Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-03 / 52. szám
1962. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 CÍMZETT: a H areagi Gépállomást igazgatója \ Emberségből jeles A törökszentmiklósi helyi járatú autóbusz vezetője Szabó Ferenc. A kalauznőt, csak így ismerjük: Erzsiké Ök ketten sokszor jelesre vizsgáztak már emberségből ; A minap egy idős néni szaladt nagy csomagokkal a busz után, de már nem bírta, amikor a vezető észrevette és megállt A kaláuznő kiszállt, elébement és fel cipelte a csomagjait. Senki nem szólt semmit, de mindenki egyre gondolt. Igen. Jól esett látni a figyelmességet, az egymás iránti emberséget. K. B.-né Törökszentmiklós, Szondi u. 7.Kisleány a nagy tanácskozáson Panaszos levélírónk nem kérte a nyilvánosságot, csupán csak a segítséget az igazságtalanság megszüntetésére. Kérése ellenére is közöljük levelét, — mert a bennefoglaltak sok tanulságot nyújtanak. „Itt fekszik előttem a Szolnok megyei Néplap 1862. Januári számában megjelent „Szív Is kell hozzá” című cikk, amelyet kivágtam és elteszem a jövő kor számára. Egy gondolatot Idézek belőle: „A panaszos — miután végképp elfogyott a türelme — levelet írt szerkesztőségünkhöz.” fin is ezt cselekszem. Levelet írok, habár nehezen szántam rá magamat, de már az elkeseredés adja kezembe a tollat. Soraimat rövidre fogom, s csak a legfontosabbat írom meg. 1861. május hö 8-án ajánlott levélben határozatot kaptam, amelyben a már megszerzett jogaimat akarta a Karcagi Gépállomás igazgatója megnyirbálni. Cgy éreztem, igazságtalan a határozat s a Szolnok megyei Területi Egyeztető Bizottsághoz fordultam. A bizottság a Sz—17/ 1861. számú határozatával tör- vényadta jogaimat helyreállította. Ezek után 1861. december 15-én ismételten kaptam egy újabb határozatot, amelyben a gépállomás igazgatója felmondotta munkaviszonyomat. Panaszommal ismételten a TEB-hez fordultam. A TEB 1962. január 22-én tárgyalást tartott Szolnokon, ahol újra helyreállította munkaviszonyomat/ Elmaradt munkabéremet január 23-ig megítélte (amit meg is kaptam). A tárgyalás atkaimával a TEB elnöke utasított, hogy másnap vigyem he a munkakönyvemet a gépállomásra, az Igazgató eír! Olyan szerényen üldögélt ' egy sarokban, hogy amikor az elnöltségben a nevét ol- ' vastálc, nem is gondoltam I volna; ő az a híres kukori- ! catermesztö. Igaz, több mint ! másfélszáz fiatal növényter- ! mesztő tanácskozott ezen a ! délelőttön, s ilyen tömegben t könnyen belevész egy . kis- ! leány. No, de a megyei KISZ ! bizottság - jelenlévő munlca- í társainak segítségével mégis ! csak rövid időn belül szem- I tői szembe álltam Teleki ! Máriával, a tiszaigari Petőfi : Termelőszövetlcezet ifjú mun- ! kacsapatvezetőjével. Nyolc lány. öí fiú: ennyien ; dolgoznak Mária munkacsa- patában. Az iffii kukorica- • termesztők országos verseX //' • • % Magunktól, fiainktól safitatnrnk? 720 000 forintos sajáterős beruházás a jászalsógzentgyörgyi Petőfi Tsz-ben Alig dereng még, s máris nagy a forgalom a székház udvarán. Noha lucskos az idő, olyan tisztán indulnak kifelé a traktorok, mintha nem is a sáros szántóföld, hanem valamely parádé várná őket A szürkületben nem könnyű megismerni, melyik traktoros lenne Nagy Jenő, Szabó K. Imre, F. Tóth János, Győri István, Povedák István, Tóth L. Ferenc, vagy éppen Szabó István — kik valamennyien a jászalsó- szentgyörgyi Petőé Tsz neveltjei. Furcsa jószág a gép. Vonzza, csalogatja a fiatalságot akár virág a mehet S mivel ebben az évben ismét szeretnének néhányan gépre ülni — nem is szólva a gazdaság érdekéről — az immár jóváhagyott tervek szerint újabb nagyarányú vásárlás esedékes. SZ—100, DT, Maulwurf érkezik mihamar Alsó- györgyre; jön velük fűkasza, kultivátor és sok más munkagép. Ahol ennyi a masina, minden vigyázat ellenére is sok a javítanivaló. llát nem a saját műhelyben megy leggyorsabban, legolcsóbban a reparálás...? Ebben az évben