Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-30 / 75. szám

1962. március 30, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5-h Gyorsliizlalási kísérletek, állategészségügyi tapasztalatok a jászapáti Alkotmány Tsz-ben |1956. löszéig választás után süldőztettük a malacokat. A süldőket kevés abraktakar­mányon, íiyáron legelőn, té­len. répán és répakoronán, ol­csó ballaszton' tartottuk. így nyolc-tíz hónap telt el, míg az . állatot negyven kilo­grammos átlagsúllyal hízó­ba állíthattuk. Égy évvel később már szép eredménnyel folyt gazdasá­gunkban a mesterséges rideg borjúnevelés. Elgondolkod­tunk: mi lenne, ha a fiatal szervezet nagy sziervépítő ké­pességét á sertéseknél nyolc­tíz hónapos .korig szintén ki­használnánk. 1957-ben a Weiser-féle ta­karmányozástant forgatva bukkantunk Csáky Ferenc tudományos kísérletére, melynek alapján elindultunk. Számításunkat azonban nem találtuk meg, mert Csáky elvtárs öt és f^lhónapos kor­ban állítja gyorshizlalá ba a sertést — tehát így éppen azt az időt nem használhat­juk ki, amikor a fiatal szer­vezet takarmányértékesítő képessége majdnem a legna­gyobb. | MEGFELELŐI fehérhús anyákat, részben pedig man­galica kocákat állítottunk be; valamennyit szakszerűen ta- karmányoztuk. Fehérhúst fe­hérhússal, mangalicát fehér­hús apaállattal fedeztettünk; így állítottunk elő tiszta fehér­hús expressz-hízó alapanya­got, valamint F—1 express- híző alapanyagot. Az anya­kocákkal állategészségügyileg különösebb problémánk nem volt. Elvégeztük a kötelező oltásokat, járvány nem lé­pett fel. A szopósmalacok ne­veléséhez mindvégig — a vá­lasztásig —■ szeparált tejet használtunk. Választási át- lagsúly a fehéreknél 15—16 kg, az F—1-nél ez alatt 1—2 kilogrammal volt. Az állatot választás után azonnal gyors­hizlalásra állítottuk. A sertés a választási takarmányt kap­ta, de többször, mint válasz­tás előtt. Ezzel hibát követ­tünk el; türelmetlenek vol­tunk, túltakarmányoztuk a gyorshízókat. Ennek követ­keztében fellépett az ödéma, mely éppen a legszebb húsz gyorshízót vitte el. Ezen okulva választáskor*.- mindig nagy gondot fordítunk a fo­kozatos áttérésre a takarmá­nyozásban. Tapasztalataink alapján — mihelyt arra mód van —, az újszülött malacnak az anya­tej mellett , (növekedési eré- lyére tekintettel) abrakjába megadjuk a szükséges állati és növényi fehérjét. Ha nem így tennénk, a szükséges fe­hérje hiányában a szopósma- lac izomzata nem fejlődnék ki tökéletesen, idő előtt el- zsírosodnék, választásra leto- kásodnék. sosem lenne belőle 8—10 hónapos korára H0 kg-os gyorshízó. Az F—1 alapanyag valamivel jobban bírja a nagyobb arányi ke­ményítőetetést, de fehérhús­sal ne is kísérletezzünk! | 1957-es | kísérletünk növé­nyi fehérjével történt. Ter­mészetesen a malacok válasz­tásig, sőt választás után két hónapig mindig kaptak a szeparált tejjel állati fehér­jét — de azután mindvégig növényi fehérjében gazdag takarmánnyal hizlaltunk. Kü­lönösebb betegség nem lépett feL A hizlalás folyamatosan ment; a takarmány értékesí­tés magasabb volt, mint a régi hizlalásnál és az állatok falkában tízhónapos korra elérték a 110 kg-os súlyt. 