Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-08 / 56. szám

1962. március 8. s/ULNUK MEGYEI NEPLAf *» Száz ember közül kilenc­venöt a jQbb kezével ír, raj­zol, kanalazza a levest, öt pedig balkezes. Miért? Egye­sek szerint mert „rosszul szoktatták”, mások szerint érthető, „hiszen apja (vagy anyja) is balkezes”; Ilyen formában mind a két véle­mény téves. Régi feltevések és hiedelmek Érdemes megemlíteni né­hány magyarázatot erről a nem túlságosan . gyakori, mégis feltűnő jelenségről. A jobbkezesség állítólag úgy alakult ki, hogy az ősi, napimádó vallások hívei a Nap felé, tehát keletnek for­dultak imádkozás közben, s mivel a Föld északi félteké­jén ilyen helyzetben a Napot jobbfelől látták, ebben az irányban végezték szertartá­sos mozdulataikat. . így ju­tott túlsúlyra a jobb testiéi; Könnyen belátható a felte­vés naivsága. Az ősember a létéért küzdött, s korántsem töltött annyi időt vallásos szertartásokkal, hogy ez be­folyásolta volna testi alka­tát... Egyébként ebben az esetben a Föld déli félte­kéjén a balkezűség lenne ál­talános és a jobbkezűség a kivétel — erről pedig szó sincs; Egy másik feltevés: ugyan­csak az ősidőkben a test leg­sebezhetőbb pontját, a szívet kellett védeni — pajzzsal és viszonylag tétlen balkézzel, mig a jobb a dárdát forgatta, tehát erősebbé fejlődött. Csakhogy az emberszabású lény sok millió éve élt már a Földön, mielőtt a dárdát feltalálta, pajzsot pedig még sokkal később használt! Még egy feltevés (a tucat­nyiból) az anyák bal karju­kon tartják csecsemőjüket, hogy jobb kézzel tudják őket etetni, védeni stb. A gyer­^ S&íil&lt islcaíaja ''illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHlllllllllllllllllllllllll A’illll!l!lllll!llllllllllllilllillllll!l!IIUIIIIIIIIIII!ll|IIIUillllll>’ Balkezes a gyerek Nemzetközi nőnap. részben, a mintegy másfél kilós máj egészében jobb ol­dalra került, s ugyanebben az irányban tolódott el a vérkeringési hálózat súly­pontja is. A két lábon járás tehát a jobb testfélnek: kedvezett, ezt erősítette. S a bal agy­félteke lett viszonylag fej­lettebb a test két fele ugyanis az ellenkező oldalú agyrész irányítása alatt áll; közismert, hogy jobboldali agyvérzés baloldali bénulást okoz. és megfordítva. Örökölhető-e? A vélemények eltérőek, ismét csak egy biztos: bal­kezes szülőiktől gyakrabban származnak ilyen gyerme­kek, bár olykor ez is után­zás, szoktatás eredménye. Ami a fontosabb: a balkéz használata nem rendellenes­ség, amelyen változtatni kell! A képzőművészet legna­gyobbjai között Leonardo da Vinci és Hans Holbein balkezes volt. Számos vívó­bajnokot, asztaliteniszezőt ismerünk, aki bal kézzel ért el világraszóló eredménye­ket. Semmi nem indokolja te­hát, hogy az ilyen adottságú gyermeket a jobb kéz hasz­nálatára szoktassuk, kény- szerítsük. A jobbal soha nem érheti el a bal kezé­nek ügyességét; ellenkező­leg: gátlásos, nehézkes, ügyetlen lesz! Az is előfor­dulhat, hogy az agy funk­cióiban okoz károsodást, ha a jobbkéz használatára szo­rítják a balkezes gyerme­keket. A modem pedagógia, az emberi szervezet működésé­nek ismeretében, már nem tesz erőszakot a sokoldalú és alkalmazkodásra képes emberi adottságokon. Így kell megítélni a balikezűsé- get is. Gyen es István Moszkvába utazik Vincze Antal Szolnokon a tüdőkórház MSZBT és KISZ Szervezete közös baráti estet rendezett március harmadikén. Az igen jól sikerült rendezvény fény­pontja vitathatatlanul a tíz­napos szovjfetunióbeli utazás kisorsolása volt. Fortuna istenasszony vá­lasztása ez alkalommal köz- megelégedést keltett. A tüdő­kórház MSZBT-szervezetének április 18 és 27 közötti na­pokra szóló utazási utalvá­nyát ugyanis Viacze Antal, a kórház fűtője nyerte. Vincze Antal Rákóczifal- ván lakik, meglett ember; háromgyermekes családapa. A boldog nyertes még csu­pán négy alkalommal hagyta el megyénk határait. A be­tonút építő vállalat kovácsa­ként budapesti, kalocsai, mis­kolci és keszthelyi munkahe­lyeken dolgozott. Mint mondotta: — Üdülni sohasem voltam, ez lesz az első ilyen utam; — Külföldön sem járt még? — Családunkban egyedül apám ment idegen országba..; Az első világháború alatt. Lembergig jutott el, ott is halt meg 1916-ban. Vincze Antal — a tüdő­kórház MSZBT-szervezete és a Fortuna istenasszony — jó­voltából hálókocsiban utazik. Az útirány: Lwov—Kiev— Moszkva. s • — Csodálatos élmény less — mondja -—, már megvásá­roltam a füzetet is. Mert én naplót vezetek és mindent feljegyzek. Ki ne maradjon valami az emlékezetemből, a családnak és a munkatársak­nak el akarom mesélni tövi­ről hegyére a látottakat. Az MSZBT-vei együtt most mi is életreszóló kedves él­ményekben gazdag utat kívá­nunk Vincze Antalnak, aki oly nagyon készül, a hosszú útra. A szakma kiváló tanulója A KISZ, a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium az érdekelt szaktárcákkal, va­lamint az OKISZ-szal és a KlOSZ-szal együtt hazánk felszabadulásának évforduló­ja tiszteletére az idei tanév­ben is megrendezik az ipari tanulók országos versenyét a szakma kiváló tanulója el­mért. A Munkaügyi Minisz­térium és a szaktárcák in­tézetében, továbbá a helyi­iparban tanuló fiatalok ver­senye április 2-a és 12-e kö­zött lesz. Az eredményt április 15-én hirdetik ki ünnepélyesen. Az országos versenyt intézeti versenyek előzik meg. A verseny első helyezettjei szakmunkás bizonyítványt, arany plakettet, oklevelet és kéthetes külföldi jutalom­üdülést kapnak, a helyezet­tek ugyancsak értékes díja­zásban részesülnek, s oktató­ikat is megjutalmazzák. . *— (MTI) \ Vége felé járt már a zárszámadási közgyűlés. Az öreg Bakodi kanyarítgatta a szót, lassan, k mótosan. A terem végében egymásra nézett a négy asszony. Ügy tervezték, hogy végére hagyják a mondanivalójukat, de akkor aztán odamondanak mindent, ami a begyüket nyomja. Az öreg Bakodi leült, egy pillanatra megcsen­desedett a terem, az elnök már-már felállni készült, hogy elmondja a zárszót, mikor „felállt a félesége. A többiek szemelték ki, mondja el ő amit akarnak, így legalább nem lesz kire megharagudnia az elnöknek, — Nekem volna még mondanivalóm — kezdte. — Hát akkor, tessék. Hallgatjuk a ■ hozzászólását. Furának tűnt egy pillanatra, hogy ott a közönség előtt, mivel be kell tartani a formaságokat, magáznia kellett az asszonyt. Az asszonynak is idegenül hangzott, de ez csak hozzájárult, hogy még jobban odamondja a magáét. — Nem leszek hosszú, inkább csak kérdezni sze­retnék. Mi az oka, hogy nálunk a termelőszövetkezet vezetőségében egyetlen nő sem dolgozik? Mi az oka, hogy nálunk a tanácsházán sincs asszony? Mi az oka, hogy a nőkben nálunk nem bíznak? Egyszeriben felmorajlott a terem. Az asszonynép úgy forgatta a fejét, mintha parazsat raktak volna alá­juk. A férfinép meg? Még az elnököt is kiverte egy pillanatra a veríték. Eszébe jutott, hogy a\ig két hete ugyanezt mondta valaki, aki a járástól jött. Bírálat­ként. Spekulálgattak is akkoriban, hogy mit lehetne tenni, de aztán, valahogy a zárszámadásra való készü­lődésben elfeledkeztek minden másról, erről is. Az asz- szonyok meg? Egymásután nyújtogatni kezdték a kezü­ket. Elmondta ez is, elmondta az is, hogy bizony ez így van. Sunyított az elnök, hallgatott a párttitkár is. Néha egymásra néztek. A tanácselnök halkan súgta oda nekik. — No ugye? Mondtam, hogy egyszer kitör a