akkumulátortöltő, porlasztóbeállító, 2200 milliméter csúcstávolságú esztergapad kerül a tsz javítóműhelyébe: Ezzel az újdonságözönnel az elnök, Grósz Ferenc árasztja ei a látogatót, ki csupán az építendő takarmánykeverő házról óhajtott volna egyet s mást hallani. Jó; jó lesz is, hiszen kell —, de mi annak 60 000 'orintos értéke a termelőszövetkezet ez évi 1 620 000 forintos beruházásához képest? Még a százholdas kémiai talajjavításért kifizetendő 145 000 forint is majdnem háromszorosa :.. A negyvenezer forintért építendő tízvagonos kukoricagóré szinte elvész a tervezett sok új létesítmény között. 720 000 forintot ebben az évben saját erőből olvasnak le a szövetkezet fiazdái. — Nem sajnáljuk — vélekedik az elnök. — Amit eddig építettünk, vettünk, ahhoz javarészt az állam adott pénzt. Most már nekünk is telik rá. Nem koplaljuk meg a fejlesztést! 35,10 forintos munkaegység értéket terveztünk, s nem csodálkoznánk, ha éppúgy felülfizetnénk, mint a tavalyi 28,46 forintra tervezettet:.. S nékünk, megletteknefc a felnövekvőkre is illő gondolnunk. >. *A Petőfi Tsz-ben nem kell lámpással keresni az olyan fiatalt, kát elkergetni sem lehetne innen. Szöllősi Gabi mezőgazdasági tanuló az idén veszi át tehenész oklevelét, Nagy P. Sándor a szőlészeti ismeretek megszerzéséről tanúskodott. Ludányi Laciról a karcagi mezőgazdasági technikumban emlékeznék meg dicsérő szóval tanárai. Igyekszik ' a lurkó, erőnek erejével meg a kiírja szolgálni a falu bizalmát; azt, hogy társadalmi ösztöndíjjal segítették továbbtanuláshoz. — b. z. —■ nyében ők tizenhármán (már ebből is látszik, hogy a tizenhárom mégiscsak szerencseszám) másodikok leje tek. Huszonöt holdas területen 35 métermázsás kukoricatermést takarítottak be átlagosan, májusi morzsolt- ban számolva. Úgyszólván hajnaltól, a csillagok feljöveteléig dolgoztak. Megérte? — Meg bizony! — válaszol a számára érthetetlen Itérdésre. — Négyezer forint jutalmat Icaptunk, pedig a munkaegység is jól fizetett nálunk az elmúlt esztendőben. — És mit csinálnak ezzel a pénzzel? — Ügy gondoltuk, ezer forintot a termelőszövetkezet KISZ szervezetének adunk. A többit- meg szétosztjuk magunk között. A szervezet majd csinál valamit ezzel az összeggel... Aztán lassan a beszélgetésük során kiderült, hogy á tiszaigari Petőfi Termélő- siövetk&zét fiataljai gondoskodtak saját szórakoztatásukról. Klubszobájuk van, tánczenekaruk... így aztán kellemesen telnek a vasárnap délutánok. S természetesen szorgalmas látogatói valamennyien a mozi-előadásoknak. — De csak télen, mert nyáron nem igen van rá időnk... — mondja. — Az előbb említette, hogy jól fizetett a szövetkezet zárszámaláskor... — Huszonnyolc forintot éri egy munkaegység. Én négyezemyolcszáz forintot Icaptam, több mint nyolc métermázsa búzát,... másfél métermázsa árpát... meg a háztáji föld is hozott valamennyit... — Akkor már meg van a kelengye... Szemérmes pirulás a válasz, s néhány elrebegett szó: — Kelengye van... de vőlegény még nincs... most katona... egyébként itt dolgozik a szövetkezetben, csak másik munkacsapatban. Itt abbamaradt a beszélgetés, a szünet végétért, folytatódott a tanácskozás. —• Felszólal? — kérdezem. — Á... nem tudok én beszélni. Meg aztán mit mondhatnék? Ebben az évben többet alcarunk termelni 35 métermázsánál holdanként, s öt holddal növeljük a vállalt terület nagyságát is. A többiről meg... mármint a meny asszony Ságról... igazán nem kell itt szót ejteni. Varga Viktória Jászberényben a csőíüifé ^ a jovo Évről évre növelik az öntözött területet Jászberény termelőszövetkezetei tavaly 500 holdon öntöztek; ebben az évben 700 holdra kívánnak vizei juttatni. Ez a többlet éppén akkora, mint amennyién az idén zöldségfélét locsolnak Ugyanekkora területen öntöznék a herényiek évelő herefélét. A dohány, burgonya, gyümölcsös sántán kap vizet. Az élővíz annyira kevés a jász főváros határában, hogy a 210 holdas élő vizes locsolás mellett már is 490 kh-t terveztek csőkutas öntözésre. Az öntözött terület harmadánál nagyobb részén a nodern, szórófejes öntözést, alkalmazzák. A nagy fejlődéssel kecsegtető tervek megvalósításához a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság biztosít szakmai és technikai segítséget. A támogatás igen szükséges: 150—200 csőkutat kell majd megfúrni. 1963-ban előre láthatólag újabb háromszáz csőkút adja majd a vizet a Lenin, a Rákóczi és a Vörös Csillag Tsz 100—100 holdjára: A szövetkezetiek akorra egy- egy esőáető berendezés vásárlását is terveák. Az öntözésből fakadó előnyök érzékeltetésére megemlítjük, hogy az ez évi 200 holdas többlet-öntözés , ezer- ötszáz vagon zöldlucerna megtermelését tenné lehetővé. Azért „tenné”, mert — mint említettük —, természetesen más kultúrára is jut majd a vízből. Az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére áldozott' költség számítások szerint jórészt már az első évben megtérül: Szolnoki ipari vállalat azonnali belépés mellett közgazdasági technikumi végzettséggel rendelkező MUNKAVÁLLALÓKAT alkalmaz. Cím: a kiadóhivatalban. A kereket kenni kell? A KÖZELMÚLTBAN le** velet kaptunk egy idős falusi asszonytól. Arra kért bennünket, intézzük el egy régen húzódó ügyét. Hallotta, hogy a szerkesztőségben segítenek a panaszosoknak, tanácsokat adnak, sőt eljárnak és intézkednek ügyesbajos dolgaikban. A végén hozzátette: „Nem kívánom ingyen: Szívesen megfizetem a fáradságukat”. Az ügyét elintéztük, természetesen úgy mint másnak, teljesen díjtalanul. Olyan eset is előfordult már, hogy egy levélíró előre beletette a pénzt a panaszát tartalmazó borítékba. Amikor értesítettük ügyének intézéséről, pénzét is vissza- küldtük. És nem sértődtünk meg nagyképűen; Mert tudtuk, hogy a múltban tanult igazság vezette őket, s vezeti azokat, akik ma is így gondolkodnak: a kereket kenni kell, ha azt akarod, hogy jól forogjon. A múlt társadalom rothadó erkölcse nevelte arra az embereket, hogy pénzzel min- . dent el lehet intézni. Sőt csak azzal lehet. Ezért ha hivatalos ügyben elindult valaki, azzal kezdte. Hogy az útbaigazító portásnak egy pengőt nyomott a zsebébe. (Az ügyintézőnek persze többet!) Majdnem íratlan szabály volt, hogy kórházban az ápolónővértől az orvosig min- denkint megillet a borravaló, s a tanító néninek vizsgára jár a selyemharisnya vagy a hízott liba, kosár tojás, gyümölcs. Igaz, a közhivatalnokok be- csületesebbje a múltban is tiltakozott a megalázó vesztegetés és a borravaló rendszere ellen — de az is előfordult, hogy ezért bizony kinevették. Mert. ha nem fogadta el, járhatott élete végéig kopott nadrágban, rojtosodó ujjú zakóban. Mit tehetett, lassan megedzette a sors, beletörődött. Legfeljebb kicsit elpirult, ha egy nála még szegényebb ember pen- gőcskéit elfogadta. így volt ez, mert ilyen volt annak a kornak az erkölcsei Sokszor beigazolódott — s ezesetben is erről van szó —, hogy a letűnő kapitalista világ sok szennyet hagy maga úgy hiszik, csak akkor kapnak rendes gyógykezelést a kórházban, ha jól bélelt borítékot nyújtanak át az orvosnak. De vajon minden orvos el is fogadja? Nem, csak egy csekély hányad. A többi, a nagyobbrész visszautasítja, sőt maga is elítéli az. olyan kollégáját, aki hasonló esetben enged az anyagi csábításnak. Ügy, ahogyan a pedagógusok nagyrésze sem fogadja el ma már a jogtalan és méltatlan, lealázó ajándékokat. Kevesekről van tehát sgó. de e kevesekről sokat beszél nek, éppen azért, mert az ilyen gondolkodás és magatartás már idegen a mi társadalmunkban; Nem lehet számokban kifejezni, de na csupán az ezernyi becsületes emberrel szemben egy is akad ilyen — azt is szóvá kell termi. S viselkedését úgy kell elbírálni, mint a régi világ kigyomlálandó maradványát. Magyarázzuk meg annak, aki még ma is kenné a kereket, hogy nem kell. Nincs szükség rá. A mi társadalmi rendszerünk gépezete nem ilyen kenőanyagtól forog jobban; Ha akadna olyan alkatrésze, amely netán ilyen olajozásra vágyik, azt köny- nyen kicseréljük. És ki is kell cserélnünk. (V. J.) után. Az apró vesztegetések szokása, a borravaló osztogatása is ilyen. P GYSZER nagyon elszé“ gyelltem magam. Szokás szerint borravalót adtam egy cukrászdában. És visz- szakaptam. Azzal, hogy tessék csak eltenni, van énnekem fizetésem. Szeretnék még sokszor így járni— de nem is az egy-két forintos cukrászdái, vendéglői borravalóról vagy a borbélyról van szó. Remélem, egyszer majd ez is kimegy a divatból. Ennél sokkal károsabb, hogy még mindig úgy gondolkodnak egyesek: jó, ha megkenjük a kereket. Akadnak például stréber mamák, akik időnként gyűjteni kezdenek, hogy a tanító néninek a nevenapjára megvegyék a legközelebbi toronyórát láncostul. Peijig ha tudnák, milyen rosszul érzi magát ilyenkor a tanító néni, s mennyivel jobban örül, ha a gyerekek spórolt pénzecskéjükön közösen vesznek neki egy csokor virágot. Még mindig azt kérdezik egyesek a kórházból gyógyultan távozó beteg ismerősüktől: no és az orvosnak meny- nyit csúsztattál? Igaz, akad olyan orvos, aki nem utasítja vissza a zsebbe csúsztatott borítékot; Az eOLműlt hónapokban a népi ellenőrzés szervei, sőt az ügyészség is vizsgílta, ld mindenkinek juttatott néhány tsz vezetősége jogtalan háztáji földet Egy-két községben szinte mindenki kapott akinek valami köze volt a tsz-hez. Adták a tsz vezetők, mert úgy gondolták: nem árt, ha olajozzuk a kereket. Azt szokták mondani ilyenkor: a krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, mi sem kívánhatjuk, hogy ez vagy az a hivatalbéli ember olyan sokat fáradozzon a mi ügyünkben ellenszolgáltatás nélkül. De arról megfeledkeznek, hogy ama bizonyos koporsóőrök ma becsületesen megfizetett dolgozók, akiknek hivatali kötelessége a szóbanforgó ügyek intézése. A Z APRÓ — vagy nem is olyan apró — vesztegetés is olyan vásár, amely kettőn áll. Azon, aki adja és aki elfogadja. Egy községi funkcionárius mondta el íelelősségrevonásakor védekezésül, hogy egy szép napon ott talált a portáján két zsák ocsút. A tsz küldte. Egy darabig szabadkozott kérte, hogy vigyék vissza: Aztán csak ott maradt. A felsorolt példákból kitűnik, az ilyen vásárok létrejöttéhez az kell, hogy mind a két fél hasonlóan gondolkodjon; Hogy a pé1dáknál maradjunk: egyes betegek í Dél-Alföld legnagyobb és legkorszerűbb keltető álloiná- [sát a hódmezővásárhelyi állami gazdaságban rendezték í be. A baromfikeltető már az idén 60® 000 naposcsibét és t kacsát szállít a termelőszövetkezeteknek. » társnak pedig azt mondta, 'állítson munkába. Erre az igazgató ; valótlan állításokat sorakoztatott fel, s hivatkozott: nincs munka, nincs béralap, stb. — Mindezekre a TEB tagjai válaszoltak. s „ j -/ En a munkakönyvemet január 23-án bevittem a gépállomásra, s vártam a munkábaálUtáK*. Az igazgató akkor azt mondta, a könyvet adjam le, s menjek haza, ha szükség lesz reám, majd űzzenek. A mai napig sem dolgozom. Még ezzel nem ért véget a „kálváriám”. Január 29-én bementem Szolnokra a TEB-hez és elpanaszoltam, kogy az igazgató nem állította vissza a mim- fcaviszonyomot. Azt a tanácsot adták, hogy az általuk adott határozatot vigyem el a Karcag városi bírósághoz és tegyek panaszt — amit február 1-én meg is tettem — hogy a TEB által hozott határozatot hajtassák végre. Karcagról Szolnokra küldték irataimat végrehajtás végett. Ennek már három hete, s még mindig nem tudok ügyemről semmit. Még annyit szeretnék megjegyezni, hogy én egy 65 éves ember vagyok, — nyugdijamhoz 14 hónap szükséges. Április 9-én lesz hat éve, hogy a Karcagi Gépállomáshoz kerültem áthelyezéssel”. K. Sz. f. Karcag * A szerkesztőség véleménye szerint K. Sz. I. karcagi panaszos kérése jogos. Ezt a TEB is úgy látta és jogerős határozatot hozott K. Sz. I. jogos panaszainak orvoslására. Kérdezzük a Karcagi Gépállomás igazgatóját, — miért nem hajtja végre ezt a törvényes határozatot?