1959-ben a Szolnok megyei Tejipari Vállalat patronálás- ként megígérte, hogy egész évre ellátja gazdaságunkat íróval és szeparált tejjel. így megfelelő állati fehérjéhez jutottunk. A tejipari vállalat becsülettel teljesítette ígére­tét. Abban az évben egy há­romszázas falkával 109 kg-os átlagot értünk el. E 300 fe­hérhús gyorshízó április 20- án született, és december 18- án szállította él exportra az állatforgalmi vállalat. A ta­karmányértékesítés a gyors­hízó háromhónapos korában a 24—25 százalékot is elérte; majd a hizlalás végére 21— 22 százalékra csökkent. így folytatódott ez 1961 őszéig, miikor majdnem ezer hízónál lépett fel a fertőző gyomor- és bélgyulladás. Mindeddig gyakorlatból nem ismertük ezt a betegséget. No­ha szakemberek, állatorvosok serege járt nálunk, a beteg­séget megállítani nem tud­tuk. A népgazdasági érdeket tekintve, a súlyhatár alatt 10—15 kg-mal átadtuk az állatokat az állatforgalmi vállalatnak. j UGYANEZEKBEN] a hiz­laldákban tartózkodott há­romszáz háromhónapos gyorshízó, az 1962 első fél­évének alapanyaga. Ezeknek a malacoknak szopós koruk­tól kezdve adagoltam Errát — ma is adagolom. Közülük egyetlen egy sem betegedett meg, pusztult el fertőző gyo­mor- és bélgyulladásban. Nem, noha ezek a gyorshízók hó­napokon keresztül egy lég­térben voltak a megbetege­dett és leadott gyorshízó ál­lománnyal. Meggyőződésem, hogy nagy szerepe van az Errának abban, hogy a gyors­hízók nem fertőződtek újból gyomor- és bélgyulladással. Folytatjuk a gyorshizlalást. Jelenleg 1273 gyorshízónik áll benn; februárban háromszáz — ma még szopós — mala­cunk is eléri majd decem­berre a 110—120 kg-ot. A jászkiséri keverőüzem felállítása értékes segítséget jelent számunkra. Éves szer­ződésünknek megfelelően megkapjuk onnan a malac­tápot, sertéstáp-l-t, sertéstáp- II-t A keverék szakszerűen elkészítve tartalmaz mindent, ami a korszerű sertéshizla­láshoz szükséges. A sertések körülbelül egy hét alatt szok­nak a keveréktakarmányra; szívesen, fogyasztják. Rövidesen minden gazda­ság bevezeti az ömköltségszá- mítást. Javaslom, akkorra vezessék be a gyorshizlalást is, nehogy az elavult, nyúj­tott hizlalás a magas önkölt­ség csúf képét mutassa. Muílri Mihály főállattenyésztő félmillió forint kártérítés Az elmúlt hetek rendkí­vül viharos időjárása a becs­lések szerint csaknem kilenc­ven termelőszövetkezetünk gazdasági épületében, jószág- állományában tett kisebb- nagyobb kárt. A Jászságban, Kunmadaras környékén, Kar­cagon számos istálló, sertés- és baromfiól tetejét rongálta, az épületeket hóval töltötte meg a szélvihar. Jelentősen megsanyargatta az időjárás a szerfás épületekben elhe­lyezett jószágokat is. Áz Állami Biztosító kár becslői a jelentések után nyomban megkezdték a fel­mérést. Eddig ' negyvenhét termelőszövetkezetben állapí­tották meg az okozott kár nagyságát és a biztosítás alapján kétszázhét ezer fo­rintot fizettek ki a tsz-eknek. A mezőhéki Táncsics Tsz például tizenkétezer. a jász­telki Alkotmány tízezer, a karcagi Május 1. Tsz tizenöt­ezer forintot kapott az Álla­mi Biztosítótól. A vihar ál­tal sújtott többi tsz-ekben most folyik a felmérés. Vár­hatóan mintegy félmillió fo­rint kárt térit meg a bizto­sító a megye szövetkezetei­nek. Tél végi takarmányozás és munkaszervezés Ezekben a napokban ter­melőszövetkezeteinkben a tavaszi munkák mielőbbi el­végzését készítik elő. Nem­csak a növénytermesztés munkáinak elvégzése gond. Fontos feladat az állatte­nyésztés tél végi takarmá­nyozásának megoldása is. Szövetkezetünk a követke­zőképpen készül fel a tava­szi állattenyésztési munkák szervezésére, végrehajtására. Mivel a tél elhúzódott, a tavaszi legeltetések meg­kezdését is elodázta a rend­kívüli időjárás. Elsőrendű feladat most, hogy az eddig átteleltetett állományt a hátralévő időben megfelelő kondícióban tartsuk. Súlyos hiba az ha a gazdaságok szervezési hibákból a tél vé­gén takarmányhiányban szenvednek, mert így a tél utolsó heteiben az állatok termelése a felére csökken, a növendékek kondíciója pe­dig két-három hét alatt köz­vetlen kihajtás előtt erősen leromlik. Ha ilyen körülmé­nyek után vezetjük be a zöld takarmányok etetését, nem tudjuk eléggé kihasználni a legeltetés adta lehetőségeket. Nem tudjuk hasznosítani kellően a májusi fűtermést, mely fehérjében igen gazdag. Feladat tehát, hogy a gazdaságban lévő takarmányokat szedjük össze és ezzel biztosítsuk a füvek legelőre éréséig állataink ta­karmányozását. Szövetkeze­tünkben ilyen módon a ju­hok tartását április 10-ig, a szarvasmarhákét pedig má­jus 5-ig biztosítottuk. Gondolnunk kell a takar­mányozásnál az átmenet fo­kozatosságának betartására is. Nem szabad az addig le­kötött istállózott állományt egyik napról a másikra le­gelőre hajtani, vagy zöldéi takarmányozni. A tavaszi napsütések bekövetkeztével mind a növendékeknél, mind pedig a felnőtt állatoknál megkezdjük a karámozást, hogy az állatok hozzászokja­nak a szabadban való tartóz­kodáshoz. A távolabbi lege­lőkre kerülő növendékeket a legeltetés előtt fokozatos jártatással tesszük alkalmas­sá a nagyobb megterhelés el­viselésére. El kell végeznünk az álla­tok körmözését is, hogy a szabadban mozgó állatokat megóvjuk körmük letörede- zésétől. az ebből eredő sán- tulástól. Ugyancsak el kell végeznünk vagy fel kell újí­tanunk az állatok egyedi megjelölését a. szarvsütést vagy a megbélyegzést, hogy azokat még gulyatartás mel­lett is könnyen felismer hessük; A szövetkezet vezetőinek előre fel kell mérni a ren­delkezésre álló területeket és előre meghatározni, hogy egy-egy falka vagy gulya melyik legelőre kerül.­Helytelen a juhokat és a szarvasmarhákat egy lege­lőn tartani. A feladatok közé tartozik még a legelők itató vályúval való ellátása. Azokat a kuta­kat pedig, amelyek a tél fo­lyamán nem üzemeltek gépi szivattyúkkal kell megho­zatni, hogy a télen elpangó vizet, frissel váltsuk fel. Ugyancsak előre el kell hatá­rozni, hogy a téli állatgon­dozókat kik váltják fel, mert a kihajtáskor már e feladat ellátására megfelelő pásztoroknak kell rendelke­zésre állniok. Termelőszövetkezetünk eb­ben az évben 200 fejős tehe­net, 247 növendéküszőt, 890 anyajuhot, 675 ürüt és jerke- toklyót, 1050 választott bá­rányt és 28 csikót helyez ki legelőre. A csikókat, vala­mint a nagyobb növendék üszőket (195 üszőt) bérelt le­gelőn helyezzük el. A többi állatot a saját legelőnkön tartjuk. Ugyanakkor 260 anyakocának, valamint 720—800 süldőnek is biz­tosítunk legelési lehető­séget. Adottságainkat kihasznál­va a legelőre kihajtott tehe­neket sem kell kinn a sza­badban fejnünk: Ugyanis részükre a majorokhoz közel eső legelőket adtuk, így a teheneink fejése továbbra is istállókban történik. A vá­lasztott borjainkat szintén olyan helyen tartjuk, hogy azok az istállókba bejárhat­nak, így legelő tartás mellett abrak pótlásban is részesül­nek: Gondoskodás történik ar­ról is, hogy a legelők fűter­mését javítsuk. A meglévő 450 hold legelőnkből 360 holdat öntözünk, — nagyobb területet pedig műtrágyával szórunk fel. Ezek az intézkedések, me­lyeket a szakvezetés javasla­tára termelőszövetkezetünk vezetősége elfogadott, mind­mind egy-egy építő kő abban a nagy vállalkozásban, me­lyet termelőszövetkezetünk tett a járás másik három kö­zös gazdaságával a Vili. pártkongresszus tiszteletére, így készült fel termelőszö­vetkezetünk állattenyésztésre a tavaszi tennivalókra, azok megszervezésére, hogy ezál­tal is olcsóbbá tegyük állat- tenyésztésünk termelését. Nyikos Károly Bozó Imre tsz. elnök főállattenyésztő Kisújszállás. Búzakalász Tsz ................................. Vá sárnaptár Áprilisban megyénk alábbi hely­ségeiben rendeznek országos állat- és kirakodó vásárt: 1-én Jászladányban; 5-én Szol­nokon és Jánoshidán; 7-én Tö- rökszentmiklóson; 8-án Jászdó- zsén és Kenderesen; 12-én Tisza­füreden; 15-én Tiszasülyön; 21- én Csépán; 22-én Jászkiséren; 24-én Jászszentandráson; 29-én Mezőtúron. A vásárokra vészmentes hely­ről, szabályszerű párlattal min­denfajta állat felhajtható. Még nem késő Ebben az évben mezőgazdasági üzemeink egyik nagy feladata az öntözés mennyiségi és minőségi fejlesztése. A sikeres, jó, gazdaságos öntözés egyik kerékkötője a felületes előkészítés. Termelőszövetkezeteink a nagy munkákra — a vetésre, az aratásra, a betakarításra — gondosan felkészülnek. Az öntözés sokrétű, nehéz és nagy tapasztalatot kívánó munkájára azonban nem fordítanak kellő figyelmet. Pedig a felkészülésnek mind műszaki, mind technikai, mind pedig szervezeti és agro­technikai vonatkozásaira ki kell terjedni. Műszaki szempontból alapvető, hogy a meglévő te­lepeket, berendezéseket időben üzemképessé tegyék. Ezért mielőtt a tavaszi mezőgazdasági munkák meg­kezdődnének, be kell fejezni a telepek karbantartását, felújítását. Különös gondot keli fordítani az öntöző ési lecsapoló csatornák tisztogatására, gyomtalanítására, a beomlások kitakarítására, a megrongált gátak kijaví­tására. A víz emelésére szolgáló szivattyúkat, motorokat, agregátorokat, a vízszétosztásra való egyéb felszerelé­seket, eszközöket, berendezéseket számba kell venni és azokon a szükséges javítást, felújítást el kell végezni. Hasonló üzemképes állapotba kell helyezni az esőztető berendezéseket is. Gyakori hiba — mely sokszor az öntözés akadá­lyozója is —•, hogy nem áll az üzemek rendelkezésére időben megfelelő vízemelő gép, a vízszétosztáshoz szük­séges eszköz. Ezért legyen első feladat annak tisztá­zása, hogy van-e ezekből elegendő. Sajnos, jelenleg általában nincs. A hiányok pótlása részben üzemi fel­adat, részben a megyei vezetés feladata. A megyei vezetés az országos szervektől igényelhet annyit, ameny- nyire égetően szükség van. Emellett azonban szükséges az is, hogy a termelőszövetkezetek vezetői is kövesse­nek el mindent a hiányok pótlására. A szivattyúk; agregátorok egyrésze megszerezhető a gépállomásoktól, ahol elfekvő, illetve selejtezésre kerülő gépek is van­nak. Ezeket vegyék bérbe, vásárolják meg. Néphadsere­günk is selejtez ki olyan felszereléseket, amelyek alkal­masak a vízemelésre. Nagy szövetkezeteink önmaguk is készíthetnek szivattyúkat, mint ahogyan a karcagi Lenin Tsz teszi. Egyes gazdaságok sikerrel veszik igénybe a patronáló üzemek segítségét is. A vízemelést szolgáló gépek számbavételekor ügyelni kell arra, hogy a szivattyúk teljesítménye megfeleljen: Képesek legyenek annyi víz átemelésére, amennyire a terület ellátásához szükség van. Az egyszerűbb eszkö­zöket — például barázdakihúzó testet, szivomyát, rid- gert, simítószánt — szinte minden szövetkezet házilag is előállíthatja, vagy ha erre nincs lehetősége, elké­szíttetheti bármely kisipari szövetkezettel. Az öntözést gyorsabbá és jobbá teszi, ha a tavaszi talajelőkészítések és a vetőágy előkészítése során külö­nös gondot fordítanak az öntözőtáblák előkészítésére. A sikeres öntözés előfeltétele ugyanis a talaj egyen» getése, melyet minden körülmények között legalább talajegyengető szánnal végezzenek el. Az előkészítésnek ki kell terjednie a technikai és szervezeti előkészí­tésre is. Ki kell jelölni azokat a tagokat, munkacsapat- és brigádvezetőiket, akik az öntözésben dolgoznak majd. Az öntözött terület nagyságától függően legyen az üzemben munkacsapat vagy brigád. Ezeknek az embe­reknek a bevonásával készítsék el az öntözés üzeme­lési tervét, melynek összhangban kell lenni az agro­technikai tervvel. Tartalmazza az öntözések számát, az egyes öntözések kezdetét, befejezését, a napi öntözési időt, a módot az adagolandó víz mennyiségét, a víz­szerzés idejét, módját. Az öntözésben dolgozók akikor törekednek a jobb es gazdaságosabb munkára, ha megfelelő díjazással, premizálással ehhez serkentést kapnak, Ezért úgy kell kialakítani az öntözésben dolgozók munkadíjazását« hogy ösztönző hatása legyen. Az öntözés nemcsak fáradtságos és szakértelmet kívánó, hanem nehéz munka .is. Azokat, akik az öntö­zésben dolgoznak, becsüljék meg a termelőszövetkeze­tek azzal is, hogy jó munkakörülményeket biztosítanak számukra. El kell őket látni megfelelő szerszámokká 1, ruházattal, elsősorban gumicsizmával. Csizmadia István megyei öntözési felügyelő 4 törökszentmiklósi tsz-ek példamutatása Azokban a termelőszövet­kezetekben, ahol szívügyük­nek tekintik a gazdák a ta­karmánnyal való helyes gaz­dálkodást, egyre inkább el­terjed az állványos szárítási módszer Különösen jó példáját szol­gáltatják ennek a török­szentmiklósi termelőszövet­kezetek. A város közös gaz­daságainak főagronómusai legutóbbi tanácskozásukon bejelentették, a pillangós ta­karmánynövények veszte­ségmentes betakarítása érde­kében hatszáz katasztrális hold területen alkalmazzák az állványos szénaszárítási módszert. Hatezer állvány beszerzé­sére már elküldték a meg­rendelést az Agroker. kiren­deltségéhez. Számításaik szerint az új. gyakorlatban jól bevált eljárással, több mint ezer szarvasmarha ré­szére elegendő fehérjét ta­karítanak meg. Az állványok beszerzése nem okoz különö­sebb gondot a tsz-eknek mert darabját alig több mint negyven forintért vásárol­hatják meg. Az állam vi­szont erre a célra hitelt biz­tosít a tsz-eknek. Nem min­denütt ilyen biztató azonban a helyzet. A tudvalévőén te­kintélyes jószágállománnyal rendelkező kunszentmártoni Zalka Máté Tsz még csak ötven darab állványos szé- .naszárításra adott be meg­rendelést. A kunhegyesi, a jászsági, a szolnoki és a tiszafüredi járásban is csak elvétve akadnak tsz-ek, ame­lyek megkezdték a széna­szárításra való felkészülést. Az idő sürget. Termelő­szövetkezeti vezetőink tegyék lelkiismereti üggyé az állvá­nyos szénaszárítás megszer­vezését. Ebben az évben már mintegy 7—8 ezer hold pil­langós takarmány termését kell ilyen módon betakarí­tani. Ha lehetőségeikkel jól gazdálkodnak, akkor egyet­len év alatt 5—t ezer szarvasmarha számára ele­gendő fehérjeérték pusztulá­sát akadályozhatják meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents