Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-14 / 61. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1962. március 14.

A genfi leszerelési

esätci.

A nagy diplomáciai ta- lálkozók immár hagyományos városa Genf, ismét benépesült.

Genfre azért tekint nagy várakozással a világ, mert az ENSZ közgyűlés által kijelölt országok külügyminiszterei a világpolitika legfontosabb problémájáról, az általános és teljes leszerelésről cserélik ki nézeteiket a ma kéz dődő tanácskozáson.

Alig másfél esztendeje, hogy az általános és teljes leszerelés fogalma bekerült a diplomáciai szótárba.

Amikor Hruscsov először terjesztette elő nagyszabású tervét, a nyugat nagynevű politikusai és szemleírpi közül sokan hajlamosak voltak kézlegyintéssel elintézni. Volt, aki egyszerűen megvalósíthatatlan álomnak tartotta, mások „propaganda-fogásnak” minősítették, voltak, akik megfontolandónak értékelték, de „szerényebb keretek között”. Á Szovjetunió azonban nem tágított attól, hogy a leszerelés általános és teljes legyen, és az idő őt igazolta; Az általános és teljes leszerelés fogalma ugyanis az elmúlt másfél évben nemcsak polgárjogot nyert a nemzetközi életben, de elérendő célként már maguk a nyugati vezető államférfiak is emlegetik.

Az imperializmus viszont a fegyverkezési versenyben, a háborús előkészületek fokozódásában, a feszültség növekedésében látja jövőjét, s ezért számára az általános és teljes leszerelés a valóságban nem egyéb jelszónál. A vezető nyugati államférfiak beszélnek róla, de szavaikat nem követik tettek. A szovjet javaslat létjogosultságát és sürgető jellegét éppen az a hajsza indokolja, amelyet immár évek óta, de az utóbbi

hónapokban fokozottabb iramban az Atlanti Szövetség követ. A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap egyik márciusi számában igen figyelemreméltó cikket tett közé, amely feltárja az atlanti fegyverkezés gépezetét. Dubrovin, a cikk írója, a többi között megemlítette, hogy a NATO államai minden tíz percben egy millió dollárt költenek háború előkészítésére. A katonai kiadások háromnegyed részét az Egyesült Államok fedezi. Kennedy elnök 1962/63-as költségvetési tervezete, amelyet megvitatásra most terjesztettek a kongresszus elé, a közvetlen és közvetett háborús költségekre 72,8 milliárd dollárt irányoz elő. Egybevetésül elegendő megemlíteni, hogy a második világháború éveinek átlagos amerikai hadikiadása 49,8 milliárd dollár volt egy esztendőre, tehát a washingtoni kormányzat ma, béke idején, csaknem ötven százalékkal többet költ haderejére, mint a német fasizmussal vivott élethalál-harc közben. Az eszeveszetté vált nyugati fegyverkezési hajszát ennél szemléltetőbben semmi sem bizonyíthatja, egyszersmind semmi sem indokolhatja alaposabban az általános és teljes leszerelés szükségességét. A hadieszközök megsemmisítése és a hadseregek felszámolása a mai világban valóban életszükségletté vált.

IP orunkban a nemzetkö- zi problémák sokasága vár rendezésre. Ha csak a legfontosabbakat említjük is, tekintélyes lista kerekednék belőle: a német békeszerződés megkötése, Nyugat-Ber- lin, a laoszi helyzet, a Kuba ellen tervezett amerikai agresszió, Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika elmaradottságának felszámolása, elindításuk a fejlődés utján. Mindez önmagában hosszú évekre munkát adhatna a diplomatáknak. Éppen a kérdések sokasága miatt már egyhez- egyhez hozzányúlni is nehéz. Viszont az egyes problémaköröket és összefüggéseiket éppen az teszi bonyolulttá, hogy a rendezésre váró ügyek a fegyverkezési verseny légkörében kerülnek napirendre, amikor a nemzetközi bizalmatlanságot nem az egyes részkérdések okozzák, hanem a felhalmozott fegyverek mennyisége. Ezért nevezi a szovjet béke-diplomácia az általános és teljes leszerelést a kérdések kérdésének, a mai világpolitikai helyzet kulcsproblémájának. És csak egyet lehet érteni az angol Tribune fejtegetésével, amely arra a következtetésre jutott, hogy „a nagy kérdések rendezése nagy emberek részvételét kívánja meg.” Vagyis, a leszerelésről mai állapotában a kormányfőknek kell tanácskozniok.

Hruscsov az első perctől ezt követelte. Ez volt az értelme és a tartalma annak a másfélhónapos üzenetváltásnak is, amely Moszkva, Washington és London között lezajlott.

Ha csak annyit sikerül elérni. hogy még a nyár előtt maguk a kormányfők találkozhatnak Genfben a leszerelésről tanácskozni, már ez is lényeges eredménynek tekinthető. S éppen, mert Genfben korunk alapvető problémájáról, az általános és teljes leszerelésről van szó, minden ülés kemény diplomáciai csata lesz, amelyben a szocialista or-, szágok küldöttségei érvekkel és konkrét tervekkel felfegyverkezve küzdenek meg az atlanti , tömb fegyverkezési versenye ellen, a fegyvertelen világért.

Jó helyre került a megyei tanács és Hazafias Népfront várni orzászlója

Ünnepi tanácsülés Jássiákóhalmán

Ünnepi tanácsiülést tartottak hétfőn délután Jászjákó- halmán. Ez alkalommal adták át a Hazafias Népfront megyei bizottsága és megyei tanács által adományozott vándorzászlót az 1961. évi községfejlesztési versenyben legjobb eredményt elért község lakosságának. A művelődési otthon nagytermét zsúfolásig megtöltötték a falubeliek. A tanács tagjain kívül meghívták a társadalmi munkában kiváló dolgozókat is. Az ünnepi tanácsülésen résztvett dr. Kuti Györffy, a megyei tanács vb-titkára, Pallai Sándomé, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára és Fodor Tibor, a járási tanács vb-titkára.

A megjelenteket Pugner István, a községi tanács vb- elnöke tájékoztatta a községfejlesztés tavalyi eredményeiről, s az idei tervekről. Kimagasló eredménnyel dolgozott tavaly Jászjákóhalma lakossága a falu szépítéséért. A tanácstagok és a népfront aktivisták hívó szavára sokszáz ember ragadott ásót, lapátot, hogy minél több utcába eljusson a víz, és legyen járda. Parasztasszonyok keltek versenyre: kinek lesz

szebb és virágosabb a háza- tája.

Jászjákóhalmán csaknem félmillió forint értékű társadalmi munkával toldották meg a községfejlesztési összeget. A megyei 20,87 forint átlaggal szemben a község minden lakosára 119 forint értékű közösségi munka jut.

Tovább villamosítottak tavaly. Újabb utcákban fektettek betonjárdát. Több mint 2000 négyzetméter parkot létesítettek a házak előtt. EgyütGromiko estebédet adott a szocialista országok küldöttségvezetőinek tiszteletére

Genf (TASZSZ).

Hétfőn este Genfben a szovjet küldöttség rezidenciáján találkoztak a tizennyolchatalmi leszerelési bizottságban részvevő szocialista országok küldöttségeinek vezetői.

— Másfélórás beszélgetés után Gromiko szovjet külügyminiszter estebédet adott a szocialista országok küldöttségei vezetőinek tiszteletére. Az estebéden jelen voltak: Lukanov bolgár, Ra- packi lengyel, Maneseu román és David csehszlovák külügyminiszterek, V. A. Zorin és V. Sz. Szemjonov szovjet, Tarabanov bolgár, Naszkowski lengyel, Maco- vescu román, Hajek csehszlovák külügyminiszterhelyettesek és más személyiségek. (MTI).

tesen 7,5 kilométer vízvezeték-árkot ástak és temettek be. Úgyszólván az egész falu megmozdult a lakóterületek szépítéséért. Hogy miért, arra a tanácselnök beszámolója adott választ.

— Tervünk — mondotta — a lakosság igényével találkozott. Jóváhagyása előtt kis- gyűléseken beszélgettünk az utcabeliekkel; Kikértük javaslataikat és véleményüket. Együtt beszéltük meg, hogy melyik utcában építsünk járdát, villanyt és vízvezetéket.

A tanácselnök dicsérettel emlékezett meg a kiválóan dolgozó tanácstagokról és a társadalmi munkásokról. Balia Miklós tanácstag egyedül 80 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a csőhálózat szerelésénél. A Honvéd és a Bercsényi utcában Terjéki Béla, Lábát Kálmán és Horváth Sándor jeleskedett. A Bocskai utcában Farkas Béla és Sós András családtagjaikkal együtt dolgoztak. Egy-egy alkalommal száz-százhúsz ember dolgozott az árkok ásásán. Segítettek az iskolák tanulói és pedagógusok iS;

Jelenleg 11 kilométer járda van a faluban. Idén az utcák mindkét oldalán fektetnek járdát és szélesítik a meglévőket. Másfél kilométer kiásott árok várja az újabb vízvezetékcsövet. De ez egyelőre hiányzik, s a felszólalók megígértették a járási tanács vb-titkárával, hogy segít a cső beszerzésében: Az idén fénycső fog világítani a falu főutcáján.

A szép, vörös selyemzászlót Pallai Sándorné adta át a népfront és a megyei tanács nevében. A tanács vezetői megígérték, hogy jövőre is náluk marad a vándorzászló, mert azt ismét el akarják nyerni. A részvevők hosszantartó tapsából következtetni lehetett: a falu lakossága a tanács mellett áll e törekvésében.

Végezetül 35 kiváló társadalmi munkást oklevéllel jutalmaztak meg.

„ , — m 1. —

Gizenga súlyos beteg

Kairó, — Leopold vi’leből érkezett hír szerint Antoine Gizengát, a kongói nép hű fiát, akit most a Kongó folyón levő Bulabemba szigetén tartanak fogva, rabtartói arzénnel megmérgezték és állapota rendkívül súlyos —

hangoztatja a nyilatkozat. Közli, hogy a volt miniszterelnökhelyettes állapota rohamosan romlik. A szolidaritási tanács titkársága az afrikai néphez és a világ minden békeszerető népéhez fordul közbenjárásért Gizenga életének megmentéséért.

KONZULTÁCIÓ

A békés

egymás mellett élésről

I. rész.

Az elmúlt hetekben több kérdést kaptunk, amelyek a háború és béke problémájával, a különböző társadalmi rendszerű országok közti viszonnyal, általában a békés egymás mellett éléssel foglalkoznak. E cikkben ezeknek a kérdéseknek a megértéséhez kívánunk segítséget nyújtani.

Nem taktika

A békés egymás mellett élés ellenfeleinek, a hidegháború apostolainak kedvelt érve az, hogy a kommunisták taktikai fogásáról van szó. Szerintük a békés egymás mellett élés hangoztatása csak arra jó, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom erőt gyűjtsön és utána végleg leszámoljon a világkapitalizmussal.

A Nyugat-Németországban kiadott „Tájékoztató a világ- kommunizmusról” című kézikönyv szerint a békés egymás mellett élés „félrevezető jelszó, amely csupán az új taktika leplezésére szolgál”. Spellmann amerikai bíboros még továbbmegy. Szerinte a békés egymás mellett élés gondolata „ópium”, amelynek segítségével ,o Szovjetunió meg akarja bénítani a Nyugatot, hogy ne tudjon ellenállni a kommunista terjeszkedésnek”. Legvilágosabban a termonukleáris háború egyik angol ideológusa, A. Baker fogalmazza meg ezt a gondolatot: „A békés egymás mellett élés eszméit népszerűsíteni... egyenlő a halállal”.

A békés egymás mellett élésnek, mint egy egész történelmi korszakra vonatkozó objektív szükségszerűségnek a felfogása nem új dolog. Lenin közvetlenül az első proletárállam létrejötte után úgy jellemezte a helyzetet, hogy „egy ország szocialista köztársaság együtt létezik a világ kapitalista országaival”. 1920. november 21-én, az OK(b)P Moszkva- kormányzósági konferenciáján mondott beszédében kifejtette: „...Nemcsak lélegzetvételi szünetünk van, hanem egy egész új időszakba léptünk, mert kivívtuk magunknak az önálló nemzeti lét jogát a tőkés államok hálózatában”.

A két, egymással ellentétes társadalmi rendszer létezése olyan tény, amely a történelem alakulásából következik'. A kommunizmus nem varázsütésre, máról holnapra valósul meg a földön, hanem egy — napjainkban egyre gyorsuló — történelmi folyamat következményeként. E történelmi időszakban szükségszerűen együtt, egymás mellett kell léteznie a születő új, szocialista államoknak a halálraítélt, de még létező kapitalista. világgal.

Mélységesen téved, aki ezt az együttélést a kikerülhetetlen és szüntelen katonai összeütközések láncolataként fogja fel. Az ilyen elméleteknek semmi közük a marxizmus—leninizmushoz. Lenin hangsúlyozta, hogy lehetnek katonai összeütközések a szocialista és kapitalista országok között, hogy az imperialisták minden eszközt megpróbálnak felhasználni a szocialista ország ellen, főleg a szovjet állam fejlődésének kezdeti szakaszában, de rámutatott azokra a tendenciákra is, amelyek e háborús kalandorpolitika ellen hatnak. Ide sorolta Lenin a szocializmus növekvő erejét, a nemzetközi munkásmozgalom szolidaritását, az imperialista hatalmak közötti ellentéteket, a Szovjetunióval való normális gazdasági kapcsolatok megteremtésének növekvő tendenciáját, valamint a mérsékeltebb, józanabb kapitalista körök — akik maguk is szükségesnek látják az együttműködést — jobb belátását.

Ezek a tendenciák mind erőteljesebben hatnak, s mind szilárdabb alapját képezik a békés egymás mellett élés objektív szükségszerűsége érvényesülésének.

Mindezt figyelmébe ajánljuk P. I.-nek, aki így teszi fel a kérdést levelében: „Mi a bizonyítéka, hogy részünkről a békés egymás mellett élés nem csak taktikai lépés?” És talán a történelem tanulságait sem árt felidézni.

Elemezve a katonai összeütközéseket, amelyek az októberi forradalom győzelme óta a Szovjetunió, vagy más szocialista ország és kapitalista világ között keletkeztek, kimutatható, hogy azokat minden esetben az imperialisták kezdeményezték. Pedig a huszas évek óta tudjuk, hogy „az első bolsevik forradalom kiragadta az imperialista háborúból, az imperialista békéből az első

Békés egymá és osztályhai

Néhányan úgy teszik fel a kérdést: „Tehetünk bármit, az imparializmus úgyis háborúba sodorja a világot”, vagy: „a nagy fegyverkezés eddig mindig háborúhoz vezetett, most is így lesz”. El kell jönni a végső leszámolásnak — írja N. K. olvasónk, „mert a kapitalizmus végső megdöntése úgyis csak háborúban lehetséges”.

Az ilyen kérdésfeltevés mögött az a téves nézet húzódhat meg, hogy a békés egymás mellett élés esetleg lemondást jelent a végső célkitűzésről, a proletariátus végső győzelméről.

Korántsem azért, hogy párhuzamot vonjunk kérdésfeltevőink és az Albán Munkapárt egyes vezetőinek nézetei között, de itt kell kitérni arra, hogy utóbbiak a békés egymás mellett élés politikájáról szólva azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy az „kapitulál az imperializmus előtt”. Ez merő rágalom.

Azzal, hogy a világ jelentős részén győzött a szocialista forradalom, hogy létrebeavatkozás ösztönözte? Az amerikai imperialisták tankjainak fedezetével megpróbálták ugyan a volt földes urak és tőkések az ellen- forradalmat becsempészni, de ez fokozta a hős kubai nép forradalmi lendületét és ösztönözte a szocialista forradalom következetesebb végig- vitelére.

s,Az erőszaknak — hangoztatta Lenin — azokkal szemben van helye, altik vissza akarják állítani hatalmukat. De ezzel ki is merül az erőszak jelentősége, ezután már csak a befolyásolásnak és a példának van ereje. Gyakorlatilag, példán kell megmutatnunk a kommunizmus jelentőségét”.

A lenini útmutatás fényesen bevált és ragyogó eredményeket hozott. A szovjet nép azzal, hogy megvalósította a szocialista nagyipart, végrehajtotta a mezőgazdaság szocialista átszervezését, diadalra juttatta a kulturális forradalmat, elsöprő győzelmet aratott a fasizmus felett a második világháborúban — jelentős mértékben meggyorsította Európa és Ázsia számos országában a szocialista forradalom győzelmét. A szocialista tábor létrejötte, a Szovjetunió és a szocialista országok jelenlegi sikerei meghatványozzák ezt a vonzó példát. Megtisztítják az utat a nemzeti felszabadító mozgalmak előtt és hatalmas erejű ösztönzést adnak a kapitalista világ munkásosztályának a saját burzsoáziája elleni harcához.

(Folytatjuk.)

Varga József

szazmuno emoert. az elkövetkezendők ki fogják ragadni az ilyen háborúkból és az ilyen békéből az egész emberiséget”.

Lenin e jövendölését ismerve sem kezdett a Szovjetunió háborút. A második világháborút az imperialisták kezdeményezték — és úgy történt, ahogyan Lenin jósolta. Űjabb százmilliók szakadtak ki a kapitalista táborból. Létrejött a szocialista világrendszer. De mindez nem ok arra, hogy újabb háborút indítsunk a kapitalizmussal való végső leszámolás érdekében.

is mellett élés re

jött és megszilárdult a szocialista világrendszer, hogy a nemzetközi küzdőtéren lényegesen eltolódtak az erőviszonyok a szocializmus javára, olyan helyzet alakult ki, amelyben már nem elkerülhetetlenek a háborúk. Ma már el lehet hárítani egy új világháború kirobbantását. A szocializmus egyre nagyobb hatást gyakorol a nemzetközi kapcsolatok jellegére és tartalmára, egyre inkább képes megfékezni az imperializmus agresszív természetét. Elérkeztünk ahhoz a korhoz, amelyben a háborúkat kiiktathatjuk a politikai viták eldöntésének esz- ' közei közül.

De ki állította valaha is azt, hogy a forradalmakat külső katonai beavatkozás útján kell ösztönözni, hogy a proletárforradalmat a szuronyok hegyén kell exportálni? A kommunisták soha nem mondtak ilyet —és nem is tettek ilyet. Az imperialisták rágalma ez. Vajon a kubai nép szocialista forradalmát milyen külső katonai