vihar. Itt van. Lehet kapkodni köpönyeg után. — Itt hirtelenében ezt megoldani úgy sem lehet — súgta vissza az elnök. — Hát akkor? — Bízzátok rám. Felállt és mondani kezdte. — Az észrevétellel egyet értek. Valóban megfeled­keztünk erről, de foglalkozunk vele. Addig is kérem az asszonyokat, hogy gondolkozzanak el a javasolt személyeken. Állítsák össze azok listáját, akikre gon­dolnának. A zárszámadási közgyűlést kővető héten az asszo­nyok sokat tanakodtak. Szaporodott a listára felírtak száma■ Közben a tanácsháza belső szobájában is össze­ültek. — Hát, mit gondoltok, kit vehetnénk be? — Ott van például a kis Baloghné. Emlékeztek rá? Elvégeztettük vele múlt évben azt a tanfolyamot, még dicsérő oklevelet is hozott. — Nem rossz, öt- lehetne megtenni az egyik brigád vezetőjévé. — Én is ammondó vagyok — kontrázott a tanács adóként meginvitált főkönyvelő. — No: Ki volna még? — Hát a Lukácsné. — Okos, rátermett asszony. — De gondolnak-e rá a nők? Hátha nem java­solják? — Hát nekünk kelt dönteni. Másnai befutott a Lista. Sorakozott rajta vagy har­minc név. Az első beszélgetés a lista felett igen különös volt. Az egy kereszt a nyelvességet jelentette. — Ezeket csak azért javasolták, mert nagyszájúnk. — Mind? — Hát dolgozott a múlt évben 100 munkaegység­nyit is például ez a Bailagóné? — Igaz. A két kercszt a jóbarátnőket jelentette. A három valóban arra alkalmasakat. Maradt ilyen összesen három. — Ezekre valóban lehetne számítani. — Hát akkor Másnap reggel a tsz-iroda előtti falitáblán megje­lent a közlemény: — A tsz vezetősége úgy döntött, hogy az asszonyok javaslata, valamint a vezetőség el­gondolása alapján a következőket vonja be a tsz mun­káinak vezetésébe. Következett öt név. Három, akiket az asszonyok javasoltak és kettő, akiket ők. — Szóval nekéd az a nagymellű Lukácsivá tetszik? — fogadta este az elnökassszony a férjét. — Ki beszél itt tetszésről? — Nekem ne mondd. Olyanok vagytok ti mind. Azokat választottátok ki, akik tetszetősek. Szépen tud­nak mosolyogni. DÜMOK SÁNDOR: A% egy szem asszony — Atokat választottuk ki, akik jól tudnak dolgozni. — A harmincból hármat. Pont azokat, akik... A főkönyvelőt majdnem így fogadta a felesége. A tanácselnök végig sem hallgatta, indult hátra a kam­rába, reperálni a horgászfelszerelést. De nem maradt nyugta ezen az estén még a legutolsó brigádvezetőnek sem. ■— Olyanok vagytok, mint a koslató kutyák... — Szégyellhetitek magatokat. Az elnök kilenc óra felé már .nem bírta tovább Úgy vágta be az ajtót, hogy a tetőn megingott a TV- antenna. A kiskocsma előtt futott össze a párttitkárral. Annak is fénytelen volt a szeme csak az öklét gyűrö- gette a zsebében. — Kitört a vihar. — Náluiík is, — Hogy a nyavalya vágna bele íz egészbe. — Nálatok is a Lukácsné nagy melle volt a téma? — Az. Reggel nem fogadta egyetlen asszony sem Lukács­áé köszönését. Kissé csodálkozva ment a bolt felé, tu­dott róla, hogy tegnap óta jrigádvezető lett, őrült is neki, meg nem is. Büszke volt a megbízatásra, meri tudta, hogy jól dolgozott és ízt is tudta, hogy brigádja biztosan nem vall szégyent, ha átveszi a vezetést. Ét- este megérezte már. hoau az asszonuuévséanek nem vagyon fog tetszeni. Emlékezett rá, hogy négy évvel ezelőtt, mikor alakult a tsz, altkor is mozgalom indulj hogy nő kerüljön a vezetőségbe. Be is választották « Kukoricás Zsófit, de már másnap elkezdődött a mende­monda. Persze azért, mert... Még ő maga is mondta. No, ha most engem is kikezdenek? Mikor az első asz- szörny nem fogadta a köszönését, már tudta, hogy Ku­koricás Zsófi históriája készül ismétlődni. Az elnök­asszony portája előtt aztán megállt. — Hát rólam