Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-14 / 61. szám

1962. március 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Járási seregszemle C Jászapáti n Vasárnap a kultúra napja volt Apátin: Jászjákóhalma, Jászdózsa, Jászszemtandrás, Jászkisér és a vendéglátó Jászapáti műkedvelői egész­napos műsor keretében mu­tatták be tudásukat. Mint­egy 500 szereplő 38 műsor­számát láthatta délelőtt, dél­után és este az egymást vál­tó 800—900 főnyi közönség. Nemcsak a jelmondat, de az egész program a fő gon­dolatot hirdette: Éljenek barátságban, békében, meg­értésben a népek! Magyar, román, orosz dal >k, ameri­kai, német, cseh versek, bjelorusz, magyar, ukrán né­pi táncok sorjáztak egymás után. Ami a tartalmon túl nagyon örvendetes: nyoma sem volt a régi, rosszízű „műkedvelősdinek”, az igaz és szép mondanivalót az át­élés magas fokán tolmácsol­ták a művészetek kedvelői. Mindez nem jelenti azt, hogy az egyes ágakon belül ne len­nének kiugró és gyengébb teljesítmények, megoldásra váró problémák. Kezdjük a legégetőbbel: Rendkívül szűk az énekkari tömegbázis A kitűnő jászkiséri vegyes­karon és a tavaly óta na­gyon sokat fejlődött jászdó- zsai kóruson kívül a 16 köz­séget számláló Jászságnál: csupán egy felnőtt kórusa van, a jászteleki. Egy eszten­dő alatt egyetlen új énekkar 6em alakult, terv maradt a jászárokszállási és a jászapá­ti kórus, máshol még csak nem is terveztek ilyesmit. A sok és jó iskolai ének­kar enyhítette, de feledtetni nem tudta a felnőtt dalosok kis számát. Az iskolások kö­zül legjobb volt a jászjákó- halmi kórus, amely darabvá­lasztásban, dinamikában, ki­ejtésben, tiszta .hangzásban felülmúlta a többit (vezető­jük Borics Imréné), utána rögtön a jászkiséri és a jász­apáti leányiskola énekkara következik, — de dicséretes teljesítményt nyújtott a töb­bi kórus is. Figyelmeztető je­lenség, hogy az iskolai ének­karok a lányokra épülnek: 250 énekes közül 25 volt a fiúi Ez lenne a természetes arány?... Vagy lánykórussal könnyebb és hálásabb dolog foglalkozni?..« Színjátszásból: r jeles A legtöbb csoporton látszik a hozzáértő, határozott ren­dezői kéz. Elsősorban Jákó- halma, Jászapáti, Jászkisér és a jászapáti Alkotmány Tsz csoportjaira vonatkozik ez. Egvetlen csoportnál sem lát­tunk egyénieskedést, ripacs- kodást, magamutogatást, ha­nem a darab egészének alá­rendelt, fegyelmezett játé­kot. Ide kívánkozik néhány kiemelkedő alakítás: a jász- szentandrásiaknál a paraszt, a kocsis és a csendőr, a já- kóhalmiaknál a tépelődő or­vos, a néjjpet őrnagy és a szovjet tiszt, Jászkisérről az anya és a földbirtokos. Sok természetes tehetséget mu­tattak Jászszentandrás Járás­tanya és Felső-tanya színját­szói is. Fenntartás nélküli elisme­rést érdemel a Két úr szol­gáját bemutató jászapáti Al­kotmány Tsz (rendező Bagi Ilona) és a jászapáti műve­lődési otthon remek szatí­rája. Érdekes volt a jászapáti irodalmi színpad műsora. Kár, hogy az összekötő szö­veg túlságosan „politikus”, szájbarágó és bőbeszédű. A műsoron érzik a kísérletező kedv, az új kifej zésmód ke­resése, ami helyes még ak­kor is, ha egyelőre a siker nem száz százalékos. Zene, tánc: jó Csak a 'jó zenekarok szűk­szavú felsorolására maradt helyünk: 25 tagú lány fúvós- zenekar Jászapátiról, a jász­kiséri Táncsics Tsz és a jász­apáti fmsz tánczenekar. Kár, hogy a jászkiséri iskola ve­gyes zenekara csak unisono játszott. A jászapáti Alkot­A „legnépszerűbb“ filmszínészek A hollywoodi Külföldi Saj­tószövetség „an ny glóbusát” az idén Marilyn Monroe és Charlton Heston kapta, öt­ven ország újságolvasóinak véleménye alapján őket mi­nősítették a „világ legnépsze­rűbb filmszínészeinek”* mány Tsz zenekarának har­sány pisztonjai eluralkodtak, még kissé nehézkes is az együttes, a jászdózsai népi- zenekarnál a második prímás dinamikusabb vezetése job­ban tetszett, az viszont egy­általán nem, hogy kizárólag búsongó magyarnótát ját­szottak, népdalt egyet sem. A jászapáti művelődési ott­hon tánccsoportja, mint együttes a tavalyi színvona­lon van (akkor is a Bjelorusz polkát táncolta), kitűnő volt a Liter után című táncjáték. Az apáti fmsz tánccsoport mostani műsorával felnőtt a művelődési otthon csoportjá­nak színvonalára; A többi népi tánc-csoport egyelőre messze e kettő után követ­kezik. Ki kell már küszöböl­ni azt, hogy egyes táncosok — zenekar híján — a kiful­ladásig énekelnek. Nem szép és ártalmas az egészségükre! Versmondás: közepes és gyenge Tavalyhoz képest a hely­zet változatlan. Sok-sok igye­kezet és jó szövegtudás sem segít a gyenge beszédtechni­kán, az el harapott szó- és mondatvégeken, a fokozás és az átélés hiányán. A szava- lók legtöbbje csak hangerő­vel és gesztussal akar hat­ni: egyesek már az első sor­ban úgy harsognak, hogy maguk is alig bírják. Az az érzésünk, hogy a fellépett szavalok legtöbbje csiszolás, gyakorlás, előkészítés nélkül állt ki a színpadra. Pedagó­gusaink gondolkozzanak el ezeken a megyeszerte tapasz­talható tüneteken! A rendezésről Néha-néha hosszabb szünet volt a számok között, de egészében zökkenőmentes, jólpergő volt a műsor. Meg­gondolandó azonban, hogy csináljunk-e máskor is tíz­órás (!) műsort, hiszen az emberi figyelőképességnek is határai vannak. Nem volt szép, hogy a bí­rálóbizottság helyi tagjai és két megyei kiküldött jókora késéssel jelent meg (egyedül a jászberényi zsűritagok vol­tak pontosak), s ami még en­nél is furcsább: a seregszem­le meghirdetője és fő-gaz- dája — a járási KISZ képvi­selője — nem volt jelen* Sz. E. Akik segít MEGHALT A FERUS BÁCSI | Hét évtizedet ért meg. Mind a hetven esztendőt Szolnokon élte le, sokan is­merték a városban, de a te­metésén csak a szűkkörű ro­konság vett részt. A hozzátartozók is csupán kötelességérzetből öltötték fel a fekete ruhát. Különö­sebben senki sem szerette a házsártos öreget, legfeljebb sajnálták. Most, ha éppen szóba ke­rül a neve, azt mondják: — így már jobb neki. A rokonok hozzáteszik, persze, csak úgy magukban: — Nekünk is. AZ UNOKA KÖNYVESPOLC Hviezdoslav: VERSEK (Janus Könyvek) Hviezdoslav elbeszélő köl­teményeiben felvonulnak a századvég és a századfordu­ló szlovák nép figurái, lírai verseiben pedig a társadal­mi elnyomottság borongós képei és csendes, visszavo­nult életének halk szavú él­ményei jelentkeznek. A ver­sek a legjobb műfordítók tolmácsolásában kerülnek az olvasó elé. Komját Aladár: KÉT VILÁG MEZSGYÉJÉN (Liliput-sorozat). A költő halálának huszonötödik év­fordulója alkalmából jele­nik meg válogatott versei­nek gyűjteménye. Költemé­nyeiben felidézi az elnyoma­tás, az emigráció éveit, ta­núságot tesz a forradalmi munkásmozgalom mellett és síkraszáll a magyar dolgo­zók szocialista jövőjéért. — Miklós Pál: CSI PAJ-SI (A Művészet Kiskönyvtára-so- rozat). A