga- rász Egylettel kell megnyitnunk, mert ez alakult meg legkorábban. A magyar agarászatban vármegyénk földbirtokosai mindenkor vezető szerepet vittek. Ügy a vármegyei egylet, mint a szövetség évenként többször is versenyszerű agarászatokat szokott rendezni. Ezek az agarászatok nemcsak vármegyei, de országos jelentőségű sport és társadalmi események?- — olvashatjuk a korabeli kiadványból. „Kövér János földbirtokos elnökletével 1909-ben alakult meg a Jász Nagykun Szolnok Vármegyei . Űrikocsisok Szövetkezete... A szövetkezet évenként országos érdeklődés mellett távhajtási versenyeket rendez. E versenyek közül kimagasló eredményt hozott az 1930-ban megrendezett Békéscsaba—Szolnok közötti távhajtás. • E versenyen Jurenák Lajos Agnes nevő lovát vitéz Csiszár Dezső a 230 kilométeres távon 14 óra 44 perc alatt hajtotta végig? (Folytatjuk)