csak nem gondoljátok, hogy valami olyanért... Sosem lehet tudni... —- Sietős léptekkel indult az irodába. Szinte be­lökte az ajtót. Az elnökhöz igyekezett egyenesen. — Hát az én nevemet csak húzzák ki arról a lis­táról. — Miért? , — Nem akarok a falu szájára kerülni, — Mit törődik azzal, mit beszélnek az emberek? ­— Akkor sem vállalom. Aztán jött a másik négy asszony is. Estére le kel­lett venni a papírt a tábláról. Az öt közül egy sem vállalta. , — Próbáljuk meg másokkal — javasolta a főköny­velő, de leintették. A hír meg végigsepert a falun, hogy a vezetőség mégis másként döntött, nem lesznek asszonyok a veze­tőségben. A deputáeió úgy viharzott be az irodába, mintha el akarták volna sodorni az egész irodát. — ígroz, hogy nem lesz nő a vezetőségben? — állt oda az elnökasszony a férje elé. — Igaz. — Félnek, hogy belelátunk a dolgokba sivította hátulról egy nő. — Csak szavalni tudnak az egyenjogúságról — kiál­totta közbe egy másik. Az elnök csak csavargatta a fejét és nem szólt. Az asszony ott tüzelt az asztal előtt. Ö volt a leghangosabb. Az tanácselnök nem bírta to­vább. Felállt. — Tudják mit, asszonyok? Menjenek el azért az öt asszonyért. Hozzák ide őket és ha, hajlandók vál­lalni, hát b leegyezünk. — Menjünk. Már tódultak is volna az ajtó felé, mikor az elnök- né asszony elkiáltotta magái — Méghogy mi hozzuk ide őket? Azokat, a... Hirtelen elszégyeVte magát. Néma csend lett a szo­bában. Az asszonyok is mintha megértették volna, hogy miért került le az a cédula a tábláról. — Vagy jelöljünk ki most ötöt, vagy hatot... maguk közül. Maga vállalja, Kristófné? Az asszonyok kört formáltak a kis törékeny asz- szony mellett. Amaz zavarba jött. Eszébe jutott, hogy miket mondtak a többiek ma reggel a nagymellű Lu­kácsáéról.. Rólam mit mondnának, miért akarnak ma­guk közé venni a férfiak? Belepirult a gondolatba. Halkan mondta ki a nemet. És már indult is kifelé az ajtón. Aztán elindultak még néhányon. Az elnök kissé fáradtan dőlt előre az asztalon. Az asszonyára nézett. Nem szólt egy szót sem, csak a szeme beszélt. Az asszony nagy ijedt szemében mintha gyökeret eresztett volna a felismerés. Szégyenlősen for­dult az ajtó felé, aztán nagyon halkan, hogy csak a körűié állók hallhatták, odaszólt az asszonyoknak. — Reggel elmegyünk Lukácsnéhoz.., lemetlen képzeteket társító szavak a „balsors”, „balhit”, „balsejtelem”, „baleset”. Vé­gül: akinek Balog a családi neve, annak valamelyik őse balkezes volt. Egy biztos: a jobbkezűség a szabály, a balkezűség a kivétel. De miért? — erre ad magyarázatot a modem tudQmány. Agyvelo és kéz A kéz — mint Engels ki­mutatta — nemcsak eszkö­ze, hanem terméke is a munkának. Agyvelő és kéz párhuzamosan fejlődött a munka gyakorlatán. Az ál­talános jobbkezűség pedig onnan ered, hogy amikor az emberszabású lény két láb­ra állt. bizonyos mértékig megváltozott a test egyen­súlyi helyzete. Asszimetria alakult ki: az ökölnyi szív mek így jobb testfelével vé­gez intenzivebb mozgásokat (kapaszkodik, simogat, stb.) tehát ez az oldala fejlődik jobban. De: miért alkalma­sabb az anyák jobb keze a csecsemők ellátására? Nyil­vánvaló. hogy ez a magyará­zat a kérdés megkerülése. S hogy néhány babonát, hiedelmet Is említsünk: a római jósok rossz jelnek tar­tották, ha balról húztak a madarak, innen ered a bal­jóslatú szó is, számos keleti vallás hívei jobb kézzel üd- vözlik isteneiket, s a bal használata szentségtörés, a keresztény legenda szerint az igazak „az Ur jobbján” ülnek; az ügyetlen embert „balkezesnek” hivják; akt bal lábbal kelt fel, a babona szerint rosszul kezdi a na­pot; visszás hangulatú, kel­

Next

/
Thumbnails
Contents