szerző az életmű beható elemzése mellett át­tekintést ad a kínai művé­szet hagyományairól, ismer­teti jellegzetes szemlélet- módját és eljárásait. A könyvben hatvan illusztrá­ció — közötte hat színes nyomat — szemlélteti a vi­lághírű művész alkotásait. Levandovszkij: ROBESPIERRE Levandovszkij könyve — nem csupán Robespierre- nek, a jakobinusok vezér­alakjának, hanem egyben a francia forradalom esemé-' nyeinek lelkiismeretes mun-j kával megírt krónikája is. Robespierre élete a legszo­rosabban összefügg a fran- ( cia forradalom történetével.! Beszédeivel, törvényterveze­teivel, vasakaratával és a forradalmi1 eszmékhez való példátlan odaadásával ha­tást gyakorolt a forradalmi harc minden eseményére Lehoczky László: A ZE- TrtR SUPER TRAKTOR KEZELÉSE ÉS KARBAN­TARTÁSA. A könyv a me­zőgazdaságban egyre inkább használt traktor legfonto­sabb műszaki és üzemelési tudnivalóit foglalja össze. Részletesen ismerteti nem­csak a gép általános műsza­ki leírását és jellemzőit, ha­nem a vezetés technikáját és a karbantartás különböző módozatait is. Gépkezelők és műszaki dolgozók szá­mára igen hasznos segítsé­gül szolgál. — A szöveget szemléletes ábrák és táblá­zatok egészítik ki. MiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiint Kim Novak Moszkvában Kim Novak amerikai film­színésznő a bécsi repülőtéren újságíróiknak elmondotta, hogy Jekaterina Furceva szovjet művelődési miniszter meghívása nyomán Moszkvá­ba utazik, ahol tanulmányoz­ni fogja a szovjet filmipart, megbeszéléseket folytat egyes filmjeinek bemutatásáról a Szovjetunióban és tárgyal egy esetleges szovjet—ameri­kai koprodukció forgatásáról is. A kicsi az egyetlen, aki­nek nagyon hiányzik: reme­kül megértették egymást. Az apró lábak könnyen lépést tarthattak a nehézkesen cso­szogó nagyapával... Gyakran indultak folyóparti sétára, s közben a nagyapa száraz, re­kedtes hangon csodálatos meséket mondott: végre va­laki meghallgatta. Jó lett volna este is ezek­re a mesékre figyelve álmo- sodni el, de nagyapa nem mehetett a lakásba, nem volt ott helye: a tiszta szobában mit keresne koszos ruhás vénember? tés közben felnőttesen fújja a kékes füstöt. — Ha időm akadt, segítet­tem az öregnek. Mentem ve­le gallyért. Vittem a rozsét hozzá, a kamrába... Ennyit megtehettem, nem igaz? Ferus bácsi pedig, ha hi­degebb idő járta, sokszor éj­szakákon át ült a tűzhely mellett és vagdalta a friss, nedves ágakat. Pedig azok inkább csak bűzt csináltak, semmint meleget... | AHOL MEGHALT A CIMBORÁK Esténként a nemzeti büfé­jében találkoztak. A közös gond hozta össze őket. Kevés pénzből kellett hogy teljék ételre, de még inkább italra. És panaszkodtak egymásnak az öregség, a szívtelen csa­lád és a kínzó betegségek miatt... — Felneveltem négy gye­reket, házat hagyok rájuk és mégsincs, aki törődne ve­lem. Én enni adtam nekik, ők miért nem? Máskor így hangzott a ke­serű szó: — Csak azért van a csa­lád, hogy legyen, aki bánt­son... És a fájó mondatok között savanyú bort kortyolgattak. | 4KI SAJNÁLT* ~j Szódakészítéssel foglalko­zik az egyik szomszéd, több­nyire ehhez szokott látoga­tóba járni szegény Ferus bá­csi. Leginkább délután és ilyenkor megivott egy egész üveg szódát, azután megcsil­lapodva mondta: — Most legalább megvolt a reggelim és az ebédem is. Mert otthon még kenyeret sem adnak. A szódás sajnálta a gyen­ge kis öreget így néha két üveg bambit kapott Ferus bácsi a Szoká­sos szóda helyett és hozzá jó szavakat, hisz nem csak az ételt, ezt is nagyon hiá­nyolta. AKI SFGÍTETl’E Fiatalember. Még éppen a legénykor küszöbén, de már­is cigarettázik és beszélge­Ágya nem volt. Általában az asztalraborulva aludt, vagy a már semmire sem használatos, hajdani csibe­keltetőre feküdt. Egy csupa- rongy paplant borított ma­gára és hogy ne fázzon, ilyen­kor télidőben éjszakára sem vetette le a ruháját. Egyetlen és szűkreszabott birodalma egyben a család­nak lomtárul is szolgált. — Szenet tároltak egyik sarká­ban, a másikban pedig ócs­ka edényeket. Ebben a kamrában élt évek óta. Itt érte a halál is. BESZÉLNEK A3 EMBEREK Állítólag megfagyott. Mond­ják azt is, hogy éhenhalt Ferus bácsi, míg mások sze­rint egyszerűen az öregség vitte sírba. A szomszédok tudják, hogy járt kinn a rendőrség embere, de hogy mit végzett...? Hetven évig élt Szolnokon Török Ferus bácsi, most so­kan beszélnek róla, hisz so­kan ismerték a városban, de amíg élt, kevesen törődtek vele* Szántó István' Hirdetmény Nagyrév Községi Tanács VB közhirré teszi, hogy ta­nácsülésen megalkotta — 1/1962. számú tanácsrende­letét, mely a község járdái­nak, útjainak, vízlevezető csotornáinak tisztításával, karbantartásával, — vala­mint a szemétgyűjtőhely ki­jelölésével kapcsolatos. E. Tóth Ferenc vb. titkár c A VILÁGJÁRÓ ORVOSNŐ Inkább utazzunk most azokra a helyekre, azokba az országokba, ahol az utób­bi időben járt a herényi kör­zeti orvosasszony. Igen, szól­junk a tavalyi szovjetunió­beli, kínai és koreai útjá­ról. Moszkvában idáig négy ízben járt, Dr. Gere Aladár- né. A Metróról, a Lomono­szov egyetemről, a Luzsnyiki sport stadionról, a Volga kikötőről úgy beszél, olyan természetes, ismerős, bensőséges hangsúllyal, mint­ha legalábbis Bercsényi utcai lakásának berendezését is­mertetné. Csodálatos volt ez a tavalyi út, már a felsoro­lás is élményt jelent a hall­gatónak: Moszkva, Peking, Csilán, Sanghaj, Nanking. Hangcsou, Phenjan, Vonszán, Kimganszán — a Japán Ten­ger partján. — Hová szeretne még el­jutni a világba? — Ügy érzem, amit érde­mes volt megnézni, megnéz­tem; Amerikába egyáltalán nem vágyódom. De, Kínába nagyon szeretnék még egy­szer eljutni. Jövőre, illetve még erre a nyárra egy újabb utat tervezek, az irány Szo- csi, Jalta, Tbiliszi, Ogyessza és Lvov lesz. De erről az útról majd legközelebb beszélgessünk. Akkor, amikor majd haza­jövök... Bubor Gyula készült a berendezés, a ké­pek a falop, minden. A kris­tályteremben szintúgy, akár­csak az ékszerteremben, ahol láthatók a Frigyes Ágostok ékszerdobozai, benne a sma­ragdok, rubintkövek, brilli- ánsok, s a többi nemes kö­vek. Feledhetetlen az egyik indiái maharadzsa által aján­dékozott indiai udvar is. Színaranyból van itt minden. A maharadzsától kezdve a legutolsó rizsadót hozó rab­szolgáig. Vakítóan csillognak a miniszterek, az országnagy­ságok, a szebbnél szebb in­diai turbánok. Ugyancsak a Zwinglerben található az éremterem, külföldi katonai kitüntetéseivel a vitrinek­ben, majd a fegyverterem­ben láthatók a drágakövek­kel kirakott fegyverek. A NÉMETORSZÁGI út az Elba túlsó partja felé foly­tatódott, megnézték a Lá­mán szanatóriumot, ahol milliomosok, arisztokraták és egyéb gazdag emberek ke­resték a gyógyulást horribi­lis összegekért, mert hiszen a földre álmodott szanatóri­um-paradicsomot a szegény­ember soha sem tudta volna megfizetni. Sajnos nincs terünk felso­rolni a régi, nagyszerű uta­zásokat. nem tudunk írni Tallinról. Észtország főváro­sáról, dél-, kelet- és észak- Európa megannyi országáról, városáról, népéről sem. ban élmény beszélgetni. Ki­tárul előttünk a nagyvilág, s Róma után egy perc múl­va' már Prágában járunk, a Károly-hidon, megnézzük a régi zsinagógát, a híres prá­gai kovácsoltvas kapukkal és oszlopokkal. Megnézzük a régi zsidó-temetőt, eljutunk az akkori, Benes csehszlovák miniszterelnök által alapított szociális otthonba, gyermek­kórházakba. Varsóban is jár­hatunk, megnézhetjük a kül­földi követségek közös foga­dására szolgáló színielőadás és hangverseny rendezésére is alkalmas csodálatos épü­letet, s a másik pillanatban már a Tailinban rendezett finn-ugor kongresszusnak va­gyunk tanúi. Ám megint csak visszatérünk Prágába, a vi­lágon egyedül itt lévő Jézus utcába és megnézzük az in­nen nem messze felállított ismeretlen katona sírját. CSAPONGUNK a nagyvi­lágban, s megkezdjük az emlékezést a felejthetetlen egy hónapos drezdai útról. Hová menjünk? Kezdjük Zwinglerben, a világhírű képtárban. Itt aztán van lát­ni-, -emlék ezni való! Itt van például a porcellán terem, ahol a meisseni porcellánból ra, kalandos könyvekre is bukkant. Apja is ránevelte a földrajz, a történelem sze- retetére, s mikor elvégezte az egyetemet, néhány évre már volt annyi pénze, hogy látogatást tegyen Olaszor­szágban, szerelmese legyen az ókori Róma emlékeinek, olyannyira, hogy még ezután tízszer térjen vissza Itáliába. Faggatom az első utazás­ról, a későbbiekről, s ő min­denre precízen, lelkesen em­lékezik. Először Észak-Olasz- országban járt, „leszaladt” egészen Rómáig, közben „be­kukkantott” Bolognába, Ve­lencébe, Padovába, Luccaba, Pisaba, Fiumébe. Látta az észak-adriai tájat, Triesztet, Rovignót, a kikötőket. A kö­vetkező évben már beiratko­zott a peruggai nyári egye­temre, s ahogy mondtam, később összesen tizenegyszer tett látogatást Olaszország­ban A Szent Péter katedrá- lisról, a pápa Vatikén-beli nyaralójáról, a Doge-palotá ról, a firenzei Arno-hídról a mozaikkép-csinálókról, a pisai ferdetoronyról, a világ­hírű firenzei temetőről úgy beszól, mint személyes jó ismerősökről a szomszédba1"!. A DOKTORNŐVEL való­1928-BAN foglalta el má­sodmagával hivatalát Buda­pesten Magyarország első női körzeti orvosa, Cserey Gabriella. Rá nyolc évre ke­rült Jászberénybe a doktor­nő, férjhez ment, s mind­máig úgy ismerik a herényi­ek: dr. Gere Aladámé. A köztiszteletben álló, őszülő­hajú idős orvosasszonyt a rendelőjében kerestük fel, de nem orvosi, hanem vi­lágjárói minőségében. Már letelt a rendelési idő, „elfogytak” a betegek, ami­kor az újságíró hozzálátott egy csodálatos mese feljegy­zéséhez. Utazásokról, messzi tájakról, népekről, emberek­ről szólt ez a mese, ami ab­ban különbözik a többitől, hogy tisztán igaz, mint a színarany. Mert a huszonhat esztendeje Jászberényben élő és itt körzeti orvosként dol­gozó doktornő szenvedélyes világiáró. Fiatal kora óta gyűjt, takarékoskodik, s az összerakott pénzből hagy- nagy utakra vállalkozik. Még édesapjától örökelte ezt a mindennél nagyobb, minden­nél elsöprőbb erejű szenve­délyt, szorgalmas búvára volt az atyai könyvtárnak. I melyekben csodás útleírások-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents